Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-10 / 8. szám

« NÉPÚJSÁG 1961. január 10., ked# ill »üt A legdrágább kincsért 789 darab Pog I. típusú, len­gyel gyártmányú önmentő ké­szülék érkezett a szűcsi bányá­ba. Mindenkinek személyes használatra adták ki és az új év első munkanapjától a ké­szülék nélkül senki sem száll­hat le a bányába. Egyesek még idegenkednek tőle. Felesleges koloncnak tart­ják. Meggondolatlan, felelőtlen kijelentés ez. Sőt, vétkes köny- nyelműség! Hiszen a gáz a bá­nyászok kérlelhetetlen ellensé­ge. Az önmentő készülékek a gázok ellen a legdrágábbat, az emberi életet védi. Államunk százezreket költ erre a biztonsági felszerelésre. Tenné ezt, ha nem lenne szük­ség rá, ha nem nyújtana védel­met a készülék? A munkások­nak csak a jó szóra, az okos szóra kell hallgatniok. Ezért tanulja meg mindenki a készü­lék kezelését, vigyázzon rá és a föld alatt tartsa mindig kéznél. Ne vagánykodjunk, becsüljük önmagunk életét és gondoljunk családunkra is. F. L. —- A GYÖNGYÖSI JÁRÁS termelőszövetkezeteiben a® idén 12 darab, 120 férőhelyes hizlaldát építenek. Az állam a gyöngyösi járás szövetkeze­teinek 972 ezer forint támo­gatást nyújt e céljuk meg­valósításához. — TANÁCSI beruházásból az elmúlt évben 48 lakás épült Egerben, s az óév utolsó ne­gyedévében kezdtek hozzá a Hadnagy utcai sporttelepen újabb 32 lakás megépítéséhez. A lakások átadására ebben az évben kerül sor. — A SZAKSZERVEZETEK Heves megyei Tanácsa az eg­ri Szakszervezeti Kultúrott­hon sakk-termében „A Szak- szervezeti Világszövetség 15 éve címmel szerdán délután 4 órakor kiállítást nyit. A kiál­lítás január 15-ig tekinthető meg, mindennap délelőtt 10 órától este 9 óráig. — SOK ÜZLET berendezése elavult és korszerűtlen Eger­ben. A Heves megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat 1961-ben 10 üzlet berende­zését cseréli ki. A felújított és átalakított üzletek új „gondo­lákat” és az elavult rácsok he­lyett „konzol”-üveget kap­nak. Az új esztendő első há­rom hónapjában öt üzletet lát­nak el modern hűtőszekrény­nyel. — MINDIG NAGY GON­DOT fordítottak a nagytályai gazdák az állam iránt való kötelezettségük teljesítésére. Az elmúlt évben is pontosan fizették az adót. Mint Tóth Jánosné, Nagytálya tanácsel­nöknője elmondotta, a község elmúlt évi adótervét 103 szá­zalékra teljesítette. — 1961 ELSŐ három hónap­jában a Sekélyfúró Vállalat — az Egri Városi Tanács megbí­zásából — új melegvízforrás feltárását kezdi meg. Az új forrás vizét a fürdőben és a kertészetben fogják majd hasz­nosítani. A második otthon Hideg van. Az út hirtelen ka- társadalmi munkát végeztek a nyarodik a hegyek között, falu lakói is. Hétezer forint ér­amelyek kopár köntösben tét- tékü társadalmi munkát a és tréfálkozva búj- KISZ-tagok és az úttörők dol- tatjak el a kiváncsi szem elöl goztak le. Örömmel mentele a falvaikat völ­gyeikben. Hiá­ba a tél minden nehézsége, fal- vainkban ilyen­kor is pezseg az élet. Szarvas­kőn. megyénk egyik legkisebb községében is akad munka bőven. Dolgoz­nak az embe­rek, az állomás felől pedig a vo­natfütty és a gőz sziszegése árulkodik arról, hogy nagy a forgalom. A munka hang­foszlányait el­nyomja az isko­lás gyerekek zsibongása. — Jókedvűek a gyerekek! — mondja Tamás- falvi Aladár is­kolaigazgató mosolyogva, — hiszen olyan is­kolába járnak ők, mint egy mesebeli palota. S valóban. Gyönyörű épü­let ez az iskola. Egyemeletes magasságával békésen simul bele a hegy tö­vébe, és büsz­kén hirdeti az újat, falvaink kulturális át­alakulását. Nem olyan régóta van ez így. Szarvaskőn, tör­ténelmileg igen gazdag közsé- gyerekek segíteni, tudták, má- günkben az elmúlt években is sodik otthonukat építik. Az is­rozzant, vityillónak is beillő kola október 13-ra teljesen el- épület képviselte az iskolát, készült. A gyönyörűen felsze- Egy tanterembe szorult össze relt iskolát ezen a napon ad- mind a nyolc osztály, és bi- ták át a gyerekeknek, zony egészségtelen körűimé- — Két tanteremből, egy tor­nyok között folyt a tanítás. Ez nateremből, egy szertárból, egy a helyzet a múlt évben gyöke- tanári szobából áll az épület — résén megváltozott. 1960. már- sorolja az igazgató — és az is- cius 12-én fogtak hozzá egy új, kólával a legkorszerűbb segéd- egyemeletes iskola építéséhez, eszközöket is megkaptuk. A’ Egymillió forintot adott az ál- kémcsövektől kezdve a térké- lam az építkezésre, de jelentős pig, az elektromos műszerektől A gyerekek nagyon vigyáznak az is­kola tisztaságára. Mielőtt felniennének a tanterembe, levetik a lábbeliiket és tor­nacipőt húznak. A képen éppen a gumi­csizmáját veti le Kiss Margit VIII. osz­tályos és Dávid Tamás V. osztályos tanu­ló, s csak ezután mennek be a tanterembe. a mikroszkópig, rendelkezé­sünkre áll minden, ami a ta­nításhoz szükséges. A felszere­lésekre tizennyolcezer forintot fordítottunk, de jelentős ösz- szeget ruháztunk be a könyv­tár bővítésére is. — Hány gyermek jár iskolá­ja? — kérdezem az igazgatótól. — Hetvenkilenc! Ebből negy­ven alsó tagozatra, harmincki­lenc pedig felső tagozatra. — Nem zsúfoltak az osztá­lyok? — Nem! Két tanteremben fo­lyik a tanítás. A felsősökkel én foglalkozom, az alsósokkal Fe­hér Miklósné tanítónő. A gye­rekek rendesen viselkednek, a legszigorúbb rendhez szoktak. Tudja, parkettásak helységeink és ügyelnünk kell a tisztaságra. Minden gyermek, amikor isko­lába jön, a folyosón leveti a lábbelijét és tornacipőt vesz fel. Így megakadályozzuk, hogy gyorsan piszkossá váljék, tönk- remenjén az iskola. — Versenyben vagyunk — szól közbe az egyik kislány — Beneveztünk mi is a „tiszta is­koláért’“ indított versenybe. Valamennyiünknek van egy nylonzacskója a padra felköt­ve, amelyben tisztasági felsze­relés van. Szappan, törülköző és más egyebek. Figyelem a kipirult arcú gye­rekeket. Beszél, zsibong vala­mennyi — egymás szavába vág­va mesélnek iskolájukról. Egyik azt magyarázza, hogy most is, ha ráérnek, kimennek az udvarra és csinálják a kis­kertet, mohát raknak köréje, fényes kavicsokat gyűjtenek és azzal szórják le az utakat. A másik arról vall, hogy tavasz- szal milyen virágokat ültetnek, a harmadik- szeretné, ha azt is megírnánk, hogy az úttörő csa­pató tthon ban közösen varrtak egy nagy asztalterítőt, amely szép lett és nagyon vigyáznak rá, és így tovább... Ezek a gyerekek mindent elkövetnek, hogy az az iskola, amit kaptak, napról napra szébb és csino­sabb legyen, mert az iskola a második othonuk, ahol életük nagy részét leélik, s ma már nem mindegy, hogyan ... Fazekas István 1961. JANUAR 10., KiíüD: MELANIA 80 éve, 1881. január 10-én született MEDGYESSY FERENC, KoSSUth­dljas szobrász és festő. Szobrait a töftiör, egyszerű ábrázolás jellemzi (Anya, Pihenő lány. Lovas). Monu­mentális müvei a debreceni Déri- múzeumot díszítik. Életrajzát Far­kas Zoltán írta meg. 10 évé, 1951-ben e napolt halt meg SINCLAIR LEWIS, az Európáhan egyik legismertebb amerikai Író, Művei az amerikai életforma szati­rikus ábrázolásai, anélkül, hogy szerzőjük e hibák okait felfedné. A Fő utcában, egy kisváros fülledt, szűklátókörű világát ábrázolja, a Babbit. Lodsworth és az Arrow- smith cimű regényeinek hősei az emberi butaság és a kapitalista vi­lág értelmetlen hajszájában buknak el. Ez nálunk lehetetlen című müve* egy később valóra vált fasizálódó Amerika képét rajzolta meg. Utolsó regényét, a Királyi vér, a fajüldözés elrettentő képét mutatja meg olva­sóinak. 90 éve, 1871-ben ezen a napon halt meg PIERRE PONSON DU TERRAIL fra nein író. Néhány csapongó képzelettel megírt, ismert műve: Rocambole hőstettel, Henrik király Ifjúsága. 35 éve, 1926-ban e napon halt meg EINO LEINO finn költő. Ha­zájában igen népszerűek Helka dalok című költeményei. 135 évvel ezelőtt, 1826-ban Oroszországban a Csemyigovban állo­másozó ezredben kezdődött él az év végére a dekabrista felkelés­hez vezető mozgalom szervezése. Medgyessy Ferenc: Magvető c. szobra. A Téli palota környékén, a ködben egy kis tábortűz mel­lett Ivuskin, a pétervári mun­kásból lett vöröskatona Heine versét olvassa társainak arról, hogy minden ember számára teremjen kenyér és rózsa a földön. És Ivuskin, társaival együtt elindul, hogy megalakít­sa az első kommunát. A fiatal szovjet köztársaság hőseinek állít emléket Szalinszkij KE­NYÉR ÉS RÓZSA című filmje, amelyet Filippov rendezett. ★ Az Humanité írja: „Louis Malle a ZIZIE A METRÓBAN című új filmjében varázslóként hasznosítja a film összes tech­nikai eszközeit, színhatásait és a komikum lehetőségeit. A köl­tői felfogású film alkotója, mint az 1960-as nyugati civilizáció Dickense és Swiftje mutatko­zik be.” ★ Párizsban bemutatták « HARCOM című filmet, amely különösen most, hogy a német Whermacht újból Franciaor­szágban van, igen aktuális. A filmet eredeti felvételekből ál­lította össze Erwin Leisor svéd újságíró. A dokumentumfilm nem csupán úgy mutatja be Hitlert, mint a kegyetlen meg­szállottat, hanem mint a szov­jetellenes politika kreatúráját. ,A varsói gettót bemutató jele­netek leírhatatlanok. ★ A kritika elismerően ír Irvin Allen AZ ELVESZETT VILÁG című filmjéről, amely Conan Doyle fantasztilcus regénye nyomán készült. A film izgal­mas és szórakoztató. iiiriiiiaiiai;ii:ii:iiiii,iiiiii i.riniiiiitiitiiiiiiiiiiiiaiiaiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuift HOP.VtÍTH EGRI VÖRÖS CSILLAG Ármány és ezerelem EGRI BRODY Szomjúság GYÖNGYÖSI PUSKIN A Noszty fiú eete Tóth Marival GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Magasabb elv HATVANI VÖRÖS CSILLAG Légy jó mindhalálig HATVANT KOSSUTH A mi kis családunk HEVES Hetedik kereszt FÉTERVASÁRA Tizenkilencen FÜZESABONY Láthatatlan kötelek fii asoru Egerben délután 3 órakor, A DENEVER (Arany-bérlet, középiskolás) A DENEVÉR (Bianoo-bérlet) Siátravidéld Erőműnél este 1 ác. á makrancos hölgy mRdcréflr (6.) Matej káné visszafogta a hangját: — Igen, azt mondd meg, mi­ért“ vagyok én köteles még most is úgy élni, mintha kol­dusok lennénk? Mi gazdagok vagyunk, nekünk vagyonunk van, Matejka András! És aki nem tud mit kezdeni a sze­rencséjével, legjobb ha felköti magát. Az asszony bevágta maga mögött az ajtót, s egyedül hagyta a pallért kínjaival. Matejka meg volt döbbenve. Hogyan is mondta az asszony: ,,Mi gazdagok vagyunk, ne­künk vagyonunk van ...” Mennyi gőg, mennyi peckes fennhéjázás vegyült a hang­jába! Mintha nem is az ő fe­lesége szólott volna. Hát így kiforgatja az embert a vagyon tudata? A felesége után ment. Az asszony hamuszürkére vált képpel üldögélt a konyhában, a hokedlin. Matejka megsaj­nálta. — No, jó, felmegyek Pestre. Megpróbálom... Az asszony felkapta a fejét. Matejka azt várta, hogy majd hálásan pillant rá, talán vala­mi hamvas, üde reménység csillan meg a szemében. De megdöbbent, amint az asszony arcát fürkészte. Egy. büszke arcot látott, szemében önbiza­lom villant, nem puszta re­ménykedés, hanem már való­ra váltott remények jóllakott öröme. Matejkát bizonytalanság ke­rítette hatalmába. De hát most már nincs mit tenni, ügy érezte magát, mint a rúgóra járó játékkatona: felhúzták, neki mennie kell, egy-kettő, egy-kettő, lépteit senki és semmi sem tartóztathatja fel, nem látja, mert nem láthatja, hogy az asztallap széléhez kö­zeleg, csak tovább, egy-kettő, egy-kettő... Szótlanul bement a szobá­ba, magára zárta az ajtót. El­függönyözött, és elővette a iá- dikó mélyéről az egyik arany- rudat. Hosszan tartotta a te­nyerén, megbűvölten bámulta a hideg fényét, s olyan moz­dulatot tett, mintha le akarna törni belőle egy darabkát. De az arany nem hajlott a szorí­tása alatt. Vékony fémfűrészlapot sze­dett elő szerszámos ládájából. Néhány perc múlva tenyerén tartott egy darabka aranyat. Nézte, nézte, szóQanul. Mint- ha a fűrészeléstől felforróso­dott volna a nemes fém. Át­melegítette a tenyerét. Meg az ereit is. Feltárta az ajtót. Matejkáné ott állt a küszöbön. A pallér pillantása az asztalra esett. Üti holmija már elő volt készítve. ik Borsiczky Dénes zugügyvéd a háborús főváros éjszakai életének hírhedt alakja volt. Kétes üzleteibe senki sem lá­tott bele. - A zugügyvédnek sok pénze volt, s a pénz hata­lom. Nagyobb úr a hatóságok­nál is. Nem is volt tanácsos Borsiczky magánügyeit firtat­ni. Közismerten kitűnő össze­köttetései voltak. Igen magas körökben igénybe vették szol­gálatait, s alkalmasint viszo­nozták is. Nagyvonalúan dol­gozott. A világ szájával pedig nem törődött. Tudta, hogy a szakmában hiénának tartják, de fütyült irigyeire. Elvégre, az ő gondjait senki sem osztja meg vele. Itt van a két fia, Dénes és Adalbert. Mindkét fiú katonatiszt. Csak isten és a kormányzói kabinet- iroda egyik magasrangú tiszt­je a megmondhatója, mennyi­be került Borsiezkynak az, hogy a két délceg fiú most nem valahol Ukrajnában ha­sal egy sáros lövészárokban, hanem itthon élvezheti az aranyifjúság örömeit. Dénes a minisztériumban piszkálja a körmét, Albert fia pedig a csókavári helyőrség parancs­nokának. Baltazár ezredesnek segédtisztje. És mi tagadás, sokba kerülnek a fiúk a pa­pának, mert háború ide, há­ború oda, ezek mind-mind tiszt urak, úgy flancohiak, ahogyan még soha. Folyton fejik a papát. Albertet kivált­képp az isten sem győzi pénz­zel. Egyre-másra küldi kö­nyörgő leveleit, most ezért, most amazért, életbevágó, az az ötszáz pengő, ezer pengő, kétezer pengő... No, de csak legyen egyszer béke, majd mé­résre tanítja ő ezeket a köly­köket. Egy fityinget sem kap­nak! Keressék meg maguk­nak, ami kell. Borsiczky mindennap a Nyalka Huszárban fogyasztot­ta el vacsoráját, a Körúton. Felesége halála óta nincs ház­tartása. A Nyalka Huszárban csak étkezett, innét indult éj­szakai körvadászatra, s egy-egy éjjel megfordult Budapest minden jelesebb mulatójában. Ezen az estén is gondtalanul falatozott, amikor egyszer csak feltűnt neki egy vidékies külsejű, nyúlt képű, középko­rú férfi. Olcsó, de alig viselt ruha volt rajta és féhér ing, nyakkendő nélkül. Fél liter bor volt előtte, azt kortyolgat­ta. Borsiczky vidéken kezdte pályáját, s azóta is feleleve­nedtek régi emlékei, vonzó­dott a vidéki élethez. Egy-egy vidéki ember láttán feleleve­nedtek régi emlékei, és szíve­sen kedélyeskedett velük agy kicsit. Bizonyos volt benne, hogy sohasem látta még ezt az embert. No mindegy. Nyomban észre vette, hogy idegenül érzi magát. Tán még sohasem járt a fővárosban. Mozdulatai félszegek. A zug­ügyvéd ellenállhatatlan vá­gyat érzett, hogy megszólítsa: — Jó Ids bor, igaz? — szólt at a szomszédos asztalhoz. — Megjárja — felelt az is­meretlen és ügyetlenül meg­hajtotta magát a zugügyvéd felé. — De azért minálunk jobb is megterem. — Hova valósi maga? — Csókavári vagyok. Borsiczkynek már a száján volt a szó, hiszen neki, s fő­képp délceg fiacskájának köze van Csókavárhoz, hanem in­kább lenyelte a szót. A zug­ügyvéd oly ravasz volt, mint a róka. Ki tudja, mire lesz jó még ez az apró titok? Kedé­lyesen folytatta a diskurzust: — Hohó, barátom, megen­gedem, hogy Csókaváron jó borok vannak, de tudja mit? Kóstoljunk még jobbat. Van itt olyan bor, sünit a királyok borának, s a borok királyának neveznek; aranyló hegyaljai. Borsiczky-* vagyok. — Matejka András. — Talán ül­jünk össze egy kicsit, jó? — mosolygott a zugügyvéd, s máris Matejka mellé telepe­dett. Pincér után nézett: Halló, fő­úr, egy üveg száraz szomo- rodnit! Amikor a pincér elsie­tett, Matejka aggodalmasan szólalt meg: — Drága lehet az a borok királya, uram, és hat... — Ugyan, semmiség! — le­gyintett fölényesen Borsiczky. — Kár, hogy nincs... nincs elég pénzem, de hát tetszik tudni, nem akarnám megsér­teni ... — Szó sincs róla. Mi célból jött a fővárosba? — Hát... éppenséggel egy kis pénzt csinálni. Ma délután jöttem. (Folytaljuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents