Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-27 / 23. szám

1961. január 27., péntek NBPDJ8AO s Lelepleződnek a társadalmi tulajdon megkárosítói A társadalmi tulajdon vé­delme egyre javul. Nemcsak az ellenőrzésre hivatott szer­vek és a hatóságok, hanem a dolgozók is komoly gondot fordítanak a társadalmi tulaj­dont dézsmáló cselekmények felfedésére, megakadályozásá­ra, leleplezésére. Erről a kérdésről beszélge­tünk dr. Mórász Miklóssal, a gyöngyösi járási ügyészség ve­zetőjével. Hosszú évek óta áll a gyöngyösi ügyészség élén, s ezért jól ismeri a környék és a járás bűnözési helyzetét. El­mondja, hogy a korábbi évek­ben inkább a kereskedelem területén kellett szívós küzdel­met folytatni a társadalmi tu­lajdon károsítói, herdálói el­len, míg az utóbbi időben né­hány olyan komoly bűncselek­ményt és visszaélést is lelep­lezett az egyre javuló ellenőr­zés, amelyek a korábbi, laza vállalati ellenőrzés miatt nem tárulhatott volna fel. ★ A gyöngyösi járásbíróság éppen a napokban tárgyalta a Heves—Nógrád megyei Ma­lomipari Vállalatnál keletkezett bűnügyet. Az ügynek két vád­lottja van és csaknem hatvan tanú nyilatkozott a bíróság előtt a lefolyt Cselekmények­ről. A vállalatnál tizenhét ma­lom működik. Ezek javítási munkáit a központi telepen le­vő szerelőműhelyben végzik. Havonta több mint harminc­ezer forint munkabért fizetnek ki ennél a részlegnél, amely 1955 óta önálló egységként működik. Az adminisztratív munkát ennél a szerelőmű­helynél O. J. végezte: számfej­tette a béreket, lehívta az ösz- szegeket a központtól, a mun­kabérösszegeket is felvette és alkalmasint ki is fizette a dol­gozóknak. O. J. tevékenységét P. I. ellenőrizte és a két ember megbízhatóságán múlott, hogy a dolgok rendben menjenek. Az önállóság negyedik évé­ben, 1958 tavaszán O. J. és P. I. közösen elhatározták, hogy az ellenőrzés eddigi lazaságát a maguk javára kihasználják. Ezért a bérjegyzékre felvettek olyan neveket is, amelyek a vállalat törzskönyvében nem szerepeltek, olyanokat is fel­vettek a bérjegyzékre, akik éppen táppénzes betegek vol­tak és azt a harmadik formát is használták nem egy alka­lommal, hogy a ténylegesen dolgozó alkalmazottak bérét pár száz forinttal havonta (mi­kor hogy esett!) megtoldották. A bérszámfejtést mindig O. J. végezte és P. I. ellenőrizte. A már ismertetett eseteken kívül még a vidéken dolgozó szak­emberek bérjegyzékét is a ma­guk hasznára módosították. Az is előfordult, hogy egy-egy „hamis” névre 1000 forintig terjedő összegeket számfejtett O. J. és P. 1. úgy „ellenőrizte” a számfejtést, hogy a meg­emelt összegek kifizetésre is kerülhettek. Ez az Intellektuális bűnözés a két emberből álló bűnszö­vetkezetnek 116 751,50 forin­tot „eredményezett”. Elgondolkoztató, hogy mind­két ember rendezett anyagi Viszonyok között élt, olyan természetű gondjaik, hogy na­gyobb családot kellett volna fenntartani, vagy súlyos bete­get kellett volna ápoltatni, fel sem merültek. Mint mondani szokták, nagy lábon éltek, mu­latni jártak és a sikkasztott pénzt felélték. A megerősödött vállalati el­lenőrzés leplezte le üzelmei- ket. Jellemző, hogy 1958 ta­vaszától 1960. július 1-ig ga­rázdálkodhatott a két alkal­mazott az állam vagyonában. Ha a belső ellenőrzés időben és megfelelő körültekintéssel dolgozott volna, ilyen károk a társadamf tulajdont nem ér­hették volna. Az igazgató, a főkönyvelő, s a revíziós cso­port elgondolkozhatik ezen. Vajon ők nem felelősek-e mindezért? ★ Más körülmények között, de ugyancsak jelentős eset a Tarnaőrsi Vegyes Ktsz-nél tör­tént eset is. Itt hárman fogtak össze, hogy nem éppen megve­tendő összegű havi jövedel­müket „kikerekítsék”. Az ad­minisztrációban egyedül egy­valaki bűncselekményt elkö­vetni nem tud, mert az okirat kiállítása egymagában nem elég, azt ellenőrizni, esetleg véleményezni, utalványozni kell. Ennél az esetnél — mint ahogyan az eddig lefolyt nyo­mozati eljárás megállapította hamis számlákat, hamis elis- mervényeket állítottak ki, a bérszámfejtésnél is akadtak másítások, a személygépkocsi használati díjánál is felfelé kerekítettek, útíszámláknál is sorozatban számoltak el többet a jogosnál és az eredmény: tízezer forint feletti jogtalan haszon — csalárd úton — a közösség terhére. Az ellenőrzés a hamis szám­lákat átengedte — megegyezés alapján. A bűncselekmény el­követői nem voltak rászorulva az így keresett összegre. Nem is családjukra, vagy valami el­fogadható célra fordították az összeget, hanem dorbézolásra, italozásra. Itt a bűnszövetkezet azért nem dolgozhatott tovább és nagyobb „sikerrel”, mert az ellenőrzés közbelépett. A bíró­ság bizonyára kellő eréllyel büntet majd ítéletében. ★ Az építőipar egynémely helyszíni adottságát használta ki R. J„ hogy a maga javára előnyöket szerezzen. Egy évben száznál több munkahe­lye is akad a vállalatnak és az anyagot sokfelé kell mozgatnia. Nem egy helyen az anyagokat mostoha körülmények között kell tárolni. A hevesi járás községeiben jó, ha az őszi és téli hónapokban, a tengelyig érő sárban a nagytömegű épí­tőanyagot be tudják fuvarozni az építkezés színhelyére. Szak­szerű tárolásról sok helyen említés sem történhetik. Ezt a helyzetet jól ismerve és a le­hetőségeket felismerve nyúlt a társadalmi tulajdonhoz R. J., aki rendelkezési joggal felru­házott alkalmazottja volt a vállalatnak. Ide diszponált anyagot, oda küldött ajtót-ab- lakot, ezt, azt — és a diszpo­nált anyagok nem mindig oda érkeztek meg, ahová azokat a terv és a szükség kívánta. Egyévi börtönbüntetést ka­pott felfüggesztéssel, figye- lembevéve az esetek körülmé­nyeit. A bűncselekményeket itt a vállalati ellenőrzés fedte fel. ★ A társadalmi tulajdon ellen vétők a vállalati keretben, a legtöbb esetnél az okiratok meghamisításával, a rendelke­zések kijátszásával nyúlhatnak a nép vagyonához. Ezért szük­séges a következtetést levonni: a társadalmi tulajdon védelme fokozott ellenőrzést kíván a vállalaton belül. Nem kisebb azonban azok felelőssége sem, akik a vállalat életét felülről ellenőrzik, mert a laza, felüle­tes ellenőrzés, a kézrejátszás csábítása bűnszövetkezetté tö­mörítőét három-négy embert, akik önmagukról és családjuk­ról megfeledkezve, alantos Cél­ra felhasználandó haszon miatt (dorbézolás, ital, nő, kártya, stb.) odadobják egzisztenciáju­kat és becsületüket a bűnözés­nek és jelentős károkat okoz­nak a nép vagyonában, (f. a.) Nem kell hoxxá kommentár A megyében több nagyüzem vezetősége hozott olyan hatá­rozatot — a munkásokkal egyetértésben —, hogy záros határidőn belül mindenki el­végzi az általános iskolát, ilyen élenjáró példa a Mátra- vidéki Erőmű, ahol már ebben az esztendőben mindenkinek meglesz az általános iskolai végzettsége. De ahol még nem született ilyen határozat, ott is egyre többen jelentkeznek alsó-, közép- és felsőfokú ok­tatásra, s a jelentkezők foglal­kozását tekintve láthatjuk, hogy megnőtt a fizikai dolgo­zók jelentkezési arányszáma. A megye üzemeiben az I960 —61-es oktatási évre 1353 dol­gozó jelentkezett az általános iskola esti tagozatára. Három­száztizenegyen tanulnak a dol­gozók gimnáziumában, míg technikumba 811, egyetemre és főiskolára pedig 288 dolgozó jelentkezett. Ezek a számok önmaguk he­lyett beszélnek, nem kell hoz­zá kommentár, nem kell ma­gyarázni azt, hogy mit jelent a munkavégzés, a munkaszer­vezés terén ez a tanuló sereg, akik szakmai tudásukat a ma­gasabb általános műveltség megszerzésével még jobban tudják hasznosítani a jobb termelés, a magasabb életszín­vonal érdekében. Jackie Keneddy a divatszalonok példaképe Az amerikai divat alaphang­ját újabban Jackie Kennedy- nek, az ország „első hölgyé­nek” öltözködési stílusa adja meg. Az amerikai áruházak­ban „Jackie Kennedy-külsőt” kölcsönző divatkreációk jelen­nek meg. A szakértők ugyan megállapították, hogy habár Kennedy asszony ruhái egy­szerűek, kitűnő a szabásuk és a kidolgozásuk és erre a kon­fekciógyártás nemigen nyújt lehetőséget. — A legújabb divat a „Jackie” hajviselet. „Jackie” fürdőruhák és reti- kiilök jelentek meg az üzletek­ben. Az egyik New York-i cég Kennedy asszony fényképe alapján futószalagon „Jackie”- babákat gyártott. A babák iránt igen nagy a kereslet. A cég tulajdonosa elmondotta, hogy már a választási hadjá­rat idején elkezdték a bábuk gyártását és így igen nagy ér­dekük fűződött ahhoz, hogy Kennedy kerüljön ki győzte­sen a választásokból. eredményekről és a jövő feladatairól tárgyalt a XII-es akna pártértekeslete Termelési A vasárnap délelőtt folya­mán értekezletre jöttek össze a XII-es akna kommunistái, hogy megbeszéljék az elmúlt időszak termelési eredménye­it. Az értekezletre meghívták a pártonkívüli műszaki vezető­ket is. Első napirendi pontként K e r t a i József elvtárs, a XII- es akna üzemvezetője számolt be az üzem jelenlegi helyzeté­ről. — A múlt év eredményei biztosítják, hogy az ötéves tervidőszak folyamán a XII-es akna bányászai, régi jó hír­nevükhöz híven, nem lesznek adósai az országnak. 1960-ban a 292 000 tonna tervezettel szemben 331000 tonna szenet termeltünk. Igaz, hogy decem­berben a 250 felvett új dolgo­zóra eső operatív tervet telje­síteni nem tudtuk ez homályo- sított ugyan az eredményün­kön, de döntően befolyásolni nem tudta. Kalóriatervün- ket, sajnos, csupán 99,3 száza­lékra tudtuk teljesíteni, de ez nem teljes egészében a mi munkákon múlott, mert az utóbbi időben feltárt új telepek már más kalóriaértékkel bír­nak. Elővájási tervét is túltel­jesítette az üzem, mert a bri­gádok az elmúlt év folyamán több mint 6300 folyóméter vá­gatot hajtottak ki. A szép ter­melési eredmények mellett meg kell említenünk a nem ki­elégítő • fejtési sebességet, amely az 1,47 méteres napon­kénti előrehaladással messze elmarad a tröszti átlagtól. Ha az elénk tűzött magasabb kö­vetelményeket teljesíteni akar­juk, akkor ehhez elengedhetet­lenül szükséges a frontok se­bességének a növelése, mert ez jelentené a termelékenység fej­lődését. A megtakarítás terén is jelentősek az eredmények. Az 1 332 000 forinttal szemben, több mint kétmillió forintot ta­karítottunk meg. A továbbiakban az üzem munkaterületeinek értékelésé­re tért át Kertai elvtárs. Em­lítette, hogy az északi szénme­zőben lappangó, a múlt ősz fo­lyamán legalizált tűz nagyban befolyások' a munkahelyek telepítését, mert többször kel­lett gyorsan visszavonulni a déli szénmező frontjaira, hogy a folyamatos termelés biztosít­va legyen. Ilyen esetekben a dolgozók fegyelmezetten áll - tak át az új munkahelyekre, pedig sok esetben anyagilag is érintette őket a változás. Ezért dicsérte a frontfejtésen dolgo­zók munkáját, akik igazi pro­letárszellemről tettek tanúsá­got a nehéz hónapokban, és vi­selkedésük a kollektív szellem kialakulását tükrözte vissza. Az elővájási csapatok munká­ját értékelve, már nem han­goztatott ilyen dicsérő szava­kat Kertai elvtárs, mert nem kielégítő munkájuk többször zavart okozott a folyamatos termelésben. Példaként említette a 39/a. és 45—46-os front vágatain dolgozó csapato­kat, akiknek munkája nem volt kielégítő. A fenntartási munkák igen komoly szerepet játszanak a bánya életében. A megroppant ácsolatok gyors kicserélése sokszor több órás, vagy több napos üzemzavartól mentesíti a termelést. Ezen munkák, Kertai elvtárs értéke­lése szerint, közepes színvona­lon mozogtak az elmúlt év fo­lyamán, egy-két munkahelyet kivéve, ahol a csapatok igen jó munkaszellemről tettek tanú­ságot. A hibákat tradicionális okok­ban kereshetnénk, mert keve­sebb fizikai erőt igénybevevő munkát általában lebecsülik a frontokon és elővájásokon dol­gozó vájárok, még egyes mű­szakiak is. A másik ok pedig, amely süllyeszti az elővájási munkák színvonalát, hogy a régi, öreg, igen nagy gyakor­lati tapasztalattal bíró vájárok egy része már nyugdíjba ment, vagy csökkent munka- képességénél fogva gépkezelői munkát vállalt, az utánpótlás­ról pedig csak gyengén gon­doskodtak az illetékesek. A műszaki középkáderekre vár a feladat, hogy szakmailag ne­veljék a fiatal fenntartó vájá­rokat, és ezáltal / emeljék a nagyfontosságai bíró munka színvonalát, amely nélkül nem létezhet a bányászat. Általában dicsérő szóval em­lékezett meg a fatelep, a szén­kezelés és a gépműhely mun­kájáról is, habár a szénkeze­lésnél némileg kifogásolható, hogy az ott dolgozók a társa­dalmi megmozdulásokból nem veszik ki kellőképpen a ré­szüket. A hiba abban keresen­dő, hogy ezen üzemrészben a pártcsoport csupán az utóbbi időben alakulhatott meg, így reméljük, hogy a jövőben munkájuk az itt dolgozók ne­velésében mutatkozik meg. Az üzem életének általános ismertetése után Varga János elvtárs, főmérnök az előttünk álló idők műszaki feladatairól tájékoztatta az értekezleten részt vevő kommunistákat. — Fokozzuk a termelés biz­tonságát azáltal, hogy tekinté­lyes vágathosszon építünk be korszerű biztosítást. Több kis kapacitású szalaghevedert cse­rélünk át ezres szalagra. Foly­tatjuk az északi I-es gerinc vágatainak kihajtását. A fon­tos fenntartási és elővájási munkák menetének biztosítá­sára mintegy 60 fővel kíván­juk csökkenteni a fronton dol­gozók létszámát. Ehhez azon­ban szükséges, hogy a front előrehaladási sebességét a pajzsfronton két méterre, a 43—44-es fronton 1,7 méterre növeljük 24 óránként. Az F— 4-es gyorsvágathajtó brigádok­ra is igen nagy feladat hárul, mert napi 12 méteres előreha­ladást kell elérniük, hogy az üzem feltárási tervét zökkenő- mentesen teljesítsék. Tegye­nek reális felajánlásokat a brigádok, szüntessék meg a múlt év utolsó időszakában fellépő visszaesést, és tartsák be a pontos technológiai fe­gyelmet! A hozzászólásokban értékes javaslatok és felajánlások szü­lettek. Lőrinc Béla frontmes­ter a pajzsfront három brigád­jának nevében a tröszt átlagos 2,2 méteres 24 óránkénti elő­rehaladással szemben 2,25 mé­tert vállalt Ehhez kérte az üzemvezetőség segítségét, mégpedig olyan szempontból, hogy a front levegőjét maga­sabb teljesítményű ventillátor­ral javítsák meg. Lássák el a frontot villamos fúrógépekkel, amely kiküszöbölné a hosz- szabb és fáradságos kézifúrást Oláh Ferenc, Farkas Béla és Dudás István főaknászok a balesetek csökkentése érdeké­ben hívták ki egymást nemes versengésre. Oláh Sándor, a frontbrigádja nevében 1,7 mé­teres naponkénti előrehaladást vállalt ha az illetékesek biz­tosítják a szállítószalagok fo­lyamatos menetét A második napirendi pont­ként Miskei László elvtárs, az üzem párttitkára röviden fog­lalkozott az üzemnél folyó po­litikai oktatás helyzetével. Hangoztatta, hogy az elmúlt hetek némi lazaságot hoztak az oktatási fegyelembe. Ez an­nak tudható be, hogy a politi­kai oktatás több esetben el­maradt a város mezőgazdasá­gának szocialista átszervezé­sével kapcsolatos teendők mi­att. Felhívta a kommunisták figyelmét a politikai képzés fontosságára, amely egyben kötelessége is minden párttag­nak a szervezeti szabályzat értelmében. Tolmácsolta a bá­nyászagitátoroknak a városi pártbizottság elismerését, akik dicséretes, jó nevelőmunká­jukkal hozzájárultak az át­szervezés gyors sikeréhez. Laczik János Zárszámadás egy sikeres év után (Folytatás az 1. oldalról) Nagy József II. állattenyésztő, akinek a legtöbb munkaegysé­ge volt az elmúlt évben a Pe­tőfi Tsz-ben. (Foto: Kiss Béla) Ax első sxothoxváro* Moszkva környékén az idén megkezdik a Szovjetunió első szovhozvárosának építését. A modem városépítészet előírásai alapján tervezett városban a „Zarja kommunyizma” állami gazdaság munkásai és alkalma­zottai laknak majd. A szovhoz földjei több mint 21 000 hektárnyi területet fog­lal ei. Állattenyésztő telepein 10 000 szarvasmarhát fognak tenyészteni. A gazdasági épületeket szé­les kertsáv mögött helyezik eL — AZ IDÉN TOVÁBB nö­velik a járóbetegek ellátására fordított összeget. A megyei tanács a járóbetegek ellátásá­ra a tavalyi 18 millió fo­rinttal szemben az idén közel 22 millió forintot tervezett be. A vacsora után megkezdődött a tánc. Volt oka mindenkinek a vigasságra. A tánc rövid szünetében Bí­ró József elv­társ, a megyei pártbizottság titkára, a ter­melőszövetke­zet egyik tag­jával beszélge­tett.

Next

/
Thumbnails
Contents