Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-24 / 71. szám
I 1981. március 24., péntek NÉPÜJSAG 8 TÖREDÉKEK Napról napra Az állatok egészségére vigyáz az állatorvos — Doktor úr!... Egy pillanatra — szólítja meg egy idősebb asszony Novaion az autóbuszról lelépő dr. Gállá Ferenc főállatorvost —, legyen szíves eljönni hozzánk, mert beteg a malacunk. — Hogy hívják, kedves? — kérdi az orvos, s aztán előveszi a jegyzetfüzetét, felírja a panaszos nevét, az utcát, a házszámot, hogy később, amikor végez a termelőszövetkezetben, orvosolja a háztáji gazdaságokban nevelt állatok baját is. Alig lép azonban néhányat a szövetkezet központja felé, amikor újra ismétlődik a jelenet, csak más szereplőkkel, más panaszokkal. — Mindig összegyűlik a beteg állatok listája, amikorra a faluba jövök — magyarázza dr. Galló, Eger város főállatorvosa, aki a városban végzett munkája mellett ellátja Ostoros és Novaj termelőszövetkezeti községek állatorvosi teendőit is. De nem sok idő marad a beszélgetésre, mert első utunk a tsz istállójához vezet, ahol pillanatok alatt előkeiült az injekcióstű a táskából és megkezdődik 79 ló oltása. A begyakorolt, tapasztalt mozdulatok alatt egykét forróvérű, nyugtalan természetű ló veszi csak észre, hogy a nyakába injekcióstű szaladt. — Lépfene ellen kapnak oltást — magyarázza érthetően, hangosan az embereknek, s aztán azt is elmondja, hogy egy félóráig ne végeztessenek az állatokkal nehéz munkát, mert ez az oltás megkíván tőlük egy kis pihenést. Két hét múlva kerül sor az oltás második részére, ezért minden hajtó úgy irányítsa a munkáját, hogy az oltásról egy ló se maradjon távol. Aztán búcsúzik. A tehénistállóba tart, 'ahol B—19-cel oltja be a teheneket. Tizenkilenc tehén tűri békésen az orvos injekcióstűjének szúrását. Míg dolgozik, itt is elmondja az embereknek, hogy miért, mivel oltja be a jószágokat. Amikor végez a tehenek oltásával, a sertéseket vizsgálja meg. — D—2. vitaminra van szüksége néhány kismalacnak — állapítja meg, s máris előkerül az injekcióstű, és 9 malacot olt be az említett gyógyszerrel. Amikor végez a munkával, azt mondja a sertésgondozónak: — Meglátja, hamarosan megjön ezeknek az étvágya, a D2 a legjobb gyógyszerek egyike. Erről jut az eszembe, hogy a hízóknak pontosan adják, keverjék a pacal mennyiségét, a kicsiknek pedig a pörkölt árpát, a faszenet. Szükséges, ha azt akarják, hogy egészségben fejlődjenek tovább az állatok. — Még meg kell néznem a juhokat is — folytatja tovább —, most van a szaporodás ideje. Látnom kell, hogyan fejlődnek a bárányok ... Kocsi kellene, mert messze a hodály és rövid az időm... — tűnődik. Kívánsága hamarosan teljesül. Előáll a fogat, és az egy- pár ló gyorsan elkarikázik utasaival. Az úton rövid ideig lehetőség nyílik a beszélgetésre is. Kérdem tőle, hogyan bírja ezt az iramot mindennap, megállás nélkül, ö mosolyog, s ezt válaszolja: szokni kell! Huszonöt éve van a „szakmában”, így hát volt ideje gyakorolni. Fiatal állatorvos korában a dombóvári járásban, a Dunántúlon, aztán a pétervásári járásban, majd végül 10 éve Egerben. Orvos vagyok, ez a hivatásom — jegyzi meg végül, ami után lezártnak tekinti az ügyet. Még szeretnék kérdezősködni, de a kocsi megáll, le kell szállni, itt vagyunk a tanyán, a szentkúti részben épített juhhodálynál. Hangec Lajos juhász fogad bennünket, aki a juhokat gondozza. Tőle érdeklődik az állatok iránt, nincs-e beteg, nincs-e elhullás, vagy valami hasonló probléma. — Nincs semmi különös — válaszol a kérdésre az állat- gondozó. A válasz azonban nem nyugtatja meg az orvost. Bemegy a hodályba, leellenőrzi a hőmérsékletet, saját szemével is meggyőződik az igazságról. Nem bizalmatlanságból csinálja, de ez az ellenőrzés hivatásához tartozik. — Akkor mehetünk... — búcsúzik, de előbb a lelkére köti az állatgondozónak, hogy