Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-21 / 44. szám

1961. február 21., kedd nbpüjsag s Mérleg egy gyilkosság árnyékában Az olvasó bizonyára meg- hökkenve kezdi olvasni eze­ket a sorokat, amelyek az el­múlt esztendő főbb külpoliti­kai eseményeit szeretné csok- rosítani — utóvégre nem szo­kás effajta éves mérleget von­ni évközben, még akkor sem, ha ez az „évközben” nem esik is pontosan az év közepére. Pedig a mérlegvonásnak meg­van a maga aktualitása, ép­pen egy gyilkosság árnyéká­ban, amely felrázta az embe­riség haladó millióinak érzé­seit, s amely osztatlan meg­döbbenést keltett mindenütt, ahol az igazság fogalma nem holmi fiktív, megfoghatatlan valami — hanem az emberi közösség lét- és erkölcsi alap­ját jelenti. A tiltakozó táviratok ezrei, a tömegtüntetések, a mind egységesebb állásfoglalás a ha­ladó körök részéről az ENSZ főtitkárának mélységes elíté­lését illetően, azt igazolják, hogy ez a felháborodás még csak fokozódik a napok múlá­sával, ahogy egyre jobban rá­döbbennek az emberek arra a tényre, hogy ez nemcsak egy­szerűen 'gyilkosság volt „vala­hol Afrikában”, hanem egy legalábbis ebben a formában következetes külpolitikai kon­cepció egyik láncszeme. Ez a láncszem kötelezővé teszi az újságíró számára, emlékeztesse olvasóit, hogy szemenként ha­ladva visszafelé a térben és az időben, megmutassa hogyan függ össze például a laoszi helyzet a dél-afrikai faj üldö­zéssel, a kommunista ‘ Kína ENSZ-tagságának megakadá­lyozása Kuba problémájával, Algír és Kongó magának Lu- mumbának és két társának meggyilkolásával. Mielőtt kronológiai kom­mentárunkat megkezdenénk, vegyünk kezünkbe egy irány­tűt, korántsem a földrajzi, mint sokkal inkább az elvi tájékozódást illetően. A Moszkvai Nyilatkozatról, erről a rendkívül fontos és törté­nelmi jelentőségű dokumen­tumról van szó, idézzük ennek egyik igen érdekes és sok mindenre fényt derítő meg­állapítását: „Korunk — amelynek fő tartalma a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalommal elkez­dődött, átmenet a kapitaliz­musból a szocializmusba — a két ellentétes társadalmi rend­szer harcának korszaka, szocia­lista és nemzeti forradalmak harcának korszaka, az imperia­lizmus összemomlásának és a gyarmati rendszer felszámolá­sának, egyre több nép szocialis­ta útra térésének, a szocializ­mus és a kommunizmus vi­lágméretű diadalának korsza­ka.’’ Hozzátéve és magyarázva: az osztályharc nemzetközi mé­reteket öltött, s ma már nem] arról van szó, hogy egy-egyf országban forradalom tör ki,] megdönti a tőkés rendszert,; hanem sokkal inkább arról,] hogy az egész kapitalista vi-| lág, maga az imperializmus i vívja most már kegyetlen ha-| láltusáját. S amilyen csúf volt! az imperializmus „fiatalabb”] korában, éppen olyan csúf; most haláltusájában. Termé-] szetesen a Moszkvai Nyilatko-| zat megállapításait elfogadni] és tudomásul venni képtelen; egyetlen olyan társadalmi rend] is, amelynek léte és alapja a; kizsákmányolás, a gyarmati! rendszer fenntartása, az állan-| dó tűzfészkek fenntartása ésj kiterjesztése. | A szovjet kormány, a szoci-] «lista országok elmúlt évi kül-i politikáját semmiféle különbö-] Zöségi jelzővel sem lehet illetni,! ami akár az 1959-es, akár az] idei esztendőt jelenti: harc a, békéért, a népek békés egy-] más mellett éléséért, az ön-: rendelkezési jogért, a gyár-] ma ti rendszer felszámolásáért.: Ezt a politikát célozta az el-! múlt esztendőben többek kö-j zött Hruscsov franciaországi i útja, a csúcstalálkozóra való] elutazása, ezt az ENSZ 15.- ülésszakán való részvétele, ezt] igazolják azok a gazdasági és] kulturális küldöttségek, ame-j lyek a Szovjetunióból, a szó-] Cialista >'szágokból kapitális-, ta or. - kba utaztak, s a ne-] ományos, gazdasági, Tsenyt. tiszta szándékait szó *rint is fénylőén igazolla az 1960-ban fellőtt három szput- nyik-űrállomás is. Ez — ahogyan mondani szo­kás — meglehetős vázlatában az érem másik oldala. A vá­lasz: U—2-es kémrepülőgép, a meghiúsított csúcstalálkozó, a provokációk egész sorozata, s bár fényes sikernek számít és történelmi jelentőségű az ENSZ 15. ülésszakán született határozat a gyarmati rendszer felszámolásáról — éppen e ha­tározat megtorpedózása nem utolsósorban az Egyesült Álla­mok részéről. Ember, politikus és földrajz­tudós legyen a talpán, aki ké­pes felsorolni azokat az orszá­gokat és népeket, amelyek rö­vid egy-két esztendő alatt fé­lig, vagy egészen lerázták ma­gukról a gyarmatosítók, vagy éppen a Batista-féle diktáto­rok uralmát. Ez a bolygónk- szintű földindulás alapjaiban rázta meg az egész kapitalista rendszert, amely jellegéből adódóan éppen a gyarmati né­pek leigázásából, a gyarmatok teljes leigázásából, az extra­profitból pumpálja romlandó testébe a friss anyagi elixirt. Ezek után hogyan is lehetne érthetetlen, hogy az utolsó rö­gig amerikai érdektől átszőtt Kuba szabadságának zászlaját azonnal és minden eszközzel a világimperializmus fő vezére, az Egyesült Államok szerette volna szertetépni. Ezek után hogyan is lehetne érthetetlen, hogy a laoszi válságban is „benne van” az Egyesült Ál­lamok keze és, hogy Francia- ország algíri politikáját leg­alábbis ' belső egyetértéssel szemlélik a Fehér Házban. S legfőképpen hogyan is lehetne ezek után érthetetlen, hogy a belga gyarmattartó rendszer messzemenő támogatást talált és talál az Egyesült Államok­ban, amelynek feltétlen érde­ke, hogy Kongó minden kin­cse — és mennyi kihasználat­lan kincs van- ott! — ne az ott élő és főleg szabadon élő né­pek tulajdonát, hanem meg­felelő áttételekkel, a trösztök, kartelek, szindikátusok bonyo­lult közlekedési rendszerén keresztül végeredményben az amerikai tőke érdek- és tulaj- don-szférjába tartozzék. Itt uránium, ott olaj, itt ón, réz és nikkel, ott egyszerűen piac, ahol mindent és drágán el lehet adni, itt vas és szén, ott olcsó munkaerő — kissé leegyszerűsítve ugyan a dol­got, de ez a kérdés lényege. Nem véletlen az sem, hogy a belga dolgozók sztrájkjának elnyomására volt felesleges NATO-egység, hogy a Bun- deswehrt felfegyverzik és ép­pen Franciaországban képezik ki — semmi sem véletlen, mert az effajta „véletlenek” mögött, nem is nagyon mé­lyen ott áll az a szükségszerű­ség, hogy a kapitalista tábor­nak mindent el kell követnie az imperializmus egyre szű­külő körének védelmére. Hogy a politikai porondon milyen bábok mozognak? — ez most másodrangú kérdés. Csomhp. vagy Dag Ham­marskjöld levitézlett főtitkár — nem a személyek a fonto­sak, mégha bűnösek is és mél­tók a megbűnhödésre. Lu- mumbát és két társát nemegy ember ölte meg és voltakép­pen nem is Kongóban ölték meg. A tulajdonképpeni gyil­kos az imperializmus, amely mint a példák igazolják, min­denre kész volt és kész ma is, mert létével és lényegével függ össze, azt fejezi ki ez a gaztett is. Sokan voltak ború-, de ta­lán még többen derűlátók Kennedyt, az új amerikai el­nök személyét illetően. Elha­markodott dolog lenne elnöki működésének elején már messzemenő következtetéseket levonni személyét és szerepét illetően, bár kétségtelen, hogy néhány területen már volt olyan pozitív megnyilatkozá­sa, amelyek, ha vérmes remé­nyeket nem is, de reális lehe­tőségeket rejtenek magukban. Ugyanakkor azonban az is tény, hogy az Egyesült Álla­mok külpolitikájának fő vona­lai lényegében mit sem vál­toztak ez ideig, hogy a gyil­kosságért felelős ENSZ-főtit- kár személye mellett az ame­rikai kormány hajlandó volt exponálni rhagát, hogy Ken­nedy sem hajlandó még csök­kenteni sem, sőt növelni akar­ja áz agresszív NATO fegyve­res erejét, hogy a legutóbbi sajtótájékoztatójában a régi és már lejárt lemezt forgatta le, amely szerint a Szovjetunió az, amely ... Nos, ezek is tények. Helyte­len, volna bármiféle naív illú­ziókba ringatnunk magunkat az imperialisták kül-, de még belpolitikáját illetően is. Bí­zunk abban, hogy felülkere­kednek a józan megfontolások, bízunk saját erőnkben és azokban az erőkben, amelyek önálló létet akarva szembesze­gülnek az imperializmus ter­veivel. Talán itt is, a Lumum­ba meggyilkolása utáni nem­zetközi helyzetben is leghe­lyesebb. ha a Moszkvai Nyi­latkozat mélységesen reális megállapításait vesszük figye­lembe: „A kommunistáknak fárad­hatatlanul munkálkodniuk kell a tömegek között, nehogy azok lebecsüljék a világhábo­rú elhárításának lehetőségét, a békés egymás mellett élés le­hetőségét, s egyszersmind ne becsüljék le a háború veszé­lyét sem ..(Gy. G.) ... hogy a Daily Express című lap riportere interjúra kérte fel a közelmúltban Car­diff város szentéletű lelké­szét, Mathews urat, nyilat­kozzék a ma modern embe­rének általa legfontosabbnak megítélt jellemvonásairól. A lelkész imigyen válaszolt: „A ma emberére a következő há­rom tényező gyakorolja a leg­mélyebb hatást: az v,jság, az oltár és a nő." — A válasz, a kétségtelen szakmai elfogult­ságon túl, a magát is modern embernek, s ezen túl, férfi­nak tartó cardiffi lelkész, bi­zonyos tapasztalati bölcsessé­gét is megmutatja... (—d) A cowboy- és indiánfilmek alkonya A Daily Cinema évkönyvé­ben adott áttekintésből kitű­nik, hogy letűnt a cowboyok és indiánok napja a filmvásznon. Anglia 1960-ban mindössze 24 vadnyugati filmet vásárolt, az 1958. évi 75-tel szemben. A cowboy- és indiánfilmek fény­korában majdnem minden harmadik filmben volt lövöl­dözés. Ceruzavég A szerelemhez legalábbis három ember szükséges. Kettő, aki szereti egymást és egy harmadik, aki — pletykál róla. Azt mondja a biblia: Ha megdobnak kővel, dbbd vissza kenyérrel. Az egyik étteremben jutott ez eszembe. Ha azzal a kenyérrel én visszadobom felebarátomat ma, akkor holnap már börtönben ülök. ★ Nincs nagyobb boldogság, mint másoknak jót tenni. Egye­sek szerint igenis van: rosszat. ★ A fejlődés vitathatatlan. Először kihaltak az őshüllők, az­tán kihaltak az ősemlősök, s ha így megy tovább, kihalnak az emberek is. Van evolúció! ★ Mint cseppben a tenger! Hohó, én még sohasem hallot­tam, hogy valaki cseppbefúlt volna... ★ Az ember örökké telhetetlen. Először a sast irigyelte, mert repülni tud. Hát felrepült ő is. Aztán a fantáziát, iri­gyelte, mert az eljutott a világegyetembe is. Most eljutott az ember is. Na, és ezután mi lesz? CCC! Tele van az élet prob­lémákkal. ★ Nincs könnyebb, mint regényt írni. Csak téma, papír, meg tehetség kell hozzá. A kritikusnak néha még ennél is köny- nyebb, — odú még tehetség se kell. ★ Azt mondja a lány: örökké. Azt mondja a fiú: örökké. S egy év múlva elválnak. Íme, az idő relativitása. ★ Én nem tudom, mi van ezzel a Patyolattal, már hónapok óta egy vicc se születik róla. Csak nem dolgozik jól? Tenni kell valamit, mert témánhalnak a humoristák. A humorista olyan ember, aki mindennek humoros oldalát. Csak a humornak nem. megtalálja a — 1600 tJ kötet könyvvel bővül ebben az évben a hat­vani járási könyvtár állomá­nya, s így meghaladja a 14 és fél ezret. Emellett 1500 te­kercs diafilmet kölcsönöznek rendszeresen a hatvaniak. Esküszöm, hogy a görbét egy részeg ember találta fel. De ki a felelős az egyenesért? Puszpáng Alfonzné meghallotta valahol, hogy minden vízbemártott test annyit veszít a súlyából, mint az általa ki­szorított víz súlya. Azóta állandóan a fürdőkádban ül! (egri) Herr Globke, az államtitkár A nemzetközi közvélemény már huzamosabb ideje egyre türelmetlenebbül, növekvő fel­háborodással teszi fel a kér­dést: vajon meddig maradnak még büntetlenül Globkének az emberiség ellen elkövetett szörnyű gaztettei? Vajon med­dig lesz még Herr Globke Adenauer kancellár támasza, a vezető minisztériumok tevé­kenységének összehangolója? Vajon a náci világ egyik leg­elvetemültebb gonosztevője meddig lehet még miniszterel­nökségi államtitkár a Német Szövetségi Köztársaságban? Globke csillaga magasan ra­gyogott a hitleri fasizmus ég­boltján; sorozatos előléptetés, hatáskörének növekvő bővülé­se jelezte politikai pályafutásá­nak véres útját, ö készítette elő a hírhedt nürnbergi faji törvényeket, amelyek sok mil­lió ember halálát okozták. Az ő nevéhez fűződik a nürnbergi törvények hatályának kiter­jesztése Ausztriára, Csehszlo­vákiára, majd a nácik által megszállt valamennyi terület­re. Maga Hitler írta annak ide­jén: „A német nép nevében miniszteri tanácsossá nevezem ki dr. Hans Globke kormány­főtanácsost. Abban a remény­ben eszközlöm a kinevezést, hogy nevezett'szolgálati eskü­jéhez híven, lelkiismeretesen eleget tesz hivatali kötelezett­ségeinek és kiérdemli a kine­vezés által bizonyított bizal­mat. Ugyanakkor külön védel­mem alá veszem”. A megváltozott körülmények között Adenauer kancellár vet­te védőszárnyainak oltalma alá Globkét. A nemzetközi közvé­lemény, a haladó gondolkodá­sú emberek egységesen köve­telik: büntessék meg és moz­dítsák el helyéről milliók gyil­kosát. De a kancellár a viharos felháborodás, a * Globke náci múltját feltáró újabb és újabb okmányok ellenére is hajtha­tatlan. Miként ő mondotta: „Semminő körülmények között sem tűröm, hogy olyan állítá­sokkal hozakodjanak elő, ame­lyek árthatnak az én becsüle­temnek, valamint Globke mi­nisztériumi igazgató úr becsü­letének.” Ám legújabban a közvéle­mény tiltakozásának hatására a frankfurti államügyészség, végre, eljárást indított Qlobke ellen. A bonni kormánykörök azonban kísérleteket tesznek a tömeggyilkos múltjának eltus- solására, nem ismerik el a frankfurti ügyészség illetékessé­gét és a bonni államügyészség­hez akarják áttenni az ügyet, amely azután gondoskodna a nyomozás anyagának irattárba süllyesztéséről. Mindezek a fárádozások hiábavalók, Az emberek em­lékezetében még élénken élnek a koncentrációs táborok szö­gesdrótjai és halálmenetei, a fasiszták által okozott rombo­lások és sebek. Es a népek lan­kadatlanul követelni fogják a kancellár legbizalmasabb mun­katársának eltávolítását, hi­szen minden reálisan gondol­kodni tudó ember előtt nyil­vánvaló, hogy amíg GlobkéheZ hasonló elemek vezető tisztsé­geket tölthetnek be, Európa békéjét és biztonságát súlyos veszély fenyegeti, (—r) HA BESZÉLGETÉS Indul az új élet Ostoroson •■«i»iiiniiiiiiiiiiiiiuiiii!i*H«ii«H«u«!i*uiii^''*ii«ii«'ii»iiiiiMiii*iiWíiiiiiii*iiii*uiiiiiiiiiii»iiiiu«niiiiiiiiiiiini*iiuniHHiimiiiiiiiiiiiniiiiiniiiiniii ntiBiiiiiiuitiauintvmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiaiiiiiiiiiiianiitiiiiiiiiiiiiiiiiMii an■<>tum•uumtiiíms-muhu,inam,il„iuitiiiilliv runk foglalkozni — mondja és kimutat az iroda ablakán: —■ azokból a szinte rom istállók­ból kell tehát újat varázsol­nunk a jószágok számára. At egyik tehénistájlő már elké­szült, a másikon a belső tata­rozást végzik. Nem messze in­nen, a sertések szállása is épül, s reméljük, hamarosan betud­juk népesíteni valamennyit.' Tizenhét tehenünk van, úgy tervezzük, hogy az év végére ötvenre növeljük számukat! Ugyancsak ötven lesz á sertés­törzs is, a jelenlegi 57 süldő­höz pedig annyit vásárolunk] hogy 180-ra szaparodjék az ál­lomány. Ez utóbbiakat még eb­ben az évben át is adjuk, hiz­lalt állapotban. Hízómarhánk most még csak 11 van, de az év végére ebből is 60 darabot akarunk számontartani, s nö­vekszik a most még 13-as nö­vendékállomány is. közben az új útválasztás, napjaira, esemé­nyeire terelődik a szó Ostoro­son, könnyen felidéződnek az alig kéthónapos emlékek. Ve­zetőnek, egyszerű tagnak egy­aránt fülébe cseng a sok kér­dés, érdeklődés, a válaszok, a viták sorozata, a meggyőző szó, a számtalan kisgyűlésen, s a nagy falugyűlésen elhangzott érvelő beszéd, s az emberek december közepére kialakult véleménye, egyöntetű határo­zata: belépünk a termelőszö­vetkezetbe. S ezzel egy időben ismét ott harsan a felkiáltás is: a tanácselnököt, Rendes Já­nost kívánjuk a termelőszövet­kezet elnökének. És Rendes János — aki va­lóban felcserélte a községi ta­nácselnöki állást a tsz-elnöki tisztséggel — szedi sorra, mi is történt a Kossuth Tsz-ben a december 16-i alakuló közgyű­lés, illetve a december 21-i első vezetőségi ülés óta. — Január harmadikén befe­jeztük a leltározást, kilencedi­kére átvettük a régi tsz vagyo­nát, s megoldottuk — ha ideig­lenesen is — a jószágok elhe­lyezési problémáját. Utána megkezdtük a trágyaszállítást, s akit itt nem tudnunk foglal­koztatni, azt a szőlőoltvány- anyag szedéséhez irányítottuk. ötvenötezer szál oltványanya­got hoztak be tagjaink néhány nap alatt. — Nem sokkal később vé­geztünk a gazdasági felszerelé­sek beszállításával, s január 25-re befejeztük a pótsilózást is. Állataink részére a silóta­karmányt kukoricaszárból, tö­rökből és szalmából kevertük. Ennél a munkánál nagy segít­séget nyújtott számunkra a gépállomás. a legutolsó S MI TÖRTÉNT napok­ban? — Megindítottuk, s rövide­sen be is fejezzük a vetőmag- csere-akciót, hogy minél ha­marabb előkészíthessünk min­dent a vetéshez. Javítjuk a gé­peket, felszereléseket is, folya­matosan, ahogy sorra kerül­nek, hogy mire kiadhatjuk a jelszót: holnap reggel minden­ki a földekre! — egy se ma­radjon kijavítatlanul. A tsz-elnök egy pillanatra elhallgat, mintha azt monda­ná, ennyit tettünk eddig. De csak gondolatait re idézgeti a másodpercekre beállt csenben, aztán folytatja: — Ami a legközelebbi napo­kat illeti, ezekre is megvan a tennivaló. Be kell fejezni a szárvágást, kiszállítani a még bentlevő trágyát, kiszórni a szuperiőszfátot. Az elvi meg­állapodás alapján ki kell osz­tani sorszám szerint a háztájit is. Ezzel még 25-e előtt vég­zünk. Aztán sor kerül egy hosszabb folyamatú munkára, a hatszáz holdnyi szőlő met­szésére. A rövid idő alatt elvégzett legsürgősebb tennivalók után tehát tisztában vannak a fel­adatokkal is az ostorosi Kos­suth Tsz-ben. Fel is készülnek végrehajtásukra becsülettel, amint tőlük telik. De az em­berek, a nem sokkal több, mint két hónapos tsz-tagok egyénenként is így készülnek-e a közös munkára? Ezt külön­böző intézkedések ismertetése révén nem lehet megállapíta­ni. Többet kell tudni, alapo­sabban kell ismerni az ostorosi embereket. A tsz-elnök most már róluk beszél. Azt mondja, hogy itt nem lesz munkaerő-probléma. És a tagok közös akarattal akarják felvirágoztatni a szö­vetkezetei. Erre több példát is említ. tag­— A KOSSUTH TSZ ________ _____ saga ne m sokkal a megalakulás után 550 hektoliter bort gyűj­tött össze, amit a termelőszö­vetkezeten keresztül értékesí­tettünk az állam felé — mond­ja Rendes János. — Ez részben hitelfedezetet biztosított az egész tsz számára, s gyarapí­totta a pénzünket is, mert a nagyüzemi felár a közös kasz- száé lett. Kétszeres a tsz-ta­gok, a nemrégen még hegyköz­ségi gazdák kezdeményezésé­ből származó haszon. Szá­munkra azonban ez nem elég. Háromszoros lesz, mert úgy határoztunk, hogy rendelünk egy Zetort, s azt saját erőből vásároljuk meg. Minden ter­melőszövetkezeti tag ad hozzá abból a pénzből, amit az 550 hektoliter bor értékesítése után kapott. Ez az egyik „igazolás” az os­torosi tsz-tagok javára. A má­sik: ' — A szerződéskötés. , Ez ugyancsak fontos volt a tagok számára — folytatja az elnök. — Már az első közösen dolgo­zott esztendőben sokat aka­runk adni a népgazdaság asz­talára. Burgonyát, borsót, pa­radicsomot, paprikát, napra­forgót, köztes növényként ba­bot termelünk szerződés alap­ján, összesen mintegy négy­száz holdon, munkaegységes és prémium-rendszerrel, egyé­nekre felosztva a területet. A szőlő nagy részét is így művel­jük, annak a kis darabnak a kivételével, amelynek erősen leromlott állapota közös mű­velést igényel. Ennek hatvan százalékán már á metszést is elvégezte a tsz thgsága. Alig bírom jegyezni, amit gyorsan felsorol a tsz-elnök, de a példáknak még nincs* vége. Jön a harmadik is: — Állattenyésztéssel is aka­MINEK MONDHATOK ezek a példák, ha nem az em­berek, az ostorosi új tsz-tagok akarásának, az íjat segíteni óhajtó szándékának? Cselek­vésük, elhatározásaik alapján már az első két hónap jót ígér itt, ebben az új tsz-községben, s egyben ázt is, hogy az ígére­tek valóra is válnak. Valóra váltják a szövetkezetbe’ tömö­rült emberek, akik közül már most lehet követendőként em­líteni: Hegyi Jánost, Nyilas Lászlót, Bóta Kálmánt, s Sós Józsefet, az állatgondozót. Weidinger László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents