Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-27 / 23. szám

4

NÉPŰJSAG

1961. január 27., péntek

Gyerek a moziban...

Pereg a híradó ... A belga munkások sztrájkjának egy-egy eseményét mutatja a képsor ... A mellettem ülő kisfiú megszólal:

— Anyuuu . . . miért törték be a bácsik az autóbusz ablakát? . . .

Szólni akarok, hogy „az villamos volt, kisfiam”, de az anya megelőz:

— Azért, mert nincs munkájuk, nincs kenyerük ezeknek a bácsiknak . ..

A gyerek elhallgat. De nem sokáig. Amikor Miskei, Rózsinál tett látogatása után, felül a motorjára, újra megszólal:

— Miért megy el a bácsi? . . .

— Mert... hm ... dolgozni kell mennie ..,

Néhány perc múlva ismét:

— Anyuuuu ... ki kell menni. Anyut, persze, érdekli most már,

hogy mi következik a filmben, csi- títgatja a kisfiút, addig, míg végül, pont a legizgalmasabb jelenetnél, kezdik el zörgetni a székeket, s nem hallani a szöveget. Ehelyett magamban mór gok, több társammal együtt, s joggal, így:

— Nem lehetne már valami rendszabályt találni a kisgyermekek mozilátogatásával kapcsolatban, a többség érdekében? ... (w)

— A MAKLÁRI Béke, és Rákóczi termelőszövetkezetekben az idén egy-egy 120 férőhelyes sertéshizlaldát építenek, összesen 162 000 forint állami támogatás mellett.

— AZ APCl Fémtermia Vállalat a boldogi Béke Termelőszövetkezetet patronálja, rendszeresen politikai és anyagi segítséget nyújt a szövetkezet tagságának. A munkások és a parasztok között testvéri, baráti viszony alakult ki. A tegnap megtartott ünnepi zárszámadáson részt vett a Fémtermia Vállalat három képviselője is.

— 1960-BAN, az üzemi szak- , szervezeti tanfolyamokon

1208 TIT-előadás hangzott el, amelyeket 75 857 dolgozó hallgatott meg.

— A HATVANI vasútállomás épületében belső karbantartási munkák folynak: a nem dohányzó váróterem falait újra lefestik. A munkálatokkal néhány napon belül végeznek.

— A HATVANI Művelődési Ház társalgójában a baromfitenyésztők tanfolyamán 27- én délelőtt 9 órakor dr. Be- zsilla Emőné előadása hangzik el „Baromfiólak építése” címmel.

— AZ ADÁCSI Kossuth Termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésén 1 578 125 forintot osztottak szét 162 szövetkezeti tag között. Az egy munkaegységre eső pénzérték 45 forint 78 fillért ért el.

— JANUÁR 27-ÉN, pénteken este 7 órakor „A véges és végtelen problémája” címen tart előadást az egri TIT- klubban Perge Imre főiskolai tanársegéd.

— TERMELŐSZÖVETKEZETEINK állatállományának növelését hathatós segítséggel támogatja államunk. Megyénkben például minden héten 800 süldőt küldenek a szövetkezetekbe, a süldőkihelyezési akció keretén belül.

— A JANUAR 1-ÉN egyesült poroszlói és füzesabonyi állami gazdaságok fiatalsága a közeliövőben rendezi meg első. közös, műsoros farsangi estjét.

— AZ EGRI IX. SZÁMÚ általános iskolában a helyes táplálkozásról tart előadást a TIT. amelyet filmvetítéssel kötnek egybe.

— SZOMBATON este Egerben nagy érdeklődés mellett tartotta meg előadását Farkas István zeneiskolai tanár. A Schubert, Schumann. Brahms, Mendessohn életét és műveit ismertető előadást magnetofon- és lemezbemutató tarkította.

Jelentkezzenek a károsultak

A rendőrség sorozatos csalásért őrizetbe vette Mitró Mihály, többszörösen büntetett előéletű szabósegédet. aki többek között Vácott, Szerencsen, Hevesen, Szikszón, Sajószentpéteren és Putnokon ruhakészítést vállalt. Az átvett anyagot és ruhát értékesítette, majd az így szerzett pénzt elköltötte. Az eddigi megállapítás szerint tizenegy személyt károsított meg ily módon és összesen 12 000 forint kárt okozott nekik.

A Budapesti Rendőrfőkapitányság kéri a károsultakat, hogy személyesen, vagy levélben jelentkezzenek a következő címen: Budapest, Vili. kér., Tolnai hajós utca 39., 1 emelet 13. szám. Telefon: 131- UO, 141 mellék. (MTI)

Giuseppe Verdi

H'

atvan esztendővel ezelőtt, 1901, január 27-én halt meg, 88 éves korában Giu seppe Verdi. Művészete az olasz nép legjobb hagyományaiból sarjadt, és a lehető legnagyobb csúcsra emelkedett. Joggal nevezhetjük őt a szabadság és szerelem dalosának. A szabadságé volt ő. amely nélkül értelmetlen az élet, egyben a szerelemé, amely nélkül üres lenne a muzsika.

Giuseppe Verdi 1813. október 10-én született a kicsiny Le Roncole falucskában, ahol apja kocsmáros volt. Itt kezdi első zenei tanulmányait, majd Bussetóban folytat komolyabb stúdiumokat. Ide tért vissza, amikor a híres milánói konzervatóriumba nem vették fel. Bussetóban nősült meg, Mar- gheria Barezzit vette feleségül. A boldog házasságból két gyermeke született, de egymásután meghalt mindkét gyermeke, majd felesége is. A tragédia után Verdi teljesen magára maradt. Tragédiáját fokozta az, hogy ilyen körülmények között kellett szerződését teljesítenie, és a súlyos csapások ellenére is megírta első vígoperáját, a „Pünkösdi királyság”- ot, amely azután — érthetően megbukott Milánóban, 1840. szeptemberében. Verdit nagyon megrázza ez a kudarc és elhatározza, hogy nem komponál többé. A jó barátok azonban visszaadták önbizalmát. Ezek között volt a híres énekesnő, Giuseppine Strepponi, akit később — 1859-ben — Verdi feleségül vett:

A sikertelen vígopeira után viszont sorra diadalt aratnak operái. A Nabucco, a Lombardok, az Attila, az Ernani, később A legnanói ütközet-tel egyszerre az olasz nép költője lesz. Ezekben a művekben az elnyomókat, az elnyomottakat, a zsarnokokat és a szabadsághősöket viszi színpadra. A nép magára ismer Verdi operáiban, a szabadsághimnuszokat sajátjának tekinti és együtt énekli az operai kórussal, s így az operabemutatók gyakran tüntetésbe mennek át. Verdi nevét ismerik már országszerte, összeforrt

(1813-1901)

a néppel, a hazával, a forradalommal.

Verdi a forradalom buká- ' sa után sem maradt tétlen, szíve együtt dobogott a néppel. Dallamai szinte népdalokként terjednek szerte Itá-. liában, a velencei gondolások közt éppúgy, mint Firenze piacain, vagy Róma és Milánó sikátoraiban, éltetve a szabadság reménysugarát.

Felfigyelt Verdi a társadalmi visszásságokra is. Az 1850-es években keletkezett művei bemutatják a társadalmi egyenlőtlenséget. A „Rigoletto” főhőse a feudális udvarok jellegzetes alakja: az udvari bohóc. Ö az egyetlen szókimondó, aki bátran gúnyolja gazdája és az előkelő társaság minden ostobaságát. Remekül ábrázolja Verdi Rigoletto kettősségét: a nevettető, gúnyos bohóc és az aggódó apa jellemét. Rigoletto tragédiájában az egész társadalom katasztrófájának árnyékát mutatja be. A „Traviata”- ban a polgári társadalom zül- löttségére irányítja a figyelmet. A „Trubadur”-ban a középkori feudalizmussal a népi erők szállnak szembe. Az ,.Á1- arcosbál”-ban a III. Gusztáv svéd király elleni merénylet elevenedik meg. A cenzúra letiltotta, a nép azonban kiharcolta az előadást, s az opera óriási sikert aratott: A „Don

Carlos”-ban az egyházi önkényt és a reakciót leplezte le.

Verdi művészetének csúcspontja három utolsó művében domborodik ki. A Szuezi csatorna megnyitására megrendelésre írja az „Aida”-t. Ez az opera mintegy figyelmeztetés az igazságtalan, imperialista háború ellen. Verdi rámutat arra, hogy a háború egyformán sújtja a győztes és a legyőzött népeket.

Shakespeare művei is nagy hatással voltak a zeneköltőre. Az „Othello”-ban Verdi életművét koronázta meg, és az európai zenedrámát ismét mozarti magasságokra emelte. A „Falstaff”-ban ragyogó derűvel búcsúzik az ifjúságtól, öregségtől, s ebben a művében az emberi életről, a boldogságról muzsikál. Mintha utolsó mozdulattal akarná megmutatni mindazt, ami az életben szép és az ifjúságban ragyogó:

I Of)! január 27-én halt

■i-stJl. meg Milánóban. Halálakor megmozdult egész Itália. A milánói temetőben 200 000 ember állt sorfalat. Verdi az olasz nép költőjeként indult, és az egész emberiség művészeként fejezte be életét. Bízott önmagában, hitt a népben, a harcban, a jövőben, hitt az emberben.

Könczöl Ferenc zeneiskolai tanár

EGRI VÖRÖS CSILLAG Babette háborúba megy EGRI BRÖDY A rejtjel

GYÖNGYÖSI PUSKIN Az elvarázsolt kastély GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szikláit és emberek HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ballada a katonáról HATVANI KOSSUTH Hivatlan látogatók HEVES

Megfelelő ember PÉTERVASARA Nincs előadás

FÜZESABONY Nincs előadás

m ti sorú:

Egerben este 7 órakor: SZENT JOHANNA (Vörösma rty-bérlet) Váraszón este 7 órakor:

Dulszka asszony erkölcse

Egy alagút építkezésénél történt szerencsétlenség körül bonyolódik a Sziklák és emberek című új csehszlovák film története, amelyet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház január 26-tól 29-ig mutat be,

•iiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitai^iiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiauidiiiiiiiiiiiiiuaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuBiiihiiiaiiiiii'-'auiiiiiiiiiiniiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiHiniiiiiiiiiiiiiw

1961. JANUÁR 27., PÉNTEK: LOTHAR

205 éve, 1756-ban e napon született WOLFGANG AMADEUS MOZART

osztrák zeneszerző, a zenetörténet egyik legnagyobb művésze. Már gyermekkorában híres zongora- és hegedűművész volt. Első nagy műve: Szöktetés a szerályból (1782); Mintegy 600 darabja mardt ránk; operái édes melódiáival nem a valóságot, hanem annak a művész ideáljaival vegyített mását viszik a színpadra: a szabadság és hu-» manizmus hősi pátoszát a Varázsfu- volá-ban, a vidámságot a Figaro lakodalmá-ban, éles társadalomkritikával vegyítve. Megemlítünk még néhány csodálatos művét: Don Juan, Cosi fan tutte és a befejezetlenül maradt Requiem. Mozart fiatalon, 35 éves korában halt meg.

Ma 3 éve miniszterelnök DR. MÜNNICH FERENC. — 1958. január 27-én a forradalmi munkás-paraszt kormány átszervezésével Kádár János elvtárs, az addigi miniszterelnök az MSZMP főtitkára lett.

60 éve, 1901-ben e napon halt meg GIUSEPPE VERDI olasz zeneszerző. Műveit, gyújtó dallamaival és hatalmas kórusaival a Garibaldikor forradalmi szelleme hatja át. Operái i>a is kedvelt műsorszámok: Rigoletto, Trubadúr, Traviata, Álarcosbál, Don Carlos, a Szuezi-csatorna megnyitására írt Aida. Két öregkori remeke az Othello és a Falstaff. Életrajzi regényét Frank Werfel Irta meg;

WOLFGANG AMADEUS MOZART

FILM:

Sziklák és emberek

HORVÁTH JÓZSEF:

» ♦ * i

iV.V.V.VÁV

mm&wfrr

(23)

Mint amikor villám hasít a koromfekete éjszakába, s utána tompa sötétség hull a min- denségbe, előbb riadtan káprá- zik a szem, majd tétován hunyorog megint, úgy hasított a fogolytábor lakóinak tudatába a gondolat:

— Hazamegyünk :..

Harminchárom hónapon át ezerszer megálmodták ujjongó álommal ezt az órát, aztán jött az ébredés, és az álmok sóvárgássá szelídültek. De most Kurganov alezredes, a tábor parancsnoka, tudtukra adta, hogy néhány nap múlva :..

Az első pillanatban felizzott minden idegszáluk. Ügy érezték a foglyok, mintha egy égi szekér a végtelenbe ragadná őket. De aztán lehuppantak földi hantokra, kétség és szorongás tolult a mellükbe.

Hazamegyünk. De mit tartogat a sors? Mit a megérkezés pillanata? Él-e, s vár-e az asz- szony, a menyasszony, a kedves? Mivé lett azóta az elárvult otthon? S mivé Magyarország, amelyet utoljára szörnyű sebekbe borultan láttak? Megannyi kétség.

Mit higgyenek el a hírekből, amelyek az otthoni változásokról szólnak? Benkő Antal, a tábor agitátora, csodálatos változásokról beszél. Azt mondja, Magyarország szabad ország. Űj rendszer van, demokrácia, vagyis népuralom. Mi is lehet az? Meg azt is, hogy megújho- dott az ország. A háborús romokat például máris eltakarították. Na hiszen, ha az csak úgy menne! Azt a sok romot,

a rengeteg kártételt, jó, ha tizenöt—húsz év alatt kiheveri Magyarország.

Azt is állítja Benkő, hogy nincsenek már grófi birtokok, meg botosispánok. Hát hová lettek? Elkergették őket, s a földeket kiosztották: Na hiszen! Abból a foglyok ugyan kimaradtak. Az asszonyok pedig alighanem erőtlenek voltak a nagy osztozkodásnál. Igaz, Benkő szerint a hadifoglyok részére mindenütt tartalékoltak földet, mert az ország, s a Magyar Kommunista Párt nem feledkezett ám el róluk. Most a Magyar Kommunista Párt irányítja otthon az ország szekerét. De hátha Benkő, aki kommunistának vallja magát, mindezt csak „hazabeszélés- ből” mondja? Hiszen ő maga is hadifogoly. Amit az otthoni viszonyokról tud, az agitátoriskoláról tudja, ott kapott felvilágosítást ezekről az állapotokról. Tehát nem: élő tanú. Hátha fele sem igaz annak, amit beszél? Nem azért, mintha személy szerint neki nem volna hitele, mert nagyon rendes, jóravaló munkásember ez a Benkő, a háború előtt a Budapesti Szerszámárugyárban dolgozott, rokonszenves és csillogó értelmű fickó, mindenki baját hordozó, mindig a gyengék mellé szegődő, s a mások igazságáért talpaló ember, de hátha ő sem tudja a valót? Ki tudhatja azt igazán?

Lám, az is, hogy néhány nap múlva hazaindulnak, milyen szép és reménytkeltő tudat, de hátha mégsem igaz? És ha Magyarországra jutnak is, nem

zárják-e az egész csapatot karanténba, mint az első világ- háborús foglyokkal csinálták? Benkő szerint a fogolyvonat Debrecenbe viszi őket, s onnét ki-ki szétszéledhet hazafelé, de hát Benkő sem volt ott Debrecenben, amikor kimondták az „oszoljt”, ki tudja?

De a kétségek és kósza gondolatok közepette is lázban égett az egész fogolytábor. Csak indulna már az a vonat...

Benkő Antal az ő szárnyaló, nagy örömét iparkodott megosztani kenyeres pajtásával. Szerencsés Jánossal. Különös szeretettel és barátsággal vette körül ezt a Szerencsést. Szerencsés néhány évvel idősebb nála, de kitűnően megértették egymást. Most is melegen átölelte:

— No, Janikám, hát hazamegyünk ..:

Szerencsés arcán árnyék suhant át, Benkő látta, hogy barátja még ezt az alig észrevehető mosolyt is csak a kedvéért erőlteti magára.

— Fel a fejjel, pajtás! — biztatta Szerencsést; — Hazamegyünk, ez a lényeg. Meglátod, milyen nagyszerű lesz otthon.

Az ötven év körüli férfi felsóhajtott:

— Te igen . Te hazamegy, testvér, de én? Nekem nincs „haza”;

Benkő gyöngéden átölelte:

— Hányszor mondtam már, hogy ahol az én otthonom, ott a tiéd is! Ezentúl együtt maradunk. Hazaérünk, bemegyünk a gyárba. Meglátod, hogy örülnek majd neked a cimborák. Nemrég államosították a mi gyárunkat is. Ügy bizony! Nem úgy megy, mint régen, amikor csak robotolt az ember, de semmi köze sem volt a gyárhoz. El sem tudom képzelni, kik most a fejesek a gyárban, de amikor majd benyitunk az igazgatóhoz, alighanem valamelyik szaktársat találjuk ott. Érted, milyen nagyszerű ez? Az első keresetedet megünnepeljük. De meg ám! Aztán szerzünk neked egy takaros kis lakást. Akármi legyek, ha meg nem házasítalak, te vén medve! Most lógatod az orrodat, de ne felejtsd el, majd eljön az idő, amikor kacagva emlékeztetlek rá! Na,' hát örülsz-e már? Hazamegyünk!

Szerencsés János lehorgasz- tott fejjel üldögélt. Nem akarta, hogy Benkő észrevegye tengermély bánatát. Határtalanul szerette Benkőt. Mindjárt azután, hogy összekerültek a táborban, Benkő barátságot kötött vele. Honnét is tudhatta, ki ő, mi ő? Bizonyosan Kurganov alezredes mesélte neki. Kurganov az ő „keresztapja”. Igen, mert amikor valamelyik

hadikórházból idehozták őt* még csak neve sem volt. Kurganov nem győzött csodálkozni, miféle különös história az övé? Egy kiürített katonai épületben, kint a fronton, egy élethalál közt lebegő magyar katonát találtak a szovjet szanité- cek, s amikor nagy keservesen megmentik, azt sem tudja, mi a neve, ki fia-borja, hogyan került oda, s hol volt azelőtt? Kurganov persze nem tarthatott a nyilvántartásban egy névtelen hadifoglyot, hát elkeresztelte szépen Szerencsés Jánosnak. Utővégre, ritka szerencsés véletlen ennek a fogolynak a megmenekülése, amint ezt a hadikórház politikai osztálya a kísérő iratokban közölte.

De hiszen, ha csak Kurganov szemében fedné sűrű homály az ő rejtélyes sorsának kanyarulatait. Hanem ő sem tud többet önmagáról! Három esztendeje töri a fejét, erőlteti az agyát, de sejtelme sincs, mi lehetett az előélete. Élete a hadikórházban kezdődött, minden, ami azelőtt volt, kimosódott az emlékezetéből. Már-már belefásult a töp- rengésbe, de \r, most, amikor mindenki izgatottan készülődik haza, családjához, feleségéhez, Szerencsés megint gyötrődik, mert neki

nincs hová

mennie. Vagy :.. ki tudja, hátha őt is szívrepesve várja valahol egy család, s ő mégsem találkozhat velük egy boldog órán, mert fogalma sincs, hol lehetnek ők!

(Folytatjuk)