Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI IRODALMI KÖR KIADÁSIBAN Holott £ FARKAS ANDRÁS: ANTALFY ISTVÁN: A 'fekete kutya Az óriás Eső után A fekete kutya ott trónolt az üvegezett konyha- szekrény tetején. Nem volt va­lami nagy jószág, talán más­fél arasz magas, s az ifjú há­zasok Mukinak keresztelték. Nászajándékként kapták, a hosszúlábú, szeplősarcú Rázik sógor vette, aki mondott ott helyben a lakodalomban olyan rövid, de velős dikciót, hogy napokig erről beszélt az egész bányatelep. Benne volt töb­bek között az is, hogy „Annyi ideig éljetek boldogságban, míg ez a fekete kutya meg nem őszül, s annyi haragos szót mondjatok egymásnak, ahányat vakkant”. Bizony ez sommás jókíván­ság volt, lévén a fekete ku­tya, vagyis a Muki gipszből szépen feketére lakkozva. Büszkén, hátracsapott fülek­kel, levegőbe szaglászó orral ült a két hátsó lábán a Muki, s ha Bátoriékhoz, mármint a 6zóban forgó ifjú házasokhoz látogatók érkeztek, nem egy emberpalánta csöppség hitte azt, hogy a fekete kutya él. O volt a konyha dísze, s a fiatal asszony mindennap le-letöröl- gette, nehogy a por idő előtt megőszítse. Hanem a porolás, meg a Mu­ki ragyogó néma feketesége mégsem hozott békés, nyugo­dalmas napokat a fiatalok kö­zé. Sajnos, nem. Bátori Pista, aki különben a legjobb szén­vágónak számított az egész te­lepen, jó volt cimborának, de férjnek!... Nem. Nem kell félreérteni a dolgot, nem ver­te az asszonyt, a keresetét sem itta el, (no hiszen jótorkú em­ber legyen, aki havi három és fél, négyezer forintot elnyel), hanem iszonyúan szeretett ká­romkodni. Ez a rossz szokása volt minden bajnak-búnak a forrása. Néha a legszendébb társalgás közben oly kacska- ringós „ima-fűzért” eresztett ki ajkai közül, mint valami császári és királyi zupás őr­mester az Osztrák—Magyar Monarchia idejében. Még a moziban is megtörtént, ha Bá­tori Pistának igen tetszett, vagy nem tetszett a film, han­gosan közölte gondolatait, sű­rűn emlegetve a pozitív, vagy negatív hős közeálló rokonait. E nnyi ismertetés után el­képzelhetjük, hogy az ifjú feleségnek igen sokszor pirult el az arca, s néha bi­zony könnyes szemekkel for­dult Pistához: — Pistukám — mondták azok a kedves, ennivalóan pi­ros kis ajkak — szokj már le erről a csúnya szokásról. Nem divat ez ma! Látod, a Rázik sógor már idős ember, régi vá­jár és mégsem káromkodik annyit! Pedig őt az élet taní­totta a káromkodásra. Tudod, sokszor koplalt, s a korgó gyo­mor dühössé teszi az embert. Nem is csodálom, hogy meg­szokta. Mégis leszokott róla. ijg pedig, úgy látszik, sport­szerűen űzöd. ha jó a telelví- zió: azért; ha nem: azért; ha sok húst sütök: azért; ha szo­rít az új cipő: szidod a gyárat, pedig tudhatod, hogy idővel kitágul. A múltkor csókolózás közben is anyut emlegetted, jó-jó tudom, hogy gyengéd­ségből, de mi köze van az anyu istenének az én szám­hoz? Nagyon szépen kérlek, Pistikém, ha egy kicsit is sze­retsz, próbálj leszokni erről a csúnya dologról. A „Pistukám” fogadkozott (mert igazán nagyon szerette az ő kis óvónő feleségét) té- rült-fordult, gyönyörködött az ő pirosarcú asszonykájában, s már jöttek is belőle a szavak: — Ejnye, Katókám, de jól áll az a szoknya rajtad. Hogy az Isten tegye ... ide meg oda a szabónődet... — De Pistukám, hiszen ép­pen az előbb fogadtad meg . .. — Az ám — csap Pista a szájára — látod, szívem, az anyja erre-amarráját, ennek a pocsék számnak, hogy a fész­kes fene... Bizony csak eltörik a mé­cses, az ifjú asszony pityereg és dühös is, szörnyen dühös és veszekszik! Igen, pereg a nyelve, (én nem tudom kitől tanulják ezt a gyönyörűséges nyelvpergetést. Persze, húsz évvel később korántsem olyan gyönyörűséges!) és az termé­szetes, hogy az ifjú férj sem hagyja magát. De nem ám! Hát tehet ő arról, hogy a lel­kesedést és a dühöngést egy­forma jelzőkkel tálalja! Egy-egy ilyen veszekedés után, minden dühét a szénfa­lon tölti ki Pista. Vágja, tran­jacskája alatt villámgyorsan < cikáznak a gondolatok — még- < hozzá nagyszerű gondolatok'^ Piros is lesz tőlük az a két; gödrös arcocska, és este úgy; tizenegy óra tájt, amikor már; mind a ketten az ágyban fék-; szenek és Pista a jól sikerült; délutáni műszak után éppen; álomba szenderülne, Katóka J megszólal! — Pistukám, tudod mire J gondoltam? — Nos, szivecském — düny-i nyög Pista. — Itt van a Muki! A Rázil sógor Mukija. Tudod, hogy ta-J karékpersely is, és mi nemi használjuk. Határozzuk el, aki< csúnya szavakat mond — akár; te, vagy én — mindig belei kell dobni egy forintot. És ki-í ki a saját zsebpénzéből. Mit! szólsz hozzá? csírozza, kaparja a hegy gyom­rát, s a revíraknász, a Rázik sógor nem győz csodálkozni, hogy ez a Bátori gyerek, a kis sógorka ilyen jó erővel bírja. És éppen a mézeshetek alatt! Hanem azért már dühös, ha a kis sógorka bevágja a fúró­gépet az urnába, meg a kábelt, s fene nagy mérgében elfelej­ti bebiztosítani a párost lövés előtt. — Miért dühöngsz, sógorka — kérdi a hosszúlábú, szeplős­arcú revíraknász — tán túl édes a Kata szája? — Hagyjon békén, sógor — vicsorog Pista —, hogy az a... P ista szenved. És károm­kodik rendületlenül. Ká­romkodik, mert nem tud le­szokni róla. És Kató is szen­ved. Azt' mondják, hogy nem olyan borzalmas dolog ez! Hát persze, hogy nem! Csak csú­nya! És Kató nem szereti a csúnya dolgokat! önök azt hi­szik most, hogy a Kató egy finnyás, orrhúzogató, vállvono- gató asszonyka! Hogy „meg­játssza” magát! Nem! A mi Katink ízig-vérig modem kis nő, aki Boccaccot, Tolsztojt, Hemingway-t olvas. KISZ-tag, részt vesz a helyi kultúrgárda munkájában, hallgatni tudja Beethovent, s rajong Bartó­kért És szereti Pistát, még így káromkodósan is, hiszen tud­ta róla, még leánykorában, hogy nem a szép szavak mes­tere. De azt is tudta: Pista jó ember, becsületes, s idővel majdcsak leszokik a károm­kodásról. De mikor? Ez itt a kérdés — morfondírozik magában Katóka, mialatt serényen tö­röl geti Rázik sógor fekete ku­tyáját. Tetszik neki ez a Mu­ki, az édes kis pofa, igazán kár, hogy a hátán egy hosszú­kás vágás keskenyül. Itt kell belerakni a forintokat — iga­zán régi szokás — van nekik takarékbetétkönyvük, s benne kerek nyolcszáz forint. Nem­igen kerül a Mukiba forint, hanem... A fiatalasszony barna ha­Pistát visszarángatja szen- dergéséből ez a bohókás ötlet. Még el is mosolyodik: — Tehát minden csúnya szó egy forint! — Uhüm. Holnap reggeltől kezdve. — Az anyja ... no, rendben. — Becsszó? — Becsszó! ★ A napok múlnak. A Muki: feketén-fényesen, büsz­kén trónol a konyhakredenc tetején. Szemmelláthatóan elé­gedett, korántsem olyan üres a gyomra, mint mondjuk két héttel ezelőtt. Pista viszont dühös, és sanda szemekkel méregeti a fekete kutyát. leg­szívesebben belevágna egy csákánnyal, bele a hátán levő lyuk közepébe, ami annyi fo­rintját elnyelte már. — A hogy az a... Tovább nem mondja, ha­nem a Katika annál bajosab­ban fordul felé, s kérdezi szen­dén, kis mosolygással: — Mondtál valamit, Pistu­kám? — Nem... azaz... hogy csuda jó a kutya! A havi két­száz forint zsebpénzemből ennyi van ni! Biz az nem sok, ami az ifjú férj tenyerén csörög. Három doboz Kossuth cigaretta ára, s utána nincs tovább. — Már csak annyi van, Pis­tukám? Nahát, hová tetted a többit? Hiszen ha közös szóra­kozásra megyünk, akkor a kö­zös kasszából költünk. — De, Kati, jól tudod, hogy ez az átkozott fekete kutya, ez a Muki, hogy az én... Pista megakad. De csak egy pillanatig tart. Forró dühhul­lám lódítja mellbe, odaugrik a kutyához, s nem is egyen­ként, dugja, gyömöszöli a fo­rintokat bele: — Nesze, zabái}! Előre kifi­zetlek, előre, te rohadt dög, de még az egyszer kikáromkodom magam. Kilenc forint, kilenc káromkodás, kilenc, hogy az a nyamvadt... Az óriás a munkapadnál Erőit tettel sokszorozza, A mát a holnappal bevégzi, S céljának nincsen vége-hossza. Az óriás, ha épp elalszik. Olyan kevés lesz, mint a gyermek, Pojáca lesz belőle, bábu, Akit a lányok elsepemek. Az óriás, ha alja-részeg, Az árokszélen úgy pihen meg, Hogy a patkányok és a férgek A szívéhez zabálni mennek. Utóirat: Ember, az óriás te vagy, Sorsod boldog, kemény hatalma a józanság s a tett miatt A földet és eget uralja. HARGITAI ISTVÄN: TÉLI TANYAVILÁG Az alvilág fényei is kísértnek Kacagó töklámpásokra váltan — Nekifutva az erek zöld vizének Elolvadnak kinyíló jégvirágban. A nyári dűlő fái zuzmarásan - Állnak, tenyerüket a holdra tartván, A hűlt bolygó meg jön fel, karikásán. Mint alvajáró szent — a Zagyva partján A Tél vérebei nagyot harapnak Habzsolva a fekete-tó vizét: Habzó szájukon megcsörren a jég... A kazlakhoz dörgölőzve, felugatnak A hű kutyák, s torkuk, mint fagyos ablak — Őrzi disznótorok utóízét... >PAPP MIKLÓS: TÉL-TAVASZ Gyerek-boldogság: karácsony, a tél, a nyári öröm pelyhes unokája, a kőkemény föld akaratunk mása: tiszta és őrző: minden benne él; a visszafutó hó szánkós-fehér: földek eggyémelegült ruhája, fagyot fricskázón szikrázik a háta, s méhén melegszik friss, kerek kenyér, harcolj érte!: kiálts a hó alá, vesszőzd a csírát, húzd a szálakat, jó föld legyél, eső, nap, áradat, rajtunk sose fog győzni a halál; I a tél agglegény, fagy-mogorva, vad, > de mint te, ő is, mindig visszaad. AA/VSA1 WVyWSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^wWWNAAAAAAAAAAAAAAA«AAAAAAAAAAAAA^<*^> Eső után borongós homállyal telt az udvar. A gyerekek a napfényt elvitték tán magukkal... Csend van. Egyetlen hang sincs. A homok összeázott. Nem építenek várat a kócos indiánok... Olyan csend van köröttem, hogy szinte megremegtet, és kiáltanék: „Gyertek!” az eltűnt gyermekeknek. MOLNÁR JENŐ: Végtelen Érzem az időt, mint folyik csendesen, és Te lebegsz fenn a tűnő perceken... A jöttöd ígéret, biztat édesen, mindkettőnkre vár most a kék végtelen... KÓPIÁS SÁNDOR: Téli este Nagy, fehér pelyhekben hull a magasból a csend és a hó; a tűzhelyben lángok kergetőznek, s jó illat száll, vendéghivogató. Sürög-forog a szorgos asszonynép, varázslat minden mozdulatuk; sokfelől vezet az út ide most: valaki ismét nyitja a kiskaput. S míg téli ólmát alussza a föld, addig a meleg kemence mellett piros borral koccintva, vidáman, készítjük már a tavaszi tervet. NEMETH GÁBOR: e Alomba hullva Álomba hallva, így alkottam meg lelkemhez mérve képedet, ahogyan te most látható vagy: ismeretlen mélységűnek és tisztának és hódítónak. Üveg-szoborról mintáztalak, hogy lelkeden márvány-homlokod s szívednek apró moccanása úgy lássék át a titkos mélyből, mint víztükörbe karcolása. így alkottalak meg téged, hogy kontúrjaid és tónusaid meleg ömléssel egybe folyjanak, szétnyíljanak és elrejtsenek, a te énedből belém oldjanak. Katika okos asszony. Nem szól semmit. Hallgat, ösztönö­sen megérzi a beteg — gyó­gyul. Hadd tombolja ki magát, hadd dühöngjön. Tudja, hogy Pista a becsületszavát betart­ja. Ha nem lesz pénze, kér kölcsön, de nem marad adósa a Mukinak. De mert Pista ir­tózik a kölcsönkéréstől, és ezerszer inkább ad, mint kér — nem fog kérni és nem fog káromkodni. Dista azonban még fújja a magáét. Hanem a ki­lencedik káromkodás.-ál — abbahagyja. Elfogyott a pénz, és ki hallott még olyat, hogy egy ember asszonytól kérjen kölcsön — káromkodásra. Csak nem teszi magát nevetségessé? Különben is oly szemtelenül- édesen tud nevetni a Kati két csillagszeme, ha a mukit eteti forinttal. Hát nem, őrajta ne nevessen egy asszony! Mégha oly nagyon szereti is, azt a... Csak gondolatban kél útra egy cifraszűrös káromkodás, s helyette (ah, asszonyi logika! Mégis van!) a sanyarú gazda­sági gondok kezdik gyötörni Pistánkat. Nincs forint ciga­rettára, kérni pedig nem fog. Csak vigyorogjon ez a kánya fekete kutya, hogy jöjjön rá a hasmenés. Hanem Katika mégsem hagyja az ő drágalátos, kemé­nyen dolgozó férjeurát cigaret­ta nélkül. Este kilenckor, ami­kor az ennivalót készíti a sik- tás tarisznyába, becsempészik egy dobozzal. Sőt, reggel, csak úgy véletlenül pohárka rum is kerül a reggeli mellé: — Képzeld, Pistukám — csi­É£ csereg az ifjúasszony — aka­rom visszavinni az üres üve­get a boltba, hát látom, hogy lötyög az alján. No, mondom, ez éppen jól jön az én Pis­támnak, mert hogy úgysem tud bemenni a büfébe, haza­felé jövet. Nincs pénze! — Hát nem nagyon, hogy a ... szóval most nincs, de majd lesz. Igen, majd lesz, ne félj...! Igen, ha tudni akarod, lesz még pénzem. Rázik só­gornak pedig megmondom, hogy^.. s ismét múlnak a napok. Pistában kemény dac kerekedik, de oly kemény, hogy Katika maga is megret­ten. Nem a fekete kutyát fél­ti, amely ezerszer is millió atomjára hullott volna már, ha a pillantás rombolni tudna, hanem a párját! Biz nem ká­romkodik a Pista, csak ösz- szeszorított fogakkal köszön, s egyre ritkábban lendül ölelés­re a karja. Ennek már a fele sem tréfa, s Kati okos asszony. Tudja, mit jelent az emberi önérzet! Hiába kerül a siklás tarisznyába mindennap a do­boz Kossuth-cigaretta, a Pis­tukám csak nem derül fel. Ezen segíteni kell! A baj gyógyítója, de egyben okozója a fekete kutya. A Mu­ki. Nosza, gyerünk csak, le veled drága szentem, le onnan a konyhakredenc tetejéről. A mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Te pedig elég fekete vagy mórnak. S reggel­re, mire hazajön az ifjú férj, volt Muki — nincs Muki. — Hát a Muki? — sandít Pista a kredencre, s még égő karbidlámpáját lezöttyenti a konyha kövére. — A Muki eltűnt, Pistu­kám, hiszen már nem károm- kodol. Tudod, jó volt viccnek, de azért ezerszer inkább te maradj meg nekem. — Iszen itt vagyok — nyel nagyot az ember. — Persze, hogy itt és... tes­sék a pénz... A Muki vissza­adta és azt üzeni, hogy ne ha­ragudj rá. Nem akart ő rosz- szat... tessék, száznyolcvanöt forint... és... és... Kati pityereg. Csak úgy kislányosan, s lám, egyszerre kilendül Pista két erős karja, ráfonódik a Kati derekára, s szorítja, szorítja magához. Jai, de jólesne egy nagyot károm­kodni, most már Muki sincs, de nem, üsse a kő a Mukit, nem akarat nélküli ember ő. S ha ez így tetszik a Katinak, ha így jobb, ha így mindig mosolygós lesz az arca... ak­kor... — összetörted a Mukit? — Nem... nem... — szipog az ifjú asszonyka — sajnál­tam. De ha akarod... — Szó sem lehet róla, Kati­kám. Nos, hol van? — A kredenc alján. |T gy pillanat múlva a Mu- -Lj ki ismét a konyhakre­denc tetején csücsül. Onnan vigyorog rájuk barátságosan, éppenhogy nem csóválja a far­kát. Mindketten őt nézik, de csak úgy oldalvást. Különben- is igen nehéz csókolózás köz­ben — jobbra, balra tekin­getni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents