Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
1061. március 1., szerda NÍPÜJ8AO s Ifjú sági őr járati Ne csak a fonákját, az élet színét is lássuk ! I Szabó István szalagos csoportvezetfi keményen markolja az 50—55-ös villáskulcsot. Gumiszalagot javít, Szekandcr Ferenc és Kiss János segítségével. Hamar elkopik a drága gumísralag, de azt is elmondjuk, hogy miért. Válóéi István rokkant vájár. Súlyosan megsebesült a fronton. Régebben dolgozott Rózsában és az apci kötélpályánál. Most az a dolga, hogy a népes „zökkenőmentesen”, biztonságosan közlekedjék. A kitérőket és a vágányokat tisztogatja. magasabb fokú műszaki szervezettséget, igényesebb vezetést. Bizonyára közvetlenebb volna a kapcsolat és eredményesebb a munka, ha a műszaki vezetők tagjai lennének* vagy legalább patronálnák a szocialista brigádokat. Ügy véljük, ez a megoldás egyaránt hasznára válna a munkásoknak és a műszakiaknak, s a fizikai-szellemi munka közötti különbség feloldásának hatékony módszerének bizonyulna. Dr. Fazekas László A termel őszövetkezeti üzemszervezés gyakorlati kézikönyve A termelőszövetkezeti üzem- szervezés gyakorlati kézikönyve jól kezelhető formában, tömören, minden elvont fejtegetés nélkül, de elméletileg és megalapozottan nyújtja a termelőszövetkezeti üzemszervezés gyakorlati tudnivalóit. A termelőszövetkezeti gazdálkodás szervezésének és irányításának kérdéseire közérthető, konkrét feleletet ad, illetőleg világosan feltárja azokat a lehetőségeket, amelyek között adott esetben választani lehet. Modern Robinson Egy amerikai jégtörő matrózai nemrég a Csendesóceán egyik lakatlan szigetén teljes magányban élő férfit fedeztek fel. Kiderült, hogy Tom Nilnak hívják és új-zélandi születésű. A tengerészek felajánlották, hogy magukkal viszik, de legnagyobb meglepetésükre azt felelte, hogy önként vállalta Robinson Crouse életmódját. Immár három éve él a szigeten s hallal, vadon termő uborkával. tökkel és teknőc- tojással táplálkozik. Amikor ki- ' vált az emberi társadalomból ellátta magát petróleummal, fehérneművel, szappannal, gyufával és egyéb elengedhetetlen kellékekkel. Kézbe adja a gazdálkodás I szervezésében és tervezésében használható legíontosabb adatokat és irányszámokat. A Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Ökonómiai és Üzemszervezési Bizottsága vezetésével a kézikönyv összeállításán az elméletet és gyakorlatot ||1 ismerő szakemberek szeles * köre működött közre. A könyvet Erdei Ferenc akadémikus szerkesztette. A könyv öt részben foglalja össze a legfontosabb ismereteket. Az első rész a közös gazdálkodás megszervezésével és a nagyüzemi termelés kialakításával foglalkozik. Az első rész behatóan foglalkozik a a közös gazdálkodás céljával és helyzetével, a szakemberek kérdésével, a közös gazdaság területével, a termelőszövetkezeti gazdaság berendezésével, a gépállomás és a termelőszövetkezet kapcsolatával, a termelés irányával és szerkezetével, az árutermeléssel, munkaerőgazdálkodással, takarmánygazdálkodással, értékesítéssel, beszerzésekkel, a termelés bővítésével és a háztáji gazdasággal. A második rész az egyes üzemágak megszervezését, nevezetesen a szántóföldi növények, kertészet, szálastakarmányok, az állattenyésztés és egyéb üzemágak kérdéseit fs- merteti. A harmadik rész az üzemvezetés, munkaszervezet és jövedelemelosztás korszerű ismereteit tárgyalja, ezen belül ismertetésre kerül a termelő- szövetkezet Irányítása és üzemvezetése, az üzemi és munkaszervezet, jövedelemelosztás és jövedelemrészesedés témaköre. A könyv negyedik része gyakorlati emberek számára jól használható formában és érthetően ismerteti a számvitel, pénz- és hitelgazdálkodás' és a zárszámadással kapcsolatos kérdéseket. Az ötödik rész a termelőszövetkezeti gazdálkodás tervezésének témaköréből a gazdálkodás mutatóit, a gazdálkodás elemzését, a tervezés rendszerét, valamint az éves tervezést tárgyalja. épült újjá a ház, és presszóját a pesti Váci utcába is be lehetne tolni, nem kéne érte szégyenkezniök. Délután hat óra. A zongora kellemes hangja tölti meg a termet, s az „5 órai tea” ürügyén közel 100 fiatal pár táncol egészségesen, szépen. Tizennyolc évesek, vagy azon innen. Ezt onnét lehet megtudni, hogy ki iszik sört és ki limonádét, vagy feketét. Illetve ebből többet is, azt is, hogy itt betartják a törvényeket. Arról már minek is írnék, hogy a lányok csinosakba fiúk elegánsak. Nagyon tetszik itt minden, s mikor érzem, hogy az irigység zöJdszemű áspiskígyója feltámadt bennem — továbbállok. ★ Hatvanban a városi kultúr- házban közel 400 fiatal szorong, hogy megnézhesse Molnár Ferenc élete legnagyobb alkotását, A Pál utcai fiúk-at. Kijön a kis Nemecsek, meg a „Gitt-egylet” többi tagja, egy- egy jelenetnél felzúg a taps, s végül mindenki könnyezik. Meghalt Nemecsek... a kis karakter, a kis eszménykép — a költött figura, s könnyeznek. Eszembe jutott Szabó ta- tus a rádióból. Hát öregfiú, Szabó bácsi, itt bizony nem kellene senkit sem „kiütnöd . ★ Egerben a sportvendéglőben a gyöngyösi kép fogad, a 15- ös cukrászdában áhítattal nézi a nép a televíziót, suttogva kérik a feketét, a Dobó téri tejcsárdában végül is lehor- gonyzunk. Bejön egy jól sikerült, jó arcú rendőr, barátságosan szétnéz, odamegy a vezetőhöz. Egy kicsit suttognak, s a vezető odamegy egy" lányos arcú fiúhoz. A rendőr tisztes távolból, széles nevetős arccal, kedvesen követi. A zenekar szellemesen új dalba kezd' ...... húsz éves vagyok”. A fiú tu dja miről van szó, s a zenekar segítségével, de főleg a személyazonossági igazolványával bizonyítja, hogy jogosan issza a sört. hiszen -0 éves elmúlt. Egyáltalán e helyiségben, e percben mindenki elmúlt tizennyolc éves. Ez talán csak némelyik lánynak kellemetlen, de egy jó viccel ők is elütik zavarukat: Te csak hallgass, Jancsi, hat nappal fiatalabb vagy, mint én. ★ Szúrópróbának talán elég ennyi. Egyébként is hajlamosak vagyunk arra, hogy a rossz bizonyításánál megelégszünk kevesebb példával, kevesebb helyen „ellenőrzünk . Az írás végén is szeretném megismételni: sajnos, van huliganizmus Magyarországon, s hogy mégsem erről írtam, azt a fentieken kívül azzal szeretném alátámasztani, hogy ifjúságunk zöme egészséges és tisztalelkű, korrektül és szépen szórakozik. S ha ez a cikk nem is dokumentáció, de egyről az írója brigádtársaival együtt meggyőződött: Azonkívül, hogy társadalmi szerveink összefogása máris bizonyos eredményekkel jár, érdemes hinni, bízni az emberekben, az ifjúságban. S végül mementóként: fontos, hogy ne csak a fonákját, az élet színét is lássuk. Suha Andor i éves voltam, amikor Pestre kerültem dolgozni, s amikor már „igazi” pesti lettem (amilyen igazi pesti csak vidéki ember tud lenni), és ahogyan illik, egy kislánnyal ültem a ligeti pádon, megjelent hátunk mögött két vénkisasszony és szent énekeket énekelt. Azután szentképeket kaptunk. És egy adag lelki masszázst, legalábbis annyit, hogy egy labdarúgó-csapatnak elég lett volna egy évre a sportszerű élethez. Ez volt az Udvhadse- reg. Utólag is bevallom becsülettel, hogy jót kacagtunk mindezen, s nagyon örültünk annak, hogy egyikünk fiúnak, másikunk pedig leánynak született. Valami ilyesmitől tartottam most is. S ez nem azonosítása a két dolognak, csakhogy... Csakhogy ne felejtsük: a mi fiataljaink sem marxista tudósok, még csak nem is tanársegédek. Ök nem mindig disztingvál- nak, és az esetleges merev, brosúraízű fellépés, még ha világnézetileg az abszolút igazság talaján is áll, egy szerv, egyes emberek tettei előttük olybá tűnhet, mint akkor, annak idején a mi szemünkben az Üdvhadseregé. Szerencsére nem így van. És ennek végtelenül örülök. S ha ennek eny- nyire, annak még inkább, hogy azért az ifjúság saját lábán is megáll. S ha egy kissé elfogult lelkesedéssel is, hadd jelentsem: az elmúlt vasárnap nagyon jó, szívet melengető dolgokat tapasztaltunk Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. ★ Gyöngyösön fél háromkor kezdték a labdarúgó-mérkőzést, s akkor, bár nem számoltam, már jó párezer ember szorongott a pálya szélén. A bíró sípszavára kiszaladtak a fiúk, huszonketten. Tizenegy miskolci, tizenegy gyöngyösi. A tizenegy gyöngyösiből hét új, de legalábbis nem az őszi összeszokott játékos. Erényük: mind fiatal és erős. Nem tudom, mit mondhatott az edzőjük játék előtt, de hogy hatásosat, azt a játéktéren volt szerencsém tapasztalni. Már a játék elején úgy „hajtottak”, hogy az ember azt hitte volna, 10 perc múlva úgy járnak, mint a koreaiak 1954-ben a labdarúgó-világbajnokságon: a fáradtság leülteti, lefekteti őket a földre. Nem így történt. Végig nagy iramban játszottak, talán mondanom sem kell, hogy a közönség velük egy szív, egy lélek volt a pályán. Az érzelmi indukció tehát megtörtént. A lelkes játék, a labdarúgók szíve hatott a közönségre, s az ott megsokszorozódva, több ezer szív melegségével visszaszállt rájuk. Ez adta a további erőt a játékhoz és megszületett a győzelem. A rendőrségi jelentések stílusában még hozzáteszem: a pályán semmiféle rendbontás nem történt. Sem a játékosoknál, sem a közönségnél. A végén elfogott a kíváncsiság, bementem az öltözőbe. Az idősebbek rafináltságával azt kérdem az egyik fiútól: milyen ember az edzőjük? Azt mondja a gyerek: Imre bácsi? Ért a focihoz! Civilben tisztviselő, bérelszámoló, vagy micsoda. Nagyon rendes ember — folytatta a fiú —, délután edz bennünket, s aztán visz- szamegy éjfélig dolgozni a vállalathoz. — Igen? — szólok, s aztán kijövök tőlük. Menetközben még eszembe jutott, hogy a városi KlSZ-titkárt is ott láttam a szurkolók között, lelkesen, nagyokat kiabálva. Szóval, erről a délutánról megint elmondhatjuk, hogy mindenképpen jó mulatság, férfimunka volt. ★ Mint Luca széke, elkészült a Mátra Vendéglátó-„kombinát” is. Csakhogy építői •megtréfálták a gyöngyösieket, mert alátámasztottak egy másik népi mondást is, nevezetesen, a jó munkához idő kell. Tudniillik elég ízlésesen, szépen Vasárnap ismét ifjúsági őrjáraton voltuhk megyénk három városában, s amit ilyen írások végén szokás, én az elején teszem, a konklúziót az írás elején vonom le. Ez pedig a következő: Az életet érdemes a színéről is nézni, nemcsak a fonákjáról, mert így igazabb és szebb és ennek megfelelően megnyugtatóbb is. Sőt valódibb, mint ahogyan egy szépen hímzett asztalterítő, vagy gobelinkép a színén mutatja az igazabbat, s az csak külön jó, hogy az igaz és a szebb sok színben pompázva jelenik meg. Ha már e hasonlatnál tartunk: természetesen a dolgok fonákja. az élet fonákja, hiányosságai előtt sem szabad behunyni a szemünket. „Bűnösök között cinkos, aki néma” — mondja a költő, de... De úgy gondolom, hogy az újságok, a rádió, s minden fórumon egy kissé túlzottan is félreverik a harangot ebben a bizonyos ifjúsági-erkölcsi, huligánügyben. Az embernek olyan érzése támad, hogy mintha a mixeléssel volna a baj. Nem azellen van kifogásom, hogy a rádióban most már hétről hStre, kocsmáról kocsmára a Szabó csalad is huligánokat üldöz, hogy az újságjaink publicisztikája, ha a fiatalságról szól a cikk, a hu- liganizmust is megemlíti harcba szólít ellene. Nem, mert a huliganizmus, mint nyugati hatás befolyás, tény nálunk is, itt fertőz a szemünk előtt, tehát feltétlenül cselekednünk kell ® “ff" szüntetéséért. Ki mernétagad- ni hogy léteznek és működnek _ nemcsak a fővárosban - huligán-galerik. VagJ^ W tagadja, hogy nálunk, különösen a mi megyénkben, 18 éve alul is isznak szeszt a fiatalok? Senki. Az érzéstől mégsem tudok szabadulni: mintha ^ túlontúl félrevernénk a harangokat ( sősorbi.n a sajtóbanj mmtha , hangunk drámaibb lenne kelleténél. Mire gondolok. Tény, hogy nátonk is, ™ a ahogyan az egész vllág°”’ fiatalság morális Pr°bl^| erősebben jelentkeznek, mint bármikor. Hozzáteszem mert tény: nálunk enyhébben, mint Nyugaton. De tény a mi fiatalembereink össze mérhetetlen többsége egészséges derült életszemlelettel bír, s eszerint él. Nomármost. Egy városban él 30-40 ezer ember Ebből huligán 200—300 fiatal. Jól tudom hogy a szamok törvénye időnként _ er kés csalafinta játékot uz_ velünk, és egy „vérbajos- százat ezret képes megfertőzni, mint ahogyan azt is tudom hogy a huliganizmus sem sza™^-t haladványként túrja m g előre a fiatal Jelk.ekbÍ”'tlenüi És mégis. Rendithetetlenu hiszek abban, hogy a társa dalom, a KISZ, s nem uVűsó; sorban a rendőrség segítségével ezeket az embereket, fia falókat, különböző tok°n, ku lönböző eszközökkel, de mm denféleképp a helyes úrira lehelj terelni. Ehhez persze szív, tu relem, tapintat, s ha igénytetten: Ismerni hett az ttjuság Sí SÄ nhea az ifjúsággal foglalkozunk, neveljük, agitáljuk «két- Jteiete hozunk ügyükben, sohase ledjük: mi is voltunk Hatolok. S mert ez így már unalomba fulladt frázisnak tűnik, ezért kiegészítem meg egy g lattal: ne felejtsük el, hogy m is voltunk fiatalok, s főleg n felejtsük, hogy akkor mi ho gvan gondolkodtunk, viselkedtünk, éreztünk. Megmondom őszintén, amikor meghallottam, hogy a KISZ őrjáratokat szervez, kissé megijedtem. Nem a jóindulat hiányától féltem, nem is a tiszta szándék hiányától, sokkal inkább attól, hogy elugyet- lenkedik a dolgot. Az ifjúság lelke nem bírja a merev dolgokat. Sohasem felejtem el, 1» Régebben, ha bányászokról esett szó, többnyire a szénfalnál dolgozó munkásokra gondoltunk. A vájárokra és a csillésekre. Pár évvel ezelőtt csaknem mindenütt kézi erővel fejtették a szenet. Kilométer hosz- szú vágatokat hajtottak, gépek nélkül. Legfőbb szerszám a bányászcsákány volt. Ma már korszerű gépesítés könnyíti a munkát, segíti az embert, hogy kevesebb verítékkel több szenet tudjanak a felszínre küldeni. Hogyan emelkedik a termelés? Erre csupán egyetlen adat álljon itt: a Mátravidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozó üzemeknek az idei tervek szerint naponként 120 vagon szénnel kell többet termelni, mint tavaly. Gondolatok bányajárás közben Petőfibányán láttuk ós hallottuk kéznél legyenek, ha elromlik egy gép, ha áramzavar keletkezik, vagy baj van a szállítószalaggal. Éppen ezért, nem a központi műhelyekben dolgoznak ezek az „iparosok”, hanem a fővágatokban, a gerinceken, a földalatti műhelyekben. A gépesítés előrehaladtával nemcsak létszámuk, hanem jelentőségük is egyre növekszik. Mert nem mindegy az, hogyan végzik a gépkarbantartást a szakmunkások, hogyan és mennyi idő alatt javítják ki a gépeket. Szorgalmuk és szakértelmük döntően befolyásolja a termelést. De jobb megelőzni, mint kijavítani a bajt. A szakmunkások mondják ezt el a gépkezelőknek, a vájároknak. Az F—4- eseknéí bizony nem ritkaság a csapágycsere. Sok munkát és nem kevés költséget jelent kiszerelni azt és újat tenni a helyébe. De ha az idén jobban kímélik a gépeket, lelkiismeretesebben és pontosabban betartják a kezelési utasításokat, akkor kevesebb lesz a gépállás miatti veszteségidő, jobban fog haladni a termelés és ennek következtében többet fognak keresni a bányászok. Jó dolog az, hogy ma már többnyire gumiszalagon szállítják a szenet, kevés helyen kell tolni a nehéz csilléket. A Pető- fibányai-altáró kis, déli részében modern eljárással külön szakmunkás-brigád végzi a gu- miszalagvégtelenítést és a javításokat. Iparkodnak a munkával, hogy ne legyen fenn- akadáís a termelésben. De a déli gerincen úgy dobálták le a bányafát és a széldeszkát, hogy az nekiér a szállítószalagnak. Persze, a gép bírja, de a drága gumiszalag kopik, szakad. Egy kis mulasztás, egy kis figyelmetlenség és mennyi kár lesz belőle. A gépállási idő néhány százalékos csökkentése mit jelentene a termelékenység emelkedésében? A gépek, a gumiszalag élettartamának növelése, a csapágyak és a pótalkatrészek felhasználásának egy-két százalékos csökkentésének forint értékét a műszaki és a gazdasági vezetők könnyen kiszámíthatják és pontosan megmondhatják a bányászoknak és a szakmunkásoknak. Ez bizonyára ösztönzően hatna a bányászok és a szakmunkások verseny-felajánlására. És egyre nyilvánvalóbbá válna, hogy szükség van a szakmunkások kezdeményezésére és verseny- mozgalmára, csak úgy mint a bányászokéra. De a szakmunkások között eddig alig volt versenyvállalás. A Déli I-es gerinc műhelyében Majoros László lakatos az F—4-es lejtölej csapágyát cseréli. — Vállaljuk, a tervet teljesíteni fogjuk — hangzottak a felszólalások. Termelési tanácskozásokon és brigád-megbeszéléseken vitatták meg a bányászok az idei feladatokat. De csak a szénfalnál dolgozó bányászokon múlik a vállalások sikere? Sok gépet állítottak munkába az elmúlt évek során. F—4- esek, széngyalúk, szállítószalagok, F—5-ös gépek, páncélpajzsok és szállítószalagok dolgoznak bányáinkban. Ezeknek kezeléséhez, karbantartásához és javításához hozzáértő’, szorgos munkásokra van szükség. Petőfibánya-altáróban egész műhelyeket rendeztek be. Különböző szakmunkásokat találunk itt. Nagy szükség van rájuk, fontos, hogy mindjárt Igaz-, keveset foglalkoztak velük a társadalmi szervek és a gazdasági vezetők. Ezen a hiányosságon sürgősen változtatni kell. Persze, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy javítsák és közvetlenebbé tegyék a munkások és a műszakiak kapcsolatát. Vajon a műszakiak hány százaléka tett konkrét versenyvállalást? Nyilvánvalóan jogosan vetik fel a munkások, hogy a műszaki vezetők elkészítik ugyan a termelési és a műszaki terveket, de utána „kívülről nézik az eseményeket”. A bánya gépesítése nemcsak fizikai munkát igényel, hanem
