Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 2. szám
1961. január 3., kedd NÉPÚJSÁG 5 BEFUTOTT EMBEREK — 3 millió forint a sxötetkexet vagyona — január 20-a korul tartják a sár számadási közgyűlést — egy munkaegységre 60 Ft-ot fizetnek a felnémeti Petőfi Tus-ben Két asztal van egymás mellett, háttól összetolva a termelőszövetkezet irodájában. Az asztalokon iratok és kimutatások, leltári bizonylatok, körülöttük pedig munkába mélyedt emberek ülnek. Szövetkezeti tagok, itt van az elnök is: Antal Tibor, a könyvelő: Lájer Zsuzsa és Biró 1. János, az ellenőrző bizottság elnöke, de itt van a Petőfi Termelőszövetkezet irodájában Szarvas Sándor, a gyii- mölcstermr ők brigádvezetője is. A leltározási munkákat Végzik, összesí' k, ellenőrzik az adatokat, f mérik saját vagyonukat, 'hiszen gyorsan telnek a napok, közeledik a zárszámadások . ideje. Rohamosan közeledik az az idő, amikor a szövetkezet vezetősége, de a tagság egyenként is elbírálja egész évben végzett munkáját, számot vet: a közös gazdálkodás mennyivel segítette elő boldogulását. — A leltározást csináljuk! — mondja Lájer Zsuzsa könyvelő. — December 12-én kezdtünk hozzá, és szeretnénk gyorsan befejezni. Az épületekkel, gazdasági felszerelésekkel, gépekkel mar készen vagyunk, most már csak a terményeket kell leltároznunk... Ügy szeretnénk, ha 1961. január 5-re legkésőbb készen állna a leltár, mert január 20-a táján meg akarjuk tartani a zárszámadási közgyűlést is. — Mit mutatnak a tények, mit mutatnak a számok? — kérdem a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezet elnökétől. — Még végleges adatokat nem tudok mondani, de any- nyit máris elárulhatok, hogy a szövetkezet ez évi vágyóim maghaladja a hárommillió forintot. Ez az összeg pedig több mint az elmúlt évben volt. Az idén félmillió forinttal gyarapodtunk. ennyivel lettünk gazdagabbak. — Válaszol az elnök határozott hangon, érezni, a kimondott számadatoknak súlya és jelentősége van. De büszkén is mondja ezeket az elnök, és Örömmel, örömmel, mert a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezetet nemcsak, megyei, hanem országos viszonylatban is a legjobb termelőszövetkezetek között emí égetik. Olyan es a szörctkcset, mint egy nagy család, ahol minden családtag megérti egymást. Tudják, és ismerik feladataikat, értik mit kell csinálni, és hogyan. Tudatában vannak annak is, hogy csak úgy tudnak napról napra jobban élni, ha szorgalmasan, becsületesen elvégzik a rájuk háruló feladatokat. Igaz, nem az idén alakult ez a szövetkezet. 1949 márciusában szövetkezett 17 felnémeti egyénileg gazdálkodó földműves, hogy megpróbáljanak új módon, új feltételek mellett gazdálkodni, kihasználni a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő ezernyi lehetőségeket. Az is igaz, hogy jelenleg sem rendelkezik a szövetkezet ezer holdakra rúgó földterülettel, és százakra menő tagsággal, csupán 235 hold föld a területük, és ezen 66 tag dolgozik, de ami a legfontosabb: becsületesen, kitartóan. tervszerűen. S ez a szorgalom ebben az évben is meghozta a maga gyümölcsét. Érdemes belepillantani a tavalyi tervbe, és érdemes megnézni azt is, miképpen valósították meg elképzeléseiket.-í- Kertészetből 110 000 forint hasznot terveztünk — magyarázza az elnök az iratokból feltekintve —. de ez az összeg jelenleg 220 000 forintot tesz ki. Ez a szám azt bizonyítja, hogy a kertészetben dolgozó szövetkezeti tagok jól kivették részüket a munkából Ügyesen, idejében végezték a feladatokat, hozzáértéssel használták ki a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket , -El is határoztuk, lövőre az eddigi 10 hold kertészettel szemben 30 holdon tér Kiélünk primőr- és egyéb áru kát, elsősorban is zöldségféléket, mert az idén is éz volt a legkifizetőbb. Májusban például a piacon 16—18 forintot is kaptunk egy-egy kiló zöldpaprikáért. Ez csak égy példa, amit az elnök elmond. Nem lenne azonban teljes, ha el nem mondanánk ázt is, amit a szövetkezetlek beszélnek egymás között. Nem szenzációként emlegetik, csak annak bizonyítására mondják el, hogy jobb a szövetkezetben dolgozni, mint az egyéni parcellákon —, hogy a felnémeti gyümölcsös az Idén is hű maradt jó hírnevéhez és a tervezett 450 000 forint helyett 600 000 forinttal növelte a szövetkezet jövedelmét. — Tizenhárom vagon jonatán almát exportá ltunk külföldre — informál Szarvas Sándor gyümölcstermesztési brigádvezető — négy forint 80 fillért fizettek kilójáért. De maradt belőle annyi, hogy a tagoknak is oszthattunk. Egy- tagnak 4 kiló 60 dekát, összesen 650 mázsa almát osztottunk szét magunk között. — Hogyan sikerült elérni az eredményeket? — ezt kérdezném, de a szövetkezet tagjai hamarabb válaszolnak. — Nem sajnálták a munkát, a szakszerű kezelést. A gyümölcsösben minden hold földre a tavasszal 250 kilogramm műtrágyát szórtak, de a kertészet még ennél is többet kapott. Gyakran permeteztek, amikor csak az idő megkövetelte. 1951-ben vásároltak egy szórófejes permetezőgépet, segítségével meggyorsult a munka, mert 5 nap leforgása alatt ismét elölről kezdhették a permetezést. Azt sem hallgatják el a feínémetiek, hogy a közösben ötször kapáltak az idén.-1- A közös jövedelmet gyarapította az a pénz is, amit 51 sőnkasüldő és 7000 liter tej után kaptunk — magyarázza az egyik szövetkezeti gazda, — De jövőre az állatenyész- tésből is többet akárunk. Jelenleg 41 daíab szarvasmarhánk Van, 15 dárab anyakocánk és 10 dáCab lóvunk. Szé- rétnénk korszerű, mödern istállókat építeni, hogy 50-—6Ó darab anyakocát, 10Ó-—2Ó0 szarvasmarhát, juhot tudjunk tartani. Az elért jó eredmények mindig a jó munka bizonyítékai. így van ez ebben a termelőszövetkezetben is. Tavaszi árpájuk 22 mázsát adott holdanként a tervezett 15 mázsa helyett, és a kukorica is szépen fizetett, de ami a legfontosabb: semmilyen ágon nem zárták az évet veszteséggel. Az állattenyésztésből is 73 000 forint többlet jelentkezik, mint amennyire számítottak. Szorgalmas, munkaszerető emberek e termelőszövetkezet gazdái. Bíró Andrásnak SOO munkaegysége van, de sorolhatnám tovább is a neveket, mint például Nagy II. Józsefet, Bíró 1. Jánost, Szarvas Sándort, akiknek 480— 490 a munkaegységük. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy munkaegységre 60 forintot osztanak, akkor köny- nyen kiszámíthatjuk, hogy sok tag évi keresete eléri, sőt meghaladja a 30 000 forintot. A felnémet! szövetkezeti gazdák valóban befutott emberek, olyanok, akik elsőként vágtak bele az újba, elsőként vállalták a kezdet nehézségeit, s ma már túljutva a nehézségeken évről évre gazdagodnak. Példájuk, szorgalmuk Igazolja, hogy nemhiába fáradoztak, és hogy a közös gazdálkodás a boldogulás, a gazdagabb paraszti élet egyetlen útja. Fazekas István Angol színház a Szovjetunióban A Szovjetunió kulturális ügyei minisztériumának meghívására az Old Vick angol színház január 5-től kezdve Moszkvában vendégszerepei. Műsorában Shakespeare, Bernard Shaw és Oscar Wilde művei szerepelnek. Az angol művészek moszkvai vendégszereplésük után Lenin- grádba utaznak. Az elnökné és a rókavadászat Kennedy elnök felesége szenvedélyes rókavadász és elhatározta, hogy a jövőben még többet hódol majd kedvelt sportjának. Tervét azonban egyelőre nem tudja keresztül vinni, mert kiderült, hogy személyi testőrei közül csupán kettő tud lovagolni. A testőrgárda főnöke határozatot hozott, amelynek értelmében a gárda tagjainak egy hónapon belül kitűnő lovasokká kell ki- képezniök magukat. 4* ifjú Ribentrop apja „nyomdokain* Jóval a háború ellőtt egy reimsá pezsgőgyár németországi ügynököt fogadott, éspaiig Joachim von Ribbentröp, Hitler későbbi külügyminiszterének személyében. Most, néhány héttel ezelőtt ugyanez a cég ismét németországi képviselőt alkalmazott. Neve von Ribbentröp, és nem más, mint a nürnbergi törvényszék ítélete alapján felakasztott Joachim fia. jirrmr 84 ertibér. Ennyi halt meg 1960-baii. Ez nem sok. Ez nem sok? Hisz ez a nyolcvan- négy ember 15 évvel a hirósimai és naga- szaki atombomba- támadás Után hált meg sugárzási sérülések következtében. EZ a nyolcvannégy eniber tele tervvel, elgondolással készült az élétre, nem gondolva és nem érezve, hogy testükben hordják a rettenetes kórt, amely tizenöt évvél a rémült pillanatok után valamennyinket elpusztítja. Ez a nyolcvannégy ember vádol. A halálával vádolja azokat, akik ezt a minden idők legrettenetesebb fegyverét használták és azokat, akik ma is használni szeretnék. Nyolcvan- négy halott egyetlen év alatt s ugyanabban az évben a franciák atombombával kísérleteztek, az amerikai kormány újabb terveket dolgozott ki egy atomháború megvalósítására. Másfél évtized alatt a megmenekültek százai nem menekültek meg a haláltól! Most valamennyi vádló lett az atomháború őrültjei felett. (—6) Fórum s „Csalánba nem üt a ménkő V‘ — „Hagyjon engem, szaki- kám! Csalánba nem üt a ménkő ...” — vetik oda túlságosan is gyakran az aknásznak, a munka-, vagy művezetőnek, ha az a munkavédelmi előírások betartására figyelmezteti embereit. „Csalánba nem üt a ménkő...” ' mondják. S közben, csille lapítja össze az ujjaikat, gép szakítja le a karjukat, lábukat törik. És gyakran életükkel fizetnek. Mert lebecsülik a veszélyt. Mert veszélyes szokásokat utánoznak. Hiszen legtöbb esetben nem a gép okozza a bajt, hanem a figyelmetlenség, az értelmetlen, önmagáért való „kurázsiság”. És egyéb „véletlen” okok.. Minden bajnak, balesetnek a termelés látja kárát. Mert a sérült ember nem dolgozhat, — az üziem, a közösség kontójára növeli a veszteségidőt, a termelésből kieső munkanapok számát. A Bélapátfalvi Cementgyárban például 34 baleset történt az elmúlt évben, 1960-ban. köztük egy halálos kimenetelű. A termelésből kiesett munkana- Ipok száma: 828 nap volt. Oio-Ftw-et ecpf A következő történetet akartam megírni, az ötletet egy szállodaavatás adta: Egy régi szállodában, étiekkel ezelőtt, nászúton volt egy fiatal pár. Elteltek az évek, s a már korántsem fiatal férj, egy még nagyon is fiatal lánnyal látogatást tett a közben átépített és igazán elegánsan felszerelt szállodában, sokkal inkább a jelen pillanataiért, mintsem holmi ájtatos emlékkeresésért. A hangulat igazán izgalmas lett volna, s valósággal meghökkentően újszerű, amikor a férj az új szálloda falai között döbben rá, hogy voltaképpen ő meg akarja csalni a feleségét, és ez egy milyen csúnya dolog. Nem csalja meg. Ezzel az új szállodát sem sértettem volna meg, sőt, szolid és hűséges légkörét propagáltam volna, amellett történetem sem lett volna pikáns, sokkal inkább tanulságos és a házastársi együttélésnek állított volna, legalábbis egy ideig, maradandó emléket. Már majdnem kész volt a történet, már [csak az utolsó mon- | da tok hiányoztak, amelyet a férfi valahogy így mondott volna el: — Nézze Jucika ... Ide emlékek kötnek, s ezek az emlékek erősebbek, mint a mi szerelmünk, amely voltaképpen nem is nevezhető szerelemnek. Ezek az emlékek a hűségre intenek! Mondom, ezt írtam volna az utolsó mondatokban, amikor a férj egyszerűen kilépett az írásból és váltamra ütött: — Idefigyeljen, szaki kám. Én már az elején untam a maga történetét, de, hogy most a végén meg üdvhadseregesdit is játszik, hát ebből nekem elég. Mit hazu- dozik maga itt összevissza, s főleg az én káromra. Mutasson egyetlen férfit, aki... Á — legyintett lemondóan. — Aíér megbocsásson — tiltakoztam. Utóvégre én írom ezt a történetet, én tudom, hogy mi lesz magukkal, s főleg az lesz magukkal, amit én akarok. Legyen szíves, s ezt vegye tudomásul — tettem kezem újból az írógépre, hogy juszt is leírjam az utolsó mondatokat. Erre megjelenik a nő, megfogja a kezem és meglehetős rikácsoló hangon kezd oktatni: — Miféle cesaro- mániás hang ez? Az lesz velünk, amit maga akar... Még hallani is undorító. S egyáltalán, miért talál ki ilyen hülyeségeket. Különben is, nézze meg ezt a férfit, ez egy tiszta papírfigura, mit lehet ezen szeretni! Ilyen alakok csak a maga agyában születhetnek meg... Nem azért mondom,1 de ha rajtam múlt volna, szóba sem álltam volna ilyen hús-vér nélküli figurával, nemhogy egy szállodába menjek vele... — Hát ami azt illeti, kedves kisasz- szony, maga sem éppen nubia párduca... Eléggé sovány kis macska — jegyezte meg gúnyosan történetem hőse. — Szemtelen és pimasz alak... Látja, még modort se tudott az alakjának írni — bökött rám vád- lóan női hősöm. — Nem vagyok sem szemtelen, sem pimasz ... De nem hagyom magam sértegetni egy jött-ment nőtől, aki kész egyetlen szóra felmenni egy szállodába ... Ilyenek miatt jutnak lejtőre a tisztességes családok... — Maga nekem ne beszéljen a tisztességről ... Vén szatír, aljas kerítő... — Undorodok magával egy novellalevegőt szívni... — kiáltott a férfi és felemelte a kezét. — Hozzám ne nyúljon, gazember, mert kikaparom a szemét... — visított a nő. Meghűlve és meg- hökkenve néztem, hallgattam ezt a vihart, s keserűen kellett megállapítanom, hogy eme Írásom valóban gyengécske műnek ígérkezik, ilyen pipogya alakkal nem lehet drámai konfliktust szerkeszteni, s a nő... hát bizony, hősömnek volt valami igaza. Fogtam és eltéptem a kéziratot, még hallottam néhány sikoltozást a papírkosárból, aztán csend lett Nyugodt, alkotó csend, amelyben hozzá lehet kezdeni egy történethez arról a férfiről, aki több évi házasság után... Nagyon érdekes történet lesz! (egri) Az Egri Lakatosárugyárban: 1960. III. negyedévében 1257; a negyedik negyedévben, december első hetéig, 967 munkanap esett ki a termelésből, betegség és baleset miatt Embereket jelentő számok. S e számok mögött családapák, családanyák, munkások állnak, — akiket önön hibájukból, vagy azon kívül ért a baj — akik számunkra a legfontosabbak, s akiknek védelme a legfontosabb, az elsődleges, mert ők jelentik az életet. A „csalánba nem üt a ménkő” — szemlélet szinte általános jelenségként honosodott meg üzemeinkben; oldalakat lehetne megtölteni példákkal, adatokkal e káros szemlélet súlyos következményeit dokumentálva. 1959-ben a különböző minisztériumok már 192 millió forintot fordítottak munkásvédelmi feladatok megoldására. A balesetek számaránya mégis emelkedett némileg az elmúlt esztendőben. Miért? Sok helyen abban kereshetjük az okokat, hogy a dolgozókat nem oktatták ki megfelelően a munkarendészeti és munkavédelmi előírások betartására; megszervezték ugyan a munkavédelmi oktatásokat, de a tanfolyamok rendszeres ellenőrzéséről már megfeledkeztek. Sok üzemben nem volt munkavédelmi megbízott sem, akinek egyetlen feladató lett volna: a munkásokat figyelmeztetni a rendszabályok betartására, a védőfelszerelések használatára. A Mátravidéki Fémművekben is pl. az elmúlt termelési év utolsó negyedévében állítottak egy embert a munkavédlemi megbízott posztjára; pedig az üzemben gyakori a baleset. Milyen természetűek a bal esetek, mik a gyakori sérülések elsődleges okai? Üzemenként változó. Legtöbb esetben a fegyelmezetlenségben, rendetlenségben, gyakorlatlanságban, a védőfelszerelések használatától való vonakodásban találhatjuk a magyarázatot. De sok baleset származik az ittasságból, virtuskodásból, felelőtlenségből is. A balesetek rendszerint már a tervezőasztaloknál „kezdődnek”. A mérnöki munkában, a gépek szerkesztése, a technológia kidolgozása közben. Mert aki a gépet tervezi, az néha nem gondol eléggé az emberre, aki majd a gép „gazdája lesz, aki majd a gépet kezeli. Sokszor megismétlődő eset, hogy a különben kitűnő teljesítményű gépekre utólag szerkesztenek valamiféle védő-berendezést. Ez a pótlólag eszközölt védőberendezésnek a használata már nehézkes, külön beidegzést, mozdulatot és időt igényel, mert nem „egyből” a gép működtetéséből következik. Ezzel magyarázható leginkább a védő-berendezés használatától való idegenkedés. És hozzátehetjük, nem mindig nyújt tökéletes védelmet a munkásnak a ráleselkedő veszélyekkel szemben. A munkás idegenkedése a védő-berendezés használatától — nagyonis ragadós. Mert ha az egyik azt látja, hogy a másik sem használja a külön védő-berendezést, akkor ő is szinte kötelezően mellőzi éri. Mondván: nálunk ez már így szokás”. Az üzemi balesetek legfőbb oka a már előbb is említett tényezők — a. veszélyek nem ismerése, lebecsülése. Igaz ugyan, hogy az új dolgozókat munkába állításuk előtt felvilágosítják: melyik gép milyen balesetet okozhat és hogyan kell védekezni a veszélyek ellen. De a legfontosabb dologról egyformán mindenütt megfeledkeznek: mikor bekövetkezik a baleset, nem magyarázzák meg a dolgozónak, milyen szabályok be nem tartásának elmulasztásából származott a baj, mit kellett volna tennie a sérültnek, hogy a balesetet elkerülje ? Óriási nevelőhatás rejlik ebben. A jellegzetes, gyakran előforduló, „klasszikus” balesetek válfajait plakátokon kell tudatosítani a dolgozókkal. Sok ilyen szemléltető plakáttal találkozunk bányaüzemeinkben, Egercsehiben, Petőfibányán, Recsken, Szarvaskőben, stb. A veszélyes szokásokat utánzó munkásokkal is meg kell értetni, hogy cselekedeteik halállal incselkedők. így lelte halálát egy bánya-villanyszerelő, aki társait utánozta volna; az acél aknatorony legtetejében védőkötél nélkül „bűvészkedett” és lezuhant, halálra zúzta magát. Az életünkkel nem szabad játszani, mert csak másoknak okozunk ezzel fájdalmat, bánatot; másokat kárhoztatunk árvaságra. Nincs szükség virtuskodásra, értelmetlen „kurá- zsiságra” — sokan éri összetévesztik a bátorsággal! — mert senki sem lesz általa nagyobb, „emberfelettibb”. Esetleg egész életére rokkanttá válhat, s egy életen át szenvedheti „bűvészkedése” eredményét. Tartsuk és tartassuk be a munkavédelmi előírásokat, ne vétsünk a szabályok ellen — ez a legbiztosabb módja önmagunk és társaink védelmének. Csak így élhet és dolgozhat a legnagyobb biztonságban — a munkás. Az ember. Pataky Dezső
