Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-25 / 48. szám
4 NÉPŰJS AG 1961. február 15., szombat 'll «üst Ég és föld között Hevesen és Poroszlón az elmúlt napokban bővítették a villamos hálózatot. Rövidesen a kisnánai és a tamaszentmiklósi termelőszövetkezetekbe vezetik be a villanyt. Falvakban és tanyákon új fények gyúlnak ki. Süvít a szél, testet gémberítő hideg van, de az új oszlopokat azonnal le kell festeni, hogy ne marja azokat a rozsda. Ég és föld között szorgalmasan dolgoznak az ÉMÁSZ munkásai. — NAGYARÄNYÜ építkezéseket hajtottak végre az elmúlt évben megyénk termelőszövetkezetei. A zárszámadások befejeztével kiderült, hogy saját erőből 51 millió forintot fordítottak beruházásokra szövetkezeteink egy év alatt. — A FÜZESABONYI járási Jcultúrotthonban vasárnap 3 árakor rendezik az Erkel Ferenc Kórus zászlóavató ünnepségét. A zászlóavató ünnepség tiszteletére dalostalálkozót is szerveztek, amelyen Gyöngyös, Mezőkeresztes, Kál, Eger és Füzesabony énekesei vesznek részt. — AZ IDÉN MEGYÉNKBEN 1186 vagon húst termelnek termelőszövetkezeteink, és háztáji gazdaságaink. Ez a mennyiség holdanként 60,5 kg-os átlagnak felel meg, s ennek 74 százalékát a szövetkezetek adják. — 50 JÓL, DOLGOZÓ tsz- fiatal utazik Csehszlovákiába a hevesi járásból a KISZ-bi- zottság és a termelőszövetkezetek költségén. A fiatalok jó része az erdőtelki tsz-ek tagja. A faluból mintegy 26-an vesznek részt az utazáson. — KORSZERŰ MŰHELYKOCSIT építenek az ÉMASZ lakatosműhelyében. A kocsi építésénél a külső munkákat már elvégezték, jelenleg a belső szerelvényezést végzik. A közeli napokban elkészülő műhelykocsi nagyban fogja segíteni a hálózatépítők, a szocialista brigádok körülményes munkáit. ■GRI VÖRÖS CSILLAG Próbaút EGRI BRODY öt perc a paradicsomban GYÖNGYÖSI PUSKIN Ármány és szerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az áruló bankjegy HATVANI VÖRÖS CSILLAG Magasabb elv HATVANI KOSSUTH Isten után az első HEVES Egy tiszta szerelem története petervására Mesterdetektív FÜZESABONY A megbilincseltek ■gerben este 7 órakor: DALOL A TAVASZ (Bianco-bérlet) ■rdőkövesden este 7 órakor: Kilóg a lóláb ■gercsehiben este 7 órakor: Különleges világnap Pierre Auguste Renoir 1841 -1919 1 ftdl február 25-én szü1 ur* letett Auguszte Renoir, a nagy francia festő, akinek munkássága elválaszthatatlanul összeforrt az impresz- szionizmusnak, a XIX. század vége új festészeti irányának születésével és virágzásával. 1874-ben először szerepelt Párizsban közös kiállításkeretében egy pár fiatal festő, akik ezzel a lépésükkel új korszakot nyitottak meg a modern festészet számára. A művészeket, akiknek soraiban ott találjuk többek között Auguste Renoirt, Claude Monet-t, Paul Cezannet, a korabeli kritika gúnyosan „imp- resszionisták”- nak nevezte el a kiállításon szereplő „Napfelkelte, impresszió” című kép alapján. Ez az eredetileg gúnynévnek szánt elnevezés azóta az ő általuk képviselt iránynak elterjedt és hivatalos elnevezése lett. A tárlatnak volt látó- gatója bőven, mert a sajtó és a közönség Pá- rizs-szerte tárgyalta az „örültek festészetét az őrültek számára”, és a szenzációra éhes közönség özönlött a „botrányos” képek megtekintésére. Az impresszionisták első kiállításán Auguste Renoir hat képpel szerepelt, köztük a „Páholy” cíművel, amely azóta a XX. század festészetének gyöngyszemei között előkelő helyet foglal el. Renoir ekkor már nem volt kezdő. Amikor ilyen módon először lépett nyilvánosság elé, már küzdelemmel teljes ifjúság volt mögötte. Korán pénzkereset' után kellett látnia és mint porcelánés legyező-festő kereste meg a művészi továbbképzéshez szükséges összeget. 1863-ban ismerkedett meg Eduard Manet-val, akinek modern művészete segítette tovább azon az úton, amelyen a párizsi Louvre kincseinek tanulmányozása során megindult; A kezdeti keresgélés után rövidesen kialakult Renoir festői felfogása. Fiatalságtól, életörömtől, alkotókedvtől duzzadó évek következtek. Ez az a kor, amelyben az impresszionisták közelében él és dolgozik, sok tekintetben maga is hozzájárulva ennek az iránynak a kialakulásához, gazdagításához. Ebből az időből származó képeinek ragyogó színei, frisse- sége, könnyedsége arról az életimádatról, meleg érzékiségről és alkotóörömről beszélnek, amely lényegileg mindig jellemezte Renoir festészetét, csak későbbi korszakaiban, más formában jelentkezett A „Reggeli a szabadban” című festménye is ezt a festőből áramló életörömet sugározza. Az alakok csoportosításán az ő elfogulatlan, könnyed komponálás! módja figyelhető meg. Renoir a század utolsó éveiben elismert és jól kereső festő lett, anyagi gondok nélkül élhetett művészetének. A művészet számára az élet egyetlen célja és formája volt. Erősödő köszvénye ellenére egyenes vonalban fejlődik festészete és a XX. század elejére olyan művésszé alakul, aki teljesen saját formáinak világában él. Ebben a korszakban lesz Európa egyik kimagasló alkotójává, sőt az egész leg- újabbkori festészet egyik legnagyobb aktfestőjévé. Ekkori képeire valami irizáló gyöngyházfény jellemző, és ez a vonás széptestű aktjainak csodálatos élet- teliségetés egyben egészséges érzékiséget kölcsönöz. Renoir ecsetje az élet örömeit és a női szépséget ünnepelte. Ez a sajátsága hozza olyan közel művészetét a nemrégen elhúnyt nagy magyar festőnkhöz. Csók Istvánhoz. Mind a keltőjük munkásságából saját népük egészsége, életereje, közvetlen emberiessége sugároz felénk. És bár Csók István és Auguste Renoir festészete, világnézete, társadalmi helyzete polgári volt, mégis mindkettőjük művészete halhatatlan értéket jelent a szocialista művészet számára, mert festészetük az élet szere- tetét, derűjét, az emberi boldogságot hirdette. Dr. BASKAI ERNÖNÉ, a TIT tagja 1961. FEBRUAR 35., SZOMBAT* GÉZA 120 évvel ezelőtt, 1841. február 25- én született PIERRE RENOIR francia festő és szobrász, az impresszionizmus mestere. Műved finom színekkel a modem életet (A páholy, A séta), gyöngéd, bájos nőalakokat ábrázolnak (Fürdőző nők): Késői képei a vöröses színek kihangsúlyozása miatt egyhangúakká váltak. Élete végén szobrászattal is foglalkozott (Venus-szobor): 80 évvel ezelőtt, 1881-ben ezen s napon született WILLIAM FOSTER, az USA kommunista pártjának alapító tagja, ö szervezte meg az első amerikai vasmunkás szakszervezetet. Híres műve: Az amerikai földrész rövid története. 5S évvel ezelőtt, 1906-ban e napon született LÖWY SÁNDOR kommunista ifjúmunkás, a KIMSZ titkára, a magyar munkásmozgalom harcosa és mártírja. Az 1926-os választások után Indított perből kifolyólag elítélték és a börtönben megölték. 90 éve, 1871-ben e napon született LESZJA UKRAINKA ukrán írónő. 40 évvel ezelőtt, 1921-ben ezen a napom alakult Szovjet-Grúzia: A Különleges világnap Hatvanban A Hatvani MÁV kultúrotthon színjátszói vasárnap nagy sikerrel adták elő Tabi László Különleges világnap című vígjátékát. A színjátszók jó alakításaikkal vitték színre a szerző mondanivalóját. A vígjáték rendezője és egyben főszereplője is Pádár Béla, Zsenda ÜB-elnök szerepében, ügyes alakításával sikeresen érzékeltette az ÜB-elnök jellemét. A két fiatalt, akik az öregek felfogásával ellentétes nézeteket vallanak, Kovács Magda és Szalontai Csaba játszották. A közönség lelkes tapssal jutalmazta K. Kőhalmi Éva Zsen- dáné, Kovács Károly, dr. Baranyai és Árti Klári feleség alakítását. Még a néhányszavas szerepeket is plyan jó színjátszók alakították, mint Menyhárt Pál, Vukovics Jenő, Basa József, Juhász Ferenc és Komáromi Péter, akik általában főszerepekben mutatkoznak a közönség előtt. A komikus szerepeiről jól ismert Gyarmati János szinte kétszavas szerepével is azt bizonyította, hogy a rendezőnek sikerült megteremtenie a nagyobb és kisebb szerepek közötti összhangot. Az ötletes és szépen kidolgozott díszleteket C'tai László tervezte éa készítette. Dr. Rőczey Ödön Ceruzavég Állítólag a nevetés hizlal. Javaslatom: nevetéshez prelu- dint! *• A házasságot a nő találta fel. A válást — a férfi! «* Érdekes, hogy minden gyerek csodagyerek, okos és meglepő dolgokat tud mondani, tenni. Talán az lenne a legjobb, ha soha nem nőnénk fel. Csak akkor hogyan lenne gyerek. *• A diplomácia eddig olyan tudomány volt, amelyben úgy kellett mondani a semmit, hogy valaminek tűnjék, a valamit pedig úgy, hogy semminek. Ennyi volt az egész. Bele is bukott a kapitalizmus! HOP vAm JÓZSEF: »««»« • • » _ . m _ ••••••• »VI • ••••••••••••••••••• • V.V.-.V. K fí uÉlMt v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v, .•»»:•». *1« VC-Jl < V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V. (48.) — Más kapva kapna az alkalmon, hogy elhessegessen minden apró gyanút, te pedig tépelődsz, mint egy megszeppent gyerek. Másodszor: mi igenis a magunkéból élünk. Nem vagyunk tolvajok, és senkin sem élősködünk! Sőt! Mi adunk! Mi egy sereg embernek kimondottan jót teszünk! Mi kenyeret adunk a szabóknak, a cipészeknek, a varrónőknek, a cselédlánynak, és még isten tudja, ki mindenkinek. A mi házunk tárva- nyitva a vendégeink előtt. Mi embereket segítünk, szárny- szegett embereket, mint ezt a tehetséges, de utcára dobott Bencsiket is. Jótétemények fűződnek a nevünkhöz. Es akkor te ilyen badarságokon töröd a fejedet, ezzel a képtelenséggel emészted magadat? Júlia szelídre fogta a hangját és gyöngéden átölelte Szerencsés vállát: — Verd ki a fejedből ezeket a butaságokat. Légy okos és erős! Szerencsés feje tele volt kusza gondolatokkal. Az asszony fölényes érvelése valamelyest megnyugtatta. Talán teljesen feloldódott volna, ha nem kísérti egy éles látomás, amely egy pillanatra sem tágít előle. Benkő arca, derűs, szerető tekintete. Igen, mintha megint szemközt ülnének, és Benkő most már számon kémé tőle egész ! életét. Gyakran elfogja ez a szorongató érzés, és ilyenkor kiszárad a torka és pirosság ömlik szét az arcán. Szinte babonás tisztelettel bámul fel erre az emberre. S ha gondolatban fölidéződik előtte, szűköl a lelke, mint a megvert kutya, amely nem is a verést fájlalja, de restelli, hogy ösztöneinek engedelmeskedve megcsalta gazdáját, bemászott a tyúkólba és felfalta a tojásokat. Az egyetlen ember, akinek nem tud magabiztosan, pökhendien a szemébe nézni. Most már maga is csodálkozott az osztályvezetői yértekez- leten lezajlott epizódon, hogyan is tudott visszavágni Benkőnek. Szerencsés egy idő óta a magasból bámészkodott lefelé mindenkire. Ügy érezte, futkosó törpék, silány emberkék rohan^ásznak körülötte két krajcár után, akik, ha egy- egy új göncöt vagy vacak rádiót, vagy netán egy hitvány karórát vesznek maguknak azt hiszik, övék lett a világ. Egy sem ér fel őhozzá! Milyen nyomorúságos, szennyes kis életek vannak. Hányszor jönnek be hozzá kétszáz forintos előlegek engedélyezéséért, hát micsoda rongy élet az olyan? Némelyik úgy fest, mint egy ágrólszakadt. Ez a Bolgár is, micsoda fráter! Mindennap zsíros kenyeret ebédel. Csoda-e, ha ezeket az embereket ő úgy vezeti orruknál fogva, ahogy akarja? De Benkő... ö megcsalja ............. v.v.v.t.v.v.v.v.v.v.v.v. Benkőt is, aki visszahozta az életbe, aki mellé állt a fogság reménytelen, öntudatlan éveiben, aki mindenét megosztotta vele, akinek derűs, tiszta lényéből táplálkozott a lelke, aki visszaadta hitét és megtanította arra, hogy érdemes élni ... És aki úgy bízik benne, mint még soha senki más. Hiszen úgy állt a gyárvezetőség elé, mint az égből pottyant ember, azt sem tudták, kicsoda, és ebben a mai világban, amikor két kézzel kotorásznak az emberek származásában, számon tartják és számba veszik olyan távoli rokonait is, akikkel soha két szót sem váltott — Benkő habozás nélkül fedezi őt a becsületével, a tisztességével, a bizalmával. Es Szerencsés, nyakig merül közvén a mocsokban, a meg-megmoccanó lelkiismeret serkentésére úgy nézett fel Benkőre, mint az egyetlen cölöpre, amelybe legalább fél kézzel belekapaszkodhat, mielőtt prrán-száján át beomlik a fullasztó mocsár leve, s 51 ezt a cölöpöt elengedné, végképp elsüllyedne nemcsak a világ, de önmaga előtt is. Rutinos alakoskodó volt már, szemrebbenés nélkül hazudott bárki képébe, de Benkő tekintete előtt visszarettent. Nem tudta rászánni magát, hogy egyszer meghívja Benkőéket otthonába. Pedig neki szívesen adna, de nem leplezheti le magát előtte. Mint a magasfeszültségű villamos- áram, úgy futott végig a gerincén a megrettenés: ha Benkő megtudná, amit sohasem szabad megtudnia, vajon ... vajon megbocsátana-e neki? Ettől a gondolattól irtózva igyekezett menekülni. Pedig minél inkább szabadult volna tőle, annál fenyegetőbben ágaskodott fel agyában a felismerés: egyszer minden kalandor kitörheti a nyakát. De hogyan is fordulhatna vissza? Nincs út visszafelé. És ha egyszer eljön a számonkérés órája, Benkő is elfordul tőle, ő végzetesen egyedül marad. Csak ezt ne! Lelkének utolsó tiszta érzésfoszlányával kapaszkodott Benkő barátságába. Egy pillanatig sem ringatta magát abban az ábrándban, hogy Benkőben cinkosra találhat. De vajon nem sejt valamit Benkő? Erre a kérdésre még mindig, nem tudott felelni, bár az emlékezetes beszélgetés óta százszor is megpróbálta kitalálni a valóságot. Júlia asszony már fél nyolckor szemügyre vette Szerencsést. — Mutasd magad! Fordulj csak! Szent Isten, milyen rosz- szul áll neked ez a nyakkendő! Várj, hozok másikat. Emeld feljebb az állad. Ügy, ez jó lesz! Ugye, milyen más? Hol a díszzsebkendőd? Szerencsés leplezetlen gúnynyal kísérte ezt a túláradó gondoskodást: j — Ha nem babrálnál Ánnyit velem, olyan lennék, mint egy madárijesztő, igaz? Ezt akartad mondani? — Ugyan, szívem, még az hiányzik, hogy felhúzd az orrodat. — Mindjárt itt lesznek. Azt akarom, hogy nett légy .[.Végre ott tartynk, hogy Felpéczy keresi a társaságokat. örül, hogy eljöhet hozzád. Vacsora után én a mamával és Felpéczynével félrevonulok, ti kártyázzatok és disku- ráljatok. Majd elfelejtem, fiacskám, amikor megjönnek, te kezet- csókolsz Fel- péczynének. Gyere, próbáljuk ki. Szerencsés tiltakozni akart, de Júlia sodró lendületétől nem jutott szóhoz. Esetlenül kezetcsókolt a fejedelmi póz. ban tetszelgő Júliának. (Folytatjuk)