Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-24 / 20. szám
1961. január 24., kedd NÉPÚJSÁG » Körséta Petőfibányán CSÖRÖGVE, CSATTOGVA úsznak a levegőben a terhes csillék... A megrakottak jönnek, az üresek mennek. Hányszor elnéztem a keleti dombokat összekötő csi\lefüzért, s hallgattam az idegent nyugtalanító zakatolást, csörgést-csat lógást... Rózsából szállítja ez a kötélpálya a lignitet a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt petőfi- bányai osztályozójába. Ez a mennyiség azonban csak kis része az osztályozóban feldolgozott szénnek. A nagyobb mennyiség az altáró egy méter széles szállítószalagján érkezik. Ez a gyűjtőszalag veszi fel az altáró. az ecsédi külszín és a szűcsi X-es akna termelését. A kötélpálya és az altáró szalagja az alláró bejárata mellett találkozik. Itt eltűnik a szén útja. Hová vész el, mi történik vele — míg a telep déli oldalán, az osztályozó hatalmas épülettömbje mellett újra megjelennek a drótköteleket tartó acéltornyok, s a húrként feszülő acélsodroiiyo- kon nyugodt méltósággal úsznak, nyílegyenes irányt _ véve, az erőműnek a tele csillék, s vissza az üresek. Molnár Józsefet, az osztályozó körletvezetőjét kerestem fel, hogy megtudjak tőle egyet- mást, s kértem, mutassa be az osztályozót, ezt a hatalmas „szénmalmot”. Az osztályozó a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt Gépüzemének egyik üzemegysége. 1949 ősze óta működik. A kezdeti időszakban kézi erővel történt az üzemeltetés. 1957- ben félautomatizálással köny- nyebbé, gyorsabbá és biztosabbá vált a szón feldolgozása és szállítása. Utunk első állomása a diszpécserközpont. Hatalmas kapcsolószekrény közepén kivilágított tabló, amely a szállító- szalagok labirintusát, s az egyes gépegység-központokat, gyűjtőbunkerokat mutatja. A nagy szekrény előtt kapcsolóasztal, mellette kis telefonközpont. Helyén legyen a figyelme, elhatározása, kézreflexe a diszpécsernek, aki itt dolgozik! MOLNÁR ELVTÄRS szakszerűen magyarázza a szón útját a kivilágított táblán — a kapcsolószekrény kattog, ketyeg, dolgozik, hisz automata mutatja, melyik szalag állt meg pillanatnyilag és miért. Közben a szolgálatos diszpécsemő határozott hangon utasításokat ad telefonon. Míg beszél, keze a kapcsolóasztal gombjaival, fogantyúival dolgozik. Sokrétű, feszült figyelem kell ide— gondolom — s lám, egy gyenge nő milyen jól ellátja ezt a komplikált munkát... Útközben sok mindenről beszélgettünk. Míg az altáró bejáratához értünk — ahol á rózsái kötélpályából „B”-szalag, az altáró szállítószalagjából „A”-szsalag lesz —. megtudtam, hogy az osztályozó jelenlegi kapacitása 530 vagon feldolgozott szén kötélpályán, 80 vagon tengelyen, az erőműnek szállítva. Illetmény és közszükségleti célra napi 10—15 vagon szenet kap az egyik gyűjtőbunker. Az osztályozó Az osztályozó m un kásl éltszáma 180 fő. Ebből 93 meddő- válogató. és 17 gépkezelő női dolgozó. Bár az osztályozó termelést végez, mégis tulajdonképpen kiszolgálója a bányának és«z erőműnek. Elérünk az „A”- és „B”-sza- lag kiindulásához. Mint már említettem, az „A”-szalag — mintegy 175 méter hosszú, egy méter széles végtelen szalag az altáró, az ecsédi külszín és a szűcsi X-es akna gyűjtőszalag- ! ja. A mintegy négy-öt emelet magas, 160 vagonos betonbunkeron fut keresztül.' A hatalmas bunker rekeszeibe üzemzavar esetén kerül a szén egy surrantóval ellátott szalagos tolókocsi segítségével. A bun- j kér jócskán töltve volt, mivel nemrég volt állás a feldolgozó gépeknél. Innen, ha a szénjö- : vesztés gyenge, ugyancsak surrantóval az alsó szalagok vi- [ szik az osztályozó gépsorokra I a felgyülemlett szenet, j — Az a jó nekünk, ha a bunker üres, mert akkor nem lehet fennakadás — mondja Molnár elvtárs. A KÉT FŐSZALAG három lemezbunkernak adja a szenet. Innen kezdve olyan az üzem, mint egy gigászi malom. A három lemezbunker, mint három óriási garat, nyeli el és adja le a szenet a válogató gépsornak. Kaliberrács a neve ennek a gépsornak, mely a port és az apróbb darabos szenet átadja egy. újabb gépsornak, majd az osztályozó szitáról a portalanított apró darabos szén a gyűjtőszalagra kerülve eljut az erőmű bunkerjába. A szalagon fut mellettünk az erőműnek szánt, feldolgozott szén. Mellette, másik szalagon fut az elválasztott meddő- és lignitpor, mit egy külső bunkerba gyűjtenek, s innen szállítják el talajjavításra. Megnéztük a tulajdonképpeni válogató csarnokot is. A felső és alsó csarnokban három-három ízelt fémasztal halad lassan, hogy a meddőválogatók valóban válogatni tudjanak. Begyakorlott munkásszemek figyelik a mozgó asztalon jövő szenet, ügyes mozdulattal emelik le a meddő kőzetét, vagy réteges darabokat. Fürgén csapkodnak a kis csákányok, hogy minél tisztább szén kerüljön az erőmű kazánjaiba és a dolgozók pincéibe. A válogató-asztalok között a szalagon jövő hulladékfával fűtött kályhák teszik kellemes meleggé az egyébként eléggé huzatos csarnok levegőjét. Ilyen kályhákat a lehetőséghez mérten mindenfelé láttam az osztályozóban. Mennyivel ví- gabban megy így a munka! Feltűnt, hogy annak ellenére, hogy a behemót gépek törik, zúzzák, morzsolják az egyébként is porlékony lignitet, mégis mily jólesően tiszták a munkahelyek. Hát igen. Itt is megnyilvánul a munkásöntudat, a bányászöntudat. Tudják, hogy a tisztaság a biztonságosabb munkavégzés egyik követelménye. EZZEL KAPCSOLATBAN fölvetem a kérdést: gyakran van az üzemben baleset? Molnár elvtárs büszke mosollyal közli, hogy az elmúlt évben komoly balesetük nem volt. Könnyebb is mindössze három esetben. Mindhárom esetben az öt-hat nap alatt gyógyuló sérülést a munkás vigyázatlansága okozta. Mielőtt a szalag végére érnénk, a munkabérek iránt érdeklődöm. Molnár elvtárs elmondja, hogy a meddőválogató műszakonként átlag 36, férfi segédmunkás bármely munka- területre beosztva 40—44, a különböző szakmunkások 52—72 forintot keresnek. Kér még, hogy írjam meg: a munkafegyelem jó, hiányzás csak nagyon indokolt esetben van. Valóban így lehet, hisz bármerre mentünk, derűs mosollyal, kedves közvetlenséggel fogadtak bennünket. — Idáig tart az osztályozó — mondja kísérőm, mikor kiléptünk az utolsó vasajtón. — És ez a hatalmas épületEgyikuk már tsz-tag,.. A két lány a J képen, testvér.' | Majoros Mária és Erzsébet. Az idősebb, Marika, az egri Nagy József Tsz tagja. Amikor betöltötte a 16. évét, belépett abba a gazdaságba dolgozni, ahol édesapja már évek óta tag. Hága, Erzsi, még nem rendelkezik munkaegységkönyvvel, de az elmúlt nyáron már 6 is szaporította a család jövedelmét. Édesapjának segített a munkában. Ebben az évben azonban már 6 is betölti a 16. életévét, s nővére példájára, a Nagy József Tsz tagjai közé iratkozik. (Foto: Kiss B.) V m<:> ’ >; lilllÉ M Y., \ SwBífcSwvív 'yJeéSir.-i tömb még előttünk? — kérdem. . — Ez már az erőműhöz tartozik, nem az én körletem — mosolyog Molnár elvtárs. — Ebben a szállítócsatomában fut a gyűjtőszalagon az általunk feldolgozott s.zén az erőmű kötélpályafeladó-állomás bunkeréibe — mutat a folyosóterjedelmű szállítócsatornára. — Megnézhetjük a feladó- állomást? — kérdezem. Készséggel szegődik kísérőmül. ÓRIÁSI, EGYIK VÉGÉN nyitott csarnokba lépünk, ahol két függőcsillesor-pár végzi lendületien körforgását. Üres csillék a surrantók alá, tele csillék kitolva a kötélpálya elejére — egy kattanás, a rögzítőzár markolja a húzókötelet — s végeláthatatlan páros sorban, egyenletes sebességgel indulnak a rakott csillék, viszik a sötétségből feltárt fűtőanyagot, hogy a Mátravidéki Erőmű kazánjaiban átalakuljon az derűs fénnyé, jobb életünket szolgáló energiává. Földi Gyula Kereken három- } száz tárlat, majd fél- i millió néző: városon vidéken egyaránt. Képzőművészein k nem panaszkodhat tűik sem ami a nyilvánosság lehetőségét sem ami tényét illeti Annak idején a tárlatoknak két típust‘ nézője volt: a kévéi számú műér tő müélvező és a valamivel nagyobi számú sznob. Ma, h a tárlatok nézői kö- ~'Vt még nem is d múértök vannak I többségben, de legalábbis a műélvezők, akik szeretik a szélet, akik tudatlanul s kutatják a szép tit- ait, akiknek ugyan zókincsükből még hiányoznak azok á fogalmak, amelyek Iállítólag a nvű- rtelem kritériumát •lentik, de nem hi- ínyzik lelkűkből a zép tisztelete. Biztos van még bőven mit tenni a képzőművészek érdekében, de az is biztos, hogy nagyón sókat tettünk már ezekért az érdekekért, s legfőképpen vagyon sokat a dolgozók, kulturális igényeinek növeléséért. (-Ó) AI it hozott Boldogon az első esztendő? Hideg, fagyos szél süvít végig a falun és virágokat rajzol a házak ablakaira. Bent, a bol- dogi termelőszövetkezet irodájában barátságos idő fogad, az egyik íróasztal sarkán pedig öklömnyi zsebrádió tánczenét közvetít. írógép, számológép kattog, gyorsan és egymásután alakul ki a kép az elmúlt év, az első esztendő állattenyésztésének. növénytermesztésének helyzetéről. A saját beruházás mej>ha’«d ja az egymillió forintot, — ezt a mondatot Lukács Dezső elnök szájából hallom, aki tényekkel, számokkal bizonyítja, hogy a boldogiak nemcsak a mára, de a holnapra is gondoltak és az állam segítsége mellett igyekeztek igénybe venni saját erejüket, tehetségüket is. — Oszthattunk volna akár nyolcvan forintot is egy munkaegységre, ha nem láttunk volna tovább az orrunknál, — jegyzi meg valaki a vezetők közül és egy kimutatást vesz elő, amelyen rajta vannak a saját erőből történt beruházások. Felsorolás helyett talán csak annyit, hogy ebből az egymillióból és az állam támogatásából a boldogiak, már az első esztendőben kialakították tanyaközpontjukat és a vendég, aki ellátogat Boldogra, már messziről gyönyörködhet a szövetkezet korszerű, szép épületeiben, gazdaságában. — Villanyvilágítás, víz (s van már az istállókban, a tanyákon pedig közvilágítás — veszi át a szót újra az elnök, majd arról beszél, hogy a tagok igyekezete, szorgalma az első évben igen szép eredményt hozott. Közel öt és félmilliót osztottunk, illetve osztunk ki a tagok között, ami azt jelenti, hogy a boldogi nép szorgalma, igyekezte az elmúlt évben se volt hiábavaló. Háromszázhuszonkét holdon termeltek paprikát, százalékos rendszer szerint és csupán paprikából több mint 2 millió volt a jövedelem, haszon. — Hogyan értek el ilyen szép eredményt? — Erre a kérdésre az elnök úgy válaszol, hogy megmutatja az áruértékesítési terv teljesítéséről szóló dokumentumot, amely szerint a boldogiak az állammal kötött szerződéseket időben teljesítették, az áruértékesítési terv százalékos teljesítése mellett pedig ez a szám olvasható: 126 százalék. A boldogi vezetők, de a tsz tagjai is azt igazolhatják, hogy az állam nem rossz szövetséges, üzleti fél, hiszen pontosan és rendesen megadja mindazokat a kedvezményeket, juttatásokat, amelyek az áruértékesítési terv túlteljesítése után megilletik a szövetkezetét. A tagság itt megértette, hogy érdemes az állammal szerződni, és iparkodtak is a maguk erejétől telhető módon eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettségeknek. Ötmillió a közös vagyon — Semmiből kezdtünk, innen indultunk — magyarázza Lukács Dezső, elnök. Három szarvasmarhát hoztak be a tagok a közösbe és most ott tartunk hogy megvan a törzsállomány. 140 szarvasmarhánk. 400 sertésünk van és a jövő, illetve az idei esztendő tervei között szerepel a baromfiállomány fejlesztése. E téren jelenleg még csak ott tartunk, hogy csupán a kacsából van meg a törzsállományunk. Boldog termelőszövetkezeti községgé alakulása előtt sem volt szegény, ezt egyébként elárulják a házak, az embereit, maga a falu is. A város közelsége, a nép szorgalma mindig „jó valuta” volt ebben a faluban, de most a „legelső esztendő” után ugyancsak elmondható, hogy a lakosság életszínvonala a sok beruházás ellenére is növekedett, emelkedett. Az emberek jól tudják, hogy a befektetés nagyon fontos egy gazdaságban és ez olyan pénz, amely a közeljövőben kamatos kamatjával megtérül. Saját beruházások az idén is A zárszámadással egyidőben elkészült a termelőszövetkezet idei terve, amely szintén azt igazolja, hogy 1961-ben a tsz gazdái tovább akarják fejleszteni közös vagyonukat, és igen jelentős, saját erőből történő beruházásokat hajtanak végre. Tovább fejlesztik az állattenyésztést, újabb 350 holdon termelnek az idén is paprikát. Építenek a maguk erejéből egy újabb 100 férőhelyes növendékistállót, garázst, és vásárolnak mezőgazdasági gépeket, sőt gépkocsit is. Mindezek még csak tervek, de olyan tervek, amelyek megvalósulására garancia a maguk mögött hagyott első esztendő és nem utolsósorban a tagok szorgalma és iparkodása. Szalay István Változások Gyöngyösön 9. Akik az élen jártak ... BÉRCZESI BÉLA ^AAAAA A^WNAA.-\AAA/SAAA/vAf\A#VSAAA/v; VERES SÁNDOR SZUJÓ LAJOS MÁTÉ JANOS NAGY FERENC HOLZER ALFRÉDNÉ
