Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-10 / 35. szám

1961. február 10.. pcntek NÉPÚJSÁG / Ev elején — nagy feladatok előtt A KISZ Heves megyei Bi­zottsága a közelmúltban nagy fontosságú tanácskozást tar­tott arról, hogy a KJSZ-kong- resszus határozatainak, vala­mint a megyei küldöttértekez­let döntéseinek értelmében ez évben milyen feladatok Várnak a megye kiszistálra, fiataljaira. Akkor csak röviden tudtuk nyilvánosságra hozni e tenni­valókat, s ezt a hiányt pótolva hnost részletesén foglalkozunk a fiatalok előtt álló aktuális feladatokkal. ★ 1. Milyen tennivalók várnak a fiatalokra a termelékenynél növelésében Y A második ötéves terv so­rán, amelynek első esztendeié­ben járunk, igen nagy jelentő ségű feladat a munka termelé­kenységének növelése, bár ez nem egyedül a KISZ-szerve- zetek feladata, de szorosan együttműködve a gazdasági ve­zetéssel, társadalmi szervekkel, igen sokat tehetnek e feladat megoldásáért. Mi a helyzet jelenleg? Saj­nos, azt kell megállapítani, hogy a fiatalok jó része nem ismeri a termelékenység növe­lésében reá váró feladatokat. Nem készítettek még meg­felelő tervet e tennivalók vég­rehajtására, s ahol megkísérel­ték is papírra vetni elgondolá­saikat, igen gyakran tévesen ítélték meg a munkák elvégzé­sének sorrendiét. Ebből adódik, hogy minde­nekelőtt a VII. kongresszus ez­zel kapcsolatos határozatát, s az ebből adódó feladatokat kell megismerni az üzemi fia­taloknak. Ezután kerüljön sor az üzem speciális problémái­nak, terveinek megismerésére. Ezeknek az ismereteknek bir­tokában készíthetik el a KISZ- szervezetek azokat a terveket, amelyekben pontosan megha­tározzák mit tesznek e határo­zatok végrehajtásáért. Mit tehet a KISZ a termelé­kenység növekedéséért? Első­sorban itt a normaigazítás he­lyes végrehajtásáról kell szól­ni. A kiszistáknak minden fia­tallal meg kell értetni a nor­marendezés szükséges és idő­szerű voltát. A kiszisták azzal segítenek legtöbbet e feladat végrehajtásában, ha gyakorla­tilag bebizonyítják, hogy az új normát lehet teljesíteni, na­gyobb bércsökkenés, hajsza nélkül, a gépek, a munkaidő jobb kihasználásával, jobb munkaszervezéssel. A KISZ-szervezetek egy ré­szénél már az év első hónap­jában igen hasznos és ötletes kezdeményezések születtek a tervek teljesítésére, a termelé­kenység növelésére. Lássunk csak néhányat bélőle. Petőfl- bánya kiszlstél megszervezték a példamutató KÍBZ-munka mozgalmat, «melynek egyik célja, hogy a lignit minél ke­vesebb meddővel kerüljön át­adásra. A fiatalok kiszámítot­ták, hogyha tonnánként csak Öt kilogrammal csökkentik a meddő mennyiségét, úgy éven­te 2280 vagon lignitet nyernek és javul annak minősége is. A Szerszám- és Készülékgyár fiataljai védnökséget vállaltak a termelés és a termelékeny­ség fölött, hogy még ebben az évben elnyerhessék az ifjúsági 'izem címet. Ezek a kezdeményezések azt mutatják, hogy egyes üzemek­ben a KtSZ-szervezet helyesen látja feladatát, felelősséget érez az ipar előtt álló nagy fel­adatok megoldáséban. Ezt mutatják azok a kezde­ményezések Is, amelyeket a többi üzemekben tettek a fia­talok. A Gyöngyösi MÁV Ki- lérőgyártó Üzemi Vállalatnál, a jobb munkaszervezésre adtak ötleteket, a Budapesti Hajtó­műgyár egri telepén, a kiszis­ták védnökséget vállaltak a gépek átcsoportosítása fölött és alaposan felkészültek e fel­adat megoldására. Es egy másik fontos tenni­való ... Nem lehet azt mondani, hogy nincs különösebb baj a fiata­lok munkafegyelmével. A mu­tatkozó lazaságok károsan hat­nak a termelékenység növelé­sére. Éppen azért nagyon ko­molyan kell továbbra Is törőd­ni a munkafegyelem megszi­lárdításával, ha szükséges, al­kalmazni a felelősségrevonást, de elsősorban arra kell töre­kedni, hogy olyan közszellem alakuljon ki a fiatalok / között, amelyben szégyen a lógás, amelyben mindenki kötelessé­gének érzi a munkaidő lehető legjobb kihasználását. Az is ismert dolog, hogy me­gyénk üzemeiben a meglevő gépparkot nem használják ki megfelelően. Tapasztalható, hogy egyetlen intézkedéssel több mint száz százalékkal tudják helyenként növelni egy-egy gép teljesítményét. A Szerszám- és Készülékgyárban olyan gépek is akadnak, ame­lyen négy késsel lehetne dol­gozni, mégis, mindössze egyet használnak belőle. Ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása fontos feladatként vár az üze­mi fiatalokra ugyanügy, mint az anyaggal, szerszámmal való takarékoskodás, az újitás, ész- szerűsítés, amely eddig is nagy lehetőséget nyújtott a termelé­kenység növelésére. A megye üzemeiben mintegy ezer fiatal újító törekszik ar­ra, hogy új szerkezetekkel, szerszámokkal, gépekkel tegye gazdaságosabbá, gyorsabbá a termelést. Ebben nagy segítsé­get nyújtanak majd a fiatal műszakiak tanácsai, amelyek most vannak alakulóban, s minden bizonnyal sikerrel töl­tik majd be fontos küldetésü­ket. Nem lehet dicséretként fel­fogni azt a megállapítást sem, amely a KISZ Megyeblzottsá- gának ülésén hamrzott el, mi­szerint az elmúlt évben mintha csökkent volna a fiatalok lel­kesedése, részvétele a szocia­lista munkaversenyben. Ez nem elsősorban az üzemi fiata­lok hibájának tudható be, mert a hiányos szervezés, az erőtlen felvilágosító munka, a verseny nyilvánosságának elhanyagolá­sa mind-mind hozzájárult ah­hoz, hogy a fiatalok munkaver­senye az elmúlt évben keve­sebb eredményt hozott a ko­rábbiaknál. A lehetőségek pe­dig nagyobbak voltak. Akár az exportra dolgozó üzemeket nézzük, mint az egri Finomsze- relvénygyár, a Hatvani Kon­zervgyár, akár a többi gyárak fiatalságát, egyaránt azt kell megállapítani, többet, tehettek volna azért, hogy a hároméves terv befejezése minél koráb­ban és a tervezeten felül sike­rüljön. A KISZ kongresszusa a fia­talok előtt álló feladatok kö­zül első helyen említi a terme­lékenység növelését. Ez a tény és az, hogy az ipar termelésé­nek- növelését nem a munkás­létszám emelésével, hanem a gépek jobb kihasználásával kell emelni, minden bizonnyal arra készteti a megye fiatalja­it, hogy az elmúlt évnél sike­resebben vegyék ki részüket e fontos tennivaló elvégzéséből. PRÓBA KÖZBEN YVYYVVYYYWVVYVVYYVyyVVVWwYy: D Gazdag program várja az egri Ady Endre hultűrolthon látogatóit Az egri kisipari termelőszö­vetkezetek Ady Endre Kultúr- otthona a hét minden napján Szovjet pedagógusok az egri l-es számú Általános Iskolában A napokban kedves vendé­gek látogattak az egri I-es számú Általános Iskolába. Szovjet pedagógusok jöttek Gorkijból és Moszkvából, s országjáró útjuk során jutot­tak el Egerbe. Különösen ér­dekesnek és újszerűnek talál­ták az I-es iskola zenei tago­zatának munkáját, szervezeti és tantervi felépítését. Mint mondották, ez magyar specia­litás, mert náluk nincs Ilyen iskola, csak külön zeneisko­lákban tanulnak a növendé­kek, rendes iskolai tanulmá­nyaik mellett. Meglátogattak néhány órát, beszélgettek a ta­nulókkal, a pedagógusokkal, s alaposan tájékozódtak az is­kola munkája felől. Este baráti beszélgetésre gyűltek össze a vendégek és az I-es iskola nevelőtestülete. Jelvények cseréltek gazdát, le­velezőlapok és ajándékképek hátán sokasodtak a címek, a kezdődő szakmai és baráti kapcsolat első szálai. A jó hangulatban töltött este után a szovjet vendégek folytatták országjáró útjukat. (á) rendszeres, tervszerű szórako­zási lehetőségeket teremt a látogatók számára. A kultúrotthon vezetősége az érdeklődők számára több szemináriumot szervezett, rendszeresen megtartja a szín­játszók, a népi tánccsoport, az énekkar, a fúvószenekar pró­báját. A gazdag programot havonta kétszer TIT-előadás színesíti. elvtárs. Kik a zenekar tagját — Szívesen sorolom, meri becsületesen dolgoznak, hát írja. Az újak: Ofinovics János, Mezei István, Szabó István, Pócs Ferenc, Varga Béla, Ráeg János, Mihala Mihály, BŐM Jáh nos, Dovicsin Pál. A régiek? Pribula László, GylmeH J6> zsef, Szabó János, Maruzs Ish ván, Palcsó Pál, Csatlós János, Slrokl József, Papp József, Tarjányi d. István, ifi. Pasitó István, Farkas Sándor és a kultúrotthon igazgatója, Gál Mihály. A beszélgetés után felhar-s sannak a „rezek” — próbál a fúvószenekar. Egy másik szobába kukkant-; va azt látjuk, hogy Gól Mihály most nem zenél, hanem fiatat lók veszik körül, s ő hevesen magyaráz valamit. — Bocsánat, a tánccsoporlot keressük — húznám be magam után az ajtót. — Tessék, ez az — hív visz-* sza az egyik fiatal. Őszintén szólva, azt hittem, valamiféle szemináriumra té­vedtem be, mert a táncosokról feltételezi az ember, hogy tán­colnak. — Nem, nem! — véli Gál Mi­hály —, először is meg kell be­szélni, hogy ml a tánc monda­nivalója, milyen jellegű ■ az­tán próba közben is előfordul, hogy összeülünk itt, a jó me­legen, hogy a közben észlelt hibákat megbeszéljük. De megtárgyaljuk ml azt is, ha nyilvános szereplésen valaki különösen jól, vagy különösen rosszul dolgozott. — Azért többet táncolunk, mint társalgunk — nevet vi­dáman a kultúrházi „minde­nes”: Varga Béla. Hogy miért cA (üidökt'OÍ AZ ELMÚLT időkben la­punk igen sokat foglalkozott a fürdők ügyével, problémájá­val, de úgy látszik, még min­dig nem eleget ahhoz, hogy ne volna ezzel kapcsolatban mon­danivalónk. Most azonban nem a gőzfür­dő rég elcsépelt, hétvégi túl­zsúfoltságáról van szó, hiszen ez egyrészt szezonjellegű, más­részt pedig csak az egész für­dőkérdésnek, mint kérdés- komplexumnak megoldásával lesz megoldható. Még csak nem is a melegvíz medence „pixis” jellegének megszüntetéséről, illetve nagyobbításáról aka­runk szólni. Dehogyis! Hanem mindenekelőtt azokról a szük­séges és mulaszthatatlan tenni­valókról, amelyek „addig is” Ötven tsz-ben végeznek önkSItségszámítást Heves megye termelőszövet­kezeteiben is nagy gondot for­dítanak a gazdaságos terme­lésre. A múlt esztendőkben csupán néhány termelőszövet­kezet vezetősége figyelte, hogy egy-egy áruféleség előállításá­ra mennyi munkaegységet for­dítanak. Az így kapott adatok lényeges segítséget nyújtanak ahhoz, hogy gazdaságosabb módszerek alkalmazásával ke­vesebb munkaegység felhasz­nálással többet tudjanak ter­melni. Az idén 50 termelőszö­vetkezet végez önköltségszá­mítást. 18 szántóföldi növény­féle és tizenkétfajta állat, ál­lati termék előállítását, ter­melését vizsgálják. A számí­tásoknál a munkaegység fel- használását veszik alapul. könnyűszerrel megoldhatók. Távol áll tőlünk még csak a gondolata is annak, hogy ille­tékeseket zaklatnánk, vagy akár csak sürgetnénk is, hogy ezt, vagy azt 9 kívánságot, kor­szerűsítést sürgősen hajtsák végre akkor, amikor tudatá­ban vagyunk annak, hogy majd szépen, sorjában, az öt­éves terv során elrendeződik a fürdők sorsa is. Valószínű az is, hogy ez alatt az idő alatt az SZTK átveszi majd a gyógyfürdőt. Természetesen érthető, ha ilyen körülmények között a fürdő igazgatósága már nem szándékszik kisebb-nagyobb felújításokat egy átvétel előtt álló fürdőüzembe beinvesztál­ni. és az Is érthető, ha az SZTK még nem tesz semmit ebben az irányban, mert még nem vette át a fürdőt. A HIBA azonban, ott van, hogy ennek a felemás, „se kint — se bent” állapotnak a fürdő- ző közönség látja kárát. Hogy csak a legkirívóbb ese­tet említsük: újabban csak egy fél lepedőt borítanak az em­ber vizes testére. De az még csak hagyján, hogy rövid a le­pedő, de olyan nedves és hi­deg, hogy nem tudja az em­ber, hogy a lepedő vége után kapjon-e, vagy számba vegye, hogy most mit érez? Mit érez? De mit gondol, és mit mond?! Vagy beszéljünk talán arról, hogy a mellékhelyiségben évek óta hiányzik egy lábrács? Szlovákiában egész sor vá­rosban jártam, ahol egyéb le­hetőség híjával a patak vizét fogták fel és megfelelő szűrés és más, egészségügyi szempont­ból való tisztítás után strando­lásra hasznosították, arról nem is szólva, hogy jól jövedelmező strandot építettek ki körülötte. Természetesen a kádfürdők vi­zét is innen nyerik; Az egri gyógyfürdőknél most arról van szó, hogy ahol ilyen kitűnő természetes gyógyvíz­adottság van, ott miért nem lehet azokat a vízgyógy-eljárá- sokat bevezetni, amelyek egészségi szempontból nem­csak mindenütt — ahol gyógy- víz-fürdőztetéssel foglalkoz­nak, még a vízszegény helye­ken is — Ismertek és beváltak, hanem a fürdőzők és az egész­ségük helyreállítását keresők kedvelik és azt meg is fizetik. Mi akadálya van például an­nak, hogy a fürdő bevezesse a fenyő-, kén- és a „B” vita­min-fürdők alkalmazását? Hi­szen ez nem jelent semmiféle különösebb beruházást, csak inkább propagálását az ilyen fürdők létezésének és azt, hogy » Tapsorkán, újrázás, kipirult arcok — ez a siker a színpad sikere. Am, amíg egy művé­szeti csoport idáig eljut, na­gyon sok munkára, vesződség- te van szükség. A recski kultúrotthon cso­portjait most nem a színpadon akartuk látni, hanem az öltö­zőben, a próbahelyiségben be­szélgettünk velük. Néhány hó­keres”, az ma már nem így ven, sőt nemcsak négy, de ösz- szesen tíz hangszer talált új, fiatal gazdát, s ezek a fiatalok a mi kezünkből, az öregektől tanulják meg a zenélést, hogy most kibővíthessék a zenekart, aztán majd kivegyék kezünk­ből a fiatal tüdőt kívánó hang­szereket — számol be Paskó István az azóta eltelt időkről. — Beneveztek-e a sereg­szemlére? — Most már mindenhez van kedvem, mert látom, hogy nemhiába dolgozom. A fiatalok megértették a bányászzenekar Jelentőségét. Megértették, hogy a zenélés nemcsak mások szó­rakoztatása, hanem elsősorban saját magunk művelése. Nincs is rájuk panasz, szorgalmasak, igyekvők. S hogy akkori má­sik panaszomra is visszatérjek, eddig négyszáz forint tisztelet­díjat kaptam. Kénytelen vagyok megállí­tani Paskó Istvánt, az idős kar­mestert, hogy megkérdezzem tőié, mennyi időre kapta ezt a tiszteletdíjat? Kiderül, hogy június óta. Reméljük, ebben a gazdasági évben már számára is terveztek be havi tisztelet­díjat, mert a családos, kenyere javát megevett ember számára az anyagi sem lehet közömbös. Annál is inkább, mert tervei olyanok, hogy emberibben nem is gondolkodhat egy nyu­galom felé haladó vezető. — Szeretnék a fiatalok kö­zül kiválasztani egyet, akivel többet foglalkozom, s megta­nítom a zenekarvezetés forté­lyaira — mondja. — Mégis jobb lesz már az, ha egy-egy kivonulásnál fiatalember áll a zenekar élére, s nekem is meg­nyugtató az az érzés, hogy van aki felveszi utánam a pálcát. — Még egy kérdés, Paskó A legidősebb fúvós örömmel sorolja, hogy az utóbbi időben hány fiatal jött közéjük a ze­nekarba. „mindenes”? Mert ahol művé­szetről van szó, ott ő minde­nütt megtalálható. — De azért legszívesebben , táncolok — vallja be, s máris1 indul a többiek után, hogy megtanuljon egy nehéz figurát. Varga Béla szorgalmasan ta­nul, mert nemcsak a táncot, de. a zenét is szereti. Világos ablakok a havat szi­táló estében. S a világos abla­kok mögött táncol, dalol, mu­zsikál a falu művészeteket sze­rető fiatalja, idősebbje. Szöveg: Ádám Éva v Foto: Kiss Béla a fürdőzők tudják is, hogy ezek használata mennyire hasz­nos. A LEGFONTOSABB persze az volna — és ezért messze vi­dékekről felkeresnék az egri fürdőket még télvíz idején is —, ha mielőbb megvalósítanék a keringési zavarokban szen­vedők részére a szénsavas für­dőt. Ha többet nem is, de egye­lőre legalább két káddal dol­gozhatna ez a részleg, amit az érdeklődők számától függően, később bővíthetnének. Nagyon fontos volna még a mai kor­szerű fürdőknél az annyira használatos „skót zuhany”, amely, úgy tudjuk, a háború előtt már működött Is az egri fürdőkben, de az átalakítás so­rán valamilyen oknál fogva megszüntették. A modern víz- gyógyászatban ma már ez nél­külözhetetlen gyógymód és amellett igen jó eredményeket érnek el vele idegpanaszoknál. Kissé talán túl messzire is mentün a hiányosságok felso­rolásában de annyi bizonyos, hogy a felsorolt eszközök és gyógymódok bevezetése nem­csak a fürdőzők előnyére fog szolgálni, hanem öregbíteni fogja majd az egri gyógyfür­dők már ez ideig is kiérdemelt jó hírnevét. Okos Miklós Végre köztünk vannak a fia­talok is — mondja mosolyogva Paskó István, a fúvószenekar karmestere. mában közöltük. Ogy látszik, azóta sok változás történt itt. Az akkor elkeseredett, panasz­kodó ember helyett most mo­solygós arcú, bizakodással és reménnyel teli karmestert ta­láltunk. — Amit akkor mondtam, hogy „négy hangszer gazdát nappal ezelőtt felkerestük Pas­kó Istvánt, a recski fúvószene­kar karmesterét és megkér­deztük tőle, miért nem hallunk a recski fúvósokról? Akkori fejtegetéseit, meglátásait, a ze­nekar körülményeit lapunk múlt évi, november 4-i szá­Gál Mihály, a kultúrotthon Igazgatója, aki egyben a tánc­csoport vezetője is, megbeszéli a fiatalokkal, hogy a műsoruk­ra felvett táncnak mi a mondanivalója, a hogyan dolgozzák ki.

Next

/
Thumbnails
Contents