Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

4 NÉPÜJSAG 1961. február 5., vasárnap Gesssíenyefák . . . Ez a február olyan, mint az ősz, esőt szakaszt, híg sárözönnel bosz- szantja az embert. Ez a február olyan, mint az ősz. Vagy mégin- kább: mint a tavasz. Mert első év­szakunk. közeledtét egyre több jel mutatja ... Délelőttönként meleg napfény aranyozza az utcákat, a házsorokat. S építkezéseinken már úgy nőnek a téglafalak, hogy fölé­jük holnap tetők feszülnek és szik­kadhat a friss vakolat. S van más jel is, amely a köze­lítő tavaszt mutatja: Egerben, a Petőfi utcai gesztenyefákat meg- nyesték, a fattyú, elöregedett ága­kat rendre lefűrészelték a vastag törzsekről.S most úgy tűnik szemem­nek a járdaszéli kettős gesztenyesor, mintha megfiatalodva, magasabbra nyúltak volna a fák. Feljebb, a háztetők fölé. Az ágak rügyeiben már ott mocorog a lomb. S néha hallani vélem, hogy a fák ereiben hogyan kering megfrissülve az éle­tet jelentő nedv. A Petőfi utcai gesztenyék már érzik a tavasz le­heletét. S ha ideje jön a cinkeszó­nak, levélkéiket mind kibontják. Záporozz hát. napfény, indulj, lom­bokat fakasztó szellő. Köszöntsd a közelítő tavaszt! (— kyd —) — A BEÉRKEZETT adatok szerint a megye gépállomásai 2500 holdon végeztek talajja­vítást az elmúlt év őszén. — HÉTFŐN délután 3 órai kezdettel ülésezik ,a Hazafias Népfront megyei bizottságának békeagitációs, operatív csoport­ja. A csoport tagjai az első fél­éves munkatervet vitatják meg. — péntek délután ' 3 órai kezdettel tartotta meg zárszámadási közgyűlését a hatvani Petőfi Termelőszö­vetkezet tagsága a városi Mű­velődési Házban. A közgyű­lést ünnepi vacsora és tánc- mulatság követte. — KEDDEN a Hazafias Nép­front Gyöngyös városi bizott­sága elnökségi ülésen vitatja meg, hogyan és milyen segítsé­get nyújthat a népfront-bizott­ság a tsz-eknek a tavaszi mun­kák beindításához. — FEBRUÁR 3-RA a hat­vani járás valamennyi terme­lőszövetkezetének zárszám­adását felülvizsgálta és jóvá­hagyta a Hatvani Járási Ta­nács mezőgazdasági osztálya. Az összesítések során kitűnt, hogy a járásban egy munka­egységre átlagban 30 forint jutott. — AZ EGRI Háziipari Szö­vetkezet gobelinhímző részle­get indít. Nyolcvanöt egri asz- szony — köztük kevés lány — tanulja most a szövetkezet műhelyeiben a gobelinhímzés nehéz tudományát, hogy újabb hírnevet szerezzenek fürge uj­jaik munkájával Egernek. — MEGTARTOTTA zár­számadási közgyűlését a gyöngyöshalászi Petőfi Ter­melőszövetkezet. Az ünnepi közgyűlést pénteken délután, az új kultúrotthonban tartot­ták. — MEGYÉNK üzemeiben a inunkaverseny-mozgalom leg­elterjedtebb formája a brigád- verseny. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa elnök­ségének közlése szerint: az el­múlt évben üzemeinkben 1614 brigád — 16 600 taggal — ve­télkedett egymással. EGRI VÖRÖS CSILLAG 5—6-án: Messzi utca EGRI BRÓDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 5—6-án: Zápor (széles) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 5- én: MegTiasonlás 6- án: Sabella nagymama HATVANI VÖRÖS • CSILLAG 5- én: Rovere tábornok 6- án: A Fekete-tenger lánya HATVANI KOSSUTH 5- én: Hulot úr nyaral 6- án: Nincs előadás HEVES 5- én: Ballada a katonáról 6- án: Kard és kocka (széles) PÉTERVÁSÁRA > 5-én: Kenyér, szerelem és ... (széles) 6-án: Nincs előadás FÜZESABONY 5—6-án: Nápoly aranya EGRI BÉKE 5—6-án: Ballada a katonáról m ti sora gerben este 7 órakor: SZENT JOHANNA (Bérletszünet) eüsőtárkányban este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse iéttöa: szünnapé Messzi utca (Sxerjóxsa) A híre megelőzte... Még a múlt nyáron olvas­tuk az újságokban a Karlovy Vary-i filmfesztiválról szóló tudósításokban, hogy a Vera Panova (magyarra is lefordí­tott) elbeszélése alapján ké­szült filmet tüntették ki a fesztivál nagydíjával. Szerjózsá, ez a buksi szőke kölyök, az ötéves pöttömnyi emberke három kezdő film­művész (Danelija és Talankin rendezők. Nyitocskin operatőr) „neveltje*” mintegy rehabili­tálta a gyermekfilm sokat kop­tatott műfaját. Mivel hódították meg ^flm alkotói az emberek, a film né­zőközönsége szívét? Mindenekelőtt azzal, hogy Szerjózsát, az. alighogy öt­éves kis-embert — komolyan vették! De nem a gyermek­filmek „jaj, de édes” erőlte- tetten felnőttes külsőségeinek színvonalán, hanem a gyer­mek végtelenül gazdag lelki­életének sajátos belső drama- tizmusát adva. A film hétköz­napi történet. Semmi különös nem történik, minden a leg­hétköznapibb módon halad. A film alkotói — s ez kiderül a filmből! — tudják, tudták, hogy az ötéves gyermeknek rengeteg saját, . s igazán ko­moly életkérdése van. ,*A ma­ma megnősült”, s az új apuka vajon fogja-e működtetni a nadrágszíjat? Megveszi-e a vasárnapra ígért igazi kétke­rekű biciklit? És miért, nem szabad megmondani Pétya bá­csinak, hogy bolond, mikor a mama is jól tudja, hogy az? Fog-e nagyon fájni a tenge­rész-tetoválás? Miért nem utazhatnak mindannyian az új lakhelyre, mikor annyira szeretnének? A filmet látva melyik fel­nőtt merné állítani, hogy ezek naív gyerekségek, nem pedig terhes gondok, komoly, meg­oldásra váró problémák?! A gyermek hihetetlen érzé­keny, minden felfedező sze­mével látott világ — ez a film kulcs-ötlete. A vászon pedig minden más művészetnél köz­vetlenebb, hatásosabb, s egy­ben finomabb, költőibb eszkö­zöket nyújt a gyermek rejtel­mes, jelentéktelen dolgokat nem ismerő világába való be­hatoláshoz Ez ragadja meg a nézőt az első képtől kezdve, mikor a kamera közvetítésével a néző először azonosul a gyermekkel, s kezd Szerjózsá szemével körülnézni az udva­ron. A kerítés egyszeriben na­gyon magas lesz, a padocska, amelyen pedig Szerjózsá láb­lógatva üldögélni szokott, mellmagasságba kerül, a „nagy fiúk” valahonnan egészen fenntről beszélnek hozzánk, a békés kakas félelmes. szörny- nyé változik, a kecske pedig tevenagyságúra nő. — A látó­szögek, az alacsonyan mozga­tott felvevőgép, s a kitűnően meglátott, kiragadott részletek azonban — még nem minden. A film alkotói ennél jóval to­vább jutottak: a gyermek vi­lágképének különös dinamiká­ját sikerült rögzíteniük. Ho­gyan lehetne például tökélete­sebben visszaadni a gyermek- játék szertelen, önfeledten csapongó ritmusát, mint a bi­ciklizés nagyszerű képsorában, vagy az indító képek táncá­ban? Szerjózsát szemünk előtt formálja, változtatja környe­zete. De sohasem a „jó” meg a „rossz” papírízű, szárazon tálalt moráljával, hanem sok­kal mélyrehatóbban, a világ felfedezésének, megismerésé­nek finom, érzékeny irányítá­sán keresztül. Követhetjük hogyan tanul Szergej a na­gyoktól — és elsősorban új apjától, Korosztyelevtől (Bon- darcsuk alakítja nagyszerű hitelességgel) — igazságszere- tetet, szókimondást, az adott ígéret betartását, hogyan fog­ja fel a barátság értékét, érzi át először a reggeltől estig tar­tó kimerítő munka szépségét, s tanulja meg az öntudatos kötelességteljesítés „kell”—jét. S mindezt ismétlem -a legter­mészetesebb, leghétköznapibb dolgokon keresztül, egyetlen egy példálódzó, erkölcsprédi­káló mondat, vagy szó nélkül, kizárólag saját, gyermeki prob­lémáik kapcsán. Művészi eré­nyei mellett ezért tartom ki­tűnő „szülők iskolá”-jának ezt a filmet. (Bár — itt kell meg­jegyezni — egy-két gyermek­szereplő szinkron hangjába sokszor zavar az iskolás ének­lő hangsúlyozású szövegmon­dás!) A gyermeklélek ismerete nem kevésbé ritka tulajdon­sággal: kiváló humorérzékkel, mégpedig a film specifikus humorának érzékével párosul a Messzi utca alkotóiban. Csakis ennek segítségével for­málhatták tökéletessé művü­ket, ugyanis - gyermekekről lé­vén szó a nevetés az egyetlen biztos ellenszere az elkerülhe- tétlen elérzékenyülésnek. A film rendezői csalhatatlan, precíz egyensúlyérzékkel tud­ják úgy végigmondani törté­netüket, hogy az egyes jelene­tek, képsorok érzelmi telített­ségét mindig finom humorral oldják fel, még mielőtt az édeskés szentimentalizmusba csaphatna át. A gyermekfil­mek: végtelenül meleg, kedves, közvetlen humorán kívül a korlátolt, buta felnőtteken pletykálkodó, zsémbelődő né- némasszonyokon is jól mula­tunk, sőt, a színpadiasán be­állított kirakat-felvételeket ké­szítő filmhíradósoknak is ki­jut egy jó adag ironikus frics­ka. Az epizódszerepekben ját­szó színjátszó szereplők közül Kosztya bácsi, a tengerészka­pitány ragyogóan formált víg­játéki figurájában, Merkurjev kétségkívül a film legsikerül­tebb alakítását nyújtja. Bondarcsuk az apa szerepé­ben megértő és komoly, játé­kos és igazán megindító. Ala­kításának csúcspontját a film zárójelenetében nyújtja. Szkobceva, a felesége, tipiku­san mai asszony, aki fiával szemben olykor nem eléggé következetes. Alakítása csupa nőiesség. Szerjózsát Borja Barhatov játssza nagyszerű természetes­séggel. S ez elmondható a többi gyermekszereplőre is. Igazán szép és eredményes munkát végeztek velük a film rendezői. S mert tökéletes és teljes volt a gyermekek játé­ka — ez a felnőtt szereplőket kissé háttérbe is szorította. (P. D.) 1961. FEBRUAR 5., VASÁRNAP: Ágota 125 évvel ezelőtt, 1836. február 5- én született NYIKOLAJ DOBROL- JUBOV orosz forradalmi demok­rata és materialista filozófus. A Szovremennyik (Kortárs) című fo­lyóirat hasábjain a cárizmus, a jobbágy rendszer és a liberalizmus ellen harcolt, cikkei és recenziói a forradalmi publicisztika iskolapél­dái (Mi az oblomovság? — Mikor jön el az igazi nap?). A fiatalon, 25 éves korában elhunyt Dobroljubo-v a forradalmi marxisták előfutára volt. 335 éve, 1626-ban e napon szüle­tett MARIE SÉVIGNÉ francia író­nő. 14 kötetben megjelent, leányá­hoz irt Levelei világirodalmi érté­kűek és XIV. Lajos korának szel­lemes, kritikával teljes képét adják. Az Általános Munkásegylet TESTVÉRISÉG című lapjának első száma 90 évvel ezelőtt, 1871-ben e napon jelent meg. CSELJABINSZK városát 225 évvel ezelőtt, 1736-ban e napon ala­pították. 1961. FEBRUAR 6., HÉTFŐ: DOROTTYA 250 éve, 1711. február 6-án fejezték le Pesten BÉRI BALOG ADAMOT. Előbb Csobánc várának kapitánya, majd Rákóczi ezre­dese volt, s a kuruc—labanc háborúkban Győrvárott és Kölesd mellett aratott győzelmeket. Emlékét őrzi a Balog Ádám nótája. 45 éve, 1916-ban e napon halt meg RUBÉN dARIO nicaraguai költő, aki az ún. „Modernista mozgalom” révén a dél-amerikai spanyol költészetet megújította. Több költeménye az USA-imperia- lizműst támadja. Február: Mezőges^dcsság! konyvhónap NYIKOLAJ DOBROLJUBOV Februárban megyénkben is megrendezik a mezőgazdasági könyvhónapot. A járási és köz­ségi könyvtárak kiállításokat rendeznek, ankétokat szervez­nek és növelik szakkönyvállo­mányukat. A közelmúltban Boldogon a paprika-, Csányban a dinnyetermesztésről hang­zott el nagysikerű előadás, ahol a nagyüzemi termelésről, gaz­dálkodásról tudományos igé­nyű szakkönyv-ismertetést hal­lottak a szövetkezeti parasztok. Gyöngyösön és a járásban dr. Sárközi Péter, a Mező­gazdasági Könyv- és Lapkiadó Vállalat irodalmi osztályveze­tője, a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermesztésről tart elő­adásokat. Hevesen az aprómag­vak, takarmánynövények ter­mesztéséről beszélnek az elő­adók. A felsoroltak mellett számos értékes előadás hangzik el és érdekes kiállítások nyílnak meg. A könyvtárak jó szerve­ző munkája is lényegesen hoz­zájárul majd a mezőgazdasági szakkönyvek népszerűsítésé­hez. Félóráig a jégpáncél alatt Két amerikai búvár mínusz 2,5 fokos vízben 28 percig tartózkodott a McMurdo öböl­ben, az Antarktisz jégpáncélja alatt. A két búvár egy jégol­vasztó berendezés hatását vizs­Amikor közel félóra után kike­rültek a jégpáncél alól, megfen lelő öltözetük ellenére annyira át voltak fagyva, hogy a forró kávéval telt csészét is csak se­gítséggel tudták a szájukhoz emelni gálta és fényképezte a víz alatt, j ’■.iiHatiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiaiiiiiií;iiiiiip,<«iiiHBMaiiaiiiii«iiiita!iiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»<ii(iaiiiiiiii«n«iiiiiiiiitiiiiiiitiiiiiiifiiiiMiiiiiiiiii iiiiBiiiiiiiiiiiaiiwitnTranaiiiiiiiiaiiaiiaiiiiiiiiiiiaiianinaiixiiiiiiiaiiaiii-iiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiifiiiMiiTC'tiiiinviiiiiaiiiiiaiiBniiiaitiii« Hop vám yó/JEF -­♦’•V« * * i (31.) Alig várta, hogy a kocsi le­fékezzen. Kiugrott Memyei mellől és a víz széléhez balla­gott, a rév lejáratánál álldo­gált. A háta mögött Mernyei a révésszel váltott szót. Kiderült, hogy pár perc múlva indul a komp odaátról, látni is, egy te­herautó és két kocsi várakozik az átkelésre, s akkor menten fordul is a komp. Ez lesz az utolsó forduló. Szerencsés örült a kényszerű várakozásnak, va­lósággal rettegett attól, hogy vissza kell ülnie megint Mer­nyei mellé és szembe kell száll­nia különös gondolataival. Olyan jó csöndesen nézni a vizet. De a víz tükréből is egy arc bámult vissza rá. Ugyanaz, amelyet vesztére felidézett az' imént. Az ő arca, és mégsem az. Ki ez az ismerős férfi? Megesküszik rá, hogy ismeri, látta már, és mégis... Mernyei gyöngéden megfog­ta a karját. Mintha csak azért tenné, hogy közvetlenül mel­léje szegődhessen. Valójában azért, mert féltette Szeren­csést. Még beleszédül a vízbe. Hiszen meg-meginog a teste. Dolgozik benne a bor... — vélte. Na, végre, túlnanról elindult a komp. A Tisza szelíden foly- dogált, mintha ügyet sem vet- Ine terhére. Egy tömzsi révész lerőlködve vonszolta a megter­helt komp kötelét. Egy siheder legényke ugyancsak izzadva segített neki. Az alkony gyor­san közeledett. Az idős révész már a feljáró deszkáját igaz­gatta, hogy ha a teherautó el­indul a kompról, azzal se kell­jen vesződni. A komp végre kikötött. Elő­ször a gyalogszerrel utazók léptek partra, s amire az utol­só ember is elhagyta a kompot, feldübörgött az öttonnás teher­autó motorja. Szerencsés egykedvűen bá­mészkodott. Nézte az átkelő­ket. Szemügyre vett minden arcot. Azon vette észre magát, hogy minden arcon azokat a vonásokat kutatja, amelyek képzeletében az imént megraj­zolódtak és amelyek annyira emlékeztetik őt valakire. A feljáró szegélyén álldo­gált, s nem moccant. Nézte, ho­gyan mászik le a kompról, nagy óvatosan az öttormás teherko­csi, nehogy elnyomja maga alól a feljárót, mert akkor visszazuhanna a Tiszába. A so­főr, miközben megmarkolta a kormánykereket, melléig kiha­jolt a teherkocsi nyitott abla­kán, s úgy figyelte, nem szo­rul-e túlságosan a feljáró szé­lére a kocsi? Szerencsés ránézett a sofőr arcára és megtántorodott. Jobb karjával tétova félkört írt le, szája kiáltásra nyílott, de egyetlen hang sem hagyta el a torkát. A teherkocsi sofőrje megbi­zonyosodott arról, hogy nem csúszhat le a feljáró deszkájá­ról, s visszahúzódott a volán mögé. De mozdulata közben megakadt a szeme azon a fér­fin, aki szinte eszelősen meredt rá a partról. A sofőr ösztönö­sen megkapaszkodott a volán­ban, lábával pedig rátaposott a gázpedálra. Rekedt kiáltást hallatott: — Matejka' Szerencsés tisztán hallotta ezt a kiáltást. Mintha a végte­len idők távlatából harsogott volna fel ez a név. Mintha egy komor tónusú szavalókórus zúgta volna el, s a hangorkán kínzó, idegtépő lassúsággal hömpölyögne felé. S közben nem tudta levenni a szemét annak az embernek ábrázatá­ról, aki ezt a nevet kimondta. Memyei már a vezetőfülké­ben ült és járatta a motort. Felkészült a kompra szállásra. Egyszer csak azt látta, hogy Szerencsés megtántorodik, megreszket, és belekap a leve­gőbe. Már ugrott volna ki a volán mögül, hogy elkapja Sze­rencsést, amikor földbe gyöke­rezek; a lába. A kompról part­ra szálló teherautó, amely idáig óvatosan, csigalassúsággal moz­gott előre, hirtelen nekirugasz­kodott és a bömbölő motor va­lósággal kirántotta a nehéz járművet a kompról. Mintha megőrült volna az öttonnás ko­csi sofőrje, vadul nekirohant az útnak, futtában majdnem elgázolt két embert, akik szin­tén a komppal jöttek át s az úton bandukoltak. Csakhamar nagy távolban csapódott fel a porfelhő a teherkocsi után. Memyei odaugrott Szeren­cséshez. Éppen jókor, mert az osztályvezető ájultan rogyott össze. Memyei intett az emberek­nek. Hárman is megfogták Sze­rencsést és feltuszkolták a ve­zetőfülkébe. Memyei még egy fiatalembert beültetett harma­diknak az ajtó felől, hogy vi­gyázzon Szerencsésre. — Na, az öreget teljesen ki­készítette a bor! — évődtek az emberek. — Nem tud a lábára állni. — Lesz nemulass otthon, ha addig valamiképpen ki nem józanodik — vélekedtek azok; akik ismerték Szeren csésné kardosságát. — Ugyancsak meg lesz lepve az asszonyság, amikor először látja részegen a férjeurát! — vigyorgott jó előre Szűcs, a kő­művesbrigádból. — Erre befi­zetek! A teherautó még gyorsabban robog a főváros felé. Memyei teljes gázzal hajt. Időnként pil­lantást vált a fiatalemberrel, aki az osztályvezető állapotát vigyázza. Az csak int, hogy nyugodtan alszik, szabályosan lélegzik, Memyei is elnyom egy lapos mosolyt. Pedig Sze­rencsés János nem alszik. Arca össze­esett, mint egy vízbe hullott rongy. Éjfél lehetett, ami­kor a teherau­tó Budapest határába ért Szerencsés lát­szólag még mindig mozdu­latlanul aludt a sofőr mel­lett. Valójá­ban hangtala­nul zokogott Mindenre rá­ébredt, min­denre. Visszanyerte emlékezőtehet­ségét. Megpróbálta összefüggően átgondolni az életét. Egy em­ber, két élet... És most? Mi lesz most? Félel­metes kérdőjelek görbültek be, s táncoltak fcszeme előtt Mi lenne, ha Júlia megtudná az élete történetét? Mi lenne, ha kiderülne, hogy még él az első felesége? (Jolytatjiik$

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents