Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-21 / 44. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. február 21., kedd Modern gyerek Fiatalasszony sétál az egri utcán, a délelőtti napsütésben. Négyéves fiacskája vidám kedvvel ficánkol mellette. A taxiállomásnál köve­telőzve felkiált a gyerek: — Anyu, vegyél nekem egy autót. . . igazi autót. Az asszonyka csititja a fiút, de az egyre hangosabban kéri az ,,igazi autót”. Hallja ezt egy közel­ben álldogáló öreg nénike, s nem állja meg szó nélkül az esetet. — Ilyenek ezek a mai gyerekek! Még beszélni is alig tudnak és rögtön autót akarnak. A végén meg már a repülő se elég . . . — Mire ez felnő — mondja a fiatal mama repülő se lesz divatos. Beleül egy szputnyikba és a Ve- nuson száll ki. — Ugyan, lelkem, nem lesz az igaz soha így az öreg néni. — Nem ül abba a szputnyikba senki. Nem lehet az. ■ S akkor megszólal a ficánkoló fiúcska, kicsit selypítve: — De idén! Én beleülök a put- nyikba . .. Az öreg néni csak csóválja a fe­jét, s a fiatalasszony, csemetéjével tovább siet. S a fiúcska már arról beszél, hogy hoz majd az égről anyukának sok fényes almát. Fé­nyes almának mondja a csillago­kat ... (— kyd —) — SZÁZHÚSZ előadást {ártották az egri járás önte­vékeny művészeti csoportjai. A csoportok nemcsak saját falujukban léptek fel, többen vendégszereplésen voltak a szomszédos falvakban. — HÉTFŐN az egercsehi Bányász-Művelődési Otthon­ban csillagászati előadást tartott dr. Zétényi Endre, a TIT csil­lagászati szakosztályának ve­zetője. — ÁLLANDÓAN gyarapo­dik a megye szakszervezeti könyvtárainak könyvállomá­nya. Az év végi nagy beszer­zésekkel együtt a könyvek száma megközelíti a százez­ret. — AZ ELMÚLT évben 3 holdon termeltek rozsot a gyön­gyöshalászi Kossuth Termelő- szövetkezetben. A három hold területről 534 kéve rozs-szal­mát kaszáltak le, amiből a tél folyamán a szövetkezet női dolgozói 284 melegágy! takarót kötöttek a szövetkezet kerté­szete részére. — FEBRUAR 18-ÄN meg­alakult az egri járási Béke­mozgalmi Operatív Bizottság. A bizottságban — melyben a járás területén működő poli­tikai és társadalmi szervek képviseltetik magukat — el­nöke Horti Béla, a Hazafias Népfront Járási Bizottságá­nak elnöke lett. — TSZ-ALAPISMERETI tan­folyamot szerveztek Eger XIII. kerületében. (Felnémet). A tan­folyam foglalkozásait a kultúr­otthon mellett dolgozó előadói munkaközösség tagjai tartják. Jelenthessen meső gazdasági technikumba ! A Pallagi Mezőgazdasági Technikum 1961—62. tanévben is megnyitja kapuit azok előtt a leánytanulók előtt, akik a mezőgazdasági ismeretek mel­lett szívesen foglalkoznak ház­tartási ismeretekkel, így ked­vet éreznek a főzéshez és sza­bás-varráshoz. Felvételre jelentkezhet az a leány, aki a VIII. általános is­kolai tanulmányait közepes, vagy ennél jobb eredménnyel befejezte, illetve most végzi, de 18. életévét még nem töl­tötte be. A tanulmányi idő 4 év. A sikeresen letett képesítő után a végzett tanulók techni­kusi oklevelet kapnak. A vidé­ki tanulók kollégiumban nyer­hetnek elhelyezést. A jelentke­zési határidő az illetékes álta­lános iskolánál 1961. március 1-ig. Bővebb felvilágosítást ad a Pallagi Mezőgazdasági Techni­kum igazgatósága. Felhívjuk a termelőszövet­kezetek vezetőinek figyelmét, hogy létesítsenek társadalmi ösztöndíjat tagjaik tovább ta­nulni szándékozó gyermekei részére. LEO DELIBES [%/| a 125 esztendeje szüle- "*■ tett, és egyben az idén 70. évfordulója annak, hogy — 55 éves korában — meghalt Léo Delibes, a francia opera nagymestereinek egyik kiváló képviselője. A XIX. század igen gazdag volt zeneszerzőkben, s ezek nagyon termékeny komponis­ták voltak, mégis kévésük ör­vendhetett olyan sorozatos si­kernek, mint Verdi, vagy Puc­cini. Nehéz dolguk volt a ze­neköltőknek, mert a század közepén Meyerbeer*, később pedig Wagner népszerűségével kellett megküzdeniük a siker érdekében. Bár Wagner nem volt francia, mégis ő lett a párizsiak elsőszámú kedvence. A múlt századi Franciaor­szág nem kisebb nevekkel di­csekedhetett, mint Adam, Bi­zet, Franck, Gounod, Masse­net, Offenbach, Saint-Saens, Thomas, stb. Közöttük kellett — a sokszor nagyonis nehéz és rögös utakon — megküzdenie az érvényesülésért Léo Deli- besnek, aki mintegy tizenkét vígoperát és számos balettet komponált. Léo Delibes Saint Germain du Val-ban született 1836. feb­ruár 21-én. Már gyermekkorá­ban nagyszerűen muzsikált, felfigyelt rá a publikum és a szakértők néhánya, s így ke­rült be egészen fiatalon a hí­res és nagymúltú párizsi Con­servatoire növendékei közé. Itt kiváló mesterek tanítják, töb­bek között Adolphe Adam, aki az akkori idők egyik leghíre­sebb komponistája volt. A gyermek Delibesnek kiváló hallása és ragyogó hangja volt, énekével remekelt a kórusban. A komponista Delibes később hasznát vette énektudásának, mert a gyakorlatból ismerte (1836-1891) meg a vokális művek stílusát, egyben az énektechnikában is járatos lett. Fiatal gyermek­ként kenyérkeresethez jut, mert elnyeri a St. Jean és a St. Francois templomok orgonis­tái, valamint a Théatre Ly- rique korrepetitori állását. Közben komponál és pályadí­jat nyer. TAiáktársai még az iskola­•*-' padokban,. amikor egy- felvonásos operettjével, a „Két zsák szén”-nel ő már sikert arat, és neve országosan ismertté válik. 27 éves korá­ban a párizsi nagyopera kar­mestere lesz. Itt behatóbban foglalkozik az operairodalom­mal, s néhány év múlva bemu­tatkozik első nagyobb művé­vel, a „Naila”-val. 1870-ben kerül bemutatásra a „Coppé- lia”, majd 1876-ban a ,.Sylvia” című balettkompozíciója, amelyek után híre túljut ha­zája határain, neve ismert és ünnepelt lesz egész Európában. Operái — valójában operettek — azonban nem hoznak sikert számára. „A király mondta” (1873) és a „Jean de Nivelle” (1880) című operái már több reménnyel kecsegtetnek. 1881- ben a Conservatoire zeneszer­zés tanszakának professzora és az Akadémia tagja lesz. 1883-ban — 13 évvel a „Cop- pélia” bemutatása után — vég­re megtörik a jég, mert há- romfelvonásos operájával, a „Lakmé”-val döntő sikert arat. Kár, hogy ebben a világszerte ismert és kedvelt operájában sem kapott nagyobb teret a drámai kifejező erő. Az opera eszmei mondanivalója: az in­diai nép felkelése és harca az angol gyarmatosítók, elnyo­mók ellen. India fejedelmei saját hatalmuk megmentése Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, Andalúzia EGRI BRÖDY öt perc a paradicsomban GYÖNGYÖSI PUSKIN A bíró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Dr. Faustot elvitte az ördög HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szép Lurette HATVANI KOSSUTH Magány HEVES Thomas Müntzer PETERVASARA 57-es riport FÜZESABONY Sortűz az égben érdekében szövetségre lépnek az angol gyarmatosítókkal és kegyetlenül elnyomják, ki­zsákmányolják a népet. Bőven adódnék alkalom az operában a drámaibb ábrázolásra, így túlzottan hajlékony, lírai az egész mű. Delibes tehát egyáltalán nem volt forradalmár-zeneköltő, mégis eredeti, mert az őszinte könnyed francia szellemesség és frisseség hangján szól dal­lamaival, remek hangszerelé­sével. A megmerevedett, sab­lonos, élettelen francia • balett­be friss, lüktető életet, ritmust és tartalmat vitt be. Egyébként Delibes 1878-ban Magyarországon is járt, ami­kor a „Coppélia”-t vezényelte Pesten. A magyar közönség igen lelkesen ünnepelte, ő szí­vébe zárta magyarországi em­lékeit és szeretettel emlegette élete végéig. 1 OQ l -ben halt meg Pá- rizsban. A „Lak- mé” és a „Coppélia” azóta is kedvelt száma a magyar ope­ralátogató közönségnek. Könczöl Ferenc 1961. FEBRUAR 21., kedd: ELEONORA 215 évvel ezelőtt, 1746 februárjá­ban született TADEUSZ KOS­CIUSZKO lengyel szabadsághős: Részt vett az amerikai szabadság- harcban, majd hazájába hazatérve a felkelő csapatokkal Dubienkánál győzelmet aratott. 1794-ben a felke­ld élére állt. Ez év októberében sebesülten a cári csapatok fogságá­ba esett. Vitézségéért a cár szaba­don bocsátotta. Külföldi emigráció­ban halt meg. 125 évvel ezelőtt. 1836. február TADEUSZ KOSCIUSZKO 21-én született LÉO DELIBES fran­cia zeneszerző. Érdeme, hogy dalla­mos és friss ritmusú zenéjével a balettet megújította (Sylvia, Cop­pélia),' azonban világsikert arattak operál is (Lakmé, A király mondta). Hazánk Lelkes barátja volt, járt Magyarországon is. 115 éve, 1846-ban e napon született SZVATpPLUK CSECH cseh költő. Hazája nemzeti és szociális kérdéseivel humoros és hazafias munkáiban foglalkozott (Hársak árnyékában. Rabszolga éneke, Ziska.) 100 éve, 1861-ben halt meg ERNST R1ETSCHEL német szobrász; a klasszicista-realista bronz emlékművek mestere (Goethe és Schil­ler páros emlékműve Weimarban.) Érdekes találmányok és felfedezések: 95 éve, 1866-ban e napon született AUGUST WASSERMANN né­met orvos, az immunitás (betegségekkel szembeni közömbösség) tanának megalapítója. 1906-ban ő fedezte fel a vérbaj megállapítá­sának ma is használatos módszerét. 20 éve, 1941-ben e napon halt meg FREDERIC BANTING ka­nadai orvos, aki Charles Best-el együtt 1922-ben először állította e}ő az Inzulint. Munkásságáért Nobel-díjat kapott. Harmonikussá csendül«• • Hideg, csendes este borult a falura. Néhány járókelő siet csak a mozi felé a síkos jár­dán. Pétervására tágas főutcá­ján az iskola kivilágított abla­kai arról árulkodnak, este is van élet a falak mögött. Érte­keznek tán a pedagógusok, vagy a hivatalsegéd végzi munkáját? Nézzük meg... Közelebb érve, muzsikafosz­lányok hallatszanak az esti csendben. Valaki harmonikán gyakorol. A bizonytalankodó hangokból is rá lehet ismerni a Moszkva-parti esték kedves dallamára.* A kopogtatásra elhalkul a harmonika hangja. Vékony, mosolygós arcú férfi szo­rít kezet: Deli Károly nevelő. — Éppen a harmonikaokta­tást vezetem — mondja. — Az idén kerültem az iskolához és nyolc fiúval megkezdtük a ta­nulást. Ketten zongoraórára járnak. A kíváncsi, élénkszemű fiúk mellén szép, színes tangóhar­monika lóg. Büszkén mutatják — saját hangszerükön játsza­nak mindannyian. Termelőszö­vetkezeti tagok gyermekei va- lameftnyien. A szülők kérték, igénylik a zeneoktatást és szí­vesen engedik el őket a heti kétszeri foglalkozásra. — Kik a legszorgalmasab­bak? — Jaúovicz Gyurka hetedi­kes, Földi Pista hatodikos, Csesznek Pista harmadikos. Jól tanulnak az úttörők is. Ugyes gyerekek... — Mikor szerepelnek elő­ször? — Április 4-én. A 84 tagú énekkarral közösen lépünk fel. Kis zenekart alakítunk akkor­ra, s aztán kibővítjük a zene­oktatást. Több hangszeren ját­szom, van lehetőség a tanulás­ra. Nagy az érdeklődés a gye­rekek és a szülők körében. A holnap muzsikusai, vagy a zene barátai lesznek a péter- vásári gyerekek? — nehéz vol­na eldönteni. Egy azonban biz­tos. A szép muzsika szeretete szívükbe lopódzik kitörölhetet­lenül. Egyszerű falusi emberek fiai járnak zeneoktatásra. A zene­művészet alapjainak megisme­rése éppúgy hozzátartozik éle­tükhöz, korszerű, általános műveltségükhöz, mint a poli­technikában való jártasság... Az iskola kivilágított abla­kain belül gyerekkezek játsza­nak a harmonika billentyűin, és a Szputnyik-dal akkordjai csendülnek s kísérnek a friss estében— (R. U vWiMf WWSA/ VNAAAAAAAi'SAAAAAAA^^AAAAA/VVVN^NA^VNAAAA/VÁAA/VV^AAAAAAAAAAAAA^'VAAAA/NAAA^^AAAAA^AAAAAAAAA/V^AAAAAAAAAA/SAA/VVNAAAAA/VVVVVVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^i HOPVám JÓZSEF: * * • • • • • m se sara: Egerben este 7 óraiko-r: DALOL A TAVASZ (Bianco-bérlet) fcvádon este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse *•«•»•••<«••••••• • • • • * * • ^ ............. « » . _ . • . • • « • e • • »NT« ••••«••••••• * « , TJ rj orrM mW • •<•••*•••••••••«•»•«••• »V- v* /"l "ír ^ '»•••• * ♦ ••••••••«•»•*•»« (44.) — Tudja a fene. Le kéne már egyszer ülni és szemtől szembe megkérdezni tőle ma­gától. Mert erre csak ő tudhat megfelelni. — Emlékszik ugye, mennyi­re szerettük, becsültük? Na­hát derekabb ember is volt, mint most. Szerény volt, most meg milyen fennhéjázó. Már az is, hogy ki sem jár közénk. A csoportvezető nem győzi je­lentéssel, hogy a fene egye meg, aki a papírost feltalálta. Mert az csak arra jó, hogy Szerencsés Janinak ne kelljen kiszagolnia az építkezéshez. — Azért nem kell túlzásba vinni... — csillapította az in­dulatos Gyurkát Kulcsár. Pe­dig tudta, hogy igaza van. — Ki viszi túlzásba? Ö, a nagylábon élést! Széltében- hosszában beszélik, hogy már azt sem tudja jómódjában, mit csináljon. Talán azért nem jön ki soha az építkezéshez, mert félti a szép ruhát a pi­szoktól. Ügy jár ez mint egy gróf. Haraszti igazgató elbúj­hat mellette. Ugyan mi az is­tenből telik neki? Nem folytathatták, mert Kulcsárt Galgóczi mérnök ma­gához hívta az állványzatra. Az öreg még elmenőben vissza­szólt: — Holnap még egyszer meg­próbálom. De tán legjobb vol­na Benkő Antinak szólni. Rostás Mancika ezalatt át­szólt telefonon Bolgár Mihály­nak: — Bolgár kartárs, az osztály- vezető kartárs hívatja. — Máris megyek — ugrott fel szolgálatkészen Bolgár. Bolgár Mihály építésztech-. nikus volt Szerencsés osztá­lyán. Negyvennyolc éves, ko­ravén emberke. Valamikor fel­sőipariskolát végzett, és végte­len szorgalommal iparkodott kiérdemelni a kenyerét Ócs­ka, kopottas ruhát -viselt, és ebédjét is mindennap újságpa­pírosból csomagolta ki. Csak akkor gyújtott rá, amikor meg­kínálták. Az osztályon minden­ki szerette. Most, amikor a fő­nök hívatta. Bolgár szorongott. De munkatársaira is átragadt az aggodalom. Nincs abban semmi, ha valakit az osztály- vezető hívat, de tudja az ör­dög. Bolgár mindig azt hajto­gatta: legjobb, ha az qmbert észre sem veszik, sohasem hí­vatja senki, mert olyan em­bert, mint ő csak akkor hívat­ják, ha baj van. Bolgár félszegen lépett be Szerencsés szobájába. Szeren­csés nem kelt fel íróasztala mellől, csak egy kézmozdulat­tal intett Bolgárnak, hogy ül­jön le. Bolgár tétova, riadt pillantással várta az osztály- vezető megszólalását. Szeren­csés arcán árnyék suhant át. Hangja száraz volt és korholó: — Mondja, Bolgár kartárs, miért nem fogadta el a szak­szervezeti beutalót a bogiári üdülőbe? Én közbejártam azért, hogy magukat beutal­ják. En exponáltam maga­mat. En kimondottan jótakar­tam tenni magukkal. Erre maga visszautasítja. Hát mi ez? Várjon. Maga szorgalma­san dolgozik. Ezért jutalmat érdemel. Ez az üdültetés a ju­talom. Most mondja meg, mi­ért jelentette ki, hogy nem megy Boglárra? — Kérem szépen, osztályve­zető kartárs — válaszolt kész­ségesen Bolgár —, amint tet­szik tudni, igen nagy a csa­lád, három gyermekem van, kettő már iskolás, és hát... hogy is mondjam? ... az üdü­lés sok pénzbe kerül.., — Ugyan! — legyintett Sze­rencsés —, ez nem igaz. Ez olyan kedvező lehetőség, az ilyenről maga azelőtt nem is álmodhatott. — Kérem szépen, az üdülési díj is sok, mert ugye, öten va­gyunk a feleségemmel, de az még nem minden, hiszen előbb néhány göncöt kellene venni, mert mi tagadás, el vagyunk maradva az öltözködésben. . — Nézze — csóválta rosszal­lóan a fejét Szerencsés — nem erőszak a disznótor. De rosz- szul esik nekem ez a vissza­utasítás. Az embernek áldo­zatot is kell hozni a családért. Elmehet, kérem. Bolgárt a sírás fojtogatta, amikor kifarolt a szobábóL ★ Az osztályvezetői értekezle­ten Haraszti igazgató elnökölt. — Ezzel is megvagyunk, elvtársak. Még egy anyagunk van, az idomszerüzem bővíté­sének ügye. Mindenki meg­kapta az építési osztály elő­terjesztését, elvtársak? Igen? Át is tanulmányozták? Na, ió, Szerencsés elvtárs, van még előzetesen valami hozzátenni valója? Szerencsés a fejét rázta. Benkő Antal felemelte a ke­zét. Szót kért. Szerencsés ér­deklődéssel várta Benkő fel­szólalását. Úgy helyezkedett, hogy ne csali hallja, láthassa is. Benkőt két nappal azelőtt választották meg az üzemi pártbizottság titkárának. A gyárban nagy volt az öröm erre a hírre. Szerencsés is örült ennek a fejleménynek. Alkalmasint még inkább szá­míthat Benkőre. — Elvtársak — kezdte Ben­kő —, a pártbizottságon átta­nulmányoztuk azt a tervet Mi nem értünk egyet ezzel a tervvel. Szerencsés arcára fagyott az iménti magabiztos derű. Ép­pen Benkő? Hát mi ez? — Induljunk ki ennek az építkezésnek eredeti céljából — fejtegette Benkő. — Az idomszerüzem előtt a jövő év­ben megnövekedett feladatok állnak, tervét felemelték. Eh­hez fokozni kell az üzem ka­pacitását. Tulajdonképpen ezt a feladatot nekünk a termelő­folyamatok korszerűsítésével, talán némi létszámemeléssel, néhány új, modern gép beállí­tásával, okosobb anyagellátás­sal, és ehhez ha sonló lépések­kel kellene megoldanunk. Mégpedig az üzem mai épü­letén belül. S akkor elkerül­hetnénk az építkezést. Hi­szen ez egy­milliós építke­zés. Benkő a ter­vezetet lapoz­gatta. Szeren­csés elcsodál­kozva ingatta a fejét és buz­gón, fürgén je- gyezgetett. Nyilván a vá­laszadásra ké­szült. Benkő indulat nélkül folytatta. — Mi azt ja­vasoljuk, még egyszer vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Talán még idejében kiderül, hogy az építkezést egyáltalán elkerülhetjük. Bel­ső átszervezéssel, összébbhú- zódással és a termelés korsze­rűsítésével kialakíthatjuk a szükséges kapacitást. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents