Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

2 NEPÜJSAG 1961. február 26., vasárnap á a TIT szmmmTM Pedagógiai tagozat Pályaválasztás előtt Brazília Kína ElSSZ-tagsága mellett WASHINGTON (MTI): s Washingtonban nagy nyug- . talanságot okozott Quadros, brazil elnök kijelentése, amely 1 szerint Brazília ENSZ-küldött- j sége meg fogja szavazni népi j Kína ENSZ-tagságának a köz­gyűlés napirendjére tűzését. j Washingtonban rámutatnak, ], hogy a múlt év októberében s mindössze negyvenketten sza- s vaztak Kína ENSZ-tagsága kérdésének napirendre tűzése c ellen, harmincnégyen szavaz­lak mellette és huszonketten tartózkodtak. Ez azt jelenti, hogy öt „nem” szavazatnak „igen”-né való átváltoztatása már azt jelenti, hogy a kérdés napirendre kerül. í Brazília — mondják Wa- 8 shingtonban — hagyományo- £ san Amerikabarát és nagy be- s folyása van szomszédai köré- i ben. Ebből arra következtet- 1 nek, hogy Quadros akciója I valószínűleg más latin-ameri- i kai országok állásfoglalására e is hatással lesz. s A nyugtalansághoz hozzájá- s rul az is, hogy két nappal ez- f előtt Londonból olyan hír ér- 1 kezett, amely szerint Macmil- s lan miniszterelnök washingto- e ni látogatása során megmond­ja Kennedynek, hogy Nagy- 1 Britannia is a népi Kína ^ ENSZ-tagsága mellett szavaz é majd. (MTI) v Eger, Gyöngyös, Hatvan presszóiban, éttermeiben, szórakozóhelyein, este nyolc és tizenkettő között is. Tóth János rendőrszázados, a főkapitányság bűnügyi osz­tályának vezetője, Szaniszló Károly rendőrszázados, a fő­kapitányság ifjúságvédelmi fő­előadója, dr. Sperling Lajos, a városi gyámügyi előadó, Ba­logh Béla gyermekotthon igaz­gató, Nagy István, a KIS7.- megyebizottság munkatársa, Kiss Gábor, a városi KISZ- bizottság titkára, s a gyöngyö­si és hatvani ellenőrzések részvevői, s bizonyára olvasó­ink is fontosnak és értékesnek tartják ezt az ifjúsági őrjára­tot. A szülők néha könnyelmű­ek, a kiszolgálók és a pincé­rek olykor cinkusan belemen­nek a fiatalkorúak kiszolgálá­sába: a nemtörődömség és a cinizmus komoly károkat idéz­het elő a fiataloknál. Egyöntetűen össze kell fog­ni a társadalomnak, mert a gyakori figyelmeztetés ellenére továbbra is kiszolgálják a fia­talkorúakat a különböző szó­rakozóhelyeken. Igaz, hogy az ilyen kiszolgálókkal szemben a figyelmeztetésen túl a tör­vény szigorával is fellépnek a hatóságok. De a társadalom segítségére is szükség van, hogy kevesebb huligánper le­gyen az országban, s minél ke­vesebb galerit kelljen felszá­molni. Farkas András ramvmnvgmmor-r~-r^r^&n© = -■ -- — HEVES MEGYEI ÉDESSÉG HETEK Cukorka — csokoládé áruk kiállítása és bemutatója február 27-től március 15-ig a HEVES MEGYEI ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT szakArudAiban ÉS CSEMEGEBOLTJAIBAN A magyar ipar kiváló termékeit, az alant közölt árudák­ban, bőséges választékban állítjuk ki és bocsátjuk a vásárló közönség rendelkezésére. GYÖNGYÖSÖN: 1-es sz. áruda: Főtér. Csemege-Édesipari Gyár gyártmányai 9-es sz. édességbolt: Főtér Szerencsi Csokoládégyár készítményei EGERBEN: 99-es áruda: Széchenyi u. 11. 95-ös áruda: Dobó tér 123-as sz. Édességbolt: Bajcsy-Zsilinszky utca. Szerencsi Csokoládégyár készítményei ÓVJA EGÉSZSÉGÉT — FOGYASSZON SOK ÉDESSÉGET! HATVANBAN: 54. sz. áruda: Vöröshadsereg utca. Budapesti Csokoládégyár készítményei PETÖFIB ANYAN: 74. sz. áruda: Budapesti Csokoládégyár gyártmányai EGERCSEHI BÁNYATELEPEN: 144. sz. áruda: Budapesti Csokoládégyár készítményei füzetek is. Hazakísérték. De vajon gondolt-e arra a szülő, az édesanya, hogy fia miért csavarog el, s hol lehet a pöt­tömnyi gyerek éjszakának idején. Hatvanban január utolsó szombatján lá­togatták végig az illetékes szervek a szórakozóhelyeket. A cukorgyári kultúrotthonban 10 ipari tanuló szórakozott, lubickolt a boldogságban, este 10 és 11 között, öt hatvani gimnazistával is találkoztak az éjszaka folyamán a város kü­lönböző szórakozóhelyein. A MÁV kultúrotthonban két gimnáziumi tanuló töltötte szórakozással az éjszakát — a tilalom ellenére. Ennyi az eredmény. Csak ennyi? Eredmény ez? Miért? Mi lett volna jobb eredmény, s mi rosszabb? Ezek a kérdé­sek vetődtek fel bennünk az ellenőrző séta alatt többször kérdésekre önérzettől duzzadó udvariassággal válaszoltak, a figyelmeztetést végighallgatták és távoztak. Egyikük köszönni is elfelejtett. Ugyan mit gon­dolt magában — rólunk? A Dobó téri presszóban több fiatal is tartózkodott. Az egyik asztalnál három ipari ta­nuló és két segédmunkás, öl­tözetük szinte egyforma, test­tartásuk és hajviseletük is köl­csönhatásokról panaszkodott, de a felhívásra szó nélkül tá­voztak. Az Otthon Étteremből Cs. I. 17 éves fiút és R. M. 16 éves leányt küldték haza az őrjárat tagjai, míg a 15-ös cukrászdá­ban este 8 óra után Ny. L. és P. J. tizenhét éves ipari tanu­lók, a kiszolgáló jóvoltából, iszogatták a három—három és fél deci meggylikőrt és az üveg sört. Itt nemcsak a fiatalokat figyelmeztették a tilosban való járkálásra, hanem a kiszolgá­lót is, aki gondolkodás nélkül — talán csak a forgalom nö­velésére figyelve — kiszolgálta a fiatalkorúakat. A presszóban még a figyelmeztető tábla is hiányzott, hogy: 18 éven aluli vendégeket szeszes itallal ki­szolgálni tilos! A Vadászkürtben I. M. 16 éves leányt, nagykorúak tár­saságában találta az ellenőr­zés. Figyelmeztetés után haza- küldték. Gyöngyösön Az elmúlt szombaton tar­tottak vizsgálódó körsétát a fiatalkorúak ügyében az ille­tékes szervek. Az MTH-iskola táncestjén három ipari tanuló bort csempészett be a helyi­ségbe, s bizony eléggé „bol­dog” állapotban felelgettek a hozzájuk intézett kérdésekre. A Puskin Mozi büféjéhez éppen jókor érkezett az ellen­őrzés. S. T. 17 éves ipari ta­nuló kikérte a féldeci pálin­kát, már fel is bontotta a kis üveget, amikor a pedagógus kivette a kezéből. A rendőr­ség a kiszolgálót is szigorú fi­gyelmeztetésben részesítette. A Szabadság Mozinál kóbor- gott B. J. 11 éves iskolai ta­nuló az éjszakai órákban, még hóna alatt voltak az iskolai mindenáron megmutatni a pi- pogya felnőtteknek, hogy ők milyen elképesztően felnőttek már! Tizenhat—tizenhét évük­kel! Az ifjúságvédelmi tanács — az ügyészség, a KISZ, a taná­rok egy-egy csoportja — indult sétára Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. Felkeresték a nyil­vános italméréseket, a presz- szókat, cukrászdákat, a mozik előcsarnokát, nyilvános büfé­ket, a művelődési házakat. El­lenőrizni akarták, hogy a fia­talkorúak betartják-e azt a szabályt, miszerint nekik — ha nem is ágyban —, de otthon, vagy legalábbis szülői társa­ságban van a helyük nyolc óra után. Egerben az ifjúsági őrjárat 4 csoport­ban indult, melyet a megyei főkapitányság bűnügyi osztá­lya irányított Egy időben lép­tek be a legfontosabb helyek­re, ahol joggal keresték a fia­talokat, az eddigi jelzések és megfigyelések alapján. A Mecset Étteremben, ott, ahol a jóillatú törökös feketét szolgálják fel, két fiatal lányt is talált az ellenőrzés: Gy. K. középiskolást, férfi társaságá­ban és K. M.-t tizenhat évével, „ugyancsak fiúval” — mint mondani szokták. A lányok ol­daláról kissé zavart magyaráz­kodás, az ellenőrzés részéről udvarias felszólítás a távozás­ra, feljegyzés, s máris négy vendéggel lett kevesebb a Me­csetben. Érdemes megemlíteni, hogy a Művelődési Ház táncos ösz- szejövetelén részt vettek fia­talkorúak is, de szülői kíséret­tel. Begovics Emil tánctanár elmondta, hogy ő a táncest ideje alatt a helyszínen tartóz­kodik, józan és jól működő rendezőgárdája van. Mindez a legnagyobb rendben zajlik le. S valóban: jó volt látni a kulturáltan szórakozó és tán­coló fiatalokat a művelődési ház parkettjén. A Park Szállóban este 10 óra után két fiatalember tartózko­dott, holott koruk ezt nem en­gedte űolna: Sz. J. 17 éves sze­relő és N. J. ipari tanuló. A ? A magamfajta férfiember — |túl az emberélet útjának felén ?— örül annak, ha sétára hív- ?ják. Az utcákon felhangzó í egészséges nevetés vidámmá és ípattogóvá teszi a lépteket. Em­lékek is jutnak az ember eszé- ?be, amolyan fiatalosak ... Hm, ihm. Fiatalosak. Éppen ennél a iszónál kell most megállnunk. (Mert a mai esti séta nem olyan (régi-régi légyottra csábít, ha­tnem másfajta célja-ígérete van: ?a fiatalság. Ennek a szónak is (azt az oldalát, a tartalomnak (azt a részét kívánjuk megvizs­gálni egy esti nyolctól éjfélig (tartó sétáin, hogy a mi fiatal­jaink miként is tartják be a (szocialista együttélés rájuk kö­telező szabályait > Miért van erre szükség? A ^gyakorlott újságolvasó válaszol >erre a kérdésre azonnal: mert »túlnyomó többségében testileg- »lelkileg egészségesen fejlődő »ifjúságunkban akadnak olya­nok, akik „nagy lábon” akar­ónak élni, versenyt akarnak éj­szakázni a felnőttek egy bizo­nyos csoportjával, cinikussá akarnak fajulni éretlenségük­ben és szertelenségükben. Azt kérdezi a kedves olvasó: miért? Erre talán a fiatalok közül egy sem tudna ésszerű és hirtelen kimondott választ adni. Mert konkrét céljuk ezek­nek az éjszakázó, nyilvános helyekre járó fiataloknak nincs, ha csak az nem, hogy az otthon és az iskola, valamint a társadalom háromszögének írott és íratlan szabályaiból ki­törve, visszaélve a demokrá­cia és a felnőtt társadalom ál­tal biztosított szabadsággal, szabadosságban tomboljanak: el akarják képeszteni a felnőt­teket erejükkel, magabiztossá­gukkal, fölényükkel, s a belő­lük szövődő és kialakulni ké­szülő „galerik” öntudatával. Ehhez a sporthoz — ha úgy vesszük —, veszedelmes szóra­kozáshoz honnan a pénz, a jó­kedv, a szabadság és a lehető­ség? Az úgy van, hogy a szü­lők néha mértéktelenül elka- patják gyermekeiket, egészség­telenül sok zsebpénzt adnak a drága „fiacskámnak”, engedik, hogy éjjelig kimaradjanak. A pincérnek nem akaródzik fel­tűnni, hogy a „vendég” gyanú- ísan fiatal és zavartan rendeli >az első féldecit. Igaz, hogy a »„vendég” sima arccal és „hü- (lye-gyerek frizurával” bámul és »fizet, a számlát gavallérosan »megtoldja, hiszen ezt a „na- ?gyok” is így csinálják. Néhány (pohár, az öt—hat „fiatalúr” ön­tudata az egekig ágaskodik és fa jobbik eset, ha nem akarják A napokban és az elkövetke­zendőkben is számtalan szülő­ben, gyermekben felvetődik a kérdés, melyet önmagához és gyakran másokhoz is intéz: Milyen pályára adjam gyer­mekem? Milyen pályát válasz­szák? Ennek a kérdésnek az eldön­tése komoly, felelősségteljes feladat. Olyan kérdés ez, amelyre évről évre sok ezer szülő és gyermek keresi a vá­laszt, s egy döntés nem ritkán egy életre szóló elhatározást jelent. A dolgozó ember életé­nek legalább egyharmadát munkában tölti, tehát sem az egyénnek, sem a társadalom­nak nem lehet közömbös, hogy munkánkat szívesen, lelkesen, eredményesen végezzük, vagy kedvetlenül, rossz eredmény­nyel. Napjainkban, a pályaválasz­tás előtt álló ifjú megtalálhat­ja azt a foglalkozást, amelyik adottságainak, kedvének a leg­jobban megfelel. Senki sincs kizárva a termelés, az élet egyetlen területéről sem. Mi szükséges ahhoz, hogy jól válasszunk pályát? Elsősorban sok pályát kell ismerni. így sokkal könnyeb­ben és biztosabban tudunk vá­lasztani. Rendszerint az a baj, hogy nem tudunk miből vá­lasztani. Nagyon kevés foglal­kozást ismerünk. Ez a megál­lapítás vonatkozik szülőkre és gyermekekre egyaránt. A gyer­mekeknél az tapasztalható, hogy sokszor még a szüleik foglalkozását sem ismerik eléggé. Legtöbben ugyan meg tudják nevezni, azt is meg tud-5 ják mondani, hogy hol dolgoz-( nak, de hogy mit, azt már jo-< val kevesebben tudják. < A jó pályaválasztáshoz nem< elegendő a pályák ismerete és < szeretető önmagában. Saját 5 magunkat is ismernünk kell. 5 Hogy csalódás ne érjen ben-5 nünket, hogy a csalódásokat elkerüljük, alaposan meg kell; vizsgálnunk magunkat, alkal- < masak vagyunk-e a választott? foglalkozásra. Tudni kell, t hogy a választott foglalkozás? milyen követelményeket tá- i maszt művelőjével szemben, < milyen testi, lelki tulajdonsá-t gokat követel, és hogy mi ren-t delkezünk-e ezekkel, eleget tu-? dunk-e tenni a követelmények- 5 nek. Tudnunk kell például, ? hogy bokasüllyedéssel nem? mehetünk olyan helyre, ahol? egesz nap állni, vagy járkálni? kell. Aki fél a magasban, nem) jó kőművesnek. Akinek ügyet-? len a keze, nem jó műszerész-? nek. Gyenge számolási készség-? gél nem lehet valaki mérnök,? vagy bérelszámoló. Erős moz- ? gási szükséglettel rendelkező ? tanulót nem szabad asztal mel-? lé ültetnünk, ahol egész nap? ülni kell. Aki nem tud az em-S berekkel megfelelően bánni.? nem tud megfelelő kapcsolatot? gyorsan kiépíteni, nem lehet jó? pedagógus, kereskedő, orvos, > ápoló, stb. ? Sajnos, a gyermekeink sok? esetben nincsenek ezzel tisz- ? tában és gyakran az egyes pá-? Iyókat külsőséges, felszíness motivációk alapján ítélik meg.? Például egyesek a pedagógus? pályát csak azért választanák,? mert nyáron hűvösön van, te-? len melegen, vagy mert sok? szünetjük van és szépén jár-? nak. Vagy kéményseprő, szó-? bafestő, kőműves szakmát sok-? szór azért nem választanak,? mert piszkos, stb. ? Gyermekeink között vannak ? olyanok, akik úgy érzik, hogy? mérnöknek, vagy orvosnak, ? énekesnőnek, stb-nek ^ szülét-? tek. Olyanokkal is találkozunk,? akik a véletlenre bízzák sor-? sukat, „majd csak lesz vala-< hogy”. Vannak, akik a pályák? választásában csak az eléren- < dő szép eredményeket, sikere-^ két látják, de a hozzá vezetői utat nem tanulmányozzak, s? nem mérlegelik. Egyeseknél a? pályaválasztási motívum csak? a pénz, a kereseti lehetőség,? mások m5~dent a protekcióra? bíznak, r-m—•*- pedig sem-? mit sem tesznek meg annak ér-1 dekében, hogy felkészüljenek jövendő hivatásukra. Ezen a téren komoly nevelői feladataink vannak. Gyerme­keinket úgy kell felkészíteni erre a sorsdöntő mozzanatra, hogy képesek legyenek szak­maszeretetből pályát választa­ni. Legyenek igényesek önma­gukkal szemben. Ismerjék ké­pességeiket. Felelősségtudattal válasszanak példát és józanul mérlegeljék annak anyagi elő­nyeit is. Az említett két tényezőn kí­vül még lényeges népgazdasá­gunk szükségletének az isme­rete is. Sajnos, a pályaválasztó fiatalok, vagy a végzett diákok tervei és a népgazdasági lehe­tőségek nem mindig fedik egy­mást. Gyakran előfordul, hogy a választott pályát gyerme­künk nem nyerheti el, mert túl nagy a jelentkezés. Ilyen­kor semmiképpen sem szabad elkeseredni. Meg kell keresni azt a rokonszakmát, amelyben megtalálhatja mindazokat a szépségeket és a jövőt illetően a reményeket, amelyeket az eredetileg választott szakmától várt. — Nem szabad elfeled­nünk ugyanis, hogy az ember az életpályák egész során egyenlő eséllyel boldogulhat. Meg kell értenünk és értet­nünk, hogy minden munka egyformán szükséges és értékes a társadalom számára. Meg kell mutatnunk, hogy minden jól végzett munka örömmel jár. Tudatosítsuk gyermekeink­ben, hogy mindenki nem űzhe­ti ugyanazt a szakmát. A szülők szerepe a pályavá­lasztás eldöntésében komoly, felelősségteljes, de ugyanakkor megtisztelő feladat. Ugyanis . általános iskolát elvégző gyer­mekünknek még kevés a ta­pasztalata. Sok esetben saját hajlamaival sincs tisztában, éppen ezért tőlünk, szülőktől és pedagógusoktól vár segítsé­get, tanácsot. Hogy ennek a feladatnak jól, eredményesen tudjunk eleget tenni, fel kell rá készülni. Gyermekeinket piciny koruk­tól kezdve folyamatosan meg kell figyelni, hogy alaposan megismerjük. Pályaválasztás előtt beszélgessünk el a gyer­mek tanáraival, ismerőseink­kel, és igénybe vehetjük Eger­ben a most megalakult gyer­mekvédelmi tanács segítségét is, amely a Gárdonyi Géza Gimnáziumban székel. Nemcsak magunkat kell azonban felkészíteni a pálya- választásra, hanem gyermeke­inket is. Neveljük munkára kezdettől fogva. Igyekezzünk kialakítani bennük számos olyan tulajdonságot — mint például munkaszeretet, becsü­letesség, felelősségérzet, köte­lességtudat, stb. —, amelyek nélkül szinte elképzelhetetlen a helytállás a pályák vala­mennyién. Adjunk hű, őszinte és reális képet az életről, az egyes fog­lalkozásokról, szakmákról, hogy gyermekeink az élet tel­jes gazdagságának ismeretében dönthessenek. Juhász Tamásné A szovjet kormány jegyzéke Ausztrália kormányához ő vezetésével 1499 szovjet ál­lampolgárt kivégzett. 1942-ben Wix, mint a politi­kai rendőrség B—4. osztályá­nak vezetője irányította a meg­szállók büntető expedícióit, halálos ítéleteket hozott és részt vett a kivégzések végre­hajtásában. A szovjet kormány kifejezi meggyőződését, hogy az auszt­ráliai kormány megteszi a szükséges lépéseket Wix hábo­rús bűnös kiadására. (MTI) lyzeije!entés toztatásával, ami azt eredmé­nyezheti, hogy „a politikai ha­talom kicsúszik a felelősség- teljes emberek kezéből” — azaz a Welnsky-féle szóhasz­nálat értelmében, a gyarma­tosítók kezéből. A rhodéziai kormány pénte­ki ülésén elhatározta, hogy szigorú ellenőrzést vezet be a pénzbeváltási műveletekre Az intézkedés célja, hogy meg­akadályozza az európai tőke kiáramlását az államszövetség területéről. Folytatódtak a katonai lé­pések is; a dél-rhodéziai rend­őrség mintegy ötezer főnyi kö­telékében megszüntették a szabadságolást, s figyelmez­tették a tartalékosokat — mintegy tízezer embert — „álljanak készen arra az eset- re, ha szükség lesz rájuk”. MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet külügyminisztérium február 24-én jegyzéket nyúj­tott át Ausztrália moszkvai nagykövetségének Erwin Ri­chard Adolf Wix Ausztráliá­ban élő háborús bűnös ügyé­ben. A jegyzék közli, hogy Wix 1941 júliusában, Tartu város közelében részt vett 12 000 szovjet állampolgár kivégzé­sében. 1941 végén Wixet kine­vezték a tallini politikai rend­őrség parancsnokává, amely az Rhodéziai he SALISBURY (MTI): A nyu­gati hírügynökségek jelenté­seiből kitűnik, hogy Welnsky, a Közép-Afrikai Államszövet­ség miniszterelnöke újabb ma­nőverrel igyekszik Londont ál­láspontjának feladására bírni. Mint az UPI írja, Greenfield igazságügyminiszter, Wlansky egyik legszorosabb munkatár­sa, határozattervezetet olva­sott fel az államszövetségi parlamentben, amely szerint a képviselők teljes támogatá­sukról biztosítják a miniszter- elnököt. A határozati javaslat felszó­lítja a kormányt, hogy „a ren- ielkezésére álló minden esz- íözzel” szegüljön szembe az iszak-rhodéziai alkotmáhy és »álasztójogi törvény megvál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents