Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

4 tí «UH A barátság jegyében Mezőtárkány termelőszö­vetkezeti községben csütörtö­kön este a Dózsa Tsz tagjai ün­nepelték egyéves közös munká­juk eredményeit. A hangulatos vacsorán a szövetkezet gazdái­val együtt szórakozott, táncolt három üzemi munkás is, az Új­pesti Duna Cipőgyár dolgozói... Ok patronálják a mezötárkányi szövetkezetei. De nemcsak a zárszámadásokra látogatnak el, havonta felkeresik a falut és sok nehézség megoldásában se­gítenek. Derekas munkát vé­geztek a tsz-szervezésben is, a kiszisták futballcipőket varr­tak a mezötárkányi fiatalok­nak... A mezőtárkányiak is több­ször voltak már a cipőgyár vendégei... Kapcsolatukat ez­után még közvetlenebbé akar­ják tenni. A munkás-paraszt barátság ápolásának e szép példája hasznos a falu felvi­rágzása érdekében és még sok értékes gyümölcsöt érlel mind annyiunk javára, (r) T/to/orüm^'s §t francia filmről A Képújság szerkesztőségének új telefonszámai: 12-57, 12-73 — TEGNAP DÉLELŐTT tartotta meg zárszámadási közgyűlését az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövet­kezet tagsága. A közgyűlésen a szövetkezet valamennyi tag­ja részt vett. — A TIT közgazdasági szak­osztálya január 30-án 15 órakor tartja aktívaülését a T1T- klubban, Egerben. — TEGNAP ESTE 6 órakor tartotta meg zárszámadási közgyűlését a recski Kékesi Gyopár Termelőszövetkezet. A közgyűlés színhelye a Bá­nyász Kultúrotthon volt. — A HAZAFIAS Népfront járási bizottsága mellett mű­ködő műszaki akcióbizottság január 30-án a községrendezési tervek előkészítéséhez nyújtan­dó segítséget tárgyalja meg. — AZ ELMÜLT GAZDA­SÁGI ÉVBEN 160 ezer forin­tot terveztek beruházni az adácsi Kossuth Termelőszö­vetkezet tagjai. Ezt a tervet azonban jóval túlteljesítették, mert a múlt évi beruházásuk értéke 482 ezer forintot tett kL Isíen után az első Az Isten után az első a „Nel­ly Hajadon” nevű holland ka­lózhajón (sok emberi és anyagi adósság terheli ezt a rozoga tákolmányt!) a kapitány, a hol­land, aki — amig jósorsa en­gedte — cinikus és erőszakos ötletek megvalósításával lopott, csalt, szerzett, élte a maga ten­geri-medve életét. Éppen Ham­burgba fut be ravaszul meg­szerzett kókuszdió szállítmá­nyával egy kegyetlen pillanat­ban: 150 zsidó útlevelet kap, hogy elmenekülhessen Német­országból. A film eseménye 1938-ban zajlik. A kapitány először — áruként felfogva a zsidók szállítását — alkuszik. A zsidókat azonban olyan bá­násmódban részesítik a német csizma megszállottjai, hogy a cinikus és erőszakos kapitány­ban felébred az ember: a náci megszállottság mártírjaival szemben a kegyetlen kor aljas­ságát megértéssel szeretné eny­híteni. A zsidók bizalmatlanok a megrendítően őszinte humá­num megnyilatkozásaival szem­ben. de teljesen megértik a ka­pitányt, amikor az alexandriai hatóságok előtt teljes erejével küzd az üldözöttek megmene­küléséért. Emlékezetes aho­gyan a holland konzult kezeli ez a faragatlanságában is nagy lelki finomsággal rendelkező egykori kalóz. Amerika sem fogadja be az üldözötteket, sehol nem tudja a partokat megközelíteni, mert a bizalmatlanság, mint a há­ború lelki ragályának egyik szörnyű kísérője, minden föl­det lezár. A biblia olvasása naivan istenhivővé teszi a ka­pitányt, formákban gondolko­dik, amikor a lényeget keresi, míg végül — az eszelősség ha­tárán, mindenkivel szemben és már önmagát is átkozva — eljut a mentő ötletig: elsül­lyeszti a hajót, hogy áldozatait ne kelljen visszavinnie Ham­burgba, a ragály országába, ahol bűn nélkül halálba külde­nek embereket és gyermekeket. Eseményben nem sok az, amit a filmdráma elmond. Jean de Hartog nevét fel kell jegyeznünk: ő írta a forgató- könyvet. Istenhite, az a mód­szer és ötletesség, ahogyan az egyszerű és cinikus kapitányt a biblia mondatai nyomán át­formálja előttünk nagyszerű humanistává, megrázó és hi­teles bírói alkotás. Szemünk rátapad a filmvászonra és döbbenten nézzük a tegnapi iszonyat megelevenedését a mai képernyőn. Louis . Daquin rendezte a filmet. Mindenben szolgálta a kitűnő író gondolatmenetét. Nem engedi lankadni egy pil­lanatra sem érdeklődésünket. A német rendőrlegény arcát, szenvtelenségét és kegyetlensé­gét egyszerűen és hitelesen mutatja be, pedig csak annyit tesz, hogy éles fényben sétál­ni viszi a hóhért és ellenha­tásként a szerencsétlen üldö­zöttek félárnyékos tömegét ve­títi. A lélek indulatait a ka­pitány és a rabbi jeleneteiben örökíti meg legtisztábban. Pierre Brasseur a kapitány. Ez a szakállas, nagytestű és a pénzért minden veszélyt vál­laló holland kalóz teljesértékű embex-ré válik, amikor a 150 zsidó nyomorúságát és két­ségbeesett sorsát a vállára ve­szi: nemcsak képletesen, ha­nem tettekben is. Istenkeresé­se, az égi jelek várása és a végső, kegyetlen megpróbál­tatások utáni diadal olyan pillanatokat hoz ezen az ar­con, amit csak a kor legna­gyobb színészeinél tapasztal­hatunk. Elborulásában és tü­körjelenetében szuggesztív ha­tású. Bosco, a holland hajó első tisztjét kezdettől emberibb ember társainál, de az író szándékából több lesz az átlag- vándornál. Mindenben segíti az embereket menteni igyekvő kapitányt, még akkor is, ami­kor már mindenki elveszti idegei felett az uralmat. Ez a film a gall szellem kitűnő al­kotása — humánumával és őszinteségével. Babefte háborúba megy Ez a film is a második vi­lágháború eseményeiből szüle­tett. Más oldalról és más esz­közökkel teszi mérlegre a né­met militarizmust a német gő­göt, de ugyanazzal a szenve­déllyel és gyűlölettel ábrázolja a Gestapót' és a szadizmust, mint a fentebb ismertetett filmdráma. A gall szellem ne­vetve és iróniával ötvözött eb­ben a kevertigényű és kevert- anyagú darabban ítéletet és humort, bölcsességet és naiv- ságot, könnyelműséget és el­szántságot. És mindezt Brigit­te Bardot-val a címszerepben, aki miatt a magyar közönség érthető érdeklődéssel várta a filmet. A film nemcsak kétórás szórakozás, bár néhol a rende­ző csak ilyen irányú célokat szolgál. Kezdetnek frivolként hat a „műintézet” menekülése; ballasztként lóg a mesén, hogy Babette egy angliai francia főhadiszállás üdvöskéje, aki azt tesz, és úgy, ahogyan és amit akar, de a felderítési vál­lalkozás kezdetével sok minden érdekessé válik: a kaland a francia földre érkezéssel, a nagyképűen udvarolni készü­lő Heinrich-hel, Schulz papá­val, a Gestapo párizsi főnöké­vel, von Ahrenberggel, a tá­bornokkal, akit el kell rabol­ni és Gerard szüleivel, bará­taival, akik hangszertokokban csempésznek fegyvert a nagy vállalkozáshoz. Kalandok és helyzetek sora bizonyítja, hogy a megfelelő ritmusban tálalt ötletek és jó párbeszédek ma­gas fokon tudják tartani ér­deklődésünket. De a film iga­zi ereje és hatása a kitűnő szí­nészekben rejlik. Brigitte Bardot — annyi elő­zetes és szakmai beharangozás után — először látjuk hazai mozikban. Nem vetkezett és ezt senki nem is kívánhatta ebben a filmben. Amolyan ha­di üdvöskét csináltak belőle a darab szerzői: ez a szeksze- piles Bardot-váróknak sovány vigasz, de a komolyabb érdek­lődőknek nyereség. Amikor a francia szellemesség és közvet­lenség közvetítője, minden mondata talál. Gerard rokonszenves fiatal­ember, méltó párja Babette- nek. A tábornokot Hannes Messemer alakítja. Az angol Fitzpatrick ezredes rokonszenves alakját és raffi- nált szórakozottságát elhisz- szük. Francis Blanche Schulz pa­pája, Gestapo-fonöke nagysze­rű alakítás, a Heinrich felpo- fozásától a szadizmus hiteles megjátszásáig minden jelenet­ben. Féktelen mániái, korlá­toltsága és elvetemültsége még akkor is nyilvánvaló, amikor jámboran igyekszik mosolyog­ni. Christian-J ague rendezése ötletes és a sokféle anyagból, és sokféle jellemet mozgató játékból szórakozást is és ta­nulságot igyekszik nyújtani a nézőnek. Farkas András 1961. JANUAR 39., VASARNAP: ADEL 95 éve, 1866. január 29-én született ROMAIN ROLLAND francia író. Az I. világháború alatt híressé vált Clerambault című háborúellenee regénye, majd életrajzi regényei Michelangelo, Tolsztoj, Beetho­ven.) Július 14-e című drámája az első színműve, amelynek hőse a tömeg. Főműve a 10 kötetes Jean Christophe, egy muzsikus lángész élete. Az Elvarázsolt lélek című műve egy modem lélek útját mondja el a kommunizmusig. Hol­land, akit 1916-ban Nobei-díjjal tüntettek ki. a béke és a népek közti barátság harcosa volt. ROMAIN ROLLAND 85 éve, 1876-ban e napon halt meg DEÁK FERENC, a múlt század tör­ténetének egyik kiemelkedő alakja. Mint Zala megye képviselője, már 25 éves korától tagja volt az országgyűlés liberális ellenzéké­nek, de 1848-ban elítélte a fegyveres szabadságharc eszméjét és visszavonult a politikai életből. A szabadságharc bukása után a Fel­irati Párt élén az uralkodóval való megegyezést kereste. Nagy szerepe volt az 1867-es ún. Kiegyezés-ben. Deák Ferenc politikai tevékenysége a liberális köznemesség érdekeinek szolgálatát jelen­tette és nem vált a polgári haladás és a nemzeti függetlenség ügyé­nek képviselőjévé. 80 éve, 1881-ben e napon született PÁSZTOR JÁNOS szobrász­művész. Alkotásaira a realisztikus felfogás jellemző. Néhány szobra: Vízhordó lány, Búcsúzkodás. Budapestet díszíti II. Rákóczi Ferenc és Tompa Mihály szobra. Megoámolták a szerelmet Salerno dél-olasz faluban három hu­ligán került « bí­róság elé azzal a váddal, hogy „adót vetettek ki’’ a fa- lujukbeli lányok „idegen” udvar­lóira. A jól jövedelme­ző zsarolási manő­ver néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor a huligá­nok rájöttek, hogy a hétezer lakosú San Valentino To- rio falucska lá­nyainak rendkívü­li szépségét hasz- nothajtóan lehet kamatoztatni. Va­lahányszor a szom­széd falvakból ud­varolt valaki hely­beli lánynak, meg kellett fizetnie „az adót” a banda tag­jainak. A maffiá­nak az vetett vé­get, hogy az egyik udvarló, Vencenzo Esposito nem volt hajlandó „eleget tenni fizetési köte­lezettséginek” és ezért agyonlőtték. EGRI VÖRÖS CSILLAG 28— 30: Babette háborúba megy EGRI BRÖDY 29— 30: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 29- én: Az alvarázsolt herceg 30- án: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 29- én: Sziklák és emberek 30- án: Szigetlakők HATVANI VÖRÖS CSILLAG 29—30: Ballada a katonáról HATVANI KOSSUTH 29—30: Hivatlan látogatók HEVES 29- én: Megfelelő ember 30- án: Nincs előadás FÜZESABONY 29—30: Rovere tábornok PÉTERVÁSARA 29-én: Borús reggel 80-án: Nincs előadás HOMATU JÓZSEF '- .......................................... C * * 4 * «,:##*% • • • • * , « * • • • • ••♦•••••••••••••••»••••• •••••♦••• .* • • • • • ••• • » jmr «»»*>«»« nüGtírTV (25) Az elnyűtt öltözetű Borsiczky Matejka pallér irataival elin­dult Budapestre. A hosszú és viszontagságos utazás alatt az a remény táplálta, hogy a papa ezúttal is kitalál majd valami okosat. De a fővárosban fájdalmas meglepetés érte Borsiczkyt. A zugügyvéd ugyanis Budapest ostroma idején elpatkolt. Bor­siczky nem akart mutatkozni a házbeli ismerősök körében, e- 7ért csak kerülő úton tudta meg, hogy apja egy téli reggelen el­indult élelmet szerezni, várat­lan aknatüzbe került, s ott lel­te halálát, Borsiczky Albert úgy érezte, mintha lába alól kiszaladt vol­na a föld. Kölyökkora óta hoz­zá volt szokva, hogy a papa gondolkozzék helyette. Most, hogy elvesztette, tétován és te­hetetlenül állt meg az élet for­gatagában. Fogalma sem volt, mihez kezdjen. De aztán az éh­kopp cselekvésre serkentette. Megkereste néhány régi cimbo­ráját. Ezek valamennyien meg­játszották a nyilasoktól üldö­zést szenvedett hazafiakat, né- joelyikuk a Kisgazdapártba ágált, mások íeketéztek és re­mekül halászhatott a zavaros­ban. Borsiczky könnyen párt­fogókra akadt a cimborák kö­rében. Ez az aranyifjúság úgy ítélte meg a politikai helyzetet, hogy az ..interregnum” nem tarthat sokáig. Addig is igyekezzék mindenki helyet kaparni ma­gának. Azt egyöntetűen hülye­ségnek tartották, hogy Borsicz­ky álnéven éljen, csak azért, mert tiszt volt a régi hadsereg­ben. Mi értelme volna ennek, amikor az új hadseregben is igen sok volt tiszttársuk szol­gál? Azt persze nem sejtették, hogy Borsiczky éppen áldoza­tának irataival őgyeleg. Annál inkább izgatta ez Borsiczkyt magát. Égették a zsebét ezek az iratok. A pallér olykor meg­jelent álmában. Borsiczky tor­kát rémület szorongatta és csu­romvizesen ugrott ki az ágy­ból. De megkönnyebült, amint egy szép napon visszavedlett Borsiczky Alberttá A cimborák beléptették a Kisgazdapártba. Egyúttal be­ajánlották a Pénzintézeti Köz­ponthoz tisztviselőnek. De Bor­siczky esztendeje itt hamar ki­telt. Elsikkasztott egy jelenték­telen összeget, ezért kirúgták, de nem jelentették fel, s még örült is, hogy olcsón megúszta. Régi pajtásai hasonló „stiklik- kel” próbálkoztak, s jó néhá- nyan ugyanolyan sorsra jutot­tak, mint ő. Aztán gondoltak egyet és kitanulták a sofőr mesterséget. Borsiczky is erre adta magat. A tanfolyam után beállt egy fővárosi autófuvaro­zó vállalathoz. Tehergépkocsira került. Nem esett nehezére a munka, mert ebben a szakmában romanti­kus hajlamai is kielégültek egy kissé. Csak azzal a gondolattal barátkozott nehezen, hogy ő, Borsiczky Albert, a hajdani társaság kedvence, a pompás és elbűvölő modoráról híres aranyifjú, most nyakig olajo­sán, foltos munkaruhában ke­resi a kenyerét, kénytelen „haverkodni” olyan fickókkal, akikbe hajdan a „lábát sem tö­rölte volna.” Származása nem maradt titokban, és néhány szabadszájú szaktársa csúfon- dároskodott is vele. De mert a kocsmában gáláns volt, a nagy­száj úak örömest mellé szegőd­tek és Borsiczkyt az a megtisz­teltetés érte, hogy „bevették a brancsba”. Ez a viszonyokhoz képest még előnyökkel is járt. Ami mesterségbeli szereplését illeti, nem bizonyult rossz gép­kocsivezetőnek, főnökei elége­dettek voltak vele. Persze, Borsiczky soha, egy pillanatra sem mondott le ál­mairól. Meg volt győződve, ar­ról, hogy ha még oly hosszúra is nyúlik az új rendszer élet­tartama, nem tarthat örökké. Eljön a nap, amikor ismét helyreáll a „normális rend” ... Hogy, s mint? Ezt nem lehet tudni. Valószínűnek vélte, hogy a „művelt Nyugat” beavatko­zása révén, a „nemzeti érzésű elemek” segítségével, akiknek tömörüléséről gyakran tájékoz­tatták hasonszőrű társai. Bor­siczky a maga részéről nem kí­vánt tevékenyen részt venni ebben a „tömörülésben”. Vigye vásárra a borét, aki akarja. Szerinte a megszabadulás kilá­tásai amúgyis könnyű fordula­tot ígérnek, nem is lesz az hol­mi hosszú háború, hanem csal; az „oroszok lerohanása” és ők, a „nemzeti elemek”, egyszer csak arra ébrednek majd, hogy vége a proletárdiktatúrának. És majd akkor... Akkor ő megint felölti fényes egyenruháját, ö lesz a „sokat szenvedett hazafi” az üldözött burzsuj-ivadék, akit átölel majd a világ részvéte. De neki egyéb dolga lesz, mint a szen­velgés. Megkeresi a halott pal­lér aranyát, ha addig él is. Lé­lekben, gondolatban száz rej­tekhely felfedezését élte végig, ilyenkor borzongott a gyönyö­rű izgalomtól. Ez az álomkép kísértette Borsiczkyt most is, amikor Gyömrőivel iddogált a telep büféjében. Nem is hallotta, mit fecseg Gyömrői, csak akkor rezzent össze, amikor az óriás felállt és kezet nyújtott neki. ö maga is felkerekedett, s elin- dnlt hazafelé. Kőbányán lakott, egy meg­lehetősen takaros albérleti szo­bában. Háziasszonya megbe­csülte, mert rendesen fizetett és mert az előző albérlőkben túlságosan sokat csalódott. Anyáskodott fölötte és Bor­siczky szívesen tűrte a házi­asszony gondoskodását. Amióta meghalt az apja, borzasztó gyá­rit uaorat Egerben este íél 8 órakor: SZENT JOHANNA BeJcölcén este 7 órakor: DULSZKA ASSZONY ERKÖLCSB moltalannak érezte magát. A háziasszony ezen az estén résztelt májjal várta. Borsiczky imádta a résztelt májat és ha a háziasszony májhoz jutott, mindig számított albérlőjére is. Miközben Borsiczky vacsorá­zott, az idős asszony furcsa tör­ténettel traktálta: — Képzelje, lelkem, mit me­sélt az öcsém, éppen most ment el, mielőtt ma­ga hazajött volna. A Szer­számáru gyár­ban dolgozik. Felvettek a gyárba egy fér­fit, aki nemrég jött haza hadi­fogságból. Ez az ember, el­vesztette az emlékező te­hetségét. Gon­dolja el, vala­ki azt sem tud­ja, kicsoda. Úgy hívják, hogy Szeren­csés János. — Akkor hát mégiscsak tud­ják, kicsoda — dörmögte Bor­siczky. — Nem, más lehet annak az igazi neve, ezt a hadifogolytá­borban kapta, hogy nyilván lehessen tartani. Most, azt mondják, próbálja megkeresni a családját, ha ugyan van neki, mert ez sem biztos. A hirdetések közt, hát­ha valaki felismeri? Itt van ni. •(Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents