Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-25 / 72. szám

1961. március 25., szombat NGPCJSAG Mos! már meg kell matatni azt, hogy a horti fiatalok megérdemelték a művelődési házat! I HnRT Amikor a gépkocsi ' befut a hosszú község közútjára, még a leg- jómborabb gépkocsivezető is elveszti a türelmét, s bosszú­san morogni kezd — mindezt azért, mert ő maga is fél. En­nek a községnek a gazdái haj­dan nem sokat törődtek azzal, hogy a házak oly közel épültek az úttesthez, hogy szinte lehe­tetlenné tették a járdaépítést. Most aztán sok szerencsétlen­ségnek, bajnak lett forrása ez a régi felelőtlenség. Bizonyára eljön az az idő is, amikor meg­oldást nyer ez a helytelen és különösen a gyermekekre néz­ve annyira veszélyes közleke­dési helyzet. No, de ez csak addig járt eszemben, míg a gépkocsi be­kanyarodott a gépállomás he­pehupás útjára. Ott egyszerre elterelte figyelmemet a hatal­mas géppark és a háromhajós szerelőcsarnok impozáns épü­lete. Hogyan is élnek? Hogyan szórakoznak itt azok az embe­rek, akik a gépeken ülve segí­tik az új útra lépett paraszt­ságot, akik az irodában szám­fejtik a fizetéseket, s akik a hatalmas szerelőcsarnok épít­kezésén dolgoznak? Mert a hétköznapoknak is megvan az üteme, azt nem kell különö­sebben szervezni, a munka rit­musa nem enged kilengést, s az emberek becsülete sem tűr­né már a munkaszegőket. ,. szórakozás olyan AM A dolog, hogy na­gyon meg kell válogatni a módját, s meg kell találni azt a legjobb alkalmat — amit fel­használva a kulturális munka vezetői úgy tudnak hasznosí­tani, hogy abból a dolgozók kulturális színvonaluk emelé­sére tudjanak kamatoztatni. Amikor kint jártam a gép­állomáson, éppen halvacsorára készültek a gépállomásiak. — Mire ez a nagy készülő­dés? — érdeklődöm. — Hát hogy is mondjam? Ez a halvacsora egy kicsit ok arra, hogy összejöjjünk. Mert kell ám ez is. Dolgozunk, szántunk, ápoljuk, karban tartjuk a gé­peket, építkezünk, jól esik né­ha egy kis szórakozás! — mondja mosolyogva Fekete Ferenc agronómus, úgy is, mint a szakszervezeti bizottság elnöke. — Éppen erről szeretnék be­szélgetni, a szórakozásról, meg arról, hogy itt, a gépállomáson milyen a kulturális élet? A válasz késik egy kicsit, az­tán annál nagyobb zuhatagban hallom az elgondolásokat. — Most már könnyebb a helyzetünk, mert úgy állapod­tunk meg, hogy mindent közö­sen tervezünk, közösen szerve­zünk a faluval. Így is illik, hi­szen itt élünk a falu közepén, Kellemes szolgálat A párizsi Elysée palota őr­sége sohasem panaszkodik a szolgálat fáradalmairól, mert mint kiderült, a palota kapu­jával szemben van Louis Fé- raud híres párizsi szabó női- ruhaszalonja és a gárdisták éppen az első emeleti, ritkán elfüggönyzött próbatermekre látnak. felülvizsgálat UTÁN — Krajcinger úr, maga nem tet­szik nekem... — Jó, Jó, a doktor űr sem egy leányálom... 1 Meghökke Meghökkenve és I megdöbbenve vettem tudomásul a hírt, hogy egy japán gyár zsebben, vagy csuk­lón hordható olyan kis készüléket kez­dett el gyártani, amely skálaszerű táblázatán egy muta- tató kilengésével árulkodik, — hogy hazudott-e a másik ember. Én tisztelem a tudományt és a technikát, őszinte lel­kesedéssel vettem tu­domásul az emberi­ség minden diadalát a természet felett, de ez azért már mégis sok. Előre beleborzadok, I hogyha feleségem va- ■ 'amiféle ilyen szerke­zettel ülne le velem tárgyalni különböző ügyekben, ha sirán­kozva mennék be a főnökhöz, hogy meg­halt szegény Amálika néném és két nap sürgős szabadságra van szükségem ... El­gondolni is képtelen­ség, és valóságos me­rénylet az emberiség békéje, nyugalma el­len az effajta okta­lan találmány. Jó — mondhatná valaki nem kell ha­zudni és akkor nincs baj. De ha nem kell, akkor minek ez az egész nyugtalanító ta­lálmány. Baj lesz még ebből, én mon­dom- (—ó) Középiskolások a gépek között Tavasxodik Pétervá gatosbrigádjának vezetője, amint komótosan kocog az or­szágúton, ki a mezőre. Kurtán, röviden köszönnek, mert nem bőbeszédű emberek lakják ezt a vidéket és külö­nösen a határt járó emberek a hallgatagok. Megszokták már azt, hogy az eke szarva fölé hajolva fordítsák a földet, rit­mikus mozdulattal vessék a nyakba akasztott zsákból a bú­zát, árpát. Ilyen embernek ismertem meg Szántó h. Sándort is. Elő­ször még csak nehezen ment az ismerkedés, nehezen akart megindulni a beszélgetés pa­takja. De amikor az állatokra tere­lődött a szó, különösen a lóra, akkor szinte kicserélődött az ember. Két nevető szeme ba­rátságosan csillogott és nagy szeretettel beszélni kezdett. — Nagyon hűséges állat a ló — itt hunyorít szemével, hogy még jobban kifejezze igazát — már messziről észrevesz, ha közelítek felé. — Még nem hagyott cserben soha sem! — A beteg szüleim mellett már 9—10 éves koromban ko­csira ültem, és bizony sokszor csípős, deres reggeleken haj­tottam a lovakat a mezőre, vé­geztem a férfimunkát úgy. ver a negyedikesek munka­naplója. Ebből kiderül, hogy Erdődi Miklós társaival rádió- csőmérő-táblázatot készített már, részt vett TMK karban­tartásban, szerkezeti vizsgála­tokban, villanymotorok szere­lésében és tekercselésében. Nem akarnak mindnyájan a rádiós szakmában dolgozni. Kántor Lajos például orvos szeretne lenni. — Az egyete­men nagyon nehéz a felvételi vizsga fizikából — mondja —, itt pedig szinte játszva meg­tanulom a gyakorlat nélkül alig-alig elsajá' hható elektro­mosságtant. Megismerkedem a villamos mérőműszerekkel, megtanulom a kezelésüket. Hasznos lesz ez az érettségin is. — Csak talán kissé későn kezdtük el... Harmadikban... Azoknak jó, akik már elsős koruktól 5 + 1-esbe járnak. Barta Andrást a gyalugép mellett találom. Otthonosan mozog a bonyolult gépnél, — egyszerű munkákat már ön­állóan is elvégez — mondja róla a mester, Vass József. — Barta ide akar jönni dolgozni is. — A politechnikai érdem­jegy bekerül a bizonyítványba s az érettségi után egy év alatt szakmát tanulhatok. És tetszik ez a munka — mondja. Nem egyedül akar idekerülni. Vele együtt az üzemben szeretne dolgozni Nagy Sándor is. RF—31-es univerzál sugár­fúrógép mellett áll Bakó Pé­ter kitűnő rendű tanuló. Ma­lomtengelykapcsolót készít; nagy szorgalommal dolgozik, gombokkal, csavarokkal, ka­rokkal és műszaki rajzzal fog­lalatoskodik, alig vesz észre bennünket. — Nem, nem aka­rok a gyárba jönni — vála­szolja kérdésemre — vegyész- mérnök szeretnék lenni. De érdekel ez a szakma is. Sze­retem a gépeket. S a fúrógép mellett is „megszólal belőle” a vegyész, amikor azt kérde­zem, hogy mihez használják majd ezt a tengelykapcsolót? — Lehet, hogy salétromot, ként őrölnek vele. De az is lehet, hogy búzát — mondja Orbán István is kitűnő ren­dű DK—5-ös csúcsköszörűgé­pén perselycsapágyat készít. Elmélyed a rajzban, nagyon vigyáz minden mozdulatra, drága az anyag. — Ha nem vesznek fel az egyetemre, fémipari szakmát tanulok — mondja. — Hová jelentkezett? — Német—orosz szakra. Köszörűgép és német—orosz nyelv... Elég távol esnek egy­mástól, legalábbis úgy látszik. De talán mégse. A modem ember, a sokoldalú ember egyesítheti magában a ■ magas­fokú nyelvi és technikai kul­túrát. És Orbán István nem is talál ebben semmi különö­set. Találkoztam olyanokkal is, akik tavaly, vagy azelőtt vé­geztek a Dobó István Gimná­ziumban. Azóta már Itt tanulják a szakmát. — Könnyebben menne ne­künk is — mondja közülük az egyik; Baros István szerszám- készítő tanuló —, ha mi is ide jártunk volna gyakorlatra. t)e nekünk itt minden új volt. Ugyanezt panaszolja Remé­nyi István, volt dobós is, de ő már egy kicsit dicsekedve hoz­záteszi, hogy jövőre felszaba­dul. Rádiótechnikus, tanár, or­vos, marós, vegyészmérnök... Mennyi szép álom! És minden elképzelés megvalósítása már itt megkezdődik az üzemben. Az üzemben, ami már egy darab az életből. Az „Élet­ből...” Krajczár Imre Röviden PÁRIZS Francia gyártmányú fény­szűrőburkolattal védik a kira­katba kitett tárgyakat. ★ Függönyök és redőnyök vil­lanyárammal, gombnyomásra működnek. ★ Tuggurtban, a Szahara kö­zepén áprilisban aratnak elő­ször búzát és árpát. LONDON Társaság alakult a megsüke- tült állatok védelmére. ★ „öregszem — közölte bizal­masan az egyik bár pénztá­rosnője egy ismerősével, — ha visszaadok, az emberek utána­számolnak .. ROMA A cesenaticoi állatkert egyik kedvenc delfinje, Palooza, vi­taminhiány következtében el­pusztult: túl sok döglött halat evett. BONN Nyugat-Németországban fel­állították az „Ismeretlen Új­ságolvasó” szobrát... KAIRÓ Az A1 Ahram című lap ki­adta a jelszót: ..Egyetek sás­kát, 27 századdal ezelőtt a ki­rályok és hercegek kedvenc eledele volt”. ★ A keleti Ínyencek szerint a nősténysáskák jobb ízűek, mint a hímek, különösen, ha tele vannak petével. Izük a ka­viáréra emlékeztet. ★ NEW YORK A rákellenes kampányban 40 millió plakáton mutatják be Jack Oelker fényképét, akit sikerült állkapocsrákból kigyó­gyítani. függetlenített igazgatója van a művelődési háznak, itt a sok lelkes fiatal, csak meg kell in­dulni, s meg kell mutatni azt, hogy megérdemelték ezt a modem kultúrházat, mert ma­guk is tesznek valamit azért, hogy a falu lakossága szóra­kozzék és szívesen jöjjön a művelődési házba. Hát ez az én véleményem. — Az egységes pártvezető- ség és a tanács határozatot hozott arra, hogy központi ön­tevékeny csoportokat kell szervezni a művelődési házban mondja Rádi János, az egysé­ges pártvezetőség titkára — ép­pen ezért nem beszélhetünk már külön a gépállomás kul­turális életéről, csak együtt a falu és a gépállomás fiatalsá­gának kulturális életéről. És ez így helyes, mert ahogyan Fekete elvtárs mondotta, úgy igaz: egy a gondjuk, egy a céljuk, legyenek együtt a szó­rakozásban is. Most már van hangszer, van olyan is, aki ért hozzá, nemsokára megkez­di a próbát a tánczenekar is. I SOK I Ettünk6' Arról, hogy milyen előadások hangzottak már el, hogy miket terveznek: hogy olyan még nem volt ebben a községben, mint a nőnapon, amikor több mint ötszáz asszony gyűlt ösz- sze és több mint kilencven ka­pott a termelőszövetkezetektől jutalmat, ajándékot; arról, hogy milyen igényei vannak a község lakóinak és egyebekről. És amikor már jóval mögöt­tünk volt Hort, megállapítot­tam: nem azt hoztam haza, amiért kimentem ebbe a köz­ségbe, de amit hallottam, az sokkal több - annál. Mert na­gyon sokat elmondtuk már, hogy a „falu dolgozói a közös útra léptek”, de ma már egyre több helyen tapasztalhatjuk, hogy ez a megállapítás nem­csak a munkára, de a kulturá­lis életre is vonatkozik. íme: itt a horti példa! (-Cs-) lélegzett ték. A kutató a lepecsételt tartály oldalában elhelyezett „üvegszemen” és a tartályban levő telefonon át érintkezett a külvilággal. AZ ÉGHAJLAT KONZERVÁL A moszkvai rádió által köz­zétett jelentés szerint egyedül a nyugat-szibériai Omszkban 167 olyan ember él és dolgo­zik a legjobb egészségben, akiknek az életkora megha­ladta a 100 esztendőt. Hajas András politechnikai tanár vezeti az iskola gépko­csiját. A Dobó István Gimná­zium IV. D. osztályának ta­nulói mennek a Bervába, po­litechnikai gyakorlatra. Indu­lás előtt beszélgetek a veze­tővel, s megtudom, hogy a gyakorlati oktatást több cso­portban tartják, aszerint, hogy az illető tanuló a villanysze­relő, az esztergályos, a marós, a gyalus, vagy a köszörűs szakmával akar-e megismer­kedni. Az üzem területén szét­oszlanak a fiúk: a műhelyek­be sietnek, öten mennek a villanyszerelőkhöz, hárman a Panni robogókhoz, hatan a gyalugépekhez... mindenki megtalálja a helyét. Benézünk á villanyszerelők­höz. Az egyik tanuló, Erdődi Miklós állvány mellett ül — tekercset készít. Egyszerűnek látszó munka, de nagy gyakor­latot kíván. Soós László mun­kás, aki Erdődivel foglalkozik, meg van elégedve a fiúval. — Könnyen tanul, érdekli a munka. — Hisz rádiótechnikus aka­rok lenni — mondja Miklós, egy pillanatra abbahagyva a tekercselést. — Később eset­leg egyetemre jelentkezem. Egyelőre minél nagyobb gya­korlati ismereteket akarok szerezni. Kissé távolabb, a fal mel­lett, a műhely asztalán, ott he­gondunk egy a termelőszövet­kezetek gondjával, akkor mi­ért legyünk külön éppen a kul­turális életünkkel? Most már itt a szép, új kultúrház, s bő­ven van lehetőség mindenféle előadásra, kultúrcsoport mun­kára, rendezvényre. A mi üzemegységünkben alig van nő. Túlnyomórészt fiatal trak­toristák, gépészek, építők dol­goznak nálunk, s ha valamibe belefogunk, úgysem boldogu­lunk a falu fiatalsága nélkül. A mi „maszek” rendezvénye­ink inkább arra valók, hogy a továbbtanuláshoz adjunk teret, meg aztán néhány házi ren­dezvény van nálunk, de ezek olyanok, amelyek csak a mi dolgozóinkat érinti, ezért is maradunk vele „itthon”. hopvaw kapcsolódnak — HOGYAN be a gépál_ lomás dolgozói a falu kulturá­lis életébe? — ezt a kérdést már Szabó Istvánnak, az álta­lános iskola igazgatójának te­szem fel, mert hiszen a peda­gógusok vállaltak legtöbb részt a kulturális élet előbbremozdí- tásában. » — Ügy, ahogyan a fiatalok általában — szívesen. Min­denben benne vannak, hogy így mondjam, de lassan való­ban • örvendetesen kooperál a gépállomás és a falu fiatalsá­ga. És ez így helyes. Most már próbál a színjátszó csoport, in­dulóban a tánccsoport munká­ja is és a könyvtárat is egyre többen látogatják. Hogy kik ezekből a gépállomás dolgo zói? Ma már ez nem is fontos, inkább az, hogy mind fiatalok és a tsz-fiúk, lányok éppúgy, mint a gépállomásiak saját maguk szüntetik meg a köztük levő különbséget. — A tanács elnökének mi a véleménye erről az együttes munkáról? — kérdem Bartus Istvánt, — Nagy költséggel, még több társadalmi munkával fel­építettük a művelődési házat. Most már — február 1-től — Fehér Vilmos személyében Algákkal A Washington állambeli Se- attleben Joseph Macclure ku­tató 24 órát töltött egy lepe­csételt tartályban,' amelynek oxigéntartalmát algák segítsé­gével biztosították. Az algák a kutató által kilélegzett szén­dioxidot oxigénné változtat­ták, úgyhogy - több mint 24 órás tartózkodás után a kuta­tó teljes épségben hagyta el a tartályt. A kísérletet, amely az űrre­pülés problémáinak megoldá­sával áll kapcsolatban, az amerikai Boeing repülőtársa­ság laboratóriumában végez­A hideg márciusvégi szél bele-belekap a lassan duzzadó lombú fák ágaiba, cibálja, rázza, mintha az érkező tava­szon akarna bosszút állni. Va­lahonnan a Magas-Tátra felől még időnként süvöltő szél ér­kezik a pétervásári határba, de amilyen gyorsan érkezik, olyan fürgén el is illan, barát­ságtalan időt hagyva maga után. De a határban már mozdul az élet. Reggelenként nyikorgó szekerek hordják a trágyát és szorgos kezek terítik a még szunnyadó földre. Egy-egy elkésett kocsit ér Utói Szántó h. Sándor, a péter­vásári termelőszövetkezet io­ahogy tudtam. De meg is ta­nultam mi az élet.­Kezemet a hajtószáron vö­rösre marta a reggeli szél és szememből is sokszor kicsalta a könnyet az idő, meg a ke­mény munka. — Menni kellett! Senki sem csinálta meg helyettem. S ilyenkor, amikor egyedül ér­tem a mezőre, olyan jólesett látni a két derest, amint a hámba melegedve rótták a dű- lőutakat. Még beszélgettem is velük, és mintha értették volna bú­mat, bánatomat, néha-néha úgy bólintottak rá. Még gyer­mek voltam akkor, tejfeles szájú fél legény. S azóta... — Itt, nálunk, Péterkén is eggyé mozdult a határ, meg­alakítottuk a közöst. Nem ment könnyen! Álmatlan éjszakák, tervezgetések után az én belé­pési nyilatkozatomon is tinta száradt, pecsételve az újjal kö­tött szövetséget. Ez 1960. január lOrén, dél­után fél egykor történt, még most is emlékszem: keddi nap volt. S utána? — Hm, nem vagyunk egy­formák, egy kezünkön öt ujj, mind a miénk, de mégis más. Így van ez az életben is. Akad­tak itt is gáncsoskodók és még mindig vannak, akik nem látnak tovább az orruknál. Munkába kezdtünk! Nagyon jólesett, amikor a 36 fogatos megválasztott brigádvezetőjé­nek, s rám bízták sorsukat. Furcsa volt nagyon, eleinte nem nagyon akaródzott meg­mondani, kinek mit kell csi­nálni. De nem is az akaráson múlt itt minden. Inkább az új helyzet, a közös munka- hozta a változást. De azért, mint ahogyan a medréből kilépett, megáradt patak visszahúzódik a régi he­lyére, úgy volt ez itt is, Péter­kén, a fogatosoknál is. A be­csület először még csendben hallgatott, nem nagyon akart sikerülni a munka. A zárszám­adáskor sem büszkélkedhet­tek valami nagy eredménnyel Pétervásárán. Habár Szántó h. Sándor is 504 munkaegységet gyűjtött össze a múlt évben. S ez az év? Mint minden új, remények­kel indul. Így vannak itt is, Pétervásárán. Reménykednek, hogy jobban sikerül ez az év, mint a múlt év, ezért dolgoz­nak a fogatosok is, ezért indul minden reggel deres lován, kerékpárján a határba Szántó Sándor. (—ács)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents