Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

4 NBPOJSÄG 1961. február 9., csütörtök Pénteken este t Ősbemutató a Gárdonyi Géza Színházban Nyilatkozik a rendező és a karmester Aki ssép lány akar lenni... — Anyu, azt a piros, fehér díszítésű ruhát kérem! — mutat a ruhák tömkelegébe egy alig 14—15 éves leányzó. — Egyenruhát veszünk, mert csak egy van és neked az való. — Nem kell, elég az az egy. Nekem semmit se vesz anyu, csak ilyen iskolai vackokat. Erre a kijelentésre meg kel­lett fordulnom. — Hányadikba jársz, kislány ? — Első gimibe, és igenis, a piros ruhát kérem. — Tetszik látni, milyen ön­fejű? No, akkor csomagolják be azt a lelkemnek. Kedves édesanya! Mit csinál a lánya kívánságaival hat év múlva? Meggondolandó! — A MATRAVIDÉKI Fémművekben tegnap szak- szervezeti bizottsági ülést tar­tottak, ahol a műszaki fej­lesztési és újítási feladatter­veket vitatták meg. A napi­rendi pont előadója Szabó Károly, a TMK vezetője volt. — TEGNAP tartotta meg zárszámadási közgyűlését a füzesabonyi Petőfi Termelő- szövetkezet tagsága a helybeli kultúrházban. A közgyűlést közös ebéd és táncmulatság követte. — TŰZ VOLT február 4-én Hatvanban. A Csányi utca 14. szám alatt Erdélyi Mihály disznóólja és a füstölésre szánt hús egy része égett meg. A gondatlanságból ke­letkezett tűz 720 forint kárt okozott. — EGY HETE kezdte meg a fehér cement gyártását a Sely- pi Cementgyár. Ebben az év­ben 6000 tonna fehér cemen­tet kell termelniök a cement­gyári munkásoknak — nép­gazdaságunk számára. — A METALLOGRÄFIA alapjai címmel pénteken este 7 órai kezdettel, az egri TIT klubban Bereczky László gé­pészmérnök tart előadást. — A HATVANI járásban a termelőszövetkezetek zárszám­adásuk alkalmával az elmúlt évben végzett munka eredmé­nyeképpen 30 millió forintot fizettek ki munkaegység-ré­szesedésre, a földjáradékra pedig két és félmillió forintot fizettek a szövetkezeti tagok­nak. — A MŰÉT ÉVBEN több mint 4 ezer DIA-filmet ad­tak el az egri Sport- és Játék­boltban. Nagy népszerűség­nek örvendenek a vetítőké­szülékek is. Ezekből mintegy 300 talált új gazdára 1960-ban. — TOVÁBB építkeznek eb­ben az évben a pétervásári járás termelőszövetkezetei. Az állam 2 684 000 forinttal tá­mogatja a járás termelőszö­vetkezeteinek építkezéseit. — A FÜZESABONYI járás TIT-elnöksége ülést tartott a művelődési otthonban. Érté­kelték az elmúlt év eredmé­nyeit és az 1961-es év terveit tárgyalták meg. A megala­kult új elnökség tagjai között felosztották a feladatokat. Az operett általában azzal dicsekedhet, hogy közkedvelt­ségnek örvend. Elég megemlí­teni a Csárdáskirálynőt, máris dúdolja az ember a Hajmási „testvéreket”. Elég szóba hoz­ni a Sybillt, és fülünkbe csen­genek az ismert melódiák. Ép­pen ezért feltehető, hogy a kö­zönséget érdekli — mit tudhat meg a Moszkvában oly nagy sikerrel játszott, de nálunk még teljesen ismeretlen új operettről, a Dalol a tavasz című Kabalevszkij nagyope­rettről. Mit mond a rendező, Vass Károly? — Minden színház új ope­rett után kutat. Keressük az újat, a mai életet, a mai élet és társadalom problémáit áb­rázoló színpadi alkotásokat. Kutatásaink során kerültünk ismeretségbe Faludy József újságíró és Apostol András lektor új fordításával, a be­mutatásra kerülő Dalol a ta­vasz szövegkönyvével. Ugyan­csak tőlük kaptuk meg a zon­gorakivonatot is és mindkettőt átnézve úgy gondolta a szín­ház vezetősége — megkísérli a bemutatását. — Mit tart érdekesnek, új­szerűnek az operettben? — Elsősorban a rendkívül szép, igényes, dallamos mu­zsikát, s a dramaturgiailag tö­kéletesen felépített finálékat. A mai fiatalság életéről, prob­lémáiról, s szocialista társa­dalmunk gyomlálandó csöke- vényeiről, a karrierizmusról, a protekcióról szóló operett ma­gában véve is érdekes. A sze­repek élettel telítettek, ez is 0X1 r//.7 Hf •J EGRI VÖRÖS CSILLAG Kihívás EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Serdülő lányom GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A rejtjel HATVANI VÖRÖS CSILLAG Lámpaláz HATVANI KOSSUTH Az áruló bankjegy HEVES Nincs előadás PÉTERVÁSARA Nincs előadás FÜZESABONY Sztyeppek csendjében bizonyítja, hogy a mai élet konfliktusaiból is lehet ope­rettet írni. Ez annál is inkább fontos és újszerű, mert nem egy olyan vélemény hangzott el zenei berkekben, hogy a mai társadalom nem alkalmas arra, hogy belső életéből az operett-librettisták és zene­szerzők témát merítsenek. Ez az operett megmutatja, hogy van mai téma, de bebizonyítja azt is, hogy van zeneszerző és szövegkönyvíró, akik megta­lálják a színpadi alkalmazás lehetőségeit is. Es kérdezzük meg Somos Istvánt, a karmestert, ö mit mond az új darabról, az ope­rett zenéjéről? — Az orosz népi muzsikából táplálkozik Kabalevszkij ze­néje. A daloló népi hangulat zenei ábrázolásában kell ke­resni a gyökereket. A szélesen ívelő dallamok, a fő motívu­mok életre keltik a legszebb lírai érzelmeket. Az első fel­vonás fináléja drámai jellegű cselekmény, amelyet híven ábrázol a zene. — Van-e humor a zenében? — Természetesen! Kaba­levszkij zenéje biztos kézzel állítja elénk például a két „nagyvilági nő” — Magdaléna és Lolita egész jellemét, s ze­neileg is karikírozza a Nyu­gatot majmoló, dzsesszre rán- gatódzó — nőket. Nagyon igényes az operett zenéje, s én szeretném a szí­vemet, az érzéseimet átplán­tálni a színpadra. Sok helyen széles áradással szólalnak meg a nagy ívelésű áriák, és recitativók, s az ember kicsit önző, s nagyon szeretném, ha nagy kórus és nagy zenekar tolmácsolhatná a rendkívül szép, igényes zenét. Nehéz, gyors ritmikai változások te­szik a dallamokat jellegzetes­sé, maradandóvá, s ha több fi­gyelmet igényel is a vezénylés — megéri a fáradságot, mert találkozni fog a közönség tet­szésével. Ezek után érthető a kíván­csiság: mit hoz a pénteki be­mutató, mit nyújt a színház a második ősbemutatóval? Cs. A. É. Ez a szerencsétlen Kajeyác Kajeváccal ta­lálkoztam és örül­tem a találkozás­nak, pedig nem szeretem ezt az embert, de örül­tem, mert volt ki­nek elújságolni azt, amit nyilván ő is tudott, volt kinek elmondani azt, amit 6 is el­mondhatott vol­na nekem. Hiába, minden szenzáció annyit ér, ameny- nyit ellelkendez­hetünk belőle. — Hallottad, Kajevác, óriás- szputnyikot lőttek fel, amely ... Kajevác bána­tosan ingatta a fe­jét és néhány könnycseppet tö­rült ki szemtelen két szeméből... — Nem, sajnos, nem hallottam ... Tudod, kérlek, sü­ket vagyok. Telje­sen és abszolúte süket... Hát nem borzasztó? — Nagyon, na­gyon borzasztó — igyekeztem együtt- érezni Kajeváccal, de a szenzáció, nos, az nem ha­gyott nyugodni... Jó, nem hallottad, mert süket vagy... De olvasni csak tudsz? Benne van az újságokban, mindegyikben, hogy óriás­szputnyikot lőt­tek fel, amely ... Kajevác bána­tosan ingatta a fe­jét, és néhány könnycseppet tö­rült ki mind a két füléből: — Nem, sajnos, nem is olvastam... Tudod, kérlek, vak is vagyok ... Teljesen és abszo­lúte vak... Hát nem borzasztó? Letörten és szí­vemben mély isaj­nálattal álltam ott, ahol Kajevác, mert mégiscsak borzasztó, hogy nem is hallotta, nem is olvasta sze­rencsétlen tragé­diája miatt, hogy óriás-szputnyikot lőttek fel, amely... — Látod azt a nőt? — Melyiket? — révültem fel a nagy szánalom­ból. — Azt a bar­nát ... Ott... Mi­csoda termet, mi­csoda arc és ha hallanád, micso­da csilingelő han­gocska — sóhaj­tott fel a szeren­csétlen vak és sü­ket Kajevác. (egri) Fjodor Dosztojevszkij 1961. FEBRUAR 9., CSÜTÖRTÖK: ALEX 80 évvel ezelőtt, 1881. február 9-én halt meg FJODOR DOSZTOJEV­SZKIJ orosz regényíró. Zaklatott élete magyarázza művészetének el­lentmondásos, pesszimista, de mindezek mellett mélyen huma­nista jellegét: ..összeesküvés’* mi­att halálra ítélték (Emlékiratok a holtak házából), majd megkegyel­meztek neki és Szibériába száműz­ték. Leghíresebb regényei: a Bűn és bűnhődés, a mély lélekrajzolás remeke, a Karamazov testvérek amelyben kora társadalmi ellent­mondásait s a kor szellemiségét tárgyalja. Utolsó műve: Egy író feljegyzései. Érdekes találmányok és felfedezések TRISTAO DA CUNHA portugál tengernagy 455 évvel ezelőtt, 1506-ban fedezte fel az Atlanti-óceán déli részén levő, róla elneve­zett szigetcsoportot. 115 évvel ezelőtt. 1846. február 9-én született WILHELM MAY­BACH német mérnök, aki 1900-ban az első ún. Mercedes-gépkocsit tervezte, az automobil feltalálásában GOTTLIEB DAIMLER mun­katársa volt. 1909-ben Friedrichshafenben léghajó- és gépkocsi­motor gyárat alapított. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Serdülő lányom A film a serdülő korú fiatalok problémáját boncolgatjOi s a helytelen nevelés tragikus következményeit mutatja meg. A film egy anya és rossz társaságba keveredett 17 éves lá­nya drámai történetét mondja el. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be február 9—15-ig. N0PT7ÍTU . . . .. ............. — A SELYPI Cementgyár­ban az új év első hónapjában egy komolyabb, hosszabb ideig gyógyuló és két könnyebb bal­eseti sérülés volt. A komo­lyabb, hosszabb gyógyulási időt igénylő baleset csillézés közben történt: a túlságosan megrakott csilléről egy súlyos kődarab a csillét toló munkás lábára zuhant. — SZÉPSÉGVERSENY és tombola szerepel a KPVDSZ Heves megyei területi bizott­sága farsangi bálján, amelyet az egri Park Szállóban ren­deznek meg február 11-én, este 9 órai kezdettel. — JÓL HALAD megyénk­ben a műtrágya szórása. Gép­állomásaink 210 műtrágya­szóró géppel dolgoznak. A munkát az időjárásnak megfe­lelően folyamatosan végzik. ni nsora Egerben este 7 órakor: DULSZKA ASSZONY ERKÖLCSE IPótszelvények érvényesek! (34.) — Itt a vasútállomás... Ezen az úton kell elindulni. Itt, amint a város széléhez ér az ember, jobbra fordul. Végig­halad a patak mentén, amíg csak egy kis fahídhoz nem ér. A híd egy keskeny ösvénybe torkollik. Az ösvény a csóka­vári erdőbe vezet. — Igen, mondd csak tovább, előttem van az egész. — Addig kell haladni ezen az ösvényen, amíg egy sűrű szálerdőhöz nem érkezel. Az ösvény bevisz az erdőbe. De csak kétszáz méternyi széles­ségben övezi erdő azt a nagy tisztást, ahol..j Szóval egy nagy tisztáshoz érsz, s a tisz­| tás szélén jobbra fordulsz. Pár (lépés után egy magányos, ha- 1 talmas fát találsz. Megnézed, melyik a mohos oldala. Az északi oldalon kell leásni kö­rülbelül egy métert. Én gyep­téglákat helyeztem a gödör fö­lé, egészen bizonyos, hogy ezek már teljesen összeforrtak a réttel. De.,. nehéz munka az ásás, nem bírod majd... — Ugyan! — vágott közbe magabiztosan Júlia. Szerencsés valóban erőt érzett hanghordo­zásában. Igen, akit megszáll az arany láza, mindenre képesnek érzi magát. Roppant erő feszül izmaiban. Még egy gyenge nő is úgy érzi, hogy a világ min­den hatalma a kezében össz­! pontosul. A vállalati kocsi másnap reggel felvitte Szerencsést a hegyekbe. Júlia is csomagolt. Csókavárra készült. Júlia bá­tor volt, rettenthetetlen, Sze­rencsés annál izgatottabban nézett a fejlemények elé. Mi lesz, ha Júlia ügyetlen lesz és leleplezi magát? És ha meg sem találja a rejtekhelyei? Ámbár ügyes és szívós ez az asszony. Most már mindegy. A kocka el van vetve. Júlia roppant egyszerűen öl­tözködött fel. Mint egy falusi kisiparos asszonya. Behúzódott a csókavári személyvonat fa­pados kocsijának egyik szögle­tébe, és úgy tett, mintha szun­dikálna. Nehogy valaki beszéd­be elegyedjék vele. Mit is mondhatna, hová utazik? És kihez? Nem szabad gyanút keltenie; A vonat kevéssel éjfél előtt indult és hajnali öt órakor ér­kezett a csókavári állomásra. Júlia fázott. Megborzongott, amint körülnézett. Betért a vasúti restibe. Egy pohárka erős italt hajtott fel. Sokan voltak a restiben, senkinek sem tűnt fel. A telerajzolt papírlap ott la­pult retiküljében. Nem kell elővennie. Délután órákig néz­te a rajzot, bevéste agyába az egészet. Amint elindult az erdő felé, úgy érezte, teljes biztonsággal halad. Mintha már legalább tízszer megtette volna ezt az utat. Nem sietett. Abban az ütem­ben lépkedett, mint akármelyik helybeli járókelő. Jobb kezé­ben bőrszatyort tartott. A sza­tyorban csak némi élelmiszer és égy éles kerti ásó lapult. Rövidnyelű szerszám, délután vásárolta. Megpillantotta a széles út végét, amely már a városka szélén, a patakmeder közelé­ben ért véget. Hogyan is mond­ta János? Az út végén jobbra kell fordulnia. Az út, amelyre itt rátér, egy keskeny, rosszul kövezett kis csapás, egy kocsi­nyom szélességű. De amint a két út találkozá­sához érkezett, elképedt a meg­lepetéstől. Jobb kéz felé egy széles, aszfaltozott út futott előre, abba az irányba, ame­lyet János megjelölt, párhuza­mosan a patak medrével. Júlia vállat vont, s elindult ezen az úton. Érdekes — gondolta —, János azt mondta, hogy ez a környék teljesen elhagyatott, pedig az úton nagy a forga­lom. Egyik tehergépkocsi a másik után jön, megy rajta. Eszébe jutott, hogy a patak­mederrel párhuzamos úton legfeljebb ötszáz méternyit kell előre jutnia, és akkor okvetle­nül látnia kell a kis fahidat. De ő ilyet sehol sem látott. Bizonytalanul lépkedett to­vább. Az út nemsokára a he­gyek felé kanyarodott. A szá­raz patakmeder fölött egy szé­les vashíd ívelt át. Júlia körül­nézett. Jobb kéz felől nagy mezőség terült el, ezt szelte át az aszfaltozott út. Júlia elin­dult rajta. Sűrű erdőség tárult a szeme elé. Mégiscsak meg­van — gondolta magában —, ámbár furcsa, hogy ilyen erdei utat építettek. Amint közelebb jutott, not­ion nőttek kétségei! Az erdő egy darabját széles sávban ki­irtották. Egy hatalmas gyárte­lep látványa hökkentette meg. Láthatóan vadonatúj gyár volt. Júlia közelebb iparkodott a gyártelephez. Csak most látta, hogy a sok tehergépkocsi a gyárba igyekszik, s a gyárte­lepről jön. Most már tisztán kivehette a gyárkapu fölötti jókora feliratot: Bányagépgyár. Félrehúzódott az útról, mint­ha elfáradt volna, leült az árok partjára. Elővette a telerajzolt papírlapot. Gondosan szem­ügyre vette a vázlatot és össze­hasonlította az előtte elterülő tájjal. Ellenőrizte a megjelölt méreteket is. Semmi kétség. Az asszonyt fullasztó két­ségbeesés fogta el. A gyáróriás pontosan arra az erdei tisztás­ra épült, amelyen János elrej­tette az aranyat. Űzte, hajtotta a megbizonyo­sodás vágya. Felkerekedett és a gyár közelébe óvakodott. El­sétált a gyárkapu előtt. Látta, hogy a kis patak, amelynek szegélyén, az úton haladt, a gyártelepen át folydogál to­vább. Egy he­lyütt víztáro­lót építettek útjába. És ott, a telep köze­pén, egy par­kírozott rész van. Virág­ágyak, pázsit­szalagok közt egy szökőkút és a parkocska szélén egy ma­gányos, óriási fa. Júlia asz- szony szíve na­gyot dobbant. Behúnyta sze­mét. Maga elé képzelte a váz­latot. Ez az a fa, nem lehet tévedés. Odalépkedett a gyárkapu­hoz. A portás szemügyre vette. — Keres valakit, elvtársn’ő? — Nem, kérem, csak szeret­tem volna megnézni ezt a gyá­rat. — Csak tessék — mondta a portás. — Be szabadna menni egy kicsit? Csali oda, a parkba szeretnék. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents