Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-22 / 69. szám

népojsaq 1961. március 22., szerda zöt mond, mit amit valóban iszik. Ez, a kísérletnek is beillő szórakozás arról győz meg bennünket, mennyire megcsal­hatnak az érzékszerveink. Per­sze, nemcsak az ízlelőszervek, hanem a többiek is. Szerencsé­re, az ember e fogyatékosságát a műszerek tökéletesen pótol­ják, amik sokkal pontosabban működnek, mint bármilyen ér­zékszerv. Hevesi hírek Bár most ért véget — a paj­tások mégis élénken foglalkoz­nak az elmúlt tél gazdag él- ’ ményeivel. Több helyről kap­tunk lelkes hangú beszámolót ' arról, hogyan telik el az úttö- ' rő-tél. A sok levél közül két hevesi pajtás ötvös Vali és Schwirr. Márta írását vettük ki, akik bemutatják, náluk hogyan telt el a tél. . Ötvös Vali a téli részpróbázás- • ról számol be. Versenyszerűen oldották meg a próbafeladato­kat a Vásártéren. Üt-, síp- és karjelek segítségével jutottak el a pajtások a kijelölt terepre, '• ahol eleget kellett tenniük a próbakövetelményeknek. Marez a része is szórakoztató volt en­nek a kellemes délutánnak, de a befejezésként rendezett vód- liversenyre, hóemberépítésre és hócsatára még sokáig vissza­fognak emlékezni. Büszkén je­lenti Vali pajtás azt is, hogy a madarak téli gondozásáról sem feledkeztek meg. Iskolájuk kertjében etetőket és odúkat állítottak fel. A farsang alkal­mából kabaréműsort is ren­deztek. Schwarc pajtás levelében a téli sportversenyről tudósít bennünket. A sakkverseny győztesei Szabó Margit VIII. o. és Magyar István VI. osztályos pajtások lettek, míg az asztali- teniszben Guba István VIII. o és Kakukk Sándor VII. osztá­lyos pajtások győztek. >b gazdagság ni. — válaszolta az öreg, és ment a maga útján tovább. Oroszból fordította: Halasy László lett nem ismeritek az éhsé­get, a nyomort. Mai szép éle­tünk első harcosai között di­csőséges hely illeti meg azokat a hősöket, akik életüket, sza­badságukat áldozták a mi — a késő utókor — szebb, boldo­gabb, szabad életéért. A Magyar Tanácsköztársa­ságot megbuktatták, vezetőit bestiális módon meggyilkolták, vagy száműzetésre kényszerí- telték. De nem tudták népünk szívéből kiölni azt a gondola­tot, hogy csak szabad hazá­ban érdemes élni, s ezért az életet is érdemes feláldozni. A Kommunisták Magyarországi Pártjának illegalitásban ví­vott harcai, a szovjet, hadsereg felszabadító harca végre vég­legesen győzelemre juttatta a nagy ügyet. Dolgozó népünk ma már szabad hazában sa­ját életét építi, szépíti. Mi, út­törők, ezt a szabadságot ak­kor hálálhatjuk meg igazán, ha valamennyi feladatunkat maradéktalanul teljesítjük. C zeretettel emlékezünk ^ meg a Magyar Tanács­köztársaság dicső napjairól, azokról a hősökről, akik a mi életünkért annyit áldoztak. Szívünkben a szeretet és hála kiolthatatlan lángja ég vala­mennyi hős iránt, a szovjet hősök, s a szabadságukért ma is harcoló népek hősei iránt. A legnagyob Egy ifjú állandóan csak azon sóhajtozott, miért nem tud ő gazdag lenni. — Volnék csak gazdag, meg­mutatnám, milyen nagyszerű­en lehet élni! — mondta egy alkalommal egy bölcs öregnek. — Miért elégedetlenkedsz? — kérdezte az öreg. — Te igen gazdag vagy. — En gazdag? Hol ez a gaz­dagság? — csodálkozott az if­jú. Na mit szeretnél kapni cse­rébe, ha nekem adod a sze­medet? Legalább csak az egyiket add nekem. — Nem, azt már nem ad­nám semmi pénzért sem. — Na jó. Akkor add nekem a kezeidet, és én annyi ara­nyat adok érte, amennyit csak kívánsz. — A világ valamennyi kin­cséért sem adnám oda! — til­takozott az ifjú. — Na látod, most már ma­gad is, milyen gazdag vagy. Hidd el, a legnagyobb gazdag­ság az ember számára az erő és az egészség. Ezt semmi pénzért nem lehet megvásárol­3 tudománya SZOL? 1 Ql Q március 21. arany- betűkkel van be­írva a magyar nép évezredes harcainak történetébe. Ezen a napon először teljesedett dol­gozó népünk álma: a szabad­ság. Ezen a napon először vet­te kezébe 'saját sorsának irá­nyítását a munkásosztály ve­zette‘nép, elűzve az idegen és a belső elnyomókat. Jogos büszkeséggel tölt el bennün­ket az a tudat, hogy az orosz proletariátus után mi voltunk az elsők, akiknek sikerült lét­rehozni a proletárdiktatúrát, a rövid élete alatt is oly sok dicsőséget jelentő Magyar Ta­nácsköztársaságot. A külső és belső ellenség, szövetkezve a sorainkban megbújt árulókkal, vérbefoj- totta ugyan a nép szabadság- harcát, de az a 133 nap is elég volt ahhoz, hogy mindenki­nek megmutassa, milyen erős tud lenni a nép, ha a saját ke­zébe veszi élete irányítását. Egy véres háború után, ezer­nyi sebtől vérző országban, egyik kézben a szerszámmal, másikban fegyverrel kellett apáinknak, nagyapáinknak épí­teni az új típusú államot. De ilyen körülmények között is volt erejük ahhoz, hogy a nép helyzetén könnyítsen. Különö­sen a gyermekek iránti gon­doskodás területén látunk szép példákat a proletárhatalom eredményeiből. Nemcsak élel­mezésükről, ruházkodásukról gondoskodtak, de a proletár­gyermekek csak akkor mond­hatták el valóban, hogy gyer­mekek. Megszüntették a ki­zsákmányolás legaljasabb for­máját: a gyermeki munkát. Megnyitották a szórakozó- és üdülőhelyeket a részükre. So­ha addig munkásgyermek nem juthatott el a Balatonhoz. 1919 nyarán a „magyar tenger” már az ő paradicsomuk, ahol gond­talan vidámságban élvezhették azokat az örömöket, amik ad­dig csak a kiváltságos gyer­mekeknek jutottak osztályré­szül. Corolhatnánk még a pél­^ dákat hosszan, amik mind azt bizonyítják, mennyi­re szerető gondoskodással vet­te körül a fiatalságot a pro­letárhatalom. De... hiszen, pajtások, ti magatok is ennek élvezői vagytok. Ki az közü- letek, aki nem látná, ■ nem érezné nap mint nap ennek jeleit? Legfeljebb nektek ez már mind természetes. Termé­szetes az, hogy úttörők lehet­tek, iskolába járhattok, nyara­itokat táborokban, üdülőkben tölthetitek, na és mindenekfe­Mester Mish MIT li Bekötött szemű pajtásunk előtt különböző alakú, és más­más itallal töltött poharak so­rakoznak. Az egyikben tej, a másikban limonádé, a harma­dikban kávé, a negyedikben bambi, stb. Pajtásunkkal vé­gigkóstoltatjuk az italokat és azonnal bemondatjuk vele, hangosan, mit ivott. Hamaro­san cserben fogja hagyni az izlelőszerve, és a mi őszinte mulatságunkra éppen ellenke­A magyar proletariátus nagy ünnepén Rusk és Villiams nyilatkozata az Egyesült Államok leszerelési politikájáról, a nemzetközi helyzetről és más kérdésekről te, hogy néhány javaslatot tett Kennedynek. Megelégedéssel nyilatkozott utazásáról. de ugyanakkor felhívta a figyel­met arra is, hogy a múltban megromlott az Egyesült Álla­mok tekintélye az afrikai né­pek körében. Ez azzal magya­rázható, hogy az Egyesült Ál­lamokban érvényesül a faji megkülönböztetés politikája és az afrikai népek nem értenek egyet az amerikaiak ENSZ-ben tanúsított magatartásával sem. Végül Williams sürgette, hogy kormánya mindent kö­vessen el az afrikai népek megnyeréséért, kérte az Afri­kának nyújtott amerikai se­gélyprogram meggyorsítását. Felhívta a figyelmet arra, hogy az újonnan alakult afrikai or­szágokban egyre érezhetőbbé válik a szocialista országok be­folyása. (MTI) 6 hírek rémuralomról nal meghalt, a zászlót egy má­sik lány kapta fel. Noha sokan a helyszínen elestek, egyre többen álltak a sorba és köve­telték Ngo Dinh Diem lemon­dását, az amerikai megszállók kitakarodását. Tay Ninh tartományban és Can Tho tartomány fővárosá­ban szintén tömegtüntetések voltak. A hatóságok csupán a Tay Ninh-ben fekvő Trang Bng városában hétszáz tünte­tőt börtönbe vetettek és meg­kínoztak. Can Tho-ban. ahol a rendszer fegyveresei több ezer embert megöltek, megsebesítet­tek. illetve letartóztattak, a la­kosság még erélyesebb tiltako­zó mozgalmat szervezett a b^- börtönzöttek szabadon bocsá­tásáért. (MTI) Terrorintézkedések Angolában LISSZABON (MTI): Mint is­meretes, legutóbb Angola észa­ki vidékein összeütközések zajlottak le a hazafiak és a gyarmatosítók között. A tele­pesek között pánik tört ki: ültetvényeiket elhagyva, az északi városokból Luandába menekülnek. Luandából vi­szont újabb és újabb csapa­tokat küldenek Quitex és Nambuangongo helységekbe, ahol legutóbb összetűzések voltak. Az összes „biztonsági” erő­ket a hadsereg-főparancsnok­ság alá rendelték. Intézkedése­ket hoztak, hogy úgynevezett fehér „önvédelmi egységeket” hozzanak létre. Luandában es­te fél tizenegy órától hajnalig kijárási tilalmat rendeltek el (MTI) Kibújik a szög a zsákból TEL AVIV (TASZSZ): Az izraeli kormány nem hivatalo­san tájékoztatta Adenauer kancellárt arról, nem akarja, hogy Izrael és a Német Szövet­ségi Köztársaság viszonya az Eichmann-per következtében rosszabbodjék — írja a Maariv című izraeli lap. A lap emlékeztet rá, Ade­nauer attól tartott, hogy na­gyobb lesz az ellenszenv Nyu- gat-Németországgal szemben, majd hozzáfűzte, hogy Izrael­nek bizonyos mértékig sikerült eloszlatnia ezt az aggodalmat. Adenauert megnyugtatták, az Eichmann-pert úgy bonyolít­ják le, hogy ne járjon az izrae­li—nyugatnémet viszony meg­romlásával. E célból olyan formában követelnek majd vallomást Eichmanntól a zsi­dók millióinak meggyilkolásá­ról, hogy csak néhány olyan német háborús bűnöst nevez­zen meg, akik eddig nem vol­tak ismertek. (MTI) den foglalkozott Rusk a szov­jet amerikai viszonnyal is, hangoztatta, hogy a hideghá­ború megszüntetése végett az Egyesült Államok és a Szovjet­unió kapcsolatait súrlódásmen­tessé kell tenni. Ugyanokkor viszont igyekezett elhárítani a felelősséget az Egyesült Álla­mokról és a Szovjetuniót hi­báztatta a hidegháború kiala­kulásáért. Védelmébe vette Hammarsk- jöldöt és elutasította az ENSZ átszervezését sürgető szovjet terveket. WASHINGTON: A Reuter és a UPI jelentése szerint, Williams, az amerikai külügyminisztérium afrikai ügyekkel foglalkozó államtit­kára hétfőn beszámolt Ken­nedy elnöknek Afrikában tett körútjáról. Williams újságírókkal közöl­Megrázi a dél-vietnami HANOI (TASZSZ): Dél-Viet- namban egyre fokozódik az el­lenállás a Ngo Dinh Diem- klikk rémuralma ellen. A My Tho tartományban fekvő Ghau Thannh-ban több mint ezer helyi lakos tüntető menetben a kormányzó hivata­la elé vonult, hogy követelje a békés lakosság üldözésének megszüntetését. A Ngo Dinh Diem-féle csapatok a tüntetők közé lőttek. Egy tizenhat éves lány, aki a zászlót vitte, azon­BERKELEY: Mint a nyugati hírügynök­ségek közük, Rusk amerikai külgyminiszter hétfőn a kali­forniai Berkeleyben egy egye­temi gyűlésen beszédet mon­dott. Ebben indítványozta, hogy a kisebb országok álla­podjanak meg egymás közt fegyverzetük csökkentésében, ily módon segítsék elő ők is a nemzetközi leszerelést. Meg­jegyezte, hogy nézete szerint a leszerelés nem korlátozódhat csupán a nagyhatalmakra, vagy pedig az északi féltekére. Elmondotta, hogy John Mccloy vezetésével most dol­gozzák ki az Egyesült Államok leszerelési javaslatait. A kül­ügyminiszter fogadkozott, hogy Amerika „alkotó módon” tö­rekszik a leszerelés kérdésének felülvizsgálására, de ugyanak­kor azt is világosan értésre adta, hogy nem kívánja az ál­talános és teljes leszerelést, mindössze a fegyverzet csök­kentését. Míg egyrészt a lesze­relést „szükségszerű célnak” nevezte meg, másrészt azt a véleményét hangoztatta, hogy a leszereléshez vezető út „igen fóradalmas lesz, tele buktatók­kal”. Ezután a külügyminiszter megismételte azt az amerikai javaslatot, hogy állítsanak fel állandó ENSZ-haderőt, ame­lyet a világnak azon a részein vetnének be, ahol válság rob­ban ki. Ezt a javaslatot azzal próbálta indokolni, hogy an­nak idején igen nehéz volt összetoborozni a Kongóba kül­dött ENSZ-csapatokat. Rövi­„Büszkén emlékezünk a Magyar Tanácsköztársaságra“ sötét korszakáról beszélt. — A Tanácsköztársaságot le­verték, de a magyar proletari­átus végleg’eljegyezte magát a kommunizmus ügyével és soha nem adta fel a harcot az új munkáshatalomért, hogy ön­maga kiszabadításával kivezes­se a nemzetet az ellenforrada­lom poklából. S amikor a Szovjetunió Vöröshadserege ki­űzte hazánk területéről a fa­sizmus utolsó hordáit is, hoz­záfogtunk a szocializmus épí­téséhez, a Tanácsköztársaság tapasztalatainak, tanulságai­nak felhasználásával indul­tunk el. Az előadó vázolta a felsza­badulás óta eltelt időszak nagyszerű eredményeit, a vi­lágpolitikában azóta megválto­zott erőviszonyokat és a szo­cialista tábor egyre növekvő erejéről, a békeharc fokozásá­ról szólt, majd így fejezte be ünnepi beszédét: A felszabadulás óta a Ta­nácsköztársaság tapasztalatai segítették szocializmust építő munkánkat. Az 1956-os októ­ber—novemberi ellenforrada­lom idején az 1919-es fehér­terror borzalmas emléke ösz­tönözte fokozott harcra a népi demokrácia védelmezőit. A Szovjetunió katonái mellett a Magyar Tanácsköztársaság fe­hér hajú veteránjai a kommu­nista párt kipróbált, régi har­cosai voltak az elsők, akik fegyvert fogtak az ellenforra­dalom elleni könyörtelen harc­ban. Tudták, hogy miként 1919-ben a nép ellenségeinek győzelme, most is végtelen nyomorúságot, a siófoki, az or- goványi fehérterrort, határta­lan kínszenvedést, nyomorúsá­got jelentett volna a dolgozók számára. Megvédett és megerő­södött második magyar prole­tárdiktatúránk büszkén emlé­kezik elődjére, az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaságra. Az ünnepség részvevői ez­után megtekintették Darvas József 39-es dandár című film­jét, amely Karikás Frigyes el­beszélései nyomán a Tanács- köztársaság dicső napjait, har­cait eleveníti fel. (R. I.) * gyermekeik rendelkezésére bo­csátották. Azt az alkotó mun­kát, amely a szocialista forra­dalom nyomán kibontakozott a hátrahagyott nagy hábo­rús nyomor és gazdasági le­romlás ellenére, soha nem lá­tott lendületet adott a nemzet fejlődésének. Móricz Zsigmond „virágfakadás”-ként üdvözölte az új rendet, a munkáshatal­mat, a földesúri földeket kö­zös birtokba vett parasztok új életét és az új élet nagy ígé­reteit. A Tanácsköztársaság 1919. ápriüsában választásokat ren­dezett, a nép megválasztotta küldötteit a munkásállam ha­talmi szerveibe, a tanácsok or­szágos kongresszusába. Ma­gyarországon ez volt az első általános választás. A Magyar Tanácsköztársa­ság létrejötte kiváltotta a ha­zai és nemzetközi reakció dü­hét. Az antant imperialisták azonnal támadást szerveztek a szocialista hatalom ellen. — Az előadó részletesen ele­mezte a magyar Vöröshadse- reg hősi küzdelmét, dicső har­cait, majd így folytatta beszé­dét. — Az antant imperialisták a hazai ellenforradalmi osztá­lyok 'és a reformista összeskü- vők egyesült frontja támadt a munkáshatalomra. A nagy túl­erővel megindított támadást a fiatal Tanácsköztársaság nem tudta kivédeni. 1919. augusztus 1-én felülkerekedett az ellen- forradalom. A Magyar Tanácsköztársa­ság Vörös Hadseregének haditettei méltán keltettek lelkesedést, csodálatot és megbecsülést a nemzetkö­zi munkásosztály és az egész emberiség haladásá­ért küzdő tömegekben. A Tanácsköztársaság bukása a magyar munkásosztály és a magyar nemzet történetének egyik legsúlyosabb tragédiája volt. Takács elvtárs részletesen elemezte a Tanácsköztársaság bukásának okait a dicsőséges 133 nap történelmi jelentősé­gét, majd az ellenforradalom (Folytatás az első oldalról.) A magyar proletariátus az orosz munkásosztály után elsőnek tudta meghódítani a hatalmat és kivezetni a nemzetet a kapitalista ki­zsákmányolás és pusztítás örvényéből. A Tanácsköztársaság megte­remtésével Magyarország rá­lépett a válságból kivezető for­radalmi útra, a kizsákmányo­lás megszűntetésének, a nép felemelkedésének, a nemzet felvirágzásának, a szocialista átalakulásnak útjára. A hatalomra került magyar proletariátus nevében Kun Bé­la feladatának tekintette, hogy testvéri üdvözletét küldje az Oroszországi Szovjet Szocialis­ta Köztársaságnak és biztosít­sa fegyverbarátságáról, hogy „nem lankad a harcban, min­den erejét arra fordítja, hogy a nemzetközi proletariátus győ­zelmet arathasson." A Magyar Tanácsköztársa­ság létrejöttét nagyra értékelte Lenin és az 1919. március 22-i táviratában azt írta a Magyar Tanácsköztársaság kormányá­nak: „A magyar proletárforra­dalom győzelme nagy lelkese­dést váltott ki az orosz munká­sokban. nagyban elősegítette bizalmunk, hitünk erősítését a végső győzelemben." A Tanácsköztársaság kikiál­tásával néhány órával megala­kult a Forradalmi Kormányzó- tanács és hozzáfogott a kizsák­mányolás és mindenféle elnyo­más megszüntetéséhez. A Ta­nácsköztársaság nemzeti tulaj­donba vette, államosította a tő­kés vállalatokat, a száz hold­nál nagyobb földbirtokokat, bérházakat. Bevezették a nyolcórás munkaidőt, a bérek egyidejű 25 százalékos emelése mellett. Az egyházat és az ál­lamot szétválasztották, s egy­ben biztosították mind a val­lásgyakorlást, mind az ateista felvilágosítás szabadságát. Be­vezették az ingyenes iskolai oktatást, megnyitották a nép előtt a tudományos, kulturális intézmények kapuit. A nagy­úri palotákat, nyaralókat, sza­natóriumokat a dolgozók és

Next

/
Thumbnails
Contents