Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

1961. január 39., vasárnap NEPÜJ8AG s Tisztító vihar Minden évben emberek hal­nak meg, akik átélték az első világháborút és minden évben életét kezdi az a nemzedék, amely a második világháborút sem ismerte. Akik ott voltak a harcokban, akik átélték a pergőtüzeket, golyózáporokat — felejteni nem tudnak. Eveken át folyt az öldöklő küzdelem, Mindenki minden­hez hozzászokott, s ez volt a legborzalmasabb. A lövészár­kokban: várták a postát, ölték a tetveket, szidták a tiszteket, parancsra szuronyrohamra in­dultak; és meghaltak. Az itt­honmaradt feleségek, gyerme­kek is a postát lesték, mikor fut be a várva várt ró­zsaszínű táborilap. És sokszor csak a feketekeretes jelentés érkezett: „ ... hősi halált halt az n-i harcokban ...” Milliók pusztultak el, éhség­től vagy golyótól a második világégés esztendeiben, a há­borúk orszáútjain. Azt mond­ják, sok mindent Hitler maga eszelt ki. Lehet, sőt: igaz! De nagyon sokat elődeitől vett át s azokat valósította meg — nagy méretekben. A náci németország elvér­zett. A Szovjetunió győzelmé­vel végződött ez a háború. De ki kíván még egyszer ilyen — milliók életébe került — győ­zelmet?! A háború befejezése óta ti­zenöt esztendő telt el. Ez a tizenöt esztendő alkotta azt a korszakot, amelyet Hruscsov elvtárs találóan úgy jellem­zett, hogy „az új élet viharo­san tör be a világba, feltar­tóztathatatlanul összezúzza az elavult formákat, és megtisz­títja a Földet mindattól, ami rothadt, ami akadályozza az emberiség előrehaladását.” Az emberiség előrehaladását akadályozó tünetekhez tarto­zik az imperialisták új hábo­rúra, a harmadik világháború­ra való készülődése is. Ez el­len tombol erősödve a világot megtisztító vihar. „Amíg az emberek nem szá­molnak le az atomfegyverrel, senkinek sem lehet nyugodt a lelkiismerete” — így figyel­meztet a borzalmas katasztró­fa beköszöntésének megaka­dályozására Ehrenburg a nagy szovjet író és békepublicista, Nagasakiból keltezett útijegy­zetében. És erre hívta fel a világ jóakaratú és jószándékú tömegének figyelmét Hrus­csov elvtárs az SZKP Pártfő­iskolája, a Társadalomtudo­mányi Akadémia és az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leniniz- mus Intézet pártszervezetei­nek közös taggyűlésén elmon­dott beszédében: „ ... az új tö­megpusztító eszközök alkal­mazása soha nem látott rom­bolással és az emberek száz­millióinak pusztulásával fe­nyeget. Nincs most halasztha­tatlanabb feladat, mint ennek a katasztrófának elhárítása”. Hány ember lelné halálát az atombombák záporában? Hruscsov elvtárs józanul ezeket a feltevéseket, szám­adatokat is közölte, idézve Pauling, az ismert amerikai tudós egyik kijelentését; „Az atomtámadás kezdetétől szá­mított 60 napon belül 500—750 millió ember pusztulása kö­vetkezhet be.” Két hónap alatt 750 millió halott. Mennyi embert, népet, Disznótorban... M Becsü/etbo/t”, „becsű let far Négy éve működik már az egri Gárdonyi Géza Gimnázi­um folyosóján az Állami Áru­ház becsületboltja. A „becsületboltban” nincs eladó, nincs blokkolás, csak el­veszi az árut, akinek szüksége van rá, és leteszi az érte járó összeget. Négy év alatt soha nem volt hiány. Az elfogyott áruk ellen­értéke mindig pontosan meg­volt. Most új kezdeményezést in­dít el az egri Állami Áruház. A Zalár utcai bejárathoz, közel az üzlethez egy „becsületfalat” készíttetett, ahol nagy válasz­tékban egri képeslapokat rak­tak ki. A vevőnek nem kell kérnie, csak elveszi a neki tet­sző lapokat és az odahelyezett perselybe teszi az árát. Hogy a vevő meg is írhassa az üdvözlő lapokat, az Állami Áruház ve­zetői egy asztalkán tintát, tol­lat is elhelyeztek. nyelvel vissza a kislány, és ad­dig sürög-forog a malac körül, amíg meglesik a szíve szándé­kát, s megkapja a füléből a ré­A nagyobb közösség, nagyobb eredményekre képes ezt bizonyította a hatvani Kossuth Tsz zárszámadása — Sose búsúlj, lányom, in­kább örülj, hogy egy esztendő­ben három disznóölés után mosogathatsz, örültem volna én, ha lett volna mit adni apádnak aratásba! De csak urasági avas szalonna jutott! Hát így valahogy. Nem is azért panaszkodnak, zsörtölőd­nek az asszonyok, mintha azt igazán úgy gondolnák, hanem csak azért, mert nekik ez jól esik. S mire kipanaszkodják magukat, mire az emberek is Kovács toló”. Anti, mint „főkós­elnehezednek a jó vacsorától, zamatos bortól, addigra éjfélt kongat az óra és hangos „Jó éjszakát”-tal búcsúznak a ven­dégék. Szöveg: Cs. Adám Éva Foto: Kiss Béla erőink ne gyengüljenek, de to­vább erősödjenek. Éber ké­szenlétre van szükségünk . azért, hogy mint a kommu­nista és munkáspártok nyilat­kozata is lerögzíti — „idejé­ben megfékezzük az agresszo- rokat, elhárítsuk a háborút elejét vegyük kitörésének”. Roppant erők fognak össze a béke védelmében. „A szocia­lista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti fel­szabadító mozgalom, a háború ellen fellépő valamennyi ország és az összes békeszerető erők közös erőfeszítéseivel el lehet hárítani a világháborút.” (Nyi­latkozat.) A Szovjetunió — stratégiai felkészültségének fitogtatása nélkül két ízben is megmu­tatta bátorságát és erejét az agresszoroknak. U—2 és RB—47 — így emleget; a világ azóta is ezt az erőmegmutatást. A Szov­jetunió eddig szép szóval pró­bált érvényt szerezni, elisme­rést kivívni békepolitikájának — s az amerikai agresszorok légiprovokációkkal válaszoltak. A szovjet pilóták és rakéta-lég- elhárítók lelőtték a kalózkodó repülőgépeket. A fegyverkezé­si hajsza makacs folytatói meg­győző indokokat kaptak feltéte­lezéseikre a szovjet katonai erőkre vonatkozóan. Tudják, hogy mi vár rájuk: egy újabb világháború kirobbantása a ka­pitalizmus sorsát pecsételi meg. „Hitler, ez a dühöngő őrült is százszor meggondolta volna, ki­robbantsa-e a háborút a Szov­jetunió ellen, ha tudta volna, milyen megsemmisítő kudarc­cal végződik véres kalandja, s hogy ő maga kénytelen lesz az öngyilkosságba menekülni” — mondotta Hruscsov elvtárs. Az imperialisták is kénytelenek elgondolkozni azon, milyen kö­vetkezményekkel járhat egy újabb háború számukra. A béke erői fölényben van­nak a háború erőivel szemben. Semmilyen földi erő nem tudja megakadályozni a tisztító vi­har erejének kibontakozását, a békeharc győzelmének betelje­sedését. Mert elközeleg az az idő, amikor az új élet vihara „megtisztítja a földet mindat­tól, ami rothadt, ami akadá­lyozza az emberiség előrehala­dását.” Ez a tisztító vihar el­űzi az emberek feje felől a há­ború rémét, s friss szelek jár­ják be a Eöld terelt, új élete­ket nevelve a ..megszerkesztett, szilárd jövendőnek.” Pataky Dezső nemzetet jelent ez a szám! Egész Európa lakatlanná vál­na. Es hullahegyek borítanák el a Föld tereit, mindenfelé. Helyes volt-e ilyen dolgo­kat a világ elé tárni? Vitatha­tatlan! A szovjet kormányfő nem megrémíteni, de rádöb­benteni akarja ezzel azokat az embermilliókat, akik ma még tétlenül és közömbösen szem­lélik a nemzetközi helyzetala­kulását, akik a szocializmus és a kapitalizmus nagy küzdel­méből csak két nagyhatalom — a Szovjetunió és Amerika — vetélkedésének folyamatát hajlandók észrevenni és „sem­legességet” hirdetnek. 750 millió halott! Ez fel kell, hogy rázza az emberiség kö­zömböseit is. Mert a háború és a béke harcában senki sem lehet semleges. Ebben a küz­delemben mindenkinek, min­den népnek és nemzetnek, minden embernek külön-kü- lön is színt kell vallania: akarja-e a 750 millió halottat, vagy nem?! Akarja-e a békét, vagy a biztonságos élet meg­veszekedett ellenségeinek sze­repét választja inkább?! Hrus­csov elvtárs feltette a kérdést, és vele együtt választ vár az egész szocialista tábor, amely megnövekedett erőit arra hasz­nálja fel, hogy az emberiséget megszabadítsa a háború bor­zalmaitól. A válasz érthető, világos és egyértelműen ha­tározott kell, hogy legyen. Hi­szen, mint Hruscsov elvtárs fentebb említett beszédében is hangsúlyozta: „... a hábo­rú és a béke kérdése... a földkerekség minden országá­ban az egész politika sarkkö­ve, az emberek tízmillióinak élethalál kérdése lett.” Egységfrontra van szükség a háború ellen, egységfrontra, amelynek életrehívását már a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán meghirdet­te a kommunista forradalmár, Dimtirov. A tenger hánytorgó tizének megszelídítésére hul­lámtörő gátakat építenek. Be­tonból. Az emberiség békét óhajtó tömegeinek is ilyen „hullámtörő” gátak építésére van szüksége, emberi akarat­ból erővé sűrűsödő gátak, tor­laszok emelésére, hogy a há­borús erőket megfékezhessük, a „hullámverésüket”, zajos­lármás hangjukat lecsendesít­hessük. Nem, cseppet sem vagyunk gyengébbek, mint a béke ellenségei. Sőt: erőseb­bek náluknál! Éber készenlét­ben kell vigyáznunk, hogy ként három nyomsávos egyirá­nyú útvonalat széles parksáv választja el egymástól, a gyors­forgalmi útvonalon egyetlen kereszteződés sem lesz. A na­gyobb útvonalak, a vasútvona­lak, s a folyók felett 23 hídon vezetik át az utat, s ezenkívül számos kisebb felüljáró is épül a mellékútvonalaknál. A gyors- forgalmi útra történő felhajtás különleges feljárókon történik. A beton útvonal peremén 50 centiméter szélességű, külön érdesített sáv készül a baleseti veszély csökkentésére. Ha a jármüvei valamilyen oknál fogva letérnének az útról, ez a sáv megkönnyíti a fékezést. A gyorsforgalmi útvonal első, 48 kilométeres szakaszát még az idén átadják rendeltetésé­nek. A Szovjetunió Kommunista Partja és a szovjet kormány vezetői megtekintették a Moszkva körül készülő gyors- forgalmi körút építkezéseit. Ez az út mentesíti a szovjet fövá- *or belső területeit a hatalmas átmenő forgalomtól. Már jelen­leg is naponta mintegy 60 ezer olyan gépjármű halad át Moszkván, amelynek rendelte­tésii helye nem a szovjet fővá­ros. Ezeknek a jármüveknek többsége teherautó, amely ala­posan megterheli a belterüle­tek főútvonalait. Az új körúton az áthaladó járművek Moszkva megkerülé­sével folytatják útjukat. A gyorsforgalmi körút 109 kilo­méter hosszúságú lesz. Az út­vonalat a közismert autóutak mintájára építik: a két, egyen­Milyen lesz a Moszkva körüli gyorsforgalmi útvonal szesedést. Érdekes szokás es erre, hogy nem hasítják ketté a disznót, hanem először kika- nyarítják a sonkákat, s amikor már kicsit „megkönnyebbült” a tehetetlen hústömeg, akkor vi­szik be felibe hasítva. Közben aztán megy a borkóstolás, mert egyrészt hideg van, másrészt meg csak úgy lehet érezni a fűszer ízét, hurka, kolbász ■ematját, ha az ember időn- ,ént egy kicsit ..megöblíti a torkát”. Ilyenkor az asszonyok se nézik ferde szemmel a bo- rozást, maguk is megfogják a poharat, s élvezettel kortyol­gatnak egyet-egyet. Mindenki fontoskodik, mindenki tesz- vesz, mindenkinek van ilyen­kor tennivalója. Mindenki örül előre az estének, amikor már vége a munka dandárjának, s békésen vacsorázik majd együtt a nagyobb, a bővebb család. Ilyenkor legjobb a meghívott vendégeknek, akik már csak a terített asztalhoz ülnek le. Ilyenkor jön az asz- szonyok „panaszkodása”. — Jaj, lelkem. Mari néni! A derekam majd leszakad! Any- nyit dolgoztam ma, mint egy kutya! — Elhiszem, kedves gyere­kem, de a hurkátok, az kitűnő! — Édesanyám, látja-e meny­nyi mosatlanom maradt! Még egy hét is kevés lesz, hogy el­végezzem! ahhoz a bélmosásjhoz! — véli az egyik asszony. — Már én csak megszoktam, hogy hagymával meg sóval mosom! — adja a sértettet a segítség. De hamar helyrebillen min­den, mert ott a házigazda, s ahol kell, rendet teremt a fe­Hajnalodik. A hazban almos csend, mínusz alatt jóval a hő­mérő, senkinek nem akaródzik kibújni a meleg dunna alól. Pedig nagy nap vár a család­ra! Disznóölés lesz! — Édesapám! Keljünk már fel! — Mocorog a kisfiú. — Nyughass gyerek! Neked hérnép között. — Ej te, no gyerek! Menj már attól a tűztől, mert még bajod esik! — Vigyázok én magamra — még semmi keresnivalód ab­ban a nagy hidegben! — De költsön fel, édesapám ha pörzsölik a malacot! Hiába! A gyereknek nincs hideg, nincs forróság, ha vala­mi érdekesség készül, akkor neki feltéten ott "kell lennie! Lassan azért megmozdul a család. A tűzhelyben ropog a tűz, forralt bor szaga terjeng a levegőben, s néhány perc múlva bekopog a böllér! — Adj’ isten pálinkás jó reggelt, Feri bátyám! — Kerüljön beljebb, kóstol­ja meg ezt a kis melegítőt! — invitálja a gazda. Még egy kis terefere, hirte­len harapás az előbbi disznó maradványaiból, aztán csak felcihelődött a férfinép, és el­indultak, hogy beteljesüljön a disznó „végzete”. Hamarosan felhangzott a disznó hörgése. visítása, megjelent a felöltöz­tetett gyerek is, és percek múl­va vígan lobogott a pörzsölő lángja. Szecskó Ferencéknél hangos volt ezen a januári napon a ház tája. Szomszédok, ismerő­sök mentek el a kapu előtt, s egy-egy percre benéztek: — No, hogy mutatja, szom­széd? — így az egyik. — Ügy nézem, lesz benne kél mázsa! — felel büszkén a gaz­da. — Látom, Feri bácsi, megin, ölnek! — így a másik. — Ahol nincs, ne keresd! Ahol van, meg hentergesd! — válaszol tréfásan az öreg. Aztán a vidám, sürgés-for­gással teli udvaron megkezdő­dik az asszpnyok tereferéje is. — Egy kis habzó szóda kéne Szorgos kezek hada segített ezen a napon, most már a va­csora mellett ülnek család és rokonok, hogy dicsérjék » böllér ügyes kezét, s a háziasszony íőztjét. hogy ez a szilárd, erős kollek­tíva ebben az évben tovább folytatja a megkezdett sikeres utat. Persze, ehhez a bizako­dáshoz már alapjuk is van. A szövetkezetben ebben az évben a zöldségtermelés vonalán a negyven—hatvan százalékos részesedési rendszert vezetik be, a tervek szerint. A terüle­tet már felosztották a családok között, s amikor végeztek ezzel a munkával, akkor tűnt ki, hogy mindenki lényegesen na­gyobb területet vállalt meg­munkálásra a tervezettnél. S ez ráadásul nemcsak a zöldség­nél van így, hanem minden ka­pásnövénynél, azoknál is, ame­lyeket mint eddig, munkaegy­ségre, s premizálási rendszer alapján művelnek. Ez pedig elsősorban a kukoricára, cu­korrépára vonatkozik. Az alap tehát kétszeresen is adott volt a vígasságra a hat­vani Kossuth Tsz-ben. Mert jó poharat üríteni egy új munka megkezdése előtt is — s ezt nem lehet a medve bőrére való ivásnak nevezni. Különösen akkor nem, ha a Kossuth Tsz- hez hasonló, egy éve megnöve­kedett közösség, tudja magá­ról, hogy mindig nagyobb eredményekre képes, s ehhez már most megteremtettek min­den lehetőséget is. (w) vékenységüket a Kossuth Tsz- beliek. Vegyük csupán a saját beruházásokkal kapcsolatosa­kat. Ez a 130 tagú kollektíva 467 000 forint értékű gazdasági épülettel gyarapította közös vagyonát saját erőből, már együttműködésének első évé­ben. Ebből az összegből nyolc­vankét férőhelyes, szerfás is­tállót. hatszáz férőhelyes csibe­nevelőt, hét vagonos kukorica- górét, egy Utos traktort, ve­tőgépet, gyűrűshengert, fűka­szát, kilenc előhasi üszőt és húsz kocasüldőt vásároltak. Vagy egy másik: a saját erő­ből történő beruházás példájá­ra túlteljesítették az állammal kötött szerződések kötelezett­ségeit is. mégpedig úgy, hogy sertésből és baromfiból lénye­gesen többet adták a tervezett­nél. Minden okuk meg volt tehát a Kossuth Tsz tagjainak arra, hogy csütörtök este, a zárszám­adási közgyűlés után, vidám hangulatban ünnepeljenek. A vacsora után ropta is a táncot öreg. fiatal, sűrűn ürítve po­harat a lezárt évben elért si­kerekre. A termelőszövetkezet veze­tői azonban már a jövő tervei­vel foglalkoztak beszélgetés közben, még ezen az ünnepi es­ten is. Szavaikból bizakodás csendült ki. Számítanak arra, Egy esztendővel ezelőtt ala­kult Hatvanban három kisebb közös gazdaságból, az Űj Élet­ből. a Haladásból, s a Kossuth - ból a nagyobb területtel, tag­létszámmal rendelkező, jelen­legi Kossuth Tsz. Három kis kollektíva alakított egy na­gyobbat, azzal a céllal, hogy még jobban, eredményesebben műveljék meg a rendelkezé­sükre álló földterületet, még többet adhassanak az állam­nak, s ezzel párhuzamosan több jusson mindegyiküknek a megélhetésre is. Eredményes volt az első kö­zösen végig dolgozott esztendő. Ez csütörtök délután, a hatvani Vasas Kultúrotthonban meg­tartott zárszámadási közgyűlé­sen bizonyosodott be végérvé­nyesen. A szövetkezet vezetői ugyanis itt adtak számot az 1960-ban végzett munkáról, s itt került sor a gyarapodást, fejlődést bizonyító, gazdasági adatok ismertetésére is. Ezek mindegyike az, hogy az elmúlt évre tervezett negyven­egy forint helyett negyvenhá­rom forintot osztottak a tagok­nak egy-egy munkaegységre. Fontos tény ez már egymagá­ban is a tagok számára, de mégsem mutatja teljes egészé- ■ ben a közös gazdaság tevé­kenységét. Ám más adattal is bőségesen tudják igazolni jó te­A kétmázsás disznót Szarvas Sándor, a jó kolléga bontja, fejti a húsvétra való sonkát, Szecskó bácsi súlyozza, úgy látszik, elégedett a dologgal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents