Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

4 NEPÜJSAG 1961. január 3., kedd liiDsJr Az első munkásnap Hátunk, mögött a Szilveszter- estje, az új év első ünnepnapja.. Immár az első lépéseket tesszük az új esztendő útján. Tegnap új ter­vek és célok megvalósításának munkáját kezdték el a munkapa­dok mellett, a szénfalaknál — és mindenütt. Az újságok közölték az 1961-es év népgazdasági tervét. E tervek feljebb mutatnak, mint az az év, amelyet hátunk mögött hagytunk, amelytől elbúcsúztunk. Most újabb magaslatra igyekszünk az országépítés útján: olyan fel­adatok megoldását kezdtük el, amelyek közelebb visznek bennün­ket legközelébbi célunkhoz, ahhoz, hogy befejezzük a szocialista társa­dalmi rend alapjainak lerakását. Terveink, céljaink reálisak, elérhe­tők. 1961 Szilveszterén kell számot adni mindarról: meytettük-e, amit fogadtunk, végrehajtottuk-e mind­azt, amiért munkába kezdtünk. Minden évben gazdagodunk, min­den esztendővel előbbre jutunk. Ha a terveket, célokat a valóságba ültetjük át, akkor az elkövetkező Szilvesztert is elégedetten, még rjondtalanabbul, még bizakodóbb hangulatban ünnepelhetjük majd. Szerkesztőségi [ közlemény Minden kedves olvasónk- < nak, aki az új esztendő al- jl kalmáből szerencse kívána- ! taivai kereste fel lapunkat, > ezúton mondunk köszönetét ' a jókívánságokért. — A HAVAZÁS beköszönté­sével abbahagyták a munkát az egri Petőfi utcában, ahol új csecsemőotthont építenek fel az idén. Körülbelül másfél, két méternyi magas az a falrész, amelyet még az elmúlt év de­cemberének utolsó hetében húztak fel a munkások. A munkálatokat a téli fagyok enyhülése után folytatják. — JÓL SIKERÜLT szil­veszteri bált rendeztek a pa- rádfürdői Állami Gyógyinté­zet kultúrtermében a gyógy­intézet dolgozói. A bált kü­lönféle műsorszámokkal is tarkították. — AZ ALSÓTAGOZATOS nevelők munkaközösség veze­tői 3 napos tanácskozáson vesz­nek részt Egerben. Az első két nap elvi és gyakorlati kérdé­sek megvitatására kerül sor. a harmadik napon Özdon és Ka­zincbarcikán üzemlátogatás lesz. — Átalakították az Eger­esein Bányaüzem mónosbéli szénosztályozójának mosó­kádját, s ezzel megjavították a szén kalória-értékét. Azt tervezik, hogy még ebben az évben a második kád avult és régi berendezéseit is meg­javítják. — EZ ÉV augusztusában négy községet kapcsolnak be a víz­szolgáltatásba az elkészült szilvásvárad—borsodnádasdi új csővezeték felhasználásával. — LAPUNK hasábjain már többször írtunk a szarvaskői szénbánya * primér-kamrájá- nak építéséről. A bánya új létesítményét már két hónap óta üzembe helyezték. Egy­két műszer még hiányzik a kamra felszereléséből, de szá­mítani lehet arra, hogy az új esztendő első két negyedéve során ezeket is beszerzik. EGRI VÖRÖS CSILLAG A Noszty fiú-esete Tóth Marival EGRI BRÖDY Különös hajótöröttek GYÖNGYÖSI PUSKIN Próbaút GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Isten után az első HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szent Johanna HATVANI KOSSUTH Szegény gazdagok HEVES Az ordiló egér PETERVASARA Normandia-Nyeman FÜZESABONY Bölcsődal Egerben este 7 órakor; A denevér (Fetőfi-bérlet) Fétervásárán este 7 órakor: A makrancos hölgy Amikor éjfélt ütött az óra, avagy i akik Szilveszterkor mulattak ...Száz forintnak ötven a fe­le... — ilyen és hasonló ma­gas filozófiai megállapításoktól volt hangos az éjszaka. Csopor­tokba verődve, egyik helyről a másikra vándoroltak az embe­rek, közben egyik-másik elkez­dett énekelni, belekapcsolódott a kórusba ismerős és ismeret­ién, s együtt fújták a nótákat. A rendőrök mosolyogva néz­ték a szórakozókait, s csak ar­ra ügyeltek, hogy senki a má­sik vidámságát meg ne zavarja. Az egri Park Szállóban óriá­si a forgalom, zsúfoltság, tömve a hall, a termek, a grill, s talán ha százkarú pincérek igyekeztek volna teljesíteni a kívánságokat, akkor is keve­sen lettek volna. Forogtak a táncosok, kavarogtak a szer­pentinek, s a ruhatár körül to­longtak a menni készülők. — Adja már ide azt... a... szürke, no mondom, szürke kabátomat! — Kérem a ruhatári cédu­lát! — Hát az nincs. Cédula? Nem is volt. Ha volt, akkor meg elveszett! De adja már ide, mert el akarok menni! Nem vártuk meg a vita vé­gét. Egy biztos — a szürke ka­bát tulajdonosával egy jó fél­óra múlva találkoztunk a Széchenyi utcán, kabát nélkül. A Vadászkürt vendéglőbe éppen nagy taps és habzóbor, meg pezsgő durrogásra érkez­tünk — kisorsolták a visítozó malackát. Hol a malac? — Hol a malac? — kérdez­zük a szerencsés nyertest, Mis­ki Elemért. Az üzletvezető elvezet ben­nünket a fáskamrába, ahol egy dísztelen kosárban ijedten pis­log a kis rózsaszín jószág — úgy látszik, elege van már a Szilveszterből! — Nem tudja, hol lakom? — állít meg egy férfi a piactéren. — Nem. De ha megmondja az utcát, hazairányítom szíve­sen — mondom, hiszen embe­rek vagyunk és Szilveszter van. — Azám! Az utca! Azt nem tudom, mert vendégségben va­gyok itt. — Mégis, milyen nagy épület van a közelben? — próbálok valamire jutni; • — Nem tudom: Éjjel érkez­tem. S most nem találok haza a rokonokhoz — kesereg a fér­fi bánatosan: Tanácstalan vagyok, mire felderül az arca és megszólal: — Tudom már! A szomszéd­ban van egy nagy fehér ku­tya! — és ezzel bodogan elin­dult egy irányba. Remélem, hazatalál még ebben az eszten­dőben! A „Csillag étteremében A piactéren ezalatt vidám melódiák zengnek a Szabó bá­csi közismert és közkedvelt bódéjából. Benn Szabó néni sürög-forog, süti a hurkát, kol­bászt, kínálja a kocsonyát, s mire alig pár perccel elínúlt az éjfél, 100 üveg pezsgő. 150 pár virsli, és 40 liter likőr vált pénzzé Szabó bácsi kasszájá­ban. Jó itt ez a kis kitérő ven­déglőbódé, mert a mulatozás­ban hevült fejet jól hűsíti a szokatlanul enyhe, szilveszteri levegő. Hangulat van, de du­hajkodás nincs, mert az „öreg” ügyel arra, hogy a „Csillag ét­teremben” is rendben menjen minden. A Sertekapu utcán házibál hangjait kavarja a szél. Az ablakot szigorú függöny takar­ja ugyan, de egy kis hézag ma­radt, éppen annyi, hogy az egész kedves társaság belefér a nézőtérbe. A fiatal édesanya, kezében a mérges, aludni akaró csöppség, nyilván ő az, aki mi­att nem lehetett elmenni seho­vá. De sebaj! Itt vannak a ked­ves ismerősök, rokonok, akiket nem zavar a gyerek, hanem éppen nagy üdvrivalgással vet­ték tudomásul: — Itt a kocsonya! Együnk! — a férj jelent meg, mint egy vizsgázott pincér, úgy egyensú­lyozta kezében a kívánatos tá­lakat. Szólt a zene, a magnetofon szalagja mindenkinek biztosí­totta a nyugodt evést, hiszen nem kellett lépten-nyomon a lemezt cserélni; Olyan volt Egerben ez az éj­szaka, mintha mindenki elfe­ledte volna — éjjel aludni kell. Mindenki ébren, jó hangulat­ban akarta megvárni a hajnalt, s a hajnali várakozásból bi­zony kivilágos kivirradt lett. Hiába terjedt el a mondás, hogy aki friss újév napján, egész évben az lesz, az újév délelőttjén viszonylagos csend borult a város házaira. Csak a gyerekek nem törődtek a fel­nőttekkel, vígan hancúroztak, felkeltek időben, s hiába nyomták vissza őket az ágyba, követelték a jussukat. Ez a Szilveszter" éjszaka meghozta az emberek kíván­ságára azt, amit kívánni lehe­tett. Vidáman, boldogan, gond­talanul ’ léptek át 1960-böl 1961-be. Senki nem ismerte a fáradságot. az álmosságot, csak egyetlen kívánság nem akart teljesülni — se nem fa­gyott, se nem havazott. S mi­kor az egyik sarkon korán reg­gel erről vitatkozott két idős bácsi, akkor ezt hallhattuk: — Látja, János sógor, milyen jó lenne már levágni a kocát, de se nem fagy, se nem hava­zik. — Hát, sógor, én ammondó vagyok, hogy inkább tegyen koca, amit te tehet vágni, mint hó, koca nélkül; Emlékszik kend 1942 telére? No. Vöt akkor hó embermagasságnyi! Oszt emlékszik-e, mit ettünk újév napján? — Hát... papriikáskrumplit, olajjal. — No ugye. Hagyja kend azt a havat, osztán hétfőn megyek, megöljük azit a malackát! Azóta vége a disznótornak is, no meg a hó is megjött. Szó­val — akik mulattak, azok jól mulattak, annyi szent! Cs. Adam Éva Könyv jelent meg Heves megye iskolapolitikájáról A Heves megyei Tanács mű­velődési osztálya könyvet je­lentetett meg Heves megye is­kolapolitikájáról, iskolarend­szerének fejlődéséről. A kötet dr. Molnár Józsefnek, az egri Pedagógiai Főiskola adjunktu­sának munkája. A tudományos igényekkel is fellépő népszerű írás foglalkozik, több évtizedre visszamenőleg, Heves megye iskoláinak helyzetével és rész­letesen bemutatja a megye is­koláinak és a közoktatás hely­zetének felszabadulás utáni hatalmas fejlődését. (ka) 1961. JANUAR 3., KEDD: GENOVEVA 8ö éve, 1876. január 3-4n született WILHELM PIECK, a német mun­kásmozgalom kiemelkedő vezetője. Fiatal korától kezdve a szakszerve­zeti munkában vett részt, a Német Szociáldemokrata, majd a Német Kommunista Párt egyik megalapí­tója lett. Hitler uraiomrajutásáig mint baloldali képviselő, nagy sze­repet vitt Németország politikai életében. A felszabadulás után 1949-től a múlt évben bekövetkezett haláláig a Német Depiokratilcus Köztársaság államelnöké volt. 90 éve, 1871-ben e alapon 1 lt meg KONSTATYIN USINSZKU, -orosz WILHELM PIECK pedagógia egyik megalapo -ja. KI- . fejlesztette az elemi Iskola- oktatás elméletét, s Az ember mint a nevelés tárgya című műnk; ában a népi Iskolázás és nevelés bevezetéséért szállt sikra. 40 éve, 1921-ben e napon halt meg ALEKSZANDR PARHO­MENKO, a polgárháború hőse. 1917 óta részt vett a dón! ellenfor­radalmi és a német megszálló-csapatok szétverésében, Cáriéin vé- eleimében és a Vrangel elleni harcokban halt hősi halált. Érdekes találmányok cs felfedezések: Az építészetben a vizes habarccsal való vakolást 1905 évvel ez­előtt, le. 24-ben VITRUVIUS POULIO római építész találta fel és erről Az építészetről c. 10 kötetes munkájában adott hírt. Gibraltár hegyfokát 1250 évvel ezelőtt, 711-ben az Afrikából 500 emberével átkelt TARIK arab vezér elfoglalta a nyugati gótoktól (Djebel al Tarik = Tarik hegye). Ezzel kezdődött meg Spanyolor­szágnak az arabok általi meghódítása; Csak röviden... PÁRIZS: A kávéházakban rövidesen megjelenik a „Scopitone”, vagy képernyős Wurlitzer, amely „színesben” mutatja a dalt előadó sztár képét. ★ Megállapították, hogy a pi­lóták erős napfolt-tevékeny­ségnél gyakrabban követnek el műhibákat. ★ BECS: Genovából Vorarlbergen át olajvezetéket építenek a ba­jorországi Ingolstadtba. ★ LONDON: A creydoni repülőtér helyén óriási „autós piacot” létesíte­nek, ahol az autóvezetők be­vásárolhatnak anélkül, hogy kocsijukból kiszállnának, NEW YORK: Louis Armstrong, a világhírű énekes és jazz-trombitás ál­landóan a tárcájában hordja azt a fényképet, amely őt a milánói Wagner-szobor előtt ábrázolja. „Ugyanaz a lélek lakozik bennünk — mondta szerényen Armstrong —, csak a kor választ el bennünket”. ★ Egy divatos regény a követ­kezőképpen kezdődik: „Egy kicsi, de piszkos szobában élt, éldegélt egy szegény, de becs­telen család...” ★ Egy metodista prédikátor ® következő tanácsot adta hívei­nek: „Amikor az égről be­széltek, arcotokon belső fény tükröződjék. Ha a pokolról beszéltek, megfelel szokott arckifejezésetek is”. A gyermeksztár babái Shirley Temple, a valaha híres gyermeksztár feladta nagyszabású .babagyűjtemé­nyét. A ma 30 év körüli szí­nésznő holliwoodi korszaká­ból, a harmincas évekből 523 babát őrzött meg. A losange­lesi múzeum több baháját megvásárolta, nevezetesen né­hány marokkói babát, selyem­ruhás francia babákat, szal­mabábukat és egy kenyérbél­ből mintázott babát. t.ii.ii.iiiiiiiiiii.ii.iiiiiliiiiiiii.iiiii.iiiiiiii.it.iiiii.iiiii.ii.ii.iiiii.ir.ii.uiiiiii.iiiii.ii.ii.[i.ii.ii.ii.ii.u.ii.u.ii.!iiu.iiiiiiuiiíiii.iiiii.niii.ii..ii^.iii HORVÁTH JÓZSEF: sem hallott sikoltó hang ve­gyült, Idegtépő, velőig hatoló sivítás. Bartalis talpra ugrott. — Istenem, mi ez? — kérdez­te rémülten az asszony. Barta­lis az ablakhoz ugrott és kitár­ta mindkét szárnyát. A vész­jósló hangorkán valósággal rá­juk zuhant. Bartalis hátrahőkölt az ab­laktól. Egy ugrással felesége mellett termett, megragadta a kezét, fel tép te az ajtót és ro- hanvást vonszolta magával a szabadba. De a küszöbön nem jutottak túl. Hatalmas detonáció rázta meg a környéket. Néhány per­cen át fullasztó porfelhő terült a villanegyedre. A távolból még két robbanás hallatszott, aztán halkuló motorzúgás és tovább semmi. A Bartalis-ház helyén egyet­len, éktelen romhalmaz he­vert. Mintha egy mondabeli óriás iszonyú erejű ökölcsapá- sa alatt szétmállott volna a remek épület. S a romhalmaz alól még csak egy jajszó sem tört elő. 2. A pesti gyors prüszkölve fu­tott be a csókavári állomásra. Héczey polgármester már a lépcsőn türelmetlenül nézett körül. Reggel megtáviratozta Pestről, hogy a kora délutáni gyorssal érkezik, Pákozdy ta­nácsnok és Winkler, a szemé­lyi titkára tegyen kint a vo­natnál. Mindketten ott várták. Wink- ’er szolgálatkészen lesegítette gazdáját az alsó lépcsőről. Ré­czey intett, hogy hozzák le a bőröndjét. — Winkler, szaladj fiacskám a Bartalis-irodára. Mondd meg Szerémy mérnöknek, hogy a Bartaiis-ház romeltakarítását holnap reggel meg kell kez­deni. Azonnal intézkedjék. A temetés után, fél hatkor, a vá­rosházán várom őt. Várj csak, hozza magával azt a pallért is, akit a bontáshoz kijelölt. El­mehetsz. Pákozdy a kijárat felé tessé­kelte a polgármestert: — A kocsi vár. Egyenesen a temetésre mehetünk, polgár- mester uram. — Nem késünk el? — kérdez­te Réczey. — Nem, még van fél óránk. — Mi van a városban? — Mi tagadás, meglehetősen nagy a nyugtalanság. Borzasz­tó a telki hatás. Mindenki sejti, hogy csak jelképes temetés ez, a ház népéből senkinek a tete­mét sem sikerült megtalálni. — Tulajdonképpen kik vol­tak a házban? — Bartalis, a felesége, a sza­kácsnő, meg a mindenes. A kertész nem volt otthon, és képzeld, az öreg, amint meg­tudta, mi történt, megőrült. Intézetbe szállították. — Rettenetes. —Kérlek, polgármester uram, a legfőbb nyugtalanságot az okozta, hogy az újságok egy szót sem írnak a történtekről. — Nem is fognak írni. Pákozdy szeme tágranyílt a csodálkozástól. Szótlanul ká­szálódtak be a szűk városi ko­csiba. A kocsi elindult a te­mető felé. — A kormány utasítása — szólalt meg halkart Réczey —, amelyet ma reggel Bárczy ál­lamtitkár úr őnagyméltósága közölt vetem, a következő: Mé­lyen hallgatunk az eseményről és nyomait, amilyen gyorsan csak tehet, eltüntetjük. Ez az egész egy véletlen szerencsét­lensége. Ha a sajtó megírná* országszerte pánik keletkezne. — De hát végül is hogyan látja a kormány a történteket? — Az történt, amit feltételez­tünk — motyogta halkan a pol­gármester. — A németek szét­szórtak egy angolszász légikö­teléket Felső-Ausztria felett. A német vadászok űzőbe vették a megbomlott bombázó kötelé­ket. Ezek, hogy gyorsabban visszatérhessenek támaszpont­jukra, meg akartak szabadulni megmaradt bombaterhüktől. Hat vagy hét bombát dobtak te útközben, ezek közül egy Csókavárra, kettő a városon kívül hullott. A többi nem tett kárt, erdőkre és mezőségekre zuhant. Pákozdy tanácsnok feszülten figyelt. Végül megjegyezte: — Azért nem egészen értem, polgármester uram, miért kell erről ilyen mélyen hallgatni. — Nem is fontos — válaszol­ta hűvösen a polgármester. Még az kéne, gondolta, hogy erről széliében—hosszában tud­janak. Bárczy őnagyméltósága célzott az okokra, de arra is, hogy ő, Réczey, a fejével felel a titokért. Kétségtelen, hallga­tólagos megegyezés áll fenn a nyugati szövetségesekkel, hogy szabadon átrepülhetnek Ma­gyarország felett, viszont az országot nem bombázzák. Egy kicsit fantasztikus az egész. Háborúzunk velük, közben egyezményeket kötünk ... De hát a magas diplomácia útjai kifürkészhetetlenek. A kor­mányzó úr tudja, mit csinál. (Folytatjuk) mosolyodott el Bertalis. — Hat óra után vonultak el a város fölött, biztosan Auszt­riában bombáztak. Most tér­nek haza. Magyarországra nem hullnak bombák. Békességes sziget vagyunk, hála istennek. Az asszony szívét furcsa ér­zés szorította marokra. Hal­kan, sejtelmesen sóhajtott fel: — Látja, ilyenkor nem bá­nom, hogy nincsenek gyere­keink. Meghalnék az aggoda­lomtól ... — A repülőmotorok dübörgé­se megremegtette az ablaküve­get A vállalkozó most már maga is összeráncolt homlok­kal figyelt. A motorzúgásba valami ismeretlen, eddig soha­2. folytatás Kilenc óra tájban hazafelé indult. Az úton azon tűnődött, miért is nem érti meg őt Lizi? Semmi érzéke a politikához. Nagy kár. De hát az ő ked­véért sem mondhat le szenve­délyéről és éltető reményeiről. Lizi azt szeretné, ha folyton . üzlet után szi- j matolna, és csak vállalatának | élne. De talán egyszer majd megérti, milyen bölcs életszem­lélet vezérelte az urát. Bertalis hom­lokon csókolta a feleségét. Va­csorához ültek. — Ha tudná, szívem — mon­dotta a vállal- i kozó —, milyen ; értékesek ezek | a beszélgetések! Űj perspektívákat nyitok meg [azok előtt, akik hisznek ben- jnem. Igen, ma ismét leraktam néhány téglát a jövendő épüle- itére! Ebben a pillanatban tompa ! zaj szűrődött be az ablakon át, i amely mindinkább erősödött. Bertalisné nyugtalanul bámult :az ablak felé. , — Csak nem fél, drágám? —

Next

/
Thumbnails
Contents