Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-24 / 47. szám

2 NEPÜJSAO 1961. február 24., péntek Jelentés, amely miatt Salazar üldözni kezdte Galvaot »Csak a halottak mentesülnek a kényszermunka alól" Antonin Novotny látogatása Mezőhegyesen Antonin Novotny, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnöke, csü­törtökön délelőtt felkereste a Mezőhegyes! Állami Gazdasá­got. Kíséretében volt Rudolf Strechaj, a Csehszlovák Kom­munista Párt politikai bizott­ságának póttagja, a szlovák nemzeti tanács elnöke, a cseh­szlovák kormány elnökhelyet­tese, Vaclav David, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja, külügyminiszter, Stanislav Vlna, miniszter, az Állami Tervbizottság első elnökhe­lyettese, Frantisek Faraga, a Szlovák Kommunista Párt Galántai Járási Pártbizottsá­gának első titkára, Vaclav Do- lezal, a jesenicei termelőszö­vetkezet elnöke és Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság magyaroszági nagykövete. A vendégeket Ma­rosán György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az Elnöki Tanács tagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács rit­kára, Holléi Imre, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, Púja Frigyes külügyminiszterhe­lyettes, Marjai József, hazánk prágai nagykövete kísérték. A mezőhegyesi állomáson Antonin Novotny elnököt és kíséretét Losonczi Pál föld­művelésügyi miniszter, Glau- ko Mátyás,' a Békés megyei pártbizottság első titkára, Arany Tóth Lajos, a Békés megyei Tanács VB-elnöke üd­vözölte. Az elnök és kísérete megtekintette az állami gaz­daság tehenészetét, majd Ma­joros János, a gazdaság igaz­gatója ebéden látta vendégül Novotny elnököt és a kísére­tében levő csehszlovák és ma­gyar személyiségeket. (MTI) 4ki a tűzzel játszik Bemutatjuk Willy Brandt kancellárjelöltet széles alapján látogatnak el a kórházakba — ahol a látogatók kedvéért kivételesen fölmossák a padlót és megtisztítják a für­dőket mindezt nem hiszik el" 4 munkások fiaikat leromlása „Állítom, hogy Guineában, Angolában és Mocambiqueban egyáltalán nincs semmiféle egészségügyi szolgálat a benn­szülöttek számára, néhány rit­ka helyi esetet kivéve.” „... Olyan helyzetben va­gyunk, mintha tűzvész pusztí­tott volna és nem lenne vizünk, tűzoltótecskendönk, sem tűzol­tónk. így tehát nem meglepő, hogy a csecsemőhalandóság 60 százalékot tesz ki." Nem ritka eset, hogy a mun­kások körében a halálozási arányszám 40 százalékos — folytatja a jelentés. Erőszakos eljárások A munkástoborzó központok­ban — állapítja meg a továb­biakban a jelentés — a már munkaképeseknek nyilvání­tottakat orvosi vizsgálatnak ve­tették alá és itt további 12 szá­zalékot dobtak ki egészségügyi okokból. További 10 százalék megszökött a munkából, vagy megbetegedett, és így újabb 15 ezer munkással csökkent a munkaképesek létszáma. E hiány pótlására felháborítóan erőszakos eljárásokhoz folya­modtak. „Csak a halottak men­tesülnek a kényszermunka alól." „A helyzet rosszabb Ango­lában, mint Mocambiqueban, mert az előző gyarmaton a kormány lett a fő munkato- borzó és munkaelosztó, és a telepesek írásban követelik a munkaerőt a bennszülöttek ügyeivel foglalkozó miniszté­riumtól. Ugyanúgy vásárolják a munkaerőt, mint más áru­cikkeket.” „Mocambiqueban ugyanezt az eljárást követik .,. A tele­pesek már teljesen megszok­ták, hogy a kormánynak kö­telessége ellátni őket munká­sokkal. A kormány pedig hall­gatólagosan elismeri ezt a kö­telezettségét, mert ellátja a te­lepeseket munkásokkal és eközben az erőszak alkalma­zásához folyamodik.” 4 „bérelt ember“ A helyzet sok tekintetben rosszabb — hangsúlyozza a je­lentés —, mint az egyszerű rabszolgaságban volt. A rab­szolgakereskedelem idején a bennszülöttet úgy adták-vet- ték, akár a barmot — tulajdo­nosa arra törekedett, hogy munkaképes maradjon és úgy törődött vele, mint lovával, vagy ökrével. Jelenleg azon­ban a bennszülöttet nem vá­sárolják, hanem egyszerűen bérbe veszik a kormánytól, bár szabad ember a neve. Munkáltatója vajmi keveset törődik azzal, hogy a munka elvégzése során megbetegszik- e vagy meghal, mert ha mun­kaképtelenné válik, vagy meg­hal, a munkáltató egyszerűen új munkaerőt követel a kor­mánytól. A jelentések szerint a benn­szülött munkaerőt különböző feltételek alapjául alkalmaz­hatják. Először is mint önkén­tes munkásokat, a hatóságok azonban általában nem enged­ték meg a munkásoknak, hogy szabadon válasszák meg mun­kaadóikat. A munkás nem választhatja meg azt a mun­káltatót, aki a legjobb fizetést ajánlotta, hanem kénytelen volt ahhoz szegődni, akit a ha­tóságok jelöltek ki és így a törvény által előírt minimális fizetést kapta. Az alkalmaztatás másik módja az volt, hogy a hatósá­gok a bennszülött törzsfőnökök támogatásával egyszerűen rá­kényszerítik a munkásokat egy munkahely elfoglalása. Ezt nevezik a bennszülöttek ton- tractonak, ami azt jelenti, hogy a bennszülöttek ügyeivel fog­lalkozó minisztérium össze­gyűjti az embereket és aztán kiszolgáltatja őket a munkál­tatóknak. Munka, fizetés nélkül A jelentés megjegyzi, hogy a bennszülöttek gyűlölték a contractot. Néhány ilyen szer­ződtetett munkást S. Tómé szi­getére szállítottak, mégpedig olyan körülmények között, ahogyan az állatokat szokták szállítani. Terrorizálták őket azért is, hogy munkát vállal­janak Angola ültetvényein, ahova a munkások nem akar­tak menni, mert tudták, hogy 20—30 százalékukra halál vár. A kormány, akárcsak a tele­pesek számára, saját magának is toborzott munkásokat. Ha pedig munkaerőhiány volt, még az asszonyokat és bete­geket is munkába fogta. Mi­után pedig a helyi miniszté­riumoknak gyakran nem volt elegendő pénzük ahhoz, hogy időben kifizessék a béreket, a kormány ilyenkor arra kény­szerítette a bennszülötteket, hogy az utakon és az állami farmokon fizetés és élelem nélkül dolgozzanak. Nehéz munkákat kellett végezniök a távoli területeken és a fizetést csak hónapokkal később kap­ták meg. Befejezésül a jelentés be­számol arról, hogy a munkál­tatók tevékenysége milyen ha­tást gyakorolt a munkaerő problémákra. A munkáltatók a következő eljárásokhoz fo­lyamodtak: 1. Minden lehetsé­ges módon ellenállást fejtet­tek ki a tisztességes bérpoliti­kával szemben; 2. rosszul bántak a munkásokkal, gya­kori volt a testi fenyítés és többnyire nem teljesítették azt a kötelezettségüket, hogy ru­hával, élelmiszerrel és egész­ségügyi szolgáltatásokkal lás­sák el a munkásokat. „Még rhindig az az elképze­lés uralkodik, hogy a bennszü­lött nem más, mint terhes vad­állat”; 3. pazarolták a munka­erőt, mindent kézzel végeztet­tek, s teherkocsi húzásától kezdve a mocsarak lecsapolá- sáig; 4. a bennszülött munka- erő-toborzók erkölcsi és jel­lembeli fogyatékosságról tettek bizonyságot; 5. az éghajlati változások tekintetbe vétele nélkül helyezték a munkásokat egyik területről a másikra; 6. a kereskedők kluzsorázták a bennszülötteket; 7. közömbös­séget tanúsítottak a munkások lakáskörülményei iránt. Senki sem tagadja, hogy a probléma igen bonyolult. „Tény azonban, hogy ezt már tíz év óta tudjuk és ez alatt a tíz év alatt a probléma megol­dására egyetlen hatékony in­tézkedési sem tettünk”. A jelentés végezetül megál­lapítja: „Teljes felelősséggel állítom és bizonyítani tudom, hogy mindez, amit mondok, igaz. Legfeljebb azért érhet bí­rálat, hogy nem mondtam el a teljes igazságot, vagy nem is­mertettem a probléma vala­mennyi vonatkozását. Ehhez azonban jó néhány kötet köny­vet kellene megírnom”. tanácsadójaként; ugyanez év nyarán Barcelonában a harco­ló csapatok hátában, a nép­frontkormány megdöntését cél­zó lázadást szervezett. Ebben az időben szoros kapcsolatba lépett a Gestapó-ügynökökkel is. Később Brandt újságíróként tevékenykedett. Írásaiban on­totta a rágalmakat a szocialis­ta Szovjetunió és az illegali­tásba kényszerített Német Kommunista Párt ellen. 1940- ben, miután Hitler hordái be­törtek Norvégiába, Stockholm­ba távozott. Ebben az időszak­ban két könyvet is írt, ame­lyekben eltorzítva elemezte az ország osztályerőviszonyait. Stockholmban közben a norvég sajtóiroda vezetője lett, s ekkor már az amerikai követség uta­sításait hajtotta végre. Politikai pályafutásában új fejezet nyílt, amikor 1940-ban a Német Szociáldemokrata Párt elnökségének tagja lett. Brandt kezdettől fogva a munkásosz­tály érdekeinek elárulása dics­telen vonalát képviselte. Kom- munistaellenességével és a szo­cialista tábor, a Szovjetunió rágalmazásával, a nemzetközi helyzet mérgezésével egyre jobbad magára vonta a figyel­met. Mindenekelőtt Brandt ve­zetésével süllyedt a Német Szociáldemokrata Párt egyre inkább az árulás, az önálló osztálypolitika feladásának mocsarába. A Német Szociáldemokrata Párt hannoveri kongresszusán valamennyi lényeges politikai kérdésben az Adenauer-kor- mányzat álláspontját ismételte meg, sőt — ha lehetséges — jobbról próbálta azt megelőz­ni. E kongresszuson mondott zárszavában leplezetlenül tá­mogatta a militarizmust; hűsé­gét nyilvánította az agresszív Észak-Atlanti paktumhoz, hoz­zájárult Nyugat-Németország atomfelfegyverzéséhez. EZEK SZERINT a választá­son Nyugat-Németország lakos­sága eldöntheti majd, hogy a militarista-revansista-békebon- tó politikát képviselő két ve­zéregyéniség közül a 47 éves Willy Brandt, vagy a 85 éves dr. Konrad Adenauer álljon-e a kormányrúdnál. (—r) „HA MAR A BÉKE és a nemzetközi együttműködés el­lenségeiről van szó, hadd em­lítsem meg Brandt urat, Nyu- gat-Berlin hangoskodó főpol­gármesterét. Néha-néha túl harciasán hadonászik ez az úr... Lehet, hogy vezetékneve nem hagyja nyugodni, Brandt ugyanis tűzvészt jelent. Ma­napság... a nevéhez hűen visel­kedik.’’ — Hruscsov elvtárs jellemezte e szavakkal leg­utóbbi berlini tartózkodása idején Willy Brandtot, Nyu- gat-Berlin főpolgármesterét, ezt a háborús uszító, a revan- sistákkal, a militaristákkal, a munkásosztály esküdt ellensé­geivel együttműködő jobbol­dali szociáldemokrata politi­kust. Nem véletlen, hogy a mono­polisták sajtója nem fukarko­dik az elismeréssel, ha Brandt- ról van szó. Ez a burzsoá ügy­nök a maga módján rászolgált imperialista gazdái támogatá­sára, hiszen, ha tetteit, béke­bontó nyilakozatait értékeljük, kiderül, hogy pápább a pápá­nál, militaristább a militaris­táknál. Ismeretes, hogy a nyugat­berlini helyzet rendellenessé­ge háborús tűzfészket terem­tett. A béke fenntartásának ér­dekei parancsolóan követelik, hogy szűnjék meg ez a vesze­delmes gócpont, és Nyugat- Berlin váljék szabad várossá. Brandt szerint azonban Nyu- gat-Berlinben normális viszo­nyok uralkodnak, ő nem talál semmiféle rendellenességet. Tehát normálisnak tartja, hogy e „frontvárosban” leg­alább nyolcvan kém- és propa­gandaszervezet provokál és uszít a szocialista tábor ellen. A várost előretolt NATO-tá- maszponttá építették ki, s a bonni törvények szerint üldö­zik a békeharcosokat, jóllehet Nyugat-Berlin nem tartozik a Német Szövetségi Köztársaság­hoz. Brandt nem tekinti rend­ellenesnek, hogy a nyugat-ber­lini ipar jelentős részét a mili­taristák fegyverkezési hajszá­jának, atomőrületének szolgá­latába állítják. Szerinte nor­mális az is, hogy a bonni NATO-hadseregbe nyugat-ber­lini lakosokat toboroznak és nyomással. félrevezetéssel, eszközökben nein válogatva,' kényszerítik az ifjakat a had­seregbe. Brandt kihívóan kar­doskodott amellett, hogv a szö­vetségi gyűlés ülését Nyugat- Berlinben tartsák, az ő .nevé­hez fűződik az a provokációs javaslat, hogy Bonn helyett Nyugat-Berlin legyen az NSZK fővárosa. A főpolgár­A Csehszlovák Szocialista Köztársaság eredményeiről Főiskolások száma (10 000 lakosra számítva) Csehszlovákia az utóbbi 15 évben a fejlett Ipari országok színvonalá­ra emelkedett. Ez kedvezően érez­teti hatását az ország kulturális életének fellendülésében is. A gaz­dasági fejlődés,valósággal forradal­mi változásokat hozott többek kö­zött az oktatásban is. Szlovákiában 1937-ben csak egy főiskola volt, 2079 hallgatóval. Az elmúlt tanév­ben már 12 főiskola működött Szlo­vákiában, több mint 16 ezer hall­gatóval. Magasra emelkedett a szakisko­lák, clsdnrban az ipari szakiskolák színvonala is. 1922—1945 között a szlovákiai ipariskolák száma 11—14, hallgatóik száma 2000 körül moz­gott. Az 1958—59-es tanévben már 40 ipariskola működött, 23 554 ta­nulóval. A következő öt év folyamán még nagyobb fejlődésről adhat számot a szomszédos baráti ország. Mintegy 700 ezer tanuló számára építenek iskolát, 11 ezerrel több lesz a főis­kolai hallgatók száma, mint jelen*» leg. mester minden módon mérge­zi a légkört, tovább bonyolítja a különben is bonyolult nyu­gat-berlini kérdést. VÁLLALKOZOTT még arra a dicstelen szerepre is, hogy a közelmúltban Nyugat-Berlin- ben tartott fasiszta-revansiszta találkozón főszónokként lép­jen fel. Hírhedt beszédében egyetértett a nyugatnémet re- vansisták területi igényeivel, helyeselte a nyugatnémet tá­bornoki kar békeellenes, atom­fegyvert követelő emlékiratát. Az általa irányított hatóságok a Német Demokratikus Köz­társaság állampolgáraival szemben az ország szuvereni­tását súlyosan sértő provoká­ciókat követnek el. Nem riad­nak vissza attól sem, hogy az NDK területéről raboljanak el közlekedési alkalmazottakat, békés állampolgárokat. Brandt papíron a Szociálde­mokrata Párt tagja. Ennek el­lenére egy húron pendül a munkásosztály és a béke leggo­noszabb ellenségeivel, Adenau- errel, Strausszal, Globkéval és hasonszőrű társaival. Akár el­vi, akár gyakorlati kérdések­ről, külpolitikai irányvonalról, a demokratikus szabadságjo­gok megnyirbálásáról van szó, a jobboldali szociáldemokrata vezető Brandt és a revanslsta— militarista körök között teljes az összhang. Egyesíti őket a munkásmoz­galom megrögzött gyűlölete, valamint a nemzetközi helyzet envhülésétől való rettegés. Érdemes röviden vlsszapil- lantai arra, hogy Willy Brandt, ez az elvtelen kalandor, ho­gyan jutott el az adenaueri és straussi irányvonallal való kö­zösségig? JÖLLEHET az elmúlt 30 esz­tendőben mindig a szociálde­mokrata párt tagsági könyvét hordta a zsebében, mégis, ál­landóan á munkásmozgalom züllesztőinek, a kapitalizmus védelmezőinek soraiban kötött ki. Már 1933-ban egy norvégiai trockista szervezetben találha­tó, amelynek áruló tevékenysé­ge a Szovjetunióban folyó szo­cialista építés ellen irányult. 1937-ben Spanyolországban tűnt fel, egy trockista szervezet Otta István vezérőrnagy a nemzetközi helyzetről tartott előadást. Nagy érdeklődéssel kísért beszédében részletesen elemezte a külpolitikai helyze­tet és vázolta a népfront idő-' szerű feladatait. A tavaszi mezőgazdasági munkákra való felkészüléssel kapcsolatos népfront-feladato­kat Molek Jenő, a megyei ta­nács VB-elnökhelyettese, a Ha­zafias Népfront megyei elnök­ségének tagja ismertette. Az előadásokat több hozzászólás, élénk vita követte. A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága tegnap dél­előtt Egerben, a Szakszervezeti Székházban ülést tartott. Dr. Csemik József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke megnyitójában üdvö­zölte a megjelenteket, többek között Otta István vezérőrna­gyot, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának tagját, Bíró Józsefet, az MSZMP megyei bizottsága titkárát, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében megje­lent dr. Fábián József és dr. Gutter Oszkárt A békcmozgalmi feladatokat és a mezőgazdasági munkákra való felkészülést vitatták meg a Hazafias Népfront megyei bizottságának ülésén Az Observer nyomán kö­zöljük Henrique Galvao ka­pitánynak az angolai, a mocambiquei és a portugál- guineat helyzetről készült jelentésnek néhány figye­lemre méltó részletét. Ezért a jelentésért került lénye­gében börtönbe a Santa Li- berdade „kapitánya”. Galvao kapitány jelentése bevezető részében megállapí­totta, hogy évek óta „kivándor­lási hullám” indult meg Por­tugália afrikai gyarmatairól. Ebben döntő szerepet ját­szott a hivatalosan engedélye­zett kivándorlás Dél-Afrikába és Rhodéziába. Portugál-Gul- nea, Mocambique és Angola la­kossága számának leapadását azonban fokozott mértékben az engedély nélküli kivándor­lás idézte elő. A jelentések szerint Angolá­ban részben ez a tényező volt felelős a népszámlálási adatok­ban mutatkozó igen súlyos csökkenésért. A bennszülöttek egy része munkaszerződése le­járta után visszatért áz or­szágba, de ezek az „emigráció propagandistáivá lettek". Ar­ról regélnek, milyen különbség van a portugál gyarmatokon és más, szomszédos gyarmato­kon levő életszínvonal között. Az elnéptelenedett' falvak Növekedett az engedély nél­küli kivándorlók száma a belső területeken és a határtól távol eső vidékeken is. Ez meglát­szott az elnéptelenedett falvak­ban; a határterületeken példá­ul sehol sem voltak láthatók jó erőben levő emberek. Ezek­ben a falvakban, az ún. kralok­ban, csak siránkozó öreg em­berek, gyermekek, asszonyok és betegek maradtak. „A lakosság tömegesen me­nekül, elhagyja földjét és ott­honát és a falvak elnéptele­nednek.” A jelentés konzervatív becs­lése szerint tíz év alatt a há­rom gyarmatból egymillió bennszülött vándorolt ki. A he­lyi lakopok fizikai leromlása miatt bekövetkezett „demográ­fiai veszteségek” az orvosi el­látás hiányának, a rosszultáp- láltságnak, a születési arány­szám csökkenésének, a csecse­mőhalandóságnak és a veszé­lyes munkakörülményeknek tudhatók be. „A helyi lakos­ság fizikai leromlása, különö­sen Mocambique északi részén, olyan valóság, amelyet egyet­len felületes megfigyelő sem hagyhat figyelmen kívül.” „Ezek a bajok — folytatja a jelentés — az elmúlt 60 év poli- tikai-adminisztrativ eljárás­nak következményei.” A meg­szállási háborúk három évszá­zados hódító háborúkat követ­tek, amelyekben már a helyi lakosság nagy része elpusztult. Bizonyos katonai hadművele­teket embertelen kegyetlen- Béggel és durvasággal hajtottak Végre, és ezek tulajdonképpen y,irtóhadjáratok voltak”. A születési aránvsxám csökkenése Az ország elszegényedésének legnyilvánvalóbb jelei a szüle­tési arányszám jelented csök­kenése, a csecsemőhalandóság szörnyű aránya, a betegek egy­re nagyobb száma, valamint a halálozási statisztika magasba szökése. „Ezeket a tényeket azonban >— hangsúlyozta Galvao — csak a hivatalos statisztikák alap­ján nem érthetjük meg telje­sen. A számadatok, azok né­mák, statikusak. Nem üvölte- nek, nem mondanak semmit az elszenvedett kínokról. Az em­bernek mindezt saját szemével kell látnia és buzdítani kell azokat, akik meg akarják is­merni a helyzetet, ahelyett, hogy száműzetésbe küldenék őket.. „Kijelenthetem, hogy a szü­lőkről való gondoskodás, a .cse­csemőgondozás, a malária, álomkór, általában a megbete­gedések elleni küzdelem, pusz­ta formalitás. A bürokratikus hálózat és az egymással ellen­tétben álló személyi érdekek bonyolultsága következtében minden csak külső látszat ma­rad. A legsúlyosabb tény az, hogy azok, akik menet közben ellenőrzik az egészségügyi szol- Igálatot, vagy előzetes megbe-

Next

/
Thumbnails
Contents