Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 4. szám
1961. január 5., csütörtök NEPOJSAG 3 Új feladatok, régi és új gondok a szűcsi bányában Az úton munkásjáratú autóbuszokat kerülgettünk. A délelőtti műszak véget ért. Szűcsibe, Rózsába, Gyöngyöspatára, Ecsédre és Hortra hazafelé tartanak a bányászok. Kösz Pál igazgatót és M e n c z e 1 Sándor főmérnököt kerestük fel, hogy tőlük, a legilletékesebbektől érdeklődhessünk a szűcsi bánya idei feladatairól, célkitűzéseiről. „Házasság“ az év első napján A szűcsi X-es akna és a külszíni fejtés 1961. január elsején egyesült. Az új évb -i egységes irányítás alatt kezdődött a munka. Bár a mélyművelési és a külszíni fejtés technológiája más, a két munkahelyen nap mint nap különböző problémák merülnek fel, de a Mát- ravidéká Szénbányászati Tröszt úgy látta, hogy a szomszédos két üzem egyesítése szükséges, népgazdasági szempontból indokolt, s gyakorlatilag megvalósítható. Az átszervezés 12 fő műszaki, és alkalmazotti létszám- megtakarítást eredményeze- zett. Ez sem lebecsülendő tény, de ennél nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az összevonás 'n elérendő műszak} — munkamódszerbeni és szervezési intézkedéseknek — tájékoztat Kösz elvtárs. A külszíni fejtés eddigi teljesítménye 213 vagon volt naponként, év végére 330 vagont, a X-es mélyművelési üzemnek a korábbi 80 vagon helyett 120 vagon szenet kell termelni. Természetesen a tervek már a két üzemre együtt készültek, de munkahelyekre kellett azt lebontani. A bányák különleges helyzetét tekintve, a tervek feszítettek, de reálisak. Teljesíthetők is azok, de ahhoz az év első napjától kezdve fegyelmezett, jól szervezett, lendületes munkára van szükség. 21 milliós beruházás A rendkívül csapadékos időjárás komoly termelési problémákat okoz a külszíni fejtésnél. A drága, nagy teljesítményű gépek, az elméleti kapacitásnak csupán egy részét teljesítik. Meg kell találnunk a nehézségek legyűrésének módját, de addig is nagyobb feladat vár a mélyművelési üzemre. Ki kell segíteni a külszíni fejtést. Nos, itt közvetlenül és gyakorlatilag jelentkezik a két üzem egyesítésének az előnye — magyarázza az igazgató és a főmérnök. — De a X-es akna termelési lehetőségei korlátozottak, sikerül-e a kiegyenlítés, az együttes tervteljesítés? — A feladat nem könnyű, de megfelelő gépparkkal rendeltörvényerejű és mindenkire kötelező keret —, amit a vezetőknek és a munkásoknak a napi munka során eleven tartalommal kell megtölteni, valósággá kell tenni. f Llj ahnanyiiás i\agyréde felé A szűcsi bányák legfőbb kötelessége, hogy a Mátravidéki Erőmű szénellátásának a lehetőséghez képest legjobban hozzájáruljanak. Ezért az idei tervfeladatok között szerepel, hogy a rédei 100 vagonos aknát előkészítsék. Az aknamélyítést a Bányászati Aknamélyítő Vállalat végzi, a fővágatokon a szűcsi X-es akna bányászai fognak dolgozni. A vezetőknek gondosan kell ügyelni arra, hogy a napi előirányzott tervek mellett az embereket és a gépeket folyamatosan áttegyék a rédei aknába. Nagy vonalakban kidolgozták már az új bánya nyitásának és művelésének technológiáját. Újszerű, mondhatnánk kísérlet jellegű lesz a rédei akna. Sok részletkérdést kell még tisztázni, bizonyára több meglepetést és nem várt A MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál a közel félszáznyi szakszervezeti bizalmi nemcsak a termelési feladatok megoldásában ad nagy segítséget a vállalat vezetőinek, de igen sokat tesznek azért is, hogy a gyár dolgozóit marxista világnézetű, szocialista erkölcsű emberekké neveljék. Rendszeresen figyelemmel kísérik, hogy milyen kül- és belpolitikai, vagy gazdasági kérdések foglalkoztatják leginkább az embereket, s ezeknek megválaszolására azonnal sort kerítenek. Az Egri Finommechanikai Vállalat Kocsis Bernét utcai telepén tíz KISZ-fiatal megalakította ez évben megyénkben elsőnek Mező Imre nevét viselő KISZ-brigádját. A fiatalok vállalták, hogy nagy figyelmet szentelnek a minőség megjavítására, takarékossági mozgalmat indítanak az üzem fiafordulatot hoz az élet, az idei új munka. A bánya vezetői elmondták, hogy az új feladatokat taggyűléseken és termelési tanácskozásokon vitatták meg a bányászokkal. Az energiaigény állandó növekedése, a bányászat gyorsütemű fejlesztését követeli meg. Erről nem mondhatunk le, népgazdaságunk ütemét nem lassíthatjuk, mert ez egyenlő lenne a reálbérek növelésének, az életszínvonal állandó emelésének megakasz- tásával. Az alapvető gazdasági törvényszerűséget büntetlenül nem lehet megsérteni sem Szűcsiben, sem másutt. A legfőbb célkitűzéseken kell munkálkodnia — teljes összhangban — vezetőknek, és a munkásoknak. A termelést fokoznunk kell, nem létszámemeléssel, hanem elsősorban a termelékenység emelésével. A szervezett, ésszerű, jó munka előfeltételeit teremtsék meg a vezetők, a munkások hozzáadják ehhez lelkesedésüket, kötelességtudó, áldozatos munkájukat, és akkor elérjük a magunk elé tűzött célokat — Szűcsiben is és az ország más részein is. Dr. Fazekas László Megismerik a hozzájuk tartozó dolgozók anyagi és élet- körülményeit is, mivel a bizalmiak végzik a beteglátogatást is. A táppénzes dolgozóknak ajándékkal kedveskednek, megismerik a család örömét, gondját, segítenek azok megoldásában. Mindezek növelik a szak- szervezet tekintélyét az üzem dolgozói előtt, s így lehetséges, hogy a vállalat majdnem valamennyi munkása és műszaki dolgozója tagja a szakszervezetnek. taljai között, csökkentik az önköltséget és a munkafegyelem megszilárdításában maguk a brigád tagjai járnak majd élen. Az elektroműszerészekből álló brigád tagjai elhatározták, hogy munkaidő után tevékenyen részt vesznek majd a kulturális munka fellendítésében is. A jól tájékozott Marcel Aymé, francia író, egy bárban ült egy ismert és vonzó filmszínésznővel, aki azzal szeret dicsekedni, hogy „egész Párizst” ismeri. „Nézze csak azt a férfit — mondta — Aymé — az ember azt hinné, hogy Balzac!” A fiatal filmszínésznő csak egy pillantást vetett az ismeretlenre, majd fölényesen elmosolyodott: „Node, kedvesem — hiszen tényleg az! Párba / kétszeri léggömb-váltással Párizsban új divatja van a párbajnak. Az ellenfelek szebeállnak egymással és jobbkézben tartják a pisztolyt, balkézben pedig egy léggömböt. A „tüzelj!” jelszóra mindkét fél lő és aki először találja el a másik léggömbjét, az alaposan felpofozhatja a másikat. Így persze, orvosra csak akkor van szükség, ha a pofozó fél túlbuzgóságában kissé „túl lő” a célon. Útborílás műanyagból Egy hamburgi konstruktőr nemrégiben szabadalmaztatta eljárását, amely útépítéseknél polisztiroi műanyagból készült rudakat használ fel. Az új eljárással a feltatáló szerint egy autóút építésének költsége közel egynegyedével csökken. Beton helyett 50 centiméter széles és 10 centiméter vastag műanyag rudakat alkalmaznak, amelyek könnyen cserélhetők és az autó teljesen zökkenő- mentes haladását biztosítják. Szakmai öntudat Florida állam Malone városában kézrekerült Robert Dean Dickey 25 éves betörő, aki kétszer egymásután fosztotta ki ugyanazt a bankot. A bíróságnak arra a kérdésére, hogy miért tért vissza másodszor is, a betörő öntudatosan felelte: „Az újságok az esetet ismertetve közölték, hogy a bank pénztárában még maradt 22 ezer dollár. Vissza kellett jönnöm, nehogy azt higgyek, dilettáns követte el a betörést.” .4 szerelem találékonnyá tesz Az egyik bostoni háztulajdonos sokat bosszankodott, hogy rendszeresen ellopják a kapualjban világító villanykörtét. Miután nem tudott rájönni ennek okára, egy rendőrrel lesben állt és hamarosan meg is jelent a tettes: a saját lánya, aki gondosan kicsavarta a villanykörtéket, mert udvarlójával többnyire a kapualjban találkozott. Ember vagy majom? Ezért bíznak bennük ... KlSZ-brigád alakult az egri Finommechanikai Vállalatnál kezünk, 56 szorgalmas, jó munkást vettünk fel és államunk 27 millió forintot áldoz az Ecséd II. fejlesztési tervekben szereplő beruházásokra. Elsősorban a külfejtési letakarás elővíztelenítésére és a feltárt szénvagyon minőségének javítására. víztelenítésére. Az elmúlt esztendőben 7 millió forintot használt fel a bánya. Ennek eredményeként a feltárt szénréteget részben víztelenítették. A meddőt még nem sikerült. A kísérletek még folynak, kutatták, hogy milyen rendszerrel érhetünk el további eredményeket. Egy-egy üzem terve sok adatot tartalmaz, de részleteiben nem határozza meg a termelési feladatokat. Ez nem is lehet célja sem a szűcsi bánya, még kevésbé a népgazdasági terveknek, A vezetőkre hárul az a feladat, hogy az év minden időszakában megtalálják a problémák megoldásának módját, legyűrjék a nehézségeket, folyamatosan biztosítsák a* eredményes, gazdaságos termelőmunka előfeltételeit. Helyes megoldást kell találni a külszíni fejtés örök ellensége, a víz ellen, és célravezető műszaki, gazdasági intézkedéseket kell vée’•«hajtani a szén önköltségén csökkentésére. A 'S termelési ten-, a műszaki fejlesztés — és a többi részlet-terv csak keret —, de Magyar tudós a „kelet-afrikai ember" — félmillió éves koponyájáról Most tette közé Leakey angol régész annak a kutatásnak leírását, amelynek eredményeképpen tavaly bejelentette, hogy megtalálta a legrégibb emberi maradványt, egy félmillió éves koponyát. Az új közleményről dr. Malán Mihály professzor, kitűnő antropológusunk a következőket mondotta el a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A kelet-afrikai Tanganyi- kában, a jelenlegi Oldovay- hegyszakadék táján több százezer éven át rakódtak egymásra az üledékek, és zárták magukba az egyes földtörténeti korszakok élővilágának maradványait. A hegy beszakadása azután ezeket a rétegeket, mint az éles kés vágta ketté, a két oldal eltávolodott egymástól, s a falakon megkö- zelíthetőkké váltak az őskor eltemetett emlékei. Leakey — amint jelentette — körülbelül félmillió éves üledékben bukkant rá a nevezetes koponyára, az állkapcsot és a többi csontokat azonban nem találta meg. Bőven kerültek elő viszont a közelből kisebb állatok csontjai és különleges alakú kavicsok, amelyeken primitív „ember” kezenyomát vélte felfedezni. — A leletről eddig közölt adatok azonban sok, részben egymásnak ellentmondó következtetésre adnak módot, amint ezt azóta a pánafrikai régészeti kongresszus tanácskozása megállapította. Leakey szerint emberre vall a koponyaalap, amely bizonyítja a kiegyenesedett testtartást és az arctáji görbületet, amely eltér a majométól. Előzápfogai körülbelül kétszer olyan szélesek, mint a mieink. Ebből a felfedező arra következtet, hogy „ősünknek” növényevőnek kellett lennie. Az állcsontok pedig szerinte arra mutatnak, hogy a húst is megette, metszőfogai azonban olyan kicsinyek, hogy csupán foggal kisebb állatokat sem nyúzhatott meg. S ebből rögtön levonta a következtetést, hogy a különleges kavicsokat használta erre, vagyis szerszámot készített és használt, tehát ember volt. — Ezek az érvek azonban nem elég meggyőzőek. A koponya mérete és alakja inkább hasonlít a már három helyről is előkerült és hasonló korú australopithecuséhoz, amelynek a koponyáját pedig a tudomány egyértelműleg inkább majominak minősítette. Egyébként a felfedező is elismeri, hogy a koponyában csak félakkora agy férhetett el, mint a mai emberé. Emberen nincs olyan csonttaraj, amilyen e koponyán a homloktól a tarkóig végighúzódik. A felegyenesedett testtartásra nem elég bizonyíték a koponyaalap. Ezt csak medence- és a lábszárcsont alakja, jellege igazolhatja megnyugtatóan, ha sikerül megtalálni őket. Egyelőre semmi sem bizonyítja, hogy a koponya egykori tulajdonosa készítette és használta azokat a kavicsokat, hanem a természeti erők szeszélyes játékára vezethető vissza. Az eszközkészítés és használat egyetlen bizonyítéka a kézcsontok megfelelő kialakulása lenne, de ezek még nem kerültek elő. — Mindaddig tehát, • amíg nem sikerült megtalálni a koponyához tartozó többi csontokat, jogosnak látszik az a feltételezés, hogy a félmillió éves „első embert” csupán a felfedező lelkesedése teremtette meg. Annál is inkább, mert az itt talált „kavicseszközökhöz” hasonlóak az australopit- hecus több lelőhelyén már régebben is előkerültek. i JléiOÍi PARII ÜGYÉBEN KEDVES ASSZONYOM! (~Távol álljon tőlem, hogy a legkisebb mértékben is cL kételkedjem abban, hogy ön mennyire szereti j a leányát, s szeretetének arányában csak a lehető legjobbat kívánja és akarja is tenni számára. Az meg igazán nem szokásom, hogy gyermekeknek adjak nyilvánosan is igazat, még akkor sem, ha a gyermek már 19 éves, és szerelmes, — nem szokásom, ha csak ok nem kényszerít erre. Most, hogy minden különösebb hivatkozás nélkül, csak úgy általában, címzem önnek ezt a levelet, sokkal inkább teszem ezt azért, mert az ok legalábbis közügy, mintsem azért, hogy beleszóljak olya.n családi problémákba, amelyekbe akkor sem volna sok jogom beleszólni, ha régebbi ismeretség fűzne bennünket össze. Elnézését leérem,, bár nem remélem, s mindössze csak abban bízom, hogy néhány és remélhetőleg már nem sok rosszul aggódó anyai szív megkísérli, hogy helyesebben, és ha szabad ezt a szót használni, korszerűbben szeressen. Asszonyom, az ön leánya, mint megtudtam, nem akar jó partit csinálni. Az ön leánya, akit iskoláztatott, akitől még a hideg levegőt is saját testével zárta volna el, akinek tíz ruhájz volt, amikor önnek csak kettő, esztelenül, meggondolatlanul, az ön józan és reális akarata ellenére szerelmes — egy rossz partiba. A jó parti: mérnök. így emlékszem, mérnökről volt szó! A rossz parti pedig üzemlakatosi aki ugyan érettségizett, nem is keres éppen rosszul, de mégis csak üzemlakatos, vagy megfordítva a dolgot: mégsem mérnök. S hiába minden szó, hiába minden érv, autó és villa, külföldi utak és hírnév, bejárónő és televízió, leánya makacsul és egyre csak azt hajtogatja, hogy a másikat szereti, míg ön a másikat akarja. Kinek lehet igaza ebben az ügyben? Egy tizenkilenc éves leánynak, akinek végtére is semmi, de semmi élettapasztalata nincs, csak megy a buta kis szerelmes szive után, vagy önnek, aki szintén szívére, de anyai szívére hallgat, s ezt a szívet kicsit több is, mint négy évtizednyi élettapasztalata irányítja? „Több dolgok vannak földön és egen, ... mintsem bölcselmetek Álmodni képes” — mondja Hamlet. S e „több dolgok”-hoz tartozik egy kicsit az is, hogy néha egy buta kis szerelmes szív reálisabb tud lenni, mint a féltő anyai szív, mert előbbi szerelmét és realitását a mából, az utóbbi a múlt előítéleteiből merítette. Kedves Asszonyom! önnek, kinek annyiszor volt igaza és még lesz is leányával szemben, önnek, most az egyszer nincs és nem is lehet igaza. Antink idején így mondták: szerelem vagy parti. Ma így mondják: a szerelem a parti. Es itt nemcsak egyszerűen egy kötőszóval és egy névelővel való játszadozásról van szó, holmi filológiai zsonglőrösködésről, mint sokkal inkább társadalmi valóságról, még közelebbről, egy megváltozott társadalom valóságáról. Asszonyom, bocsánat, hogy évekről, elszállt évekről beszélek önnel kapcsolatban, de az évek könyörtelenek és ráadásul a mi korunkban még gyors röptűek is. Nos, akkor, amikor ön férjhez ment — ön sem partit kötött egyébként! —, abban az időben még az a szólásmondás járta, hogy majd megszereti a házasság után. Abban az időben a nőről versek is születtek, dalok is, de a feleséget bedugták az ágyba szülni, kiküldték a konyhába mosogatni, s az volti ami a férje. Ha a férje volt valaki, akkor ő valaki-né volt. Ha a férje nem volt senki, akkor a feleség a senkinél is kevesebb. Abban az időben a férfi is jó partira vadászott, hogy föld legyen, ház legyen, vagyon legyen, az asszonyt meg el kell viselni ráadásul. De a lány szülei is ezerszer megnézték, kinek adják gyermeküket, 6, korántsem azt kísérve figyelemmel, hogyan áll lelkiekben, mennyit ér, mint ember, szereti-e a lányukat, vagy sem, mint sokkal inkább azt: mi a címe, rangja? Ezt a szégyentelen adás-vételt, ezt a leányvásárt, ezt a szerelmet megcsúfoló kufárkodást, amelyről és amelyért nem a kisemberek milliói, mint inkább a „nagyemberek”- néhány ezrei tehettek, könyörtelenül eltörültük, hogy legfeljebb csak emléke maradjon. S nemcsak adminisztratív úton, hogy kimondtuk a nők egyenjogúságát, még a szerelemben, még a párválasztásban is, de társadalmi, gazdasági úton is: a munkát tettük meg a legfőbb rangnak, s a munkást, korunk sarló-kalap ács címeres nemesének. Miért ne mehetne a lánya egy üzemlakatoshoz, ha azt szereti, s miért egy mérnökhöz, ha azt nem szereti? A leánya dolgozik, önálló kereső. Becsülete van munkahelyén, aminthogy becsülete és tekintélye van szerelmének is. Jól keres és soha nem fenyegeti többé a munkanélküliség réme és motorja van. Igaz, a motor még nem autó, de ha hinni lehet a fokozatosság elvének, éppenséggel autó is lehet belőle. Miért ne építhetne a munkás villát, amikor épít, miért ne vehetne televíziót, amikor vesz és miért na lehetne éppenséggel az ön emlékei szerint valaki né — ha már ez a fontos — kislánya az üzemlakatos mellett is? Mi nem ismerünk ilyen differenciálást már, hogy úriember és munkás. Mi csak ilyet ismerünk: dolgozó ember. S ezen belül teszünk szakképzettsége szerint megkülönböztetést, például igy: mérnök, üzemlakatos. De nem biztos, hogy az üzemlakatos a kevesebb, minthogy az is igaz, hogy amiért még valaki üzemlakatos, attól még lehet semmi ember is. Ezeket az egyszerű tényeket értette és érezte meg leánya, aki a szerelemben kereste a partit, s nem értette meg ön, asszonyom, aki a szerelem nélkül akarta ugyanezt egyetlen gyermekének. S nekem — és ne vegye szerénytelenségnek: nekünk akarva is, de nem akarva is, a leányának kell igazat adnunk, nemcsak azért, mert az őszinte, érdek nélküli szerelem pártján állunk és állok, de azért is, mert hát egyszerűen ez az igazság. S akkor is az volna, ha a leánya a mérnököt szeretné, s ön az üzemlakatost tartaná jó partinak. Bár az meglehetősen valószínűtlen. Elnézést soraimért, s maradok mégegyszer a leánya partija pártján: Gyurko Gcza Szocialista címért küzdő brigád dolgozik az ligercsehi Bányaüzem Jó ütemben halad a munka az Egercsehi Bányaüzem mó- nosbéli fatelepén azóta, mióta Ligetfalvi munkacsapata csatlakozott a szocialista brigád- mozgalomhoz. A szocialista címért küzdő Ligetfal vi-munkauióuosbcli iatciepén csapat szakmai továbbképzéseken vesz részt. A brigád tagjai elhatározták: felkutatják az elfekvő készleteket és hasznosítani igyekeznek a hulladék faanyagokat is.
