Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-24 / 71. szám
1991. március 24.. péntek NBPÜJSAO 5 ff » • hogy megtalálják helyüket a szocialista társadalomban “ * ... összegezve a vizsgálat eredményét, megállapítjuk, hogy a kisiparosoknál foglalkoztatott tanulókkal többet kell törődniük a tanácsi mozgalmi szerveknek ... Szükség van arra, hogy ezek a fiatalok is megállják helyüket a szocialista társadalomban...” — írják a helyiiparban foglalkoztatott ipari tanulók helyzetét, képzését felülvizsgáló — a HVDSZ, az Eger Városi KISZ- bizottság, az MTH Intézet, a megyei tanács és a városi KIOSZ képviselőiből álló — brigád jelentésének szerzői. Hogyan, hát ezeknek a fiataloknak még ezután kell be- illeszkedniők a szocialista társadalomba? Hát eddig hol ék- tek? Még az idősebb korosztályok is megelőzték őket? őket, akik már az új világban születtek? A probléma — kissé közelebbről nézve — nem ilyen egyszerű. Az ipari tanulók most is a szocialista társadalomban élnek, de most „csak” élnek. Még nem termelnek. És ez a társadalom más követelményeket támaszt velük szemben, most, mikor tanulnak, és más követelményekkel lép fel egy-két év múlva, mikor szakmunkások lesznek, és részt vesznek a rendszeres termelő munkában. Most az a feladatuk, hogy elsajátítsák a szakmát, felkészüljenek az alkotó munkára. Felkészüljenek arra, hogy szakmunkásként bekerülve a gyárba, szövetkezetbe. — nagyüzembe — kivegyék részüket a kollektív termelésből. És ez a probléma. A felkészülés, a szakmai és politikai felkészülés. Az MTH Intézet oktatói és vezetői tanúsítják, hogy a kisipari tanulók felkészültsége, tudása alatta marad a nagyüzemben nevelődő, ott dolgozó tanúlókénál. A különbség szembetűnő és ezt nem lehet egyszerűen azzal magyarázni, hogy az a gyár, a nagyipari környezet eredménye. Kétségtelen, hogy ennek is köze van hozzá, de nem ez a döntő. A különbségnek az a „titka”, hogy a nagyüzemek másként nézik a tanulóképzést, mint a magán-kisiparosok. Többet foglalkoznak a tanulóval és — annak ellenére, hogy a nagyüzemben nagyobbfokú a specializálódás, — ott a mestereknek arra is van gondjuk, Jiogy a „jelölt” sokoldalú képzettséget szerezzen, és a rosszul felfogott gazdasági érdekek, általában. nem akadályozzák, hogy a tanuló elérje a tanmenete szerint megkövetelt munkafolyamatokban, fogásokban való jártasságot. A nagyüzemben a tanuló akkor sem végzi hónapokon át ugyanazt a munkát, ha tegyük fel egy brigád, vagy egy üzemegység huzamosabb ideig foglalkozik egyféle gyártmány előállításával. Ez nem okoz nehézséget, mert addig a tanuló esetleg más üzemrészbe megy — ezzel is tágul látóköre. És a nagyüzemekben a tanulófelelősök tisztában vannak azzal, hogy mit követelnek a szakmunkásoktól az életben, de azt is tudják, pontosan tudják, hogy' mit kémek számon tőlük az iskolában. Éppen ezért gondoskodni tudnak arról, hogy felkészítsék őket — ezeknek a követelményeknek megfelelően. A nagyüzemekben korszerű tanulóképzés folyik. Éppen azért, itt jobban felkészítik a fiatalokat arra, hogy felszabadulván „megtalálják helyüket a szocialista társadalomban.” És a gyár légköre is jobb iskola a fiataloknak. Politikai szempontból is. Nyilvánvaló, hogy egy szocialista nagyüzem embernevelő hatása jobban érvényesül, mint egy kis műhelyé — ha a kis műhelynek egyáltalán van ilyen hatása.. Magánkisiparosok műhelyében, környezetében különböző, általában kispolgári hatások érik őket, s „nem politizálok” felfogás alakul ki bennük — éppen a tanítómesterek befolyása eredményeképpen. Mi a teendő? Vonjuk meg a kisiparosoktól a tanulótartás jogát, vagy „parancsoljuk meg” az idős mesterembereknek, hogy máról-holnapra változtassák meg világnézetüket és aszerint neveljék a tanulókat? Egyik sem helyes, egyiket sem lehet. Azt hiszem a legfontosabb feladat az, hogy a tanítómesterek is megismerkedjenek a szakma korszerű követelményeivel. Ha tanulót tártnak, tartsanak lépést a szakma fejlődésével és vegyék maguknak azt a fáradságot, hogy afelől is tájékozódjanak, mit kémek számon „inasaik”-tól az MTH Intézetben. Mert ott osztályozzák őket. • A KIOSZ pedig éljen jogával, és ha rendellenességeket tapasztal, lépjen fel — a mesterrel szemben is. De a KISZÖV-nek is van néhány tennivalója ebben a tekintetben — a „saját portáján”, a ktsz-ekben. Mert neki kell felelősségre vonni az olyan ktsz részlegvezetőt, aki kerekperec kijelenti, hogy nem hajlandó átadni a tanulóknak a „szakmai titkokat”, mondván, hogy az „ő taníttatására súlyos pénzeket adtak a szülei." S a társadalmi szervek? Ipari tanulók ügyében a KISZ és a szakszervezet az illetékes. Az ifjúsági szövetség fokozottabban fordítson gondot ezeknek a fiataloknak a fejlődésére, politikai képzésére. Kötelessége, hogy felvegye a harcot a negatív hatások ellen, melyek a tanulókat érik. A szakszervezet pedig, együttműködve az MTH Intézettel és a szülőkkel, tegyen meg mindent, hogy a jövő szakmunkásai munkaidő utáni szabadidejüket tartalmas szórakozásra, tanulásra használják fel, és már most megtegyék az első lépéseket afelé, hogy majdan „megtalálják helyüket a szocialista társadalomban”. Ahol „nem boldogul más, csak aki dolgozik, aki munkás.” — Aki jól dolgozik, aki jó munkás. Krajczár Imre Korszerűsítik a káli vasútállomást Több millió forint értékben korszerűsítési és felújítási munkálatokat végeznek ebben az évben a káli vasútállomáson. Az első vágány átépítésének határideje március 20-a volt. Felszabadulásunk tiszteletére azonban vállalták a szocialista brigádok, hogy napokkal előbb átadják a forgalomnak az első vágányt. Március 15-én 18 órakor már át is haladt az első vonat az új vágánypáron. Most a második vágány korszerűsítésén fáradoznak a pályamunkátok. A szocialista brigádok vállalást tettek, hogy május elseje tiszteletére határidőn belül átadják a forgalomnak a második vágánypárt... « Hét brigád 140 embere dolgozik itt. A brigádok versenyben állnak egymással. E nemes vetélkedés jelenlegi állása a következő: 1. Várkonyi István, 2. Caál József, 3. Osz- lánczky Sándor brigádja. J anuár volt, hó nélküli napok, de kemény hír deggel. Több százan gyülekeztünk az egri II-es körzet párt- iielyiségében: lakatosárugyári munkások, hivatali dolgozók, innen rajzottunk szét a Mak- Lári hóstya házaiba. Ketten- hárman indultak egy-egy gazdához a szervezők. Volt ahol zárt kapuk, zárt ajtók fogadtak bennünket, bespalettázott, sötétített ablakok. A nyitott ajtók mögött sem találkoztunk mindenütt vendégmarasztaló Barátsággal, kedvességgel. Ez többnyire érthető volt. Évszázadok óta apáik földjét, gazdálkodási módját vették át a Eiúk, s ez öröklődött generálóról generációra. Az emberekbe belerögződött a föld szeretete, amely a holdak szaporodásával gőggé érlelődött, •capzsiságba fordult, sőt: csúnya önzéssé fajult. Sok vér is apadt a földhöz. Az emberek jlni tudtak és öltek is — a jussért; apa a fiát, fiú az apját jlte meg. A föld differenciál- a, választotta 6zét egymástól ávol eső kategóriákba sorolva íz élőket. „Kasztok” alakultak: íagygazdak, közepesek, kisbir- ;okosok, szegényparasztok. Volt idő, mikor a választójogot s vagyoni cenzushoz kötötték. \ kinek földje volt szavazha- ;ott, akinek a rajtavalón kívül semmije, azt meg sem kérdez- ,ék, mások döntöttek — he- .yette. A föld beleszólt a szerelem- ne is ... Föld a földdel házasodott. Nagy föld a nagy földdel, logy növekedjék a vagyon. A föld kiölte az emberek- ^ bői a fiúi szeretetet... k tsz-szervezések során több paládnál találkoztunk olyan Esettel, hogy az idős anya A vonat megy • • • (Jtóhang a Isz-szcrvezésekhez azért nem akart belépni a szövetkezetbe, mert szőlőjét már a fiára íratta, aki ezért tartotta el őt. S hány családnál panaszkodtak — a fiatalabbak távollétében — az öregek, hogy csak azért kapnak „kedveskedést”, mert abban reménykednek, hogy rájuk marad a szőlő. Mennyi tragédia és emberi szere tétlenség példázó ja ez a két eset! A fiú, a gyermekek csupán azért ■ tartják el szüleiket, mert az rájuk íratta a birtokot. A lánya és az unokája azért „kedveskedik” a nagymamának, mert akkor majd a halálos ágyán biztosan rájuk végrendelkezi azt a néhány száz négyszögölnyi szőlőjét. Csupán a szőlőért, a „birtokért” képesek a szeretétre, a kedveskedésre az öregek fiai, unokái?! A tapasztalt esetek azt bizonyították, hogy igen. Az ilyen szülőknek, nagymamáknak szinte jól jött a tsz- szervezés. Földjüket beadták a közösbe, s hathónapi dolgozás után megkapják nyugdíjukat. Az állam, a szövetkezet tartja el őket. És nem kell minden forintért, minden falatért külön hálálkodniok. Más jelenséggel ts találkozott a szervező a Makiári hós- tyán... Az a család, amelyiknél magam is megfordultam — egy délután többször — napszámos, cselédsorból kapaszkodott a földdel rendelkezők közé. Az állam csinált belőlük „birtokos” parasztokat, az állam szüntette meg nincstelen- ségüket. Az említett családnak 300 négyszögöl öröklött szőlője volt, az állam juttatott nekik 800 négyszögölet. Konokan, görcsösen és makacsul hadakoztak a szövetkezés gondolata ellen. — Enyém a szőlő. Nyolcszáz négyszögölet az állam adott 45-ben. De minek adta, ha most meg elveszi tőlem? — így az asszony. És hiába volt minden érvelés, minden magyarázkodás, meggyőzés,. hogy elvételről szó sincs, a szőlő továbbra is a nevén marad, örökölhető. Az állam megtéríti a szőlőben végzett eddigi munkát. Pincére, borra nincs szüksége a leendő tsz-nek. De, ha úgy hozza a helyzet, hogy más tároló helysége nem altad a szövetkezetnek, bérleti díjat fizetnek a pince használatáért, ha azt a tulajdonos hajlandó bérbe adni. Földjükért megkapják a földjáradékot s a háztáji szőlőjük több lesz, mint amennyit szüleiktől „örököltek”. Ha egész évben jól dolgoznak, végelszámoláskor szépen kapnak terményt, készpénzt, anélkül, hogy állatokra, gazdasági felszerelésekre és más egyébre már gondjuk volna. Sok bajtól, gondtól, ve- sződségtől és fejfájástól szabadítják meg magukat, mert a szövetkezetben Százak és százak osztoznak a munkában, osztoznak a gondban Is — kevesebb jut egy-egy emberre a bajból —. százak és százak adják segítségüket, erejüket és szívüket, hogy minden nehérTermelőszövétkezeteink megbecsülik, szeretettel látják a fiatalokat. Igaz, sok helyen hátat fordítottak a tsz-hek a fiatal lányok és fiúi; és másutt próbáltak szerencsét. Sokan közülük azonban már vissza is tértek falujukba, termelő- szövetkezetükbe és otthon igyekeznek megteremteni az életet, amelyre vágynak. Több szórakozás^" rendszeres pénzbeli jövedelem. Ez a két fő indok, amelyet emlegetni szoktak a fiatalok, amikor arról érdeklődnek tőlük, hogy miért mennek el városra. Tényekkel tudjuk azonban bizonyítani ma már, hogy egész sor termelőszövetkezetben jól érzik magukat a fiatalok. A KISZ-szervezeten belül, a tsz vezetőségének segítségével megtalálják falujukban a szórakozás lehetőségeit is. Ma már sok szövetkezetnek van televíziója, rádiója, lemezjátszója, könyvtára és . ok helyen rendszeresen fizetek munkuegységelöleget is. Jól érzik magukat a lerme- 'öszövetkezetben a gyöngyös- halászi fiatalok is. Deák Marika, aki a kertészetben dolgo- gozik, az elmúlt évben 269 munkaegységet szerzett, édesanyjával közösen pedig kerek négyszázat, amelynek értéke a gyöngyöshalászi Kossuth Tsz- ben húszezer forint. Marika és többi leánytársai szeretik munkájukat, s mint mondják, a munka mellett jut idő bőven a szórakozásra is. — Jó itt élni. szép is. szeretem a munkámat s nem' "seréinél; egyetlen üzemben dolgozó lánnyal sem — mondja Deák Marika és büszkén mutatja a nagv fej salátákat, amelyek ezekben a napokban kerülnek a piacra. (szalny) Tudományos önképzőkör A GYÖNGYÖSI Vak Boty- tyán Gimnáziumban március 21-én, a proletárdiktatúra győzelmének 42. évfordulóján, az intézet a tudományokban elmélyülni kívánó tanulókból egységes önképzőkört alakított meg. Az iskolai ünnepség után Sereg József elvtárs, az intézet igazgatója nyitotta meg az alakuló gyűlést. Rámutatott arra, hogy az eddigi szakköri rendszer szétforgácsolja diákjaink munkáját, nem alkalmas arra. hogy fiataljaink egymás problémáit, munkáját ismerve dolgozzanak. Az új önképzőkör azt a célt szolgálja, hogy fiataljaink alkotó, kulturált emberek legyenek, sokoldalúan képzettek. Ez csak úgy és akkor valósítható meg, hogyha az egységes önképzőkör szakosztályai időnként iközös, ünnepi gyűléseket tartanak, melyeken a tagok megismerik a többi szakosztályok eredményeit. •v ... • ..»■»■—w — Bízom abban — fejezte be megnyitóját az igazgató—, hogy nagy hagyományú önképzőkörünk ebben az új formában meg fogja valósítani azokat a reményeket, amelyeket hozzá fűzünk. A bevezető után Pampuk Imre, az irodalmi szakkör régi tagja . olvasta fel értekezését „A Tanácsköztársaság irodalmi- hagyományai” címmel. Beséget legyűrjenek a közös gazdálkodás kezdeti szakaszán ... Eredményt az említett családnál nem értünk el, a belépési nyilatkozat rubrikái kitöltetlenül álltak továbbra is. Es mások, más szervezők beszéde is hatástalan maradt, nem talált megértésre abban a házban. rj c ezren és ezren megér- tették, miért van szükség a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésére és önként választották a közös utat. Megyénk, városunk földművelő lakossága átérezte nagy többségében, hogy ez a változás törvényszerű s az ő érdekükben történik. A Makiári hós- tyai gazdák — öt-hat család kivételével — már mind ott dolgoznak, végzik a tavaszi munkákat a Nagy József Tsz- ben. A Makiári hóstya gazdái felszálltak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság vonatára. A vonat türelmesen várakozott, felszedte az utasokat' s csak azután indult el. A vonat megy. Menetközben már nehéz felülni rá. És ha az ember mégis utazni akar, meg kell várja a másik vonatot. Csakhogy azon a vonaton már más utasok lesznek. Aki jegyet váltott a mostani vonatra, nyugodtan és hittel foglalhatta e! helyét a szerelvényen. A vonat elindult, a vonat előre halad és utasai biztosak lehetnek afelől, hogy biztosan célhoz érnek, nem kalandoznak el mellékvágányokon. A jövendő. melynek építésén most már városunk parasztjai is munkálkodnak, minden dolgozó embernek egyformán — kenyeret ad . Pataki Dezső szélt a Tanácsköztársaság reformjairól, a tömegnevelő munkáról, a kulturális tanfolyamokról, amelyeket a proletárdiktatúra 133 napja alatt indítottak el és valósítottak meg. Ezután Móricz Zsigmond szavait idézte a Tanácsköztársaságról: „Megvolt a forradalom, most már ki kell épülnie az új világrendnek. Egyenlőségnek, igazságnak, becsületes testvériségnek kell elkövetkeznie. Űj világot kell teremteni... Magyarország eddig a koldu- 'sok országa volt, most lett szabad embérek földjévé. Vigyázzatok, hogy megint koldussá ne legyen, koldusabbá, mint a kihalt, a nyári aszályban kiégett legelő.” Befejezésül elmondta, hogy a magyar proletárforradalom napjai nem tűnt el nyomtalanul sem az emberek lelkében, sem a magyar irodalomban. Ez az időszak betetőzése egy folyamatnak, az új- magyar 'irodalom kialakulásának, s egyben nyitánya is eg£ új korszaknak, amikor az alkófíS ' iröáaíöm örömmel és büszkén vállalja a szocialista rend szolgálatát. AZ ÉRTEKEZÉS elhangzása után Szabolcsi Éva, Földy Mária volt tanítványunk „Szabad évek a 325 év történetében” című tanulmányából a 19-es proletárdiktatúrára vonatkozó részt mondta el: „A Tanács- köztársaság ideje alatt a gyöngyösi gimnáziumban zavartalanul folyt az oktató-nevelő munka. A párt tagjai nem egy esetben meglátogatták az iskolát, s a ifjúság ezeken a látogatásokon mindenkor tanúidét adta, hogy haladó szellemben, szocialista világnézetben akar élni, hogv az úi Magyarország hű Dolgára lehessen. Az intézetben szocialista diákszervezetet is létesítettek, ennek feladata a marxi—lenini tanok ismertetése és minél szélesebb körben való elter- iesztése volt. Tagiait párttagnak nevezték, s felvételükről, egy, az iskolában alakult bizottság, a direktórium döntött. A felvettek tagsági jegvet kaptak. s e tagsági jegy egyszersmind a „Vachot” Szociális Önképzőkör tagsági igazolványa is volt. Tehát az önképzőkör a szocialista diákszervezeten belül működött.” A nívós tanulmány és a ké<\ kulturáltan előadott vers után dr. Fülöp Lajos tanár ismertette a tudományos önképzőkör életrehfvásának szükségességét, szervezeti felépítését és jelentőségét: „A serdülő korban diákjainknál szerteágazó érdeklődés nyilvánul meg a tudomány, a világ problémái iránt. Ez az érdeklődés akkor helyes, ha komoly kérdésekre irányul: ezért az új szervezet legfontosabb feladata az lesz. hogy utat mutasson a dolgozni, a többet tudni vágyó fiataloknak, segítse őket egyéniségüknek megfelelő munkaterületük megtalálásában, s egyben megkönnyítse számukra a pályaválasztás problémáit. Javaslom, hogy az önképzőkör Bugát Pál nevét vegye fel, aki intézetünknek kiváló tanítványa volt. Ö alapította meg a Magyar Természettudományi Társaságot, a 48-as szabadság- harcban főorvos volt, s mint nyelvújító is beírta nevét a tudomány történetébe. Ügy gondolom, hogy neve szimbólum és társadalmi és termé1 szettudományi munkálkodást egyaránt jelent: méltóbb példaképet nem választhatnánk új szervezetünknek. AZ ÖNKÉPZÖKÖUI foglalkozások érdeklődő tanulóink számára lehetővé teszik a kötelező tananyagnál szélesebb ismeretkör megszerzését, önálló. munkára serkentik. őket, növelik önbizalmukat, vállalkozó szellemüket és kialakítják a közös érdeklődésen alapuló jó, közösségi szellemet. Az a törekvés, amely az élethez kívánja közelebb hozni az iskolát, az effajta munkálkodásban kedvező megvalósulást talál. Szükséges is, hogy az ön- képzőköri tevékenység legfontosabb alapelve, az életközelség .legyen, a valósággal, a társadalommal, a történelmi múlttal s a mindennapokkal való szoros kapcsolat. Az új szervezetnek 10 szakosztálya lesz, amelyeknek az önképzőkör csúcsszervként fog szerepelni. így lehetőség nyílik a központi irányításra és a tudományos összhang megteremtésére. Javaslom, hogy eseménynaptár alapján állítsák össze munkaprogramjukat a szakosztályok négytagú vezetőségei. Negyedévenként a szakosztályok munkáját összegező, stencllezett formában megjelenő Akarat című lapot kiadni. Meggyőződésem, hogy a régi önképzőkörnek ez új formában való megvalósítása intézetünkben szebb, színesebb tudományos életet fog megteremteni. Ehhez a munkához minden önképzőköri tagnak töretlen munkakedvet kívánok.” Ezután Sereg József igazgató bejelentette, hogy április 1-én lesz az első összevont önképzőköri gyűlés, amelyen a beérkezett 47 tanulmányi versenypályázat eredményeit hirdetik ki. és szavalóversenyt rendeznek. AZ ÜNNEPI GYŰLÉS befejezésül az önképzőkör tanárelnökéül dr. Fülöp Lajost választotta meg. diákelnöknek pedig Szabolcsi Évát, a gyöngyösi irodalmi kör tagiát. Papp Miklós Három új lax’állomáH Egerben Eddig csak a líceum mögött volt taxiállomás. Aki a Knézich Károly utcából, vagy éppen a laktanya környékéről akart indulni, jó summa üres fuvart fizetett. A szerencsésebbek telefonon rendelhették meg a taxit, ilyenkor sietős az ember dolga. Az egyre növekvő igények kielégítésére, a jobb. gyorsabb és kényelmesebb közlekedés céljából március 25-től egy-egy gépkocsit kihelyeznek a Mecset mellé, illetve a Dobó laktanya elé. kettőt pedig a vasútállomáshoz.
