Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-13 / 11. szám

IPöj. január 13.. penlek N E P p J 3 \ G A háború ördöge újra masírozik Hl. Merre tart a Bundeswehr? gál- A Mourmolop és Sissone nevű francia támaszpontoknak mindenekelőtt stratégiai jelen­tőségük van, de ennél is fonto­sabb az a tény, hogy a 35 ezer német katona jelenléte Fran­ciaországban bizonyosabbá te­szi a Bundeswehr vezetőit in­gatag szövetségesük magatar­tása felől. A „pegards” Című francia folyóirat riportere a következőket írja erről a kér­désről: ^ , „A közelmúltban alkalmam volt néhány rnagasrangú Bun­csoportosulásokat”. A német militaristák ugyanis nem' bíz­nak francia szövetségesükben, elsősorban a francia népben. 1957 óta keresik azokat a né­met katonákat, akik bőséges tapasztalattal rendelkeznek a partízánelienes harcokban, akik folyékonyan beszélnek francián! és akik a megszállás óta tartják kapcsolataikat a franciákkal. A német tiszt megállapítása szerint 1939-ben nehéz volt ötödik hadoszlopot létrehozni Franciaországban, de ma már ez gyerekjáték. ■Speidel német tábornoknak, a NATO közép-európai erői fő- parancsnokának Párizs mpUet­m «:»■*, 1960 augusztusiban került nyilvánosságra a Bundeswehr atom­fegyvert Hövetelő emlékirata, a nyugatnémet hadsereg azonban máris jelentős nukleáris fegyverkészletekkel rendelkezik. Edtjig 17 zászló­aljat szereltek fel a 25—30 kilométer távú „Honest John” rakétákkal, és kilenc zászlóaljat „Wawsk” rakétákkal. A német tábornokok vágy­álma azonban a 2 ezer kilométeres hatósugarú „Poláris” rakéta”. deswehr tiszttel tárgyalni. Ezek a tisztek, akik ismerik a sok ultrabizalmas és ultratitkos dosszié tartalmát, megjegyez­ték, hogy e támaszpontok vala­miféle istráng szerepét töltik majd be Franciaországban”. Jelenlétünk lehetővé teszi — jegyezte meg einikusan az egyik német tiszt a „Regards” riporterépek hogy hatható­A Bundeswehr tiszttel vaskereszt alatt esküsznek fel hivatásuk teljesítésére. Hivatásuk pedig — mint a hadseregnek 1870 óta őrzött jelvénye is mutatja — a porosz militarista hagyományok ápolása és továbbfejlesztése. ban foglalja jelenlegi területe­in kívül Ausztria, Svájc egy ré­sze, a Saar-vidék és Elzász- Lotharingia Németországhoz való csatolását is", Heusinger tábornok pedig 1954-ben igy nyilatkozott: „Németország jelenlegi hatá­raiba való belenyugvásunk csupán kényszerű engedmény. Amint az erőviszonyok meg­változnak, nyilvánvalóvá válik, hogy ez az engedmény csupán időleges volt". A Bundeswehr vezetői azon­ban nemcsak nyilatkoznak, ha­nem cselekszenek is. Jelenleg 17 ezer tiszt vezetésével 269 ezer katonát készítenek elő a legkeményebb porosz fegyelem és a lélektani ráhatás minden eszközével a „vörös veszély” elleni harcra, a hódító háború­ra- Az új német vezérkar a második világháború keserves tapasztalataiból okulva, először Nyugat felől akarja magát be­biztosítani. A 35 ezer Bundes­wehr katona franciaországi be­vonulása tehát több eélt gzol­san támogassuk Franciaország­ban a pozitív erőket és ellen­őrzés alatt tartsuk a negatív ti Fonteinebleaui főhadiszállá­sa mintegy a kémközpopt sze­repét is betölti. Sokan csodálkoznak, hogy a nagy hírverés ellenére kevés német tisztet látni a francia városok utcáin. Kevesen tud­ják azonban, hogy súlyos bün­tetés terhe mellett szolgálaton kívül tilos a tiszteknek egyen­ruhát viselniök. A körültekintő és előrelátó parancsnokság azonban még ennél is többre gondol. Az a német tiszt, aki megtartotta a megszállás ide­jéből származó kapcsolatát francia családokkal, jelentős pénzjutalmat kap, ha e csalá­doknál tölti nyári szabadságát. A német parancsnokságnak ugyanakkor birtokában van az egykori francia kollaboránsok, „együttműködők” névsora, s közülük azokat, akik elkerül­ték az igazságszolgáltatást, most fenyegetéssel ráveszik, hogy folytassák kémtevékeny­ségüket, mert ellenkező eset­ben feljelentik őket a francia hatóságoknál. A nyílt kardcsörtetésre és a körmönfontul aljas mesterke­désekre azonban a francia nép nem késik a válasszal. — Ro­bespierre és Gábriel Peri népe hagyományaihoz híven, nem a beletörődés, hanem az ellenál­lás útját választja. (folytatóm Következik) Támadások az olasz kormány ellen Az olasz kormány a napokban több intézkedést hozott, hogy elnémítsa az ellene elhangzó éles, kritikákat, A baiul- dali sajtó és több egyébként kormányhű lap is „botranyus- nak” minősítette a kormány több milliárd dolláros költség­gel épített két létesítményét: a fiumicioni repülőteret és az ún.. olimpiai országutat. A fiumicioni repülőtérnek augusztusban kellett volna megnyílnia, hogy lebonyolítsa a nyári olimpiai játékok légi- forgalmát. Az 50 millió dollárral épült repülőtér azonban nem készült el és csak most, az egyre élesedő kritika nyomá­sára nyitják meg, január 16-án. A 6 400 000 dolláros költ­séggel épült Új olimpiai autóút viszont megnyílt tavaly augusztusban, de máris tele van lyukakkal és repedésekkel. A kormány most elrendelte, hogy megfelelő karbantartábi munkálatokat kell végezni az új autóúton. Az Unita megállapítja, hogy ezt a nagy* költséggel épült áutóutat a környékbeli földbirtokosok spekulációs érdekei­nek megfelelően építették, teljesen alkalmatlan helyre. Fő célja, hogy a római katolikus egyház környékbeli földjeinek értékét emelje Tudja-e, hogy... . ..a napjainkig fennmaradt legrégibb zenei feljegyzés kö­rülbelül az i, e. 800-ik évből származik, Ez az ősi zenej em­lék egy sumir himnusz agyag- táblára írt dallama, amit azon­ban a tudósoknak máig som sikerült teljesen megfejteniük. ... a világ legkisebb törzse, a thoni luang törzs Thaiföld területén él. 1956 áprilisában hat férfiből, egy nőből és egy fiúgyermekből állt. ★ ... a legalacsonyabb kaló­riatartalmú étel a friss ubor­ka, amelyből 100 gramm mind­össze 12 kalóriát tartalmaz. ★ ... a világ első sikerűit vak- béiműtétjét 1736-ban !I, György angol királyon hajtot­ták végre. ★ ... a Földön található legritkább gáz, a radon, a Föld atmoszférájának 0,000 000 000 000 006 százalékát alkotja, ★ ... a világ egyik leghosszabb földrajzi elnevezése az ameri­kai Massachussetts államban egy kis tó neve, amely 44 be­tűből áll és egy indián tön® nyelvén azt jelenti: „A saját pártodon' halássz, mi is a saját partunkon halászunk, a közé­pen pedig senki ne halásszon." Banditák a tőkések szolgálatában Tavaly januártól októberig Japánban 5'l QÜ0 gengsztert tartóztattak le, öOOU-rel töb­bet, mint 1959-ben. Az emlí­tett időszakban 125 gengszter- bandát göngyöltek fel. Japánban virágzik a bandi- lizmus, noha a kormány és az uralmon levő Liberális De­mokrata Párt' megígérte, hogy felszámolja. Tokióban egész kerületek varrnak, ahol a ban­diták úgyszólyán nyíltan „dol­goznak”. Jellemző, hogy sok gengsz­ter-szervezet tevékeny részt vesz a dolgozók tüntetésein,, a szakszervezetek ellőni harc­ban. A vállalkozók a japán— amerikai katonai szövetség el­len lefolyt tüntetések idején is szívesen igénybe vették a gengszterek szolgálatát. A Mai- niti című japán lap egyik leg­utóbbi számában megírja, hogy a gengszter-szervezetek a ka-, pitalistáktól fizetést kapnak „szolgálataikért.” Idegek — fémszálból Az olyan emberre, alti a ve­szély pillanatában nem veszíti el a fejét, azt mondják, „vas­ból vannak az idegei”, Ez a képletes kifejezés igen regi, de talán nincs messze az idő, amikor nemcsak átvitt érte­lemben fogják használni. Borisa Ognyev szovjet se­bész-professzor egy kutyának eltávolította az ülőidegét és tantál-elektródot tett a helyé­be. A kutyát a Szovjet Orvos­tudományi Akadémián bemu­tatták, s a neves tudósok — fiziológusuk, ideggyógyászok, anatómusok — nem tudták megállapítani, hogy a kutya melyik lábán végezték el a kü­lönös műtétet. A kutya szaba­don futott, ült, ugrándozott, egészen úgy viselkedett, mint természetes idegekkel rendel­kező társai. A fémideg kifogás­talan szolgálatot teljesített. Ognyev • professzor laborató­riumában jelenleg 30 olyan kutya van, amelynek valame­lyik idegét fémszálból készült ideggel helyettesítették, A pro­fesszor az említett operációt több mint 8 hónapja végezte, s körülbelül két éve foglalko­zik. idegprotézisekkel.­Ognyev professzor Úg.V véli, hogy ezt a módszert tovább fejlesztve alkalmazni lehet majd különösen olyan esetek­ben, amikor idegsérülés foly­tán egyes szervek megbénul­tak. Letel a szőlősgazdákhoz, akik féltik az egri bor hírnevét 1L z ügyben sole érv. ellenérv, aggodalom és biza- ' J kodást adó vélemény hangzik el ezekben a na­pokban. Nem is kell született egrinek lenni ahhoz, högy féltse és óvja az értékes szőlőterületek adta bor hírnevét. Hiszen, aki csak úgy idecseppent más vidékről, rövid idő múlva úgy beszél „városáról”, mintha ott csépelte volna az ozmán hadakat a vár bástyáin és tetten kezével mű­velte polna meg a legjobb borokat adó Síkhegyet. Mennyire félti akkor az egri parasztember a bor, a szőlő hírnevét, a bikavér, a medoc dicsőségét, aki csak­ugyan két kezével — s milyen fáradsággal —, nagy szak­értelemmel és teljes szívvel végzett munkájával tölti meg a hordókat Bacchus nedűjével. Ezzel magyarázható (és mert nem eléggé ismerik még a nagyüzem előnyétJ, hogy ezekben a napokban sok gaz­dában feltört a kétség, vajon ha szakit az egyéni gazdál­kodással. nem kerül-e veszélybe ' az egri bor hírneve, nem lesz-e káros hatással a város szőlőkultiirájának fej­lődésére a termelőszövetkezeti gazdálkodás. A minap is ezt vitatták a szőlősgazdák és agitátorok a város különböző pontjain megtartott kisgyalésekeri, de a házaknál folytatott beszélgetésen is válaszra váró kérdésként jelentkezik e probléma- Szóljon tehát a levél azokhoz, akik aggódnak az egri szőlő és bor hírneve miatt■ Lássuk tehát a medvét, vagyis a tényeket, hogy me­lyik gazdálkodási forma biztosíthatja jobban az egri szölővidék felvirágzását, vagy előbb inkább azt, hogy az egyéni gazdálkodás miként vált gátjává az egri szőlő- vidék fejlődésének. / eg jobb talán, ha az egyik kisgyülésen elhangzott * párbeszédet idézem bizonyításul. — Az fáj nekünk \-r kezdte Berci bácsi, a körzet egyik szőlősgazdája —, ha így megy, oda az egri bor hírneve. — Így igaz ~ válaszolt a gyűlés másik részvevője —, de ennek épp a kisparcellák az okozói. Az egyéni gaz­daság. Mert miként is gondolkodik mostanában a szőlős­gazda? Nem telepítek szőlőt, mert ki tudja, megfizetik-e a költségeket. Aztán azt mondja: úgy metsszem meg, hogy egy-két évben leadjon mindent a szőlő, mert ki tudja, „meddig” lesz az enyém. S mit válaszolhatott erre a szőlősgazda: — Igaz, így van sok helyen. — Minek pótoljam á hiányzó tőkét, minek fizessek karóért, ki tudja, megtérül-e? Minek, hordjak rá trágyát, úgyis kibírja néhány évig — sorolta a hozzászóló az újabb bizonyítékokat- Hogyan lehet így hírneves bort termelni, hogyan lehet a kis parcelláról „érmes” borokat szüre­telni, mikor a dírib-darab földeken ahány sor, annyi fajta a szőlő? Ki róni ja le hát az egri bor hírnevét? Mit lehetett erre válaszolni? Akik ott voltak, érezték, hogy a fejlődés legnagyobb fékje — az egyéni gazdálko­dás. S e párbeszédhez hadd fűzzem még hozzá az egri szőlővidék tudományos kutatóinak véleményét, akik szintén azt bizonyítják, hogy az egyéni, kispareeUás szőlő­műveléssel nem lehet jelentős mennyiségi, de főleg mi­nőségi javulást elérni. 1 me, néhány megállapításuk: „... Az ültetvények életkora a terület 74 százalékán túl van a 35- even... A tőkehiányok 20 százalékos termés- kiesést eredményeznek... Az összterület (szőlő) öt száza­lékát- sem részesítik szervestrágyázásban.. Miként lehetne így, ilyen műveléssel megőrizni és öregbíteni az egri bor hírnevét? De még ha tud is jó néhány egri gazda „érmes" bort produkálni, mennyit tud? Néhány hektót. Csepp a tengerben. Külkereskede­lemnél alig jöhet szóba. Itthoú, egy borkóstoló néhány nap alatt elmérné. Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy a kispareeUás művelés a fejlődés kerékkötője, amelynek láncszemei - most pattognak szét, éppen ezekben a napokban. S mit tud adni a nagyüzem az egri szőlővidék hírne­vének növeléséhez? Ennek bizonyítását nem is úgynevezett szocialista példával kezdenénk. Milyen gazdaságok adták a régi rendszerben a legjobb és nagy mennyiségű borokat? A fél, meg egyholdas gazdaságok? Ugye, nem? A nagygaz­daságok voltak azok, amelyek fejlettebb módon termelve, tudtak jelentős mennyiségű fajbort külföldre szállítani, belföldi fogyasztásra adni. Mi nem követhetjük azt az utat, amelyet Gröber úrék követtek, amely a szőlőmunkások kizsákmányolásá­val, kapitalista szőlészeti nagyüzemek kialakításához ve- i zetelt. Nagyüzem nekünk is kell, de szocialista nagy- | üzem. — termelőszövetkezet, ahol lehetőség nyílik több < és jobb szőlő termelésére. 5 itt újból bizonyítsanak a tények. Bizonyítsa­nak a célgazdaság és a többi nagyüzem arany- | és ezüstérmes borai, bizonyítson az a tény, hogy míg > a múlt évben az egri borvidék átlag 10 mázsás szőlőter- > illéssel ,,rukkolt, ki”, addig az ' egri szőlészeti kísérleti > telep 32, az állami pincegazdaság célgazdasága 22, az egri > tangazdaság 20 mázsánál is magasabb átlagot ért el, > A kisparcelldscik az időjárásra „tollák” az alacsony > terméseredményt. Váló igaz, hozzájárult ez is. De a nagy- > üzemi szőlők is ugyanabban az egri halárban adták a > kétnxer,-Háromszor annyi termést. Vagy talán a gondvise- > lés is a szocialista nagyüzemeket segíti? Akkor meg két- > szeresen igazunk van. De komolyra, fordítva a szót, a közös gazdaságok, a } nagyüzemi szőlőtermelés lehetőségei ezerszurle nagyobbak > a kisparcellákénál. Az eddigi felmérés alapján az egri J határban a szőlőterület művelésének nagy része gépesit- S he tő lesz a nagy táblák kialakításával. Az egri határ i képe gyökeresen megváltozik, Hosszú évek kellenek $ hozzá, az igaz, de mire a csip-csup vegyes szőlők helyett \ nagy, lőbbszázholdas, legjobb fajtákból telepített szőlők, S márkás egri borok ezer hektóit adják, ki gondol már a > mai aggodalmakra az egri .szőlővidék hírnevét, illetően. Megvan a lehetősége, hogy az egri dombokon virágzó í nagyüzemi szőlőtermelés alakuljon ki. Ha ez _ megvalósul, márpedig megvalósul, akkor < ragyog csak igazi fényében az egri szőlő és bor hírneve. > E nagy terv megvalósulásának körvonalait már vázoltuk S lapunk Ultid, november 27-től december 1-ig megjelenő < számaiban, beszélnek róla előadók, vitatják gazdák, nép- ? nevelők, de úgy látszik, olyan téma ez, amelyet nem lehet ? eléggé sokszor elmondani, vitatni, igaz is, miről beszél- \ nének itt, Egerben, mostanában, ha nem a jövőről, a i szőlőtermelés távlatairól Ezért íródott a levél is erről ? a témáról azoknak, akik szívesen olvasnak róla, akiknek [ szívügye, hogy megmaradjon és növekedjék Eger szölő- < termelőinek jó hírneve, s akikkel osztozik a később bizo- > nyqssággá váló reményben e levél írója: > Kováés íiadre { 1958 márciusában a Bun­destag, a Német Szövetségi Köztársaság parlamentje elfo­gadta a Bundeswehr atomfel­fegyverzéséről szóló döntést. A javaslat vitája során a követ­kező párbeszéd zajlott le báró Manteuffel Szoege, a Keresz­ténydemokrata Párt és Wehner képviselő, a szociáldemokrata ellenzék szóvivője között: , Manteuffel: Szilárd meggyő­ződésem, hogy a protestáns és katolikus kereszténység egy­aránt kíjzd az igazság megis­meréséért. Ennek ismerete pe­dig csak megerősíti őket abban a hitben, hogy a gonosz ellen harcolni kell hagyományos és Új fegyverekkel egyaránt, az Utolsó lélegzetig! Wehner: írtsu-k tehát — mint ön mondja — a gonoszt atom­fegyverekkel? Manteuffel: Igen- A {Szovjetunió ellop folyta­tott keresztes háború nem mai - keletű álma a német militaris­ta burzsoáziának, a soraiból, meg a porosz; junker családok­ból kikerült tábornokoknak. Már 1949-ben nagy titokban összeült a volt német táborno­kok egy csoportja. Hitler ve­zérkari főnökének, Holder tá­bornoknak vezetésével. Az amerikai Newsweek című fo­lyóirat 1P50 áprilisában a kö­vetkezőket írta e „munkaközös- . ség" tevékenységéről: „A német tábornokok egy nagyarányú támadás tervét dolgozták ki. Ez a terv túl­megy a lehetőségek határain, de elvi alapjaiban megegyezik a nyugati szakértők vélemé­nyével, Mindannyian meg­egyeznek abban, hogy az elkö­vetkezendő háború a második világháborúnál szélesebb frontvonalon fog megindulni, Harminc rendkívül jól felfegy­verzett páncélos hadosztály fog előrenyomulni a Rajna vonalá­tól Berlin, Sczeczin és Varsó felé, melyet feltételezhetően három nap alatt elérnek a lé­gierő hathatós támogatásával”. Az évek múlása nemhogy jó­zanságra intette volna a hábo­rú megszállásait, hanem csak fokozta étvágyúkat idegen te­rületek, más országok gazdag­sága iránt. 1951-ben Jacob Kaise, a bonni kormány akkori minisztere egy Salzburgban tartott beszédében kijelentette: „Európa nem képzelhető el a teljes Németország visszaállí­tása nélkül- la viszont magár

Next

/
Thumbnails
Contents