Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

/

2

NEPÜJSAG

1001. március 26 vasárnap

Vrdc á a TI T

szmmLmim

Pedagógiai tagozat

hi legyen gyermeked barát itt?

Ki az, aki még mindig egy helyben topog

A TASZSZ kommentár/á

GENF (TAEZSZ):

A TASZSZ kommentárban foglalkozik a háromhatalmi genfi atomértekezlettel és a többi között a következőket írja;

A nyugati sajtó az utóbbi napokban azt akarja elhitetni a világ közvéleményével, hogy az Egyesült Államok és Nagy Britannia küldöttségé a kísérleti robbantások megszüntetéséről tárgyaló atomértekezle- ten „új, átfogó javaslatokat” terjesztett elő és „lényeges engedményeket tett” a Szovjetunió javára. A szovjet küldöttség pedig — írják Nyugaton — az Egyesült Államok és Nagy Britannia kezdeményezésére „sem igent, sem nemet” nem válaszolt.

A tények azonban azt mutatják, hogy nem a szovjet küldöttség, hanem az Egyesült Államok és Anglia képviselői topognak még mindig egy helyben és lényegében elhallgatják a Szovjetunió építő jellegű javaslatait.

Pénteken tartották meg a negyedik ülést a háromhatalmi értekezlet újrakezdése óta. Mindennap rövid közleményt adnak ki, amely csupán azt hangoztatja, hogy „folytatódott az értekezlet elé terjesztett okmányok és javaslatok megvitatása”.

XX50000000000000000000000000C3000000000CXDC

HÚSVÉTI

KÖLNI

VASÁR

Eger, Gyöngyös, Hatvan ILLATSZERBOLTJAIBAN

és

EGERBEN, a Piac térnél.

Maradandó öröm, a STYLUS TÖLTÖTOLL! KAPHATÓ: 96—110 és 128 Ft-os árban, garanciával.

Mint ismeretes, a Szovjetunió már a legelső ülésén jelentős nyilatkozatot tett, amely új és fontos javaslatokat log- lal magában. A nyugati küldöttek azonban nem óhajtanak válaszolni a Szovjetunió békés kezdeményezésere és mindent .latba vet nek, hogy eltitkolják e javasatokat és a közvéleménnyel elhitessék, a Szovjetunió ..mély hallgatása i burkolódzott” az értekezleten. Már harmadik napja változtatják a nyugati küldöttek a tanácskozást mindössze £5— 30 percig tartó „röpgyűléssá”.

A pénteki ülésen Carapkin, a szovjet küldöttség vezetőin hangsúlyozta, az a mód, ahogyan az angol—amerikai javaslatokat előterjesztették, azt mutatja, hogy az Egyesült Államok egyetlen „csomagba'' burkolta azokat és a javaslatok szorosan függnek egvm is- tól. A kérdés ilyen felvetése — hangsúlyozza a TASZSZ — lehetetlenné teszi a szovjet küldöttség számára, hogy egyenként elemezze az angol—

amerikai indítványokat. Éppen ezért a Szovjetunió képviselői kénytelenek kivárni, amíg az Egyesült Államok küldöttsége részletesen kifejti a „csomagba zárt” javaslatok minden részletét.

A hálómba talmi genfi értekezlet első négy napja azt bizonyítja, hogy a nyugati küldöttek továbbra is ragaszkodnak korábbi nézeteikhez. Ezt végeredményben maga az amerikai küldött is elismerte. Első felszólalásában Arthur Dean kijelentette: nem adjuk fel számos, már korábban alaposan átgondolt álláspontunkat. így az ellenőrző állomások személyzetének és számának,. valamint a megfigyelések kérdésében.

Ezek után különösen hangzik az Egyesült Államoknak az a kijelentése, arra törekszik, hogy hozzájáruljon a közős cél eléréséhez — a kísérleti robbantások megszüntetéséről szóló egyezmény aláírásához.--------, CVITfl

‘E

GRI

ti l Ríni ÁRUHÁZ SRI

Üzembiztos, kisfogyaszíású, kényelmes és könnyen kezelhető. Munkába való járáshoz és kiránduláshoz Vegyen Berva-Mopedet.

KAPHATÓ: szak üzletekben és a födművesszövetkezet boltjaiban.

Olvasd! Terjeszd!

a NÉPÚJSÁGOT

S> &ÖSSU3.Q.G OQO.Q Q ö 9 ® 3 <3 © O

A színház azonnalra keres

férfi

statisztákat

28—50 évig.

Jelentkezés a Titkárságon. Telefon: 22-30.

APA ob őQgflfi asca a a't. e *

NÉPÚJSÁG

A Magvar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága es a megyei tanács laoia. Felelős szerkesztő:

Suba Andor.

Kiadja-:

Népújság Lapkiadó Vállalat. Felelős Kiadó;

Totb lotset. Szerkesztőség:

Eger. Beloiannisz u. S. Telefon: 12-57. 12-73. Posta fiók: 33. Gyöngyös. Köztársaság tér 15. Telefon: 697. Kiadóhivatal:

Eger. Bajcsv-Zsiürtszkv utca i.

telefon. Z4-44. Postaflők: a. Heves megyei Nvomda vállalat.

Eger. Brődv Sándor utca «. Felelős vezető: Mandula Ernő. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet- nető a heivi oosiantvataioknái és kezüesitőknél.

Előfizetési dí): egy hónapra u re

tás válhat gyermekünkből. Azután legalábbis jól indítottuk el.

A serdülés éveiben, és az ifjúkorban azt a gondolatit kell felszínen tartanunk, hogy

a barátság kölcsönös érdem dolga.

Kettő dolga a barátság, s elsősorban legyen az én gyermekem dolga, akinek én segítek, és akit én tanítok arra, hogy legyen igényes a barátság megítélésében. Ne a barát személye iránt legyen Igényes, hanem a barátság lényegét illetően.

A barátság is követel. Követel, de nem a másiktól először, hanem gyermekemtől. Ha azt várom, hogy majd a másiktól tanul, a másiktól „eltanulja” ezt a jót is és azt a jót is, akkor nagyon tévedek. Előbb tanítja majd el az enyém a másikat, mint fordítva, hacsak nem tartjuk szem előtt azt, hogy a barátság az én gyermekemtől is éopen annyit követel, mint a másiktól.’

Azt követeli a barátság, hogy az én gyermekem is emelje a másikat. Ha erre nem törekszik, hiába várunk bármit a barátságtól. Az én gyermekemben is kell csodálni valamit a másiknak. Az én gyermekemnek is állandóan fejlődni ke’l, hogy érdemes legyen a barátságra.

Csak ilyen igény mellett, a barátságról vallott ilyen igényes felfogás mellett érdemes róla beszélni. Nem adhatjuk olcsóbban. A barátság nem degradálható. De nem kell félnünk. Gyermekeink nagyon is igényesek, ebben a dologban.

Látni és érezni kell az ifjúnak azt, hogy a szülők szemében szent a barátság. A gyermeknek jó szeme van. Észreveszi, hegy mi magunk is kit tártunknak barátunknak, s kit alkalmi ismerősnek, szórakozó társnak, időtöltő partner nek, afféle időleges úti társnak.

Tudja, vagy legalábbis érzi a gyermek, hogy nekünk is van-e igazi barátunk.

A barátság ismeretének hiányában ugyanis képtelenek vagyunk hasznosan segíteni gyermekeinknek, barátságuk kialakításának ápolásában.

Könyvek nem elégségesek ehhez, még kevésbé egy szerény dolgozat, amelyben gondolattöredékeket hordhat össze az ember különösebb rendszer és alaposabb indoklások nélkül. Kovács Vendel, gimnáziumi tanár.

OOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOQOCXXXXXXXKXKXX

gyobbraértékélés és kölcsönös segítőkészség nélkül nincs. Tehát sem ellentétes, sem hasonló tulajdonságok és szimpátia alapján sem lehet kiválasztani a jó barátot. De egyéb körülmények is azt mutatják, hogy né szóljunk belé gyermekünk választásába.

Az igaz barát mindig csodál valamit a másikban és viszont. És én nem határozhatom meg, hogy mit csodáljon gyermekem társaiban. Dé ha éveken keresztül érezte a család levegőjében, hogy mi az, amit csódálni lehet, akkor nem fog rosszul választani, még akkor sem, ha én, a szülő, másképp ítélem meg.

A bámulatig fokozódó elismerésből sem lesz azonban barátság, ha megmarad a bámulatnál.

A közös tevékenyséjf, a közös

feladatmegoldások

tesznek barátokká

személyeket

A közös cselekvés, melynek erőfeszítései közt felégnek, el- senyvednek a barátság kialakulásának kerékkötői, mint például az irigység, a féltékenység, a hatalmi törekvések bántó túlzásai, stb.

Nekünk, szülőknek, nem any- nyira a barát megválasztása a feladatunk, hanem a jó barátság kifejlődésének segítése.

Mpdot adhatunk arra, hogy gyermekünk inkább ezzel, vagy azzal találkozzék. Ez azonban a legkevesebb. Nehezebb része a dolognak az, hogy segítsük gyermekünket a barátság elmélyítésében. Ennek egyik módja az, hogy próbáljuk aláhúzni pajtási és baráti érintkezésük pozitív erkölcsi megnyilatkozásait: az egyikét is, és a másikét is, de főleg a má-1 sikét. A gyermek ugyanis hajlamos arra, hogy egy-egy neki nem tetsző megnyilatkozásra azonnal felmondja a barátságot. Ilyenkor rá kell mutatnunk, hogy ő sem sokkal különb. Neki is megvannak a maga gyengéi, kifogásolható megnyilatkozásai.

Helytelen volna azonban agyon dicsérni á másikat. Ez bántó még annak is, aki elismeri a „kiszemelt” barát nemes erényeit. Az örökös „bezzeg” összehasonlítások egyáltalán nem alkalmasak a kiválasztott párát iránti csodálat, vagy bámulat felkeltésére. Sőt, a gyakori elmarasztaló összehasonlításnak káros következményei is lehetnek. Gyermekünk ugyanis könnyen arra az álláspontra helyezkedik, hogy előttünk valahogy „bírja ki”, de kárpótolja magát a hozzánk való alkalmazkodásért akkor, amikor látókörünkből kiszabadul.

Hagyjuk a kicsiket játszani és ne szóljunk bele apró ellen-: kezeseikbe. Ne intsük le pózoló gyermekünket, s ne oktassuk ki örökösen, még akkor sem, ha miatta akad meg többször a játék. Ha elment a pajtás akkor se „essünk” neki. Főleg pedig ne tartsunk csa'ádi „szeánszot” a gyerekek viselkedésének kiértékelésére. Ezeknek semmi „gyógyhatásúk” nincs,. bármennyire is . bölcsnek, mérsékeltnek,, objektívnak és szükségesnek tartjuk elemzésüket. .

Várjuk meg az új találkozás- a'kai mát. s akkor adjunk egy-két tanácsot, utalva az előző tapasztalatokra is. Ilyenkor megmondhatjuk • kifogásainkat is. Rámutathatunk arra is, hogy miben volt udvarias, előzékeny, figyelmes, elnéző és megértő a pajtás is és ő is. De ne árasszuk el gyermekünket a jótanácsok özönével. Elég ezekből egy-kettő is, de olyan, amely a múltkori viselkedés dicsérhető mozzanatait idézi fel. Ezek majd a mostani találkozáskor minden valószínűség szerint megismétlődnek, ‘amikor is a gyermek maga viszi tovább az elemzést és következményképpen javítani próbálja magatartását.

Ha eddig eljutottunk, jó pajMindig móndtam, hogy né barátkozz N. N-nel!

— Ugye, megmondtam, hogy nem jó vége lesz ennek a ba- rátk02ásnak!?

— Mindenki megtalálja magához illő barátot, csak te választod mindig úgy ki, hogy nincs köszönet benne.

Az ilyen és hasonló intelmekre az óvódás, az alsós és általában a serdülő kor előtti gyermek úgy reagál, hogy helyesli megállapításainkat. Sőt, fogadkozik is, hogy ezentúl és most már így lesz, meg úgy lesz. Néhány nap múlva azonban azt tapasztaljuk, hogy megint csak ugyanannak a „barátnak” a társaságában van gyermekünk, mint előzőleg, s mintha mi sem történt volna, éppen olyan jól érzi magát, mint előbb.

A serdülő korban levő gyermek és az ifjú már közel sem tesz ilyen könnyen magáévá barátaira vonatkozó értékeléseinket. Még ha úgy érzi is, hogy egyben s másban igazunk van, akkor is szívesebben védi a „barátot”. Inkább magára vállal mindent abból, amit mi a másikra szeretnénk hárítani. Így érzi becsületesnek és méltónak viselkedését. A pedagógia az előbbi esetben pajtásságról, az utóbbi esetben pedig barátságról beszél. A felvetett probléma szempontjából ugyan nem jelentős, hogy pajtás, vagy barát az, akinek társaságában szívesen vagy nem szívesen látjuk gyermekünket; a ’ különbségre mégis rámutattunk, mert irányító feladataink közben ez is módosító körülményként szerepelhet.

A barát és a pajtás egyformán jelentős nevelési tényező

A jó pajtás és a jó barát pozitív hatásai különösen a közösségi ember erkölcsi vonásainak kialakításában játszik nagy szerepet. A jó pajtási és a jó baráti viszony nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy cselekvéseinkben a más igénye, a más érdeke uralkodó motívummá váljék. A baráttatlan és pájtástalan igen könnyen zárkózottá és asszociálissá fejlődik.

De ki a jó barát, a jó pajtás?

Sajnos, erre nem lehet válaszolni a „barát” kiválasztása előtt. Csak később, a fejlődés során lehetne eldönteni, hogy a társ jó baráttá vált-e vagy 6em. Ezzel természetesen nem akarjuk kikerülni a kérdést, csak azt szeretnénk előre bocsátani, hogy a szülők választása a legkevésbé sem megfellebbezhetetlen. Többen ugyanis úgy vélekedünk, hogy gyermekünk .■ bizonyos .tulajdonságait a .„barát” egészítse ki. Tehát például élevért 'gyermfeke- met fékezze a másik, a hanya- golót tegye szorgalmassá a „barát”, a zárkózottat vidítsa fel a jókedvű, stb. Csakhogy előbb teszi hanyaggá a felületes a szorgalmast, s a nyugodt „jó fiú” is könnyen válhat az eleven szeszélyeinek passzív eszközévé, ha csak a gyermekekre bízzuk a pajtásság és barátság egész ügyét. Különben is a; „jó barát'’ és a „jó pajtás” kiválhsztásának megoldása mögött egy kicsit a nevelés terhelnék és felelősségének áthárítása húzódik meg. Pedig a’ pajtásság és barátság kifejlődésének elősegítése is pedagógiai feladat. Feladata a szülőnek és á nevelőnek egyaránt.

'Sem az ellentétes, sem a hasonló vonások nem „sine qua non” feltételei annak, hogy jó paTtás’i és baráti viszony alakuljon ki.

Nem tártjuk álapfeltételnek a’kziünpátiát sem. A nagy emóciókkal jelentkező szimpátia igen sokszor hamar elszáll, s nem egyszer a szenvtelenség- be, vagy éppen az ellenszenvbe ‘csap át.”

A bgiátság kifejlődhet hasonló és ellentétes adottságok mellett is. A tartós rokonszenv sem előre adott irracionális elemekből táplálkozik csupán. A mély és tartós rokonszenv tudatos belátás, erkölcsi na-