Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-22 / 45. szám

1961. február 22., szerda

NÉPÚJSÁG

8

A Szocialista Kultúráért Érdeméremmel kitüntetett Gyöngyösi Kórus hangversenye

Városszerte nagy érdeklődés előzte meg a hangversenyt. Ez az érdeklődés azért is volt fokozottabb, mert a si kérés múltra visszatekintő énekkar új állomás elé érkezett: február 23-án lesz az énekkar első stúdió-felvétele. A szombat esti hangversenynek éppen az volt a célja, hogy a közönséggel való találkozással mérje le a felkészülés fokát, mutassa be az énekkar rádióműsorát.

Mindjárt elöljáróban állapítsuk meg, hogy az énekkar sikerrel oldotta meg ezt az újabb, felelősségteljes feladatot. A hosszú hetek felkészülésének eredményeként átélt- séggel, hozzáértéssel, magas művészi színvonalon hangzottak el mind az újabb művek, mind az énekkar repertoárját jelentő régebbi dalok.

Azok a kórusművek, amiket most hallhatott először a hangverseny közönsége, nagy sikert arattak. Gondolunk itt Borgulya: Hálaének és Mihály: Maradj mindig hű című dalára, Ez utóbbi kórusmű a modern énekkari művek értékes darabja. A különböző szólamok szerepeltetése és együttes hangzása kissé szokatlan még, de hűen tükrözi a dal szövegében rejlő érzelmi és eszmei telítettséget és feszültséget. Elemi erővel ragadja magával a hallgatóságot, amit a mű elhangzása után bekövetkezett néhány másodperces csend, a dal által kiváltott érzelmi feszültség csendje is bizonyít.

Az erőteljes eszmei hatású művek közé tartozik Rossa: felszabadulás dala is. Kedvességével, közvetlen bájával oldotta fel az előbbi teltséget Lully: Táncdal-a. Játékos, vidám derű árad ebből a dalból, amit az énekkar könnyed finomsággal adott vissza. • Az énekkar műsorának első részét Bárdos feldolgozásában elhangzó „Tiszai dallamok” zárta le. S bár az énekkarok számára általában a népdalok jelentik a leghálásabb műsorszámokat, kevésbé közismert az ilyen természetű művek megszólaltatásának nehézsége. A Gyöngyösi Énekkar ebben az esetben is jelesre vizsgázott. Kitűnően adta vissza a boron- gós fájdalom és a tiszta szerelem sok összetevőjű, gazdag érzelmi skáláját.

Az énekkar műsorának második részében elsőnek Lóránt: Párttal, a néppel... című dala hangzott el tiszta, lendületes, hatásos előadásban. Nagyon szépen szólaltatták meg Kopo- szov: A fecske című kórusmű- véf. A közönségre a legnagyobb hatást Kern: Zúg a folyó című műve gyakorolta. Az énekkarnak ismételnie kellett. A dal befejező akkordjainak sodró hatása mindenkit magával ragadott. Csenki: Széki nóták-ja a kevésbé ismert, székely eredetű dallamával és a dallamokban benne sajgó fájdalmas panasszal, komoly feladat elé állítja az énekkarokat. A hű, kifejező visszaadás: fokmérője egy-egy énekkar teljesítményének. örömmel állapítottuk meg, hogy a Gyöngyösi Énekkar művészi teljesítményt nyújtott ezzel a műsorszámával is. Befejezésül András: Le- nin-dal-át hallhatta a közönség. Az egész hangversenynek méltó befejezése volt ez az énekkari szám. Bátran állíthatjuk, hogy az énekkar művészi teljesítményének csúcsát jelentette ez az énekszám.

Meggyőzően, átéltséggel, tisztán énekelték az egyes szólókat Darin Zsuzsa, Fekete Judit és Jekkel Sándor. Az egyes számokat N. Nagy Marian zeneiskolai tanár kísérte zongorán. A zongorakíséret aláhúzta és kiegészítette az énekkar produkcióját.

A hangverseny keretében Dankóné, Gulyás Ágnes szavalatát élvezhette a közönség. Az

énekkari számok által támasztott légkörbe nagyon jól illeszkedtek bele a kiválasztott művek, amiket nagyszerű tolmácsolásban adott vissza Dankóné, Gulyás Ágnes. Páyer Ferenc zeneiskolai tanár hegedű- játéka élményt nyújtott. Beethoven: G-dúr románcát tolmácsolta.

Ménesi Gabi és Szíremen Olga balettánca kellemes meglepetés volt. Mindketten a Városi Művelődési Ház balett- iskolájának növendékei.

A hangverseny előtt Bódi Mária köszöntötte a közönséget.

Nem várt, kellemes meglepetés volt a Szocialista kultúráért érdemérem átadásának kis ünnepsége is, ami az első három müsorszám után zajlott le. Vass Gyula, a megyei tanács VB művelődési osztályá nak helyettes vezetője, Benke Valéria művelődésügyi miniszter nevében nyújtotta át a kitüntetést az énekkarnak, az énekkar eddigi munkájának elismeréseképpen. Hangoztatta, hogy a Gyöngyösi Kórus az egyetlen énekkar a megyében, amely ezt a megtisztelő kitüntetést elnyerte. Az énekkar országos szinten is méltón képviseli Heves megye énekkari kultúráját. Ugyanekkor adta át Vass Gyula elvtárs az énekkar elnökének, Soós Ferencnek munkássága elismeréseképpen a megyei tanács jutalmát. A szombat esti hangverseny lényegében a rádió-szereplés főpróbája volt. Ez a főpróba sikerült. A hangversenyen az énekkar nagyszerű felkészültségről és művészi színvonalról tett bizonyságot. Tisztán, frissen, üdén, meggyőzően szólt a kórus.

A hangverseny közönségének a ritka alkalmakkor előforduló, művészi élményben volt része.

G. Molnár Ferenc

AMBRUS ZOLTÁN

(1861-1932)

Taláros ponyva

Tudjuk, hogy a hagyomány- tisztelő Angliában az egyetemi tanárok még ma sem mondtak le a kacifántos középkori talárról. De, hogy mit rejt olykor ez a talár, arról csak a napokban értesültünk a római II Messaggero című lapból.

Azt írja ez a lap, hogy a szigetországban tiszteletre méltó tudományágak neves ismerői és szaktekintélyei egyre inkább rávetik magukat a ponyvairodalomra. De nem úgy, mint diákjaik, nem a pad alatt, nemcsak olvasóként — hanem szerzői minőségben.

A nemrég elhunyt G. H. Cole professzorról tudjuk meg többek között, hogy nemcsak egy közgazdasági mű szerzője — de ő írta a „Gyilkos döfés az árnyékban” című füzetes regényt is.

Vagy itt van például Cecil Day-Lewis, költő és bölcsész, az oxfordi egyetem tanára. Ki hitte volna, hogy Nicholas Blake álnéven ő adta közre „A cambridgei gyilkosok” című ponyvaregényt?

A legtöbb taláros ponyvaszerző álnéven írja rémregényeit. Ezért aztán némelyiknek sikerül mindvégig megőrizni az inkognitóját. De gyakran kibújik a szög a zsákból.

Ez történt Kathleen Feet esetében is. Ez a hölgy — a hellén művészet közismert szakértője — elkövette azt a vigyázatlanságot, hogy csupán keresztnevét változtatta meg, és Mary Feet néven adta ki egyik rablóhistóriáját. Persze, rajtakapták. »'

Vajon mivel magyarázható a tudomány fölkent apostolainak ilyen vonzalma a silány, tömegbutító ponyva iránt?

Az II Messaggero ■ lelki okokat vél kitapintani. Olyan fel- tételezésekbe bocsátkozik, amelyek szerint a nyers erőre és primitív izgalmakra koncentráló tudós urak és hölgyek a szellemi pihenés eredeti válfaját eszelték ki. De

sajnos, olyan tények is felbukkantak az elemzések .során, amelyek egészen mást tanúsítanak.

Mert itt van Mac Intosh Stuart esete. Ez a professzor neves filológus, az angol irodalom szakértője. Bebizonyosodott viszont, hogy „Gyilkosság az elnök lakásán” című

ponyvaregényével többet keresett, mint az angol irodalomtörténet általa szerkesztett tizenegy kötetével. '

Itt van a kutya elásva. A tőkés kiadók éhbérrel honorálják az alapos, tudományos munkát, de arannyal fizetik az alantas ösztönöket ébreszt- gető, ostoba ponyvairodaimat.

C zázados évfordulót ünnepelnek az iro_ dalomtörténészek, s az irodalom kedvelői: Ambrus Zoltán születésének évfordulóját. A magyar irodalomnak ez a különös, de nagy tehetségű művelője 1861-ben született Debrecenben, ebben az ízig-vérig alföldi magyar városban. Bár tízéves sincs jóformán, amikor elkerül innen (szülei Pestre költöznek), mégis nagyszerű, elbeszélésbe illő témát visz magával, amelyből később megszületik remekbeszabott novellája, a Tóparti gyilkosság.

Pesten, ahogy tanulmányaival végez, újságíró lesz, s mintegy tizenöt esztendőn át a Földhitelintézet tisztviselője. Mint kezdő újságíró, különösen színikritikáival tűnt fel, s a nyolcvanas évek közepén francia irodalmi tanulmányaival, amelyek ihletője párizsi tartózkodása volt. E kezdeti sikerek után a szépírói pálya is hívogatóan csalogatja, s a kilencvenes évekre már készen áll a Messziről jött levelek című novella, amelyet az Ország- Világ pályázatára írt meg 1889-ben. Már itt is kitűnő művészt ismerhetünk meg, finom liraiságot, - mély emócíonálitást, amely egyébként jellemző egész szépírói életművére. E kezdeti siker után már „révbe jutást” jelenthetett számára a Magyar Hírlap fór-urna, ahol 1891-ben kezdi folytatásokban közölni első és egyben legnagyobb regényét, a Midas királyt, amelyben elhalt fiatal feleségét siratja el. Amiben fel lehet fédezni az igazi művészt, a társadalmi bajok gyökereit vizsgálgató írót, aki „... a nagyváros bérkaszámyáinak leírásában, a kisemberek mindennapjának realista ábrázolásában úttörő jelentőségű”.

U asonló problémák jelentkeznek a

u Solus eris-ben is, amelynek főhőse szintén művész, aki „... ha nem akarja önmagát feladni, egyedül marad”: „Boldogtalanul fogok élni, és egyedül, örökkön egyedül!

De a lelkem szava' szerint^ fogok élni; megyek az utamon, tovább, s végzem a munkámat. ..” Az eszméihez, elveihez ragaszkodó művész védekezése ez egy embertelen társadalom művészetellenességével szemben, amely védekezés alapvető forrnája a magánosság, az elzárkózás. De amíg' a cselekményben mifidez bekövetkezik, pompás lélektani elbeszélésmód születik, s talán ennek is tudható be, hogy már saját korában az „írók írójának nevezték”. Még a nagy kortárs, Mikszáth is rajongott érte, s állítólag minden sorát elolvasva, tanulta tőle az írói mesterséget.

A szépíró Ambrus mellett talán még jelentősebb a színházi szakember, s a színikritikus. Pályája kezdetétől haláláig fáradhatatlan színházlátogató volt, s egy munkás életen át írta kötetekre tenjedő, komoly értékkel bíró színikritikáit. Nyilván ennék a szenvedélyes színházrajongásnak köszönhető, hogy 1917-ben őt nevezik ki a Nemzeti Színház igazgatói székébe, ahol öt esztendőn át munkálkodott egy modernebb, újszerűbb, az előzőeknél jóval progresszívebb színházi élet megteremtésén Nem öncélú, anyagi érdekeket kiszolgáló műsorpolitikát folytatott, ellenkezőleg: a közönséget akarta nevelni a klasszikus darabok népszerűsítésével, megértetésével. Elképzelhető, micsoda sebet ejtett rajta az ellenforradalmi kormány, amikor 1922-ben eltávolította e posztról. Kénytelen volt visszamenni laphoz, görnyedni az íróasztal fölött, hogy életét fenntarthassa, s némi elégtételt szerezzen Mert cikkeiben ezután nemigen kímélte a visszásságókat, ha a bírálat hangja nem is érte el a tüzes hevességet. Kitartó ellenszenve a rendszerrel szemben végül is „következetes ellenszenvvé” ötvöződött, s mint a hatalom engesztelhetetlen magvetője halt meg 1932-ben.

Lőkős István

A nőtanácsok feladatairól, a nemzetközi nőnap megünnepléséről nyilatkozott a nőtanács megyei titkára

A nőtanácsok Heves megyében is igen jelentős és sokoldalú munkát végeznek. Nagy segítséget adnak az állami — a tömegszervezetek — agitációs munkájához, s a különböző feladatok végrehajtásához.

Ezért kerestük fel Horváth Nándornét, a nőtanács Heves megyei titkárát, aki a következőket mondotta terveikről, feladataikról:

— Az'elkövetkező hónapokban munkánk fő tartalmát a kommunista és munkáspártok Nyilatkozata, a Békekiáltvány, s a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos párthatározatok szabják meg. Természetesen, az előbbi hónapokhoz hasonlóan foglalkozunk az iskola- reformmal Is.

Az első félévben meg kell erősítenünk a nőtanácsok, s a

termelőszövetkezeti nőbizottságok szervezeti életét, munkáját. Ehhez természetesen, céltudatosabb irányításra van szükség mind a járási, mind a megyei nőtanács részéről. Arra törekszünk, hogy minél több nő vegyen részt a politikai, szakmai és kulturális ismereteket nyújtó tanfolyamokon, előadásokon.

Közeledik márAus 8-a, a nemzetközi nőnap ünnepe, amelyet méltóképpen készítünk elő Heves megyében is. Tervünk, hogy a megye három városában megrendezzük a különböző találkozókat tsz-asszo- nyok, munkásnők, háziasszonyok és az értelmiségi munka- területen dolgozó asszonyok között. Szervezünk előadásokat is, amelyek keretében a nemzetközi nőnap nagy politikai

XXXJOOOüOOOOCOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÓOOCOOOOOOOOOOO yiOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOCXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOŰŰOOOOÍX.

TDedáns ember voltam vi- lágéletemben. Pontosságomnak köszönhetek sok mindent. Azt, hogy megbecsülnek munkahelyemen, hogy hitelem korlátlan, hogy nem kell lesütött fővel megjelennem a főnököm előtt apróbb ballépések miatt, hogy... stb... De most úgy érzem, hogy ez a tulajdonságom, a rendszeretet a sírba visz, vagy legalábbis romlásomat okozZa.

Xjjév napján rendezgettem az elmúlt évről visszamaradt feljegyzéseimet. A zsebnaptár sok olyan adatot megőriz, amiknek később is hasznát vehetem. Átmásoltam az 1961. esztendőre a fontosabb telefonszámokat, apróbb baráti szívességek egyenlegének forint- vetületét, a számomra elengedhetetlenül betartandóknak ítélt születésnapi és névnapi évfordulókat, amikor a jókívánságoktól és kiadásoktól derűsen égnek áll a hajam és bár fekete, de 'ilyenkor őszülőt játszik, minden eshetőségre átírom az új naptárba annak a tevét, aki már^i éve szállítja — cisebb-nagyobb árkilengésekkel a karácsony előtti disznóölés mintapéldányát (a gyermekeimnek mintaszerűen elmagyarázom a disznót, is, meg az ölesét is!). Ez a látszólagosan felesleges munka sok haszonnal járt eddig és most is azt hittem a munka elején, hogy elégedett leszek a művelettel, Hmikor a rettegett tételhez eljutottam: kölcsönadott könyveim egy részét — az értékesebbet — feljegyeztem, ki és mikor kérte el tőlem és a feleségemtől. A lista hosszú és reménytelen. Olyan tételek is lkadnak közöttük, amelyeket barátaim és rokonaim még 1956 előtt kértek kölcsön négyöt napra.

Ami nincs a könyvespulton s ami mögötte van

löt

jelentőségéről, s a világ asszonyainak békeharcáról beszélünk. A március 8-i ünnepségek a nemzetközi szolidaritás jegyében zajlanak le. A gyűlésekről táviratokat küldünk Algériába, Kuba, Korea, Japán, Kongó nőszervezeteinek és természetesen, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségnek.

További feladataink közé tartozik, hogy segítséget, adjunk a termelőszövetkezetek megszilárdításához. A termelőszövetkezeti nőbizottságok főleg a baromfitenyésztésben vállaltak nagy munkát és ml mindent elkövetünk, hogy a nőbizottságok végre is hajtsák vállalt feladatukat.

Ezért a legutóbb megtartott járási titkári értekezleten olyan értelmű határozat született, hogy a háztájiból minden család, minden ház 10 baromfira kössön szerződést a földművesszövetkezettel. Ügy gondoljuk, ezzel nagyban hozzájárulunk a baromfitenyésztés fellendítéséhez.

Még a tavaszi munkák megkezdése előtt előadásokat és ankétokat rendezünk a községekben és városokban egyaránt. A termelőszövetkezetek életével és a jogi problémákkal foglalkozó előadások nagy érdeklődésre tarthatnak számot megyénkben.

A politikai és szakmai oktatás területén Is bőven van tennivaló. Széleskörű előadásokat tartunk a Moszkvai Nyilatkozat és a Békekiáltvány ismertetésére. Az elkövetkező időszakban 48 nőgyűlést is szervezünk, ahol foglalkozunk a Moszkvai Nyilatkozattal. Munkánkba bevonjuk a szülői munkaközösségeket is. Az első félévben megtartjuk az iskola- igazgatók, szülői munkaközösségi elnökök és a nőtanácsok vezetőinek értekezletét, amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztályával szervezünk.

Az ifjúságvédelem nagy és felelősségteljes munkájában is bekapcsolódnak nőtanácsaink. Járásonként tanácskozásra hívjuk azokat a nőtanács-aktívá- kat, akik az ifjúságvédelmi bizottságokban dolgoznak, hogykicserélhessék tapasztalataikat.

Mindent összegezve, Heves megye asszonyai, lányai az elkövetkező hónapokban is aktívan bekapcsolódnak a megye politikai és gazdasági életébe, s a nőtanácsok, nőbizottságok segítséget adnak a termelőszövetkezetek megszilárdításához, az asszonyok politikai és kulturális továbbképzéséhez, s méltóképpen ünnepeljük március 8-át, a nemzetközi nőnapot — fejezte be nyilatkozatát Horváth 'Nándorné, a nőtanács megyei , titkára. (K. L.-né)

Körülbelül negyven regényhiányom van: a névsor döbbenetes és változatos. Minder adósom szabályszerű állampolgári életet él, becsületes ember hírében áll, gyermekeket nevel és dolgozik. Nem is sejtik, hogy évről évre vándorolnak egyik naptáramból a másikba és bűnük egyre feketébb egyre vaskosodik. Bűnükkel együtt nő az én zavarom, és már-már súrolja a kétségbeesés határát: szabad-e nekem ilyen kimutatást vezetni? Mi lenne, ha egyszer elájulnék az utcán, felszednének s amíg személyazonosságom megállapításán fáradozna a rendőr, megtalálná noteszomban ezt a szubjektív szempont szerint összeállított és őrzött bünlajst- romot, ahol néhányan már az örök máglya elviselésére nyertek érdemeket? Teremtő-uram!

Ma már bőven bennsétálunk a februárban, jön a március és még nem másoltam át a neveket, a könyvcímeket. Csak úgy adok kölcsön könyvet, mint eddig, eszem, iszom, alszom, s más, a magamfajta emberhez illő munkát végzek: fát vágok, gyereket püfölök (ha muszáj!), dolgozom. De belül mar a kétség: írjam, ne írjam tovább a listát? Ha írom, mi lesz, ha nem írom, akkor mi lesz?

Még mindig nem írom. Mit gondolnának a barátaim, és a rokonaim, ha körlevélben felszólítanám őket a pontos adatok közlése mellett, hogy...

Nem is merném végiggondolni! Elveszteném a becsületemet. Mert ilyen ügyekben egy ember száz ellen, annyi, mintha bolha akarná fellökni az elefántot!

Vagy mégis megpróbáljam?

(farkas)

harsonái megszólalnak és azok a kürtök majd nekem ítélik vissza a megszokás jogán visz- szatartott néhány kötetet.

Egy illusztris asszonyismerősöm, aki egyvégböl elbeszél három tekercs magnószalagra- valót az életéből, két filozófiai munkával tette könnyebbé lakásom súlyát. Azt mondta, átfutja a komoly tanácsokat, megfogadja őket és visszahozza az eszes írásokat. Nem tudom, hol akadhatott el a nagy vállalkozásban?

Egy színházrajongó németnyelvű színháztörténeti szakmunkát kapott tőlem azzal, hogy a romantikusokat átnézi egy kicsit: szeretne a lányának segíteni magyar dolgozatában, hiszen érettségi előtt nem árt a szélesebb körű tanulmányozás még apai szinten sem. Az eset három évvel ezelőtt történt, a lány régen leérettségi- - zett és csak a múlt évben tudtam meg, hogy a kölcsönkérő és családja — hat tag együttvéve — nem tud két józan mondatot elmondani a Guten Tag-on kívül. v

Latin—magyar szótárt kért még évekkel ezelőtt egy asz- szony. Négy polgárit járt, nem értettem a kérést. Odaadtam, mert azt hittem, hogy így jobban megy neki a rántás kava- rása.

Tavaly jártam náluk és megállapítottam, hogy a két fedele hiányzik és mellette a vitrinszerű könyvespolcon a legújabb slágerdalok kötete díszeleg.

Mint mondom, a névsor igen

hasas (mint az a disznóság, ami könyveim körül évek óta uralkodik) és a nevek olvasásakor én pirulok el barátaim és rokonaim helyett. Már ez a pirulás is óriási erkölcsi tőke- veszteség, mert ha találkozom rokonaimmal és ismerős, vagy már kevéssé ismert barátaimmal (ők nem akarnak olykor megismerni!) akkor természetesen én pirulok el és én jövök zavarba, amíg ők a legteljesebb nyugalommal beszélnek az időjárásról és az unokahúgom állítólagosán érdekes válóperéről.

Az elpirulás után jön az a merész ötlet, hogy megnézem a feljegyzésnek azt a részét, hogy ki mivel tartozik. Egyik barátom két napra kérte kölcsön a Bortnyik—Rabinovszky által szépen szerzett Kétezer év festőművészetét, majd kiegészítésül a rövid művészettörténetet, majd egy igen gazdag reprodukciós kiadás — 1957- ben. Megértem, hogy elkérte, mert nagy szüksége van rá: festő az istenadta és csak kell a lakásban, az egyébként is buja miliőben még az én néhány kötetem. Már három éve nem merem kérni, mert az első néhány vicces-komoly érdeklődésemre az volt válasz, hogy fukarnak és kicsinyesnek nevezett. Megértem öt, igaza lehet a maga szemszögéből. En már csak abban reménykedem, hogy egyszer az utolsó ítélet