Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-24 / 47. szám

2

NEPÜJSAO

1961. február 24., péntek

Jelentés, amely miatt Salazar üldözni kezdte Galvaot

»Csak a halottak mentesülnek a kényszermunka alól"

Antonin Novotny látogatása Mezőhegyesen

Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, csütörtökön délelőtt felkereste a Mezőhegyes! Állami Gazdaságot. Kíséretében volt Rudolf Strechaj, a Csehszlovák Kommunista Párt politikai bizottságának póttagja, a szlovák nemzeti tanács elnöke, a csehszlovák kormány elnökhelyettese, Vaclav David, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter, Stanislav Vlna, miniszter, az Állami Tervbizottság első elnökhelyettese, Frantisek Faraga, a Szlovák Kommunista Párt Galántai Járási Pártbizottságának első titkára, Vaclav Do- lezal, a jesenicei termelőszövetkezet elnöke és Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyaroszági nagykövete. A vendégeket Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az Elnöki Tanács tagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács ritkára, Holléi Imre, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, Púja Frigyes külügyminiszterhelyettes, Marjai József, hazánk prágai nagykövete kísérték.

A mezőhegyesi állomáson Antonin Novotny elnököt és kíséretét Losonczi Pál földművelésügyi miniszter, Glau- ko Mátyás,' a Békés megyei pártbizottság első titkára, Arany Tóth Lajos, a Békés megyei Tanács VB-elnöke üdvözölte. Az elnök és kísérete megtekintette az állami gazdaság tehenészetét, majd Majoros János, a gazdaság igazgatója ebéden látta vendégül Novotny elnököt és a kíséretében levő csehszlovák és magyar személyiségeket. (MTI)

4ki a tűzzel játszik

Bemutatjuk Willy Brandt kancellárjelöltet

széles alapján látogatnak el a kórházakba — ahol a látogatók kedvéért kivételesen fölmossák a padlót és megtisztítják a fürdőket mindezt nem hiszik el"

4 munkások fiaikat leromlása

„Állítom, hogy Guineában, Angolában és Mocambiqueban egyáltalán nincs semmiféle egészségügyi szolgálat a bennszülöttek számára, néhány ritka helyi esetet kivéve.”

„... Olyan helyzetben vagyunk, mintha tűzvész pusztított volna és nem lenne vizünk, tűzoltótecskendönk, sem tűzoltónk. így tehát nem meglepő, hogy a csecsemőhalandóság 60 százalékot tesz ki."

Nem ritka eset, hogy a munkások körében a halálozási arányszám 40 százalékos — folytatja a jelentés.

Erőszakos eljárások

A munkástoborzó központokban — állapítja meg a továbbiakban a jelentés — a már munkaképeseknek nyilvánítottakat orvosi vizsgálatnak vetették alá és itt további 12 százalékot dobtak ki egészségügyi okokból. További 10 százalék megszökött a munkából, vagy megbetegedett, és így újabb 15 ezer munkással csökkent a munkaképesek létszáma. E hiány pótlására felháborítóan erőszakos eljárásokhoz folyamodtak. „Csak a halottak mentesülnek a kényszermunka alól."

„A helyzet rosszabb Angolában, mint Mocambiqueban, mert az előző gyarmaton a kormány lett a fő munkato- borzó és munkaelosztó, és a telepesek írásban követelik a munkaerőt a bennszülöttek ügyeivel foglalkozó minisztériumtól. Ugyanúgy vásárolják a munkaerőt, mint más árucikkeket.”

„Mocambiqueban ugyanezt az eljárást követik .,. A telepesek már teljesen megszokták, hogy a kormánynak kötelessége ellátni őket munkásokkal. A kormány pedig hallgatólagosan elismeri ezt a kötelezettségét, mert ellátja a telepeseket munkásokkal és eközben az erőszak alkalmazásához folyamodik.”

4 „bérelt ember“

A helyzet sok tekintetben rosszabb — hangsúlyozza a jelentés —, mint az egyszerű rabszolgaságban volt. A rabszolgakereskedelem idején a bennszülöttet úgy adták-vet- ték, akár a barmot — tulajdonosa arra törekedett, hogy munkaképes maradjon és úgy törődött vele, mint lovával, vagy ökrével. Jelenleg azonban a bennszülöttet nem vásárolják, hanem egyszerűen bérbe veszik a kormánytól, bár szabad ember a neve. Munkáltatója vajmi keveset törődik azzal, hogy a munka elvégzése során megbetegszik- e vagy meghal, mert ha munkaképtelenné válik, vagy meghal, a munkáltató egyszerűen új munkaerőt követel a kormánytól.

A jelentések szerint a bennszülött munkaerőt különböző feltételek alapjául alkalmazhatják. Először is mint önkéntes munkásokat, a hatóságok azonban általában nem engedték meg a munkásoknak, hogy szabadon válasszák meg munkaadóikat. A munkás nem választhatja meg azt a munkáltatót, aki a legjobb fizetést ajánlotta, hanem kénytelen volt ahhoz szegődni, akit a hatóságok jelöltek ki és így a törvény által előírt minimális fizetést kapta.

Az alkalmaztatás másik módja az volt, hogy a hatóságok a bennszülött törzsfőnökök támogatásával egyszerűen rákényszerítik a munkásokat egy munkahely elfoglalása. Ezt nevezik a bennszülöttek ton- tractonak, ami azt jelenti, hogy a bennszülöttek ügyeivel foglalkozó minisztérium összegyűjti az embereket és aztán kiszolgáltatja őket a munkáltatóknak.

Munka, fizetés nélkül

A jelentés megjegyzi, hogy a bennszülöttek gyűlölték a contractot. Néhány ilyen szerződtetett munkást S. Tómé szigetére szállítottak, mégpedig olyan körülmények között, ahogyan az állatokat szokták szállítani. Terrorizálták őket azért is, hogy munkát vállaljanak Angola ültetvényein, ahova a munkások nem akartak menni, mert tudták, hogy 20—30 százalékukra halál vár.

A kormány, akárcsak a telepesek számára, saját magának is toborzott munkásokat. Ha pedig munkaerőhiány volt, még az asszonyokat és betegeket is munkába fogta. Miután pedig a helyi minisztériumoknak gyakran nem volt elegendő pénzük ahhoz, hogy időben kifizessék a béreket, a kormány ilyenkor arra kényszerítette a bennszülötteket, hogy az utakon és az állami farmokon fizetés és élelem nélkül dolgozzanak. Nehéz munkákat kellett végezniök a távoli területeken és a fizetést csak hónapokkal később kapták meg.

Befejezésül a jelentés beszámol arról, hogy a munkáltatók tevékenysége milyen hatást gyakorolt a munkaerő problémákra. A munkáltatók a következő eljárásokhoz folyamodtak: 1. Minden lehetséges módon ellenállást fejtettek ki a tisztességes bérpolitikával szemben; 2. rosszul bántak a munkásokkal, gyakori volt a testi fenyítés és többnyire nem teljesítették azt a kötelezettségüket, hogy ruhával, élelmiszerrel és egészségügyi szolgáltatásokkal lássák el a munkásokat.

„Még rhindig az az elképzelés uralkodik, hogy a bennszülött nem más, mint terhes vadállat”; 3. pazarolták a munkaerőt, mindent kézzel végeztettek, s teherkocsi húzásától kezdve a mocsarak lecsapolá- sáig; 4. a bennszülött munka- erő-toborzók erkölcsi és jellembeli fogyatékosságról tettek bizonyságot; 5. az éghajlati változások tekintetbe vétele nélkül helyezték a munkásokat egyik területről a másikra; 6. a kereskedők kluzsorázták a bennszülötteket; 7. közömbösséget tanúsítottak a munkások lakáskörülményei iránt.

Senki sem tagadja, hogy a probléma igen bonyolult. „Tény azonban, hogy ezt már tíz év óta tudjuk és ez alatt a tíz év alatt a probléma megoldására egyetlen hatékony intézkedési sem tettünk”.

A jelentés végezetül megállapítja: „Teljes felelősséggel állítom és bizonyítani tudom, hogy mindez, amit mondok, igaz. Legfeljebb azért érhet bírálat, hogy nem mondtam el a teljes igazságot, vagy nem ismertettem a probléma valamennyi vonatkozását. Ehhez azonban jó néhány kötet könyvet kellene megírnom”.

tanácsadójaként; ugyanez év nyarán Barcelonában a harcoló csapatok hátában, a népfrontkormány megdöntését célzó lázadást szervezett. Ebben az időben szoros kapcsolatba lépett a Gestapó-ügynökökkel is. Később Brandt újságíróként tevékenykedett. Írásaiban ontotta a rágalmakat a szocialista Szovjetunió és az illegalitásba kényszerített Német Kommunista Párt ellen. 1940- ben, miután Hitler hordái betörtek Norvégiába, Stockholmba távozott. Ebben az időszakban két könyvet is írt, amelyekben eltorzítva elemezte az ország osztályerőviszonyait. Stockholmban közben a norvég sajtóiroda vezetője lett, s ekkor már az amerikai követség utasításait hajtotta végre.

Politikai pályafutásában új fejezet nyílt, amikor 1940-ban a Német Szociáldemokrata Párt elnökségének tagja lett. Brandt kezdettől fogva a munkásosztály érdekeinek elárulása dicstelen vonalát képviselte. Kom- munistaellenességével és a szocialista tábor, a Szovjetunió rágalmazásával, a nemzetközi helyzet mérgezésével egyre jobbad magára vonta a figyelmet. Mindenekelőtt Brandt vezetésével süllyedt a Német Szociáldemokrata Párt egyre inkább az árulás, az önálló osztálypolitika feladásának mocsarába.

A Német Szociáldemokrata Párt hannoveri kongresszusán valamennyi lényeges politikai kérdésben az Adenauer-kor- mányzat álláspontját ismételte meg, sőt — ha lehetséges — jobbról próbálta azt megelőzni. E kongresszuson mondott zárszavában leplezetlenül támogatta a militarizmust; hűségét nyilvánította az agresszív Észak-Atlanti paktumhoz, hozzájárult Nyugat-Németország atomfelfegyverzéséhez.

EZEK SZERINT a választáson Nyugat-Németország lakossága eldöntheti majd, hogy a militarista-revansista-békebon- tó politikát képviselő két vezéregyéniség közül a 47 éves Willy Brandt, vagy a 85 éves dr. Konrad Adenauer álljon-e a kormányrúdnál. (—r)

„HA MAR A BÉKE és a

nemzetközi együttműködés ellenségeiről van szó, hadd említsem meg Brandt urat, Nyu- gat-Berlin hangoskodó főpolgármesterét. Néha-néha túl harciasán hadonászik ez az úr... Lehet, hogy vezetékneve nem hagyja nyugodni, Brandt ugyanis tűzvészt jelent. Manapság... a nevéhez hűen viselkedik.’’ — Hruscsov elvtárs jellemezte e szavakkal legutóbbi berlini tartózkodása idején Willy Brandtot, Nyu- gat-Berlin főpolgármesterét, ezt a háborús uszító, a revan- sistákkal, a militaristákkal, a munkásosztály esküdt ellenségeivel együttműködő jobboldali szociáldemokrata politikust.

Nem véletlen, hogy a monopolisták sajtója nem fukarkodik az elismeréssel, ha Brandt- ról van szó. Ez a burzsoá ügynök a maga módján rászolgált imperialista gazdái támogatására, hiszen, ha tetteit, békebontó nyilakozatait értékeljük, kiderül, hogy pápább a pápánál, militaristább a militaristáknál.

Ismeretes, hogy a nyugatberlini helyzet rendellenessége háborús tűzfészket teremtett. A béke fenntartásának érdekei parancsolóan követelik, hogy szűnjék meg ez a veszedelmes gócpont, és Nyugat- Berlin váljék szabad várossá. Brandt szerint azonban Nyu- gat-Berlinben normális viszonyok uralkodnak, ő nem talál semmiféle rendellenességet. Tehát normálisnak tartja, hogy e „frontvárosban” legalább nyolcvan kém- és propagandaszervezet provokál és uszít a szocialista tábor ellen. A várost előretolt NATO-tá- maszponttá építették ki, s a bonni törvények szerint üldözik a békeharcosokat, jóllehet Nyugat-Berlin nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz. Brandt nem tekinti rendellenesnek, hogy a nyugat-berlini ipar jelentős részét a militaristák fegyverkezési hajszájának, atomőrületének szolgálatába állítják. Szerinte normális az is, hogy a bonni NATO-hadseregbe nyugat-berlini lakosokat toboroznak és nyomással. félrevezetéssel, eszközökben nein válogatva,' kényszerítik az ifjakat a hadseregbe. Brandt kihívóan kardoskodott amellett, hogv a szövetségi gyűlés ülését Nyugat- Berlinben tartsák, az ő .nevéhez fűződik az a provokációs javaslat, hogy Bonn helyett

Nyugat-Berlin legyen az

NSZK fővárosa. A főpolgárA

Csehszlovák Szocialista Köztársaság eredményeiről

Főiskolások száma (10 000 lakosra számítva)

Csehszlovákia az utóbbi 15 évben a fejlett Ipari országok színvonalára emelkedett. Ez kedvezően érezteti hatását az ország kulturális életének fellendülésében is. A gazdasági fejlődés,valósággal forradalmi változásokat hozott többek között az oktatásban is. Szlovákiában 1937-ben csak egy főiskola volt, 2079 hallgatóval. Az elmúlt tanévben már 12 főiskola működött Szlovákiában, több mint 16 ezer hallgatóval.

Magasra emelkedett a szakiskolák, clsdnrban az ipari szakiskolák színvonala is. 1922—1945 között a szlovákiai ipariskolák száma 11—14, hallgatóik száma 2000 körül mozgott. Az 1958—59-es tanévben már 40 ipariskola működött, 23 554 tanulóval.

A következő öt év folyamán még nagyobb fejlődésről adhat számot a szomszédos baráti ország. Mintegy 700 ezer tanuló számára építenek iskolát, 11 ezerrel több lesz a főiskolai hallgatók száma, mint jelen*» leg.

mester minden módon mérgezi a légkört, tovább bonyolítja a különben is bonyolult nyugat-berlini kérdést.

VÁLLALKOZOTT még arra a dicstelen szerepre is, hogy a közelmúltban Nyugat-Berlin- ben tartott fasiszta-revansiszta találkozón főszónokként lépjen fel. Hírhedt beszédében egyetértett a nyugatnémet re- vansisták területi igényeivel, helyeselte a nyugatnémet tábornoki kar békeellenes, atomfegyvert követelő emlékiratát. Az általa irányított hatóságok a Német Demokratikus Köztársaság állampolgáraival szemben az ország szuverenitását súlyosan sértő provokációkat követnek el. Nem riadnak vissza attól sem, hogy az NDK területéről raboljanak el közlekedési alkalmazottakat, békés állampolgárokat.

Brandt papíron a Szociáldemokrata Párt tagja. Ennek ellenére egy húron pendül a munkásosztály és a béke leggonoszabb ellenségeivel, Adenau- errel, Strausszal, Globkéval és hasonszőrű társaival. Akár elvi, akár gyakorlati kérdésekről, külpolitikai irányvonalról, a demokratikus szabadságjogok megnyirbálásáról van szó, a jobboldali szociáldemokrata vezető Brandt és a revanslsta— militarista körök között teljes az összhang.

Egyesíti őket a munkásmozgalom megrögzött gyűlölete, valamint a nemzetközi helyzet envhülésétől való rettegés.

Érdemes röviden vlsszapil- lantai arra, hogy Willy Brandt, ez az elvtelen kalandor, hogyan jutott el az adenaueri és straussi irányvonallal való közösségig?

JÖLLEHET az elmúlt 30 esztendőben mindig a szociáldemokrata párt tagsági könyvét hordta a zsebében, mégis, állandóan á munkásmozgalom züllesztőinek, a kapitalizmus védelmezőinek soraiban kötött ki. Már 1933-ban egy norvégiai trockista szervezetben található, amelynek áruló tevékenysége a Szovjetunióban folyó szocialista építés ellen irányult. 1937-ben Spanyolországban tűnt fel, egy trockista szervezet

Otta István vezérőrnagy a nemzetközi helyzetről tartott előadást. Nagy érdeklődéssel kísért beszédében részletesen elemezte a külpolitikai helyzetet és vázolta a népfront idő-' szerű feladatait.

A tavaszi mezőgazdasági munkákra való felkészüléssel kapcsolatos népfront-feladatokat Molek Jenő, a megyei tanács VB-elnökhelyettese, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja ismertette. Az előadásokat több hozzászólás, élénk vita követte.

A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága tegnap délelőtt Egerben, a Szakszervezeti Székházban ülést tartott. Dr. Csemik József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke megnyitójában üdvözölte a megjelenteket, többek között Otta István vezérőrnagyot, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagját, Bíró Józsefet, az MSZMP megyei bizottsága titkárát, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében megjelent dr. Fábián József és dr. Gutter Oszkárt

A békcmozgalmi feladatokat és a mezőgazdasági munkákra való felkészülést vitatták meg a Hazafias Népfront megyei bizottságának ülésén

Az Observer nyomán közöljük Henrique Galvao kapitánynak az angolai, a mocambiquei és a portugál- guineat helyzetről készült jelentésnek néhány figyelemre méltó részletét. Ezért a jelentésért került lényegében börtönbe a Santa Li- berdade „kapitánya”.

Galvao kapitány jelentése bevezető részében megállapította, hogy évek óta „kivándorlási hullám” indult meg Portugália afrikai gyarmatairól.

Ebben döntő szerepet játszott a hivatalosan engedélyezett kivándorlás Dél-Afrikába és Rhodéziába. Portugál-Gul- nea, Mocambique és Angola lakossága számának leapadását azonban fokozott mértékben az engedély nélküli kivándorlás idézte elő.

A jelentések szerint Angolában részben ez a tényező volt felelős a népszámlálási adatokban mutatkozó igen súlyos csökkenésért. A bennszülöttek egy része munkaszerződése lejárta után visszatért áz országba, de ezek az „emigráció propagandistáivá lettek". Arról regélnek, milyen különbség van a portugál gyarmatokon és más, szomszédos gyarmatokon levő életszínvonal között.

Az elnéptelenedett' falvak

Növekedett az engedély nélküli kivándorlók száma a belső területeken és a határtól távol eső vidékeken is. Ez meglátszott az elnéptelenedett falvakban; a határterületeken például sehol sem voltak láthatók jó erőben levő emberek. Ezekben a falvakban, az ún. kralokban, csak siránkozó öreg emberek, gyermekek, asszonyok és betegek maradtak.

„A lakosság tömegesen menekül, elhagyja földjét és otthonát és a falvak elnéptelenednek.”

A jelentés konzervatív becslése szerint tíz év alatt a három gyarmatból egymillió bennszülött vándorolt ki. A helyi lakopok fizikai leromlása miatt bekövetkezett „demográfiai veszteségek” az orvosi ellátás hiányának, a rosszultáp- láltságnak, a születési arányszám csökkenésének, a csecsemőhalandóságnak és a veszélyes munkakörülményeknek tudhatók be. „A helyi lakosság fizikai leromlása, különösen Mocambique északi részén, olyan valóság, amelyet egyetlen felületes megfigyelő sem hagyhat figyelmen kívül.”

„Ezek a bajok — folytatja a jelentés — az elmúlt 60 év poli- tikai-adminisztrativ eljárásnak következményei.” A megszállási háborúk három évszázados hódító háborúkat követtek, amelyekben már a helyi lakosság nagy része elpusztult. Bizonyos katonai hadműveleteket embertelen kegyetlen- Béggel és durvasággal hajtottak Végre, és ezek tulajdonképpen y,irtóhadjáratok voltak”.

A születési aránvsxám csökkenése

Az ország elszegényedésének legnyilvánvalóbb jelei a születési arányszám jelented csökkenése, a csecsemőhalandóság szörnyű aránya, a betegek egyre nagyobb száma, valamint a halálozási statisztika magasba szökése.

„Ezeket a tényeket azonban >— hangsúlyozta Galvao — csak a hivatalos statisztikák alapján nem érthetjük meg teljesen. A számadatok, azok némák, statikusak. Nem üvölte- nek, nem mondanak semmit az elszenvedett kínokról. Az embernek mindezt saját szemével kell látnia és buzdítani kell azokat, akik meg akarják ismerni a helyzetet, ahelyett, hogy száműzetésbe küldenék őket..

„Kijelenthetem, hogy a szülőkről való gondoskodás, a .csecsemőgondozás, a malária, álomkór, általában a megbetegedések elleni küzdelem, puszta formalitás. A bürokratikus hálózat és az egymással ellentétben álló személyi érdekek bonyolultsága következtében minden csak külső látszat marad. A legsúlyosabb tény az, hogy azok, akik menet közben ellenőrzik az egészségügyi szol- Igálatot, vagy előzetes megbe-