Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-05 / 55. szám
1Ő61. március 5., vasárnap NÍP0J8AG 5 &ßAcleJ&yis Derűs fénnyel, langyos meleggel köszöntött ránk március. A tél elmúltával szinte fellélegeztek az emberek s szívből örülünk, hogy a küszöbön kopogtat, s talán végleg meg is érkezett már a tavasz. Az elmúlt őszi és téli hónapok megyénk városaiban és falvaiban a nagy számadások, kenyér, a könnyebb élet. Ez nincs így, ezt nem is állíthatja senki. De állíthatjuk azt, hogyha parasztságunk — és mindenekelőtt megyénk parasztsága — összefog és szorgalmasan, idejében végzi munkáját, ha az egész tagság által választott vezetők okosan irányítanak és mindenki Szántanak már a fogatok az ivádi Üj Élet Termelőszövetkezetben Is. elhatározások és tervezgetések ideje volt A parasztcsaládok százai és ezrei cserélték fql a régi, megszokott, de elavult gazdálkodási formát az újjal és léptek a szövetkezés útjára, érlelődött bennük tettekké a sok-sok töprengés. Eger és Gyöngyös ma már termelőszövetkezeti város, falvaink- ban is egymás után tűntek fel a faluvégeken a táblák: Termelőszövetkezeti község. És azt a nagy — nyugodtan használhatjuk ezúttal a szót — „történelmi” változást, amely hazánk egész területén végbement, világosan tükrözte az MSZMP február 17-én kiadott közleménye, amely szerint: a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. — Most már két lábbal állunk a szocializmus talaján — mondta igen találóan a napokban találkozásunkkor egy Pápán tanuló tsz-elnökünk. Valóban igaz, és igaz az is, hogy minden kezdeti nehézség ellenére nagyszerű tavasz lesz az idei. Nagyszerű lesz, hiszen hazánkban, megyénkben is lényegében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, és először történelmünk folyamán eltűntek a földeket feldaraboló barázdák és megszületnek az új típusú, szocialista jellegű szövetkezeti gazdaságaink, ahol minden parasztember egyformán érezheti gazdának magát és gyümölcsöztetheti erejét, tudását, szorgalmát a közösség és a maga javára. Először fordul elő történelmünkben, hogy parasztságunk együtt, közösen kezd hozzá a korszerű, fejlett nagyüzemi gazdaságok felépítéséhez. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének első szakasza lezárult és most következik a második, amikor meg is erősítjük, szilárdítjuk ezeket a gazdaságokat, és a gazdasági formák változása után fokozatosan átalakul az emberek tudata, gondolkodása, szemlélete is. — Mit várhatunk a legelső esztendőktől? A kérdésre akkor válaszolhatunk helyesen, ha mindenekelőtt azt látjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakulásával új, nagyszerű lehetőségek nyíltak meg számunkra a falusi élet minden területén, így a termelés nagyobb arányú fejlesztésében is. Ezek a lehetőségek azonban csak akkor válnak valósággá, ha szorgalmáról híres parasztságunk maga is mindent megtesz és elkövet e lehetőségek kihasználására. Senki sem ámíthatja magát azzal, hogy a szocialista gazdasági forma megteremtése már maga a kész győzelem, a több termés, a nagyobb darab iparkodik a tőle telhető legtöbbet megtenni a közös célok érdekében, akkor nem marad el a siker már a legelső esztendőkben sem. Erre egyébként ékesen szóló bizonyíték a múlt évi is, amikor termelő- szövetkezeteink az időjárással dacolva, a kezdet gondjaival zetelnkben szépen fejlődik a jószágállomány, a szorgalmasan dolgozó tagok elégedettek munkájuk eredményeivel és nem utolsósorban értékes az a tudat, hogy régebbi termelő- szövetkezetek tagjai megszokták, megszerették a szövetkezetét, a brigádot, a munkacsapatot, amelyben dolgoznak és szívben, lélekben is közelebb kerültek egymáshoz. Üj tavasz előtt állunk. A márciusi napsugár melege felszárítja az elázott földeket és a mezőgazdasággal foglalkozó szántó-vető ember elindul a földekre, hogy felszántsa a földet, elvesse a magot, amelyből kenyér lesz majd. Van bőséges tennivaló, hiszen a múlt esztendő köztudomásúan mostoha időjárása akadályozta munkája végzésében a falu népét. Vár a munka most a földeken, a szőlődombokon, a gyümölcsösökben, a kertekben egyaránt. És örömmel számolhatunk be arról, hogy március első napjait megyénk dolgozó parasztsága már szorgalmas munkában töltötte el. Eger, Gyöngyös vidékén, Aba- sár szőlőhegyein javában halad a metszés és Abasár községben például csupán egyetlen napon több mint ötszáz ember dolgozott, de így volt ez a Tárná mentén éppúgy, mint Kál, Kompolt homokos vidékein, vagy éppen a dimbes- dombos pétervásári járás községeiben. Sok termelőszövetküzdve is olyan eredményeket, sikereket tudtak elérni, amelyek méltán váltották ki mások elismerését is. Ugyancsak biztató jelenség az is, hogy régebbi termelőszövetkemeg a szántást és vetést. Mindig a lehetőségekhez és az adottságokhoz kell igazodnunk. Természetesen, szívesebben végezzük géppel a munkákat, de ha erre mncs pillanatnyilag mód és lehetőség az időjárás, a talaj lazasága miatt, akkor feltétlenül helyes, ha igénybe veszik szövetkezeteink a fogatokat is. így csinálják ezt a hevesi, a füzesabonyi, a gyöngyösi járásban is, mindenütt, ahol a szövetkezet vezetősége és tagsága szívén viseli a jövőt. Tettrekészség, szorgalom, erős akarat hozza meg az eredményt és a sikert. Ez már bebizonyosodott az elmúlt esztendőkben. De Igaz viszont az is, hogy ahol „elalszik” a vezetőség, a tagság, ott ímmel- ámrnal megy a munka és az eredmény sem lesz olyan, mint amilyennek azt várták és elképzelték. Mióta a világ világ, a tavasz mindig a tettek ideje volt, — mint mondani szokás — a munka dandárja falun. Ez az az időszak, amikor á falusi ember — különösen még most a szövetkezeti gazdálkodás kezdeti éveiben — nem sajnálhatja az időt és minden percet ki kell használnia. Köztudomású, hogy a mor- toha őszi időjárás miatt, most, tavasszal több tavaszi búzát kell vetni a korábban tervezettnél. Az sem titok, hogy Cseh József, a he\Tesi Ezüstkalász Tsz elnökhelyettese, sok helyen megfordul ezekben a napokban. Képünkön a kertészetben magyarázza a helyzetet, ahol mérik a vetemények területét. időszakra vonatkozó tavaszi munkák: szőlőmetszés, gyümölcsfák gondozása, nyitás, később az ültetések, amelyeket csakis a tagság együttes szorgalmával és iparkodása mellett lehet idejében és jól elvégezni. Az utóbbi napokban megEok a tennivaló a gyümölcsösben is. Ivádon, a Dózsa Tsz IS holdas gyümölcsösében már a metszést, a fák tisztogatását, tavaszi ápolását végzik. Ivádi Veres János, Ivádi András és Bodon János tsz-tagok nagy mesterei e munkáknak. kezet tagsága és vezetősége már szinte türelmetlenül várta a kedvező alkalmat, hogy dolgozni lehessen és ha gépekkel nem is tudtak a földekre menni, de lófogatokkal kezdték Szabó Imréné és Tarjáni Andrásné melegágyat készítenek a recski Kékesi Gyopár Tsz-ben. Tudják, hogy a korai vetemény korán kerülhet piacra és szépen Jövedelmez. Nehezen várták már a tavaszt a hevesi Ezüst kalász Tsz-ben Is. megnézni, nem indulhat-e még a vefőgép. És március 2-án már munkához is láttak. a lófogatokkal már vetik a borsót a szövetkezet tagjai. A vezetőség tagjai, a brigádvezeiők, gyakran jártak ki a földekre. A traktorokat ugyan még nem bírja meg a föld, de (Kiss Béla felvételei) tek vezetői a téli hónapokat arra használták ki a legtöbb helyen, hogy elbeszélgettek éa megállapodtak a családokkal, hogy mennyi területet vállalnak és dolgoznak majd meg a következő hónapokban. Ott, ahol a területkiosztás valóban közös megbeszélés alapján történt, ott minden bizonnyal nem lesz baj a munkák végzésével, nem lesz kapálatlan, megműveletlen föld. Az új, igazi közös tavasz slőtt sok munkájukban segíthetik szövetkezeteinket azok a tapasztalatok, amelyek nagy részét már mi magunk gyűjtöttük össze, zömében az elmúlt 1—2 esztendőben. Az a sokoldalú anyagi segítség és támogatás, amelyet az idén is kap mezőgazdaságunk, a tapasztalatok hasznosításával a szövetkezeti parasztság szorgalmával párosulva, megteremti a sikeres tavaszi munkák feltételeit. így, ilyen módon teljesíteni lehet a már elkészített szövetkezeti terveket és mindenki megtalálja számítását. A vezetőknek kell elsősorban vigyázniuk arra. hogy a múlt esztendők hibái ne ismétlődhessenek meg, és hogy az egész taeság okuljon is a múlt hibáiból. Külön szólni kell a termelőszövetkezetekben dolgozó nőkről, asszonyokról, akik már az elmúlt ősszel is bebizonyították, hogy nem kímélnek időt és fáradságot akkor, ha a munka elvégzéséről van szó. A tavasz nagyszerű lehetőségeket tartogat a tsz-asszonyok számára is. A kertészetben, a baromfinevelésben, az állattenyésztésben várja, hívja a munka a nőket és az ő iparkodásuk egészen bizonyosan meg is hozza .majd a várt eredményt. Üj tavasz kezdetén vagyunk. Népi államunk — az idén is éppúgy, mint a múltban — sok-sok segítséget nyújt a közös munkához, az alapok megteremtéséhez. Ma már több mint ezer traktor szánthat a szövetkezeti földeken, a mező- gazdasági szakemberek egész sora érkezik megyénk falvaiba, hogy tudásával irányítsa, vezesse a munkákat. És ha a jó vezetés, az állam sokoldalú segítsége továbbra is mindenütt, minden községben, ter- nelőszövetkezetben párosul a övetkezeti gazdák igyekeze- ével, szorgalmával, akkor a sikeresen végzett tavaszi munkák után gazdag aratást várhatunk a nyáron. Szalay István gyorsult a területkiosztás is a termelőszövetkezetekben és különösen a hatvani, a füzesabonyi járásban halad jól ez a fontos munka. A szövetkezesek még a szántatlan föld, amelyet normális időjárási viszonyok mellett már rég fel kellett volna szántani és mindezek mellett ott vannak az
