Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-17 / 14. szám
NEPÜJSAG 1961. Január 17., kedd Az élet, a jogszabályok, a termelőszövetkezeti alapszabály összeigazítása e tanácskozások feladata.•• Tanácskoztak Heves megye fogászai Szombaton délelőtt tíz órakor Egerben, a megyei bíróság épületében tanácskozásra gyűltek össze Heves megye jogászai, hogy megtárgyalják a terme'őszövetkezetek jogi támogatásának kérdéseit, valamint azokat a konkrét intézkedéseket. amelyekkel előbbre vihetik a termelőszövetkezetek megszilárdítását. Az értekezleten megjelent és felszólalt dr. Nezvál Ferenc elvtárs, igazságügyminiszter, dr. Nagy László kandidátus, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának munkatársa, Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, valamint dr. Lénával Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnöke. Dr. Böór Péter, a megyei bíróság elnöke nyitotta meg az értekezletet és ismertette az ankét feladatát, célját és előadása megtartására kérte fel dr. Aross Tibor elvtársat. Dr. Aross Tibor vitaindító előadása bevezetőjében hivatkozott azokra a párthatározatokra, amelyek célul tűzik ki a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Kihangsúlyozta, hogy egyetlen olyan állami, vagy szövetkezeti vezető sem szolgálhatja megfele'ően a termelőszövetkezeti-mozgalom továbbfejlesztésének ügyét, aki figyelmen kívül hagyja, vagy nem alkalmazza a tsz-ekre vonatkozó különböző jogszabályokat. A termelőszövetkezetek jogi problémáival való foglalkozás mondotta — manapság már nem lehet csupán a szak- terü'eten dolgozó jogászok feladata, hiszen a jogászati munkának ma már nincs egyetlen olyan területe sem, ahol a jogász valamilyen formában ne találkozna a termelőszövetkezetek életét érintő jogi kérdésekkel. Megyénkben e jogászati munkát a Jogász Szövetség me- gyei szervezete indította be az e munkára önként jelentkező, aktív és szocialista szellemű jogászokkal. — E téren már mutatkoznak eredmények — folytatta az előadó. — Az e’múlt két évben megyénk járásaiban és községeiben bírák, ügyvédek, ügyészek már számos előadást tartottak és élővé tették a jogi propagandát. 1960 második felében a Jogász Szövetség megyei szervezete, a Hazafias Népfront kebelén belül, külön jogi bizottságot is létesített. Az előadás második részében dr. Aross Tibor elvtárs részletesen ismertette a termelőszövetkezeteket érintő főbb jogi természetű rendelkezéseket. Az előadás után vita következett. Dr. Rőczey Ödön, hatvani járásbíró a saját é etéből vett példákkal bizonyította, hogy a jogi propaganda, a_ termelőszövetkezetek megsegítése csak akkor igazán mély és alapos, ha az illető jogász maga teremt személyes' kapcsolatot az emberekkel, felkeresi őket. beszélget velük, megismeri problémáikat. Dr. Henkel Dezső gyöngyösi ügyvéd javasolta, hogy a tsz-ek jogi képviseletét jogszabályok rendezzék. Dr. Gyulai László elvtárs, megyei főügyész felszólalásában hangsúlyozta, hogy je’en- leg a termelőszövetkezeti vezetők, elnökök, nincsenek tisztában jogaikkal és kötelezettségeikkel. Kiemelte, hogy ma már minden tsz-t érintő polgári perben, a szövetkezeteknek van jogi képviseletük, ami azonban nem teszi feles'egesse a további jogi propaganda- munkát. A tsz-ek jogi képviselőinek határozottan fel kell lépniök minden olyan esetben, amikor az egyes vállalatok, gyárak vezetői, képviselői részéről igazságtalanság, vagy hátrányosság éri a tsz-t Így említette meg példaként azt a tényt, hogy a cukorgyár az ősz, illetve a tél folyamán számos esetben 30—40 százalékos „sárossági levonást” eszközölt a tsz-től átvett répából, amikor pedig próbamosatásokat végeztek, kiderült, hogy a répa sárossági százaléka a 17 százalékot sem érte el. Dr. Egri Károly elvtárs. a megyei bíróság elnökhelyettese, részletesen foglalkozott a tsz-ek szerződéskötéseinek problémáival, majd javasolta, hogy valamelyik szerv vegye kézbe a jogi propaganda irányítását, szervezését, mert véleménye szerint a jogászok szívesen tesznek eleget akár előadások során, akár más formában minden olyan kérésnek, amelyik e felvilágosító munka előbbrevitelét jelenti. A maga részéről szintén hangsúlyozta a személyes kapcsolatok megteremtésének fontosságát a tsz- ek és a jogászok között. Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő, felszólalása első részében hangsúlyozta, hogy a jogászok véleménye szerint sok segítséget adhatnak a termelőszövetkezetek megszilárdításában. Az a tapasztalat — hangsúlyozta Putnoki elvtárs, hogy a jogászok általában jól látják el a jogi tanácsadást és a jogi propagandát, valamint a tsz-ek, illetve az állam érdekvédelmét is. A jogászok többsége megérti ezt az új helyzetet és erejéhez mérten mindenki segít a feladatok megoldásában. — A megye egész mezőgazdaságának szocialista átszervezése új helyzeteket teremt a falvakban — hangsúlyozta. — Űj az embernek az emberhez, embernek a törvényhez, de az államhoz való viszonya is. Az élet ma gyorsabb tempóban megy előre, mintsem, hogy azt jogi vonatkozásokban követni lehetne. Igen érdekesen és mélyen foglalkozott Putnoki elvtárs az érdekvédelem feladataival. Azzal a kérdéssel, hegy a termelőszövetkezetet kitől kell megvédenie az ügyvédnek, a jogásznak. — Vajon meg kell-e védeni a termelőszövetkezetet az államtól? — tette fel a kérdést, és mintegy válaszképpen elmondotta, hogy csupán egyetlen esztendő alatt, csak a mi megyénkben mit adott a dolgozó nép állama a maga szülötteinek, a termelőszövetkezeteknek. A traktorok, a különböző mezőgazdasági gépek százai, az állam által a termelőszövetkezeteknek nyújtott súlyos százmilliók azt bizonyítják, hogy a szocialista államtól sohasem kell félteni a termelőstövetkezeteket, de igenis meg kell védeni olyan ügyekben, amikor egyes személyek, — akár állami vállalatok vezetői, vagy éppen más valaki, vagy valakik a szövetkezeten belül, vagy kívül megszegik a törvényeket, megkárosítják a közös tulajdont. Részletesen beszélt a megyei pártbizottság első titkára a termelőszövetkezetek szerződéses viszonyairól és kihangsúlyozta, hogy e tekintetben a tsz csak olyan mértékben vonható felelősségre, amilyen mértéket e szerződéses viszony megengedi. Konkrét példákon illusztrálta a hallgatóság előtt azt a különbözőséget is, amelyek mutatkoznak üzemek és a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek között. — Kié a termelőszövetkezet, a föld, a vagyon — tette fel a kérdést? A szövetkezeti tagoké, tehát a szövetkezeti tag nem áll semmilyen munkaviszonyban a szövetkezettel, mert sajátja, tulajdona az. Felszólalása további részében Putnoki elvtárs arról beszélt, hogy nem lehetünk türelmetlenek a tsz-elnökökkel, vezetőkkel szemben, hiszen azon éppen senki sem csodálkozhat, hogy a tegnap még ötholdas egyéni gazda, aki ma már százakban, ezrekben számol, egyszerre nincs tisztában a jogszabályokkal, az előírásokkal, a törvényekkel. Es éppen itt mutatkozik meg a feladat, a jogászok feladata is: meg kell tanítani ezeket az embereket a vezetésre, arra. hogy el tudjanak igazodni a rendeletek, jogszabályok között és helyesen is tudják alkalmazni azokat. Mindehhez pedig idő kell! E fanácskozás feladata éppen ebből adódik: az élet. a jogszabályok, a tsz- alanszabályok összeigazftása. ez lenne ez értekezlet feladata. — mondta befejezésül Putnoki László elvtárs. Ezután dr. Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnöke kért szót, aki üdvözölte ezt az értekezletet és három fő dologról szólott. Mindennek- előtt az általános jogpropagandáról, a tsz-eknek nyújtandó konkrét segíségről, és a termelőszövetkezetek j<»gi képviseletéről. Ugyancsak kérte és hangsúlyozta a tsz-ek és a jogászok közötti személyes kapcsolat megteremtését és kiépítését, azt a gyakorlatot javasolta, hogy a jogászok legyenek tanítói, oktatói a szövetkezeti vezetőknek és ne intézzenek el valamit is azzal, hogy ez így nem helyes, nem jó, hanem magyarázzák meg azt is, hogy miért nem jó, hogyan helyes, mi a rend. Erre a felvilágosító, aktató munkára számos lehetőség nyílik és kínálkozik. Dr. Nagy László elvtárs, kandidátus, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának munkatársa rövid felszólalásában kihangsúlyozta a tsz-ek jogalkotó és jogalkalmazó tevékenységét, amelyeket jelen körülményeink között nem lehet figyelmen kívül hagyni. Beszélt a képviselet kérdéséről az állami, a termelőszövetkezeti és az egyéni érdek helyes összhangjának megteremtéséről, majd a törvényesség betartásának fontosságát, valamint a jogszabályok ismertetésének feladatát érintette. Az ankét utolsó felszólalója volt dr. Nezval Ferenc elvtárs, igazságügyminiszter, aki elismeréssel nyilatkozott az értekezlet munkáját illetően, és annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a megbeszélés előbbre viszi a termelőszövetkezetek megszilárdításának ügyét. — Ma, — mondotta — amikor szemünk előtt játszódik le a magyar mezőgazdaság szocialista átalakulása, nem lehet nemesebb és szebb feladat, mint ezt a munkát elöremoz- dítani. Végezetül dr. Böőr Péter elvtárs, a megyei bíróság elnöke összegezte az ankét lényegét, eredményét és sok sikert kívánt a jelenlevő jogászoknak további munkájuk és feladatuk végzéséhez. (Sz. I.) TSemzetközi szemle Egy népszavazás és ami a számok mögött van pgy hete, hogy lezajlott 1 J Franciaországban és Algériában a népszavazás. Az azóta eltelt idő már biztosított némi lehetőséget de Gaulle- nak és tanácsadóinak, hogy eltűnődjenek a szavazás eredményén és kellő módon értékeljék a leadott „igen” és „nem” szavazatokat, ezen túlmenően megfelelő jelentőséget tulajdonítsanak az algériai lakosság nagyarányú tartózkodásának a szavazástól. Saját politikája győzelmének tekintheti-e de Gaulle, hogy a szavazók többsége „igent” mondott? Világos-e előtte, hogy a ködösen és kétértelműen megfogalmazott, népszavazás alá bocsátott kérdés mely részére mondották az „igen”-t? Tudvalevő, a kérdést így tették fel a szavazóknak: „Helyesli-e az algériai lakosság önrendelkezési jogát, helyesli-e a köztársaság elnöke által a francia nép elé terjesztett törvényjavaslatot, amely az önrendelkezés előtt az algériai közhatalom megszervezésére vonatkozik?” Az algériaiak iránt elfogultsággal egyáltalán nem vádolható müncheni rádió január 9-i kommentárjában igy foglal állást a népszavazás értékelésénél: „A Franciaországban vasárnap, Algériában pénteken, szombaton és vasárnap lezajlott népszavazás eredménye azt bizonyítja, hogy az anyaországban a franciák többsége az algériai háború minél gyorsabb befejezését és az FLN-nel való tárgyalások megindítását kívánja. Algériában viszont kiderült, hogy ... azokon a részeken, ahol a muzulmánok körében bármilyen csekély mértékű politikai élet létezik, tehát a nagyvárosokban és egyes vidéki kerületekben, az FLN jelentékeny befolyást gyakorolt a muzulmán tömegekre.” A nyugatnémet rádió kény- télén beismerése csak illusztrációja annak a rideg ténynek, hogy a szavazás a degaulleista személyi hatalom gyengülését tükrözi. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az „igen”-nel szavazók száma a két évvel ezelőttihez képest két és fél millióval csökkent, a „nem” szavazatok száma viszont 20,7 százalékról 24,7 százalékra emelkedett. Felmerül ugyanakkor a kérdés: azt jelentik ezek a nem szavazatok, hogy akik leadták, azok nem kívánják a békét Algériában, ellenzik a tárgyalásokat az algériai szabad kormánnyal és helytelenítik Algéria függetlenségét? Az ultrakolonisták vezetői, Soustelle és társai felszólították híveiket, hogy ne szavazzanak de Gaulle, általuk „liberálisnak” mondott, Algéria politikájára. Soustelle-ék felhívásának azonban nem volt eredménye, mert a reakció erői, mint utolsó szalmaszálba, kapaszkodnak de Gaulle elgondolásaiba, melyek a hajdani vietnami Bao Dej bábcsászárság mintájára, keresnek megoldást az algériai kérdésben. A szavazatok megoszlásától világosan látható, hogy az anyaországban a „nem” szavazatok döntő többségét a kommunista munkáskerületekben adták le. Tehát nyilvánvalóan nem Soustelle és Juin marsall hívei, hanem azok a franciák, akik nem helyeslik de Gaulle- nak a monopóliumok érdekeit szem előtt tartó megoldáskeresését, hanem az algériai köztársaság ideiglenes kormányával való haladéktalan tárgyalások, a fegyverszünet, az önrendelkezési jog és annak megfelelő biztosítása mellett vannak. De Gaulle sajátos algériai politikájával meg akarja tartani a francia monopoltőke számára mindazokat az előnyöket, amelyek Algéria helyzetéből fakadnak. Így többek között Algéria nyersanyagkincseit. Érdekes megemlíteni, hogy öt év múlva Algéria kőolajtermelése feltehetően eléri a huszonnyolcmillió tonnát, tíz év múlva a negyven—ötvenmillió tonnát, a földgáztermelés pedig a két—hárommilliárd köbmétert évente. p1 zeknek a kincseknek biz- tosítása a francia monopoltőke számára, szükségessé teszi az algériai békét. De Gaulle azonban ezt úgy akarja elérni, hogy a francia fegyverek nyomása alatt tartott választási komédia során választassa meg a francia tőke szempontjából legmegfelelőbb embereket, akikkel azután leül majd tárgyalni „Algéria jövőjéről”. A francia katonaság jelenléte lehetetlenné teszi, hogy a lakosság ténylegesen kinyilváKuba függetlensége veszélyben Január 8-án múlt két éve, hogy a kubai nép Fidel Castro vezetésével kivívta szabadságát. A függetlenség kivívása után a kubai kormány céltudatos gazdaságpolitikával — lépésről lépésre haladva — felszámolta a külföldi monopóliumok uralmát, államosította a gyárakat, bankokat. A forradalom győzelme előtt az Amerikai Egy esült Államok monopóliumai uralták az egész gazdasági életet és ezen keresztül irányították Kuba politikáját. \ forradalom következetes végigvitelének eredményeképpen Kuba kiszakadt az amerikai ünpcrializmus érdekszférájából, ezt azonban az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem nézte tétlenül: különféle provokációk és szabotázsakciók szervezésével, az Amerikai Államok Szervezetén keresztül gyakorolt nyomással akarta megtörni a kubai forradalmat, majd 1361. január 4-én megszakította a diplomáciái kapcsolatokat Kubával. Térképünk Közép-Amcrlkát, a Kuba ellen készülő agresszió színterét ábrázolja. A térképen kiemeltük azokat az amerikai támaszpontokat, ahol az agresszió előkészítése folyik — az USA területén Miami és Key West, másutt Guantanámo-öböl, Cisne (Swan)-szk., Panama-csatorna övezet, Jamaika __, va lamint azokat az országokat — Guatemala, Dominikai Köztársaság —, amelyek segítséget nyújtanak az Amerikai Egyesült Államoknak az agresszió előkészítéséhez. Az agressziós készülődések középpontjában a Kuba délkeleti partjain levő Guantánamo-öböl amerikai haditengerészeti és légitámaszpont áU: ezt a 157 négyzetkilométernyi területet az Amerikai Egyesült Államok 1903 óta nevetségesen csekély összegért (évi 200 dollárért) bérli KubatoL níthassa akaratát. Idézzünk példaként néhány sort abból a levélből, amelyet az algériai rendfenntartó alakulatok tisztjeinek egy csoportja intézett a népszavazás előtt a Perspectives című francia polgári laphoz és amelyet a lap január 7-i számában le is közölt. „Főszerkesztő úr! Ezúton tájékoztatjuk önt arról a lelki- ismereti konf iktusról, ame’ybe a január 3-j népszavazással kapcsolatban kerültünk. Mint mindenkor, a hadseregnek most is az a kötelessége, hogy biztosítsa a szavazás rendjét és szabadságát... a parancsok azonban, amelyeket a választással kapcsolatban kaptunk, annyira felháborítottak bennünket, hogy elhatároztuk, riasztjuk a közvéleményt. December 23- án... az oráni övezet parancsnokló tábornoka kiadta körzete po'gári és katonai vezetői számára a legfelsőbb fokú polgári és katonai hatóság, az oráni hadtest parancsait. Kijelentette, hogy minden jelenlevő prefektus és tábornok hozzájárulását adta a következő megszövegezéshez: ,Le kell szavaztatni, méghozzá igennel. A sivatagi területeken — magyarázza a szöveg — nem lesz nehéz az S. A. S. tisztjeinek az embereket rávenni, hogy igennel szavazzanak... amikor csak lehet séges, meg kell adni az utolsó lökést, sőt kisebb csa’ásókat is igénybe lehet venni, hogy a szavazás eredménye megfeleljen De Gaul’e tábornok akaratának.” — Egy engedelmességhez szokott tiszt keserű humorral jelentette ki: .Igenis, tábornokom, nálam mindenki igennel fog szavazni.” JT'nnyit a Perspektivesból. Ugyanakkor a Welt- woche című jobboldali svájci lap így ir január 6-i számában: „De Gaulle azt a feladatot állította a hadsereg elé: gondoskodjék arról, hogy a vasárnapi szavazásnál Algéria — „igen-t mondjon.” Nem vitás, hogy ilyen körülmények között az-algériai lakosság csak tartózkodással fejezhette ki méltóképpen véleményét De Gaulle „népszavazásával” szemben. Nem vitás az sem, hogy a francia hadsereg jelenléte mindig ilyen feltételeket biztosítana bármely szavazás számára. Levonta tehát a végkövetkeztetéseket: a népszavazás helyes értékelése az algériai köztársaság kormányával való tárgyalások rövid időn belüli megkezdését kellene, hogy jelentse. A szavazás bebizonyította, hogy az ultrakolonisták döntő vereséget szenvedtek és elszigetelődtek. De Gaulle nem hivatkozhat többé arra, hogy intézkedéseinél messzemenően figyelembe kell vennie a szélsőjobb akaratát. De Gaulle-nak látnia kell, hogy a francia nép döntő többsége az algériai háború azonnali befejezése mellett foglalt állást Az előjelek azonban arra mutatnak, hogy De Gaulle még ezek után sem akar tényleges szabadságot biztosítani Algéria számára, s még mindig a fegyveres megoldást választja a tárgyalások helyett. Az ellentmondások a francia nép, valamint De Gaulle, és a monopóliumok akarata között csak a vérontás elhúzódásához vezetnek anélkül, hogy De Gaulle és a monopóliumok végül is meg tudnák akadályozni Algéria teljes felszabadulását. Tovább ülésezik az SZKP Központi Bizottsága MOSZKVA (TASZSZ): Hétfőn a Kremlben folytatta munkáját az SZKP Központi Bizottságának ülése. A részvevők a mezőgazdasági termelési és felvásárlási terv teljesítésének kérdését és a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseket vitatják meg. A délelőtti ülés első felszólalója Leonyid Jefremov, a gorkiji területi pártbizottság titkára volt. (MTI)
