Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-19 / 43. szám
NBPOJSAO 1961. február 1#., vasárnap Lumumba gyilkosa: az imperializmus! UJ [ JRA GYILKOLT az imperializmus! Lumumbát, Kongó törvényes miniszterelnökét, a függetlenségi harc vezéralakját gyilkolta meg. Precíz módszerességgel hajtották rajta végre a gyilkos merényletet. Először ' szemét szúrták ki. A fény érzékelésétől fosztották meg örökre azt az embert, aki egy egész népet akart a függetlenség és a szabadság, a haladás napfényes útján vezérelni. Egy belga tiszt kezével fegyvert emelt rá a gyarmatosító imperializmus. S a revolvergolyó életét vette Okitónak és Mpolónak. S néhány pillanat múltán Lumumba is holtan, vérében esett össze. Ismeretlen helyen, jeltelen sírban földelték el őket. Harag és felháborodás keményíti most az öklöket. Gyűlölet fonja át az emberek szívét. A becsületesek, a tiszta lelkiismeretűek követelik, a bérgyilkosok és felbújtóik fe- lelősségrevonását. Mint felkorbácsolt tenger vize, úgy tornyosulnak, emelkednek esyre magasabbra a tiltakozások hullámai. Szerte a világon tüntet és tiltakozik az emberiség jobbik része. Kövek, tintásüvegek zápora hull a belga követségek épületének ablakaira. autókat fordítanak fel, íróasztalokat törnek, zúznak össze. A gálád gyilkosság elkövetése várható volt... Az imperializmus fegyvertárának kellékei között rangos helyet foglalnak el a különböző gyilkosságok. Merényletek. Emberek fizikai megsemmisítése — mindenféle eszközzel. Pisztoly, görbekés. nagyhatású mérgek, fúvócsőből kiröv- penő mérgezett tű, könyvekbe épített bomba — ezek mindmind az imperialista ügynökök gyilkos szerszámai. Rég elporladt urak kegyetlensége szítja és segíti a mai elnvomókat. Régi példastatuálásokkal ijesztik a lázadókat. Régi, úri győzelmekkel akarják visszáfántorítani a harcosokat. A Z ELNYOMOK mindig " összetartottak. Szolidárisak voltak egymással. S ez az iszonyú szolidaritás ma is működik. Átnyúlik nemcsak országhatárokon, hanem időn Is. Szolidaritásuknak hagyományai vannak. Régi tradíciókra épültek módszereik is, ahogyan cselekedeteiket Végrehajtják. Hagyományos módszereik térben és időben nem sokat változtak... Nemcsak Dózsa Györgyöt égették meg, ültették tüzes trónusra és koronázták meg izzó, tüskés vaskoronával. 1358—59-ben, másfél évszázaddal előbb és háromezer kilométerrel nyugatabbra, a francia Guilleaume Caillet-t, a Jacqueri vezérét is izzó vasabronccsal koronázták meg a „parasztok királyává” A kapitalizmus fejlődésének virágkorában Lincoln, az Egyesült Államok elnöke, a rabszolgaság megszüntető je ellen követtek el politikai gyű* kosságot. 1865-ben egy színielőadáson, páholyban sebezte halálra egy felbujtott bérgyilkos revolvergolyója. A modern, huszadik századi imperialista elnyomás története is bővelkedik nemzetközi bűntények, merényletek, gyilkosságok adataiban ... 1919-ben meggyilkolták az antimilitarista propagandát kifejtő szociáldemokrata vezért, Kari Liebknecht-et, s vele együtt a bátor kommunista asszonyt, Rozo Luxemburgot is. „A finánctőke legrenkció- sabb, legsovinisztább, leg imperialistább elemeinek nyílt terrorista, diktatúrája” — a fasizmus előretörésének ideién is sok vezető államférfi, politikus vesztette életét a hatalom őrültjeinek kezétől. ’ 1934: Ausztria ... Dollfus, Bzövteséei kancellár heves ösz- Bzeütközésbe kerül az osztrák nemzeti szocializmussal. Még ebben az évben — a Hitler ügynökei által kirobbantott — államcsíny alkalmával meggyilkolják. 1934: Franciaország ... Barrault francia kül>"'r',m*"!'--i'’r és Sándor, Jugoszlávia királya megbeszélésre ülnek össze. Egy esetleges németellenes koalíció létrehozásáról, a nácizmus egyre nagyobb méreteket öltő térhódításának megakadályozásáról tárgyalnak. Mar- seilles-ben mindketten hitleri ügynökök merényletének esnek áldozatául. (Teuton kardakció.) S azután állati módon legyilkoltak több millió embert. S ezek a gyilkosságok mai napig sem szűntek meg! Az imperializmus ma is gyilkol! CZINTE HIHETETLEN ^ hogy most is, ezekben a percekben is, a világ rab telén vértanú sorsot szenvednek el a tisztánlátás és bátorság hősei. Titkosszolgálatok hálózzák be a nyugati országok testét, titkosszolgálatok ügynökei hemzsegnek mindenfelé. E szervezetek és ügynökök célja, hogy a függetlenné vált államok — s függetlenségükért küzdő népek — vezetőit megsemmisítsék. Megfélemlítik a gyarmati népekkel rokonszenvező embereket, s merényleteket szerveznek azok ellen, akik támogatják e népek nemes küzdelmét. A titkosszolgálatok ügynökeit Allan Dulles, a megboldogult hírhedi amerikai külügyminiszter öcs- cse, Eisenhower volt, és Kennedy mostani titkosszolgálatának vezetője irányítja. A legismertebb és legkiterjed'ebb merénylet-szerv a Vörös Kéz. E szervezet ügynökeinek lelkén több száz afrikai hazafi kiontott vére szárad. Legutóbb Felix Moumié kommunista orvost, a Kameruni Népi Unió vezetőjét tették el láb alól. Thalliummal, lassan ölő növényi méreggel gyilkolták halálra. Gyilkosságokkal, brutalitásokkal. és rengeteg vérrel fo’.y- tatia titkos háborúját az impe- rial'zmus. Ennek a háborúnak volt legutóbbi áldozata Moumié. S egy hete sincs, hogy Tii- mumba és két küzdőtársa életét is kioltották az imperialista üevnök golyói. Egy belga tiszt lőtte tarkón a kongói hazafiakat — jelentette a jugoszláviai Tanjug. A gyilkosság végrehajtója belga tiszt volt. De az igazi bűnösöket, akik e páratlan nemzetközi bűntényt kieszelték, akik parancsot adtak a gyilkolásra, nemcsak Katangában és Belgiumban kell keresnünk. A bűntény okozói, a gyilkosság előkészítői és jóváhagyói ott ülnek az ENSZ-padsorokban, a főtitkári székben és azoknak az államoknak miniszteri fo- töjeiben, ahol imperialista nedvek itatják át a társadalom épületét, a politikát. Mert Lumumbáék meggyilkolását az imperializmus követte el! A belga tiszt. Csőmbe, Mobutu és Kaszavubu, Illeo és Kalondzsi csak névtelen eszközök voltak az imperializmus kezében a gyilkosság véghez vitelére. A BŰNÖS, „akit” a nem- zetközi ítélőszék a vádlottak padjára kell, hogy ültessen — a rothadó, és egyre csökkenő pozícióihoz görcsösen ragaszkodó imperialista társadalom. S azok nyomorult kiszolgálói, elsősorban Hammarskjöld főtitkár úr. Aki cinkos közreműködő volt e szörnyűséges bűncselekményben. Baudouin belga király „sajnálkozását fejezte ki” a kongói eseményekkel kapcsolatban. Micsoda korrupt játék, micsoda aljas komédia játszódik az emberiség szeme előtt! „Sajnálkozik” Hammarskjöld is, másokra hárítva a felelősséget. Pedig a főbűnös az ő kegyes személye. Most az ő vezetésével akarnak „vizsgálatot” folytatni Lumumba meggyilkolása ügyében. Ez a lehető legnagyobb szégyen lenne a világon. S ezt megengedni semmi körülmények között sem szabad. Hammarskjöldöt ki kell ebrudalni a New York-i ENSZ- palotából! Gyilkos nem ülhet abban a székben, ahol milliók életének érdekében, millió életek védelmében kell dönteni! Kennedy, USA-elnök is, „mélységesen sajnálkozik a kongói tragédia miatt”. Sajnálkozik az egész gyilkos imperializmus! Minthogy „mélységesen sajnálkozna” Fidel Castro halála miatt is. Pedig 4 millió dollárt adományozott a Castro életére törő kubai ellenforradalmároknak. AZ IMPERIALISTA gyil- kosok sajnálkozása ne tévesszen meg senkit. Öröm, szemtelen és cinikus öröm húzódik meg sajnálkozásuk mögött, az elégedettek kézdörzsölése. De minden rejtett és eltitkolt öröm korai. És felesleges. A becsületes emberek szerte a világon tiltakoznak a gyalázatos gyilkosság miatt és követelik a Lumumba és két társa ellen elkövetett gyilkosság végrehajtóinak, a közvetlenül bűnösök felelősségre vonását. Az emberek tiltakozó lelkiismeretét nem lehet holmi „sajnálkozó” táviratokkal elaltatni! Pataky Dezső A Venus-rcxkéta útja 1961. február 12-én a Szovjetunióban a világűrkutatási programnak megfelelően, felbocsátották a VIII. szputnyikot. Az óriási súlyú, többlépcsős mesterséges hold fedélzetéről ugyanaznap távirányítású kozmikus rakétát indítottak el a szovjet rakétaszakemberek. A 643,5 kg súlyú, rádióadó-vevővel és egy sor tudományos műszerrel felszerelt automatikus bolygóközi állomás másodpercenként 4000 kilométeres sebességgel száguld Földünk legközelebbi bolygótársa: a Venus fele. A szovjet Venus-rakéta helyzetéről hetenként tájékoztatják az érdeklődő nagyközönséget. Legutolsó helyzetjelentés szerint 1961. február 13-án, az első Venus-rakéta kereken 500 000 kilométer távolságban volt a Földtől. A ÜáE&A aJniL Pedagógiai tagozat Űjabb színfolttal gazdagodott lapunk a mai nappal, mikor is útjára indítjuk a Népújság és ú Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szabadegyetemét az újság hasábjain. Célunk az, hogy segítsük olvasóink problémáinak megoldását itt megjelenő írásainkkal, ismereteket, gyakorlati tanácsokat adjunk a tudomány legújabb eredményeire támaszkodva. Azért kapta új rovatunk a szabadegyetem elnevezést, mert a Bugát Pál Szabadegyetem tematikáját dolgozzák itt fel a szabadegyetem legképzettebb előadói. Az újságolvasók egyre növekvő táborával is az előadások hatékonyságát igyekszünk növelni. Ezentúl minden vasárnap a szabadegyetem jelentkezik ezen a helyen. Elsőnek a pedagógiai tagozatot indítjuk meg. Hétről hétre a szülőkhöz, nevelőkhöz kívánunk szólni. Segítséget akarunk adni hat héten át, hogy a szülők helyesebben válasszák >meg gyermekük szabad idejének programját, a barátot, stb. Feleletet adunk a leggyakoribb nevelési problémákra, hogy hogyan válassza meg a gyermek pályáját, hogy kinek hihet, kinek higgyen a gyermek, hogy miért hazudik, mi mindent árul el a gyermek írása... Célunkat akkor érjük el egyrészt, ha az itt megjelent írások ténylegesen segítséget nyújtanak, másrészt pedig, ha az olvasót írásra is serkentik. Minden hét csütörtökéig várjuk a hozzászólásokat olvasóinktól és azokat a szombati számunkban fogjuk közölni. Kérjük, hogy a szabadegyetemmel kapcsolatban írják meg véleményüket, segítsenek további munkánkban. A szabad idő és a szabad foglalkozások jelentősége az iskolás gyermek fejlődésében A z iskolába lépéssel a gyermek életében alapvető változás történik. Eddig általában csak az étkezés és alvás ideje jelentett kötöttséget, s a mozgásterülete volt korlátozott. Most egyszerre szabályok és korlátók közé szorul egész élete. A fejlődés társadalmi irányultsága elkerül- hetenlenné teszi a gyermek életének szabályozottságát, ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az egyéniség szabad és teljes kibontakozásához szükség van szabad időre és az egyéni hajlamoknak, az egyéni érdeklődésnek megfelelő szabad foglalkozásokra. A szabad idővel és szabad tevékenységgel nem rendelkező gyermekek az örökös irányítottság és függőség állapotában élnek, s ebben az állapotban szunnyadni kényszerülnek azok az erők, amelyek az egyéniség teljesebb és szabadabb kibontakozására ösztönöznek, amelyek a szabadon választott tevékenység révén az aktivitást, kezdeményezést és önállóságot vannak hivatva megteremteni. De szükség van a szabad időre a pihenés, a testi és szellemi felfrissülés érdekében is. A tanulás és az iskolai élettel összefüggő egyéb feladatok ugyanis egyirányban veszik igénybe a gyermek erőit. Egyoldalú szellemi munkára’kényszerítik, aminek következtében nagyfokú kifáradás következhet be. Ez kedvetlenséget, örömtelenséget és kielégület- lenséget válthat ki, s megteremthetik egy idegen fejlődési irány alapjait. De az egyoldalú foglalkozás a személyiség fejlődésében is egyoldalúságot eredményez. Ts k o 1 á s gyermekeink 1 egészséges fejlődése megkívánja tehát, hogy rendszeresen biztosítsunk számukra szabad időt, amelyet hajlamaiknak, érdeklődésüknek megfelelően szabadon tölthetnek el. Természetesen, ez a szabadság nem jelenthet szabadosságot és nem válhat sem féktelenség, sem káros szokások, vagy káros szenvedélyek forrásává. Nem jelentheti azt sem, hogy ennek az időnek a felhasználásával nem törődünk, hiszen a szabad időt lehet nemcsak jól, hanem rosz- szul is felhasználni. A szabad idő felhasználásának módja alapjában két tényezőtől függ. Az első tényezőt belső ösztönző erők, a fejlődés biológiai 'és pszichológiai szükségletei alkotják. A tényezők másik csoportját pedig külső, főként társadalmi hatások, a társadalom adta lehetőségek és korlátozások. A belső erők, az ösztötiös törekvések normális körülmények között egészséges irányban hatnak, s a belső érési folyamatot, a biológiai-pszichológiai kibontakozást segítik. Ezt bizonyítják azok a vizsgálataink, amelyeket a szabad idő felhasználásával kapcsolatban SZMMGr[TEM[ iskolás gyermekeken végeztünk. Arra a kérdésünkre, hogy mivel töltik legszívesebben szabad idejüket, igen eltérő, de a fejlődés szempontjából egyaránt kedvezően értékelhető válaszokat kaptunk. Nemüknek és életkoruknak megfelelően hol a játékot és sportot, hol az olvasást és a gyűjtést, hol meg az alkotó tevékenységet, a fúrást-faragást és szerelést jelölték meg legkedvesebb foglalkozásuk tárgyaként. A szabad tevékenységek e formái közül bármelyiket vizsgáljuk a fejlődés szempontjából, szerepüket és jelentőségüket a legnagyobb mértékben pozitívnak, előrevivőnek kell nyilvánítanunk. Ki tagadhatná például a játék jelentőségét a gyermek erkölcsi-szellemi és testi fejlődése szempontjából? A közös játékok során ismeri fel például a gyermek az egymáshoz való alkalmazkodás, a szerepmegosztás és általában az élet szabályozottságának szükségességét. Ezekben a játékokban nemcsak mozgásszükségletük elégül ki, de fejlődik leleményességük, ügyességük, növekedik önbizalmuk, és kedélyük, életszemléletük optimista színezetet nyer. A sport jelentőségét az egészség és kedélynevelés, a nemes versengés, a természet megismerése és megszerelése szempontjából felesleges bizonyítanunk. És vajon a gyűjtés, mint a gyermekkor egyik legsajátosabb „szenvedélye” haszontalan, vagy talán éppen veszélyes volna, s ellenkezne szocialista életünk alapvonásaival? — Semmiképpen sem, hiszen ezt a tevékenységet — bármennyire ellentmondásosnak is tűnik ez a megállapítás — nem a gyűjtés, valamiféle vagyonszerzési ösztön irányítja, hanem lényegileg a megismerés vágya, a tájékozódási reflex. A gyűjtés során nem a beváltható ..anyagi értéken” van a hangsúly, hanem a tárgyak milyenségén: az újszerűn, a ritkaságon, az érdekesen és. a szépen. A gyűjtéssel nem egyszerűen a halmozásra törekszik a gyermek, hanem a sokféleségre, a változatosságra anyagban, színben, formában, eredetben. És amíg gyűitőszen- vedélye tart, mennyi új ismerettel gazdagodik a gvermek' Milyen pontos megfigyelésekre kényszerül és milyen finom elemzésekre. összehasonlításokra kap ösztönzést! Vajon mindez nem mozdítia-e elő fejlődését a legkedvezőbben? Az olvasás és az alkotó tevékenység szerepét sem becsülhetjük le. A könyvek segítik a gyermeket a világban és az életben való tájékozódásban, önmagának és az embereknek jobb megismerésében. A gyönyörködtetés, a szórakoztatás és kedélynevelő szerep sem kicsinyelhető le. A fúrásfaragás, a szerelés és az „ezermesterkedés” ízlelted meg először a gyermekkel az alkotó munka örömét. Az önállóság, az alkotó képzelet, az önbizalom szinte észrevétlen bontakozik és erősödik a tevékenységek során. Adjunk hát lehetőséget gyakorlásukra, és teremtsük meg e tevékenységek tárgyi és időbeni feltételeit! S zabad idő nélkül nem fejlődhetnek ki a társas kapcsolatok sem egészséges irányban és mértékben. A pajtásság és barátság általában a társas kapcsolatok ápolása időt kíván. Kell, hogy időnként kicsinyek és nagyok kicserélhessék nézeteiket, megvitathassanak eseményeket, amelyek számukra fontosak és szükség szerint tanácsokat kaphassanak egymástól. Különösen a serdülés korában van annak nagy jelentősége, hogy belső vívódásaival, újszerű érzéseivel ne maradjon magára az ifjú. Mennél több és mennél erősebb baráti szálak hálózzák be életünket, annál nagyobb a biztonságérzésünk. Ezt a gondolatot Móricz Zsigmond így fejezte ki: „ha erős szövetségben élsz embertársaiddal, akkor mindazoknak ereje, akikkel társulsz, a tied is.” Nincs arra lehetőség, hogy ezen a helyen egyetlen cikk keretében kifejthessük a szabad idő és szabad foglalkozások szerepét és jelentőségét minden szempontból. Ennyit is elegendőnek tartunk annak bizonyítására, hogy szükség van rájuk. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy a szabadsággal, illetve szabad idővel visszaélni is lehet. Ennek a lehetősége miatt figyelő szemünkkel nyilván kell tartanunk a szabad idő felhasználásának módját, tárgyát és mértékét. A szabad foglalkozások elvesztik nevelő értéküket, ha gátolják a kötelességteljesítést, de veszélyessé is válhatnak, ha egészségtelen szenvedélyeknek vetik meg az alapját. A könyv például amilyen jó barát lehet, éppen úgy válhat csábítóvá és kerítővé, ha rossz. A korlátlan és ellenőrizetlen szabadidő bűnös tanyákra és veszélyes bandákba is vihetik gyermekeinket, ezért főbenjáró pedagógiai elvnek kell tekintenünk azt a követelményt, amely szerint mindig tudnunk kell: hol, kivel és mivel tölti gyermekünk szabad idejét. De az sem lehet független tőlünk, hogy mikor kezdődik és mikor végződik ez a szabad idő. Cok megbeszélni és meg- ^ vitatni való volna még erről a kérdésről nemcsak pedagógiai, hanem orvosi és társadalmi szempontból is, ezért helyes volna, ha olvasóink felvennék ennek a kis eszmecserének a gondolatmenetét, és ennek a lapnak a hasábjain elmondanák véleményüket és tapasztalataikat, s további tanácsaikkal hozzájárulnának a kérdések minél több oldalú megvilágításához. Dr. Somos Lajos főiskolai docens.
