Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-08 / 7. szám
I9S1. január 8., vasárnap NEPOJSAG s Hétköznapok forradalma — Spanyolországban ... ott könnyű volt. Vagy az illegalitás éveiben, vagy mondjuk, annak, aki 1956-ban helytállt ... Azok forradalmi időle voltak, akkor az ember lehetett forradalmár, hős, meg miegymás ... De most? Egy cipész ktsz-ben dolgozom, még kimondani is nevetségesnek, vagy éppen gúnynak hangzik: kaptafával a forradalomért — mondja az egyik. — Zalka Máté, vagy Schön- herz Zoltán, Asztalos János, ismerem nemcsak a nevüket, de történetüket is — így a másik. Példaképek és méltán. De hát hogyan tudjam én követni az ő példájukat, ma, amikor napi nyolc órát dolgozom az üzemben, és semmi szükség nincs arra, hogy életemet kockáztassam, hogy fegyver legyen a kezemben... 'A hétköznapoknak nincs forradalma. Most nem az a döntő, hogyan hívják e két vélemény tulajdonosát, s még az sem, fiatalok-e, vagy idősebbek, mint sokkal inkább az, hogy sok emberben és nem is ritkán, felötlik így vagy másképp fogalmazva: lehet-e forradalmár valaki — ma. Ma, mondjuk 1961. januárjában, amikor az egész országban a második ötéves terven folyik a munka és csak jelszavakban, vagy az újságban használjuk lelkesítő jelzőként ezt a szót: harc. Nem folyik itt vér, nincs itt ellenség, amely velünk szemben állva, fegyverrel, vagy éppen állami hatalommal akarna a nép ellen tömi, nincs szükség titkos nyomdákra, röplapokra, rejtett sejtgyűlésekre, hogy elmondhassuk a nép igazságát. . Egyszerű, dolgos és serény hétköznapok vannak, sok vitával, néha bizony csalódással is, személyautó vágyakkal, üzemi gyűlésekkel, tervekkel, amelyek kétségkívül valóra is válnak. Hát lehet valaki ilyen körülmények között forradalmán? "Lehet! Mert a forradalom nem egy pillanat, nem néhány nap, vagy hét, fegyveres, vagy fegyver nélküli, de társadalmi rendet megváltoztató mozgalma a népnek, hanem egy történelmi időszak, amelynek békés szakasza sokszor nehezebb, sokkal több buktatót rejtő, nagyobb áldozatokat köAz elmúlt éVben sok jót lehetett ha'lani a tenki Béke Tsz- ről. Ügyesen, jól szervezve végezték el időszerű munkájukat, íó terméseredményeket értek el, állatállományuk is gyarapodott, egyszóval erősödött, fejlődött a gazdaság. A napokban Miklós Sándor elnökkel beszélgettünk a tagság várható jövedelméről. Negyvenöt forintot oszta-' nak egy munkaegységre. Szó esett a beruházásokról is, 5 az ezekkel kapcsolatos felsorolások egész listát tesznek ki: nemrégen vásároltak új Zetort, izecskavágót. kukoricamorzso- lót, december 29-én elkészült az új, 50 férőhelyes, magtár- padlásos istállóban a vízvezeték, negyvenháromezer forintot fordítottak csak a tsz köz- jontj irodájának rendbehozására, ahol most már minden fal, ajtó, ablak ragyog, csillog a tisztaságtól, az új festésektől. Később megint többet tudunk meg a gazdaságról. Azt, hogy havonta rendszeresen osztottak előleget, mégpedig a teljesített munkaegységek után 'izénkét forintot. Természetesen a terményelőlegeket is megkapta mindenki idejében és kellő mennyiségben. De az állam, a népgazdaság, amely oly sokat ad a termelő- izövetkezeti gazdaságoknak, mezőgazdasági gépekben, műtrágyában, növényvédőszerekben. közfogyasztású iparcikkekben, vajon mit kapott a tenki Béke Tsz-től az óesztendőben? Erre a kérdésre is a tsz elnöke válaszolt: — Az 1960-as év elején úgy terveztük, hogy kétmillió há- romszáztizenháromezer forint értékű árut értékesítünk. A szántóföldi növények közül 1 263 000, zöldségfélékből 332 ezer, gyümö'csből pedig 12 000 forint értékűt. Állatokból 459 vetelő, mint az első. A győzelmet nem elég csak kivívni, azt meg is kell tartani. A győzelem ismét nemcsak egy pillanat kifejezője, annak tartós állapottá kell válnia, mert anélkül csak ezt a nevet adtuk számára, de valójában kudarc. Amikor fegyver van a kézben, még csak arról van szó, hogy el kell söpörni a régit, amely ott áll velem szemben. De utána? Fel kell építeni az újat, azt, amiért megszüntettük az elavultat, s mindezt úgy, hogy meg kell birkózni saját tudásunk hiányaival, a már nem nyíltan szembenálló, de köztünk meghúzódó ellenséggel, s még saját magunkkal is, mert az „ellenség” gondolatainkban is meghúzódik. Fel kell építeni, hogy az eddig fegyvert fogó kéz kalapácsot és kaptafát, ceruzát és ekét fog, megküszködik minden nehézséggel — és épít. Az építés is forradalom, mert a forradalom valami újnak a születése, néha drámai, meghökkentő gyorsasággal. 1945 hídépítői nagyon is érezték és tudták, hogy forradalmat vívnak a jeges Duna árja felett. Az újjáépítés nagy csatája, vagy az ellenforradalom leverése után az ország gazdasági életének helyreállí; fásáért folytatott — igenis! — harc, nem kisebb helytállást követelt, mint egy fegyveres forradalom. Hogy nem az életről volt szó? Inkább • fordítva: nem a halálról. Nem meghalni kellett, hanem élni, okosan, odaadóan, áldozatvál- lalóan is — éppen a forradalomért. Igaz, a barikádokon hamarabb feltűnik a hős, mint a munkapad mellett. De hát azért barikádokat ne , építsünk, hogy hőseink legyenek, hanem inkább napközit, lakóházat, hogy a ma hősei boldogabbak, megelégedetteb- bek legyenek. S különben is, ami most a magyar mezőgazdaságban végbement és végbemegy, az forradalom volt a javából és az ma is, hisz évszázadokat, sőt évezredeket változtattunk meg. A magyar paraszt nem úgy dolgozott, mint apái, hanem majd úgy, mint évszázadokkal ezelőtt i élt ősei. Azok, akik aktívan részt vettek a mezőgazdaság átszervezésében, ők a megmondhatói: forradalom volt-e vagy sem? Szükség volt-e a kitartásra, a helytállásra, a szilárdságra, a következetes ségre, legalább annyira, mint ama másik forradalomban? Feltétlenül! De iparunk technikai fejlő dése, a mindennapi feladatok is nem kevésbé forradalmi tetteket kívánnak — és állandóan. Minden nap, minden órában. S ha meghalni nem is kell — nem vagyunk mi szamurájok és miért is lennénk, hisz éppen az életet építjük — de kitartani, küzdeni az újért, a jobbért, hát azt bizony nagyon kell, az bizony nagyon szükséges. S egyáltalán, miért volna nevetséges, hogy a cipész kaptafával, a bányász az F 4-es fejtőgéppel, a pék a sütőlapáttal, a szövetkezeti tag a vetőgéppel harcoljon a forradalom teljes győzelméért, a szocialista társadalmi rend megvalósításáért. Hisz nekünk a munka a fegyverünk, s éppen fegyverünket szégyellnénk?! Nekünk 1945-bén lényegében nem kellett fegyverrel megdönteni a fennálló reakciós társadalmi rendet, mint tettük 1919-ben. Most megtették ezt helyett.ünk a szovjet fegyveres erők. De a megkapott szabadságot meg is kellett őrizni, meg kellett és kell valósítani mindazt, amiről népünk évszázadok óta álmodozott, mert enélkül fityinget sem ér a szabadság. A szabadság a fundamentum, amely nélkül nem lehet építeni, de vajon melyik kőműves teszi le a szerszámot, ha az épület alapja elkészült, mondván: na ez is megvan! Nincs ok az aggodalomra. Szükségünk van nekünk hősökre, sokra, de most az építés hőseire, akik felhúzzák a falakat, tetőt raknak az épületre és be is rendezik az ott lakók teljes boldogságára. Mártírjaink nem azért adták az életüket, hogy mások is meghaljanak, csak azért,- hogy hősök legyenek, mint azért, hogy a mások, a többiek éljenek. Mártírjaink a forradalomért, az életért haltak meg, mert a forradalom maga az élet, s az a jó forradalmár, aki jól, helyesen él, népéért alkot, dolgozik. Ma nem Spanyolországban, hanem itthon, ' egy kivívott forradalom győzelmének békés időszakában. Gyurkó Géza Öt japán kisfiú Mengele neve ismert szerte a világon. Hitler „nagynevű orvosa" különböző kísérleteket végzett a koncentrációs táborok férfi és női foglyain. Fiatal asszonyok testét, lábát hasította fel a náci doktor, s a nyílt sebekbe fűrészport, üvegszilánkokat, földet dörzsölt bele. Végzett különböző amputációs műbeleteket, csontátültetési kísérleteket, „sterilizált” fiatal leánykákat, érett nőket, melleiket „operálta" le. Mengele „szenvedélye" nem kímélte a fiatalabb, serdült korosztálybélieket sem: férfiatlanító műtéteket hajtott végre 4—5 éves kisfiúkon, 20—22 éves fiatalembereken. Mengele dók- tort” halálra ítélte a nürnbergi nemzetközi bíróság. Az ítéletet azonban csak j elk é- p e s e n hajtották végre, mivel hollétét nem sikerült felderíteni. Néhány hónapja — azután, hogy a tömeggyilkos Eichmann kézrekerült — megírták az újságok, hogy Mengele tartózkodási helye is Argentína. Elfogni azonban nem tudták, mert nyoma veszett, eltűnt. És azóta semmi hírt nem hallani felőle. De annál elképesztöbb és felhá- borítóbb híradások érkeznek a náci doktor mostani „kollégáiról", akik az ő félbehagyott kísérletsorozatát újítják fel — Japánban. öt japán kisfiút a japán állami laboratóriumokban kísérleti célokra használtak fel. A szülők naponta 300 jent kaptak, amiért megengedték, hogy gyermekeiken kísérleteket végezzenek — így szólnak a japán „auschwitzi” botrányról a hírügynökségek jelentései. A kisfiúk szigorú „diétás" ételeket fogyasztottak. A „diéta": napi 40 darab különleges tabletta, egy adag ismeretlen összetételű „sárga por”, száraz piskóta és gyógytea. Mint arról a jelentések beszámolnak: a kísérleteknek az volt a célja, hegy megállapítsák, milyen mennyiségű proteinre van feltétlenül szüksége az emberi szervezetnek. Az öt kisfiú közül egy megbetegedett, s a harmadik napon daganatok jelentek meg a testén és gyomorfájásról panaszkodott. A beteg kisfiút azonnal kórházba kellett szállítani. A botrány tehát kipattant. Kitudódott, hogy mi okozta a kisfiú megbetegedését, fény derűit a titokban végzett „orvosi” kísérletekre. Az ember remeg a felháborodástól a hír olvasásakor, és csak szuperlatívy-szokban használja jelzőit, a legélesebb, a legelítélöbb hangon mondja el véleményét azokról. akik a gyermeki test megrontására vetemedtek. És rriindez Japánban történt. Abban az országban, ahol kétszer pusztított az atombomba, ahol most is százak ha-lnak meg évről évre a radioaktív sugarak hatása miatt. Elgondolkoztató jelenség. De több is annal: tanulságos figyelmeztető. Figyelmeztető, hogy mire képesek a náci módszereket követő emberek, ha orvosi praxist adnak nekik, s a törvény biztosítja „tevékenységüket”. (pataky) A baromfitenyésztő brigád kFolytatás az 1. oldalról) l j önkiszolgáló boltok lesznek Egerben A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatása alatt, Eger város területén 41 szakosított — fűszer- vegyes, tej, hús- és hentesáru, édesség, dohány, bazár és kantin — boltegység működik. Ezek közül öt önkiszolgáló, egy gyorskiszolgálóként áll a vásárlók rendelkezésére; a Csiky Sándor utcával szemben levő önkiszolgáló bolt „KlSZ-bolt”- tá alakult, KISZ-tagok alkotják a személyzetet. Okosan gazdálkodtak Tónkén — nem is maradt el az eredmény ezer forint jövedelemre számítottunk, állati termék értékesítésünk, úgy terveztük, 245 ezer forintnyi lesz. S ezzel szemben? — Százharmincnégy százalékra teljesítettük áruértékesítési terveinket, mert a növénytermesztésben s az állattenyésztésben is jobb eredményeket értünk el. mint amilyenekre számítottunk. A szántóföldi növények közül búzából 12 helyett 15, árpából 15 helyett 17 mázsás, cukorrépából 200 helyett 250 mázsás átlagot értünk el. Még a takarmánynövények terén is kimagasló volt eredményünk. Huszonnyolc vagon eladását terveztük, s a végén negyvenhét vagonnal adtunk el az államnak. — Zöldségfélékből a zöldbab a tervezett háromszoros termését adta. a mákból három mázsa termett holdanként, s a borsó is jól sikerült. A gyümölcsnél pedig különösen a meggy hozott kiváló termést. — Hízósertésekből 200-at terveztünk szerződéses átadásra. Ez számszerűleg nem is lett több, de a tervben 110 kilós át- lagsűly szerepelt, míg azok a sertések, amelyeket leadtunk, 130 kilós súlyúak voltak átlagosan. A huszonnégy helyett leadott harminc szarvasmarha egymagában is 200 ezer forint hasznot hozott. A többletet tehát nem tartották meg maguknak a tsz tagjai, hanem, inkább értékesítették, s ezzel is növelték az állam készleteit. S milyen haszonnal, mert végeredményben az sem közömbös? — A szántóföldi növényeknél 257 ezer forinttal több a bevételünk, mint amennyire gondoltunk. Zöldségféléink 54 ezer forinttal, gyümölcsösünk pedig 14 ezer forinttal többet jövedelmezett, a hízósertések és marhák 140 ezer többletjövedelemmel gyarapították pénzünket, s az állati termékek, a több tej* a sok juhtej és a kiváló minőségű gyapjú, amelyért a szokásos átvételi árat kaptuk átadásikor, ötezer forinttal több pénzt jelentettek a tervezettnél. Mit jelent ez? — A csaknem félmillió forintos többletjövedelmen kívül a többi között még külön kilencvenezer forint hasznot — válaszolta az elnök, s kis könyvet vett elő, amelynek segítségével pontosan meg tudja magyarázni, hogyan jutnak ehhez. Itt- van a 3004/2 számú rendelet. Ez írja elő, hogy ha egy közös gazdaság teljesíti áruértékesítés! tervét, minden 100 hold szántóföldje után hatezer forintot kap az áramtól térítésként. Ezenkívül minden egy százalékos túlteljesítés után újabb 100 forint illeti meg a tsz-t, egészen 12 000 forintig. Nos, mi 34 százalékkal túlteljesítettük tervünket, s összesen 900 holdnyi szántóterületen gazdálkodunk. Ezek alapján nem volt nehéz kiszámolni a kilencvenezer forintot, amelyet rövidesen meg is kapnak, beruházási tartalékként... Ebből a kilencvenezer forintból az 1961-es évben egy új, tíztonnás hídmérleg, és a tsz közoontjába vezető út lesz. Miklós Sándor, a Béke Tsz elnöke azonban még nem fejezte be tájékoztatóját. Kis szünet után tovább folytatta: — Nemcsak ez a kilencvenezer forintunk lesz, ami „terven felül” jött. Műtrágya használat után kedvezményként egy másik összeget, egészen pontosan 42 000 forintot is a javunkra írnak. S ezt is jól fel tudjuk használni, mert adóinkat, esedékes fizetéseinket mindig időben és a megszabott összegben teljesítettük, így, ilyen célra egy fillért sem vonnak le tőlünk. így lesz ez a jövőben, az új gazdasági évben is? — A mi tagságunk olyan — mondja az elnök —, hogy inkább többet ad, mint kevesebbet, tehát, biztosan így lesz. A Béke Tsz, amint azt a számok is bizonyítják, túlteljesítette áruértékesítési tervét, de ezzel még nem szűnt meg a sertés- és hízottmarha-szállítás^ a községből. A háztáji gazdaságokban is sokan szerződtek hizlalásra. Az elnök felállt asztalától, egy pillanatra átment a másik szobába, majd egy fiatal férfival tért vissza. — Itt van Erdélyi János. 790 munkaegysége van, de még a háztájiban, szerződéses hizlalással is gyarapítja jövedelmét — mutatja be a gazdát. — Minden évben hizlalok egy tinót — mondta Erdélyi János. — De nemcsak én, hanem nagyon sokan mások is. — Hirtelenében több nevet sorolt fel: — özvegy Kún Ferencné nemrégiben három hízót adott el. A pénzből bútort vesz az egyik lányának. Tóth János két Az Élelmiszer Kiskereske- ; delmi Vállalat ,1961-ben tíz— J tizenkét üzletet alakit át — aj meglevő berendezések felhasz-5 nálásával, korszerűsítésével —; önkiszolgáló üzletté. Még azí első negyedévben három önki-; szolgáló boltot nyitnak meg: a* Vasút Utcai 158-as, a Dobó té-J ren levő 95-ös és a Vörösmarty ; utcai 96-os árudában. A többi; boltok korszerűsítésére a kö-; vetkező három negyedév alatt; kerül majd sor. hízott tinót ad át áprilisban.; Dávid István ugyancsak egy \ tinót hizlal. Az enyém most < körülbelül január 15-re lesz készen, addig hizlalom... de a < nyáron már átadtam két hí-5 zott sertést is ... S ismét az elnök vette át a< szót: — Mi ezeket a háztáji hizla-' lásokat támogatjuk. Kétezer < köbméter silót készítettünk, eb- i bői a közös állománynak csak; ezerre lesz szüksége. A többi — i munkaegységenként tíz kiló —5 a tagok között kerül szétosztásra. Hozattunk Selypről hét-; ven vagon répaszeletet, s abból \ is sokat kapnak a tagok. Az ezí évi gondoskodás tehát biztosi-< ték arra is, hogy jövőre^ ugyancsak sokan kötnek állat-' hizlalási szerződéseket a tagok < közül, háztáji gazdaságukban. A közös ugyancsak első he-< lyen áll majd 1961-ben is. Eb-< ben a gazdaságban egészen < pontosan, kiszámítva Í00 hold szántóterületre 28 mázsa sertéshús és 17 mázsa marhahús jutott. Az új évben pedig a tervek szerint, megint csak nem lesz kevesebb. Márciusi átadásra hizlalnak már 61 sertést és húsz szarvasmarhát. A későbbiekre pedig a hízósertésnek való ugyancsak megvan, hiszen most kezdődött az anyakocák fialása. Eddig hetvennégy kismalac látott napvilágot, s még szaporodik is a számuk a napokban ... Hogyan zárják tehát az óesztendőt a tenki Béke Tsz- ben? A válasz feltétlenül meg nyugtató: jól. s eredményesen. Okosan gazdálkodnak itt a termelőszövetkezet tagjai, erről beszélnek 1960 tényei, s egyben arról is szólnak, hogy ilyen munka mellett az új évben sem maradhatnak el a sikerek. Weídinger László Tóth Rudolf agronómus ★ Barna Petemé Tóth Szilveszter MÜIa» Özv. Szőke Józsefné ★ Janák Istvánná
