Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-20 / 17. szám
4 NÉPCJSAö 1961- január 29., péntek % <ns Pályaválasztás előtt Embertelenség' Egerben a Mártírok terén szerényen húzódik meg közvetlenül a gyalogjáró mellett egy alumínium hírlapárus bódé. Bőségesen el van látva áruval, a hazai és külföldi fo lyóíratok, újságok és egyéb kiadványok százai állnak a vásárlóközönség rendelkezésére. Mindez dicséretes dolog. Az azonban, már kevésbé, hogy a bódé elárusílónője sokszor tíz, vagy meg annál is több árát szenved a hidegtől és a szürkület után a sötéttől. A bódé ugyanis egyáltalán nincs fűtve, s világítóberendezését •—veszélyes voltára való tekintettel. — leszerelték az ÉMÁSZ emberei. Ez a szerencsétlen asszony egyszer már (tavaly, s ezt még leírni is szégyen) súlyosan megfázott ebben a. jégveremben”. Vajon a felelősek az idén is arra várnak? — A MEZÖTÄRKÄNYI Ezüstkalász Termelőszövetkezetben eut elmúlt évben sikeresen túlteljesítették az állattenyésztési tervek muiatószá- m-A.it. A szövetkezet istállójában jelenleg 98 szarvasmarha helyett 109, száz sertés helyett) 194. húsz anyakoca helyett 26. a tervezett 54 malac helyett 68 található. Az idén tovább kívánják növelni, az állatállomány létszámát a szövetkezet dolgozói. — AZ EGRI Finomszerel- vénygy&r ebben az évben hazai és külföldi szükségletre hatezer Berva és hatezer Panni robogot fog gyártani. — JANUAR 21-ÉN, szombaton este, zenei ismeretterjesztő előadást tart az Egri Zeneiskola. Farkas István tanár ismerteti a romantikusokat, közben, részben elő zenével, részben hanglemezekről ízelítőt hall a közönség az ismertetett zeneszerzők műveiből. — AZ IDÉN megyénk kulturális előirányzatai közül az alsófokú oktatási feladatok elvégzésére több mint 65 millió forintot tervezett a megyei tanács. Ez a kulturális előirányzat mintegy 55 százalékát teszi ki. — A HATVANI Művelődési Ház ifjúsági színpada készül új bemutatójára. Február közepén adják elő a „Három szabőlegény” című háromfelvonásos vígjátékot. — DOMOSZLÓN, a Mátra- gyöngye Tsz építkezéseit az idén hatszázegyezer forinttal támogatja az állam. Ebből az összegből felépítenek egy 250 férőhelyes sertésszállást, 20 férőhelyes sertésfiaztatót, két 100 férőhelyes növendékistállót, 120 férőhelyes hizlaldát, és 3000 férőhelyes juhhodályt. — JANUÁR 30-ÄN, délelőtt, a zenepadagőgusok szakszervezete megyei értekezletet tart Egerben. Sza- káts Józsefné, az Egri Zeneiskola igazgatója a zenepedagógusok szakszervezetének negyedik kongresszusa anyagából tart ismertető előadást. — A MEGYÉBEN 1959-ben a dolgozók közül középiskolai oktatásban 824-en vettek részt. Az idei tanévben ez a szám jelentősen megnövekedett, mert jelenleg 1300 személy tanul az esti tagozatokon. A létszámemelkedés mellett jelentősen csökkent a dolgozók lemorzsolódása is. pÜ EGRI VÖRÖS CSILLAG: Zápor EGRI BRÖDY: Isten után az első GYÖNGYÖSI PUSKIN; .Lámpaláz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: BölosŐdal HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ellopták a hangomat HATVANI KOSSUTH: Messzi utca HEVES: Oz, a csodák csodái a PÉTERVÁSÁRA: Nincs előadás FÜZESABONY: N4n.cs előadás — HA MÉG EGYSZER újra I kezdhetném, egy világért sem j «ama a pályára mennék! I De sokat elhangzik ez a felkiáltás. Sokat, sokszor, ta’án többet is, mint kellene. Pedig az ember munkájának nyugodt hangulatát, sikerét, elsősorban az biztosítja, ha szereti azt, amit csinál, ha elégedett eredményeivel. Hogy ez a bizonyos mondat sokszor elhangzik, annak még ma is elég sok oka lehet. Ez az ok e'sősorban a múltból maradt itt, amikor még nemigen volt alkalma a fi a Lakiak arra, hogy vágyai, igényei szerint válogasson a különböző pályák között. idős cipészmesterrel beszélgettem az elmúlt napokban. Régen ismerem és mindig volt berniem olyan érzés, hogy az öreg _ gyűlöld az ásítozó talpú cipőkét, félretaposott csizma- talpakat, de most bizonyos akartam leírni, ezért érdeklődtem hajdani pályaválasztása felől. — Pályaválasztás? — legyint szomorúan — hol volt az én idomban pályavá’asztási lehetőség? Apám együtt katonáskodott egy csizmadiamesterrel, és amikor inasnak valóvá cseperedtem, elvitt hozzá, beajánlott. ezzel megvolt a pályaválasztás. De ha nem szerette, miért nem változtatta meg menetközben. — Megváltoztatni? Amikor négy évig ettem , a nehéz inaskenyeret? Kezdjem elölről? Inkább maradtam az, amivel elkezdtem. Hát igen, ez a múi't. A múlt, amelynek árnya nem lebeg a mi pályaválasztó fiataljaink fölött. De ma is vannak káros jelenségeik, mai éltünkből adódó ferde felfogások. Hadd mondjak el ismét egy példát. FIATAL, ALIG huszonkét esztendős vegyésztechnikus — volt tanítványom — látogatott meg a minap. A szokásos „hogy s mint” után észrevettem, nemhiába utazott ő most százötven kilométert Egerig Hamar kibújt a szög a zsákból. — Tessék nekem segíteni, be akarok iratkozni a gépipari technikumba. Pillanatok alatt átfutott rajtam a nyolc év előtti este, ott a gyerek szüleinél. Apja, a négyhoiidas falusi parasztember, egyetlen mondattal meghatározta fia jövőjét: „vegyész leszel, ott majd nem gürcölsz annyit, mint én”. Vita nem volt, a gyerek ismerte apja kemény elhatározásait, s így megkezdte tanulmányait a vegyipari technikumban. Hatvanban. Dédelgetett álma, az olajos gépeli, gépzaj helyett fehér .köpennyel, kémcsövekkel vonult be a Ciánomba. S most itt volt, mert inkább mindent elölről kezd, de az akar lenni, amiről tíz éve álmodik. Ez valóban mai jelenség, amikor a múltban muukaba görnyedt szülök egy része nem akarja észrevenni azt, hogy megváltozott a munka, a munka körülménye, eltűnt a munkák közötti megbélyegző szakadék:. S ahelyett, hogy elismernék fiuk, lányuk jogos igényét egy egy pá’yára vonatkozóan, ehelyett — jót akarva, de rosz- szat csinálva — „legyen neki jobb, mint nekünk” jelszóval meghatározzák a gyermek jövő pályáját, a gyermek, a fiatal nélkül. El kell hinni a fiataloknak, hogy nyitott szemmel járnak a világban, legtöbben már az általános iskolában kiválasztják azt a pályát, amiről úgy érzik, — megéri a fáradságot, a tanulást. Természetesen a fiatalok nem nélkülözhetik szüleik, nevelőik segítségét abban a töprengésben, amely évek során át vezet el a pályaválasztásig. De a felnőttek feladata a vezetés, az irányítás. AZ ö FELADATUK: túljutni az agyonzsúfolt, körismert pályákon, s bemutatni a fiataloknak azt, hogy a gépesítés, a mezőgazdaság új útjai milyen — eddig soha nem ismert — szakmát, tanulási és elhelyezkedési lehetőséget tártak fel. De, hogy ez megvalósuljon, hogy a pályaválasztás tervszerű, ésszerű, a fiatal jövője érdekében történő legyein, ahhoz a társadalom összefogására van szükség. A hatvani Bajza József Gimnáziumban, a pedagógusok, az iskola vezetősége a maga részéről mindent megtett, hogy a fiatalok pályaválasztását, elhelyezkedését biztosítsa, s fel- nőttes körültekintéssel elősegítse. Huszonnégy üzemnek, tanácsnak, vállalatnak írtak: válaszolnák meg, milyen lehetősége lenne náluk az érettségizett fiatalok élliélyézkedésé- nek. A levél érthetően megmagyarázza, termelőszövetkezetben, gépek mellett, tehát termelőmunkában kívánnak elhelyezkedni a fiatalok. S a válaszok? Egyedül a hatvani MÁV Fűtőház adott olyan választ, hogy 10—12 fiatalra van szüksége. A többi vagy nem értette, vagy nem akarta megérteni, de szűkszavúan, két és fél. sorban adott rideg, hivatalos, nemleges választ. A gimnázium pedagógusainak igazuk vaii abban, hogy bürokratikus módon kezelte a gyerekek ügyét az a húszegynéhány üzem, vagy hivatal, mert lehetetlen, hogy sem a termelőszövetkezetben. sem üzemekben ne lenne szükség érettségizett fiatalokra. Néhány példa, néhány szó esett most a pályaválasztásokról. Nem egészen jó a kép. Mi lenne a helyes? Ez egyelőre csak elképzelésben él, mégpedig így: MINDEN szeptemberben megkapnák az iskolák a különböző tárcáktól, hogy milyen termelési ágakban, hol van szükség év végén azonnal belépő munkaerőre, vagy. a tervezések során hol merült fel szükséglet évek múlva, bizonyos szakágakban végző értelmiségiekre, szakmunkásokra. Így az iskolák, a szülők, nagyjából tájékozódnának, lenne idő a választásra, s arra, hogy már az általános iskolában, de a középiskolában föltétlenül készülhetne diák és szülő a jövendő életcél elérésére. Egyelőre az biztos csak, hogy az egyes közép- és felsőfokú oktatási intézményekben mennyi a férőhely. De, hogy a termelő- munka számtalan területén hogyan lehetne gazdálkodni a tovább nem tanuló érettségizett fiatalokkal, ez még nem elég tervszerű. S ha komolyan vesszük mindannyian a fiatalok. — nemcsak saját gyermekünk pályaválasztását, akkor valószínűleg ez a kérdés megnyugtató megoldást talál. Cs. Adám Éva ni ti sorú i EGERBEN este 7 órakor: SZENT JOHANNA (Bemutató előadás. Gárdonyi bérlet.) 19S1. január Zü, péntek: FABIAN 145 évvel ezelőtt, 1716. január 20- án született AUGUSTE BARTE- LEMY francia költő és műfordító. Híres szatirikus lapja volt a „NEMEZIS4* című. Irodalmi, érdekesség, a francia irodalomban naplója és szatirikus versei. 346 éve. 1621-ben e napon születeti 11. RÁKÓCZI GYÖRGY, Erdély fejedelme. Uralkodása alatt folyt le Erdély háborúja Lengyelország ellen. Serege a Visztulánál vereséget szenvedett. A török szultán ezután megfosztotta a fejedelemségtől. Ennek. nem engedelmeskedett. A török es tatár hadak Gyalu és Eenes közt 1600-ban hadait' leverték és II. Rákóczi György e csatában halálos sebet kapott. 135 éve. 1826-ban e napon halt meg SZTANISZLAV STASZIC lengyel filozófus és politikai író, a felvilágosodás képviselője, aki műveiben a parasztság felszabadításáért harcolt. 40 éve, J021-ben e napon’alakult meg a DAGESZTÄNI AUTONOM SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG. 135 éve, 1826-ban e napon halt meg FALKA SÁMUEL rézmetsző, a sztereotip (lemezöntésü, vagy tömöntött) nyomdai eljárás tökéletesítő je, * Énekesek — rendőri kísérettel AUGUSTE BAKTGLLMY 'Az amerikai rock and roll sztárok most már nem azzal büszkélkednek, milyen luxuskocsijuk vau, hanem azzal, hogy hány rendőrből áll a testőrgárdájuk. E téren Elvis Presley vezet., akit mindenhová 15 gyalogos és két lovasrendőr kísér. A második helyre holtversenyben három slágerénekes került, akiknek testőrségéhez 11—11 rendőr tartozik. FILM: Isten után az első FRANCIA FILM A film egy hétköznapi ember nagyszerű átalakulásáról és százötven élet megmentéséért folyó megrázó, emberséges küzdelméről szól. A filmet az egri Bródy Filmszínház mutatja be január 20—21 és 24—25-én. HORVÁTH wmRAetfrr <17) Matej ka belépett a századparancsnoki irodába. Meglepődött. Nem a századparancsnok, hanem Borsiczky főhadnagy ült az íróasztal mögött. Matejka ldhúzta magát, szalutált. Borsiczky nyersen, erélyesen rászólt: — Miért nem jelentkezik? — Főhadnagy úr, Matejka András honvéd, alázatosan jelentem, parancsára megjelentem! — Matejka András honvéd — ismételte kedvtelve, elnyújtot- tan a főhadnagy. Matejka érezte, mennyi gyűlölködő Indulat bujkál hanghordozásában. — Nagyon katonás! Nos, Matejka honvéd, hogyan ízlik a komisz? Magát kérdeztem. — Megkaptam a behívót, és... — A-lá-za-to-san je-lem-tem! | — mennydörgőit a tiszt. — Alázatosan jelentem ... — ismételte Matejka. — Az más. Ez itt nem kisded- óvó, Matejka. Nem csevegünk, nem társalgunk, mint a civil- bagázs. És nem pimaszkodunk. Itt enyém a végső szó, és maga akkor távozik, amikor én végeztem. Nem úgy, mint a múltkor, a parancsnokságról, Matejka, amikor vette a bátorsáí sőt és egyszerűen a faképftél hagyott. Remélem, még emlékszik? — Igenis. — Na. Hm. Bizonyára rájött már, Matejka, én eszközöltem ki magának azt a lehetőséget, hogy komiszban szolgálhassa a hazát. Mert a hazát sokféleképp lehet szolgálni, Matejka. Ha például bebizonyulna előttem, hogy a maga szolgálatai civilben értékesebbek, mint mundérban, akár holnap leszerelhetne. A főhadnagy el volt ragadtatva saját szellemességétől, és laposan pislogott a pallérra. Vajon érti-e az ő finom intencióját? Amint szemügyre vette Matej Icát, megint az a nyugtalanság fogta el, amelyet már a múltkor, a parancsnokságon is tapasztalt. Matejka akkor is szürke, szenvtelen, közönyös nézésével zökkentette ld biztonságából, akárcsak most. Mintha nem is volna jelen. Felállt az asztal mögül, fel s alá járkált a mozdulatlan katona előtt. — Matejka! — mondta sötéten. — Most már nem babra megy a játék! Nyíltan beszélek. Adja át nekem, amit kértem és holnap leszerel. Mehet isten hírével. Soha többé semmi dolgunk sincs egymással Sőt, még számíthat is rám. Higgye el, nem érdemes ma- kacskodni. Megvannak az eszközeim ahhoz, hogy kiűzzem magából a megátalkodottságot. Elég ideje volt gondolkozni. Matejka állta a főhadnagy kegyetlen, hideg tekintetét. Borsiczky még mindig igyekezett uralkodni magán. — Ha magának egy csepp esze van, nem tétovázik. A megmaradó fele részből még úr lehet. Maga azért tartja vissza a volt felesége jogos részét, mert bosszút akar állni rajta. Az az asszony nem ezt érdemli magától. Borsiczky látta, hogy a pallér szeme még erre sem rebben. Elvesztette önuralmát. Szeretett volna belerúgni Ma- tejkába. Ordított, mint a sakál: — Disznó! Vörös útonálló! Én elveszem, úgyis elveszem! Nem menekülsz a kezem közül, te söpredék! Éjjel-nappal melletted leszek. Egy percnyi nyugalmad sem lesz. A markomban vagy, bitang. Felelj: hol van? Hová dugtad, mi? Matejka meg se moccant. A tiszt eléje ugrott és öklével az arcába sújtott. Matejkát végképp elhagyta ere jé. Megtánto- rodott és elzuhant a földön. Borsiczky vad dühében belerúgott. De egyszersmind megijedt. Senki sincs ugyan a közelben, de azért nem lehet tudni, nem lődörög-e arra a napostiszt. Mit is mondhat annak, aki rá talál nyitni? Legjobb lesz megelőzni a bajt. Feltépte az ajtót és elordította magát: — Napostiszt! Hozzám! Göröcs hadnagy futólépésben közeledett — Locsolják fel ezt a gazembert Súlyos függelemsértésért letartóztatni! Vitesse a fogdába. A hadnagy pillantása a görcsösen meg-megránduló, ájult katonára esett. — Főhadnagy úr, alázatosan . .. hívjam az orvost? — Nem kell. Majd magához tér. Egyébként — tette hozzá — az eset különlegesen súlyos. Magam veszem kézbe. Jelentést nem kell tennie. Reggel átveszem a foglyot. Megértette, hadnagy úr? — Igenis. Kovácsik rohanva hozta a vödör vizet és csaknem összeütközött a döngő léptekkel távozó főhadnaggyal, anúnt ez kifordult az ajtón. A vizet Kovácsik rálccsoita Matejkára. Mukkanni sem tudott a megdöbbenéstől. Mégiscsak valami rettenetes dolgot követhetett el ez a szegény. Vajon mit? Az áléit ember végre magához tért, de olyan volt, mint aki se eleven, se holt. A hadnagy intézkedésére Kóvácsik és az ügyeletes a fogdába kísérte. Amikor bezárult mögötte a fogda ajtaja, Matejka a kőkemény priccshez vánszorgott és erőtlenül elnyúlt rajta. S most, hónapok óta először zokogott. Könnytelcnül, fuldokolva sírt. Megrázkódott a lelke az elviselhetetlen fájdalomtól. Úristen, mivé lett az élete? Tehetetlenül vergődött. Hát miért nem tud fordítani a sorsán? Idegláz gyötörte. De hiszen minden másképp lesz, ha odaadja Bor- siczkynak az arany felét. Miért is nem jutott ez előbb eszébe? Ki akarta nyújtani a karját. Lehúnyt szemmel is maga előtt látta a ladiké aranyat. A tompán fénylő rudacskák ott cincogtak a keze ügyében. Már begörbült az ujja, már megfogta volna a kincseket, hogy odaadja Borsiczky részét, de mi ez? Nem érzi, nem tapintja az aranyat, nem éri el, akármint erőlködik. Kinyitotta a szemét. Penészes, sűrű félhomály vette körül. Akkor vette észre, hogy karja lehanyat- lik, erőtlenül csüng le a priccs- ről. Hát nem lehet megszabadulni ettől az átkozott aranytól ...? öntudatlan álomba merül!. ■ (Folytatjuk)