vigyázzon az állatok tisztaságára, a hodály hőmérsékletére és szellőztetésére. És már újra autóbuszon ülünk. Robogunk Eger felé. Sietni kell, nagyon. így is egy óránál többet késünk, amikor megérkezünk Eger-Tihamér állomásra. Tíz lovat szállítanak Budapestre, s addig nem lehet a vagonba behajtani, amíg orvosilag nincsenek megvizsgálva. A vizsgálat pedig kissé elhúzódik. Pedig délután két óra van, s erre az időre az egri vágóhídon kellene lenA brnoi optikai laboratóriumban figyelemre méltó eredményeket értek el az úgynevezett kontakt-lencsék gyártásával. Eddig több ezer darab készült a különleges thermo- plasztikus műgyantából csiszolt lencsékből, amelyek a szemhéj alá, közvetlenül a szemgolyóra illetsztve pótolják a szemüveget. A lencsék láthatatlanok és tökéletesen níihk. Szerencsére nem esik távol a vasútállomástól, így gyalogszerrel is hamar odaérünk. A levágott sertések már vizsgálatra készek. Dr. Galló főállatorvos fehér, viaszkötényt ölt, ingujját felhajtja, s akár egy hentes, késsel jár egyiktől a másikig, sorra megvizsgálja a húsokat és a belső szerveket, nem volt-e valami bajuk a levágott állatoknak. A vizsgálat eredménye kielégítő. Egészséges mind, mehet fogyasztásra, mehet az üzletekbe. S ha valaki azt hinné, hogy ■a reggel hét órától tartó orvosi „műszak” ezzel véget ért, nagyon tévedne, mert délutánra is maradt program bőven. A BELSPED egri telepének vezetői kérték, hogy engedélyezze két ló levágását, mert fáj a lábuk. Hát, ezt is meg kell vizsgálni, hogy a kérést telje- sítheti-e, vagy sem. A telep udvarán megjáratják a lovakat, s az eredmény: nem sántít az egy sem. — A lovakat nem szabad levágni! — Születik meg az orvosi vélemény. — Inkább adják el, vagy cseréljék el. Kocsiba ülünk. Az egri mezőgazdasági technikum tangazdaságából is érkezett panasz, ott is meg kell vizsgálni a teheneket. A vizsgálat gyors eredménnyel zárul Egy tehén beteg, az állatorvos szorító segítségével méhelzá- rást alkalmaz a vemhes jószágon. — Ellés után megoperáljuk — ezzel búcsúzik, s felhívja az emberek figyelmét arra, hogyha ellik a tehén, el ne feledkezzenek a szorító eltávolításáról, mert abból baj történhetik. — Most már valóban. nem sok vizsgálat van hátra. — Biztat mosolyogva. — Elmegyünk a Nagy József Termelő- szövetkezetbe, ott megnézzük a fiatal sertéseket, megnézzük a fialást, s megbeszéljük az állatok oltásának a napját. Amikor végeztünk a Nagy József Termelőszövetkezetben, már este volt Az égen ekkor kezdtek gyúlni a csillagok, s egész biztos, hogy dr. Galló állatorvosnak is jólesett a pihenés az egész napi fáradságos, komoly figyelmet igénylő munka Után.... Fazekas István védik a szemet. A csehszlovák kontakt-lencsék előnye, hogy vastagságuk mindössze kéttized milliméter, vagyis félannyi, mint a hasonló amerikai lencséké. A kontakt-lencséket a kívánt dioptriára csiszolják az orvosi előírás szerint. Főleg sportolók, artisták, színészek vagy olyan foglalkozásúak részére készülnek, akik védőmaszkban dolgoznak. Rájöttem valamire. Ahhoz, hög\/ személyem az utókor előtt is becses legyen, hogy hírem fennmaradjon, nem kell százával írni a regényeket, a vérseket, a zseniális értekezéseket. Ezek idővel úgyis a feledés süllyesztőjébe kerülnek, legfeljebb egy-két sor, egy-két gondolat maradt fenn a hajdani nagyság után. Felesleges tehát — könyvtárakat összefirkálni. És nem is írok tonnás regényeket és monográfiákat, mi az ördögnek? Csak azt vetem papírra, ami a képzeletemben élő könyvrengetegből ezer év múlva is fennmarad, ezer év múlva is érdekes lesz. A jámbor utókor úgyis felfoghatja ezt; csak töredékek maradtak fenn életművemből. De én megnyugtatom: a lényeg maradt fenn. * Nem állattenyésztési lexikonban, történelem-könyvben olvastam: „Napóleon szárnyai alatt lábrakapott a polgárság”. * Bivajszentbögyörő mellett a régészek egy hatalmas ókori temetőt ástak ki. Ez arra vall, hogy itt valamikor pezsgő élet zajlott. * „Háborúban hallgatnak a múzsák” — elkelne ez a csend békében is. * A realizmus olyan, mint az ídjőárás. Ha nincs más téma, róla beszélünk. * Évek óta keresem azt az embert, aki olyan üres, olyan lapos, olyan semmitmondó, mint a legtartalmasabb regényhős. * Naponta millióan mondják, hogy „az én életem egy kész regény”. De jó, hogy nincs igazuk! így is elég sok a ponyva. * A humorista kétféleképpen humorizál. Vagy megmutatja az embereknek azt, ami nevetséges, vagy, ha ilyet nem talál, nevetségessé teszi azt, amin sírni kellene. * Az absztrakt művészetet először a térképészek kultiválták. Amit lerajzoltak, semmire sem hasonlított. Csúnya, furcsa göröngyös volt — mint a Föld. * Az osztályvezető két évvel idősebb nálam. Ha nem segítem fel rá a kabátot, megsér- tőa.’i, hogy kutyába sem veszem. A főosztályvezető 46 évvel öregebb, ha segítek neki, zokon veszi. — Olyan vénnek nézem? * Borban az igazság, borban a vigasz! Azért néz a pohár fenekére — az alapos ember. * — Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát. — Ha szerelőmunkás énekli, megnyugszom: egy embernek jókedve van. Ha vendéglátóipari főmufti fújja: kétségbeesem. Nagy ég. ennek üdítőital újdonság lesz a vége. (garas) Láthatatlan szemüveg műanyagból HASADT, hiányos emberi koponyával kezemben állok a rossztemplom főhajójának boltívei alatt. A hiányzó darabokat ki keresné itt meg a sok-sok emberi végtag csontjai, a törött csigolyarészecskék és az apró csonttörmelékek között, amelyeket rég elemésztett, elporlasztott a múló századok enyészete. Ahogyan nézem a 4—5 milliméter vastagságú, poriadásnak indult, finom és* éles rovátkákkal kiképzett belső koponyafalat, eszembe jut a közel két évszázadot is túlélő néphit, miszerint a trinitáriu- sok „süllyesztőkön” tüntették el a gyónó asszonynépet. Az Erdődy püspök meghívására bejött és letelepedett tri- nitárius rend a püspök jóvoltából 1717-ben építette fel a templomot, és a rendházat, amelynek lakói fő kötelessége a rabságba esett keresztények kiváltása volt. Majdcsak hatvan esztendeig — 1776-ig — birtokolták a templomot és a rendházat, amikoris a rendet II. József császár feloszlatta. Hogy a szájhagyományként élő cselekményekből mennyi volt igaz, nem tudható, de hogy ez a rend nem valami inagas erkölcsi nívón állhaA ROSSZTEMPLOMROL lőtt, arra a császári ukáz en- századig használt kolostorban ged következtetni. De még kevésbé volna megállapítható, hogy a finom erezetű koponya az altemplomba temetkező trinitárius szerzetesé, vagy az itt meggyónt és „elsüllyesztett” fehérnépé-e. Vagy talán a császár rendelkezésére lerombolt egri vár törmelékéből „feltöltésnek” idomkövekkel kevert, ide került csontok valamelyik várvédő magyar, vagy éppen egy támadó török, vagy talán II. István királyunk koponyája, aki hasmenésben betegedett meg ugyan, de betegágyánál szeretett kunjai seregesen megrohanták és kézcsókjaikkal annyira „elbádjasztották”, hogy a jelenés után „Tsak hamar kiadá lelkét”. KI TUDJA? t>e nem is keressük, mert II. József több mint hatvan esztendővel a templomépítés után lépett a trónra és ezek szerint az egri várat már előbb elkezdték bontani, mint az erre vonatkozó császári rendelet megjelent? Egy azonban bizonyos, hogy a katonaság által hosszú évés az alatta levő hatalmas, és szerteágazó termes pincékben a katonaság nem talált semmit, amely a néphitnek ezt az állítását igazolná. A templom katonai raktárnak való használata csak elpusztította az épületnek olasz mesterek által készített díszítéseit és értékeit, ami még megmaradt, azt elpusztították a háborúk, úgyhogy kormányzatunknak igen nagy anyagi áldozatot jelent az épületnek eredeti szépségében való helyreállítása. A megroggyant kupolák és a teljesen új tetőszerkezet munkálatainak befejezése után a belső restaurálás is a befejezéshez közeledik. Jelenleg az altemplom falazása, megerősítése van folyamatban, ugyanakkor már készül a fölötte levő színpadi rész betonszerelési munkálata. Az épület belsejét eredeti szépségében állították helyre. Az építkezések során több helyen kerültek elő oltárképeket körülfogó műmárvány keretezések és oszlopok, amelyek eredeti színezéssel pompáznak. Sok oszlopfőn kivehető az eredeti aranyozás kontúrja. A falak egyszerű, kékkel fehérített meszeléssel készültek, a pár- kányzatokat pasztellszürke emeli ki. Kovács András műszaki vezetőtől megtudjuk, hogy a szellőztetés biztosítására új ablaknyílásokat alkalmaztak az épületen. A fűtést központilag oldják meg — ennek felszerelése már folyamatban van — és az új iskola kazánházából történik. A falakra — mivel az épület műemlék — nem szerelhető semmi. A villanyvezetéket föld alatti kábeleken vezetik és a színpadi részen egy acélvázas állványzaton helyezik el a szufitákat, a világítást. A férőhelyek száma a földszinten 334, az emeleti részen 111, összesen 435. A templom kiváló akusztikájú. AZ ÉPÍTKEZÉSEK a nyáron befejeződnek és akkor átadják az épületet magaszto- sabb rendeltetésének: a kultúra terjesztésének. Ezzel, a pusztulóban levő műemlék megmentésével egy nagyon szép és sokat érő épülettel leszünk gazdagabbak. Okos Miklós A törvény és az emberség nevében Almasi István Egerben a népkerti söröző vezetője volt. Igen, — volt, minaddig, amíg csapolás közben az egyiK~ sörösbordó fel nem robbant. Almási István súlyosan megsebesült. Sokáig kórházban ápolták, 30 százalékos rokkant lett, arcán több műtétet hajtottak végre. Munka közben érte a baleset. Már munkaképes és dolgozik. De az Egri Vendéglátóipari Vállalat igazgatója nem hajlandó korábbi beosztásába visszahelyezni. Amíg a sérült ember a kórházi ágyat nyomta mást nevezett ki a népkerti söröző vezetőjévé, Almási Istvánt pedig jóval kisebb alapfizetéssel, máshová osztotta be. Nyilvánvalóan az alacsonyabb jövedelmet és a mellőzést sérelmezi a dolgozó. Vajon mit diktál az emberség? Ml úgy véljük, hogy a munkahelyen megrokkant és súlyos sérülést szenvedett munkavállalót korábbi beosztásába vissza kell venni. A betegségből felgyógyult ember büntethető-e azzal, hogy jóval kisebb fizetéssel áthelyezze a vezető? Az emberség, a szerencsétlenül járt dolgozóval való együttérzés azt diktálja, hogy nem. De az Egri Vendéglátóipari VálFénykép Annak idején, talán harmadikos gimnazista lehettem és a hitleri horda a sajtó és rádió diadalüvöltései közepette tört előre, látszólag feltartóztathatatlanul végig az ukrán síkságon — egy kiállítást rendeztek Budapesten, a Vigadóban. Antibolsevista kiállítás volt, s az akkori kurzus pedagógiai elvének megfelelően e kiállítást megtekinteni nekünk, 13 éves gyerekeknek nemcsak iskolai, de hazafiúi kötelességünk is volt. Feltétlenül szükségesnek láttatott a kellő felvilágosítás, hogy — úgymond — milyen mételyt jelent a bolsevizmus, s legfőképpen, milyen állati szintre süllyeszti az embert. A kötelesség teljesítésének megvoltak az objektív alapjai, minthogy egyszerűen elvittek bennünket, talán éppen a hit- és erkölcstan óráról, amelyet elmulasztani soha sem volt szabad, de amelyet ez esetben nem elmulasztottunk, sőt — ugye! — szemléletessé tettünk. Széde- legtünk a Vigadó emeletein, folyosóin és kellő borza- dállyal szemléltük a képeket, amelyek hitelesen ábrázolták a nyomort, az állati sorsot, amelybe a bolsevizmus, a csajka-rendszer, a közös feleség eszméje, a kolhozok rendje taszította a szegény, szerencsétlen oroszokat. Az egyik fénykép, ott a falon, még most is, immáron két évtized távlatából is előttem áll: valamiféle föld- bevájt kunyhó ajtónak nevezett odú-nyílásában egy hihetetlen rongyos asszony tartja kezében a még nála is rongyosabb ruhájú és so- ványságú gyermekét. Kitűnő felvétel! Megdöbbentő és szinte már naturalisztíkus részletességű: állati riadtság az asszony, szemében, érzéketlen közöny az egész gyermek arcán. — Borzasztó — sóhajtott fel citromarcú német tanárunk. Hitler imádója s a Vigadóbeli kiállítás alkalmából a szegény orosz muzsik felcsapott gyanús sajnálója. Mindez, nem kevés esztendő távlatából akkor jutott lalat igazgatója érveket hoz fel: a nép íerti söröző idényüzem, neki jogában áll a dolgozókat áthelyezni, különben is Almási István magánéletével kapcsolatosan kifogások merültek fel. Bizonyára az igazgató érvel önmagukban helytállóak. De egy vezető megfeledkezhét-e arról, hogy a panaszos dolgozó munka közben súlyosan megsérült? A korábban kivizsgált és akkor feddéssel lezárt fegyelmi ügyet ismét elő lehet-e venni éppen most, midőn újra munkára jelentkezik a balesetet szenvedő dolgozó? Ügy véljük, ez nem helyes, ez nem engedhető meg. Az igazgató intézkedésére nincs kellő jogalap és sérti az igaz emberség Íratlan törvényét. Nem gyakori jelenség az ehhez hasonló sérelem, de az illetékes szervek szerint a Vendéglátó Vállalatnál nem is egyedülálló jelenség az emberek cserélgetése, kellő indok nélküli áthelyezése. Ezért kellett a nyilvánosság előtt szólni Almási István ügyéről. Mindezek előrebocsátása után a panaszt eljuttattuk a vállalat egyeztető bizottságához. Az illetékes szerv döntsön — a törvény és az em* berség nevében! (F. L.) a falon eszembe először, amikor a Moszkva-folyó partján, a csillagos nyári ég alatt csodáltam a város szépségét, hallgattam a folyón fel-le hajókázó vidám fiatalok énekét. — Hazugság, aljas hazugság — mormoltam magamban emlékeim első ítéleteképpen, mert mi is lehetett volna más. hisz akkor egy tendenciózusos fénykép, most meg egy őszinte, spontán való-kép: könnyű az összehasonlítás és még köny- nyebb a döntés. S most, hogy megint eszembe jutott, Moszkvára gondolván egy beszélgetés kapcsán, ama régi kép is, most tudom, hogy ott a Moszkva-folyó partján elhamarkodottan ítéltem. ' Mert az a kép, az a fénykép, ott a Vigadó antibolsevista kiállításán igaz volt. Kegyetlenül, vádolóan, borzalmasan igaz. Azt a képet, azt a fényképet bátran kiállíthattuk volna rgár egy antifasiszta kiállításon, a náci rémtettek kiállításán: az a kép a náci hordák tatárjárásáról tanúskodott. Ilyenné tették rövid néhány hónap alatt a virágzó Ukrajnát, s nemcsak az asszony testén szaggatták ronggyá a ruhát, de ronggyá szaggatták a testet is — csak a lelket, a szovjet nép hazaszerettől edzett lelkét nem tudták szétszabdalni. Először lerombolni valamit, s utána megmutatni a romokat, már maga is megdöbbentően cinikus tett, de hogy még ezt úgy beállítani, mint amiért más a felelős — nos, erre csak a nácizmus volt képes. A Vigadót most újjáépítik, de soha többé ott ilyesfajta kiállítás helyet nem kaphat és nem is fog kapni soha. Ukrajna újjáépült, s a Szovjetunió ma szebb, mint valaha és soha arra a földre agresszor a lábát be nem teheti, hogy „anyagot gyűjtsön” effajta hazugságkiállítások megrendezéséhez. Ma már az ilyen kiállítók kerülnek kiállításra, az emberiség szörnyszülöttjeinek elrettentő panoptikumában. (gyurkó) A lakosság érdekében Sokszor esett szó arról, hogy vasárnap és ünnepnapokon a városban egyetlen üzletben sem lehetett tejet kapni. Bátran állíthatjuk, hogy ez több száz családot érintett. A kiskereskedelmi vállalat ezen a hiányosságon kíván segíteni, ezért a lakosság érdekét tartva szem előtt, a jövőben minden vasárnap és ünnepnapon reggel 6 órától 9 óráig a piactéren, a Dimitrov Tsz pavilonja mellett tejet árusít. A tej árusítását máraz elmúlt vasárnap megkezdte a kiskereskedelmi vállalat, s noha erről a lakosságot nem értesítette, rövid idő alatt így is 400 liter tejet mértek ki.
