Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

4

NÉPÜJSAG

1961. március 1., szerda

teiuit

A fakopács

'Leszálltam, a vonatról, s elindultam a község felé. Alig tettem néhány lépést, valami furcsa, sorozatosan megismétlődő zörejre lettem figyelmes. Hátranéztem — semmi. Körülpillantottam magam előtt — semmi. Végre azért mégis felfedeztem, honnan származik. Egy kis fakopács kapaszkodott apró lábaival a tőlem néhány méternyire levő sürgönyoszlopon, s annak fáját igyekezett „gyógyítani” csőre hangos koppanásai- val.

Elnevettem magam.

— Bolond jószág vagy te, kis fakopács — gondoltam. — Ne ezt a halott faoszlopot gyó- gyítgasd. Annak már nem ér semmit a te szorgoskodásod. Élet nem a fában, legfeljebb a porcelánokra erősített drótokban van. Ez az oszlop már nem ér semmit a te igyekezeteddel. Repülj eggyel tovább. Ott van az a nagy, sokágú fa, annak kellessz te. Az a tavaszra készülődik, s nem bánná, ha már meglátogatnád, meggyógyít- gatnád, mert néhány hét múlva ki szeretné bontani egészséges, üdezöld leveleit... (w)

— BESENYŐTELKEN a Szabad Föld Termelőszövetkezetben az idén 12 hold befogadására alkalmas dohánypajtát építenek, 480 ezer forint állami támogatás mellett.

— AZ ELMÚLT év második felében a Termény forgalmi Vállalat Heves megyei telepe 20 vagon napraforgómagot exportált Németországba,

Svájcba és Ausztriába. Az idei első napraforgómag szállítására februárban került sor. Ekkor 1 vagon csíkos, aprószemű napraforgómagot exportáltak Svédországba.

*— A SIROKI szülői munkaközösség vasárnap a lakótelepi kultúrházban műsorral egybekötött táncestet rendesett.

— NÉG Y SZÁZ HATVANHÉTEZER forint értékben végeztek saját erőből beruházást az elmúlt év folyamán a hatvani Kossuth Tsz tagjai. Ebből a többi között egy nyolcvankét férőhelyes szerfás istállót, hét- vagonos kukoricagórét építettek és vásároltak egy UTOS- traktort is.

— KIELÉGÍTŐ ütemben halad megyénkben a talajjavítás. A tervek szerint előreláthatólag 1961-ben négyezer holdon végeznek talajjavítást a megye gépállomásai.

— MÁRCIUS 5-ÉN tartják évzáró vizsgájukat Novajon az J ezüstkalászos gazdatanfolyam hallgatói. Az egész télen át tartó tanfolyamot dr. Hortobágyi Tibor, az Egri Pedagógiai Főiskola Növénytani tan- j székvezetöje vezette.

— VÄMOSGYÖRKÖN, a Kossuth Termelőszövetkezetben 4 hold gyümölcsösben a fák közé 40 ezer fejes-salátát ültettek, amely az ősszel került piacra.

— A TARNAMÉRAI Községi Tanács ebben az évben 180 ezer forintot biztosít a község kulturális fejlesztésére. Ebből több mint százezer forintot fordítanak az iskolák tatarozására.

— A MŐNOSBÉLI kultúr- otthonban felbruár 21-én, kedden, idős Horváth László elvtárs. az Egercsehi Bányaüzem mónosbélí szénosztályozójának vezetője tart élmény- beszámolót Hévízről.

NÉPÚJSÁG

A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja; Felelős szerkesztő:

Suba Andor.

Kiadja:

Népújság Lapkiadó Vállalati Felelős kiadó:

Tóth Józsefi Szerkesztőség:

Eger. Beloiannisz u. 3. Telefon: 12-57, 12-73. Postafiók: 33. Gyöngyös. Köztársaság tér 15. Telefon: 697. Kiadóhivatal:

Eger. Bajcsy-Zsilinszky utca 1;

Telefon: 24-44. Postafiók: 23; Heves megyei Nyomda Vállalat.

Eger. Bródy Sándor utca 4. Felelős vezető: Mandula Ernő. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

előfizetési díj: egy hónapra 11 Ft.

Kritika helyett

Erdőkövesden mutatták be a Kilóg a lóláb című falusi komédiát

NEHEZ elfogultság nélkül írni az egri Gárdonyi Géza Színház Kis Színházának munkájáról, s a legutóbbi bemutatóról. öt színész, egy súgó és egy műszaki ember autóbuszba ül szombat délután öt órakor, hogy héttől színházat játsszék a megye egyik északi kis községében, Erdőkövesden, ahol már járt ugyan egy-két budapesti, vagy más vidéki hakni-brigád, de igazi színház még soha. A kerítésekre szögezett címlap komédiát ígér, méghozzá igen hangzatos címmel: Kilóg a lóláb.

Míg a színészek szemrevételezik a kis színpadot, és a műszaki elhelyezi a kellékeket, Pista bácsi, a kis kultúrház igazgatója a jegyeket kínál- gatja.

— Nehezen megy — mondogatja —, sokallják a forintot, s keveslik az öt szereplőt. Miért nem jöttek többen, akkor jobban vinnék a jegyeket, no meg az is igaz, sokszor becsaptak már bennünket.

Azért hamar szétviszik a hírt a faluba: megjöttek a színészek és mikorra megkezdik az előadást, már vagy hatva- nan ülnek a nézőtéren. Egyszóval, olyan jó „félház” van, mert kicsi ez a terem, olyan a nézőtér, mint egy jó, tágas, színházi páholy.

A már megszokott színházi csengő helyett most dobszó hallatszik, s az ajtóban megjelenik egy kisbíró-forma ember és rímbeszedett szavakkal hirdeti, hogy megkezdődik az előadás, majd nagy nyikorgással szétmegy a függöny és kezdődik a játék.

A KRITIKUST — aki azzal a szándékkal szegődött kíséretül a szombat esti útra, hogy elismerő és bíráló sorokat írjon a bemutatott darabról, a színészek játékáról, — valami lelkesedésféle keríti hatalmába és olyan filozofálgató gondolatai támadnak.

Mert milyen nagyszerű is ez, kultúrát, szórakozást hozni egy várostól távol eső kis falu lakóinak, s milyen izgalmas és mennyi fáradsággal járó új kísérlet ez a Kis Színház is. Lám, csak kettő van az országban, Pécsett és Egerben. És persze, ezen az estén itt, Erdőkövesden. Vagy talán nem érdekes ez az előadás? Ez is új, tele útkereső izgalmakkal, új magyar komédia, falusi komédia. örsi Ferenc írta a falunak, a falusi embereknek, akik már új utakon járnak, szocialista módon gazdálkodnak, de a gondolkodás, a szív még többeknél a tegnapi, még nem érte utói a mát. De utoléri!

Vagy nem érdekesen izgalmas ez a stílus, a régi hagyományokra épült commedia dell’arte-szerű játék?

És valahogy ott, a kis falu kultúrházának nézőteréről figyelve a színpadi játékot, mintha megszépült volna minden s a gyakran felcsattanó taps, nevetés hallatára szebbnek, igazabbnak tűnt özvegy Kocsisné és Lovas Tóth, no meg a fiatalok mulatságos története és a szereplők is mintha nem vétettek volna hibát, oly jóízűen, bő humorral játszották szerepüket.

ENGEDTESSÉK meg, hogy most csak az új iránti tisztelet és elismerés hangján szóljunk a kísérletező színházi együttesről, a rendezőről, Kozaróczy Józsefről, s a színészekről: Varga Ilona, Mátyus Emília, F. Nagy Imre, Paláncz Ferenc és Almási Albert — akik két

kellemes órát szereztek a közönségnek.

Nem volt könnyű dolguk a színészeknek, hiszen nemcsak játékukat, egyéniségüket kellett hozzáadni az író szövegéhez, hanem mindezeken túl, kilépve az írott szövegből, rögtönözni kellett, bevonni a közönséget a játékba, s mindezt úgy, hogy jó legyen, természetes legyen és tovább gördüljön a színpadi történet.

Maga a komédia olyan modern Romeo és Julia módra kezdődik, megtudjuk, hogy a két fiatal szereti egymást, csakhát a, szülők ellenzik ezt a szerelmet, hiszen nincsenek valami jó viszonyban egymással. Persze Capulet helyett özvegy Kocsisné, a leány anyja, aki elnöke egy termelőszövetkezetnek, s igen haladó gondolkodású, míg a fiú családját nem Montecchi, hanem Lovas Tóth István képviseli, aki nagyon maradi gondolkodású, hiszen éppen ezért az utolsó egyéni gazda a faluban, aki még a régi utat járja. No, de a történet vége egyáltalán nem tragikus, sőt nagyon is vidám, senki nem áll többé a fiatalok útjába, megelégedett lesz mindkét család, az öregek is, fiatalok is!

SŐT, IGEN elégedett a közönség is, mert nagyon tetszett az előadás. S a legfőbb kritikus mégiscsak a nagyérdemű közönség.

Márkusz László

EGRI VÖRÖS CSILLAG Próbaút EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Szökés a szigetről GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Ilyen nagy szerelem HEVES

Találkozás az ördöggel petervasara

Egy tiszta szerelem története

FÜZESABONY

A barlang titka

m asora

Egerben este 7 órakor:

DALOL A TAVASZ

Sirokon este 7 órakor:

Különleges világnap Tarnaszentmiklóson este 7 órakor: Kilóg a lóláb

ZICHY MIHÁLY

1961. MÁRCIUS 1., SZERDA: ALBIN

55 évvel ezelőtt, 1906-ban e napon halt meg ZICHY MIHÁLY festő.

Élete nagy részét külföldön töltötte. Fiatalon tűnt fel a Koporsó- lezárás (1844) és a Mentőcsónak (1847) című képeivel. Kitűnnek nagy költők műveihez készített illusztrációi (Petőfi, Arany balladái; Madách: Az ember tragédiája, Lermontov művei). Mint a cári udvar festője, hatalmas mennyiségű rajzot készített.

360 évvel ezelőtt, 1601-ben e napon született ALONSO CANO, a

spanyol barokk szobrászat legnagyobb mestere, ö tervezte a gra- nadai székesegyház homlokzatát. Legkiválóbb alkotásai festett faszobrai.

40 évvel ezelőtt alakult meg a MONGOL NÉPI FORRADALMI PART.

Érdekes találmányok és felfedezések:

50 évvel ezelőtt, 1911-ben e napon halt meg JAKOBUS VAN HOFF holland kémikus, a sztereokémia (az atomoknak a molekulákon belüli elhelyezkedését vizsgáló tudományág) megalapítója. Tőle származik a hígított oldatok ozmotikus nyomásának törvénye, valamint a fagyási pont süllyedéséből a molekulasúly meghatározásának módszere.

A Pál utcai fiúk Hatvanban

A hatvani irodalmi színpad a színházi évad második bérletes előadásában a hatvani I. sz. Általános Iskola tanulóinak közreműködésével vasárnap este mutatta be a Vörösmarty Művelődési Házban Molnár Ferenc—Török Sándor A Pál utcai fiúk című színművét.

A rendező Kanyó Gábor általános Iskolai tanár volt. Szépen kidolgozott, és ügyes technikai megoldásokkal tarkított formában került a közönség elé a gyermeki lelkesedést ábrázoló regényváltozat. Elsősorban az általános iskolásokról kell szólnunk, akik a megszokott kedvességgel, gyermekes bájjal alakították Molnár Ferenc alakjait. A mintegy 30 szereplő közül Nemecsek szerepében Fülöp Pétert, Boka alakításában pedig Chinoratsz- ki Pétert kell kiemelnünk, akik keresetlen gyermeki tehetségükről adtak számot mind vasárnap este, mind a már korábban megrendezett három diákelőadáson is. A két

főszereplőt megérdemelt tapssal jutalmazta a közönség.

Az irodalmi színpad tagjai a felnőtt szerepeket vállalták. Különösen dr. Ripka Kálmán és Musztafa Fuatné alakításai voltak kimagaslóak. Forgács Károly, Pokorny Aurél, Kecskés Károly és Válóczy István a kisebb szerepekben is közönségsikert arattak. A szép és ötletes díszleteket Paksi Gyula rajztanár készítette.

És míg a lelkes, de lámpaláztól izgatott gyermekek a felgördült függöny mögött hosszú hónapok fáradságos munkája után jól „vizsgáztak”, a kulisszák mögött találtuk Szívós Józsefet, az irodalmi színpad vezetőjét és találkoztunk Kanyó Gáborral is, a darab rendezőjével, akik elmondták, hogy az ifjúsági előadásokon valamennyiszer telt házzal dicsekedhettek, s a hatvani ifjúság lelkes tapsa elárulta, hogy érdemes volt dolgozni: a munkát siker koronázta a telt házzal megrendezett vasárnapi előadás is.

ÍR. ö.)

i'.ia!iiuaiiiiiii!iiiaiiiiiii!i!!aiiaiiiiii!!iiiaijri'iiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiaiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii<iiii!iijiiiiiiiiiiH«!iiiiiiiiiieiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiinij|iil| niimaiiaiiiiiainruamiiaiiBiiaiiaiiBiiaiiaiiBiiaiiatiaiianBuaiiaiiBiiaiiBiiaJiBiiaiiBiiaiiBiiBHBiiiiiiiiina'iaiiBiiaHBiiaiiaiiaiiBiiaiiaiiaut

HORV/iTU JÓZSEF:

• *•

« * • _ - m _ ••••••• • “ • •

4

> * • ♦ * ♦ 4

V«V»V*V*v*v*v*v*v<

**A*AVA»A*.

(51.)

— De őrizzük a reményt, Szerencsés úr, hogy nem tart már sokáig. A szabad világ nem hagy el bennünket. Addig is gondolkozzék mindenki, mivel gyorsíthatná a változás eljövetelét.

Szerencsés megdöbbent. -Fel péczy minden szót megnyomva jegyezte meg:

— On, Szerencsés úr, tehet egyet s mást. Nem valami könnyelmű szamárságra gondolok. Higgye el, arra nem érdemes energiát pocsékolni, hogy ezerforintos károk fékezzék le a rendszer előreme- netelét. Ez ostoba kockázat, méltatlan kisszerűség. Figyelje meg, a rezsim örökké szimatol szabotőrök, kártevők után és kiket csíp nyakon? Apró tolvajokat, akik nemcsak a szocializmust, de bármiféle rendszert meglopnának. Kártevőket keres, és lusta, kényelmes, könnyelmű frátereket talál, akik éppoly csapnivalóan, éppoly dilettáns módon dolgoznának akkor is, ha egy másik rendszert szolgálnának ki. Mert az igazi harc nem féltéglákért folyik, tisztelt uram, hanem azért, hogy senki se tekintse állandónak és fenntarthatónak a szocializmust, hanem tekintse azt

hamarosan elmúló történelmi incidensnek. A tömeges hitetlenség az a sír, amelybe ez a rendszer beleomolhat, s nekünk ezit a sírt kell mind mélyebbre ásnunk! Hiába erős egy rendszer, ha nem hiszik el, hogy jó és erős, akkor egy- szercsak recsegni, ropogni kezd minden eresztékében. Ezt segíti minden eszközzel a szabad világ, ezf plántálgatják a fejekbe a nyugati rádiók és ezt kell nekünk is szolgálnunk politikai eszközeinkkel, uram. Ezért mindenki sokat tehet közülünk, akinek kapcsolatai vannak az emberekkel.

Szerencsés lehunyt szemmel hallgatta ezt a neki szánt hitvallást.

Az idomszerüzem bővítése ügyében megszületett a döntés. Az építési osztály javaslatát elvetették, csak egy toldaléképületet ragasztanak az üzemhez. Szerencsés rosszkedvűen állt fel az értekezleten az asztal mellől. Benkő a kíséretébe szegődött:

— Ne mérgelődj, öregem. Magad is be fogod látni, hogy így jobb. Tévedtél, hát aztán? Azért vagyunk ennyien, hogy ’ia egy ember tévedne, együtt segítsünk kiigazítani. Vagy azt hiszed, hogy csorbult a tekintélyed? Ugyan! Hanem régen szeretnék valamit ajánlani neked. Természetesen tőled

függ, én csak megteszem a javaslatomat. A feleségem is unszol már, hogy menjünk el egyszer hozzátok, meg hát én is szeretném egyszer úgy igazán kibeszélgetni magamat veled, de zavartalanul. És az otthonodra is kíváncsi vagyok.

Szerencsés nyájas mosolyt erőltetett magára, és amilyen szívélyesen csak tudta, invitálta Benkőt.

— Hát persze, ez nagyon jó lesz, pajtás! Ö, Júlia is hányszor nógatott már s én szamár mindig elfelejtettem. Na, de most már nyélbeütjük. Tudod mit? Gyertek fel holnap, vagy holnapután.

— Jó. Holnapután. Ügy estefelé.

— Mondjuk hat-hét óra tájban.

— Akkor hát megegyeztünk! — szorította meg Szerencsés kezét Benkő. Szerencsés, amint magára maradt, tüstént felhívta Júliát.

— Szivecském, Benkő és felesége holnapután este feljönnek hozzánk.

Júlia alig válaszolt néhány szót. Letette a kagylót. Szerencsés alig várta, hogy hazakerüljön. Júlia ezzel fogadta.

— Tudod, hogy most a tűzzel játszol?

— Nem tudtam kitérni! — legyintett kedvetlenül Szerencsés.

— Hát jó. Mindent elintéztem. Hány órára jönnek? Hét felé? Rendben. A lány holnap szabadnapra megy. Majd én főzök.

— Te? Na hiszen! — tréfálkozott Szerencsés — és ugyan mit?

— Csak nem gondolod, hogy bankettet rendezünk a barátodnak? — sziszegte Júlia. Valami egyszerű sültet körettel, savanyúsággal, és egy üveg sört. Semmi többet.

Szerencsés arca felderült.

— Tényleg, milyen okos vagy, Júlia! Én erre nem is gondoltam. Hát persze, nemes

egyszerűség.

Júlia már kész volt a ven- dékfogadás programjának további részleteivel is:

— A zenegépet — nagytakarítás örve alatt — átvitettem a szomszédba. A házmester majd levisz néhány feltűnő bútordarabot és szőnyeget a pincébe. Már megbeszéltem vele is.

Szerencsés körülnézett a lakásban:

— Ezt a szőnyeget okvetlenül vitesd le. És ezt az állólámpát is. Hát ezzel az ólomkristály készlettel mi lesz?

— Ez az örökségem. Remélem, a párttitkárodnak így nem fog szemet szúrni. Es meg kell szépen, ügyesen magyarázni, hogy mi még a falatot is kispóroljuk a szánkból, csakhogy szép otthonunk legyen. Az ilyen mániát nem tiltja a szocializmus. A bútorok nagy részét apukáéktól kaptam, slussz. És figyelmeztetlek, János, hogy semmiféle

szentimenta- lizmus. Vigyázz, mert ezen a hülyeségen úgy elcsúszhatunk, mint a pinty. Szerencsés magára maradt. Fázósan kuporodott le egy fotelbe. Tehát Benkő idejön — gondolta. — S mit talál itt? Csupa hazugságot. En hazudni fogok neki. És Júlia is. És hazudnak a bútorok, a falak, minden.

De félt is. Hátha Benkő megint bírálni, figyelmeztetni akarja? Mint a múltkor, serre épp az ő meghitt otthonát tartja legalkalmasabbnak? Vajon tovább kutatott, szimatolt volna? Ki tudhatja? Szégyenkezett önmaga előtt. Benkő talán éppen abba a székbe telepszik majd, amelyben a minap Felpéczy fejtegette a rendszer ellenségeinek hitvallását. (Folytatjuk.)