Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-24 / 47. szám
19*1. február 24., péntek NÉPCJSAO 3 Tavaly 270, az idén legalább 400 kislakást kell építeni A Heves megyei KISZÖV aktívaüléséről MEGYÉNK KISIPARI szövetkezeteinek elnökei, főkönyvelői, műszaki vezetői, párttitkárai és az ellenőrző bizottságok elnökei tanácskozást tartottak Egerben. A tanácskozás részvevőivel Karnis Pál, a Heves megyei KISZOV elnöke ismertette a ktsz-ek hároméves tervünk időszakában elért eredményeit, a tapasztalt hiányosságokat s ezek elhárítására figyelmeztette a szövetkezeti vezetőket. Karnis Pál elmondotta, hogy a ktsz-ek 1957-hez viszonyítva — a hároméves terv eredményéit tekintve alapul — több mint 65 százalékos termelés- növekedést értek el. Ez az eredmény azonban csak kisebb mértékben származott a termelékenység emelkedéséből: 35 százalékkal emelkedett a szövetkezti dolgozók létszáma a hároméves terv ideje alatt. S ez a 35 százalék — hangsúlyozta Karnis elvtárs —■ eléggé lerontja, torzítja az eredményeinket. Hiszen a 35 százalékos létszámemelkedéssel szemben a termelékenység emelkedésének mutatója alig több mint 20 százalék. Jelentős eredményeket értek el a ktsz-ek a lakosság közvetlen igényeinek kielégítésében. A hároméves terv évei alatt a javítás-szolgáltatás mintegy 15 százalékkal emelkedett. Viszont a lakosság felé végzendő méretestevékenység nem megfelelően aíakult. JAVULT A HELYZET a kis- lakásépítkezós vonalán. 1960- ban több mint 270 kislakást építettünk fel és adtunk át megfelelő minőségben a megrendelőknek. Karnis elvtárs részletesen foglalkozott a ktsz-ek exportra való termelésének problémáival is... — Kisipari szövetkezeteink — mondotta — a hároméves terv időszakában kapcsolódtak be az exporttermelésbe. Részben a gépgyártás területén, részben a cipőipar vonatkozásában, és nem kevésbé az importpótló gépalkatrészek előállításában mutattak fel jelentős eredményeket. A javítás-szolgáltatási hálózatot az egész megye területére kiterjesztették. A megye területén 90 helységben, falun és városon állítottak fel szövetkezeti részlegeket. Számszerűleg’270 javító részleg munkálkodik a lakosság szolgálatában. E részlegek évente átlagban 26—27 millió forint értékű javítást végeznek el. Milyen hiányosságok jelentkeznek a kisipari szövetkezetek munkájában? A termelékenység nem kellő százalékkal emelkedett, mert a vezetők — a műszaki feltételek és az anyagellátás biztosítása mellett — nem tettek megfelelő intézkedéseket a termelékenység fokozására. A termelékenység nem kellő százalékban való emeléséhez hozzájárult az is, hogy egyes iparcsoportoknál a munkaidő kihasználása csak 70—80 százalék között mozgott. Pedig ha csak 90 százalékban is kihasználják a munkaidőt, akkor 8— 9 százalékkal növekedett volna a termelékenység. A másik hiányosság a normák terén tapasztalható. AZ ELMÚLT ÉVBEN is nagy összegeket fordítottak a ktsz-ek a gépesítésre, műszaki fejlesztésre, több szövetkezetnél termelési átszervezéseket hajtottak végre, áttértek a szalagszerű termelésre — a műszaki vezetők, a szövetkezetek elnökei, de a KISZÖV vezetősége sem fordított kellő figyelmet a normák felülvizsgálására. Az elmúlt év utolsó negyedében a KISZÖV vezetősége intézkedéseket hozott ugyan a normákkal kapcsolatban, de az eddigi ■ tapasztalatok azt mutatják, hogy a normák felülvizsgálása, új normák kialakítása nem a dolgozók támogatásával történtek, hanem azok nélkül. Súlyos hiba, hogy' legtöbb szövetkezetben meggondolatlanul gazdálkodnak a béralappal. Sok az indokolatlan bértúllépés. Ennek oka: sok az improduktív dolgozó, s egyes cikkek elkészítéséért több bért fizetnek ki a megengedettnél. Indokolatlanok egyes szövetkezeteknél a túlórázások is. £z azt mutatja, hogy ezek a szövetkezetek bérkiegészítésre használják fel a túlórázás ösz- szegeit. Lazaságok mutatkoznak a szövetkezeteknél a társadalmi tulajdon védelmezésében. Az elmúlt évben 15 szövetkezeti vezetőt, főkönyvelőt vontak felelősségre különböző visszaélésekért. Négy elnököt és három főkönyvelőt állásából leváltottak, a többieket is köte lezték arra, hogy az okozott károkat visszatérítsék. Ktsz-eink elnökei, vezetői keveset törődtek az önköltségi mutatók csökkentésével. A kellő gondosság hiányzik belőlük. A lakossággal való kapcsolat sem kielégítő. Az ezen a téren mutatkozó helytelen állapotokat, nézeteket minél előbb fel kell számolni. Karnis elvtárs ezután az 1961. évi tervfeladatokból adódó tennivalókra hívta fel a szövetkezeti vezetők figyelmét. — Elsőrendű feladat — hangsúlyozta —, hogy a termelékenységet 7—8 százalékkal emeljük. A feltételek e feladat teljesítéséhez biztosítottak. SZÉLESÍTENI KELL a ktsz- ek kapcsolatait, elsősorban a lakos' mák végzendő javításszolgáltatás, méretes tevékenység 10—12 százalékos emelésével. Üj javító-szolgáltatási részlegeket kell létrehozni azokban a szövetkezeti községekben, ahol eddig ezt elmulasztották. Március végéig minden szövetkezetben felül kell vizsgálni az alkalmazott normákat, a lazaságokat a kotyogós normákat új normákkal kell pótolni. Figyelemmel kell kísérni az új normákat is, s ahol változtatások szükségesek, ott késedelem nélkül cselekedni kell. Emelni kell az exoortterme- lést. A gépgyártási iparcsoport — itt a lehetőségek adottak — 10—15 százalékkal kell, hogy emelje exporttermelését. Az idén legalább 400 kislakást kell felépíteni megyénk területén az építő és vegyesipari ktsz-eknek. Feladat továbbá: emelni a szövetkezetek műszaki színvonalát, új technológiák bevezetésével, az újítások alkalmazásával. Tovább kell fokozni, s még szilárdabbá tenni a munkafegyelmet. A fegyelmezet- lenkedőkkel szemben határozottan és szigorúan eljárni. A KISZÖV ELNÖKÉNEK beszámolóját vita követte. Felszólalt a vitában több műszaki és szövetkezeti vezető és főkönyvelő. A hiányosságok felszámolására sok javaslat hangzott el. Pályázati felhívás A Szakszervezetek Országos Tanácsa kuítúrnevelési osztálya és a Népművelési Intézet meghosszabbítja a szocialista családi ünnepek és társadalmi gyászszertartások zenei és prózai műsoranyagának kiegészítése tárgyában kiírt pályázatának határidejét, Szocialista házasságkötési ünnepségeken felhasználható hagyományos népi formájú vöfélyrigmusok (vöfélykönyvre). L díj: 2600 forint, 2. díj: 200« forint, 3, díj: 1500 forint. Szocialista gyászszertartásokon felhasználható, még meg nem Jelent énekes művekre. Előnyben részesülnek egyszólamú éneklésre Is alkalmas, könnyű, bomofón egynemű, illetve vegyes karra feldolgozott művek. 1. díj: 2S00 forint, 2. díj: 2000 forint, s. díj: l«oo forint (zene és szöveg együtt). Szocialista gyermeknévadó ünnepségekre, eszmeileg és formailag Is megfeleló, gyermekek és felnőttek által egyaránt szavalható, meg nem jelent versekre. 1. díj: 1000 forint, 2. dtj: 600 forint, 3. díj: 4S0 forint. A pályadíjakban az első kiadás joga benne van. Mindhárom pályákat jeligés. A műveket név nélkül (a nevet és címet lezárt borítékban) kell beküldeni a Népművelési Intézethez, Budapest, I. Corvin tér 3. A meghosszabbított batáridő: 19*1. március 31. Eredményhirdetés április SO-ig. (MTI) Boconádon jártam és a községi tanács titkára, s még néhány helybeli lakos kért meg, hogy nyilvánosan is fejezzem hírnevükben köszönetüket annak az autóbusz- vezetőnek, aki február 16-án Tarnamé- ráról hozta utasait Egerbe. Negyven ember utazott ezen az autóbuszon, amelynek — közvetlenül a végállomásra érkezés előtt, már benn a vá- 1 rosban — váratlanul elromlott a fékje, a egyre fokozódó sebességgel rohant a katasztrófa felé. Csakis a vezető lélekjelenléte, önuralma, biztos keze akadályozta meg a már megakadályoz- hatatlannak tűnő szerencsétlenséget A boconádiak elismeréssel és hálával emlékeznek meg az autóbusz vezetőjéről és íme, e sorokon keresztül hálájukat nyilvánosan is lerótták. (—6) QjLivw írni. Regélő városok: Párizs Az Európa Könyvkiadó a múlt év végén Regélő városok címmel új sorozatot indított és a bevallott szándék szerint egy-egy kötetben montázssze- rűen, versek, prózai szemelvények, festmények reprodukcióival, fényképekkel kíván hű és tarka képet adni vonzó formában a városról, amelyet be akar mutatni. Az első kötetet méltán szenteli a kiadó Párizsnak. Nemcsak a történelem utolsó ezer évében, hanem ma is Párizs a Mekkája a művészeknek, a fény városa a Szajna-parti metropolis, ahol nagyszerű szellemek, nagyvilági élet és félvilági korhelység, humor és szenvedés, politikai tettek nagyszerű emléke, a francia forradalom és a párizsi kom- mün, de ugyanakkor a németek csizmás menetelése is egyetlen nagy tarka körképbe illeszthető, aminek vonzása nemcsak a vidéki franciát ba- bonázta meg, de hazai nagyságainkat is mágnesként. húzta EGER parasztsága most rakja le boldogabb jövőjének alapjait, kiépítve a közös gazdálkodást. A fordulat tagadha- "tatlanul nagy és jelentős — s az új életet kezdő egri paraszt- ember, a jövő széles perspektívái mellett jól teszi, ha egy-egy pillanatra visszatekint ősei és saját sorsára a feudális-úri világban. A levéltári polcokról lekerült iratok, okmányok, a maguk rideg tárgyilagosságával mondják ki az ítéletet a hajdani feudális-úri világ felett. Eger parasztsága a nagyhatalmú, gazdag püspökök fejedelmi udvartartásának árnyékában tengődött. A város szívében egyre szaporodó papi. kanonok! paloták és gazdag polgárok házai körül, a hóstyá- kon apró viskókban húzódott meg „az istenadta nép”, éhezve, nyomorogva, télen fázva. Gróf Barkóczy Ferenc püspök- földesúr, a tipikus barokk-fő- úr uralma alatt, 1753 májusában így kesergi sanyarú helyzetét egy bizonyos Ferenczffy András: „... tehetségem (jövedelmem) nemcsak magamnak, s Hitves Társamnak és Magza- timnak ruházkodására, hanem még csak mindennapi kenyérrel való táplálására is alább- való légyek.” Barkóczy püspök felsőtárkányi Fuor-Contrasti kéjlakában dőzsölt, s jobbágyainak a mindennapi kenyérre és szerény gúnyába valója is hiányzott. GRÓF Eszterházy Károly, a nagy feudális püspök-földesúr- főispán pompás barokk palo- ' táinak árnyékában mélyen ásított a nyomor. 1787 júliusában így ecseteli Kolovics Anna egri asszony az egri parasztsorsot: „... a nagy kimondhatatlan nyomorúság mindenfelől ^szorongat úgy annyira, majd 4 múlt a vádloiiah padján Egri parasztsors a feudális-úri világban kapjuk magunkat, hogy új címert festünk. Szép lesz, igaz lesz, fekete alapon két furcsa jel: fejfa, meg vándorbot.”. „Fejfa, meg vándorbot” — jól jellemezte e két szó és fogalom a letűnt úri világ egri parasztsorsát, itt, a fényes barokk paloták, érseki és káptalani hatalmasságok városában. 1931. szeptember havi képviselőtestületi ülésen Sós Mihály így beszélt: „... én 5 év alatt mindössze évi 150 pengőt tudtam csak kiárusítani a terményekből, de 140 pengő adót fizettem. Így állnak földművestársaim is... a földműveseknek 240 pengőből, vagy. még ennél is kevesebből kell megélnie.” Egy másik cikk így rögzíti a helyzetet: „A mezőgazda- sági munkásság helyzete, főleg annak téli élelme szempontjából, igen súlyosnak ígérkezik, mert a télire valót alig tudja megkeresni.” Mi sem jellemzi jobban Horthy Magyarországában a parasztság helyzetét, mint, hogy 1931-ben „az ínséges földművesek” részére népkonyhát állítottak fel a Széchenyi utcai kórházban hol az év elején és végén átlagban 300—350 „nyomorgódnak osztottak „némi ebédet”. December 20-a körül oly nagy volt a tolongás az ingyenebéd osztásnál, hogy a rendőrnek kellett rendet csinálnia. Az egri borosgazdák helyzete sem volt rózsás: „... Ez a vidék nem tud adót fizetni..., a 6 filléres bor árát, 16—18 fillér fogyasztási adó terheli. Ilyet még nem látott a világ, hogy háromszoros legyen az adó.” S JÓ EZEKRE emlékezni akkor, mikor végre magáénak mondhatja és érezheti az egész gazdag egri határt az egri parasztság. Sugár István magához. Batsányi Párizsra vetette tekintetét, Petőfi Be- rangére-t fordított, amikor a forradalomra gondolt. Ady is ott nevelkedett egészen óriássá a magyar nép számára. Es sorolhatnánk tovább, hogy a francia világváros nagyszerű hatását bizonyítsuk. A Párizsról szóló kötet négyszáz oldalnyi irodalmi és mű vészi anyagot sűrít magába. A képek, fényképek, a sebtében odadobottnak látszó apró kis rajzok is együttesen szolgálják a mű- eleven hatását. Bajomi Lázár Endre — nyilván személyes élmények utólagos ki- tárulásaként — Párizs varázsa címen írt a kötethez előszót Hangvételében és anyagában finomabb szövésű, mint a megszokott irodalmi összefoglaló. Az első fejezet címe azokat a himnikus hangú ódákat takarja, amelyeket a francia, illetve gall szellem kiválóságai írtak Párizshoz és Párizsról. Halljuk csak, mit is ír a francia reneszánsz költőfejedelme, Ronsard Párizsról. Ö, csodálatos város, Párizsom, Ékeskedik veled e földi hon, Szomszédaid rettegnek és csodálnak, Párod nincsen színén e vak világnak, Egy dús és hatalmas nép anyja vagy, Költészeted virágzik s nő javad, Az eget éred pompás, büszke főddel, Hátadat meg egy gazdag kikötőkkel Zsúfolt hömpölygő folyamnak veted, Homlokod oly fölséges és remek, Hogy tőle, kik látják, megfélemednek, Művészekkel s. mívekkel tele vemhed, S véget nem ér a víg munkálkodás, Nagy benned minden: a kincs, a tudás, Köszöntlek hát, és azt, aki vezérel... Igaz, Pierre Ronsard ezt a magvas ódát abban az időben írta, amikor Európában valóban messze elöljárt a fejlődésben és a kultúrában Párizs és Franciaország. De írtak Párizsról ódát: Victor Hugo, Leconte de Lisle, a parnasszista és Paul Valéry is. A régi Párizst inkább történetek fényében mutatják be az írások, míg az illusztrációk lehetőleg korabeli alkotások. Rabelais, Montesqieu, Balzac* Hugo, Voltaire, Anatole France és a többiek egyformán szeretettel és őszinte rajongással nyúlnak a nagymúltú váróé történetéhez. A forradalmi Párizst is gazdag irodalmi anyag rajzolja meg. Gustave Flaubert, V. Hugo, Rimbaud, ez a modern csodagyerek, Roger Martin du Gard, a Nobel-díjas, Paul Eluard és Louis Aragon szenvedéllyel írnak a város hősi napjairól. A párizsi nőkről Francois Villontól Apollinaire-ig és Louis Aragonig annyian írtak és oly tarkán, hogy a valóság sem lehet sokkal szebb. A bohémvilág jellegzetes figuráit jóízű írásokból ismerjük meg, illusztrációk hozzák közelebb ezeket a látszólagosan esztelen különcöket, de akikben az élet íze és kedvelése sajátos formában zajlott le. A pokoli Párizsról Berangér, Balzac, de Vigny, Musset és Baudelaire is panaszkodnak, de festők és írók vallanak a Szajna-part romantikájáról. A kilátás az Eiffel-torony cí mű fejezetben mintegy madártávlatból mutatják be Párizst és egy kicsit az Eiffel-torony sorsát és érdekességét is. A hangulatos és végig lebilincselő! kötet Chagall, Manet, Vértes Marcell, Toulouse-Lautrec, Renoir, Morot, Picasso, van Gogh, Courbet, Pisarro képeinek illusztrációi gazdagítják, Nagyon helyesen politizál a kötet: bemutatja a németek cl terpeszkedését, Párizsban a megszállás nehéz ével alatt. A mondanivaló olykor pikáns, olykor meztelenül őszinte, de mindig érezzük a francia szellemesség jelenlétét és hatását. Talán egy kifogásunk van a kötet ellen: gazdag anyaga és művészi kiállítása ellenére a 118 forintos ár még mérsékelhető lenne. A tervezés szerint a sorozat második kötete Leningrádot fogja bemutatni a hazai közönségnek. Azoknak, akik művészi tolmácsolásban akarnak megismerkedni egy számukra rejtett és érdekes egyéniséggel, egy várossal, azoknak ajánljuk a sorozat köteteit. /. a. Paplan — papírból Svéd orvosok új módszert vezettek be olyan kórházi baktériumokkal szembeni védekezésül, amelyek az eddig ismert antibiotikumokkal szemben immunisak. A kórházban papírból készült paplanokat alkalmaznak, amelyeket használat után elégetnek. A paplanok 20 réteg puha krepp- papírból készülnek, s a tapasztalat szerint ugyanolyan köny- nyűek és melegek, mint a pt» helypaplanok. így ír a város főorvosa: „...napról napra nyomasztóbb a nyomor, az ínség, mely miatt sokaknak úgy lakásban, mint eledelben, ruházatban és munkában magukat kellően viselniük, vagy megóvniok nincs hatalmukban.” 1863-ban így ír újságíró elődünk az EGER- ben: „Hazánk egyes részei más években is szenvedtek élelemben és takarmányban hiányt: de a nyomor ily általános, következményeiben oly káros és mélyen sújtó soha nem volt... Es az Ínség, valamint másutt, úgy itt is naponként növekszik és minél inkább közeleg a tél, annál rémesebb alakot fog ölteni...” AZ ELSŐ világháború viharait átvészelt parasztcsaládokra sem leselkedett más, mint nyomor és nélkülözés. Így ír a paraszti sorsról 1922-ben a helyi „MAGYAR SZÓ”: Ha valaki olvasott rabszolgaságról, az el tudja hinni, hogy a ma nincstelen summásának helyzete sem sokkal jobb, mint a rabszolgáké volt...” Ehhez aztán nem kell egyetlen szó kommentár sem. 1930-ban így illusztrálja a parasztság helyzetét: „A nyomorúság csak veri egy . darabig a szegény ember hátát. Ki belepusztul..., ki be- lerevesedik, keserűket köpvén ásító pipaszára mellől, amibe még ünnepkor sem kerül egy csipetnyi dohány, ki meg vándorbotot farag. »Megyen ki Amerikába, ki Kanadába, vagy a pokol fenekére... Egyszer azután, hogy telik az idő, azo» hogy el nem kelletik vesznem gyermekimmel edgyütt, sokszor mintsem az a harapás kenyér házamnál, mellyel magamat táplálnám gyermekeimmel edgyütt, sem pediglen egy darab ruhácskám, mellyel magamnak és gyermekeimnek meztelenségét bé fedhetném, nemhogy még becsületes ember eleibe mehetnék. Sőt Isteni Szolgálatra Sem mehetek mezítelenségem miatt vasárnapi napokon... mostanában hogy ha akarnék is magamnak valamit Szerezni, nem lehet mezítelenségem miatt...” Egy másik jobbágylevél írója „Hatvani Hóstyán nyomorgó Balás Má- téné” 1788 nyarán imigyen kesergi nyomorúságos parasztsorsát: „... bizony ebbál a drága és Szűk időben is majd meg halunk, Karácsonyiul fogva a szegény Gyermekeimet korpa kenyéren táplálgattam, de már az is elfogyott, nem tudom, mtt tsinállyak...” A feudális XVIII. század után a XIX. és XX. század sem hozott semmi jót Eger parasztságának. 1864 januárjában egy városi tanács által kiküldött albizottság állapítja meg, hogy a gazdag Egerben, az érseki palota és a gazdag polgári házak árnyékában „...az éhenhalással küzdő vagyontalanak, vagy munkatehetetlenek száma, s így a segélyezendők száma 866 családra, vagyis 2715 személyre rúg.” Ez a hatalmas szám az akkori Eger lakosságának 14 százalékát tette ki! 1860-ban
