Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

1961. február 5., vasárnap

NÉPÚJSÁG

í>

Közös értekezletei tartott az MSZMP

Heyes megyei Bizottsága és a Heves, megyei Tanács

(Folytatás az 1. oldalról) gyorsan ment. A negatív része mindenekelőtt az, hogy az egyéni parasztgazdálkodás a normálistól egyre inkább eltér Megszűnt, vagy legalábbis minimálisra csökken a, termeléshez feltétlen szükséges beruházások száma és értéke.

Ezt a folyamatot maga a parasztság is világosan, vagy tőlünk is világosabban látta és látja. De látta azt is, hogy ez sem megy sokáig. És a kiút csak a nagyüzemi mezőgazdaság tehet. Kb. ez volt a parasztság készülődése erre az útra. Készült a munkás is. Tudta és látta, hogy a mezőgazdaság termékeiből egyre kevésbé tudják kielégíteni az igényeket. Tudta, hogy előbbre kell lépni, mert az egyéni paraszt- gazdaság már ezeket az igényeket kielégíteni nem tudja.

Míg a munkás az ipari termékek egyre olcsóbbá tételéért harcol és olcsóbb termékeket akar adni a falunak, addig a mezőgazdaság terméke nem mindenben kiélégítő. E két baráti osztály kölcsönös problémáját csak a nagyüzemben lehet és lehetett feloldani. Tehát ez a tudott vagy nem tudott, de ténylegesen meglevő probléma napirendre tűzte önkéntelenül is a mezőgazdaság

szocialista átszervezését. így tehát semmiképpen sem elhamarkodott, hanem az érdekeket helyesen kifejező lépés volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének napirendre tűzése.

Másképp hogyan lehetett volna ezt megoldani, ha maga az élet, a falu is nem kényszerít ennek megoldására. A falu néhány év alatt 30 évet öregedett. Azért, mert a felnövő új generáció már nem akar apja nyomdokain haladni, 2—3 órakor kelni, 10—11 órakor lefeküdni. Jobbat, újabbat, kulturáltabbat akar, mivel ezt még csak a városban, az ipari üzemekben kapta meg, otthagyta a falut és elment. Ezért is érzi a falu. hogy a jövő mezőgazdasági munkást az egyéni parasztgazdaságból már többé kinevelni az egyéni parcellán nem lehet. Mert ez a mezőgazdaság már nem kell a jövőnek. Ezek a meglevő problémák sok paraszt gondolkodását, szemléletét más irányba formálták és az okosabbjai egyre világosabban látták ezt. Most a népnevelő, felvilágosító munka, ami ezt az egész parasztság előtt nagyon világosan feltárta, tette lehetővé és gyorsabbá az előrehaladást.

A népnevelő munka szembeállította a múltat, a jelent a maga problémájával és megmutatta az utat

Ennek az útnak a helyes megmutatása annak a sok pártmunkásnak, párttagnak, népfrontban dolgozó, nőtanács- ban tevékenykedő pártonkívü- nek, és nem utolsósorban magának a parasztságnak az érdeme, akik ezt világossá tették és felfogták.

Külön beszélni kell itt a munkásosztályról. Azokról a sok százakról, akik ezekben az időkben ott voltak az új születésénél, segítették ezt a munkát politikailag, gazdaságilag és anyagilag is.

A mi munkásosztályunk a szocialista forradalom második lépcsőjében, vagy szakaszában is bebizonyította a munkás-paraszt szövetséghez való rendíthetetlen hűségét, segítségét és áldozatvállalását.

Bebizonyította, hogy okos, bölcs vezetője államunknak. De külön szót kell ejteni magáról a parasztságról, amely magáévá tette azt az utat, és szintén tanúj elét adta annak, hogy hű baráti-testvéri szövetségeséhez, a munkásosztályhoz. Ezért is mondhatjuk, hogy az átszervezés időszakában tovább erősödött, új alapokra helyeződött rendszerünk pillére, a munkásosztály és a parasztság szövetsége.

Tisztelt pártbizottság!

Tanács!

Kedves elvtársak!

Nemcsak egy korszakot zártunk le a mezőgazdaságban, hanem egy olyan esztendőt is, mint az 1960-as év, amikor először termeltünk úgy a mezőgazdaságban, hogy a termelés túlnyomórészben, mintegy 84—85 százalékban már nagyüzemi gazdaságokban, szövetkezetekben folyt.

Elmondhatjuk még, hogy( pz elmúlt év nemcsak ered-' ményes, hanem a megye mezőgazdaságának legeredményesebb esztendeje volt.

Eredményességét mindenekelőtt az húzza alá, hogy az egész mezőgazdaságban megoldottuk azt az alapvétő feladatot, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével ne csökkenjen, hanem növekedjék a mezőgazdaság termelése.

A megyénk egész mezőgazdasága az elmúlt évben 10—12 százalékkal növelte a termelést, és mintegy 15—20 százalékkal az árutermelést. Vegyük részletesebben a legfontosabb mezőgazdasági termékek — 1931-től 1940-ig — 10 éves átlagát, amikor a termelési kedvet az egyéni parasztgazdaság sajátosságán kívül semmi egyéb nem befolyásolta, vessük össze az 1960-as évi er- taéshozamaival.

Az említett 10 éves időszakban átlagosan kenyérgabonából 6,8 mázsát termelt a megye mezőgazdasága. 1060 ban 9,6. mázsát, kukoricát, májusi morzsoltban számítva, 10,3 mázsát, a múlt évben 15 mázsát termeltünk. Cukorrépából 111 mázsát, 1960-ban 139 mázsát.

Nézzük meg közelebbről a mezőgazdaság árutermelését, azzal az idővel összevetve, amikor még fennállt a begyűjtési rendszer. 1955-ben még ez a rendszer érintetlen volt. Kenyérgabonából 2365 vagonnal adott a mezőgazdaság, de csak a fejadag maradt meg. 1960- ban 2516 vagonnal, de kb. még 300 vagon olyan felesleg van kint, ami meghaladja a pai rasztcsaládok maximális szükségletét. Ugyanezt az időszakot véve alapul, sertésből 20 787-et adtunk. — 1960-ban összesen 40 000-et. Vágómarhából 8200- at, most 13 160-at. Tejből 96 339, 1960-ban 150 357 hektolitert adtunk. Az 1955-ös évhez viszonyítva, az említett cikkek aránya úgy alakul, hogy kenyér- gabonából 6 százalékkal, 152 vagonnal, sertésből 52 százalékkal, 10 852-vel, vágómarhából 60 százalékkal, 4959-el, tejből 55 százalékkal, 54 000 hektóval adtunk többet a népgazdaságnak a szövetkezetek talaján álló mezőgazdaságból, mint a begyűjtés idején. Ezek a számok csak a szerződést tükrözik. Ez a szám nagyon fontos, de önmagában nem fejezi ki az egész mezőgazdaság erősödését, mert a szövetkezetek 1960-ban vásároltak 130 traktort, 9 tehergépkocsit, 2 személygépkocsit, 3558 anyakocát, 1420 szarvasmarhát és így lehetne ezt tovább sorolni.

A megye szövetkezetei saját erőből történő beruházásainak összege 35 millió forintot tesz ki. 388 létesítményt építettek meg saját erőből. Szövetkezeteink felleltározott vagyonértéke eléri a 800 millió forintot. Mindezek mellett a nagyarányú beruházások mellett a zárszámadások eddigi tapasztalatai, illetve felmérései azt mutatják, hogy az 1 munkaegység értéke eléri a 32—34 forintot. Ez az összeg azonban nem fejezi ki a szövetkezeti tagok teljes reáljövedelmét. Ehhez hozzá kell számolni a háztájiból s a különböző prémiumokból származó jövedelmeket is. Mindezeket összevetve, 1 szövetkezeti tag 1 hónapra jutó jövedelme megközelíti a bérből és fizetésből élők jövedelmét. Ez a szám a zárszámadást készítő 199 szövetkezetre vonatkozik, mivel még az újak. nem készítettéi: zárszámadást.

A szövetkezeti falvainkban nemcsak az anyagi javak termelésében mentünk előre, hanem egy esztendő alatt lényegesen megváltozott a falu 4sé»e.is.

Megjelent a nagyüzem, és egyre erőteljesebben jelentkezik a falu kulturális igénye is

Jelenleg falvainkban ezüst- kalászos tanfolyam, tsz-alap- ismereti és egyéb tanfolyamokkal együtt HO különböző tanfolyamon tanulnak a falvak parasztjai. A TIT 450, a tanács 990 előadást tartott falun. A mezőgazdasági technikumban 312 dolgozó tanul. Recsken, Nagyrédén már kihelyezett levelező tagozata működik a mezőgazdasági technikumnak Nagyrédén. az 1 éves szövetkezeti faluban, 4 éves parasztakadémia működik, 200 hallgatóval. A falu mozilátogatóinak száma egy év alatt mintegy fél millióval növekedett.

A változásokat csak az látja, az érzékeli, aki kinn van, együtt él a falvak munkásaival és nem íróasztal mellett gondolja ki a vélt problémákat és nehézségeket. Az látja mit fejlődött a falu, aki ott van, mikor összejön 480 szövetkezeti asszony, akik közül sokan X éve még csak az imakönyvet forgatták, most egyenlő jogokat kérnek a férfiakkal, baromfi- tenyésztő szakkönyvet kérnek és tanulni akarnak. Ez is a szövetkezethez és a szövetkezettel együtt járó fejlődéshez és új életmódhoz tartozik. Hozzátartozik a falu megváltozott képéhez az is, hogy most már a falu egész boldogulását szolgáló nagy gazdaságokban megjelennek és szaporodnak a mezőgazdaság szakemberei. Az állam és a társadalmi élet különböző területéről mentek és mennek a szövetkezetekbe elnöknek, könyvelőnek, pártmunkásnak. Az elmúlt évben a mezőgazdaságba lehelyezett emberek száma, akik a szövetkezetek szakembereit jelentik, 186 főt tesz ki. Akik most már szaktudásukkal, meggyőződésünk szerint eszükkel és szívükkel segítik, egyengetik a parasztság jövendő útját.

Jelentős a múlt évvel szemben az is, hogy a szövetkezetek mintegy 95 százalékában havonta már rendszeres munkaegységelőleget fizettek 500-tól 900 forintig, a munkaegység mennyiségétől függően.

Ez az előrehaladás azt is eredményezte, hogy közel 800 olyan ember, zömükben fiatal jött vissza a mezőgazdaságba, aki nem bízott eléggé a szövetkezetben és máshol próbált szerencsét. A múlt év második felében, amikor már jobban látszottak a szövetkezetek eredményei, mintegy 25—30 százalékkal nőtt a családtagok munkában való részvétele. Végül még egy szám, egy jelentős tapasztalat, ami azt húzza alá, hogy szövetkezeteink vezetői, tagsága egyre inkább igényli a pártszervezetek és azok tagsága tevékeny részvételét a szövetkezet munkájában. A múlt évben 162 fő lépett a pártba és ami a fontos, az átlagos életkor 35 év. Szövetkezeteink

90,6 százalékában működik pártszervezet, tapasztalatok szerint kisebb-nagyobb hibával, de össz-egészében jól és eredményesen.

Kedves elvtársak!

Mik voltak az elmúlt egy év eredményeinek legfontosabb összetevői? Mindenekelőtt az, hogy az államunk adta segítség helyesen párosult a szövetkezeti tagság nagy többségének szorgalmával és ez a kettő, mint a tapasztalatok mutatják, sokszor leküzdötte még az időjárás okozta nehézségeket is. Az elmúlt évben államunk mintegy 140 millió forintot bocsátott a szövetkezetek rendelkezésére, hosszú és középlejáratú hitelek formájában. Megépült 807 különbökő létesítmény. Ami ebben az évben fogja igazán éreztetni hatását a termelésben. Helyesnek bizonyult és nem volt igazuk, mint ahogy most sincs azoknak, akik féltek a művelési mód, a jövedelemosztás olyan formájának bevezetésétől, amely még jobban szolgálja és közelebb hozza egymáshoz az állam, a szövetkezet és az egyén érdekét. Ott, ahol — főleg a vezetők — időben megértették és felfogták, meghozta a várt eredményt. Hatvanban pl. a munkaegység -f- prémium, ,a terület családtagonként való.

kiosztása azt eredményezte, hogy vegyes zöldségből 80—100 mázsás holdankénti átlaggal szemben 130 mázsát takarítottak be 1 holdról. Ott ahol ezt időben nem alkalmazták, sokszor bajba kerültek. E módszer alkalmazása nagyban hozzájárult a tagok szorgalmához és a családtagcfc munkába való bevonásához.

Igen jelentős az a segítség, amelyet a lehelyezett szakemberek hozzáadtak ezekhez az eredményekhez, szaktudásukkal és gyakorlatukkal. Külön érdemes szóvá tenni a nők szerepét is, derekas munkájukat a szövetkezetekben.

A nők ott voltak a szövetkezet valamennyi munkájának elvégzésénél, különösen a betakarítások idején segítettek sokat a szövetkezeteknek.

És végezetül komoly szerepe van ezekben az eredményekben a pártszervezeteknek, a szövetkezetekben dolgozó kommunistáknak, akik abban nyújtottak sok segítséget, hogy formálják a parasztság gondolkodását, életszemléletét, a nagyüzemben. Ök harcoltak sokszor vezetőkkel szemben a téves, hibás, helytelen nézetek ellen, ők képviselték ténylegesen sok szövetkezetben a motor, a lendítő erő szerepét.

Ezek mellett az eredmények mellett nem mondhatjuk azonban, hogy szövetkezeteinknél mindenben rend van. Ezek mellett az eredmények mellett meghúzódnak szövetkezeteinkben olyan hibák, amelyeket ebben az évben — mivel a szövetkezetek száma, a tagok száma még jobban megnövekedett — feltétlenül meg kell szüntetni, vagy a'minimálisra kell csökkenteni. Mindenekelőtt beszélni kell arról, hogy szövetkezeteink nem teljesítették áruértékesítési tervüket, a terv alatt maradtak, mintegy 5Q millió forinttal. Ebből az is fakad. hogy a szövetkezetek bevételi tervüket sem teljesítették. Ennek okait már elöljáróban felsoroltuk, de emellett fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a jövőben azokra a hibákra, amelyeket már most ismer- rünk, tudunk, nem szabad, hogy előforduljanak.

Ezután Putnoki elvtárs az árutermelésben és a szarvasmarhatenyésztésben mutatkozó hiányosságokról beszélt, majd így folytatta: Fogyatékosságaink közé Jar- tozik, hogy sok helyen öflern értették eléggé az állam, a szövetkezet és a tagok érdekeinek helyes összhangba hozását. A megyei pártbizottság által leadott anyagi ösztönzőket sok helyen megtoldották, és a megengedettől eltérően álkalmazták, ami végül is túlelőlegezéshez vezetett és rendszerint ezek a szövetkezetek mérleghiánnyal jelentkeznek. A munkaegység-előleg- osztás jó és helyes. De ezt nem lehet az áruértékesítési tervek teljesítésének rovására csinálni. Miért kell ezzel a kérdéssel foglalkozni?

Azért, mert csak az az anyagi ösztönzés jó és hasznos a szövetkezetnek, az államnak és a szövetkezti tagoknak egyaránt, ami együtt jár a termelés növelésével.

Fontos ez azért, mert ha nem termelünk többet, csak mindig a meglevőt osztjuk szét nagyobb arányban a tagoknak, akkor ebből egyre kevesebb jut az államnak és ez nem jó sem a szövetkezetnek, sem a szövetkezeti tagoknak.

Szövetkezeteink vezetésének gyengesége közé tartozik, hogy szövetkezeteink vezetői nem yeszik eléggé figyelembe a szövetkezeti tagok véleményét fontos kérdésekben.

Nem veszik igénybe a közgyűlést, de egyesek még a vezetőségeket sem, hanem saját maguk, mindenkitől függetlenül intézkednek. Mindenképpen rossz ez, de különösen rossz akkor, ha ezt á szövetkezetbe odaküldött elvtársaink, elnökök, agronómusok

csinálják, mert a szövetkezeti tagok ezekben az emberekben a felsőbb párt és állami szervek munkáját látják és ha ezek úgy dolgoznak, hogy nem veszik figyelembe a szövetkezeti tagok véleményét, akxor ők úgy érák, semmi egyéb közük nincs a szövetkezethez, mint dolgozni, de vezetni, beleszólni a szövetkezet ügyébe, ez a leküldött emberek joga.

Külön szólni kell, mint a vezetés és a szövetkezeti demokrácia egyik fogyatékosságáról, a nők jogairól a szövetkezetben. Tarthatatlan, hogy egyes szövetkezetben a nőknek azonos munkáért kevesebb munkaegységet írnak mint a férfiaknak, vagy nőknek, ha családfenntartó is.

vagy szövetkezeti tag, kevesebb háztájit mérnek, mint a férfiaknak, csak azért, mert nő.

Vannak olyan szövetkezetek, mint Kál, ahol még ma sem fizettek ki az asz- szonyoknak a férfiakkal egyenlő munkaegységet, jóllehet mondtuk, hogy a sajtó ezt tegye szóvá, de úgy látszik, az ott dolgozó elvtársak egyike-másika sem érti ennek jelentőségét.

Ez körülbelül az a zárszám- adás, amit egy éves szövetkezeti megyében megtettünk, eredményekkel, fogyatékosságokkal együtt.

Végezetül néhány szó az ez év feladatairól.

Ebben a* évben lesznek kisebbek, f

1961-ben a mezőgazdasági termelést a termelőszövetkezetekben 7,9 százalékkal kell növelni. Ezen belül a növény- termelés hozamait 10,6 százalékkal, ugyanakkor az állattenyésztés, az állati termékek termelése 4,5 százalékkal kell, hogy növekedjék. Ezekhez a feladatokhoz párosul, hogy a szövetkezetek kezelésébe került mintegy 20 000 hold szőlő, amely területről biztosítani kell az 1500—1600 vagon étkezési szőlőt, s biztosítani kell. hogy a megtermelt bor legalább 43—45 százalékát a szövetkezetek az állam felé értékesítsék. Ez évi feladataink között különös fontossággal bír a szőlőterület megművelésé. Itt mindenekelőtt azt az alapvető követelményt kell szem előtt tartani, hogy egyetlen hold szőlő nem maradhat műveletlenül a megyében. Ezért fontos, hogy alkalmazzuk azokat a legfontosabb anyagi ösztönzőket, amelyek a családtagok nagyobb számú bevonását eredményezi. Ebben a kérdésben minden merevség, elhamarkodott intézkedés az egész termelés kárára lehet. Nem szükséges itt példákkal szolgálni, de egyes elvtársak mintha nem értenék, hogy legfontosabb célkitűzésünk több árut adni a népgazdaságnak és a növekvő árutermelés alapján emelni a tagok jövedelmét. Ezért is adta ki a megyei párt-végrehajtó bizottság azokat a művelési módokat, anyagi ösztönzőket, melynek alkalmazása tavaly is bevált. Ezek közül legjobban a terület családokra való felosztása, a munkaegység + prémium, valamint a százalékos művelés, amelyet a szőlőnél is ajánlani tudunk, Gyöngyösön is, a gyöngyösi járásban is.

Párt- és tanácsi szerveink együttes mtmkája kell legyen, hogy a tavasz beállta előtt a szövetkezetek pontos munkaerőmérleget készítsenek. A. munkaerőmérleget a terület családokra való felosztása alapján kell elvégezni.

Fontos feladataink közé tartozik, elsősorban a tanácsoknak, hogy

pártszervezeteink legfontosabb feladata,

hogy ezeknek a célkitűzéseknek érdekében mozgósítsák a szövetkezeti tagokat, rendszeres politikai felvilágosító munkával segítsék elő, hogy a szö- vetkeztébe újonnan belépett szövetkezeti tagok minél gyorsabban a szövetkezet teljes értékű munkásaivá váljanak, úgyhogy ne csak földje, hanem a szíve is a szövetkezetben legyen, ehhez politikai munkára van szükség. Tovább kell erősíteni pártszervezeteinket a szövetkezeti parasztság legjobbjaival, főleg azokból, akik a szervezés idején már mint aktivisták, a párt mellett dolgoztak és akik a szövetkezetben végzett munkából is legjobban kiveszik részüket. Segíteni kell a KISZ-t, hogy megoldja azt a legfontosabb feladatát, hogy több fiatalt vissza a falura, egyre több fiatal dolgozzék a szövetkezetekben, a'g- ronómusként, traktorosként, a növénytermelésben, az állattenyésztésben és mindenhol, ahol a fiatalok . munkájára szükség van.

Befejezésül párt-, tanácsi szerveinknek, szövetkezeteinknek. a gépállomásoknak most legfontosabb tennivalója a tavaszi munkákra való felkészülés.

Fel kell szántani őszi mélyszántással a 90 000 holdból a lehető legtöbbet, amit az idő megenged. Gépállomásainknak úgy kell felkészülpiök, hogy az időjárás okozta 'nehézségeket jó munkával, a munkák időbeni elvégzésével le tudjuk küzdeni. Az őszi kenyérgabona vetésünket nem tudtuk teljesíteni, ezért nagyon fontos, hogy a tavasziak időben és jó földbe kerüljenek. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a tavaszi munkákra, a várható mélyszántásra jó karban levő gépek álljanak a szövetkezetek rendelkezésére.

Meg vagyunk győződve, hogy ebben az évben is azokat a feladatokat, amelyeket a népgazdaság elénk állított, eredményesen és sikerrel fogjuk megoldani, most már úgy. mint szövetkezeti megye, a szövetkezeti parasztsággal együtt — fejezte be beszámolóját Putnoki László elvtárs.

A beszámolót vita követte amelynek ismertetésére lapun# keddi számában visszatérünk.

feladataink nem *őt megnövekedtek

a földrendezést, a tavaszi

munkák beállta előtt lehetőleg mindenhol elvégezzék.

Pártbizottságainknak és párt- szervezeteinknek nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy a szövetkezetek minél kevesebb huzavonával, vitával a területekben megegyezzenek és kialakítsák azokat. Azt az eljárást kell követni, hogy már a földrendezés során ki kell jelölni a háztájiakat, szőlőben állandó jelleggel, szántóföldi területen pedig már ősszel birtokba kell adni a háztáji területeket.

Ebben az évben tovább kell erősíteni a mezőgazdaságot megfelelő szakemberekkel. Lehetőleg olyan szakembereket kell küldeni, különösen a szőlővel rendelkező szövetkezetekbe, akiknek a szőlőtermelésben megfelelő gyakorlatuk van. A különböző megyei szervektől több embert kell lekül- deni egy évre a szövetkezetekbe. Főleg a tanácsból, a szövetkezetek megyei szervétől és így tovább. A feladatok zöme most a termelőszövetkezetekben van és ott van szükség szakemberekre, elnökökre és politikai munkásokra.

Tanácsi és pártszervezeteinknek, a szövetkezetek vezetőségeinek úgy kell tervezni ök és gazdálkodniok, hogy az év elejétől rendszeresen fizessenek munkaegység-előleget, a régebbi szövetkezetekben meg kell valósítani, hogy növekedjék a szövetkezeti tagok pénzben), részesedése a természetbenivel szemben.

Nagyon fontos dolog, hogy ebben az évben tovább növeljük a szövetkezeti tagok és a szövetkezet saját erejű hozzájárulását a szövetkezet építendő létesítményéhez.

Ebben az évben szövetkezeteink jelentős részében el kell kezdeni — elsősorban a nők fokozottabb munkábaállításával — a tervszerű baromfitenyésztést. 1961-ben mintegy 1 millió, 1 millió 200 ezer baromfit kell adni a népgazdaságnak. Ennek reális feltételei biztosítva vannak, az állam adta lehetőségek ezt még inkább lehetővé teszik.

Végezetül