Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

1961. február 19., vasárnap

N EPOJSAG

Munkanap-fényképezés néhány tapasztalata

Látogatás a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál

Hat napon keresztül mindig az üzemet járta. Szinte ötpercenként feltűnt a gépek és az emberek között. A munkások nem sokat törődtek vele.

— Hadd járkáljon, úgy látszik ez a dolga — rántott egyet a vállán az idősebb gyalus. A többiek is tudták, hogy gyakori vendégük most a normairodán dolgozik. De rendes embernek ismerték és pár évvel korábban munkás volt a gyárban. Most nem volt a kezében szerszám, igaz, stopperóra sem. Valaki megfigyelte, hogy a normás apró vonalakat ír a papírlapra. Később kitudódott, hogy munkanap-fényképezést végeznek a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál. Vagyis pontosan meg akarják állapítani, hogy a műszak 480 percéből mennyi a tényleges termeléssel töltött idő és mennyi a különféle címen keletkező veszteségidő.

40 vonás a rublikában

Mit jelentenek a papírra jegyzett vonások? Azt, hogy az egyik nagyteljesíményű modern portál marógépnél negyven esetben figyeltek meg a munkástól függő veszteségidőt, azaz 51 perc esett ki a nyolcórás műszakból. A vonások azt is mutatják, hogy mi okozta ezt. Pontosan leolvasható, hogy hányszor kezdték később a munkát, és hányszor hagyták abba korábban, mennyi idő telt el beszélgetéssel és a munkahelytől való eltávozással.

Ezekből a bizonyítható, kézzelfogható adatokból önként adódik a megoldás: nagyobb munkafegyelmet kell teremteni, csak így csökkenthető a munkástól függő veszteségidő. Hiszen nem szükségszerű a rendellenesség, a munkástól függő egyik veszteségidő sem. De a munkanap-fényképezésnek van egy másik nagy előnye is. Nem általánosságban beszél, hiszen a munkalapra ráírták a megfigyelt dolgozó nevét és az adatfelvétel pontos időpontját is.

Persze mit sem ér a legpontosabb megfigyelés is, ha az íróasztalok mélyére rejtik az adatokat, elmulasztják a kiértékelést és a munkahelyeken, a gépeken dolgozó emberek semmit sem tudnak arról, hogy egyáltalán volt és milyen eredményekkel járt a munkanap-fényképezés. Sajnos, ma még sok üzemünkben ez a helyzet.

Pedig nyíltan és őszintén kell beszélni a munkásokkal. A tények azt bizonyítják, hogy a művezető és a munkások is meglepődtek, amikor az adatokat eléjük tárták. Persze mindenütt akadhat olyan ember, aki kételkedik a megfigyelés helyességében. De a tények, az igazság erejével a kételkedőket meg lehet és meg kell győzni. De ez csak akkor fog sikerülni, ha nem szólamokkal, ki-ki a saját szájaíze szerint agitál, hanem konkréten, személyhez szólóan és főleg igaz adatokkal. Mégpedig nyomban, azon melegében, amíg nemcsak a papíron friss az írás, de a munkások emlékezetében is frissen él az elmúlt napok eseménye.

A termelékenység emeléséről, az önköltség csökkentéséről, a kotyogós normák rendezéséről nem lehet általánosságban beszélni. Nem szabad megfontolatlanul, csak úgy találomra a normákhoz nyúlni. A gyöngyösi megfigyelés azt igazolta, hogy a marógépnél

10,6 százalék volt a munkástól függő veszteségidő. Nyilvánvalóan ezt a tényt figyelembe kell venni a normaigazításoknál.

Nem számíthatunk arra, hogy a munkások egyöntetűen kitörő lelkesedéssel fogadják a rhegszorításokat, de ha ismertetjük velük a tényeket, akkor megfelelő következtetéseket vonnak le. Bizonyíték erre a gyár legutóbbi termelési tanácskozása, ahol több munkás kifejtette, hogy igazságosnak és szükségesnek tartják a termelést akadályozó normák rendezését, a Geo-üzemben meg sem várták a munkanapfényképezés eredményeit, és a munkások reális felajánlásokat tettek a termelés fokozására.

Gyerünk a fúróval

A munkanap felvételi lapon akad olyan rubrika is, ahova a darura való várakozást jegyezték fel. Itt 20 vonást számoltunk meg. Mi okozta a munkakiesést? A veszteségidőt? A portál marógép mellett négy nagyteljesítményű gép van, amelyek anyagkiszolgálásához daru szükséges, de egyszerre a gép sem győzi. Amióta az éjszakai műszak végén a csúcsbetéteket előkészítik, lényegesen csökkent a veszteségidő.

Sőt egy lépéssel már tovább jutottak a gyárban. Javaslat hangzott el, hogy a gépek megfelelő átcsoportosításával lehetséges lenne a gép kétoldali kihasználása és az anyag- mozgatás lényeges csökkentése. Most már a munkások sürgetik: gyerünk a fúróval — siettetik a megfelelő üzem- szervezési intézkedéseket.

Eav ember többet ér,

mint korábban kettő

A félautomata gyalugépen eddig egy-egy ember dolgozott. Felfogta a munkadarabot, beállította az ütköző-bakot és akkor egy darabig semmi teendője nem volt. Legfeljebb nézte, hogyan forgácsol a gép. A gyárban nemrég „két- gépes” mozgalmat kezdtek.

A Mátrai Állami Erdőgazdaságnál az utóbbi években nem az első eset, amiről most beszámolni kívánok, hiszen az olvasó emlékezhet még arra, amikor az újság hasábjain megjelent, Praveczki Andrásnak és társainak, a tarnalele- szi erdészet vezetőinek és beosztottainak, az általuk elkövetett súlyos bűncselekményekben hozott megyei bírósági ítélet. Ekkor az erdészetnél levő valamennyi dolgozót leváltották, kivéve Kis Istvánt. Kis István, a régi vezetőktől tanulva, azok nyomdokaiba lépett, mint vezető könyvelő ismét egy bűnszövetkezetet hozott létre az említett tarnalele- szi erdészetnél. Egy éven keresztül Kis István vezető könyvelő, Kovács György pénztáros „segítségével” Márton Bálint szakelőadó, D. Tóth Miklós védkerületi erdészetvezető, valamint Jónyer László műAZ ERGI PETŐFI ,s _______________________ ben

ta

lálkoztunk.

— Bóta Sándor — mutatkozott be, majd egy névsor fölé hajolt, s onnan gyűjtött ki neveket egy másik papírra. Ér- keztemre félbehagyta munkáját és beszélgetni kezdtünk. Elmesélte a „hét hold” történetét, amellyel most belépett a szövetkezetbe:

— Sok évvel ezelőttről kezdődik a történet. Akkor, amikor mint fiatal gazda megvásároltam e földeket, amelynek jelentős része hasznavehetetlen, vízmosásos terület volt és ha zápor mosta a határt, eszeveszetten zúgott a víz keresz- tül-kasul a „szántóföldön”. Elhatároztam, hogy megfékezem a víz erejét és eltüntetem a vízmosásokat. Köveket hordtam az árkokba, földet, termőföldet a tetejére és mesterséges lefolyót készítettem a víznek a magam tetszése szerint. Amikor mindez elkészült, betelepítettem ezt a 2,5 holdas területet gyümölcsfákkal, amelyek tulajdonképpen csak most kezdik majd visszafizetni a beléjük fektetett munkát. Sokan néztek akkoriban — ha jól emlékszem, éppen hat esztendeje, hogy telepítéttem a gyümölcsöst — és bizonyára sokan hitetlenkedve mondták:

— No, itt se lesz gyümölcsös, kár beleölni a munkát. És nem volt igazuk. Nekem lett igazam, aki bíztam szorgalmam sikerében és tudtam, hogy nem

Gyóni Gábor 19 éves, tehát nem lehet sokéves tapasztalata. Mégis jól ellátja munkáját a 15-ös és a 24-es gépen egyszerre. Nem akar lemaradni váltótársa, Vincze Gábor mögött. Korábban a két gépről 32—34 sínszéket adtak le, most az új készülékezéssel egy ember 38—40 darabot termel. A kétgépes mozgalomban 15 százalékos prémiumot biztosított a vállalat. A többtermeléssel és a prémiummal 400 forinttal többet keresnek a munkások. A kétgépes mozgalomnak külön érdekessége, hogy hat kezdeményező közül három futballista. Ez a három fiatal: Gyóni Gábor, Deli Károly és Varbai Dávid jó példát mutat Gyöngyösön. A kétgépes mozgalom nyomán a minimálisra csökkent a munkástól függő és a szervezési okokból bekövetkező veszteségidő.

A gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat munkanap-fényképezési és normarendezési tapasztalataiból csak néhány példát ragadtunk ki. A lényeg az, hogy világosan lássuk, a munkapadoknál dől el a termelés sorsa. Minden üzemben meg kell találni annak a módját, hogy mélyrehatóan elemezzék a termelés kérdéseit. Az alapvető problémákat vitassák meg a munkásokkal, konkrét tényekkel, személyre szólóan agitáljanak, akkor a dolgozók aktív segítséget nyújtanak a legfontosabb termelési problémák megoldásához. Dr. Fazekas László |

szaki vezető bűntársak közreműködésével, a társadalmi tulajdont okira thamisí tások sorozatával károsították meg, úgy hogy olyan személyeket állítottak be a bérjegyzékbe, akik effektive az erdészetnek nemi dolgoztak. Az így beállított személyeknek járó pénzösszegeket hamis aláírással felvették és azt saját céljaikra használták. Csalás útján a társadalmi tulajdont Kis István 25 094,84 forint, Kovács György 13 797 forint, Márton Bálint és Tóth Miklós 9836—9836 forint, míg Jónyer László 1847 forinttal károsították meg. A rendőrség eredményes munkája során a kárt — Kis István kivételével — valamennyi elkövető megtérítette.

A járási ügyészség nevezettek ellen a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett csalás és meg nem határozmarad haszontalan a munkám, így voltam a gyümölcsössel, de a szőlővel is. Benne éltem, benne laktam és egy lovammal minden munkát, lehetőleg időben végeztem el. Már az első években rájöttem, hogy lófogattal meg lehet gyorsítani a munkát a szőlőben is, ezért, egy magam tervezte ekét csináltattam, amellyel elvégezhettem a szőlő nyitását, fedését, kapálását is. Az új telepítésű 1 holdas szőlőmet már 120-as sortávolságra ültettem, hogy könnyebben férjen benne az eke. Jól tudtam használni a lovat a krumpliföldön is. mert ekével szántottam, eke után ültettem, kapáltam, sőt ekével szedtem ki a krumplit a földből. Szóval nemcsak erővel, de ésszel is iparkodtam magamon segíteni és úgy éreztem, — ma is állítom —, hogy a szorgalmas igyekezet, az okos gazdálkodás, a jó módszerek, előbb-utóbb eredményt hoznak a mezőgazdaságban is.

a hét hold

történetét Bóta Sándor és szavai, úgy hiszem, arra is választ adnak, miért lett belőle brigádvezető a szövetkezetben, miért bíztak benne az emberek, miért állították, választották vezetőjüknek.

És most ott ül az egri Petőfi

Megkezdődtek a kora tavaszi munkák a gyöngyösi termelőszövetkezetekben

Gyöngyös termelőszövetkezeti város közös gazdaságaiban szorgos munka folyt a téli hónapokban is. A város közös gazdaságainak kezelésében nem kevesebb, mint négyezer hold szőlő és jelentős területű szántóterület is van, ahol a közeli napokban megindul a munka.

A február eleji és közepi enyhe napokat a termelőszövetkezetek tagjai szintén kihasználták és a Mátragyöngye és a Dimitrov Termelőszövetkezet már csaknem 40 hold területen végezte el a forgatást a szőlő alá, ahol még az idén nagyüzemi szőlőtáblát létesítenek. E szövetkezetek saját területen végzik a szőlőtelepítéshez szükséges szőlőoltványok előállítását is. A Dimitrov Termelőszövetkezetben — ahol több száz holdon kertészkednek — már megkezdték a nalántanevelést és a növényházban már kelnek a paradicsom, oaprika. korai saláta és karalábé palánták. Paradicsomból az idén száz holdon termel a Dimitrov Tsz és az e területre szükséges több millió palántát a gazdaság maga állítja elő. A kertészetekben és a szőlészetben már ezekben a napokban is számos tagot tudnak foglalkoztatni és rövidesen megkezdik a korai saláta szállítását a mátrai üdülők részére.

ható magánokirat-hamisítás bűntette miatt nyújtott be vádiratot a járásbírósághoz.

A járásbíróság a tettesek ügyében 1961. évi január hó 28. napján hirdetett ítéletet,, amelynek során valamennyi elkövetőt a vádirati minősítéssel egyezően mondotta ki bűnösnek és ezért Kovács György vádlottat 10 hónapi, Márton Bálintot és Tóth Miklóst 7—7 hónapi, míg Jónyer László vádlottat 3 hónapi végrehajtható börtönbüntetésre ítélte.

Kis István bíróság elé állítása nem volt lehetséges, mert a bűncselekmény felfedezése után, 1960. november 6-án ön- gyilkosságot követett el.

A kihirdetett ítélet pem jogerős, mert a vádlottak enyhítésért, míg az ügyész súlyosbításért fellebbezett.

Mácsár Ödön, pétervásári járási ügyész

Tsz irodájában, számba, veszi az embereket, tagtársait, akikkel néhány nap, talán már egykét hét múlva elkezdik majd az első közös munkát a határban, a szőlőkben.

— Én hiszek az újban, a szövetkezet erejében, és az a fon- tos, hogy kedvvel, szeretettel csináljuk, végezzük mindnyájan a munkát — ezt mondja a háromhetes brigádvezető és egy egész jövőt forgat már fejében. Nyolcvan hold szőlő sorsát, az ő brigádja területét, a kilencvennégy tag jövőjét, akiknek munkáját irányítania, vezetni kell.

Igen. Bóta Sándor brigádvezető keze nyomán már készül a névsor, számba veszi a betegeket, az öregeket is, akik már nyugdíjra szorulnak. Tervezi, kiket javasoljon a munkacsapatok élére, kik legyenek azok az emberek, akikben bíznak, akik szavára adnak a tagok.

És mit vár az új brigádvezető az első esztendőtől?

— Nem lesz könnyű — válaszol a megfontolt ember, a jó gazda előrelátásával.

AZT IS TUDOM |

hogy sokra képes a közös akarat, az összefogás, a gépek, a tudomány ereje és az új szövetkezeti gazdák már a legelső évben megtalálják számításuTárgyalóteremből jelentjük

Újabb erdész-bűnszövetkezet

II háromhetes brigádvezető

EDDIG MESÉLTE

a szülői szigor“

Sajnos, igen sok szülőnek lehetne különböző események kapcsán ezzel kapcsolatban elgondolkodtató eseteket sorolni,, de elégedjünk meg talán egyetlen estén tapasztalt jelenséggel, ez is eléggé aláhúzza, hová vezet, ha a szülök nem élnek azzal a jogukkal, hogy szükség esetén erélyes eszközökkel is biztosítsák gyermekük helyes nevelését, emberré válását. Ez a jelenség is eléggé mutatja: ha a szülői engedékenység, „majomszeretet” párosul a különböző szervek nemtörődöm magatartásával, az előírások be nem tartásával, mennyire károsan befolyásolja ez a fiatalok nevelését.

Most pedig lássuk a szülői engedékenységnek, s a vendéglátóipar következetlenségének kirívó példáját.

Jó hangulat van a Park Szálló Grilljében. Ez így szokott lenni az ötórai teákon. Ezért nem feltűnő, mikor négy diák elfoglalja helyét egy asztal körül. Két fiú, két lány. A lányok nagyon csinosak, jól öltözöttek, az egyiken „hordó ruha”. Szórakozásról, a vizsga előtti drukkról, házibulikról beszélgetnek. S a világ legtermészetesebb módján cigire gyújtanak. Csak az egyik kislány utasítja vissza, mondván: „nem gyújtok rá nyilvános helyen, ez a mamának egyetlen kikötése”. Pedig ennek az estének kapcsán bebizonyosodott, ezen túlmenően még jó néhány „kikötése” lehetett volna az említett lány mamájának, mert ahogy az események mutatták, a szülői „tilalom” nem terjedt ki a nyilvános helyen való konyakozásra, a vendéglőkben való csavargásra... és, de minek soroljuk tovább.

Mert mindenki „természetesnek” vette, hogy az ötórai teán nem bambi mellett üldögélnek a fiatalkorúak, hiszen az első rendelésük is így hangzott: „négy fél konyakot’!

S ezt nemcsak a négy diák vette természetesnek, akik csak kezdetnek tartották a négy felet, de a pincér is,' aki szó nélkül hozta a megrendelt italt, pedig nyilvánvaló volt, hogy akik kérték a konyakot, nincsenek tizennyolc évesek és számukra nem lehetne szeszes italt kiszolgálni.

A kislány szavai szerint, erre nem tért ki a szülői „kikötés”, s így ők természetesnek tartották a konyakozást. S azt is, hogy amikor a Grill bezárt, tovább indultak „szesz- kőrútra” — igazi felnőtt módra.

S oz is „természetes”, hogy máshol sem kérték tőlük a személyazonossági igazolványukat, s nem tanácsolták, hogy konyak helyett gyümölcslevet fogyasszanak, pedig ha a szülőknek nincs is ilyen „kikötése”, a vendéglátóiparnak van. S ez a „kikötés” így szól: Tizennyolc éven aluliaknak szeszes italt kiszolgálni tilos!

Az említett kislány legalább betartotta mamájának egyetlen kikötését, a vendéglátóipar egyes dolgozói, úgyiát- szik, „makacsabb kislányok”. Még úgy sem tartják be a rendeletet, mint a hordószoknyás diáklány.

S erről jut az ember eszébe: milyen jó lenne, ha minél előbb akcióba lépnének a KISZ-örjáratok, amelyeknek megalakulását már az év elején tervezték és eltanácsolnák a konyak mellől a diákfiatalokat, de segíthetnének az erélytelen, szülők okozta magatartásbeli hibák nyesegetésében is.

Ahhoz, hogy a fiatalok nevelése helyes mederben haladjon — sokszor hangoztattuk már —, társadalmi üggyé kell válnia. Ennek a szép feladatnak a megoldásából aztán egyaránt ki kell venniük a részüket a pártszervezeteknek, a tömeg szervezeteknek, de elsősorban a szülőknek kell levonniuk a tanulságot ebből az esetből is. Főleg azoknak a szülőknek, akik csak „egyetlen kikötéssel”, vagy még ennyivel sem élnek. Azoknak a szülőknek, akik nem élnek megfelelően jogukkal, vagy — mondhatjuk nyugodtan — felelősségükkel gyermekük helyes nevelése érdekében.

Kovács Endre

Gazdag szakmai és tudományos segítséget eredményez a Heves megyei dolgozók és a szovjet emberek széles kapcsolata

Heves megye dolgozói és tanulóifjúsága körében sokrétű kapcsolatok alakultak ki a szovjet emberekkel. Számos

kát az egri Petőfi Tsz-ben. Elődeink, a felnémeti Petőfi Tsz gazdái már lerakták az alapokat, most azonban bővítjük, fejlesztjük a gazdaságot, újabb tervekkel jövünk elő, amelyek megvalósulásuk után egészen bizonyosan szép eredményeket hoznak majd.

Hallgatom a szavakat, s szinte csodálkozom azon, hogy a tegnapi „hétholdas” gazda milyen szakértelemmel beszél a brigád nyolcvan holdjáról, amelyet közösen, munkaegységre művelnek majd meg, hogyan forgat a fejében nagy terveket, amelyek már szintén túl vannak a tíz-húsz holdak határain és amely tervek már a holnapról, a jövőről beszélnek.

És az emberek, a brigád tagjai? Azokkal is beszél, velük is találkozik a brigádvezető. Hazafelé menet nemegyszer megállítják, érdeklődnek. Mi van a földdel, a területtel? Megvan-e már a határkijelölés, mikor kezdődik a közös munka? Kérdés, sok-sok kérdés, amelynek azonban mindegyike már magában hordja az új jövőt, a közös gondolkodás, a közös akarat ígéretét. Három hét, nem nagy idő, de elég volt arra, hogy egy tegnap még egyéni gazda — tegyük hozzá, egy jó gazda — figyelmét, gondolatait és talán egy kicsit, már a szívét is a „nyolcvan” és a száz, meg az ezer hold felé fordítsa, amelyen csakis ők maguk tudnak még szebb, még emberibb életet, jövők teremteni ...

Szalay István

ilyen baráti viszony máf évek óta fönnáll és sokrétű szakmai és tudományos segítséget ad. Csak az elmúlt évben mintegy 3000 szovjet ember látogatott Egerbe és Heves megye más helyiségeibe, ahol minden alkalommal szélesedett és mélyült a két nép barátsága.

Az elmúlt három év alatt különösen jó barátság alakult ki Heves megyei üzemek, termelőszövetkezetek dolgozói és szovjet emberek között. A Mátravidéki Erőmű hat mérnöke tudományos kört alakított, akik rendszeres kapcsolatot tartanak fenn szovjet műszakiakkal és kölcsönös levélváltás alapján cserélik ki tudományos tapasztalataikat. Ezáltal az erőműben igen jelentős tudományos tapasztalatokat hasznosíthattak. Még régebbi az Egri Pedagógiai Főiskola és a Jeleci Pedagógiai Főiskola kapcsolata. Már öt év óta rendszeres levelezés folyik a két intézmény között és csaknem minden évben csere- látogatást bonyolítanak le.

Bihari József, az Egri Pedagógiai Főiskola tanára — akit csaknem minden héten felkeresnek Egerben szovjet emberek — egy leningrádi írónak — Mihael hiviBiinnek is számos novelláját fordította már a Népújság számára. Számos főiskolai hallgató szovjet tudósoktól. íróktól levélben kért már tanácsot szovjet tárgyú szakdoleozatának megírásához és minden esetben igen hasznos segítséget kaptak. A megye csaknem minden középiskolájában. és úttörőcsapatában rendszeres levelezés főttük ma- 'Vmr diákok és szovjet d'íkok körében. (ka)