Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

1961. február 19., vasárnap NEPÜJSÄG 3 Most, amikor ennek az új rovatnak eső részét köz­readjuk, nem lesz haszon­talan felhívni a figyelmet arra, hogy Eger város min­dennapi életének, dolgos hétköznapjainak, fejlődé­sének, kultúrájának telje­sebb képéhez, a szokásos közleményeken túlmenően azzal is hozzá kívánunk járulni, hogy a mozaikké­pek apró darabkáinak mód­jára, egymás mellé rakjuk e nagymúltú, de egyre na­gyobb lendülettel megújho- dó város híreit, legyenek azok messzecsillogó fények, vagy akár homályos árnyé­kok. Úgy hisszük, hogy az egri fényképek mellett el­törpülnek a gyér és apró árnyak. Mint értesültünk, a Kép­zőművészek Heves megyei Munkacsoportja igen érde­kes és mindenképpen ere­deti kezdeményezést óhajt ' megvalósítani a folyó esz­tendő nyarán. A festők és rajzolók, a városról és a vadregényes Bükkröl szóló képeiket állandó szabadtéri kiállítás keretében kíván­ják a városunkat megláto­gató nagyszámú idegen elé bocsátani bemutatás és ér­tékesítés céljából. A képe­ket a várban, a kazamaták bejáratához vezető út men­tén állítják ki. Az életre­való kezdeményezéshez si­kert kívánunk. Ha már a várnál tartunk, említsünk meg egy árnyékot is. Az utóbbi időben sajnála­tosan rossz szokás kapott láb-1 ra a gyűjtési szenvedélynek hódoló várkörnyéki ifjúság körében. A gyakorta látoga­tást tevő idegen, külföldi cso­portokat valósággal ellepik, megrohanják és zamatos ma­gyar nyelven jelvényekért ost­romolják. Helyes és szép do­log a jelvénygyűjtés, de csak addig, míg a megengedett ha­tárok és keretek között ma­rad, de amikor — amint a várban megforduló külföldiek­nél is tapasztalható — már eléri a tolakodást és zakla­tást, már elítélendő. Volt rá eset, hogy egy külföldi kis csoport tagjait oly vehemen­ciával ostromolták édes ma­gyar nyelven, hogy a végén az illető azt sem tudva, miről van szó, elővevén pénztárcáját, 10 forintos bankjegyet adott át a „jelvénygyűjtő”-nek. Szeret­nénk remélni, hogy a vár ide­genforgalmát nem homályo- sítja el többé ez a „káros szenvedély”. Meg kell találni- ok a fiataloknak a gyűjtés megengedhető formáját! ★ Eger városában kilenc mun­kásszállás van a legkülönbö­zőbb vállalatok kezén. Ezen szállások zömét bizony a leg­utóbbi tanácsi felülvizsgálat során nem találták minden­ben kielégítőknek. Éppen ezért üdvözölhetjük igaz örömmel az Építésügyi Minisztérium ama kezdeményezését, hogy Egerben modern munkásszál­lodát kíván létesíteni. A tár­gyalások eredményeként a több emeletes szálloda a Had­nagy utcai volt Spartacus sportpályának a híd felőli szögletében kerülne felépítés­re és azt a célt szolgálja, hogy az ötéves tervben folyó építési munkálatokban részt vevő munkásoknak korszerű és va­lóban minden igényt kielégítő szálloda álljon rendelkezésére. A létesítendő munkásszálloda nem szállásjellegű létesítmény lesz, hanem szállodai kiképzé­sű, a szükséges minden helyi­séggel, felszereléssel és kel­lékkel. ★ Sajnálatosan városunk la­kossága még mindig nem tette széles tömegeiben magáévá a közterületek tisztaságának nagy és fontos ügyét. Még mindig, nap mint nap észlel­hetjük, hogy az apróbb hulla­dékok mellett, nagy papírda­rabokat is minden felelősség nélkül eldobnak az utcákon. A háztulajdonosok és bérlők sem tesznek eleget abbeli kö­telességüknek, hogy a rájuk eső utcai járdaszakasz rend­szeres, napi takarításáról gon­doskodjanak. Sajnálatos meg­figyelés az is, hogy az újon­nan épített járdaszakaszok ta- karítatlanok — amint azt a Csákóban is láthatjuk. Gyako­ri eset, hogy az úttest való­sággal ragyog a tiszta­ságtól, a sáros járdákon vi­szont csak csúszkálva lehet közlekedni a járókelőknek. A gépkocsik sem tesznek eleget a KRESZ azon rendelkezésé­nek, hogy a burkolt úttestre való felhajtás előtt takarítsák meg a kerekeket a sártól. Gya­kori eset, hogy egy-egy teher­autó néhány rövid perc alatt, egész szemeteskocsira való sárral hordja tele a felsepert utcát. Mint értesültünk, a vá­rosi tanács illetékesei a közel­jövőben rajtaütésszerű ellen­őrzések során a takarítatlan járdák „bűnösei” ellen sza­bálysértési eljárást fognak in­díttatni — hasonlóan fognak eljárni a gondatlan teherautók sofőrjeivel szemben is. Helye­sen teszi a városi tanács, hogy érvényt szerez a rendelkezé­seknek. ★ Eger Város Tanácsa a múlt esztendő során elkészíttetett egy különleges postai bélyeg­zőt, amely az egri főpostán ke­rült használatba. A bélyegző ábráján a város két neveze­tessége nyert ábrázolást, egy egri szőlőfürt és a minaret. E bélyegzőlenyomatok, mint a város utazó követei, az ország­határokon belül mindenüvé, de a világ minden zugába is elviszik városunk nevezetessé­geinek hírét. Legújabban pedig arról ér­tesültünk, hogy ez évben egy régi hiányt pótolnak a ta­nácsnál: elkészíttetik a város nevezetességeit ábrázoló és oly régen s oly sokak által már reklamált bőröndcímkéket. A címkék előreláthatóan három­négy típusban készülnek s a minarettet, a várat, az egri szőlőt, s a Dobó-szobrot fogják ábrázolni. A tervezés munkái­ban a város grafikusait fogja pályázat keretében foglalkoz­tatni a városi tanács. A nyá­ron tehát már, a városunkból eltávozó idegenek bőröndjein, neszeszerjein — a sok többi között — ott fog tarkállni a szép egri címke is. ★ Régi-régi panasza a Zalár § — Ugye, milyen szép, tekin­télyes szakállam van? Ja, ki­érem, így van ez, ha valaki égj} ! öreg gondnokot játszik. — Akt iígy, szakállal, nem ismerné felt = közöljük, hogy Czeglédy Saru | torról készült ez a felvétel. utcai kenyérszaküzletben meg- | forduló vásárlóknak, hogy nem | áll ott rendelkezésre egy-egy | kis asztalka, amelyre téve tás- | káikat, szatyraikat, belehe-1 lyezhessék a vásárolt friss ke- | nyeret. Egyszer ezt már szóvá | tettük lapunk hasábjain — I sajnos eredménytelenül. Mint | az üzlet dolgozóitól halljuk, | csupán azért nem helyeznek | el kis asztalkákat az üzletben, 5 mivel akkor ott a falusiak 1 megtelepednének falatozni. Ez | az érv semmiképpen nem fo- S gadható el. Szeretnénk végre | remélni, hogy néhány kis asz- | tálkával véget vet a sütőipari ” vállalat a vásárlók bosszúsá­gának. ★ A városi tanács értékes gon­dolattal foglalkozik. A város idegenforgalmában megmutat­kozó hiány pótlására, a strand- _ tói délre elterülő, pillanatnyi- § lag ki nem használt területen I néhány év tartamára cam-1 ping-tábort kíván létesíteni. A 1 zuhanyozó megépítése után, a | Belkereskedelmi Kölcsönző I Vállalat állítaná ott fel sátor- S táborát. Úgy kis és nagy át- | utazó diákcsoportok elszállá- § solására alkalmas sátrakat le- I hét majd bérelni, amelyek a | szükséges gumimatracokkal és g ágyneművel is fel lesznek sze- | reive. A kölcsönzés kiterjed | majd a strand területére is, | hol majd különböző strand-1 cikkek, úszóövek, gumimatra- = cok, nyugágyak, tranzisztoros § rádiók, stb. lesznek bérelhe-1 tők, hogy ezzel is kényelme-1 sebbé váljék az egri strand = vendégeinek pihenése. A szak- | emberek úgy nyilatkoztak. | hogy országos érdeklődésre _ _ Amint látják, rajtam alig tarthat majd számot az Eger- ?van maszkírozás. Egy kis alap­ben megnyíló sátortábor. Re- 5/esték, púder és máris itt állok méljük, hogy sok újabb bará- |a kulisszák mögött, mert már tot fog szerezni a camping- |hangzik is az ügyelő hangja: tábor a városnak és a csodás §Szabadi József, színpadra! Bükknek. Sugár István = (Foto: Kiss Bélát A szocialista brigádok és a kultúra Már sokat írtunk a szocialis­ta brigádokról. Megírtuk, hogy a szocialista brigádok a szocia­lista társadalom építéséhek időszakában — napjainkban — született termelési közössé­gek. A brigádoknak sokat kell dolgozniok, hogy elérjék a büszke címet. De mi most el­sősorban nem munkájukról akarunk írni. Nemcsak arról, hogy növekszik munkateljesít­ményük, hogy emelkedik a százalék. Mert a szocialista brigád nem pusztán termelési közösség, nemcsak egy bizo­nyos termelési cél elérésére szervezték. Szocialista embe­rek közössége. Olyan közösség, amely ragyogóan bizonyítja, hogy a szocialista társadalom építése, a szocialista munka lendülete nemcsak munka-hős­tetteket szül, hanem átformál­ja az építőket is, új típusú kul- túremberekké formálja őket. A jó munkateljesítmények és a művelődéshez, a tanulás­hoz, a kultúrához való új vi­szony: egy-tőről fakad. Ugyan­annak a dolognak két oldala. Mert ma, a technika szédületes iramú fejlődése korában tanu­lás nélkül nincs jó teljesít­mény. Kitartó képzés és ön­kénzés nélkül nincs folyamatos fejlődés. Tehát a kultúra, a munka előrelendítőjévé válik ebben a korszakban — és eb­ben a mozgalomban. A brigádok éppen ezért nemcsak munkafelajánlásokat tesznek, hanem vállalják, hogy befejezik az általános iskolát, leérettségiznek, mások egyete­mi tanulmányokra készülnek. Vajon visszahat-e ez teljesít­ményükre is? Természetesen. Nézzük csak például a Mátra- vidéki Erőmű esetét: Majdnem háromszáz dolgozó tanul álta­lános, közép- és főiskolán. Ezek egyharmada valamelyik szo­cialista brigád tagja. Azok, akik megismerik az általános műveltség alapelemeit, foglal­koznak a szakma elméleti problémáival, nyilvánvaló, hogy nagyobb szakértelemmel, nagyobb hozzáértéssel végzik munkájukat. Az erőmű szállítóüzeménél dolgozó, héttagú, Király Ru­dolf brigádból ketten járnak technikumba — egy már most technikus —, a többiek pedig végzik az általános iskolát. A brigád tagjai felajánlották, hogy negyedévenként két elfo­gadott és egy kivitelezett újí­tással járulnak hozzá a terme­lés növeléséhez. A „szocialista brigád” cí­mért küzd a hőtechnikai labo­ratórium kis közössége is. A brigád lelkiismeretesen telje­síti feladatait, kötelességét — de szocialista brigád akar len­ni! —, ezért ennél többet is tesz. Mert többre is képes. Megmutatta ezt tavaly novem­ber közepén, mikor kigyulladt az üzem két kazánjának ká­belhálózata. A tüzet ugyan el­oltották, de a vezetékek tönk­rementek. Megállapították, hogy a kár mintegy 70—80 óra kiesést jelent. A laboratórium brigádjának tagjai ötórai meg­feszített munkával, amelyet nehéz és egyáltalán nem biz­tonságos körülmények között végeztek, ideiglenes hálózatot fektettek le a megrongált he­lyére, s az oltás után öt órá­val ismét megindult a terme­lés — mert az ország érdeke így kívánta. A szocialista brigádok tag­jai vállalták, hogy rendszeres politikai képzésen vesznek részt, olvasnak és gyarapítják tudásukat. Sok könyv, sok stu- dírozás talán nem is függ ösz- sze a termeléssel, az adott munkafolyamattal, amit éppen végeznek. De minden ismeret gyarapítja az általános mű­veltséget és a széleskörű tu­dás nagyobb, szilárdabb alapot biztosít azok számára, akik egy szakma rejtelmeibe, prob­lémáiba akarnak elmerülni. A szocialista brigádok esetében ez az összefüggés nagyon vilá­gosan, nagyon élesen kirajzoló­dik, szinte kézzel tapintható. A kulturális értékek és a ter­melés lendületének nagyszerű szintézise ölt testet a szocialis­ta brigádokban, a brigádok tagjaiban. Ök nemcsak önma­gukkal törődnek, hanem köz­ben vérükké, személyes ügyükké válik az ország érde­ke is. — Hasznos közösség ez — mondja Alföldi Pál, a hő­technikai laboratórium 50 éves szakmunkása — felébreszti az embereket, s a brigád tagjai nemcsak azért dolgoznak, mert a vállalat alkalmazottai, hanem azért is, mert az ország érdeke így kívánja. Az ország érdeke így kíván­ja... Tehát a szocialista brigád megteremti az egyéni és kö­zösségi érdek áhított harmó­niáját, a dolgozó emberek ta­nulnak, művelődnek, tökélete­sítik magukat, és az ország ér­dekeinek harcos, öntudatos képviselőivé, munkásaivá vál­nak. Igaz, ez nem megy máról holnapra. Addig, a kitartó munka mellett nagyon sokat kell tanulniok. Tanulniok kell, de a brigádtagok vállalták ezt. önként. Az ő érdekükben. Az ország érdekében. Krajczár Imre Besxámolt a KISZ-kiildött Sebestyén János, a hatvani járási KISZ-bizottság titkára, kongresszusi küldött beszámo­lót tartott a csányi kultúrott- honban, amelyben elmondta kongresszusi élményeit és is­mertette a fiatalokkal a kong­resszus határozatait, munkáját és méltatta az ifjúság e nagy összejövetelének jelentőségét. A beszámoló kedves, élmény­szerű hangneme megnyerte a fiatalok tetszését. „Különleges világnap66 Egerben Az elmúlt hét égi jelensé­gekben gazdag időszak volt. Alighogy kirepült a szovjet óriás-szputnyik, nemsokára kö­vette azt a májusi Venus-ta- lálkozóra siető rakéta. Most pe­dig az égi mechanika tartoga­tott különleges meglepetést: több mint száz év óta nem lá­tott mértékben „elfogyott” a Nap. A természettudományi is­mereteket nélkülöző régiek ba­bonás félelemmel nézték a sö­tétülő eget. A gonosz sárkányt, amely a Napot „felfalja” kia­bálással, dobolással igyekeztek elriasztani. Az egyiptomi pa­pok — bár a jelenség okát is­merték — „istenek haragjá­nak” mondták és a nép megfé­lemlítésére használták fel. A mindössze 2—6 percig tar­tó teljes napfogyatkozás való­ban félelmetes. A Nap egészen eltűnik, a verőfényt alkonyat, végül sötétség követi. Az álla­tok pihenőre térnek, az égen kigyúlnak a csillagok. Olyan csillagképek tűnnek elő, ame­lyek különben csak ellenkező évszakban és éjszaka láthatók. Hazánkban részleges fogyat­kozás volt. Egerben 7 óra 45 perc körül kezdődött — vala­mivel később, mint Budapes­ten — és 10 óra 5 percig tar­tott. A Hold nyugat felől lépett a Nap korongja elé és a keleti oldalon hagyta el azt. Maximá­lis , fázisban csak vékony sarló látszott a Napból. A csillagá­szati észlelés mellett a főisko­lán meteorológiai megfigyelé­seket is végeztek, megtudni, vajon a napsugárzás csökkené­se milyen változásokat okoz a légkörben. Működésbe hozták a napsugárzásmérőt és a külön­böző hőmérőket. A fényerősség csökkenését fényképezőgépek „észlelték”. A hőmérséklet-író készülék is megkezdte a lefelé hajló görbe rajzolását. A válto­zások valóban bekövetkeztek. A levegő fagyos reggeli hőfoka — átmeneti emelkedés után — mínusz 1,2 C fokról mínusz 1,6 C fokra csökkent. A fogyatko­zás múltával azután felemel­kedett 0 fokra. A hőbesugárzás változásait az inszolációs hő­mérő több mint 20 fokos kilen­gése jelezte. A levegőben külö­nös színváltozás játszódott le. A fogyatkozás tetőpontján szürke fény ülte meg a várost, a távolabbi dombok alig lát­ható kék fátyolba burkolóztak. Érdekes alkonyati kép. A tek- nőszerű völgyet hirtelen hosz- szú csíkokban megülte a köd. Az árnyék csaknem teljesen el­mosódott, a Nap erejét a Hold árnyéka végleg megtörte, a fő­iskola hallgatói dideregtek. Hiába biztatták egymást: „na­pozzanak egy kicsit!” — az él­tető sugarak ezúttal a derült égből sem áradnak. Ember és műszer újra és újra igazolja életünk és a napsugárzás, a Nap és az időjárás elszakítha­tatlan kapcsolatát. Óriási ener­gia érkezik a Napból: az egész Földre állandóan 230 billió ló­erő! Pedig ez a minden irány­ban sugárzó Nap enegriájának csak 1/2200 milliomod része! A napsugár beragyogja az eget, a végtelen síkot. Arannyá érleli a gabonát, pirossá az édes gyümölcsöt. Mozgásban tartja a szelet és a vizet. Ezer­nyi vonatkozásban hű szövet­ségese a dolgozó embernek, s ha csak percekre is kialszik, érezzük hiányát. De a Nap „visszajön”, nyugtalanságunk elmúlik, és napfényes napokon tovább halad a munka. A Pedagógiai Főiskola földrajzi tanszéke. Mielőtt a függöny felgördül (Folytatás az 1. oldalról) — Barátságos arcot kérek! Hadd legyek most én a kon- kurrencia... Nos, így jó lesz? Csak fel ne robbanjon nekem ez a villanó. Gyuricza Ottó riportert játszik a színpadon. — Kabala ide, kabala oda, én­nekem ez a kis nyúlláb a pú­derpamacsom. Eddig még min­dig szerencsét, illetve sikert hozott — s Rutt- kay Máriának ebben a szovjet operettben is sikere van.

Next

/
Thumbnails
Contents