Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

1961. február 9., csütörtök NBPÚJSÁG 3 Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Űn a kor gyermeke va­95 ^ gyök, a hitetlenség és a kétkedés gyermeke” — írta Dosztojevszkij 1854 februárjá­ban. Ekkor már megjárta az omszki börtönt, a száműzetés nehéz évei tanították meg ar­ra, milyen az élet Miklós cár Oroszországában. A kegyetlen egyedüllét érlelte meg sajátos életfelfogását: „vagy rabság, vagy uralom!” Szerinte in­kább vállalni kell az elnyoma­tást, mintsem beállni hóhér­nak. Más lehetőséget nem iS' mert: irtózott a kapitalizmus vadállati jellegétől, de a „pro- letárság fekélyét” is rettene­tesnek tartotta. Megérezte a proletárforradalom érlelődé- sét, harcolt a forradalom ellen, pedig fiatal korában a forra­dalmi demokrácia híve volt. A nyomott, fojtó légkörben sajátos figurák keltek életre tolla alól, személyiségét ízen­ként szedte szét, tehetségével ezekből alkotta meg világiro­dalmi jelentőségű hőseit, akik hű hordozói ellentmondásai­nak. Irodalmi pályáját Gogol ta­nítványaként kezdte, Belinsz- kij kritikai ízlése őrködött el­ső műve, a Szegény emberek felett. Végtelen humanizmus­sal alkotta meg Gyevuskin alakját, bemutatta, hogy az egyszerű, jelentéktelen hiva­talnok is élhet emberhez mél­tó szívvel és gondolatokkal. De ennek a hősnek lealacso- nyodása mégsem olyan meg­alázó, mint Goljadkiné (Gol- jadkin úr hasonmása), ki meg- hasonlik, másik énjének ere­jével keres felemelkedést, hogy kiábrándulása még erő­sebb legyen. Goljadkin Dosz­tojevszkij első hőse, ki a tu­dathasadás álmaiban keres boldogságot. ülső művei világosan ma­*-J tátják: két lehetőséggel indult alkotó pályáján. Rea­lista társadalmi témákkal, va­lamint szubjektívista pszicho- logizáló alkotásokkal. A Fel­jegyzések a holtak házából, a. Megalázottak és megszomorí- tottak, a Téli jegyzetek az élet kegyetlenségeiről szólnak, de a sorok között már a Karama­zov testvérek mindent megbo­csátó vallásos ideológiája lap­pang. A Bűn és bűnhődésben Raszkolnyikovot a szegénysé­ge teszi tönkre, kergeti a gyil­kosságba. Bebizonyosodik an­nak igazsága, amit Marmela- dov, a regény egyik hőse ál­lít: nincs hova mennie! A ki- látástalanság regénye ez a mű, de a végső kicsengés szerint a harácsoló, pénzéhes világ az értelmetlen élet szülője. Dosztojevszkij, az író és em­ber, ki betegségénél fogva is hajlamos volt átszűrni sajátos világán az élet jelenségeit, megteremtett egy mindenki­nek jót akaró, krisztusi kül­detést betöltő regényhőst, Mis­T1SZTELT SZERKESZTŐ MUNKATÁRSAK! Találunk, Lethbridge Al­■L ' bertában is beteljese­dett a jobboldali magyarokra nézve a közmondás, hogy „ad­dig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik”. Csúfos jelentés szólt róluk az itteni polgári napilap (The Lethbridge Herald, nov. 14) első oldalán, héthasábos headline (főcím) alatt. A rend­őrség csendfenntartó osztagait rendelték ki a bicskás gyász­magyarok vasárnapi véres ve­rekedésének leveréséhez. A csendőrség (RCMP) sorra dob­ta a letartóztatott verekedőket a rabszállitó kocsiba. Magyar nevet viselő úripár­tiak, hitleristák, horthysták, Szálast, Nagy Ferenc, Nagy Imre, meg az ilyen fajták hí­vei kerültek hatósági kézre. Van itt egy Csendes nevű jöttment, aki rövid 8 havi itt­léte után professzori kineve­zést kapott. Az ilyen tanítók feladványain tanultak ezek a levitézlett „magyarok”. Akár­merre jár ez a társaság, bárhol kapnak munkát, szabotálják a rendes kanadai életet. Gán- csoskodók, képmutatók, rom­lott emberek ők. Végzik itt, amit Budapesten abba kellett hagyniok 1956-ban. Ott vért ontottak, amiért kisöpörték őket és most itt szövetkeznek « szegény munkásság ellen. kin herceget. A félkegyelmű elsősorban Nasztaszja Filip­povna tragédiájának bemuta­tása, kit Tockij báró tesz tíjnkre, Rogozsin akar megvá­sárolni. Miskin herceg segít­hetne rajta, de túlságos jósá­gával még a szerelemben sem teljesítheti küldetését. Az ő vi­lága nem valósulhatott meg itt a földön, mert Miskin her­ceg az író beteg szívének esz­ményképe, a pénz megvetése, a megvalósuló rend titkos vá­gyának reménye. A z író vallásossággal át- itatott, a száműzetés szenvedései után vigasztalást, lehetőséget kereső életfelfogá­sa, a magára erőszakolt isten­hit szülte az Ördögök című regényét, amelynek hangja el­üt a Bűn és bűnhődés hangjá­tól, A félkegyelmű merészebb társadalombíráló fellépésétől. A kamasz-ban antikapitalista felfogása lobog fel újra, hogy a Karamazov testvérek-ben Dimitrij Karamazov bírósági meghurcoltatásán keresztül a pravoszláv egyház megváltó hatalmát dicsőítse. Dosztojevszkijt ellentmon­dásai, sajátos orosz világának egyéni lelkülete teszik ked- veltté. Voltak esetek, mikor alkotásaiban nagy hibát vé­tett, néha szinte az orvostudo­mány szerint tárgyalt beteges eseteket, a forradalom ellen volt, mégis munkásságában az emberek iránt érzett együtt­érzését értékeljük. Az elnyo­mottak iránti szeretete lehető­vé tette, hogy regényeinek alakjai többször leleplezték az elnyomásba való belenyugvás hazug életfilozófiáját. Egy so­kat váró, kétségekkel teli kor írója volt, rettegett a kizsák­mányoló társadalom törvé­nyeitől. IV yolcvan évvel ezelőtt, halálakor, csak kibon­takozóban volt az a mozgalom, amely évtizedekkel később megszüntette a bizonytalansá­got, és visszaadta a szegény embereknek emberi méltósá­gukat. Nagy Sándor Számok, adatok az egri járás népművelési munkájából Jó munkát végeztek az el­múlt évben az egri járás nép­művelői. A 25 községben 419 ismeretterjesztő előadást tar­tottak 30 831 látogató előtt. A tanácsi és népfrontszervek ál­tal szervezett 22 tanfolyamon is több mint félezren vettek részt. A kultúrmunkások 180 olyan előadást tartottak, ame­lyet mozgó-filmvetítéssel és 35-öt, melyet Dia-filmvetítéssel kísértek. Jól dolgoztak a művészeti csoportok is. A télen 63 szín­játszó csoport tanult be és adott elő egy- és többfelvoná- sos darabot. Népszerűek voltak a tánccal egybekötött műsoros estek is. Ezekből 33-at tartottak a járás­ban, 6166 látogatóval. Az egri járásban nem feled­keztek meg a gyermekek szó­rakoztatásáról sem. Számukra 45 műsoros délutánt szerveztek a kultúrotthonokban és az is­kolákban. Tíxéves a Bélapátfalvi Méssmű 1949 JÚLIUSÁBAN egy új üzemrész építése kezdődött el a Bélapátfalvi Cementgyár­ban. Ekkor még csak a tervek­ből ismert a mészmű építése. Az építkezés népi demokráci­ánk egyik kiemelkedő vívmá­nya volt, amelynek a tervezé­séhez a szovjet szakemberek nagy segítséget adtak. A szov­jet és a magyar szakemberek közös alkotása nyomán meg­tervezték és 18 hónap alatt fel­építették az Európában addig ismeretlen, legmodernebb mészüzemet, 850 négyzetméter alapterületen. 35,4 méter ma­gasságot meghaladó, 9 emelet­tel, 15 640 légköbméter nagy­ságban. Azóta természetesen, ennek tapasztalatai nyomán, még modernebb kivitelben) hasonló mészmű épült Zsirány- ban, Csehszlovákiában, majd később Dorogon és a második ötéves tervben Vácott. Az épít­kezés és a hozzávaló felszerelés 23186 511 forintba került. Az üzemeltetésre 1951. feb­ruár 1-én került sor egy olyan üzemmel, ami addig teljesen ismeretlen volt a dolgozók előtt. Az üzemeltetés megkez­dése előtt a vállalat vezetősé­gére, a pártszervezetre az a feladat hárult, hogy válassz ki az akkori létszámból az új üzemrész törzsgárdáját, akik különböző tanfolyamok elvég­zésével alkalmasak lesznek az üzem irányítására. így csopor­tosították át más üzemrészek­ből Gyertyás József, Barta Dá­vid lakatosokat, Barta Sán­dort, Pelyhe Miklóst, akik az­óta művezetők lettek, Berecz Béla, Pelyhe Balázs égetőket, Kanadai levél Kovács Béla generátorkezelőt és Takács Sándor kőfeladót. Ez a kilenc ember az, akik a megindulástól kitartanak itt és együtt fejlődtek a népi demok­ráciánk által épített új üzem­mel, a mészüzemmel. A KEMENCÉK NAPI szava­tolt teljesítménye kemencén­ként ötven tonna volt, ami azt jelentette, hogy naponta 200 tonna meszet kellett termelni és elszállítani. Több éven át a vállalat kezelésében levő mészüzem csökkentett tervét is csak 100 százalék alatt tudta teljesíteni. 1957-ig csak II. osz­tályú meszet gyártott, amely­nek jelentős részét ipari cé­lokra használták fel. A párt- szervezet megerősödésé, a törzsgárda tovább növelése, a műszakiak segítőkészsége, a párt és a pártonkívüliek jó kapcsolata nyomán először 1958-ban sikerült a mész mi­nőségén gyökeres változást végrehajtani, amikor az I. osz­tályú mésztermelési tervet a vállalat túlteljesítette 2040 ton­nával, az össztermelésnek 44,2 százaléka lett I. osztályú mész. A dolgozók alkotóvágya, a párt, a haza iránti szeretete a párt VII. kongresszusának tiszteletére indított munkaver­seny nyomán, az I. osztályú mész mennyiségét az összes termeléshez viszonyítva, sike­rült 53,9 százalékra növelni. 1960-ban a mészüzem az éves termelési tervét 106 9 százalék­ban teljesítette, az I. osztályú mész termelési tervét 78,3 szá­zalékban. 1960-ban a tervezők által szavatolt emléleti kapa­citást a mészüzem dolgozói túl­teljesítették és új termelési re­kordokat állítottak fel. Többen feltették a kérdést: vajon mi a titka a tíz év alatt elért sikereknek? A sikerek tit­ka elsősorban abban keresen­dő, hogy sikerült a mészüzem- ben olyan törzsgárdát kialakí­tani, akikre bátran lehet tá­maszkodni bármely feladat megoldásában. A műszakiak, a fizikaiak együtt küzdöttek újabb és újabb sikerekért, nem csüggedtek el, ha egy-egy ku­darc volt fáradságuk jutalma. A sikerekhez nagy mértékben hozzájárult fiatal üzemveze­tőnk, Sarkadi elvtárs üzemi munkatársai iránti szeretete és alkotó tevékenysége, nem utol­sósorban az, hogy a vállalat ve­zetősége és maga a pártvezető­ség is többet foglalkozott a mészüzem problémájával, mint korábban. Mindezt látták a dolgozók, aminek nyomán egy­re jobb eredménnyel zárták a gazdasági éveket. Ez volt a mészüzemben elért eredmé­nyek titka. MOST, HOGY megkezdtük az 1961-es termelési évet, a népgazdaság második ötéves tervét, bízunk, hogy eredmé­nyeink tovább fognak növe­kedni és az ifjú üzem nagy mértékben hozzá fog járulni pártunk VII. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásához, a szocializmus alapjainak le­rakásához és 1965-ben, a má­sodik ötéves terv befejezésekor azok között leszünk, akik mennyiségileg és minőségileg tervüket határidő előtt teljesí­tették. Barta Károly, a pártszerv. ágit. prop. titkára Gyermekeink védelmében Az elmúlt évek egyik riasz­tó jelensége volt az iskolai tanulók túlterhelése. Hogy ez a túlterhelés hová vezetett, beszédesen bizonyítják azok a vizsgálatok, amelyeket szakorvosok végeztek a tanu­lókon, s amelyek egyre több magas vérnyomásos, idegza­varokkal küzdő fiatalt mu­tattak ki. Éppen ezért, mindenkit — de főleg a szülőket — nagy megnyugvással töltött el az a széleskörű harc, ami a Műve­lődésügyi Minisztérium el­múlt nyáron hozott rendelke­zése alapján indult el ország­szerte, s éppen a túlterhelés ellen irányul. Mondják, hogy ennek a harcnak vannak már szép eredményei, de sajnos, vannak szülők és egyes pedagógusok is, akik nem hívei ennek az életteli szemléletnek, nem érzik a kontrasztját annak, hogy amíg a felnőttek ma­napság legfeljebb napi nyolc órát dolgoznak munkahelyei­ken, s ez az időtartam egyes foglalkozási ágakban örven­detesen tovább csökken — addig a gyerekek heti tanulá­sa sokszor eléri a hatvan órát! Személyesen ismerek pél­dául olyan általános Iskolás gyereket, aki iskolai elfog­laltsága mellett hetenként kétszer balettra, kétszer szol­fézsre, kétszer zongoraórára, kétszer sportköri edzésre, kétszer német nyelvleckére jár, ezenkívül részt vesz út­törőszakköri foglalkozásokon is. Képzeljük csak el, mit je­lent ez egy tízéves gyermek számira... A szülők egy része tehát nem veszi tudomásul -azokat az egészséges változásokat, amelyek az iskolarendsze­rünk továbbfejlesztésének természetes velejárói. Sőt! Meg vannak győződve arról, hogy helyesen cselek­szenek, az ő gyerekük kivé­tel, aki csak hadd szedje ma­gába a különböző tudomá­nyokat, s lehetőleg minél na­gyobb kanállal... Az ilyen szülő törekvése bi­zonyos mértékig érthető, hi­szen végeredményben azt szeretné, ha gyermeke nagy tudású, sokoldalúan művelt tagjává válna a társadalom­nak. Csakhogy a túlzott meg­terheléssel — vagy ha úgy tetszik, túlterheléssel — ép­pen ellenkező hatás jelentke­zik: a gyerek ingerlékennyé, idegessé válik, testi fejlődésé­ben zavarok állnak be, regge­lenként karikás szemmel éb­red, de a rövidlátó szülő csak akkor döbben rá igazán a túl­terhelés veszélyes voltára, amikor az orvosi vizsgálat magas vérnyomást állapit meg. Szeretnénk hinni, hogy is­kolarendszerünk tovább fej­lődése egészségesebb szemlé­letet alakít ki majd, az egye­lőre maradi elveket követő szülőkben is. Mert nincs arra semmi szükség, hogy 6—10 éves gyermekek egy időben nyel­veket tanuljanak, balettra, szolfézsre, zongoraórára, kü­lönböző szakköri foglalkozá­sokra, sportköri edzésekre járjanak. Elégítsük ki okosan a gyer­mek érdeklődését. Ha balet- t.ozni akar — ám balettozzék. Ha a zenéhez vonzódik, hát zongorázzék. Emellett feltét­lenül sportoljon — de a töb- biekről mondjunk le — éppen gyermekeink érdekében. Somody József Ünnepeltek a mesőszemerei tűzoltók Bicskás gyászmagyarok véres vasárnapja Bebizonyítják már a legel- inaradottabb emberek előtt is, hogy kik ők. Látják már Ame­rikában is, hogy mit cseleked­tek Magyarország ellen. Ezek­re költöttek milliókat és ha­mis hírveréseiket pénzelték. Elnevezték őket szabadsághar­cosoknak, akik majd vissza- szerzik az Eszterházyak és más arisztokraták birtokait és a magyar nép nyúzásához való jogaikat. A gaztevők, bűnözők ezrei kerültek ide Kanadába és sok belőlük hozzánk, Lethbridge és környékére, hogy alázatos- kodó, kézcsókoló álszenteske­déssel mocskolják be a régiek nehéz munkája árán kiérde­melt szép magyar nevet és ez a szennyes társaság, köztük az Angyal-csoport, arra is képes volt, hogy szájára vette a szep­lőtlen, igaz magyar szabad­ságharcos vezér, Kossuth La­jos emlékezetét. British Co­lumbiai Első Magyar Betegse- gélyzö Egylet azon tagjai csi­náltatták a helyiséget 1903- ban 1200 dollárért, akiket a szénbányatársulatok hoztak át Pennsylvániából tucatostöl az itteni bányákba és ezeknek a színtiszta lelkű, becsületes munkásoknak aranyszegélyes zászlaját — a Kossuth zászlót — adták ezeknek az elfajzott hitlerista csavargóknak. Az effajta „menekültek” fogadá­sára vitték ki Kossuth szent zászlaját. Legázolták otthon Kossuth apánk szent hagyo­mányait és itt az ő nevében fogadták ezt a hitvány haza­áruló szemetet. Sok régi egy­leti tag, aki magyar zászló alatt fogadta ezt a szennyes társaságot, most szégyenében bújik a tisztességes emberek elől. Preedom fighter nevet ajándékozták akkor a bandi­táknak és most kitűnik, hogy söpredékei voltak Magyaror­szágnak és söpredékei lettek fogadott hazánknak is. Rádión, újsághasábokon át rikácsolt ellenünk ez az An­gyal-banda és éktelen dalla­mait fújták az olyan elvakult emberek, mint például a Ber- ze Pali, Szakács Gábor, Gaál András, Andrejliocs András, meg Szanyi Viktor. Igen, ezek az emberek hamisítják Kos­suth Lajos szabadságelveit, de egyre kevesebb sikerrel. Ezek ellen, a reakció hínár­jába került emberek ellen for­dul ma már az egész világ. Még az amerikai nép is. Elle­nük lép fel Ázsia, Afrika, s Latin-Amerika is. Négy év kellett sokaknak ahhoz, hogy meglássák, kik ezek az Angyal­félék. Nem tudta a lethbrídgei „Old Times” szervezet, amikor meghívott mulatságára min­den jóakaratú embert, hogy milyen fekete lelkű társaság jön be közéjük. Bíztak abban, hogy sok az 1956-os jövevé­nyek között a becsületes lélek Felborították a mulatságot, s amikor kidobták őket, akkor az utcán folytatták, de ott már a rendnek őreivel is. Amikor rabkocsikba hajtották őket, akkor cinkosaik megtámadták a rendőrséget, hogy majd ők megmutatják, kiket visznek dutyiba, hátbaszúrták az egyik rendőrt és a tűzoltók vízsugarai ellen is folytatták a „szabadságharcot”. Budapesti októbert csináltak Lethbridge városban, amire a hivatalos vélemény azt mondta, hogy ilyen rebelliót még nem lát­tak. Mi, régi kanadás magyarok, tiltakozunk a hatóságoknál az- ellen, hogy minket egy kalap Bensőséges keretek között ünnepelték meg MeZőszemere község dolgozói a helybeli tűz­oltó egyesület fennállásának ötvenéves jubileumát. A falu apraja és nagyja együtt ünne­pelt ezen a napon, zsúfolásig megtelt a községi kultúrház nagyterme, ahol az ünnepség lebonyolítására sor került. Az ünnepség kezdetén az úttörők és a KISZ-fiatalok kultúrmű­sorral köszöntötték a jubileu­mot ünneplő egyesületet, majd Tuza Antal elvtárs, a községi tanács elnöke méltatta a me- zőszemerei tűzoltók áldozatos és lelkes munkáját, megemlé­kezett az egyesület múltjáról, öt évtizedes tevékenységéről. — E kis, lelkes egyesület nagy érdeme — mondotta —. hogy fennállása óta mindig éberen ügyelt a falu nyugalma felett, s az eltelt ötven év alatt számos tűzeset megakadályozá­alá vegyenek ezzel a söpredék- szabadságharcos” társasággal. Mi, régi kanadások, a vad, műveletlen kanadai földből segítettünk megszelídített, mű­velt talajt csinálni, ezek pe­dig a művelt Kanadából csi­nálnak vadont. Szégyene Kanadának, hogy ezeket a felforgatókat nem büntetik érdemük szerint. Mentik őket a kormány reak­ciós ügynökei. Érintve érzi magát a szövetségi kormány is, mert ezeknek Édenkertet ígért. Szégyenükben vissza­szól litási jegyeket nem adnak ki nekik. A munka nélkül ma­radt rendes újkanadásoknak pedig meg kellene adni az in­gyenes hazatérést, hogy otthon tisztességes megélhetéshez jutnának. Voltak újkanadásók, akik munka után elmentek Brooks Albertába és amikor szállást kértek, a hotelos megkérdezte, mi a nemzetiségük. Amikor megmondták, hogy magyarok és Lethbridge-ből jöttek, ak­kor kitessékelte őket. Elmen­tek egy másik hotelba és ott ugyanúgy jártak. Tél van és az utcákon jön- nek-mennek az újkanadás ma­gyarok. Micsoda elvetemültség ez a becsületes munkát kereső ifjú emberek iránt! Az úri pártiak bűneiért szenvednek a bűntelenek is. J. Deák, Lethbridge, Alta. sával állta útját a nagyobb ve­szedelmeknek. Dicséretükre vá­lik. hogy nemcsak itt, a köz­ségben segítettek, hanem egy- egy tűzeset alkalmával a szom­szédos községeknek is segítsé­get adtak az oltási, mentési munkákban. Minden dicséretet és elisme­rést megérdemelnek ezek a de­rék, becsületes emberek, akik önzetlenül, minden anyagi ha­szon nélkül, mindig szívvel- lélekkel dolgoztak a köz ügyéért, s éber szolgálataikkal megelőzték, illetve, ha kellett, azonnal meggátolták a külön­féle tűzeseteket. A me/.őszeme- rei tűzoltóság is minden nyá­ron készenlétben állott az ara­tási és cséplési munkák idején, éberséggel védte, megóvta a károktól dolgozó népünk ke­nyerét, s ezután is nagy segít­séget fog nyújtani a szocialis­ta mezőgazdaság eredményei­nek megvédésében. Az ünnepségen részt vettek azok az idős emberek is, akik annak idején az egyesület ala­pító tagjai voltak. A 80 éves Jakab Gábor, Molnár József, Papp József, Horváth József és a többiek, meghatottan vették át az elismerő okleveleiket és visszaemlékeztek azokra a régi időkre, amikor ez a kis egye­sület megtette az első lépése­ket. Sokat fejlődött azóta a me- zőszemerei önkéntes tűzoltók egyesülete, mint ahogyan ezt Réz László főhadnagy elvtárs mondotta, aki a Füzesabonyi Járási Tűzrendészet! Parancs­nokság képviseletében vett részt és szólalt fel ezen az ün­nepségen. Réz elvtárs rövid beszédében méltatta a jubiláló egyesület érdemeit, s elmon­dotta, hogy ez a járás egyik legjobb önkéntes tűzoltó egye­sülete. Az elmúlt évi versenye­ken is első helyezést ért el já­rási szinten, sikerrel szerepel­tek a megyei versenyeken, sőt egy alkalommal már országos elsőséget is szereztek. Jó mun­kájuk elismeréséül most egy motoros fecskendőt kaptak, ezenkívül többen részesülnek pénzjutalomban és különféle kitüntetésekben. A kitüntetések átadása után a községi tűzoltó egyesület uzsonnán látta vendégül a megjelent ünneplőket, s a meg­hívottakat. Jó hangulatban ért véget a jubileumi ünnepség, (CS. I.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents