Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

\ népüjsAg 1961. január 15., vasárnap iS «Üst' hét baleset történt Egercsehiben „Nincs öröm üröm nélkül” — így tartja a közmondás. Bár mindenki örült Egercsehiben az első hét eredményeinek, munkasikereinek, a széngyalu megindulásának — ez az öröm még sem volt teljes. Két bal­eset történt eddig a bányában, az első balesetek ebben az esz­tendőben. Január 4-én Prókai G. Ist­ván vájárnak a fronton jobb lábára esett egy nagyobb szén­darab s az a lábát törte. Bartha Rezes András — Nagy H. Pál szocialista brigádjának tagja — a csille közé esett, s kezének egy ujján átszaladt a csillekerék. Az Egercsehi Bányaüzemben éves átlagban kevés baleset fordul elő, s a balesetek zöme a figyelmetlenségből, a vigyá­zatlanságból származik. Több felvilágosító szóval elkerülhe­tik a bajt, a baleseteket, s ak­kor az ő örömük is teljesebbé válik egy-egy munkában töl­tött nap után. — A LAKÁSÉPÍTKEZÉS kedvelt tonnája az emeletrá­építés. 1960-ban emeletráépí­téssel hat házon építettek harminckilenc lakást Eger­ben. A tervek szerint ebben az évben 5 házon 30 lakást, 1963-ben 4 házon 30 lakást fognak elörelahalolag építeni.- tovább bővítik az Egészségház utcai lakótelepet — Egerben. Az elmúlt év utolsó negyedében 15 OTP öröklakás tervét készítették el, s a laká­sok megépítéséhez még ebben az esztendőben hozzá kezdenek. — AZ EGRI HADNAGY utcai sporttelepen felépülő új lakótelepen a második öt­éves tervben iskola építését is tervezik. Az iskola tervei­nek még 1961-ben kell elké­szülnie, s valószínű, hogy a második ötéves terv végén sor kerül a tervek kivitelezé­sére is.- MÉG 1960 MÁSODIK felé­ben hozzákezdtek az Egri Vá­rost Tanács épületében levö „népbüfé” átalakításához. A hírhedt büfé helyén egy kor­szerű „bisztró” létesítésének munkálatai folynak jelenleg is. A város új vendéglátóipari lé­tesítményét még 1961 első ha.t hónapjában átadják a forga­lomnak. — JANUÁR 22-re a hat­vani Művelődési Ház Irodal­mi Színpada bemutatóra ké­szül. Bemutatják Molnár Fe­renc regénye nyomán készült Pál utcai fiúk című darabot.- AZ EGRI Művelődési Ház­ban január 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakor, az ifjúsági klubban dia-vetítéssel egybe­kötött mesedélelőtt lesz a gyer­mekek szórakoztatására. — VASÁRNAP délelőtt nyílik meg az egercsehi-bá- nyatelepi művelődési házban Somos Miklós festőművész tárlata. A megnyitón beszé­det mond Gyurkó László író. EGRI VÖRÖS CSILLAG: 15-én, 16-án: Lámpaláz. EGRI BRODY: 15-én, 16-án: Nincs előadás. GYÖNGÖSI PUSKIN: 15-én, 16-án: Megbilincseltek. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: 15-én, 16-ári: Fapados szerelem. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: 15- én: Fehér vér. 16- án: Csillagok. HATVANI KOSSUTH: 15- én: ítélet magánügyben. 16- án: Nincs előadás. HEVES: 15- én: Négyszáz csapás. 16- án: Két fiú és egy kislány. PETER VAS ARA: 15- én: A Noszty-fiú esete Tóth Marival. 16- án: Nincs előadás. FÜZESABONY: 15-én, 16-án: Hüvelyk Matyi. ni (Isora: Egerben, délután 3 órakor és este 7 órakor: A MAKRANCOS HÖLGY (Bérletszünet) Tiszandnan, este fél 8 órakor: HÁROM A KISLÁNY Száz korú, száz szívű anya Az egri szociális állandó bizottság munkájáról Amikor Mácsai Istvánné, az egri városi tanács VB szociális előadója tájékoztatását hallgat­tam, az volt az érzésem, hogy a szociális állandó bizottság olyan, mint egy száz karú, száz szívii anya. Mindent feltárni, mindent elintézni, mindennek utána járni — ez nem kis do­log, különösen nem akkor, ha ezt a munkát mindössze hét bizottsági tag irányítja. EiLső és legfontosabb eredménye az eg­ri városi tanács egészségügyi osztálya mellett működő szoci­ális állandó bizottságnak az, hogy a hét tag mindegyike olyan aktívaháiozatot épített ki maga körül, amelynek segít­ségével azt a sokrétű munkát, ami hatáskörükbe tartozik, minden különösebb nehézség nélkül el tudják végezni. Melyek azok a területek, amelyeknek a felderítése a szo­ciális állandó bizottság mun­káját jelentik? Elsősorban az öregek. Azok az öregeik, akiknek nincs csa­ládja, vagy ha van is, nem tö­rődik velük senki. Az öregek egy része kitűnő állami ellá­tásban részesül, szociális ott­honban van elhelyezve. Velük nem is sokat kellene törődni, de az állandó bizottság, ez a hét asszony, meg természete­sen az egész bizottságot moz­gató Mácsai Istvánné, nem elégszenek meg azzal, hogy el­helyezik az öregeket az otthon­ban, hanem ezen túl, mindent megtesznek, hogy ott az ellá­tás mellett egyéb kívánságaik is megvalósuljanak. Kapott az egri szociális otthon televíziót, rádiót, lemezjátszót, lemezeket, de emellett arról sem feled­keznek meg a tagok, hogy mindez nem pótolja a szerete­tek Éppen ezért kapcsolatot teremtettek az egri Szilágyi Gimnázium KlSZ-szervezeté- vel, s közel kétszáz fiatal lány vállalta, hogy levelezéssel, személyes látogatással, ünnepé­lyek és műsoros esték rendezé­sével enyhítik az öregek magá­nyát: Kint a városban, nehezebb a munka, mint az otthonban. Mert sok esetben az egyes csa­ládok, ahol nem tisztelik elég­gé az öregeket, rossz körül­mények között tartják a nagy­mamát, vagy nagyapát. Ezek­nek a felkutatását tűzte ki cél­jául az elmúlt év harmadik negyedében a szociális állandó bizottság. Megszervezték az aktívákból a jelentő-hálózatot, akik körzetenként dolgoznak, s ahol rendellenességet tapasz­taltak az öregek ellátása, meg­becsülése körül, azt jelentették a tagoknak, akik aztán az egészségügyi. osztállyal karölt­ve intézkedtek — az elmúlt év­ben huszonöt esetben. Nagy gondot okozott az a hí­resztelés, hogy egy.s helyeken — olyan családoknál, akik há­zért, nyugdíjért., vagy egyébért szerződéssel vállalták az öreg eltartását — nem tartják be a szerződésben vállaltakat. De nem álltak meg a gondolkodás­nál. hanem azonnal felkeres­ték ezeket a családokat is, és megnyugtatták az öreget, de figyelmeztették a családot is. hogy az állandó bizottság és a tanács szeme rajtuk marad, öt ilyen családot találtak Eger­ben, ahol a rendszeres látoga­tás eredménye az lett. hogy az öreget a család is visszahe­lyezte jogaiba, s ha eleinte volt is mérgelődés, ma már bé­késen telnek az idős emberek napjai a családokban. Másik eléggé szomorú gond­juk a tagoknak és aktíváknak, az iszákos családok, vagy alko­holista édesapák látogatása. Az ilyen családok békéjének biztosítása és a gyermekek he­lyes nevelése érdekében tett megfelelő intézkedés. Szeren­csére nem sok ilyen család ta­lálható a városban, de ahol felderítették, akikről tudnak, azokhoz állandóan ellátogat hol az egyik, hol a másik tag, mert első és legfontosabb kötelessé­güknek tartják, hogy a felnö­vekvő nemzedék környezetét megváltoztassák. Ezért segíte­nek a gyámhatóságnak is min­den vitás kérdésben a szociális állandó bizottság tagjai. Ha valamilyen panasz merül fel valaki ellen, vagy valamilyen kérvény érkezik, mindig ké­szek arra, hogy megnézzék a helyszínen, hogy az állami szer­veknek tényekkel tudjanak bi­zonyítani. ha a kérelem jogos, vagy segítsenek az egyes kér­vények elbírálásában a hely­színelés alapján. S ha már egy gyerek állami gondozásba ke­rült, akkor sem téveszik szem elől, mert sok esetben a tagok látogatásának köszönhető, hogy a gyerek megfelelő kör­nyezetbe került. Esténként, amikor már vi­lágot kell gyújtani, nem egy­szer kopogtatnak az állandó bizottság valamelyikének ab­lakán. Vagy egy panaszko­dó idős néni, vagy egy bá­csi, vagy egy sokgyerekes édes­anya, vagy éppen egy fiatal telepszik a kályha mellé, hogy elmondhassa mindazt, amit ta­lán hivatalban nem mondana el. Mert az állandó bizottság tagjait szerte a városban isme­rik azok, akiknek szükségük van rájuk, az ő segítségükre. A csendes esti beszélgetésből az­tán másnap az egészségügyi osztályon javaslat születik, Mácsai Istvánné is megnézi a helyszínen, érdemes-e az ügy­gyei foglalkozni, végül intézke­dés lesz belőle. Ritkán fordul a bizottság a végrehajtó bizott­sághoz, vagy a tanácsüléshez, igyekeznek mindent elintézni az egészségügyi osztályon be­lül, mert a maguk jó munkája megkönnyíti a hivatalos szer­vek gyors intézkedését. Cs. Adám Éva 1961. JANUÁR 15: LORAND 170 évvel ezelőtt, 1791. jan. 15-én született FRANZ GRILLPARZER osztrák költő. Művei közül kiemel­kednek a klasszikus és a bécsi, ba­rokk jegyeit magukon viselő drá­mái, melyek lélekelemző módsze­reikkel a modern drámák előíutár- jal. Első művé AZ ŐSANYA (1817). Kiemeljük az ARGONAUTÁK c. trilógiáját és a SAPPHÖ-t. AZ URÄNAK Hü SZOLGÁJA c. drá­májában Bánk bán tragédiáját dol­gozta fel. A SZENDOMIRI KO­LOSTOR c. műve a német elbe­szélő próza remeke. 120 éve, 1841-ben, e napon halt meg CSATÖ FAL író. Könnyed előadású. lélekrajzra törekvő, fran­ciás novellákat és vígjátékokat írt. 50 évvel ezelőtt, 1911-ben, e na­pon született NAZIB ZSIGANOV szovjet zeneszerző, a kazán! kon­zervatórium megszervezője. Művel: szimfóniák, szvlttek és a SZÖKEVÉNY c. tatár nemzeti opera. 25 évvel ezelőtt, 1936-ban, a pécskörnyéki bányászok bérköve­teléseik teljesítésére éhségsztrájkkal kísérelték meg az Igazgató­ságot rábírni. A bányákból e napon 4400 bányászt bocsátottak el emiatt. Később azonban a munkások kivívták követeléseik telje­cf+ócóf 1961. JANUÁR 16., HÉTFŐ: 60 évvel ezelőtt, 1901-ben, e napon halt meg ARNOLD BÖCK- LIN svájci festő és szobrász. Müveit a romantikus és realista ele­mek sajátságos vegyítése jellemzi. Ragyogó színeit mitológiai alakok ábrázolásával élénkítette (HOLTAK SZIGETE, ERDEI CSEND). 155 éve, 1806-ban e napon született NICOLAS LEBLANC (ejtsd: LÖblank) francia kémikus, aki a róla elnevezett eljárással mesterséges szódát állított elő. FRANZ GRILLPARZER Három év alatt kétszeresére nőtt a termálvizek felhasználása Az idén újabb hat-hétezer négyzetméteren vezetik be a természetes melegvíziűtést sok, kutak energiáját a szinte korlátlan mennyiségben ren­delkezésre álló földgáz felhasz­nálásával egészítik ki. A leg­célszerűbb földgázfűtési mód­szerek kidolgozásához a szak­emberek a román kertészetek tapasztalatait tanulmányozzák: A termelőszövetkezetekben mind nagyobb érdeklődés ta­pasztalható a hajtatásos zöld­ségtermesztés iránt. Jellemző például, hogy míg a mjúlv év­ben 140 000 új melegágy! ab­lakkeretet használtak fel a hajtatásoknál, az idén további 190 000 ablakkeretet igényel­tek. A kertészüvegigénylés a múlt évi 400 000 négyzetméter­ről 630 000 négyzetméterre emelkedett. (MTI) A felmérések szerint ha- zánkban naponta 220 000 köb­méter. 55 foknál melegebb vi­zet adnak a természetes hőfor­rások és kutak. Ennek tényle­ges fűtőértéke — 20 százalékos felhasználási veszteséget le­számítva — évente keréken 250 000 tonna szén fűtőenergiá­jának felel meg, s jóval több, mint az ország összes központi fűtésű épületének egész évi tüzelőanyag-szükséglete. A mezőgazdasági területeken le­vő meleg vízforrások ingyen energiáját elsősorban a téli és koratavaszi zöldséghajtatások- nál érdemes felhasználni, köz­tudomású ugyanis, hogy az üveg alatti termesztés költsé­geinek harminc-hatvan szá­zalékát a fűtési költségek te­szik ki. Az elmúlt három év alatt a termálvízzel fűtött primőr- zöldségtermő területeket a két­szeresére növelték. Jelenleg or­szágosan 45 000 négyzetmétert fűtenek természetes melegvíz­zel, ami 30—35 százaléka a hajtatásos zöldségtermesztésre használt területeknek. Mint a Földművelésügyi Minisztérium kertészeti igazgatóságán el­mondották, az idén újabb hat­hétezer négyzetméteren létesí­tenek termálvizes hajtatóker­tészetet, elsősorban Borsod megye termelőszövetkezetei­ben. A kertészeti szakemberek foglalkoznak azzal a gondolat­tal, hogy a termálvizes fórrá­HORVÁTH 3ÓZSIF : ,,,»»*« « _ . > _ • •••••• »y j •••••••••••«•••••••••• •• ••••* (13) — Mit háborogsz? Tán nem az vagy? És tán nem arra vagy kiváncsi, hogy hol van a... hol van az, amitől elvesz­tetted az eszedet? Hát nem tudsz te egyszer igazat beszél­ni? Matej káné reszketett az iz­galomtól, de elfojtotta. Nem ismert rá a hangjára, amikor beszélni kezdett: — Hát jó, beszéljünk nyíl­tan, Matejka. Én nem élek tovább veled. — Eddig sem éltél velem. — De most elmegyek. El én örökre. Nem vagyok szajha, és meg tudnálak ölni azért, mert ezt vágtad a fejemhez. Becsü­letesen szeretek egy férfit, s az övé vagyok. Azért, mert szeretem és mert egymáshoz illünk. Mert ő is szeret engem, és felemel abból a piszokból, amelyben veled hencseregtem. Hát ezért. Az asszony elhallgatott, min­den idegszálával leste, mint reagál súlyos mondataira az ura. Mindenre el volt készül­ve. De a pallérnak egyetlen arcizma sem rándult. Az asz- szony folytatta: — Nem érdemes erről be­szélni, igazad van. Ezen már nem lehet változtatni. Még ma elmegyek. Beadom a válópert, vége köztünk mindennek. Most pedig intézzük el a számadá­sunkat. Osszuk el, amink van. Úgy, amint szokás. — Tessék — intett a fejével Matejka, s fel sem nézett az asztal lapjáról — mindent el­vihetsz, amit akarsz. Többet is, mint a felét. Az asszony hangja felforró- sult: —' Én annak a felét is aka­rom! • Matejka tagadóan rázta a fejét: — Azt nem. — Igenis, az az enyém! Az nekem jár! — sziszegte Matej- káné, — Azt az egyet nem. Minden egyebem a tied lehet. Nézz ide, éltünk, ahogy éltünk, de emberi életet éltünk, össze­tartoztunk, és mindenben szá­míthattunk egymásra. Aztán jött az arany és mivé lettünk? Én nem is tudom, mi történt velünk. De azóta nem azt tesszük, amit szeretnénk, és amennyi kitelik tőlünk. Ügy bizony, feleség. Valahogyan úgy érzem, mintha átkot vet­tünk volna a fejünkre. Nem adom ki a részedéit, mert nem veszem lelkemre, hogy egészen belepusztulj. Matejkáné felháborodottan nekiesett az urának: — Micsoda ostobaság! Mit dumálsz te nekem? Az arany felét add ide! Megígérted! Vagy meg akarsz rabolni? — Gyilkos gúny és iszonyatos düh villant az asszony hangjában: — Hát, ha nem adod, majd lesz, aki elveszi! Mintha vipera mart volna a húsába, Matejka. felugrott és torkon ragadta az asszonyt. — Elárultál, té, te... mo­csok! Megöllek! Az asszony sikoltott volna, de a pallér tenyere a szájára tapadt. Csak a szemével és a fejével jelezhette, hogy nem, nem beszélt a kincsről. Matej­ka elengedte, s megremegett a felindul tságtóL mondok: hagyd azt az aranyat, ne is gondolj rá többé, mert minden lépés csak több bajt hoz rád. És azt se feledd, hogy akár mi történjék, én az ara­nyat sem szép szóra, sem erő­szakra elő nem adóm, inkább sírba viszem. Ne is erőltesd. Én a szavamat meg szoktam tartani. Most aztán eredj. In­tézzed úgy, hogy többé ne ta­lálkozzunk. Matejkáné ismerte annyira az urát, hogy felfogja: most már kár minden szóért. A pal­lér, legalábbis ezúttal, nem fog engedni. — Hát jó, elmegyek, forron­gott, miközben megragadta a kilincset. — De ne hidd, hogy megszabadulsz az adósságod­tól, Matejka. Ha a te aranyad rosszat hoz rám, akkor rád is rosszat hoz. öt rossz neked, ha meg akarsz rabolni engem. — Hát persze, hogy befog­tad a szádat — mondta tagol­tan, rekedtesen. — Mert, ha elárulsz, te is ott végzed, ahol én! Rabolt pénz ám az, jól tudod! Es ha a szeretődnek fecsegsz, hát csak csináld, majd megszerzi azt az aranyat nélküled is, s megnézheted, kellesz-e még neki! De egyet Gondold meg, Matejka, még nem késő. Találkozunk! Gondolt egyet, s nekiállt, hogy összekapkodja néhány holmiját Matejka elfordult, rá sem nézett többé. Akkor sem nézett fel, amikor az asz- szony elment. Még egy óra hossszáig üldögélt. Aztán fel- tápászkodott, s kiment a fás­kamrába. Egy régi, rozsdás vaskályha állt a kamra szög­letében, rajta mindenféle lim-lom. A pallér leszedte a cókmókot, leemelte a vaskály­ha karikáit és rendre kiszedte belőle a tíz rúd aranyat Meg- törölgette a rudacskákat, s bevarrta egy vászonzsákba. Aztán kőművesládájába rej­tette a csomagot és magához vett egy kurtanyelű ásót. Elindult az erdő felé. Tizen­egy óra lehetett, az utcák nép- telenek voltak, senkivel sem találkozott Az erdő szegélyén túl jókora tisztás terült el. Annak az ele­jén egy hatalmas, magányos tölgyfa ágaskodott Matejka már napokkal ezelőtt kinézte ezt a helyet Most egyenesen oda tartott A fa tövében letette a ládát és ásni kezdett. A gödör mé­lyült. A pallér kiemelte a lá­dából a zsákot Leguggolt, hogy elhelyezze a gödör mé­lyén. De még egy darabig a kezében tartotta a kincset. Mintha egy láthatatlan erő visszatartotta volna. Ujjal gör­csösen fonódtak a vászonzsák­ra. Hát ez lett a vége! Meg kell válni tőle... Itt ásítozik előt­te egy kis fekete gödör, mind­járt elnyeli az ő aranyát... Hát ezért hajszolta egy életen át? Ezért... Ügy érezte, egy kicsit önmagát is eltemeti eb­be a gödörbe. Almait, remény­ségeit mindenesetre. Elhelyezte a gödör mélyén a zsákot és beföldelte az üreget. Néhányszáz méterrel odébb gyeptéglákat vágott ki és rá­helyezte a friss hantra. Sokáig állt ott mozdulatla­nul, mint a szomorú szívű sze­rető halott kedvese sírja fö­lött. Vajon látja-e még az ara­nyát? Erre csak tompa, két­ségbeejtő nemmel tudott felel­ni. De hiába...? Egyszer ta­lán eljön majd érte. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents