Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

1961. február 28., kedd NÉPÚJSÁG A tarkői barlangkutatásról filmet készítettek a Dobó Gimnázium természetjárói Az élet apró és nagyobb | amely sokszor izmot és aka- munkáról és céljáról labdát esemenvei esvarént mutatják, rotorét „.íu _: , ’ ... es eményei egyaránt mutatják, bizonyítják az élet dialektiká­ját. A mi esetünkben is. A Dobó Gimnázium diákjai és tanárai szeretik járni a tér mészetet, a titokzatos és mesz- szi idők zenéjét duruzsoló Bükköt, az erdőket, a rengete­get. Megmásszák a sziklákat, ahonnan az egykori ember vadat és ellenséget kutatott. Ez a természetjárás nem­csak élmény; nemcsak érzel­mi telítettséget jelent az erdő, a Bükk vándorai számára, né­ha még poétát is szül, vagy gondolatokat ébreszt, elhatá­rozásokat fogalmaz meg meré­szen. Mindez azért jut eszünkbe, mert a napokban lepergettek a Dobó Gimnázium fizikai elő­adójában azt a csaknem két­százméternyi keskenyfilmet, amelyet az intézet igazgató- helyettese, az ezermester Len­gyel Gábor forgatott a tarkői kutatás múlt nyári táborozá­sáról. A film hősei: két tudós, harminc diák és — akármi­lyen furcsán hangzik — Muki, a szamár. Hogyan kezdődött? Az történt, hogy a Dobó ter­mészetjárói megkeresték . ja­vaslatukkal a Magyar Nem­zeti Múzeumot: a diákok és tanárok kisebb csoportja szí­vesen táborba szállna, hogy tudósok vezetésével részt ve­gyen annak a gazdag tudomá nyos anyagnak a' feltárásában, amit a Bükk rejt barlangjai­ban, sziklái alatt. Először min­denki meghökkent a javasla­ton. A tudósok hittek a diá­kok lelkesedésében: hatezer forintot megajánlottak a tá­borhoz. A megyei tanács mű­velődési osztálya is kinyitotta a bukszát 3000 forint erejéig, a KISZ, az iskola adott 5000 forint táján, a gyermekek fe­jenként száz forinttal „száll­tak be” a vállalkozásba. A Magyar Nemzeti Múze­um sátrának lakója dr. Jánosy Dénes és felesége volt, mellé­jük még Topái György, azAl- lattár tudományos munkatár­sa is megérkezett. így állt össze a tábor 1960. július el­sején Heregrétén, a tarkői barlang közelében, A hárskúti forrástól kétszáz méterre. A Dobó Gimnázium tanárai al­kották a tábor vezetőségét, ekként: * l Lengyel Gábor parancsnok, Somlai György főszakács, Es­tók Bertalan szervező (a bar­lang ügyében), Horváth Sán­dor szervező titkár (a kutatás ügyében), Hajas András anyag- beszerző. A tábor raterőt egyformán próbára tett. Délután kettőig tartott a fáradozás a tudomány szolgá­latában. A barlangban a tizenhat nap leforgása alatt több mint húsz köbméternyi anyagot mozgattak meg, nehéz feltéte­lek mellett, hiszen 15—20 cen­timéteres rétegekben kellett az üledéket megmozgatni, fel­tárni, majd a kicsiny emlős­maradékokat kimosás útján különválasztani a földtől és agyagtól. A Muki szamár két kísérője csak a megmondha­tójaj hogy nyolcvankilós te­herrel milyen nehéz lebaktat­ni egy 200 méteres meredek lej­tőn, még akkor is, ha a Muki ki­tűnő szamár és jól bírja a te­repet, meg a tudományos munka szolgálatát. A mosást is folyto^s figye­lés közben kellett végezni. Az eredmények a reméltnél sok­kal jobbak, mint azt dr. Já­nosy Dénes és Topái György is megállapították. A barlang feltárásához és a szakszerű munkához megfele­lő felszereléssel rendelkezett a kis együttes. Karbidlámpától telefonig, csákánytól szitáig minden kéznél volt, ahogy a munka megkívánta. A kutatás arányai jobban kibontakoznak, ha elmondjuk: a tarkői barlangtól a hárskúti forráshoz a Muki hátán 15 mázsa anyag vándorolt le és ott a diákok 12 mázsát át is mostak, figyelő és leleteket kereső hosszú-hosszú órákon át. Jelentős műszaki problé­mákat is megoldott a tábor harminc ‘ főnyi legénysége, mert a barlangban robbantás­ra is sor került. A kutatás jelentősége vitat­hatatlan: a negyedkorban je­lenik meg az ember, és a je­lenlegi feltárás feladata az, hogy a nyert leletek alap­ján meghatározzák az ősem­ber környezetét, körülményeit, életviszonyait. Emberi lelet nem került elő, de a tarkői barlang világviszonylatban is jelentős kutatási hely, mert eddig — tudomásunk szerint — össze­függő anyagot a negyedkor ré- tegeződésére vonatkozóan se- holsem találtak. A kor vala­mennyi szintje ezen az egy te­lepülésen megtalálható. Talál­tak egy óriás szarvasagancs- tövet, amin a kegyetlen és ha­lálos birkózás nyomai is lát­hatók. Az állat ellenfele az egyik agancsot valósággal ie- csavarta a tőről. Érdekes a nagy leletek között egy bar­langi medve alsó állkapcsa három foggal. Amint a film pergett, a tá­bor kedves élete, a komoly munka, a vidámság, a szóra­kozás egymásba ötvözötten je­lent meg a vásznon. Dr. Jáno- sy és Topái György tartottak tudósi mértékkel a fiúkhoz szabott előadást a kutatási iPfinm min rúgtak, kirándultak, vidáman és szorgalmasan dolgoztak Nemcsak a Bükk romantiká­ját kapták cserébe, hanem megszerették a fizikai mun­kát is. Csárádi József éppúgy, mint a- konyhánál hasziroskO' dó Kecskés Tibor, de a Muki szamár két türelmes kísérője, Ivádi László és Káló Ferenc is. A munkában kitűnt szor­galmával Bordán Dezső, bontási munkáknál Ali Attila, sokat segített az eredmények elérésében Ilonczay Attila is. Általában mindenki szívesen dolgozott és lehetséges, hogy az előadások, a beszélgetések és a rríbnka közepette nem egy diák kapott életre szóló indítékot a kutató vagy a tu­dósi munkához. A film lepergetése után a jövő tervekről beszélgettünk Sípos István igazgatóval, Va- dócz, József, Lengyel Gábor helyettesekkel és Horváth Sán­dorral. Az igazgató elmondot­ta, hogy az idén a tábor lét­számát ötven főre emelik, a Nemzeti Múzeum is nagyobb összeggel járul hozzá a költsé­gekhez. Az idéh a két alsó osztály növendékeit viszik a Tarkő alá, hogy a komoly munka ízelítőjét megkapják: a nagyobbak ugyanis a bod­rogi árterületre vonulnak ki a nyáron. így fonódik össze a diáktá­bor apró, de termékeny szor­galma a tudományos élettel. Mert a múlt nyáron folyt ku­tatásról már dr. Jánosy Dé­nes Nyugat-Németország- ban számolt be tudósok előtt és az adatokra ott is felfigyel­tek. Ősszel egy Magyarorszá­gon járt szovjet tudós is le­utazott Egerbe és a Tarkőhöz „szemrevételezni” az ügyet, de az Egyesült Államokból is kértek tarkői kálcit-anyagot, kormeghatározás céljából. A tudós vendégek sorában meg kell említenünk dr. Kreczoi Miklóst is, a Földtani Intézet kutatóját. A munka nagy és szép, a kezdeményezés országosan is eredeti és ez a szervezés a di­ákok pedagógiája, de a kuta­tás szempontjából is nagyon jó és eredményes. * (farkas) A dal szárnyán Zászlóavatási ünnepséget rendezett a füzesabonyi Erkel-kórns ALIG KÉT ESZTENDEJE annak, hogy Koczka István pe­dagógus néhányadmagával el­határozta — énekkart szervez Füzesabonyban. Régi dalosok felkutatása után sikerült is megalakítani a férfikórust. Szorgalmasan tanultak, s me­részen „beugrottak” a nyilvá­nos szereplésekbe. Felléptek otthon, a káli kórus zászlóava­tásán, de szerepeltek a tavalyi seregszemlén, Gyöngyösön ahol Bárdos Lajos, hallva éneklésüket, megjegyezte: „Di námikus karmester, jó hang anyag! Lesz belőlük valami!” És ezen a tavaszváró, feb­ruár végi vasárnapon, már egyenruhában, ünnepélyes arc­cal állta körül az Erkel Ferenc nevét viselő füzesabonyi kórus a zászlót, amelyen ez a jel­mondat áll: „Hazám, hazám, te mindenem!” Zászlóavatásukat ünnepel­ték. A füzesabonyiak zsúfolá­sig megtöltötték a művelődési ház nagytermét. Az ajtókon nem lehetett bemenni, még belátni se! Pedig nem kabaré műsor, nem is Nagy Neveket hirdető plakátok hívták az embereket, hanem kórusok ad­tak hangversenyt. Mégis ott szorongott három és fél órán keresztül a község apraja- nagyja, s a hangverseny végén mindenki megvárta, amíg ösz- szezárul a függöny, s míg el­hangzik az utolsó taps. De hogy sorba vegyük a nap eseményeit, először el kell mondani azt, hogy vasárnap délelőtt, a karnagyklub össze­jövetelét tartották meg Füzes­abonyban. Auer Gyula megyei karnagy tájékoztatta a megye kórusvezétőit a seregszemle problémáiról, a karnagyi to­vábbképzésről, valamint a most megjelent rendeletről, amely a karnagyok tiszteletdí­jának rendezéséről szól, majd ismertette a Liszt—Bartók-év megrendezésének megyei ter­veit. Ezután a klub vendége, Rossa Ernő zeneszerző, a Nép­művelési Intézet munkatársa mintaelőadást tartott Bartók Béláról, magnós illusztrációk­kal. Ezzel a nap hivatalos — továbbképzés jellegű — meg­beszélése véget ért. DÉLUTÁN HÁROM ÓRA­KOR került sor a zászlóava­tási ünnepségre. A vörös, ne­hézselyem, hímzett zászlót a járási művelődési ház adomá­nyozta az énekkarnak. Dienes Tibor, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának munka­társa ünnepi beszéde után Hor váth Ferenc, a járási pártbi­zottság titkára köszöntötte a kórust. A beszédek után a zászlót elborították a szalagok, s a szögek egymásután kerül­tek a zászlórúdba. Fejes And­rás, a művelődési ház igazgató­ja, miután üdvözölte a daloso kát, külön köszöntötte Gregus József kórustagot, ötvenéves dalos jubileuma alkalmával A KISZ-szervezet ígéretet tett hogy a ma még főként idősek­ből álló kórust tagjai közül fiatalokkal tölti fel. Lelkes ünneplés közepette kísérték ki az Erkel Ferenc Kórus tagjai a felavatott zászlót, a jelképet, amelynek hűséget fogadva, a jelmonda tűk szellemében dolgoznak to­vább. Az ünnepélyes aktus után a megjelent kórusok ad­tak hangversenyt. Eljött a Szocialista kultúráért Érdem­éremmel kitüntetett gyöngyösi kórus, Szabó Tivadar vezeté­sével, a mezőkeresztesi pa­rasztkórus, Engl István kar­naggyal, a káli férfikórus, Ga­lambos László karnagy vezeté­sével és a száztagú, egri KI- SZÖV—ifjúmunkás egyesített kórus Huszthy Zoltán és Nyíri József karnagyokkal. A mű­sort a füzesabonyi Erkel Fe­renc Kórus zárta. Az elhang­zott á capella műsor széles vá­logatás volt és komoly zenei élményt adva, megérdemelten aratott sikert a közönség kö­rében. Ennek a vasárnap esti hangversenynek a tartalma most felülmúlta az előadási formát. Mert ha a külsősége­ket nézzük, elmondhatjuk, hogy az egyes kórusoknál akad még javítani, csiszolni való. De formán túlnézve, azt kell megállapítani, hogy azok az emberek, akik szombaton a műhelyekben, hivatalokban, gyárban, vasútnál, nyiladozó szántóföldön letették a mun­kát, eljöttek a megye minden részéből csak azért, hogy egy ismeretlen kórus zászlóavatási ünnepének fényét, feledhetet- lenségét emeljék. S ezek az emberek — fiatalok és időseb­bek —, akik hétfőn reggel, ta­lán már vasárnap éjszaka megkezdték a hétköznapi mun­kát, ezek szívesen, örömmel jöttek, hogy együtt legyenek* hogy együtt énekeljenek, hogy hallják egymás műsorát, hogy közösen ünnepeljenek. Van-e olyan forma, amelyik ezt a szép tartalmat — a közösségi erő ilyen megnyilvánulását — fölülmúlja? ÉS AMIKOR VÉGE LETT a hangversenynek, amikor a kó­rusok tagjai elvegyültek a te­remben, ahol most már a tánc­zene ritmusára hajladozott a fiatalság, beszélgető csoportok alakultak. A kultúrház termei­ben nem egy helyen felcsen­dült a dal. Összeszokott dalo­sok csak úgy, karnagy nélkül, a megszokott szólam biztos tu­dásával — inkább maguknak — fújták a rég tanult kórus­műveket. Az egriek körének közepén, sálban, kalapban, egyike a legöregebb dalosok­nak, Ipacs Józsi bácsi állt. ö vette át most a kar vezetését. intésére halkan felcsendült a régi dalosok kedves dala: „Vén Duna partján oly szép az est...” És szállt a dal, csalogatta a fiatalokat, akik lábujjhegyen jöttek be, s fogták közös gyű­rűbe az éneklőket.- Jöttek és nézték, hallgatták, hogyan fog­ta egybe, évtizedeken keresz­tül a dal, az éneklés az embe­reket. Cs. Adám Éva Ötletes bérharc A nyugat-berlini vámtiszt- viselők a bérharc ötletes for­máját választották. Borotvál­kozási sztrájkba léptek. Né­hány hét múlva olyan torzon- borz külsőt öltöttek, hogy az utasok nem mertek közeledni hozzájuk. A hatóságok kény­telenek voltak eleget tenni a követelésüknek, hiszen semmi­féle törvény nem kényszerít­het senkit a borotválkozásra. Ugyancsak eredeti módon harcolnak a béremelésért az egyes nyugatnémet közüzemek tisztviselői. Egy szép napon el­kezdték a legnagyobb pontos­sággal, betű szerint betartani az összes rendeleteket, utasí­tásokat és körleveleket. Ebből aztán olyan zűrzavar keletke­zett, hogy minden ügyintézés lehetetlenné vált. Az intéz­mény munkája megbénult, pe­dig a dolgozók nem sztrájkol­tak, sőt buzgóbban teljesítet­ték kötelességüket, mint va­laha. Holnap, március 1-én nyílik meg új helyén az egri JÁRMŰBŐL T. A népszerűén járműboltnak nevezett Motor-, kerékpár- és alkatrész-szaküzlet át­költözik a piac melletti Mű­szaki bolt helyére (Halas­piac.) A jelenlegi árudánál jóval nagyobb helyiségben ké­nyelmesen, korszerű körül­mények között tudják a vá­sárlókat kiszolgálni. Az árukészlet is sokkal na­gyobb lesz. Motorkerékpá­rok, kerékpárok, varrógé­pek, s mindezek alkatrészei, valamint tömlők, szerszá­mok teljes választékával nyűik meg március elsején az egri „JÁRMŰBŐL!”. Kibővített választmányi ülést tartott az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága MEGÉRKEZTEK az újvonalú, tavaszi RÉTIK, ÜLÖK az egri önkiszolgáló BÖRDÍSZMÜBOLTBA, 140, 156, 168 és 188 forintos árakban. Árudánk további ajánlata: Csehszlovák, szilán divattáska 120 Ft, Női bevásárló-táska, új forma 116 Ft, Pipere-táska 17 Ft, Utazóbőrönd, külön- « leges kivitel 290 Ft. BŐRDÍSZMŰBŐL/! címe: EGER, Széchenyi utca 8. (A* Illatszerből! mellett.) tervellátottsága, ez nagyon akadályozza a munkák meg­kezdését. Furucz János, a Szakszerve­zetek Heves megyei Tanácsá­nak titkára hangoztatta, hogy minden szervezett munkásnak törekednie kell a Politikai Bi­zottság szeptemberi határoza­taiban szereplő célkitűzések következetes megvalósítására. Sok üzemünkben laza a mun­kafegyelem, nem tartják be a technológiai utasításokat, el­harapózott az a szemlélet, hogy nálunk könnyen lehet élni. A gazdasági és szakszer­vezeti vezetők szemet hány­nák a törvénytelenségek fö­lött. A Hajtóműgyár egri tele­pén 440 perces mozgalmat in­dítottak, a Lakatosán!gyárban 20 perces reggelizési szünetet vezettek be. másutt 12 óra előtt tíz perccel a hangos hír­adón bemondiák. hogy a dol­gozók készülődjenek az ebéd­hez. Ki jogosította fel ezekül a vezetőket ilyen la^sások In­tézményes biztosítására? Min­denütt agitáljanak az üzem termelési adtaival a munka- verseny legújabb eredményei­vel. A TERMELÉS ÉRT és min­denért, ami a gyárban törté­nik nemcsak az igazgató fele­lős, hanem a szakszervezeti bizottság, a párttitkár is. Ülé­sezésekkel, szemlélődéssel problémáinkat nem tudjuk megoldani. Gondolkodjunk, értsük meg egymást és közös erőfeszítéssel lássunk munká­hoz. gád címért folyó verseny ki­értékelését náluk nem hozták nyilvánosságra. Nem akarták, vagy nem merték megmonda­ni az embereknek, hogy miért nem nyerték el a címet. A több mint 20 fős brigádból csak mintegy 12 dolgozza ki a 480 percet, az irodákban töb­ben lazsálnak. A csillések régi panasza, hogy egyenlőtlen és igazságtalan a bérezés. Több­ször ígérték már, hogy segíte­nek ezen, de eddig nem tör­téntsemmi intézkedés. A mun­kahelyeken, főleg a kőbányá­ban többször szeretnék látni a gazdasági vezetőket és a párt­titkárt is. NAGY ISTVÁN, a Téglagyá­ri Egyesülés dolgozója, azzai kezdte felszólalását. hogy öt év alatt 250 000 l'ákást kell fel­építenünk. Ez mindnyájunk ügye, ez sokra kötelez minden építőipari munkást. Gyakorla­ti tanácsokat adott a veszte­ségidők felmérésére, az ezt kö­vető műszaki intézkedések szükségességére. Idején és lel­kiismeretesen intézzük el a dolgozók panaszait, hogy a pa­naszból ne legyen harag és a haragból gyűlölet. Seregi Ernő, a Közúti Üze­mi Vállalat igazgatója, gya­korlati példákkal igazolta, hogy mennyire eredményes és gyümölcsöző az, ha termelési feladatokat a dolgozók széles rétegeivel beszélik meg. , Vál­lalatuknál a dolgozók nagyon értékes javaslatokat tettek a központi műszaki dolgozók ál­tal kidolgozott tervekhez. Ki­fogásolta, hogy rendkívül rossz a mélyépítőipar műszaki ROZSNAKI elvtárs vállata tönként elemezte a termelés helyzetét. Rámutatott, hogy melyik vállalatnál hogyan le­hetne a szakmai oktatásokat előmozdítani. Elengedhetetlen követelmény, hogy a szak- szervezeti bizottságok és a gazdasági vezetők körültekin­tőbben foglalkozzanak a terv­feladatok minél szélesebb kör­ben való ismertetésével, a munkaverseny szervezésével, az újítások elbírálásának és főleg azok alkalmazásának sürgetésével. A veszteségidők megállapítása, a normarpnde- zés nemcsak munkaügyi kér­dés, hanem összetett, bonyo­lult feladat, amit az igazga­tóknak, a műszaki-gazdasági vezetőknek a párttal, a szak- szervezettel teljes összhang­ban kell megoldani. Rövid idő alatt, el kell érnünk, hogy a dolgozók résziévé váljanak a' termelékenység növelésének, munkafelajánlásaikkal járul­janak hozzá az építkezések határidejének lerövidítéséhez, az önköltség csökkentéséhez és a minőség javításához. A második ötéves terv időszaká­ban 250 000 lakást kell felépí­tenünk. államunk 170—175 milliárd forintot fordít beru­házásokra. Nagv feladatok vár­nak megyénk éoftőiparára is. Közös akarattal és szorgos munkával, becsülettel elvé­gezzük a ránk bízott munkát — fejezte be előadását Rozs- naki István. I vacs Mihály, a Bélapátfal­vi Cementgyár munkása, fel­szólalásában éles hangon kifo­gásolta, hogy a szocialista bri­EGERBEN, a Szakszervezeti Székházban kőművesek, ce­ment- és téglagyári dolgozók, kőbányászok és faipari mun­kások gyűltek össze. Kibőví­tett választmányi ülést tartott az építők szakszervezetének megyei bizottsága. Kaknics Ferenc elnök üdvö­zölte a megjelenteket, majd Rozsnaki István megyebizott­sági titkár ismertette az építő, fa- és építőanyagipari válla­latok fejlődését, jelenlegi helyzetét. A hároméves terv időszaka alatt az építőipar termelése 38, a termelékeny­ség pedig 18 százalékkal emel­kedett. Lakóházak, iskolák, gyárak és különböző üzemi épületek hirdetik megyénkben az építőipar eredményes mun­káját. De a Sikerek mellett fel kell figyelnünk a hiányosságokra — mondta a megyebizottsági titkár. Ha nem az 1957-es év­hez, hanem a követelmények­hez viszonyítjuk az építőipar jelenlegi munkáját, akkor ko­rántsem lehetünk elégedettek az eredményekkel. Nem kielé­gítő a műszaki színvonal. Szervezetlenség, kapkodás akadályozza a munkát, ala­csony a gépesítés foka — en­nek ellenére kedvezőtlen a ’épkihasználás, megengedhe­tetlenül sok a különböző okok miatt felmerülő állásidő. Ezek­kel a hiányosságokkal magya­rázható, hogy nem emelkedett kellő mértékben a termelé­kenység, az építkezések több­ségét nem, tudták határidőre befejezni. Drágán és sok mi­nőségi hibával építkezünk. . a Hereg-réten készült el. Pél­dás sorrendben sorakoztak a sátrak. A harminc főnyi le­génység és a „tisztikar” szigo­rú napirend szerint élt tizen­hat napig a festői környezet­ben. Reggel hatkor ébresztő, nyolckor kezdődött a munka, I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents