Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

1961. február 26., vasárnap NÉPOJSAö Belterjes halgazdálkodást akarnak a poroszlói halászok JTudósítónktól.) községben az elmúlt napok­POROSZLÓ ban tartotta meg zárszámadá­si közgyűlését a helybeli Má­jus 1. Halászati Termelőszö­vetkezet tagsága. A gyűlésen, ahol Kelemen János elvtárs, a füzesabonyi járási tanács VB- elnöke és Poczok Barnabás, a mezőgazdasági osztály vezető­je is megjelent, Mester Lajos, a szövetkezet elnöke tartott beszámolót és ismertette a sző' vetkezet elmúlt évi munká­ját, fejlődését, eredményeit. Huszonnégy taggal dolgozott az elmúlt évben ez a kis szö­vetkezet — mondotta —, s huszonnégy tag szorgalmas munkája, igyekezete, a mosto­ha időjárás és a nehéz körül­mények ellenére is szép ered­ményeket hozott. Jóllehet, különböző objektív nehézsé- gek miatt nem sikerült a szö­vetkezetnek tervét teljesíteni de ettől függetlenül jól dol­goztak, minden tőlük telhetőt megtettek a környék és a kö­zeli piacok halellátásának biz­tosításáért. A szövetkezet ha­lászai közel 250 mázsa halat fogtak az elmúlt évben, és ér­tékesítették is ezt a mennyisé get. Gazdálkodásuk jövedel­mező volt, s ugyancsak jöve­delemmel zárult a községben üzemeltetett halászcsárda múlt évi forgalma is. Egész éven át biztostíották a Mátra-vidéki vendéglátóipari vállalatok hal­ellátását, s a környéken is sok halat adtak el. Az eredményes munka bi zonyítéka, hogy most, a zár­számadás alkalmával 73 fo■ rintot tud osztani a szövetke­zet egy-egy munkaegység után, s így a poroszlói halá­szok mindegyike megtalálta a számítását. Nagy József, ifj. Gacsal Lajos, Tóth János és a többiek — akik a legtöbb munkaegységet teljesítették — szép jövedelemhez jutottak, s elmondhatjuk róluk, hogy va­lóban kihalászták szerencsé­jüket a szövetkezetben. Ezen a zárszámadáson, de utána is sok szó esett az idei tervekről, a megnövekedett feladatokról. Az idén az el­múlt évinél jóval több, 320 mázsa halat kell elszállítani­uk, s az idei tervek teljesíté­sének meg is van a reális alapja. Jól kezdődött ez az esztendő, ezt mutatják az ed­digi tapasztalatok is. A Tiszá­ból, valamint a környező ta vakból, lék alatti halászattal több mint 15 mázsa halat fog- tak már ki eddig. NÉZZÜK a terveket. Min­___________denekelőtt már be is telepítették a község hatá­rában húzódó 75 holdas Cserő vizét, ezenkívül egy új, 50 hol­das halastavat létesítenek Po­roszló és Űjlőrincfalva hatá­rában. Ebbe a tóba 10 mázsa úgynevezett kétnyaras ponty­ivadékot szórnak be tavasszal, amely a megfelelő táplálás és gondozás nyomán őszre eléri súlyban a 100 mázsát. A halá­szok ezt már jó előre kiszámí­tották, hiszen tudják jól, hogy a 10 dekás kis nemesponty ivadék a megfelelő takarmá­nyozás hatására, egy nyári időszakban 1 kilósra, sőt 1 ki­ló 20 dekásra is megnő. Hasonló betelepítést végez­nek az úgynevezett domaházi holtágnál levő tóba, s ide 200 mázsa harcsaivadékot helyez­nek el. A további tervszerű és jó gazdálkodáshoz anyatörzs­állományra is szükség van. Éppen ezért még a közeljövő­ben 200 kilogramm nemes pontyot vásárolnak, s később ezeknek az ivadékait nevelik fel a halastavakban. A régi halászkodó, szeren- csehajhászó életmód helyett tehát itt is utat tör magának belterjes gazdálkodás, áttér­nek a modem és tervszerű nagyüzemi halgazdálkodás ki­alakítására. Üj létesítmények­kel és felszerelésekkel is gya­rapítják szövetkezetüket a po­roszlói halászok, mivel vásá­rolnak egy motoros csónakot, egy gépesített hínárvágó ka­szát, ezenkívül minden szövet­kezeti tag a saját költségén ellátta magát 40—50 varsával, a közeljövőben pedig közös összefogássá1 kijavítják, fel­újítják a nagy, 200 méteres hálójukat is. A szövetkezet vezetőségi tagjai elmondják, hogy az idén ismét sokat köl­tenek a halászcsárda szépíté­sére, további korszerűsítésére. Üj vakolattal látják el az épü­letet, korszerű, berendezések­kel, modern bútorzattal teszik szebbé, kellemesebbé, ottho­nosabbá ezt a helyiséget. A belterjes gazdálkodáshoz tartozik még az is, hogy kellő mennyiségű takarmányt bizto sítsanak a halállomány számá­ra. Az elmúlt évben csak 19 holdon termeltek takarmány- gabonát, s ezzel szemben az idén 70 holdas nagyüzemi táb­lában termelnek árpát, kuko­ricát, a mesterségesen nevelt halak abrakoltatására. JELENTŐS lesz ez az ___esztendő a po­roszlói halászok életében. So­kat változik, modernizálódik munkájuk jellege, s minden bizonnyal eredményeik is nö­vekednek. Több és egyre több halat tudnak adni az ország ellátására, s ők maguk is jobb élethez, magasabb jövedelem­hez jutnak. Ez a gondolat és elhatározás kísérte végig a zárszámadási közgyűlés mun­káját, ahol a tagok megértet­ték, hogy nekik is haladniuk kell a korral. Nemcsak hisz- szük, hanem tudjuk is, hogy valóra válnak terveik, hiszen ők maguk is így akarják. A Föld és az emberek A világstatiszti­ka rendkívül érde­kes adatokat tar­talmaz arról,' hogy hányán éltek Földünkön a kü­lönböző korok­ban. Kiszámítot­ták (persze, csak megközelítőleg), hogy iu. 1000-ben kontinenseken együttvéve körül­belül 275 millió ember élt. E szám csupán hét évszá­zad múlva kétsze­reződött meg. Et­től fogva azonban a lakosság szapo­rodása gyorsabb ütemű lett. 1800- ban a földkerek­ség lakossága elér­te az 1 milliárdot, 100 év múlva, 1900-ban pedig a 1J> milliárdot. Szá­zadunk húszas éveiben az embe­rek száma körül­belül 2 milliárd, 1960-ban pedig kö­rülbelül 2 milliárd 800 millió volt. A tudósok úgy vélik, hogy kétezerre ez a szám 5 milliárd­ra emelkedik. Érdekes, hogy a mai világban a szü­letési arányszám nem emelkedett. A születési arány­szám a fejlett ipa­ri országokban ezer emberre szá­mítva 15—20, az elmaradott' orszá­gokban 40—45. Az orvostudomány eredményei révén azonban erősen csökkent a halálo­zási arányszám, különösen a gyer­mekek között. Röviden... PÁRIZS „Vízsugár-fogkeféket” hoz­tak forgalomba: az üres nyelet gumicsővel kell a vízcsaphoz erősíteni. ** Az afrikai Fort-Lamyban új­fajta szérummal kezelik a szarvasmarhák tüdőgyulladá­sát: az állatok szájába adják be a szérumot. ** Kis, elektromos manikűr, készletet hoztak forgalomba. »» Edouard Pilloud savoyai gaz­daságában eper termett janu­árban. ** A pincészetek gumi és se­lyemszál keverékéből készült, törhetetlen és összecsukható 220 literes hordókkal dolgoz­nak Bordeauxban. ** Franciaországban a folyóira­tok ötven százaléka nők szá­mára készül. Most egy külön szerv, speciális női sajtóügy­nökség felállításán fáradoznak. ** A Csad Köztársaság rendje­leket alapított: a nagykereszt első kitüntetettje André Mal- raux francia író. Recsken leállt a gép A szállítószalagról fülsiketítő robajjal ömlik a gép vasszájá­ba a kő. Csörög, dübörög, eget- földet ráz a robaj. Teljes erő­vel dolgozik az utántörő. Zúz­za, edzi a kemény szikladara­bokat. A gépmester egykedvű nyugalommal áll a lépcsőn, az­tán a törőnyílás fölé hajlik. Hirtelen a kapcsolóhoz ugrik és leállítja a gépet. Egyszerre döbbent csend lett, csupán két apró kavics- szem zörrent még egyet. Az utántörő csonktengelye törött él. Leállt az előtörő és a kötélpálya. A lakatosok azonnal mun­kához láttak. Szétszerelték a DECEMBER 7-én érkezett a levél, amelyben a Magyar Rá­dió zenei osztálya felkérte a Gyöngyösi Kórust, hogy feb­ruár 23-án utazzon fel Buda­pestre, stúdió-felvételre. Dél­előtt mozgalmf dalokat énekel­nek) közvetlenül ebéd után Lakatos Sándor és népi zene­kara kíséretében Gyöngyös­vidéki népdalokat vesznek fel hangszalagra, este pedig a „Munkás klub” című műsorban beszélgetnek el az énekkar éle­téről, tevékenységéről, a dalo­sok problémáiról; Budapesten a zenei osztály munkatársai üdvözlik a dalo­sokat. A Rádió épületébe en­nek ellenére sem könnyű be­jutni. Legalább egy fél óra telt el várakozással. A megillető- döttség először a Pagodában látszik meg, különösen a kórus fiatalabb tagjain. Suttogva fi­gyelmeztetik egyipást, egy-egy ismert színészt meglátva. Gyor­san előkerül az emlékkönyv, a füzetlap, vagy a kis jegyzet­tömb és egymás után kerülnek a lapokra az autogramok: Gő­zön Gyula, Ascher Oszkár, Egri István, de a fiatal lányok köré­ben a legnagyobb sikert mégis Bodrogi Gyula aratta; Ezután a közjáték után vette birtokába az énekkar a közis­mert VI-os stúdiót, mondhat­nánk: egész napra. Amikor elő­ször érezték talpuk alatt a stú­dió gumiszőnyegét, egy pilla­natra mindenki megállt, körül­nézett, jól szemügyre vett min­dent. A hatalmas stúdió-terem inkább a hangverseny-terem benyomását keltette mindenki­ben. Középen a karzatszerű emelvény, előtte a zongora. Csupán egy hosszú, gólyanyakú mikrofon-állvápy mutatta, hogy ez a helyiség a Rádió egyik stúdiója. ELŐSZÖR a kórus „beéne­kelt”. Ez ugyanazt jelenti, mint <a sportolóknál a bemelegítés. Az első stúdió-felvétel A Szocialista Kultúráért Érdeméremmel kitüntetett Gyöngyösi Kórus egy napja a Magyar Rádióban A rendezői fülkében munká­hoz kezdtek a technikusok. Mikrofonokat kötöttek be, a magnetofont szerelték fel, és amikor az üvegfülkéből elő­lépett Fodor Zsigmond rende­ző, már minden készen állott a felvételre. Mosolyogva, köz­vetlen szavakkal üdvözölte az énekkar tagjait. Ezekben a sza­vakban bátorítás csendült meg, bár az énekkarnak ekkor még semmi szüksége nem volt báto­rításra, hiszen minden elfogó­dottság nélkül végezték előző­leg az énekgyakorlatokat. A felvétel kezdetét a fehér lámpák villogása jelezte, majd megszólalt élesen, többször egymás után a folyosón elhe­lyezett csengő, a stúdió ajtaja mellett kigyulladt a vörös tábla: Felvétel, belépni tilos! Benn a stúdióban is kigyul­ladtak a felvételt jelző piros lámpák, N. Nagy Mariann uj- jai megütötték az első akkor­dokat a zongora billentyűin, meglendült Szabó Tivadar kar­nagy keze és felcsendült az első énekkari mű: Rossa: Fel- szabadulás dala. Aztán meg­szólalt a rendező hangja az üvegfülkéből, a hangszórókon keresztül: — Figyelem! Visszajátsszuk! Ekkor jelent meg az énekkar tagjainak az arcán először a megilletődöttség, a feszültség, ami nem is csoda, hiszen a magnetofonszalagról felhang­zó hangok saját produkciójuk színvonalát tükrözi vissza; Rövid megbeszélés a rendező és a karnagy között, és megis­métlik a felvételt. Ritmikai és dinamikai kifogása volt a ren­dezőnek az énekszámmal kap­csolatban. Az első énekszám felvétele teljes egy óra hosszáig tartott. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy az énekkar tagjai feloldódja­nak, belelendüljenek az ének­lésbe és felszabadultan, önfe­ledten tolmácsolják a mű mon­danivalóját és érzésvilágát. Amikor fél 12-kor a rendező a harmadik szám után tíz perc szünetet javasolt, az énekkar kérte, hogy folytassák a felvé­telt tovább, és csak azután pi­henjenek. így változott át az első percek feszültsége a mű­vészi munka feszültségévé. Érezték ezt az énekkar tagjai is, ezért nem akartak ebből a hangulatból kizökkenni. A RÖVID, egyórás ebédszü­netben, csak kevesen marad­tak benn a VI-os stúdióban, sokan a Pagodában és a stú­diók előtti folyosókon ismer­kedtek a környezettel, a fiata­lok pedig tovább folytatták az autogram-vadászatot. Az ebéd­szünet arra is jó volt azonban, hogy a zenei osztály az ének­karral egy újabb találkozót be­széljen meg: a Rádió fiatal művészei látogatnak majd el Gyöngyösre, meg akarnak is­merkedni a várossal, az üze­mekkel, és közös hangversenyt adnak majd az énekkarral; Két órakor ismét újabb fel­vétel kezdődött. Most már La­katos Sándor és népi zenekara kísérete mellett csendültek fel a VI-os stúdióban a Gyöngyös­környéki népdalok melódiái. Nyoma sem volt már a dél­előtti idegességnek, izgatott­ságnak. Sólyom Károly, nép­zenei rendező csak egyetlen biliárdozni kezdtek, a lányok pedig a gombfocival és a ripor­terekkel ismerkedtek. A „Munkás klub” című mű­sor felvételén Dolgos János rádióriporter munkálkodott. Ezután folytatódott az „ismer­kedési est”, és csakhamar olyan hangulat keletkezett, hogy a rádiósok és a dalosok „zakatolni” kezdtek, de előke­rült az a játék is, hogy: „Dom­bon törik a diót”, majd a „Lánc-lánc, eszterlánc .:.”, a legnagyobb sikert azonban mégis a „Nyuszi ül a fűben” közismert óvodás-játék aratta, különösen akkor, amikor a Rá­dió egyik munkatársa, mint nyuszi, úgy ült rá a rex-asztal- ra, hogy az összeroskadt alatta. A tetőfokon volt a hangulat, amikor Szabó Tivadar karnagy kiadta a jelszót: „Öltözködni! Indulunk!” Az énekkar tagjainak fegyel­mezettségére mi sem világít rá jobban, mint az, hogy senkinek sem volt ellenvéleménye, csu­pán a rádiós-kollégák próbál­ták jobb belátásra bírni az énekkar karnagyát; LEGALÁBB tíz fiatal szí­nész, riporter és technikus in­tegetett a kék autóbusz után, amikor az elindult a Rádió épülete elől. Még a motor zú­gását is túlszárnyalta a dalo­sok vidám nótázása. Ez a nóta­szó Pesttől Gyöngyösig kísérte vissza az énekkar tagjait. Éj­félt ütött a gyöngyösi nagy­templom toronyórája, amikor egy élményekben és sikerek­ben gazdag nap után, az ének­kar első stúdió-felvétele után megérkeztek a dalosok a zene­iskola elé. Bármilyen hihetetlen is: ek­kor még senki sem érzett fá­radtságot, mindenki csak arra gondolt, hogy nagyon szép volt ez a nap! G. Molnár Ferenc elnök, sem a brigadvezetoik, nehogy megsértsék már őket, mert van ugye az embernek becsülete, önérzete is. Van bi­zony, de az a becsület, meg az ilyen önérzet éppen 19 forintot ér. Na, de emberek, mondok én most olyat, hogy szemük eláll tőle... Nekem elég a 19 forin­tos munkaegység is... Nekem igen, mert én 700 egységet tel­jesítettem, tessék egy kicsit számolni és könnyű az igazság végére járni, hogy még ez a szidott pénz is sok pénz, ha dolgozott valaki... Mert én dolgoztam és nem ülök a sutba ebben az eszten­dőben sem. Amikor bejött a szövetkezet és ráadtam a fe­jem, hogy ezekután a szocializ­musban dolgozzam, akkor azt mondtam magamnak: Ide fi­gyelj, Balázs ... Eljött a te időd, lesz ugyan vihar is, meg jég is, de mindig több lesz a napsütés. S akinek az nem tet­szik, hogy én így vélekedem, álljon a feje tetejére, menjen bele a világba, mert ez az igaz- ?ság. S az is, hogyha az imént |említett tagtársak, meg azok is ~jnég, akiket most időhiány mi- latt nem említettem, úgy dol- tgoznak most is majd, mint ta- Ivaly, hát még a 19 se lesz meg, |ikülönösen, ha a vezetőség is !engedi. Ne prédáljuk a ma* agunkét, tisztelt közgyűlés, ked- =ves tagtársak, mert ebből félünk, ebből halunk, ez a mi Ibecsületünkmindenünk. Ak­ikor én most be is fejeztein rvolna ... (—ó) |Mi történik Japánban | naponta, ^ | óránként, V percenként • | A japán statisztika erre a ^kérdésre így adja meg a vár |laszt: | Az öngyilkosságok számát te- |kintve, Japán a világ első he­gyén áll: naponta körülbelül |55-en követnek el öngyiikossá- fgot. = Üzemi balesetek következté­iben naponta 15-en veszítik éle- jjtüket és körülbelül 1100 ember |súlyos sérüléseket szenved. " A vasúti átjáróknál sehol a |világon nem történik annyi ka­mrámból, mint Japánban. A vo­lnátok és a gépkocsik átlag fminden két órában karambo- |loznak.- Japánban a városi közleke- =désben óránként 52 balesetet fregisztrálnak. A városi közle­kedési balesetek folytán na- fponta 33-an meghalnak és 800- "an súlyosan megsérülnek;- Japánban percenként több ■mint három bűntényt követnek rel. = Minden két családra jut egy jnunkanélküli, vagyis minden ^hatodik embernek nincs mun« Ikája. elmondom ... Azért, mert itt van például Ferkó bátyám, az se baj, ha megsértődik, hogy így kihozom, de ha Ferkó bá­tyám nem azt figyelte volna szüntelen, mennyi lesz a föld­járadék és mikor lesz, hanem a munkát is lesegette volna, hát bizony több lett volna a jöve­delem. Vagy itt vannak Rácék. Kimentek lucernát kaszálni, de még nagyon harmatos volt. Le­telepedtek hát a nagy fa alá, telt az idő, szundikálással, meg mivel, hát akkor meg az lett a baj, hogy nem lehet megint vágni, mert most meg nagyon száraz lett... Este aztán szé­pen hazamentek anélkül, hogy egy etetésre valót is kaszáltak volna. Róza néném meg beteg volt, többször is, mint ahány­szor baja volt. Kapálni nem, de a piacra járni, azt igen... ... a vezetőség meg hagyta, tűrte, nem nagyon szólt, sem az ... merthogy engem sokan nem szeretnek? Ez bizony elég baj, nekem is, de azoknak is. Mert miért nem szeretnek? Mert mindig kinyitom a számat, ha valami nem tetszik és meg­mondom, ami a bensőmet nyomja. Ezért. De ha már így vagyunk, tisztelt közgyűlés, kedves tagtársak, ha már ne­kem úgyis mindegy, akkor me­gint csak mondok én egy-két olyan dolgot, amiért meghara­gudhatnak rám... Mondom, nekem már édesmindegy... Zúgolódnak itt egyesek, hogy 19 forint egy munkaegységre, az nem pénz, hogy keveset oszt a Petőfi, meghogy mi lesz így a megélhetőséggel. Hát valami igazság van benne, mert ez a 19 forint bizony nem egy nagy összeg, tisztelt tagtársak, ked­ves közgyűlés, bizony nem. De miért nem lett több a munka­egység értéke? Na, miért? Hát nan au ■nana iiaiiluaillllli gépet. Letelt a munkaidő? Most senki sem törődött vele. Éjfélig dolgoztak. Segítettek a kötélpálya kiszolgálók és min­den mozgatható épkézláb em­ber. De a csonkatengelyt nem le­het az esztergapadra felfogni. A művezető gyorsan intézke- • dett és máris indultak Jászbe­rénybe, hogy ott fúrják ki a meghibásodott alkatrészt; — Minden percben itt lehet­nek vele — mondta másnap az üzemvezető. — Kocka Ferenc a műhelyben három óra alatt megcsinálja és a szerelők sem fognak késlekedni. Így hama­rosan újra dolgozik a gép. Részletek egy felszólalásból részt ismételtetett meg, azt is a zenekíséret erőteljesebb hangvétele miatt. Amikor a népzenei műsor felvétele elké­szült, szinte elkeseredetten vet­ték tudomásul az énekkar tag­jai, hogy el kell hagyniok a VI-os stúdiót. Pedig már úgy megbarátkoztak vele! De van még látnivaló más is a Rádióban! A fiatalok min­den megilletődöttség nélkül, a szó szoros értelmében: birto­kukba vették a Rádiót. Nem volt olyan stúdió, amelyikben felvétel folyt, hogy a rendezői fülkében ott ne állt és figyelt volna néhány gyöngyösi. Sőt! A „Szabó-család” című rádió­műsor felvételét éppen emiatt a nagy érdeklődés miatt kel­lett félbeszakítani. A sok gyön­gyösi fiatal érdeklődő, izgatott arcát meglátva a rendezői fül­ke üvegablakán keresztül, az egyik színész felvétel kő ’.ben elnevette maga* ,ett éri ■ ria­dalom! Még a :rú elnö; e is kénytelen volt i •' kedni, hogy megszűnjön a „ ' ősi invá­zió” a Rádió ki ib ő stúdió- termeiben. CSUPÁN az t ve " tői szégyellték magi lók pedig elkeseredet i vették u- domásul, hogy ír már csak egyetlen hely ma ii - emuk­ra a Rádióban: a klub-helyi­ség. Nem volt mit ni, a kí­váncsiság megbo: :1i,í iigat, és „büntetésül” kér., vienck voltak egy techni :ai ismeret­terjesztő előadás végig hall­gatni a klub-hely ségl- t S< ■ rencse, hogy ez az előa< á csak egy óra hosszáig tartót-. De ennek is vége ett a. előkerült a demi on. rr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents