Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

NÉPÚJSÁG

1961. február 19., vasárnap

fi

I Ifi

Elmélet és gyakorlat

Gyöngyösön politikai gazdaságtant tanítanak a honvédségnél. A termelékenység és az önköltség alakulása szerepelt a pártoktatás aznapi programjában. Mi tagadás, elvont téma volt ez a katonák részére.

A tisztek és harcosok ellátogattak a Szerszám- és Készülékgyárba. Ott a munkapadoknál — a gyakorlatban — mindjárt érthetővé vált az elmélet.

El is határozták, hogy a jövőben munkás—honvéd találkozókat rendszeresítenek. Bizonyára gyümölcsöző lesz ez a barátság azok között, akik „tegnap” még katonák voltak és azok között az ifjúmunkások között, akik „holnap” lesznek katonák.

F. L.

— A RECSKI ÉM 3. sz. Kőbánya Vállalatnál befejeződött az autogénhegesztő- és villanyszerelő tanfolyam. Nyolc ember sikerrel tett vizsgát.

— NAGY SEGÍTSÉGET nyújtanak a pétervásári járási kultúrotthon vezetői Ivád, Kisfüzes, és Bátor termelőszövetkezeti községek kulturális munkájához. Gyakran látogatnak a községekbe, az ismeretterjesztő előadások szervezésében is közreműködnek.

— AZ IDÉN, mintegy 15 millió forint értékben korszerűsítik a kál-kápolnai vasútállomás sínéit; s ugyanebből az összegből: kicserélik a Bélapátfalvi Cementgyár belső vágányhálózatát.

— 7 372 700 FORINT költségvetési hitelt biztosít az Egri Járási Tanács a járás területén fennálló 28 általános iskola működéséhez. .

— RÉDEI JENŐ, a hatvani Járás műszaki csoportjának vezetője, Csányban átadta a forgalomnak az újonnan létesített buszgarázst. A garázst a Csányi Községi Tanács a községfelhasználási alap felhasználásából építtette. A munkához az AKÖV is hozzájárult mintegy 40 ezer forinttal,

— FEBRUAR 15-én rendkívüli ülést tartott a megyei békemozgalmi operatív bizottság. Az ülésen részt vettek a Megyei Tanács, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa, a nőtanács, a TIT, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a MÉSZÖV és a KIOSZ megyei csoportjának képviselői. A részvevők megtárgyalták a kongói helyzetet.

—i TEGNAP, szombaton este, az egri Bartók Béla téri IV-es számú iskola hetedikes és nyolcadikos tanulói vidám, jelmezes karnevállal búcsúztatták a farsangot.

— A GYÖNGYÖSI MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalathoz különjáratú busszal tapasztalatcserére érkeztek a csepeli Egyedi Szerszámgépgyár dolgozói. Szakmunkások, mérnökök és adminisztratív dolgozók tanulmányozták a gyöngyösiek munkáját, s elmondták, hogy ők mit csinálnak másként.

— EGEK F ARMOS legnagyobb termelőszövetkezete az Űj Barázda Tsz. A zárszámadás alkalmával készült ösz- szesítés szerint kiderült, hogy a szövetkezetben az egy tagra eső átlagkereset az elmúlt évre meghaladja a 17 ezer 466 forintot.

— MEGYÉNK termelőszövetkezetei jó munkát végeztek az elmúlt évben. Ezt bizonyítja az is, hogy az állam mintegy 25 millió forint kedvezményt nyújtott eredményes munkájukért szövetkezeteinknek. Csak a füzesabonyi Petőfi Termelő- szövetkezet másfél millió forint hitelelengedésben részesült 1960-ban.

musora:

Egerben délután három és este 7 ó: DALOL A TAVASZ Tamaőrsön este 7 órakor:

Dul&zka asszony erkölcse

Berzsenyi Dániel

Derzsenyi Dániel, az egy- házashetyei nemesúrfi már az iskolás évek alatt is különös egyéniség volt a maga nemében. Középiskolai tanulmányait korához képest elég későn kezdte, s még tűig tizenkilenc éves, amikor végleg elhagyja a soproni evangélikus líceum falait. S mégis, a pár évi soproni tartózkodás kitörölhetetlen nyomokat hagyott lelkében. Nem csoda, hisz Sopronban ekkor már működött a nagyhírű és szabad gondolkodást sugárzó szervezet: a Soproni Magyar Társaság, amelynek olyan vezetője volt, mint a Kazinczy- barát Kiss János, a későbbi közismert költő. Bár Berzsenyi nem volt az önképzőkör tagja, mégis innen, ennek könyvtárából merítette a felvilágosult eszmék szellemét. (Még Sopronból való távozása után is innen kapott könyveket.)

Hazatérte után csakhamar megvált a szülői háztól; megnősült és a kemenesaljai Söm- jénbe költözött saját birtokára. Minden bizonnyal itt adta fejét először komolyabban versírásra, bár első versei mintha diákos próbálkozásokra mutatnának. Egy azonban bizonyos: a kemenesaljai magányban leli meg igazi költői hangját, s válik a klasszikus formák avatott magyar művelőjévé. Ez pedig annak köszönhető, hogy „eredeti költő akart és mert lenni”.

1776-1838

C1 Iső ódái a császárt, a he- mességet, annak vitézségét, hősiességét dicsérik, de olykor már feltűnik az ország kulturális elmaradottságának bírálata is.

Az 1800-as esztendő beköszöntésével meg mintha teljesen felhagyott volna a hasonló problémákkal, búcsút mond az ódáknak, s a falusi élet idillikus képéit veti papírra Horatius modorában. Ezzel a modorral nem is igen szakít, csak úgy 1805 táján, amikor Napóleon és franciái már Bécset szorongatják. Ekkor ismét visszatér az ódákhoz, s megszületnek e műfaj legmesteribb Berzsenyi-darabjai. (A magyarokhoz II., Az ulmai ütközet, stb.). Azonban a második óda-korszak sem tart már soká, felismeri az udvarhoz fűzött illúziók légszerűségét s készül a leszámolásra.

Almaim tűnnek, leesik szememről

A csalárd fátyol, s az aranyvilágnak .

Rózsaberkéből sivatag vadon kél Zordon időkkel,

Hol csak a kölszín fedi a valóság

Puszta országát bíbor állepelben.

Ámde a bölcsek beható szemével Játszani nem mer.

— olvassuk Barátimhoz I. c. versében.

L” zután egyre jobban elszi- *-J getelődik annak ellenére, hogy 1808 és 1810 között Kazinczyval nagyon jól megértik egymást. A nyelvi és verselési kérdésekben felmerülő ellentétes vélemények

EGRI VÖRÖS CSILLAG 19—20-án:

Kenyér, szerelein, Andalúzia EGRI BRÖDY

3.9—20-án: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 19—20-án: A bíró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 19—20:

Dr. Faustot elvitte az ördög HATVANI VÖRÖS CSILLAG 19—20: Szép Lurette

HATVANI KOSSUTH

19- én: Diplomácia, 6!

20- án: Nincs előadás HEVES

19-én: Az elvarázsolt herceg 2fl-án: Thomas Müntzer PETERVASÁRA

19- én: Bölcsődal

20- án: Nincs előadás FÜZESABONY

19—20: Hulot úr nyaral EGRI BÉKE

19—20: Fapados szerelem

azonban csakhamar a jóviszony elhidegüléséhez vezetnek. 1817-ben megjelenik az ismert Kölcsey-bírálat, amely végleg letöri a teljes magánosságban élő, de versei után a közép- és főnemesi udva-; rokban igen népszerű költőt. Ezen az áldatlan helyzeten csak a húszas évek közepén állt be változás, amikor tanulmányaival ismét jelentkezik az irodalmi életben. Némi elégtételt jelentett számára és főként jogos megbecsülést, hogy 1830-ban elsők között választották meg az akadémia tagjává. Ezután még 1833-ban jelentkezett ismert tanulmányával (A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól), amelyben „ ... alapjában véve ... megkerüli a jobbágyfelszabadítás szükség- szerűségét ...”

pMete végén, a romantika térhódítása után végleg magára maradt, s ilyen „irodalmi elhagyatottságban” fejezte be életét az 1836-ik esztendőben, százhuszonöt - évvel ezelőtt.

Lőkös István

EUGENE scribe

1961. FEBRUAR 19., VASÁRNAP: ZSUZSANNA

100 éve, 1861. február 20-án halt meg EUGENE SCRIBE francia író. Munka társaival együtt mintegy 500 színdarabot és operaszöveget, regényt, novellát írt, amelyeket korábban sokat játszottak és olvastak. Közülük a ma is színen levő Egy pohár víz aratott maradandó sikert.

*

115 éve, 1846-ban e napon halt meg KISS JÁNOS író, a nyelvújítás lelkes híve. Műfordításai, filozófiai és esztétikai munkái mellett figyelemre méltó önéletrajza.

*

10 éve, 1951-ben e napon halt meg ANDRE GIDE francia író, a modem francia irodalom vezető egyénisége. Művei közül sok jelent meg magyarul is (Vatikán titkai, A tékozló fiú visszatér). 1947-ben Nobel-díjat kapott.

*

100 éve, 1861-ben szüntették meg Oroszországban a jobbágyrendszert, ettől számítjuk az oroszországi kapitalizmus kezdetét,

*

1961. FEBRUAR 20., HÉTFŐ: ALADAR

75 évvel ezelőtt, 1886-ban e napon született KÜN BÉLA, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja.

*

115 évvel ezelőtt, 1846. február 20-án kezdődött meg a KRAKKÓI FELKELÉS. A Demokratikus Társaság irányításával a felkelők bevették Krakkót és ott nemzeti kormányt alakítottak, meghirdették a demokratikus jogokat, felhívták a népet a függetlenségi harcra. A felkelést az osztrák és egyéb külföldi csapatok leverték. Marx és Engels nagyra értékelte a felkelés politikai hatását.

tltnfórum

Kenyér, szerelem, Andalúzia

Olasz - spanyol film

Vittorio de Sica, ez a fáradhatatlan és kiapadhatatlanul leleményes olasz filmszínész, a címben szereplő filmsorozatnak csaknem kizárólagos hőse, olyan bravúrra vállalkozott ezekben a filmekben, ami — véleményünk szerint — megvalósíthatatlan: egyetlen rókáról a szemünk előtt akar lehúzni több bőrt. Hogy nem sikerül a művészi ámítás, azt a legújabb alkotás is megmutatta.

Énekel, vezényel, szövi apró szálait egy érdekesnek ígérkező mesének, búcsúzik és megérkezik, vitatkozik és pózol, de mintha ezek az önmagukban érdekesen és finoman megkomponált, nem egyszer kétségkívül mulattató jelenetek csak csillogó darabok maradnának, nem tudnak egységgé, egyetlen hatássá alakulni. Bágyadtan csörgedez a film apró patakja és csak részben kapunk kárpótlást a felvételekben, a nagyszerű tájképekben.

Carmen Sevilla temperamentumos jelenség, nagyszerűen táncol, énekel, de szerelmi jelenetei nem tudtak meggyőzni bennünket arról, hogy érzéseit művészi formában tudja megeleveníteni. Violante, a házasságra vágyó asszony arcát már korábbról ismerjük. Dolo- rest, a férjre és szerelemre vágyó özvegyét Columbia Do- miguez alakítja.

Vittoria de Sica nemcsak a főszerepet játszotta, de zenét is írt ebben a filmben, Alles- sandro Cicogninivel együtt. Sem az alakítás — bár részleteiben itt-ott a nagy de Sica csillogott —, sem az általa irt zene nem kötötte le figyelmünket.

Peppino szerepében Peppino de Filippo a neorealista filmek jellegzetes figuráját mutatta be.

A filmet Javier Seto rendezte. A vérszegény és az ismétlésekbe bocsátkozó forgatókönyvírók meséjével nem haladhatott sokra.

(f. a.)

HORVÁTH JÓZSEF:

Gyurkó tovább heveskedett:

— Ugyan! Szemináriumi duma ez, öreg. Az én órabérem akkor hat ötven, ha két krajcárért palotát építtetnek velem, meg akkor is, ha egymillióért kecskeólat.

Kulcsár Pista bácsi a vállára tette a kezét:

— Ezt magad sem gondolod komolyan, Imre. Ugye, nem? — nézett rá szelíden. — Dühös vagy? Én is dühös vagyok, de tudom, kire-mire vagyok dühös. Például az emberek gyávaságára. Szaladhatsz oda, senki sem mer felelősséget vállalni semmiért. Szerintem Szerencsés Jani is rájött, hogy a II. csarnokot elrontjuk, de ahhoz

már nincs bátorsága, hogy leállítsa a munkát, kijavíttassa a terveket, és másképp folytassuk az építést. Mert az ilyesmi kényelmetlen. Tudod te, hogy van ez? Azt mondja a fel- sőbbség: hát

mi ez, babaruha, ha elrontom, újra kezdem? Ha meg ráhagyja az egészet, a kutya se szól érte semmit. Hát az ilyesmire én is dühös vagyok. De hogy én mindezt szó nélkül hagyjam? Vagy talán a rendszert hibáztassam? Az nem.

Gyurkó elgondolkozott. Az öreg cigarettát sodort.

— Mi van evvel a Szerencsés Janival, Pista bácsi? — kérdezte végül Gyurkó tűnődve. — Azelőtt utálta az irodát, mindig itt sündörgött, most meg ki sem bújik onnét.

(Folytatjuk.)

(43.)

Júlia asszony szalonjában egész délután és egész este bömbölt a zenegép. A lemezeket Wolfné szállította, aki amerikai csomagokból élt, s a fia minden csomagban küldött neki néhány tánclemezt. Ezeket Szerencsésné bőkezűen megvásárolta.

Bencsik tanár úr mind sű- rőbben fordult meg ebben a szalonban. Júlia csakhamar teljes odaadással viszonozta a tanár lobogó érzelmeit. Különös viszony volt ez, nem holmi diákszerelem, s nem is egy elszédített asszony önfeledt odaadása.

Júlia tudatában volt annak, hogy Bencsik az ő kegyeiből él. Sohasem tűrte el, hogy Bencsik bármit is kezdeményezzen. Ezt a jogot fenntartotta magának. Bencsik vére akkor gyűlt lángra, amikor Júlia asz- szony megkívánta. Eleinte nemegyszer megalázó vissza- utasítáisban volt része. Azt hitte, ez az asszony pillanatnyi szeszélye csupán. De csakhamar meg kellett értenie, hogy erről szó sincs. Júlia megvásárolta ezt csecsebecsét, amikor kedve szottyant rá. Végül is Bencsik nem lázadozott. Úgy fogta fel szerepét, mint egy különleges, kellemes és hasznos foglalkozást.

Kulcsár Pista bácsi, az öreg építőmunkás, halkan bekopogott Rostás Mancika szobájába. A titkárnő hosszan telefonált. Kulcsár kivárta a beszélgetés végét, s az osztályvezető ajtaja felé bökött:

— Bent van Szerencsés elvtárs?

— Bent, Kulcsár bácsi, de tárgyal. Nem lehet bemenni — rázta szőke fürtjeit Rostás Mancika.

Kulcsár bácsi hangjában öreges indulat vibrált:

— Harmadszor vagyok itt, elvtársnő, és Szerencsés elvtárs sohasem ér rá fogadni. Hogyan lehet az?

— Ó, Kulcsár bácsi, ha tudná, mi megy itt! Szegény gazdámnak nincs megállása. Gyakran még az ebédjét is kutyafuttában kapja be.

— Ha tudná, miért keresem, biztosan ráérne egy negyedórára.

— Nem megy, Kulcsár bácsi, semmi szín alatt sem megy. Maguknak olyankor kellene az ilyesmit elintézni, amikor Szerencsés elvtárs kimegy a munkálatokhoz. Ott elcsíphetik.

Rostás Mancika az asztalon tett-vett, s nem láthatta, hogy Kulcsár bácsi szája széle megrándult erre a fogalmazásra. „Maguknak olyankor kellene az ilyesmit elintézni...” Vagyis maguknak, közönséges munkásoknak. Mert az iroda nem erre való. Az irodában tárgyalni kell és értekezni. Hajaj! De nagyon érti már ez a lány. Vagy a gazdája is?

Mancikát idegesítette, hogy Kulcsár bácsi nem mozdul, csak áll és töpreng. Pedig kellemetlen volna, ha Szerencsés osztályvezető gondolna egyet és csak úgy, mint más, személyesen kijönne a titkárnői szobába, s akkor Kulcsár bácsi láthatná, hogy dehogyis tárgyal ő odabenn, nincs nála senki, csak hát Mancika anyáskodó gondossággal óvja őt a fáradalmaktól, márpedig reggel látta, hogy fáradt és gondterhelt. El is határozta, hogy ma senkit sem enged be hozzá.

— Óhajt még valamit, Kulcsár bácsi? — kérdezte immár türelmetlenül Mancika.

— Nézze, kislány — keményítette meg a hangját Kulcsár bácsi —, én nem a magam ügyében jöttem Szerencsés elvtárshoz. Mostanában hiába várok arra, hogy Szerencsés elvtársat elcsípem a munkánál, mert maga is tudja, hogy nagyon ritkán jön le az irodájából. Én azért jöttem, mert azt látom, hogy a II. csarnok renoválása rosszul halad. Rossz volt a terv is és van ott olyan pocséklás, amilyet én még nem láttam. Hát kinek szóljak, ha nem Janinak, vagyis Szerencsés elvtársnak? Neki sem jó az, ha elrontanak valamit, hiszen ő is viseli a felelősséget érte! De hát...

Kulcsár bácsi széttárja a karját, aztán tétován, halkan elköszönt Rostás Mancikától. Mancika örült, hogy végre elmegy. Pont ez hiányzik ma Szerencsés elvtársnak, hiszen úgyis milyen fáradt és gondterhelt .. Legszívesebben megneki. Azt hiszem, már most is késő. De tudja mit, Pista bácsi. Ha nekik nem fontos, nekem még úgysem.

— Ostoba beszéd! — korholta az öreg. — Nekem, neked, mindnyájunknak, igenis nagyon fontos, hogy semmit se fuseráljunk el, s ne pocsékoljunk.

ágyazna neki a bőr kanapén, de hát még félreértenék. Túláradó szeretettel gondolt a főnökére. Nincs is nála jobb főnök, aranyosabb ember ezen a világon! Mi egyéb is lehetne az ő titkárnőjének hivatása, minthogy megkönnyítse életét, kényelemmel vegye körül, s ár- kon-bokron át kímélje az idegeit?

Kulcsár Pista bácsi visszaballagott a II. csarnok renoválási munkálataihoz. Gyurkó Imre, a nyurga kőműves, kérdőn pislogott rá. Kulcsár a fejét ingatta:

— Tárgyal. Nem jutottam be hozzá.

— Elég baj az, a szentségit