Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

1961. március 1., szerda NÉPÚJSÁG 3 Hz 1961. évi termelési és felvásárlási feladatok Mezőgazdaságunk az elmúlt évben rakta le a nagyüzemi árutermelés alapjait. A mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek ebben a kezdő évben ko­moly erőfeszítéseket tettek, hogy az árutermelésük foko­zásával biztosítsák a népgaz­daságnak szükséges mezőgaz­dasági termékeket. Az 1961. évi felvásárlási ter­vek, további komoly felada­tok elé állítják mind a mező- gazdasági, mind pedig a fel- vásárlási szerveket is. Ebben az évben több terményt, ser­tést, baromfit, tejet kell fel­vásárolni, mint az elmúlt év­ben. A belső fogyasztási szük­ségletek, nem kevésbé pedig a termelők egyre növekedő ház­tartási szükségletei is azt kö­vetelik, hogy a főbb élelme­zési cikkek termelésében — így különösen a hús, a tojás, s a tej termelésében — jelentős lépést tegyünk előre. A megnövekedett igényeket a termelés fokozásával kell kielégíteni. A fentiekből adódik tehát, hogy mezőgazdasági termelő- szövetkezeteinknek ebben az évben jelentős lépést kell ten­ni a nagyüzemi, belterjesebb gazdálkodás irányába. A felvásárlási szerveknek ehhez fokozottabb mértékben kell segítséget nyújtani. Első­sorban a sertéshizlaláshoz szükséges süldők beszerzésé­ben, másrészt pedig a barom­fi hizlalásához szükséges kel­tetett baromfi-igények kielé­gítésében. A termelőszövetke­zetek ezekhez szükséges törzs- állománnyal csak részben ren­delkeznek, és a fokozottabb árutermeléshez még ilyen irányban segítséget kell nyúj­tani. Nem kevésbé fontos fel­adat továbbá az is, hogy a leszerződött termékek felvá­sárlásának lebonyolítása jól szervezett legyen. Az 1961. évi termelési és felvásárlási feladatok megva­lósításának fő feltétele, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek most folyamatban levő tervezései reálisak legye­nek és általában megfelelje­nek a népgazdasági célkitűzé­seknek. A termelési és felvásárlási előirányzatok kiadásának cél­ja éppen az volt, hogy a taná­csi szervek és rajtuk keresztül a tsz-ek már a tervkészítés megkezdése előtt megismerjék a népgazdasági igényeket és a tervkészítésnél ezeket össze­egyeztetve a reális termelési lehetőségekkel, igyekezeznek a terveket megvalósítani. A termelőszövetkezetek ter­vezésének eddigi eredményeit általában pozitívan lehet ér­tékelni. A mezőgazdasági ter­mékek közül az árutermelés­ben és az állam felé való ér­tékesítésre a legtöbb termék­nél (kenyérgabona, sertés, vá­gómarha, baromfi, stb.) a ter­vek visszahozzák azt a meny- nyiséget, amit a népgazdasági érdekek megkívánnak. így kenyérgabonából sza­bad értékesítésre mintegy ezer vagon, burgonyából 700 va­gon, sertésből 39 000 darab, vágómarhából 8572 darab, ba­romfiból 850 000 darab került betervezésre az állam felé való értékesítésre. A húsmennyiségből egy katasztrális hold szántóterü­letre átlagosan 50 kilogramm hústermelés jut. Az előző évhez viszonyítva ez mintegy 30 százalékkal na­gyobb árutermelést jelent. A fő feladat az, hogy a ter­melőszövetkezetek üzem­terveibe betervezett áruterme­lés realizálódjon és ezek a Vita Kolumbusz sírja körül A spanyol történészeket fel­háborította dr. Charles W. Goff, amerikai anatómus leg­újabb kutatási eredménye. Goff a Yale egyetem tanára, szerinte Kolumbusz Kristóf, mielőtt a spanyolok szolgála­tába állt és felfedezte Ameri­kát, előzőleg a spanyolok ellen harcolt, valószínűleg, mint ka­lóz. Az amerikai kutató San Do­mingo katedrálisában megvizs­gálta Kolumbusz állítólagos sírját és eközben a koporsóban, amelyről azt tartják, hogy Amerika felfedezőjének földi maradványait tartalmazza, egy ólomgolyót talált. Az ólomgo­lyót már más tudósok is lát­ták, de Goff volt az első, aki alaposabb vizsgálat alá vette. Kolumbusz feljegyzéseiben Goff olyan utalást talált, amely szerint első expedíciója idején egy régi sebe felszakadt és súlyos fájdalmakat okozott neki. Az ólomgolyóból és a fel­jegyzések eme utalásából az amerikai történész a következő következtetésekre jutott: A golyót Kolumbusz a testé­ben hordta és csak halála után, amikor teste elporladt, vált lát­hatóvá. Megállapította, hogy a golyó egy akkoriban csak Spanyolországban használatos elöltöltős puskából származik. 96 férőhelyes szarvasmarha-istállót építenek az egerbaktai Dobé István Tsz tagjai Az elmúlt héten kőbányászok és tsz-tagok tanácskoztak Eger- baktán egy 96 férőhelyes szarvasmarha-istálló építésé­nek lehetőségeiről. Az istállót társadalmi munkával építik majd fel. A tanácskozáson részt vevő 27 bányász úgy határozott, hogy 250 köbméter keménykövet ter­melnek ki társadalmi munká­ban a Dobó István Tsz részé­re. A felmenő fal építéséhez szükséges tufakő kitermelésé­hez a tsz-tagsága máris hozzá­kezdett. Györffy Gyula Mivel nehezen elképzelhető, hogy a spanyolok saját embe­rükre lőttek volna, ebből tehát következik, hogy Kolumbusz — mielőtt a spanyolok szolgá­latába állt — nyilván ellenük harcolt, feltehetően mint ten­geri kalóz. A furcsa következ­tetés természetesen, eléggé ön­kényes, de a spanyol történé­szeknek semmi esetre sem tetszhet, hogy Amerika felfe­dezője valaha is tengeri kalóz lehetett mezőgazdasági termékek az igényeknek megfelelő idő­pontban értékesítésre is ke­rüljenek. Az árutermelésben a terme­lőszövetkezetek mellett jelen­leg még igen fontos szerepet töltenek be a háztáji gazdasá­gok is. Ez különösen a ba­romfi, tojás, tej és a sertés vonatkozásában jelentős. A tervezés szerint a húster­melésnek 23 százalékát, a ház­táji gazdaságoknak kell meg­termelni, míg 77 százalékát már a nagyüzemi mezőgazda­ságoknak kell biztosítani. A háztáji ■ gazdaságok áru­sertés termelését fokozni kell. Ezt mind a termelőszövetke­zeteknek, mind pedig a helyi tanácsoknak az eddiginél job­ban kell propagálniok. Kormányzatunk a háztáji sertéshizlaláshoz takarmány­juttatással is segítséget nyújt, és az állam részére leszerző­dött minden sertés után állami áron másfél mázsa hizlalási takarmányt juttat. Mint problémát azonban meg kell említeni a naprafor­gómag termesztésének kérdé­sit. Több tsz-ben idegenked­nek ennek termelésétől és en­nek a népgazdasági szem­pontból igen fontos és érté­kes növénynek vetésterülete az utóbbi években nagymér­tékben lecsökkent. Kormány­zatunk a napraforgótermelési terv visszaállítása érdekében mintegy 50 százalékkal maga­sabb átvételi árat biztosít és a bővebb termő szovjet fajták termeléséhez vetőmagot is biztosít. A napraforgó olajpo­gácsa a nagyüzemi gazdasá­gokban nélkülözhetetlenül fontos abraktakarmány. Ép­pen ezért különösen a táj jel­legnek megfelelően fokozni kell a napraforgó vetésterüle­teket, s termelőszövetkezete­ink fogadják el azokat az irányszámokat, amelyeket a népgazdasági szükségletek biztosítása szempontjából mint termelési feladatot meg­kaptak. A feladatok nagyok, de meg­valósíthatók. Ha segítséget nyújtunk a tsz-eknek — min­den érdekelt szerv a maga vonalán —, akkor a tervezés­ből, kenyérgabona, hús, tojás és tej lesz és ezzel az ellátás­hoz szükséges alapokat meg­teremtjük. Takács Sándor, Éleim. Minisztérium Felvá­sárlási Kirendeltség vezetője. Eger város anyakönyvéből Születtek: Újhelyi Sándor, Mlinkó Gábor, Túri Zsuzsanna, Nagy Erika, Németh Béla, Török Csilla Rózsa, Vincze Irén Margit, Geda Zsuzsanna, Molnár Erika Er­zsébet, Balázs Janos, Szabó Árpád József, Czakó Éva Mária, Márton Mária, Fürstal Erzsébet, Farkas Zoltán, Dávid Sándor, Kertay Sán­dor Gábor, Káli Marianna, Tóvaji Péter János, Tóth Csaba, Majoros Tibor György, Horváth Éva, Lud­vig Tivadar Miklós, Marmoly Zsu­zsanna, Bakos József. Kormos Fe­renc, Kormos Éva Ágnes, Szász! János, Szilágyi István Ferenc, Dé­zsán Gyula, Illés Sándor, Burai Sándor, Zsólyomi Péter Pél, Tóth Margit Julianna, Berzeviczi János, Jágerszky Gyula, Kruppa Tibor Imre, Szabó Ildikó, Nemesik Ödön Jenő, Molnár Sándor, Eged József, Molnár Andrea Margit, Kuzman Marianna Valéria, Szőlősi László, Simon László, Macsinka Márta Eleonóra, Gál Sándor, Tóth Tamás Endre, Zobolyák Erzsébet Anna, Burai Gábor, Keller Erika Terézia, Kovács József András, Csuhaji Magdolna, Faragó Zoltán Gábor, Mező István Tivadar, Barkóczi Gusztáv, Bánkúti Margit Ágnes, Diós László, Erdélyi Károly, Föl­des! Katalin, Pálok Tibor, Szilágyi Győző Csaba, Vass László Csaba, Csóka Erzsébet, Ferencz István, Pál János, Farkas Ilona, Németh Anna, Ritzl Imre, Décsei Csaba. Házasságot kötöttek: Melegh An­tal és Fűzés Katalin Terézia. Nagy Ferenc és Gyulai Mária, Kormos Béla és Ozsvár Márta, Bóna Gyula István és Búzás Márta, Buru Ká­roly és Rajna Erzsébet, Ruzsinszky Kázmér József és Kézi Ilona, László Gyula és Ftilöp Erzsébet Anna, Molnár János és Varga Ro­zália, Molnár Jenő és Tuza Mária, Staudinger Dezső Ferenc és Nagy Anna. Meghaltak: Békési Oyuláné (Ha- ranghy Erzsébet), Hegedűs Gáspár, Szalontai Istvánné (Gulyás Mária), Török Sándomé (Zagyva Anna), Danyi Ignác Ágoston, Kanócz Ist­vánné (Csík Mária), Kis Józsefné (Makk Rozália), Suha Zoltán, dr. Balogh Zoltán, Hanyi Márta, Tóth Mária, Csontos József, Labuz László, Petrik József, Palik Mária, Kocsor Mária, Nagy Vilhelmina, Nagy Mária Magdolna, Láng Nán- dorné (Bíró Margit), Makó Imre, Szabó Gyula, Toronykőy Frigyes, Dudás Lajos, Bóta Ferencz, Né­meth Mária, Kaiser Zoltán, Kiss Károly. Eposzok és hősök Tanulnak az emberek! Na, és aztán. Persze, hogy tanul­nak, mert van rá mód és le­hetőség. Csak nem akarnak már megint erről írni, nincs már ebben semmi különöseb­ben érdekes, mindenki tudja, hogy van dolgozók iskolája, esti tanfolyam, levelező ok­tatás, az ég tudja, mi minden, minek erről ennyit beszélni. Ha nem is ilyen pontosan megfogalmazva, de valami­féle ilyesfajta érzés kelt ben­nem is, amikor egy más ügy kapcsán, Atányban járva, szót váltottam néhány peda­gógussal, s a szavak cseréje közben egyikük ezt a megál­lapítást tette: Tanulnak az embérek! — Tanuljanak! intéztem el magamban, s azután sürgő­sen papírt vettem elő, hogy el ne felejtsem az elmondott kis történet hősének nevét, pedig ő is csak tanul, az álta­lános iskola hetedik osztályát végzi, s hogy még sematiku- sabb legyen a történet, a lá­nya pedig a — nyolcadikat. Különben, hogy érdemes-e megírni, vagy inkább elolvas­ni? — döntsék el éppen azok, akik olvassák. ötvös Károly bácsi, még inkább csak a falu fogalmai szerint bácsi, de az iskola­padhoz mindenképpen az. Most kerülgeti az ötvenedik évet, vagy hogy meg ne sért­sük, most éppen 49 éves és nagyon sok funkciója van. ö a Hazafias Népfront elnöke, ugyancsak elnöke a szövetke­zet ellenőrző bizottságának is, emellett a járási tanács mel­lett működő egészségügyi ál­landó bizottság is számít a munkájára. S ezek még csak az úgynevezett társadalmi funkciók, mert egyébként brigádvezető a helybeli Kos­suth Tsz-ben. Hogy mennyi dolga lehet egy szövetkezeti brigadérosnak, azt még a vá­rosi embernek sem kell bő­vebben bizonyítgatni, hát még azoknak, akik szövetke­zetbeliek. — Akinek ennyi funkciója van, annak valamicskét tudni is illik — mondta ötvös Ká­roly és a kijelentést tett kö­vette. Beiratkozott a dolgozók esti iskolájába, a hetedik osz­tályba és 37 év után hozzá kezdett tanulni matematikát és fizikát, történelmet és iro­dalmat, meg mindazt, amit tanítanak és így tanulni is illik. Délelőtt kinn a földe­ken, de még délután is, a megkésett kukoricatörés ide­jén agyonázva, elgémberedve, s utána, este hatkor beülni a padba és ott ülni figyelve, tanulva éjjel 11-ig. Hétről hétre, még jó másfél évig, közel ötven éves fővel, ma­golni, mint valami kisdiák, — fejet kell hajtani az ilyen kitartás előtt. Tanulnak az emberek! Ügy, általában, megszokott dolog, valóban. De nem „általában”, hanem emberenként nézve, figyelve, mit takar ez a meg­állapítás. sok hősi és tiszte­letreméltó eseményt jegyez­hetne és jegyez is fel a ma krónikása. S ha. majdan egy­szer, ezeket a kis krónikákat a majdani utókor tiszteletből egybefűzi, ha szerkezetében nem is egységes, de mondani­valójában kétségtelen hősi eposz kerekedik majd ki be­lőle. Mert eposzok és hősök ma is születnek! (gyurkó) A tisztaság — fél egészségi Megszívlelendő gondolatok ÉS VALÓBAN, mert a jár­ványos betegségek: a tífusz, a pestis, a kolera, a tetveik, a ra­gály mindig ott termett meg és ott jelentkezett, ahol a leg­kevesebb lehetőség volt a tisz­tálkodásra és a takarításra. Most nem ebben az értelem­ben van szó a tisztaság fon­tosságáról, hanem éppen ab­ban az értelmezésben, hogy Eger háziasszonyai igenis gon­dos, házias és tisztaságszerete­M áréi uh hó — így is írják— a hivatalokban * átállítják a bélyegzőket s letépték a naptárból február 28-ikát, nem kell már. Szerda. Március elseje. A gyerekek azt mond­ják, még jó három hónap, s itt a vakáció. A gimnázium negyedik osztályában rövidebb terminusokat mérnek, közeledik az érettségi. Az üzemekben azt mondják: többet és lelki- ismeretesebben kell dolgozni, mert a hó vé­gén negyedév lesz! — s a termelőszövetkeze­tekben már a tavaszi munkákról beszélnek. — Tavasz? — Igen. Ebben a hónapban köszönt be ö is, majd úgy a hónap második felében... de valahogy mi már itt érezzük. Nem a nap­sugárban, rügybontó leheletben, — de a nap­tárban. Mert különös dolog ez a naptár! — Irányítja az életünket, s jelzi, mint az óra, a múló időt. Március. Kedves hónap s nem olyan bo­londos, mint április. Olyan észrevétlen átme­net a tél és a tavasz között. S ha olykor fel- melegszik déltájt az idő, vidám gyermek­sereg hancúrozik az utcán és a parkban. Itt- ott idősebb nénik és bácsik merészkednek ki rövid sétára hosszú, téli „börtönükből” az utcára, — s anyukák tolják a gyermekkocsi­kat. Pistike ráérő idejében kerékpárjára sze- relgeti az új és most vásárolt alkatrészeket, mert hamarosan elindulhat már rajta a fel­szikkadó földön. Az utcán kigombolják a téli­kabátot, sőt — nini! — már tavaszit is látni... Az óvatosabbak nézik-nézik, de azt mond­ják: korai dolog még ez, csalóka az idő! Március. — Te kedves harmadik, köszön­tünk! Vártunk, mint minden esztendőben, mert Te hozod' el a boldog tavaszt, ami talán a legszebb... Vártunk, kicsinyek és nagyok, mert szeretünk téged ... teljesítsd hivatáso­dat! Lehelj új életet a természetbe, sugarad­dal melegítsd- fel embermilliók szívét a bé­kére, szeretetre, hozd el a tavasz első hírnö­két, a hóvirágot, — s azután add majd át helyed annak a bolondosnak, áprilisnak ... DR. RÖCZEY ÖDÖN Hóvirág A tél hóköpenye rongyokra szakadozva, csak néhol borítja már a Földet, ltt- ott a hegyek magaslatain — mintha a kalen­dárium tavaszt jelző lapjával, s a mind job­ban melengető napsugárral akarna dacolni — foltonként meg-megcsillan a kristályos hó, de nem sokáig. Igaz, márciusban még néha megtréfál ben­nünket a tél, s hogy uralmát megmutassa, vagy hogy kedvezzen a fiatal leányoknak, vé­kony hótakarót küld egyszer-kétszer búcsú­zóul a földre. Mert már a babonában nem hisznek, milyen jó mégis a fitos orrú, csupa dalt, kacajt és jókedvet magukban egyesítő leányoknak megmosdani a márciusi hóban, hisz attól — a régi mesék mondása szerint — még szebbé válik rózsapiros arcuk. S melyik lány nem akarná ezt? Hisz" még szinte ott érzi valamennyi magát a farsangi bálok tarka forgatagában, a néha kedvesen, de kissé ügyetlenül, mégis olyan jólesően hangzó bó­kok áradatában, s hogyne lenne kedve még ilyen kis bohóságra, mint a márciusban hul­lott hóval való mosdás? Igen, néha még zord lehelet suhan át márciusban a tájon, hó kell, puhán, s az erdő még kopárnak látszik, de más már a levegő, kikeletet érzünk. Az elmúlt évi avarszőnyegen süppedő még a járás a hólétől de a szürkésbama avar mö­gül itt-ott már smaragdzöld színével kibuk­kan egy-egy zsenge fűszál. Eke hasítja, traktor szántja a földet, az élet millió mozzanatával benépesül a határ. Duzzadnak a rügyek, s ha jó idő jár március második felében, a somfa feslő sárga virága mellett, lenge szélben, már himbálózik a mo­gyoró rojtja. És az avarszőnyeg simogató takarója alól, néhol még félve tekinget selymes hártyájá­val, másutt már teleszippantotta az újra éle­dő természet balzsamos leheletével fehér szirmait, s most fejét lehajtva, köszönti a tavasz jöttét: a hóvirág. KESKENY ILONA tűkről híresek és erről vala­mennyinek tanúskodik a sze­retettel és odaadással, tisztán és rendben tartott otthona is. Az utóbbi években azonban nagyon megnőtt a panaszok száma, mert ez a törekvésük a háziasszonyoknak a lakás tisztántartására, majdcsak hogy nem hiábavaló. Különös­képpen vonatkozik ez a Szé­chenyi utcán és a Ráckapu tér és környékén lakó háziasz- szonyok munkájára. A háború utáni város- és ut­cakép teljesen átalakult, meg­változott, a megnövekedett for­galom, a rengeteg kocsi és autó egymásutánja, sokszoro­san igénybe vette az utcát és a sok-sok jármű ráhordja a sa­rat a külvárosokból az aszfal­tozott úttestekre is. Ebből szár­mazik azután az, hogy a szá­raz idő porrá változtatja a sa­rat és ez a por cirkulál egész nap és hol a gyalogjárókon ta­possuk és hordozzuk a laká­sokba, hol pedig a gyalogjárók mellett méteres sávként húzó­dik végig a városon és egy-egy autó elrohanása után nagy porfelhőket kavarva megy be a lakásokba és szívjuk be az utcán anélkül, hogy valamit is tennénk megszüntetése ellen. A VÁROSI hatóságok egy­irányú forgalmat rendeltek el a Széchenyi utcán, ami javí­tott ugyan a helyzeten, de azt meg nem oldotta. Az orvos a kis, lábadozó, • influenzából felépült gyermekeknek elren­deli a levegőt. De hová lehet vinni a gyermekeket, amikor az utcai levegő szennyeződött, egészségtelen? Gondolt már valaki is arra, hogy helyes intézkedésekkel meg lehetne oldani a város portalanítását, legalábbis a nappali időszakra? El tudjuk képzelni például az utak es­teli, vagy éppen kora hajnali takarítását is. A nagy metro­poliszokban és világvárosok­ban például éjjel takarítanak, így Budapesten is, és Pestnek összehasonlíthatatlanul egész­ségesebb a levegője, mint Egernek. Moszkvában az üz­letnegyedekbe az áruszállítás éjjel történik.. Nappal söprés és áruszállítás Moszkvában nem létezik, csak kis porszívó gépekkel. Igaz, hogy mi csak „Eger” vagyunk. De akkor is. Nálunk a Széchenyi utcát — a város legforgalmasabb utcá­ját — fél nyolctól tizenegyig takarítják. Tehát akkor, ami­kor a legnagyobb forgalom van, amikor a gyermekek is­kolába mennek és a felnőttek piacra és a munkahelyre igye­keznek. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy szabályrende­lettel kötelezni kell a háztulaj­donosokat, és az állami há­zakban a házmestereket, hogy a járdákat a házuk előtt kora reggel takarítsák le. Ez azon­ban keli, hogy vonatkozzék a középületekre is. Botrányos volt a múlt héten, ahogyan az Egészségház előtti járda kiné­zett. Bokáig érő sárból visz- szamaradt port rugdaltak az emberek ott, ahol a tüdősöket vizsgálják, ahol gyermekgyó­gyászat folyik és ahol a fog­orvosok a szájakban dolgoz­nak. Ez azonban nemcsak ott tapasztalható hanem más köz­épületek előtt is. AZ ELMÜLT évben nagy — milliós — költségekkel sorta­tarozást végeztek az állami vállalatok a Széchenyi utcán és eredetijében helyreállítot­tak több, az idők során elhasz­nálódott és eredetiségéből ki­forgatott házat. Ezek az épüle­tek az emeletráépítéssel — az utcakép emelésére törekvő el­gondolás megvalósításával — az itt megforduló idegenek el­ismerését váltják ki. Erre tö­rekszenek a Széchenyi utcai üzletek szebbnél szebb kiraka­tai. De lehet-e szép a kira­kat tartós ideig, amikor a por­tól — amely valósággal bele- pumpálódik a kirakatokba — nem győzik reggeltől napestig csak tisztogatni? És ha már a Széchenyi ut­cánál tartunk, legyen szabad megemlíteni még a 12. számú házat és annak gyönyörű ba­rokk kapuját?... A portalanítással — remél­jük — a tavaszig majd csak történik valami. De a kapu­val...? Okos Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents