Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-22 / 45. szám

NÉPÜJSAG 1961. február 22., szerda ti I1S1E Nagyszerű 1 „A tanulás ezzel nem ért vé­get, mert rövid pihenő után hathónapos továbbképző tanfo­lyamon fejlesztik és' tökéletesí­tik rajztudásukat” — ezzel zá­rul a szűkszavú jelentés, amely hírül adja, hogy az egri Álta­lános Gépipari Technikum esti tagozatának 37 hallgatója vizs­gázott a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium vizsgabizottsága előtt, alapfokú műszaki rajz­ból. Hát nem nagyszerű?! öregek, fiatalok szabad esté­jüket áldozzák fel, hogy tech­nikumi végzettséget szerezze­nek és emellett még külön tanfolyamra is járnak. (rím) — ELKÉSZÍTETTE mun­katervét a Heves megyei bé­kemozgalmi operatív bizott­ság. A bizottság legfőbb fel­adatának a békés egymás mellett élés gondolatának el­mélyítését tekinti és ennek szellemében jelöli meg a kö­vetkező feladatokat. — MEGKEZDTE a tavaszi vetőmagcsávázást a Heves me­gyei Növényvédelmi Állomás. Ez ideig 200 mázsa magot csá­váztak be. Előreláthatólag már­cius elejére végeznek a mun­kákkal. — HÄROM kabaré-elő­adást tartottak a kerecsendi úttörők az általános iskolá­ban. Az útörők a bevételt a nyári kirándulás és táborozás költségeire fordítják. — EZ IDEIG 1167 süldő ér­kezett a füzesabonyi járás ter­melőszövetkezeteibe. Néhány napon belül az Állatforgalmi Vállalat újabb 250 sertést ad át a járás szövetkezeteinek. — FEBRUAR 16-ÄN dr. Máté Gyula körzeti állator­vos az állategészségügyről tartott előadást az egri XIII. kerületi általános iskolában. Az előadáshoz több érdeklődő tsz-tag fűzött megjegyzést és többen tettek fel kérdéseket. — A HATVANI Konzerv­gyár a belföldi piac ellátása mellett jelentős mennyiségű konzervet szállít külföldre is. Napjában 3—6 vagon között van az a mennyiség, amelyet a Szovjetunióba, Dániába és Bel­giumba exportálnak. — A HAZAFIAS NÉP­FRONT Heves megyei Bizott­sága február 23-án, a Szak- szervezeti Székházban -ülést tart. Az ülésen megjelenik Otta István vezérőrnagy, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, Molek Jenő, a megyei tanács VB el­nökhelyettese és dr. Csemik József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke is. — A TISZANÁNA1 Vörös Csillag Termelőszövetkezet az idén 250 férőhelyes sertésszál­lást épít 70 ezer forint állami támogatás mellett. — BÜKKSZENTERZSÉBE- TEN megrendezték a hagyo­mányos cigánybált. A cigány­bál megkezdése előtt a tarna- leleszi Dankó-telep kultúrcso- pertja szórakoztatta a közön­séget. A kultúrcsoport nagy sikert aratott énekszámaival és vígjátékával. A műsor után Danó Ödön és húsztagú ze­nekara szolgáltatta a zenét. ■w mii HELYESBÍTÉS Lapunk február 18-i számában az irtkári gépállomásról írott cikkében, nyomdai hiba miatt HARNOS Sán­dor nevét tévesen közöltük. Ugyan­ilyen hiba következményeként a tegnapi Gyöngyösi Híradóban is tévesen került közlésre e név. Gombás Ferenc csellőművész és Herszényi Bálint zongoraművész hangversenye Egerben AZ EGRI ZENEISKOLA nö­vendékei szép sikereket értek már el hangversenyeikkel. Kö­zülük nem egy a szakiskolán, s a Zeneművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait. A nö­vendékek zenei műveltségére általában jellemző a zenei sok­oldalúság. Nemcsak saját — játszott — hangszereiket, s | azok mestereit ismerik, hanem a többoldalú képzés eredmé­nyeként igazi műélvezettel tudnak tapsolni egy-egy ko­molyzenei hangversenyen. Ez elsősorban a zeneiskola lelkiismeretes tanárainak kö­szönhető, s a vezetésnek, ame­lyik nem elégszik meg a szoro­san vett tanítással, hanem hó­napról hónapra meghív egy­két művészt hangversenyezni, s a szülőkkel, érdeklődőkkel együtt ott szoronganak a csil­logószemű növendékek is, akik teljes odaadással figyelik a hangszerek virtuózait. Az egyik ilyen rendkívül szép, komoly értékű hangver­seny hangzott el a Bartók te­remben szombaton este. Her­szényi Bálint zongoraművész és Gombás Ferenc csellómű­vész ' látogatott el az egri zé- neiskolába. Velük együtt ér­kezett G. Pekárdy Mária zon­goraművész, aki ezen az esten nem adott önálló szólókat, csupán férjét, Gombás Ferenc csellóművészt kísérte. A zene­iskola növendékei nevében két fiú és egy kislány köszöntötte a művészeket, majd átadták nekik a zeneiskola szerény ajándékát, ezután kezdődött meg a hangverseny. HERSZÉNYI BÄLINT zon­goraművész széles skáláját szó­laltatta meg a híres zongora­műveknek. A Haydn-szonáta KÉPKERETEZÉST ízléses kivitelben vállal a Füzesabonyi Vegyes Ktsz. Telefon: 43. Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat felvesz egri munkahelyére KARBANTARTÓ VILLANYSZERELŐT. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni: Eger, Dobó tér 4., III. emelet. Főépítés­vezetőség. nem adta egészen azt a hangu­latot, amely általában jellem­ző a markáns, mégis kellemes Haydn-i zenei megformálásra. Annál csodálatosabban hang­zott fel Debussy Fények a ví­zen című darabja. A puha, lágy, mégis pergő előadásmód szin­te érzékelhetővé tette a vize­ken táncoló fények csapongá- sát. Nemkülönben élményt nyújtott ugyancsak Debussy- tól az Anacapri dombjai, amely mély tónusaival képes volt a zenében festett képet megele­veníteni. Gombás Ferenc játékát álta­lában átszőtte a hangszerrel való tökéletes összefonódás. Ez a csellójáték élt, és élt a megszólaltatott muzsika. Gom­bás Ferenc technikája és kitű­nő vonóvezetése virtuózt muta­tott be. Különösen nagy él­ményt adott Golus Polonaiss előadásával. Olyan pianókat csalt ki a csellóból, amelyre csak az képes, aki szinte benne él a hangszerében. Már első számaival,' a Bach Arioso-val| és a Cervetto Sonata-jával tomboló sikert aratott. A ma­rasztaló tapsorkán nemegyszer visszahívta Gombás Ferencet a dobogóra. A sikerhez föltétlenül hoz­zájárult G. Pekárdy Mária, a zongorán kísérő művész alkal­mazkodó, a csellószüneteket művészien átívelő, kifejező já­téka is. A cselló és a zongora — elmondhatjuk — nem kü­lön szólt, hanem a kettő együtt — zenélt. EZ AZ EST MEGINT egy volt azok közül az estek kö­zül, amelyek a zenét szerető emberek . számára a művészi élvezeten túl, valóban komoly élményt jelentettek. S a növen­dékek, akik részt vettek a hangversenyen, még nagyobb igyekezettel, még több ambí­cióval láttak neki zenei tanul­mányaiknak, mert ez a zenei est ismét alkalmat adott, mó- dott nyújtott nekik ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a zenéhez, a tiszta művészethez. (Á. É.) Kutyaszőrből készült paróka Milánóban nagy felháboro­dást keltett egy fodrász, aki ellopta a környék kutyáit, megölte őket és szőrükből drá­ga parókákat készített. Hat nő elájult, amikor megtudta, hogy kutyaparókákat hord, a férfiaknál azonban egész más volt a helyzet. A nagy üzleti érzékkel bíró fodrászművész a következőket súgta kopasz férfivendégei fülébe, ha paró­kát vásároltak tőle: „Ne mond­.■«& <:::r Mősik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, Andalúzia EGRI BRÖDY öt perc a paradicsomban GYÖNGYÖSI« PUSKIN A biró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Magány HEVES Thomas Müntzer PÉTERVÁSARA 57-es riport FÜZESABONYBAN Sortűz az égben rn usora Egerben este 7 óraikor: DALOL A TAVASZ (Bianco-bérlet) ja meg senkinek, de kutyapa­rókát adtam el önnek. A ku­tyaszőr ugyanis serkenti a haj­hagymákat és attól rövidesen kinő a haja!” A fodrász vállalkozása to­vábbra is virágzott volna, ha csak a hiszékeny férfiakra tá­maszkodik, de a nők nem vi­selték el a „szégyenletes” ku­tyaparókát és így a merész újító lebukott. Gázpalack-telepet létesítenek Hatvanban Közel 300 gázpalack-tulajdo­nos él Hatvanban, akik Eger­be, vagy Budapestre küldik töltetni gázpalackjaikat. A vá­rosi tanács kereskedelmi osz­tályán kapott tájékoztatás sze­rint három hét múlva meg­nyílik Hatvanban a propán­bután gázcseretelep. A város központjában, a gyógyszertár udvarán cserélik a gázpalac­kokat előreláthatólag hétfő és csütörtöki napokon! loo évvel ezelőtt, 1861. február 22-én. született AMBRUS ZOLTÁN író, újabb irodalmunk legegyete­mesebb szellemű kritikusa és mű­fordítója. Ambrus Zoltán a Tanács- köztársaság idején a Nemzeti Szín­ház igazgatója volt. Néhány művét idézzük: Midás király, Giroflé és Girofla, Solus Eris (regények), . Ve­zető elmék (irodalmi karcolatok), Színházi esték (kritikák). Születé­sének 100. évfordulójára a Budapest. Üllői út 36. számú lakóházat emlék­táblával jelölték meg. Február 22-e az Egyesült Arab' Köztársaság nemzeti ünnepe. 1958- ban az Egyiptom és Szíria uniójával létrejött új köztársaság e napon választotta meg elnökévé GAMAL ABDEL NASSZER-t. Érdekes találmányok és felfedezések: 180 éve. 1781 februárjában halt meg RENÉ LAENNEC francia orvos, a SZTETOSZKÖP feltalálója, ő dolgozta ki a gyógyászatban az auscultáció (szervek működésének hallgatás általi vizsgálata) rendszerét. 45 évvel ezelőtt, 1916-ban e napon halt meg ALEKSZANDR VOJEJKOV orosz klimatológus és geográfus. Az egész világot be­utazta és megírta a Föld klímája (1885) című művét. 1891-től kezd­ve ő adta ki a Meteorológiai Híradót Oroszországban, AMBRUS ZOLTÁN FILM: Az áruló bankjegy Egy gátlástalan gonosztevő és a rendőrség közötti érde­kes párviadalról szól ez az izgalmas csehszlovák bűnügyi film, amelyet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutat be február 23—26-ig. HORVÁTH yÓZSEf : >AAAAA/sAAAA/VV>^A/V\AA^A^AAA^^sA^^AAAA^AAA/VSAAAAA^V\A^AAAA^AAA/V^AAAA/VV^^AA/VV\AA/VVV'\AA/VVVV^AAA^^/VVVSAAAAAAAA/VSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA'VSAAAAAA/VVNAAAAAAAAA/SAAAAAAA^ Javaslom, hogy ezt a vitát hol­nap reggel folytassuk. Remé­lem, hamar végzünk vele. Az értekezlet megszakadt. Mindenki sietett a helyére. Szerencsés gondolataiba me­rülve, szedte össze feljegyzéseit és távozni készült. Benkő útját állta: — Te, Jani, beszélni akarok veled. Ráérsz ma délután, mondjuk, úgy öt óra tájban? Addig bizonyosan elmennek a vendégek. Szerencsés kedvetlenül bó­lintott és némán eloldalgott. Aha. Tehát nem elég ez az ösz- szecsapás. Benkő még meg is akarja leckéztetni az osztály- vezetői értekezleten elhangzott állásfoglalásáért. Még csak ez kell! Még ő akarja felróni nekem — mér­gelődött —, hogy szembe­kerültünk egy­mással. Ö, aki annyit sem tett meg, hogy elő­re szólt volna a kifogásairól. Órákon át töprengett, ho­gyan is fogja visszaverni Benkő táma­dását. Glédá- ba állította ér­(45.) De ha mégis az derül ki, hogy ez megoldhatatlan, és ok­vetlenül építkezni kell, mi ak­kor is határozottan amellett vagyunk, hogy toldjuk ki a meglevő üzemet és ne építsünk egy olyan „termelőpalotát”, mint amilyet ez a terv előirá­nyoz. A toldaléképület a ne­gyedrészébe sem kerül annak az összegnek, amibe a tervben szereplő új csarnok. Elvtársak, én beszélgettem egy mérnök- kél, aki nyugati szakirodalmat is olvasgatja. Azt mondja, és én el is hiszem, hogy a tőkés államokban kiment a divatból a fellengzős, fennhéjázó és a külsőségekre törő gyárépítke­zés. Szerény és szinte zsúfolt műhelyekben a lehető legmo­dernebb gépekkel termelnek, minél olcsóban, minél gazdasá­gosabban, — ez a törekvés ér­vényesül. Így tesznek még az olyan dúsgazdag milliárdos ka­pitalisták is, mint a Ford vagy a Krupp és társaik. Mi nem vagyunk gazdag ország, na­gyon meg kell néznünk min­den garast, hogy hová tesszük. Ezt vegyük figyelembe ennek a tervnek megítélésénél. Ja­vaslatom: ne fogadjuk el a ter­vet, határozzunk úgy, hogy az építési osztály sürgősen dol­gozzon ki új tervet egy tolda­léképületre, s addig is szak­értőkkel vizsgáltassuk meg, nem helyezhetnénk-e el a szük­séges új berendezést a régi épületben. — Befejezte, Benkő elvtárs? — emelte fel tekintetét Ha­raszti. Benkő igent intett. Sze­rencsés jobb keze a magasba lendül. Haraszti megadta neki a szót. Szerencsés kezébe vette jegyzetét és alig palástolt iró­niával kezdte válaszát: — Elvtársak, én nagyon cso­dálkozom. Megmondom őszin­tén, meglepetés nekem Benkő elvtárs felszólalása. Nekem, aki pártonkívüli vagyok, ne­kem kell egyre-másra figyel­meztetnem az üzemi pártbi­zottság titkárát. Éspedig elő­ször is arra, hogy mi nemcsak üzemi épületeket építünk, ha­nem globálisan nézve, a szo­cializmust építjük. Már ezért is képtelenség arra hivatkozni, hogy mit csinálnak és mit nem csinálnak a nagy kapitalisták Nyugaton. Egy bizonyos, hogy ők nem a szocializmust építik. Szerencsés körülfuttatta pil­lantását az arcokon. El volt ragadtatva ettől a „bemondás­tól”, s úgy érezte, máris lesúj­tott Benkő ellenkezésére. — Egyébként csak megjegy­zem, elvtársak — mondta ki­élezett gúnnyal —, én nem ol­vasom a kapitalisták szakiro­daimát, s erről nem is folyta­tok eszmecserét senkivel; Így hát nem is igen tudok hozzá­szólni a dologhoz. De nem is fontos az, hogy mi, akik a tá­voli jövendőnek, egy egész új korszaknak építkezünk, nem lehetünk kicsinyesek; Nem építhetünk rozzant gyárépüle­teket; Ez szégyen volna. Ne­künk, igenis, cementből és üvegből kell megépítenünk a szocialista munka csarnokát. A mi gyárainkat nem toldozni- foltozni kell, hanem az ósdi üzemrészeket is előbb-utóbb le kell bontanunk, helyettük — Benkő elvtárs szavaival — igenis „termelőpalotát” kell emelnünk! Én tiltakozom a koldus-perspektívák ellen! Szo­cialista állam vagyunk, nem „szegény ország”, hanem a vas és acél és a gépek országa, nem kell a fogunkhoz verni minden garast és nem kell megalkud­nunk szegényes megoldások­kal. Ez a terv jó, és ha meg­valósul, tágas, világos, egészsé­ges épületbe költözhet az idomszerüzem. Olyan épületbe, amelyet akármelyik külföldi­nek büszkén mutogathatunk. A felszólalás véget ért. Ben- kp az arcokat figyelte. Az osz­tályvezetők többsége komoran, szinte bosszúsan ráncolta a homlokát. Nem tetszett nekik ez a pökhendi szóbeszéd. De érdemben is Benkőnek adtak igazat, s nem Szerencsésnek. Amit Benkő mond, azt a józan ész sugallja, a realitások szám­bavétele, a valódi közérdek. S amit Szerencsés, az csak pufo- gó frázis, harcias fellengzős- ség. Mi lelte ezt a Szerencsést? Hát ez már nem ismer lehetet­lent? Ennek minden „koldus­perspektíva”, ami nem kerül milliókba? Miért dobálódzik ez a milliókkal? Az osztályveze­tők közül csak Pongrácz, az I. szerelde vezetője bólogatott Szerencsés demagóg szónoklata alatt. Pongrácz — ezt mindenki tudja róla — nem nagy ész, de annál jobban imádja a szóla­mokat., Ha meghallja azt a szót: „szocializmus”, elhagyja minden józan megfontolás, ti- táni erőt érez izmaiban, s ro­hanna vakon előre, ha követik, ha ‘ nem, kerül amibe keiül. Most is, amikor Szerencsés odavágta, hogy mi pedig fütyü­lünk a kapitalistákra és nem megyünk az ő fejük után, Pongrácz már ügyet sem vetett többé a lényegre. Ez igen, ez a beszéd! Aki azt a szót, hogy „szocializmus”, kimondja, an­nak igaza van! Haraszti titkárnője nesztelen léptekkel az igazgató mögé sur­rant és a fülébe súgott vala­mit, Haraszti bólintott és az értekezlethez fordult: — Elvtársak, sajnos, az érte­kezletet fel kell függesztenünk. Megérkezett a csehszlovák de­legáció, nekem kell fogadnom. veit. Megfogal­mazott néhány frappánsnak vélt mondatot, amelyben sé­relmének húr­jait pengette. Eltökélte, hogy nem hagyja magát. Nem neki, hanem Benkőnek kell beadnia a de­rekát! Alig várta az öt órát. Akkor benyitott a pártirodára. Benkő már várta. De most nem azzal a felcsillanó derűvel, áradó jó­kedvvel fogadta, mint máskor, ha időt tudott szakítani egy kis beszélgetésre. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents