Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-24 / 71. szám

4

NEPOJSÄG

1961. március 24., péntek

V

Sárkány

Ketten sétáltak az egri várban. Nagyapa és kis unokája. A gyerek kezében hosszúhosszú zsineg, fenn a magasban pedig a botra szerelt papírsárkány csillog.

— Nézd, nagyapa, milyen magasan száll már — mutat a kicsi a felhők felé és hunyorogva tekinget sárkánya után. És... és ekkor egy kőben megbotlik a kisfiú, elejti a zsineget, a makrancos márciusi szellő pedig a magasba rántja a sárkányt.

— Nagyapa, nagyapa... a sárkányom — sír a gyerek és boldogtalanul les a magasba törő papírmadár után. Nagyapa megsajnálja. Letörli az unoka könnyeit, előveszi bicskáját és új vesszőt vág az új sárkányhoz. Másnap már újra ott láttam őket a vár fokán, mindketten boldogan lestek a magasban keringő új sárkány után...

(sz... y)

— AZ ELMÚLT héten, Ke- recsenden, a községi kultúr- ház nagytermében cigánygyűlést rendeztek a falu vehetői. A gyűlésen a község közrendjéről, köztisztaságáról és a termelőszövetkezetbe való belépés lehetőségeiről tartottak előadást.

— AZ IFJŰSAG a szocializmusért mozgalommal kapcsolatos feladatokról és a Parád- sasvári Üveggyárban a szakma ifjú mestere mozgalom szervezéséről kibővített ülésen tanácskoznak március 25-én a pétervásári járás községeiben dolgozó KISZ-titkárok, a sírok lakótelepi kultúrotthon klubjában.

— A SZIHALMI földművesszövetkezet kiskereskedelmi forgalma a múlt év folyamán 1 millió forinttal emelkedett az előző évhez viszonyítva.

— HAZÁNK felszabadulásának évfordulójára dokumentációs kiállítást rendez a megyei könyvtár. A járási könyvtárakban és a megye számos községében szintén kiállításon mutatják be a felszabadulás eseményét.

— EGERBEN 1961. március 27-én országos állat- és kirakodóvásárt rendeznek.

— A TÁRNÁM ÉRÁI nőtanács kézimunka szakköre az idei foglalkozások befejezése Után kiállítást rendezett, ahol 250 szép horgolást és népi hímzésű párnát, térítőt mutattak be. A kiállításon több mint 400 látogató gyönyörködött az asszonyok munkájában. (Fehér Károlyné leveléből).

— A HÉT ELEJÉN tartották meg Tenken, a Béke Termelőszövetkezetben az ezüstkalászos gazdatanfolyam vizsgáját. A vizsgán 16 hallgató szerepelt jó eredménynyel.

— A MEGYEI könyvtárban a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából rendezett helytörténeti dokumentációs kiállítást már több mint ezer látogató tekintette meg.

— SZŐLŐS területeinken továbbra is nagy lendülettel végzik a szőlő metszését a szövetkezeti gazdák. A legújabb jelentések szerint a szőlőterület 70 százalékán végeztek a metszési munkákkal.

— ÖSSZEVONT TAGGYŰLÉST rendezett március 14-én a poroszlói KISZ-szervezet, amelyen a szervezet titkára az ifjúság nevelésének problémá* jával foglalkozott. A taggyűlésen megjelentek vállalták, hogy az Ifjúság a szocializmusért mozgalom keretében felássák a község két parkosításra kijelölt területét, s előkészítik a palántákat is.

t — MEGYÉNK termelőszövetkezetei ez ideig 80 ezer csirkére, 700 libára, 23 ezer kacsára és 5100 pulykára kötöttek szerződést. Ez a mennyiség súlyban 1660 mázsa baromfit jelent a népgazdaságnak.

Irodalmi est a főiskolán

Megbízást kaptam, hogy írjak kritikát a főiskolások irodalmi estjéről. Tehát nemcsak mint néző ültem le a zsúfolásig megtelt terembe, hanem mint kritikus is. S amikor rajzszakos, irodalom- s oroszszakos hallgatók elmondták Vörösmarty, Arany, Petőfi verseit, már se kritikus, se néző nem voltam én, hanem egyszerűen csak rajongója egy gondolatnak, annak ugyanis, hogy milyen nagyszerű volna, ha ezek a versmondó fiatalok rendszeresen megtartanák irodalmi estjüket.

A főiskola hallgatói, tanulmányaik befejeztével szerte- szélednek hazánk különböző iskoláiba, részt vesznek a falvak és városok kulturális életében, s az ő gondjuk lesz, hogy nemzedékünk ifjúságát a reáliák mellett költőink értésére, gondolatok és érzelmek felismerésére is tanítsák. Az ő gondjuk lesz az is, hogy az iskolás fiúkkal és lányokkal, a falusi és városi kultúrotthonok közönségével megismertessék és megszerettessék szépséges nyelvünk dallamát, stílusbeli gazdagságát, hosszú és rövid hangzóink sajátos ritmusát.

A köznapi élet jóval kevesebb szóval éri be, mint az irodalmi nyelv. Ha nem olvassuk költőinket, nem ízlelgetjük versfordulataikat, elszegényedik az élő beszéd, lapossá válik szókészletünk. Pedig a kifejezés és a gondolatok gazdagsága egymásra utal, egymással szoros kapcsolatban van. Éppen ezért, a főiskola

EGRI VÖRÖS CSILLAG A gyűlölet áldozata EGRI BRÖDY

Afrikában jártunk GYÖNGYÖSI PUSKIN

Az el nem küldött levél GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Orvos a válaszúton HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szilveszterpuncs HATVANI KOSSUTH Sziklák és emberek HEVES

Arcnélküli város PÉTERVASARA Nincs előadás

kezdeményezését igen jelentősnek tartom. Olyan kezdeményezésnek, amit folytatni kell, de egyre több gonddal, egyre változatosabb és választékosabb anyaggal, egyre alaposabb felkészültséggel. S ha szabad megjegyeznem: az előadóknak egyre inkább törekedniük kell arra, hogy a versmondásnál előtérbe helyezzék — ha úgy tetszik: még az úgynevezett átélés rovására is — a versek értelmezésének tisztaságát és a beszéd, tehát a magánhangzók és mássalhangzók klasszikusságát, a szép, tiszta, érthető és beszédhiba mentes versmondást.

A diákszínjátszás, a diákok versmondása hazánkban régi hagyomány. Elég, ha csak az

Ecsédi

Hortról utazunk a dombra, ahonnan előpillannak a fehérre meszelt házacskák és a templom tornya, azután kanyarodunk egyet, s leereszkedünk a völgybe. Már Ecséden is vagyunk. Reggel van még, napsugaras, tavaszi reggel. Kiszállunk s végigballagunk a hosszú utcán. Bozontos szőrű komondorok vakkantva köszöntik az idegent, majd megnyugodva elnyúlnak a küszöb előtt. Két kislány siet az iskola felé, hátukon táska, hajukban masli, kezükben anyuka gondoskodó szeretete: a tízórai.

Szekerek gördülnek végig az

FÜZESABONY

Nincs előadás

Egerben este 7 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK

(Vörösmarty-bérlet) Mónosbélen este 7 órakor: Kilóg a lóláb Pélyen este 7 órakor: Különleges világnap

iskoladrámáink kedves korszakára, vagy pedig a debreceni kollégium népi játékaira (Móricz is írt róluk!), vagy a szegedi egyetem Shakespeare- kultuszára utalok. Napjainkban — nem is véletlenül — szerte az országban diákok ezrei karolták fel ezt a századok óta élő hagyományt. Pesten úgynevezett egyetemi színpad tart rendszeres estéket. A középiskolákban versmondási versenyre készülnek. A Művelődésügyi Minisztérium szép magyar beszédmozgalmat indított el. Ügy vélem, a mi városunk főiskolája tehetséges hallgatói szép példája nyomán: fokról fokra megvalósíthatnák a maguk főiskolai színpadát.

Horváth Jenő

kikelet

utcán, a határba mennek. Jó már az idő, nem lehet késlekedni. És 'a kikelet megannyi jele mindenfelé... Az egyik frissen meszelt házacska udvarán, ott a kút és a felfüggesztett köcsögök mellett levele bomlik a bodzának, s már az orgona is rügybe szaladt. Idős nénike virágot ültet a szomszédban, s a tornácon egy szál ingecskében pöttöm kis emberke élvezi a korai meleg napsütést. — Tovább megyünk s elhagyjuk a falut. Megelevenedett a határ. Balra gép zúg, az utána akasztott ekék mélyen szántják a szikkadó földet, jobbra az új kenyér magvát vetik.

Kanyarog az út, s a távolban feltűnnek a külszíni fejtés hatalmas kotrógépei, mély zúgással adva tudtul, komoly munka folyik ott is. S amikor közelebb érünk, sziréna figyelmeztet arra, hogy a bányában robbantás lesz. Azután pillanatra megremeg a levegő, s lábunk alatt a föld, a madárdal is elnémul, de azután, mintha mi sem történt volna, újra csend van, csak a gépek zakatolnak. Vidámabbak a bányászok is, s olyan tavaszi hangulatféle tölti el szivüket.

Tavasz van.

(Rőczey)

1961. MÁRCIUS 24., PÉNTEK: GABOR

75 évvel ezelőtt, 1886. március 24-én született LÁTINKA SÁNDOR, a Tanácsköztársaság legerősebb megyei direktóriumának: a somogyinak az elnöke. Külföldet járt, művelt ember volt, alá a szociáldemokrata párt tagjaként a földmunkás mozgalomban dolgozott. A párt vezetősége 1918-ban a somogyi földmunkások mozgalmának „fékezésére” küldte ki, ő azonban a föld népe mellé állt. Nevéhez fűződik 44 000 holdon az első termelőszövetkezet megalapítása. Nagy feladatai megoldása közben érte a Tanácsköztársaság bukása, elfogták és a direktórium többi tagjával együtt heteken keresztül kínozták és 1919. szeptember 19-én kivégezték. Hamburger Jenőnek, halála első évfordulójára írt Latinka balladájából idézünk:

„Egy életem, egy halálom:

A kaposi megyeházon Lesz még vörös lobogó!

Jól célozz hát a szívembe Te Prónay-naplopó!”

S áll egyenest, mint a nyárfa,

Gyászba borult sok száz árva Jó Latinka Sándorért,

Vezérünkért, az igazért, bátorért. ..

220 évvel ezelőtt, 1741. március 24-én született JOHANN ANDRE német zeneszerző és zeneműkiadó. Dalokat, daljátékokat írt: s a kottasokszorositásban ő vezette be a kőnyomatos eljárást.

FILM - FILM - FILM - FILM - FILM

Afrikában jártunk

Afrika rejtelmes dzsungeljeibe hatolt be a magyar expe- díciós csoport, hogy a Nemzeti Múzeum elpusztult gyűjteményét pótolja. Festői, színes képekben ismerjük meg Afrika bennszülötteinek életét és vadállatainak világát. Az Afrikában jártunk színes magyar expedíciós film, amelyet az egri Bródy Filmszínház mutat be március 24—25-én és 28—29-én.

'■>i>iiiiiiiiiiiiiiiiiiuBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiP|iiiiinaiiiiiaiiiii«iiiiiiiiiiiliiiiiliiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiciiiiiiiifiiiu>ifin>iiiiiiiiiiiiitiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiaiii iaiiaiiai.iiiiiiiiife'iirnMiaiiiiii'iiuaiiaiiaiiaiiaiiaiiriaiiiiiiiiaiifeiiaiiiiia'iBiiaiiiiiBiiiiiiiiaiiaiiaiiiuaTiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiitiiia

Pityu, Lad és Jóska hamarább kint voltak az Érsekkertijén, mert ők előbb még vad- gesztenyét akartak gyűjteni, mit különböző helyeken halmoztok fel tartaléknak.

A döntő csata napján voltunk.

Iskolából hazamenet erről volt szó közöttünk.

Hetek óta készültünk rá, és kék színű papírból csákót ragasztottunk össze, mit napó- leonosan keresztbe téve raktunk fel fejünkre. Elől a csákón a közlegények egy piros sávot, a tisztek (ezek voltak többen) két piros sávot, míg a vezér, Kakuk Pityu, a könyvkötő fia, három piros sávot illesztett. A csákók a műhelyből elcsent papírból készültek.

Tízen voltunk, s e mindenre elszánt csapat, halálmegvető bátorsággal tűzte ki a célt: skírót kell szerezni! Ha nem tudunk másként, hát harccal!

Az Érsekkert közepén a grupp körül körbefutó székek, e székekbe tíz fillérért lehetett lelüni, ahol is nevelőnők, frájjok, s egyik-másik úrifiú mamája üldögélt. A fiaik ott skíróztak boldogan visongva gyönyörű skíróikon körülöttük. Egyiknek piros, nagykerekűje volt, a másiknak meg pótüléses, fékes.

Mi, ott lestük vágyó szemmel, sóvárogva, hogy perdülnek, fordulnak, kacagva suhannak a sárgakavicsos úton. Már napok óta a bokrok között kémleltük őket, amikor Pityunak, a kis mezítlábas fiúnak megvillant szürke szeme:

— Elvesszük tőlük, ha kell harc árán is! — energikusan, határozottan mondta, s mi a homlokunkra csaptunk: hogy ez nem jutott nekünk eszünkbe!

A Kioszk mögötti kis zöld réten gyakoroltunk. Tervszerűen készültünk a harcra már két hete. Pityu lelkes beszédet tartott, amelynek az volt a veleje, hogy évek óta várunk a skíróra, de apáink csak ígérik,

REGI ARCOK

venni soha nem vesznek. Mert nem tudnak miből. Rajtunk tehát a sor. Ha nem kapunk, hát majd szerzünk! Ez a harc igazságos, mert nekik vajas kenyér is jut, meg nyáron szandál, télen korcsolya, mi meg nyáron mezítláb járunk, télen a pálya szélén csak nézzük őket, vajat meg a piacon látunk. Legfontosabb azonban a skíró. Mert ez mutatja, hogy ők gazdagok.

Olyan szépen beszélt és olyan igazat, hogy mi megértettük.

Megalakítottuk a csapatot, és a piros szalagról „Vörös Skírózók Csapatának” neveztük el. Pityu lett a kapitány, volt négy főhadnagyunk, két hadnagyunk, míg Pityu öccse, a hat éves öcsi, meg a Lili, az egyetlen lány közöttünk, közlegényeik lettek.

Ma vem a döntő ütközet napja

Csákónkkal gyülekeztünk a játszótér melletti részen, a teniszpálya és a Kioszk között, bennt a bokrok alatt.

Pityu halk parancsokat osztogat:

— Ti ketten lesztek a kémek. Elosontok a grupp felé és kikémlelitek, hogy a pénzszedő ott van-e még. Mindég a futballt szokta nézni, a MESE tréningjét. Ha odament, szóltok. A megbeszélt jel: két rövid, egy hosszú fütty. Te, Laci, Zolival a főbejárat felől, te magadban a patak felől rohansz. Jóska, vigyázz, te leszel a bekerítő, te tudsz jól ordítani, üvöltsél, hadd higy- gyék, hogy sokan vagytok. Én pedig a közlegényekkel, meg Gyuszival vagyok a főcsapat. A támadás jele: három hosszú füttyszó. Jelszó és csatakiáltás: Hajrá! Vörös Skírózók! Megértettük?

Vörös Skírózók

Rövid, velős parancskiadására valamennyien bólintottunk. Tudtuk egyébként a haditervet, hiszen papírra írtuk a csapat megalakulása utáni első gyűlésünkön. De nem ártott ezt elismételni.

Minden fiú zsebe tömve vadgesztenyével. Lili kötényében rengeteg tartalék.

Fától fáig lapulva osontunk a kijelölt helyekre. Kardunkat, amely keresztmarkolattal volt ellátva, jobb kezünkben szorongattuk.

Hosszú percek teltek el.

Csákóink alatt gyöngyözött az arcunk az izgalomtól, meg az őszi naptól. A két kém elvégezte munkáját. Megállapították, hogy a rendes, megszokott társaság, 8—10 skírózó úrifiú, és ugyanannyi felnőtt, a harctéren megjelent. Lajos bácsi, a parkőr pedig elvonult a futballpálya irányába. Felhangzott a füttyjel.

— Minden rendben, kezdődhet!

Pityu harmincig számolt, megvárta, hogy a két kém is elhelyezkedjék ezen idő alatt a vasúthoz vivő út bokrai mögött. Most már harcra készen. S ekkor megadta a jelet. Támadás!

— Hajrá! Vörös Skírózók! — ordítottuk mind a négy irányból, s kék csákónkban, piros rangjelzéssel, jobb kezünkben fakarddal, míg bal kezünkkel vadgesztenyét dobálva száguldottunk a grupp felé, elállva minden utat az ellenség elől, hogy mind szű- kebb és szűkebb gyűrűbe szorítsuk őket.

A nörszök ijedten ugráltak fel székeikből, lecsapva kézimunkájukat, vagy éppen valami udvarlót hagyva ott, ki ülve maradva élvezte a harcot, s rohantak sápkóros védenceik felé.

Mi kardjainkkal náspágoltuk a skírótulajdonosokat és vadgesztenyezáport zúdítottunk rájuk.

Pityu mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett, buzdított és harcolt. Lili adta a tartalékot. Már össze voltunk gaba- lyodva, a csata hevében ölre mentünk és lebírkóztuk a fiúkat, akik érthetően skíróikat

védték legjobban. A felnőttek is cibáltak bennünket, amikor az egyik fiúnak sikerült kicsúsznia a gyűrűből. A mi csákóink is már ott hevertek, de mi most nem törődtünk azzal. Harc kellett és győzelem, meg zsákmány!

— Hajrá, Vörös Skírózók! — harsogod a cs'atakiáltásunk és a csapat kezében már két skíró volt, amikor szöges botjával Lajos bácsi, a rend őre, baktatott felénk, irtózatosan hadonászva. Mögé bújva ott vison- gott az a skírós gyerek. A mamák felháborodva, a nevelőnők összekuszált hajjal keveredtek közénk, mi pedig harcoltunk a túlerő ellen, hogy végre mi is ráálhassunk azokra a csodakerekekre.

Lajos bácsi közénk rontott. S mi kénytelenek voltunk ez ellen a túlerő ellen visszahúzódni. Pityu kiadta a visszavonulásra a parancsot. Elhagytuk a csatateret.

Az úrifiúk vérszemet kaptak, s most már ők támadtak, velük tartottak a felnőttek élükön a parkőrrel. Kiüldöztek bennünket az Érsekkertből.

Más választásunk nem volt, elkeseredve, — fojtott düh vei

húzódtunk . a Csákó felé. A patak partján, az Érsekkerten kívül verődtünk össze és megmosakodtunk a patak jó hideg vizében.

Pityu lehor- gasztctta a fejét. Még a zsákmányt is elhagytuk. Lili, az egyetlen lány szólalt meg csendesen:

— Elhoztam az egyiktől egy yo-yót. — S benyúlt a kötény zsebébe. Nagy, kékszínű fayo- yót vett ki. Játszani kezdett.

Pityu ekkor hirtelen felállt;

— Hadnagynak nevezlek ki! És további harcra készülünk!

Bobkó Gyula

T.itn,

\