Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. január 8., vasárnap r|i«nsJi Hol a logika ?- ... akkor a hentes levágta az ökröt, az ökör felszívta a vi zet, a víz eloltotta a tüzet, a tűz megégette a botot, a bot meg­verte a kutyát, a kutya mégha- ropta a legényt, aki learatta a zabot — olvassa a „Tündér Ilo­na” című meséskönyvből az egyik mesét a kis Ágnes. Néhány pillanatig elgondol­kozva nézegeti a betűket, ame­lyek — úgy mondják — a tudást rejtegetik, végül megszólal:- Anyu! Azt még csak ér­tem, hogy a bot megverte a ku­tyát, az megharapta a legényt, aki learatta a zabot! De azt ho­gyan csinálták, hogy a levágott ökör itta meg a vizet, a meg­ivott víz oltotta el a űzet és az eloltott tűz égette meg a botot? Vagy azt hitte a meseíró bácsi, hogy egy hétéves kislány ezt észre se veszi? Kritika: hol a logika? — MÉG A MÚLT év folya­mán hozzákezdtúk a Bajcsy- Zsilins/ky utcai benzintöltő- állomás kitelepítésének mun­káihoz, s megindult az új benzintöltő állomás építése is a Kővágó téren. Ezeket a munkálatokat az első negyed­évben teljesen befejezik. =» AZ EGRI VÁROSI TA­NÁCS kereskedelmi osztálya közli, hogy 1961. január 9-én or­szágos állat- és kirakodóvásárt tartanak Egerben. — IPARVÁGÁNYT fektet­nek le az 1961-es év első fe­lében az egri Vasnagykeres­kedelmi Vállalat új raktárá­hoz.- FEBRUAR 28-IG elkéstü­nk Balaton, Bekölce, Bélapát- falva, Bükkszentmárton, Felső- tárkány, Kerecsend, Noszvaj, Szilvásvárad, Verpelét közsé­gek községrendezési irányelve­it. Az irányelvekre a tervszerű építkezések kialakításáért, a községek jövőbeni körv&nalai- nak meghatározásáért van szükség. ., i— AZ ELMÚLT évben ce­menthiány miatt nem kezd­tek hozzá Egerben a Mária utcai híd megépítéséhez. Eb­ben az évben ezt az elmara­dást is pótolni fogja a városi tanács, előreláthatólag még a nyár beköszöntése előtt átad­ják a forgalomnak az új hi­dat. m EBBEN AZ ÉVBEN Kis­füzesen a Hunyadi Termelőszö­vetkezetben 50 férőhelyes nö­vendékistállót építenek. A munkák elvégzéséhez 150 ezer forint támogatást nyújt az ál­lam. — MÉG AZ ÓÉVBEN kel­lett volna elkészíteni az Eger- Bogács közötti közutat, de a tervezések elhúzódása miatt ez nem volt lehetséges. Az új közút megépítésére az idei év első felében kerül sor. NAGYTÁLYAN az elmúlt évben 220 ezer forintot tervez­tek be járdaépítésre.. A község lakói társadalmi munkában se- gitkeztek az építkezésnél, így a járdaépítésre csak 110 ezer forintot kellett fordítaniuk. — HÉTFŐN, január 9-cu tárgyalja meg az Eger és Kör­nyéke Földmüvesszövetkezet igazgatósága a múlt év ered­ményeit és az idei terveket.- NÖVENDÉKHANGVER­SENYRE készülnek a hevesi zeneiskola tanulói. A helyi kwl- túrotthcmban február közepén mutatják be féléves munkájuk eredményét. — A FEJLETTEBB keres­kedelmi forma hódít tért az Egri Állami Áruházban is. Tavaly a műszaki és cipőosz­tályon vezették be az önkivá­lasztó rendszerű árusítást, az idén a konfekció- és méteres- osztályon térnek át a moder­nebb kereskedelmi forma al­kalmazására.- A SZAKSZERVEZETI Vi­lágszövetség fennállásának 15 éves évfordulója alkalmából január 11-én, szerdán délután négy órakor vándorkiállítás nyílik meg az egri SZOT kul- túrotthonban, amely képekben mutatja be a világszövetség munkáját. — MA KÖMLÖN megyei tanácstagot választanak a község dolgozói. A Hazafias Népfront jelöltje Sályi János, a Hazafias Népfront megyei titkára. * Ármány és szerelem Csütörtökön mutatta be az egri Vörös Csillag Filmszín­ház az új DEFA-filmet, az Ármány és szerelmet. A fil­met Schiller drámájából írták, a klasszikus német nagyság­nak kijáró alázattal. A fűm végignézése után ismételten felmerül a kérdés (valahány­szor nagy irodalmi alkotást, regényt, vagy éppen drámát filmesítenek meg — felmerül), vajon érdemes-e, szabad-e örökbecsű alkotásokat min­den esetben átültetni a film világába? Mi marad meg és hogyan marad meg az eredeti alkotásból, hiszen a filmnek, mint műfajnak, körülhatárol­tak a lehetőségei? Nézetünk szerint Schillernek ezt a da­rabját a filmen nem lehet visszaadni úgy, hogy az író szándéka és mondanivalója töretlenül érvényesüljön. A drámai párbeszédek — még jó fényképezés esetén is — veszítenek hatásukból, mert a képek és a képszerűség óha­tatlanul elvonják az érdeklő­dés jelentős részét a nézőben, a hang, a beszéd hatásától. A film stílusáról is lehetne vitatkozni. Schiller forradal- misága a XVIII. század végi Németországban a mindenna­pi élet szomorú tapasztalatai alapján születik meg. A zsar­nokok ostobasága, kapzsisága, aljassága felháborodásra kész­teti Schillert. Nemcsak aktu­ális mondanivaló volt az ár­mány és szerelem 1784-ben, bemutatása idején, de a szel­lemóriás alkotása is. Schiller a dráma akkori pátoszával és örök feszültségével harsogta el a zsarnokok aljasságáról szóló nagyszerű ítéletét. A film ebből a forró drámai he­vületből igen keveset adott. Nem is adhatott, mert a szín­padi helyzetben otthonosan hangzó monológok és párbe­szédek filmen nem tudnak és nem tudhatnak kizárólagos hatásra tömi: a kép közbe­szól és akkor is zavar, ha a rendező nem akarja a képet fő mondanivalóvá tenni. A filmet Martin Hellberg rendezte. Mint mondani szok­ták, német alapossággal és megbízhatósággal.' Ami a kis német fejedelemség székváro­DFFA film sának nyomott levegőjét ille­ti, a képek árasztják azt Az épületek és kosztümök korhű- ek. A barokk világ izzadtsága és jellemtelensége, az erkölcs és a jog meglepő bizonytalan­sága, a nemes és polgár kö­zötti különbség \ érzékeltetése lüktet a filmben. De nem kapjuk a schilleri jellemeket: von Walter kegyetlensége és vérfagyasztó cinizmusa hiány­zik, Wurm lakájszerű aljassá­ga, a gerinctelen és vigyorgó vérszívó ravaszsága nem va­lósul meg a hitvány titkár arcán, mozdulataiban, tettei­ben. Lady Milford önmaga sorsa ellen fellázad, kitörései leginkább megközelítik azt a szenvedélyt, ami nélkül a schilleri drámák nem tudnák életrekelni. Ferdinánd szerel­me és hite az emberi értékek­ben nem ragyoghat ellenpólus nélkül úgy, ahogy mi a schil­leri hőst ismerve várjuk. Hell- berg szemmelláthatóan csak a polgárlányt látta Lujzában, de a minden korláton túli sze­relmet és becsületességet már nem, vagy nem tudta kifejez­tetni a nem éppen szerencsé­sen megválasztott színésznő­vel, Karola Eberlínggel. Nem egészen értjük a drá­ma egyik monológjában sze­replő hétezer katonának ke­retszerű szerepeltetését. A herceg elad hétezer katonát Amerikának s ennek az aljas üzletnek egyes jelenetei (aho­gyan összefogják és elviszik az „önkénteseket”) a drámai cselekmény közepén folyik le. Ez az elgondolás, ez az ötlet még lazábbá teszi a dráma hatását. Otto Melies nevét meg kell jegyeznünk. Ő alakítja Ferdi- nándot. Erőteljes egyéniség, játéka hiteléből azonban a rendezői felfogás sokat' elvon. Karola Eberling sem alkati­lag, sem átélésben nem köze­líti meg a schilleri világ Luj­záját. Marion von de Kamp Lady Milford-ja a boldogságra a megbánásra és a szerelemre ké­szülő asszonyt hangsúlyozza. Idegessége azonban nem je­lent nagyobb feszültséget a néző számára, mert a rende­ző sokhelyt indokolatlanul képhatásokkal nyúl bele a párbeszédekbe. Nem az előke­lő asszony lobog benne, ha­nem csak az asszony, aki a fiatal férfit kívánja és csak ezért képes nagy áldozatra. Wolf Kaiser von Walter kancellár sötét lelkének csak szelíd árnyékait láttatja, mint­ha a rendező szándékosan fi­nomabbá ötvözte volna ezt a kárhozatos egyéniséget a szük­ségesnél. Az áldozatos és jő szándé­kú, némely részletében cél­hoz ért munka nem ad mara­déktalan művészi élményt, Schiller világával még adó­sunk marad. Farkas András EGRI VÖRÖS CSILLAG 8—9-én: Ármány és szerelem EGRI BRODY 8—9: Nincs előadás EGRI BÉKE 8—9-én: Fűre lépni szabad GYÖNGYÖSI PUSKIN 8—9-én: A Noszty fiú este Tóth Marival GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 8—9-én: Magasabb elv HATVANI VÖRÖS CSILLAG 8—9-én: Légy jó mindhalálig HATVANI KOSSUTH 8- án: Sikoly az utcáról 9- én: Nincs előadás HEVES 8- án: Odüsszeusz 9- én : Hetedik kereszt pétervasara 8- án: Végállomás, szerelem 9- én: Nincs előadás FÜZESABONY 8—9-én: Rangon alul m usora.« Egerben délután 3 és este 7 árakor: A DENEVÉR Abasáron este 7 órakor: A makrancos hölgy 1961. JANUlR 8., VASÁRNAP: SZÖRÉNY 255 éve, 1706 januárjában született BENJAMIN FRANKLIN, észak­amerikai államférfi és író. Az ere­detileg nyomdász foglalkozású dip­lomata, az USA első követe volt Európában és aláírta a híres ameri­kai függetlenségi nyilatkozatot (1776-ban). Világhírűvé vált .mint fi­zikus, a viharokat- tanulmányozta és 1752-ben ő találta fel a villámhá­rítót. 50 éve, 1911. január 8-án halt meg EMMA IHRER, a német nőmozga­lom egyik vezetője. 1885-ben ő ala­pította meg a Munkásnők Egyesü­letét és adta ki 1891-től a Munkás­nő című újságot Németországban. 65 éve, 1896-ban e napon született ZSOLT BÉLA író és költő, a Horthy-ellenforradalmi Időszak kiváló publicistája. Verskötetei: Hiába minden, Igaz könyv, regényei: Házassággal végződik. Du- napartl nő, színműve: Párizsi vonat. Zsolt Béla 1949-ben halt meg. 125 éve, 1836-ban e napon született LAURENS ALMA-TADEMA holland festő. Híresek az antik világot ábrázoló történeti festmé­nyei. 55 éve. 1906-ban a Független Szocialista Párt kongresszusán alakult meg a MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA SZÖVETSÉG. 1961. JANUAR 9., HÉTFŐ: JULIÁN 80 éve, 1881. január 9-én született LASCELLES ABERCROMBIE angol költő és irodalomkritikus. Híresek a művészetek és a költé­szet elméletéről írt munkái. 10 éve. 1951-ben a Spanyol Kommunista Párt a demokratikus gondolkodású spanyolokat a „NEMZETI KÖZTÁRSASÁG! ÉS DE­MOKRATIKUS FRONT” megalakítására hívta fel. BENJAMIN FRANKLIN 990 ezer forintot gyűjtöttek az iskolások Heves megyében 48 ezer ál­talános-, középiskolás és ipari tanuló a múlt év végéig 990 ezer forintot gyűjtött össze ta­karékbélyegben. A vámosgyör- ki iskolában 122. a mátraházi- ban 102, az Egri Gárdonyi Gim­náziumban 42, a selypi iskolá­ban 41, a rózsaszöntmártoniban 36, az egri III-as iskolában 25 forint megtakarítás jut egy-egy tanulóra. A megyei átlag 15,50 forint, I Az OTP különböző akciók­kal segíti elő a diákok takaré­kossági mozgalmát. A 30 leg­jobb, takarékosságról írt dolgo­zat szerzőjét megjutalmazták; Országos szinten takarékossági rajversenyt szerveztek. A nyer­tesek szintén jutalmat kapnak; A közeljövőben takarékosságot népszerűsítő papírszalvétákat oszt szét az iskolákban az OTP megyei fiókja; Farsangra készül a hevesi irodalmi színpad A hevesi kultúrotthonban né­hány hónapja működő irodal­mi színpad novemberben tar­totta első előadását. A tizen­négy lelkes irodalombarát most a második előadásra ké-, szül. Februárban, a farsang idején Karinthy, Nagy Endre, Tahi László és más humoristák vidám jeleneteiből, szellemes szatíráiból, monológokból, ver­sekből összeállított érdekes ka­baréműsort mutatnak be a he­vesi közönségnek. «iiwisuitiiiiiuiiiiiiiiiiitiiiiiiiiftuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiisiiiiiiuiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiieüi^iiii.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiKiihSiiiiiiiiiiii .iiniHiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiuiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiuaiiBiiiiiiHia HORVÁTH yözsu­> •••••♦ • ♦ * ♦ * « • •» (7. folytatás) Ez a gondolat hasogatta a lel­két azon a decemberi éjszakán is, amikor megint előkapartá a ládikót, s egy tüskön ülve, ki­fejezéstelen arccal bámulta kincseit. Ebben a pillanatban kinyílt a fáskamra ajtaja. A hálóing fölé sebtében felkapott kabát­ban Matej káné állt az ajtóban, lélegzetvisszafojtva, mozdulat­lanul. Amíg Matejka halkan, mo­noton hangon beszélt, Matej- káné megkövültén hallgatott. Remegett az izgalomtól. El sem tudta képzelni, mennyit ér a tíz kiló arany, de bizonyo­san sokat, nagyon sokat. Ko­romsötét volt a szobában. A pallér eloltotta a villanyt, ne­hogy felkeltse a szomszédok gyanúját. De az asszony körös­körül nagy fényességet látott, színes kavargásban összefolyt szeme előtt az egész világ, enyhe szédülést érzett. Matej kának kicserepesedett az ajka. Felkattintotta a vil­lanyt, s miközben felhajtott egy bögre vizet, pillantása a felesége arcára esett. A pallér szinte megijedt. Az asszony szeme lázasan csillogott. Arca éppen olyan volt, mint lányko­rában, a szeme tüzelt, fekétél- lett, mint egy ékkő. Egész lé­nye kivirult, mint a fonnyadó virág jótékony májusi esőben. A pallér megint eloltotta a villanyt, s felesége mellé tele­pedett. Az asszony hozzá si­mult, mint aki oltalmat keres, átölelte a nyakát, s vadul ma­gához szorította az urát. Ma­tejka az első percekben még örült egy kicsit, hogy megoszt­hatja titkát, de most már félt. S ezt az érzését csak élesre fente az asszony kérdése: — Most mi lesz velünk? A pallér uralkodott érzésein, s igyekezett nyugodtan felelni: — Hej, Mária, a sok a jóból is megárt. Látod, a szerencse nem az ajtón, hanem az abla­kon át lopakodott be hozzánk. Bizony, én is szeretném tudni, mi lesz most velünk. Tudod te, mit ér ez a tíz aranyrúd? Én nem tudom, de azt hiszem, tíz olyan palotát megér, mint amilyen a Bartalisé volt. Vagy még többet is. A pallér most már szenvedé­lyesen suttogott, szárnyaira kapta a képzelet: — Több ez, mint amit vala­mikor is remélhettünk, Mária. De a fene tudja, most mégsem gazdagnak, hanem nagyon is szegénynek érzem magamat. Lehetne csuda kis házunk, kert­tel, termő gyümölcsfákkal, mo­torbiciklit is vehetnénk és ne­ked rengeteg szép ruhát. Tu­dod, mindig arról álmodoz­tunk, hogy egyszer majd ma­gunknak építünk. Gyönyörű­ség volna egy takaros, tágas családi ház, olyat építenék, amilyet még soha, ha ja j! De... Gondolatai megszakadtak, az álmok örvényéből a köveses partra vetődött. — Nem lehet, nem lehet. Most még nem. Az asszonyból, mint láng­nyelv csapott ki az eszelős szenvedély: — Miért nem? Kinek mi kö­ze ahhoz, hogy mi ,.. — Hallgass, szerencsétlen! — torkolta le a pallér. — Hová tetted az eszedet? Mit mon­dunk a világnak, honnét a rá- való. Mi? — Mit? Hát gyűjtögettünk, vagy... vagy sorsjegyen nyer­tük. Ügy van! Több mint húsz esztendeje sorsjegyezünk, miért ne nyerhettünk volna egyszer is? Nem most, piár régebben, de nem nyúltunk a pénzhez. Nem akartuk, hogy megtudja a világ a szerencsénket, nehogy elkunyerálják tőlünk a roko­nok, a kuncsorgók. A pallér agya pattanásig fe­szült. Talán van abban valami, amit az asszony mond. De még­sem ... Most építkezzék, ami­kor a front közeleg az ország­határokhoz? És ha rombadől mindenük? Ki építkezik ilyen­kor? És ami immár a legfőbb baj, hogyan fékezze meg a fe­lesége elszabadult indulatait? — Te, Mária, légy hát okos. Ha felfedezik nálunk ezt a sok kincset, úgy bánnak el velem, mint egy hullarablóval. Akasz­tófára akarsz juttatni? Matejka elhallgatott. Könny pergett a szeméből, összeesett ez az arc megint, redők futot­tak végig a bőrén, s mintha hirtelen megfonnyadt volna. Egyikük sem húnyta le a szemét ezen az éjszakán. A zsák, meg a ládikó a ruhás- szekrény aljában lapult, min­denféle ócska lim-lom hevert a tetején. Másnap szótlanul jártak-kel- tek egymás mellett. A pallért fájdalom rágta. Mit tett az asz- szonyával? A vélt szerencse csak boldogtalanságot hozott rá. Mi lesz ebből, istenem? Harmadnap este szorosan a felesége mellé telepedett. — Beszélgessünk, Valamit ki kell találnunk, Mária. — Azt csinálsz, amit akarsz — vont vállat az asszony, de a pallér érezte, hogy duzzog, s indulatainak villámai feléjé cikáznak. — Csak okosan, feleség. Nem­csak az én dolgom ez, tudod-e? Az mind közös. Fele az enyém, fele a tied. Maga sem tudta, miért rög­tönözte ezt az ötletet. De látta, hogy Matejkáné feláll, áll moz­dulatlanul és magába mélyed. Á pallér mosolyt erőltetett magára: — Nahát, most már megér­ted, hogy együtt kell valamit kitalálnunk. Én ... azt szeret­ném, ha a szerencsénk boldog­sággá válna. A te boldogsá­goddá. Matejka nem is sejtette, hogy a felesége fel volt készülve a válaszra. Hiszen két napja igyekszik tervekbe fonni kósza gondolatait: — Hát akkor csinálj belőle pénzt. Nem az egészből, csak valamennyit. Legalább pár ezer pengőt. Matejka töprengett. Könnyű ezt mondani, de hogyan? Hi­szen rajtaveszíthet. Sejtelme sincs, hogyan értékesíthetné az aranynak akárcsak töre­dékét is, anél­kül, hogy fel­tűnne valaki­nek. De Matej­káné most már felizzott szen­vedéllyel nó­gatta: — Ne itt, Csó­kaváron. Menj fel Pestre, ott. Vigyél egy da­rabot magad­dal, add el. Legalább pár ezer pengőt sze­rezz. — Hajaj, nehéz ez, Mária, na­gyon nehéz. — Ügy? És nekem nem ne­héz? A zabálni valót előterem­teni nem nehéz? A rongyaidat foltozgatni könnyű? Persze, hi­szen azt én csinálom, nem te. Ameddig muszáj volt, tűrtem szótlanul, de most? Miért rot­hadjak én meg a nyomorúság­ban, amikor... A pallér ajka elé emelt ujjá­val csitította a már-fnár han­gosan kiabáló asszonyt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents