Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 17. szám

1901. január 20.. péntek NBPCJSAO S ÄZ ember élni akar! K. i vonhatja ma kétségbe — a vér, a szenvedés, a pusztulás vámszedőinek szűk csoportján kívül —, hogy az ál­talános és teljes leszerelés, a tömegpusztító fegyverekkel va- lú további kísérletezésnek és zok gyárosának betiltása ma nár nem csupán a további fej­lődés feltétele, hanem a „lenni vagy nem lenni” alternatíváját veti fel, minden eddigi tragé­diánál megrázóbban. az egész emberiség Számára. Vagy ki ne látná — jóakaratú, jóhiszemű ember —, hogy a gyarmati rendszer fenntartása, azzal, hogy százmilliókat tart évezre­des visszamaradottság állapo­tában, óriási erőtartalékokat kényszerít tétlenségre. „Ügy, ahogy egykor a feuda­lizmus helyét a burzsoá rend­szer foglalta el — mondotta Hruscsov elvtárs az ENSZ 15. közgyűlésének történelmi ülés­szakán — és éppen úgy, ahogy most a szocialista rendszer fog­lalja el a kapitalizmus helyét, úgy a gyarmati rabság is áten­gedi majd helyét a szabadság­nak. Az emberiség fejlődésé­nek törvényei ezek, és csak kalandorok hihetik azt, hogy hullahegyek és áldozatok mil­liói megállíthatják a napfényes jövő offenzíváját.” A béke, a jövendő diadalmas offenzívában van. S a haladó erőknek ezt az egész földgo­lyónkat átfogó győzelmes elő­retörését ma már semmilyen imperialista mesterkedés nem akadályozhatja meg. A zsia képe gyökeresen megváltozott. Az impe­rializmus ellen folytatott elke­seredett harcban az emberek százmilliói vívták ki független­ségüket. „Üt a gyarmati rendszer vég­órája!” — állapította meg a moszkvai értekezleten egybe­gyűlt 81 ország kommunista és munkáspártjainak a világ né­peihez intézett Békekiáltványa. Á „fekete kontinensen” — Afrikában — is recsegnek a gyarmati rendszer eresztékei igaz, ideig-óráig sikerül a gyarmattartóknak megszilár­dítani hatalmukat; a legveszé­lyesebb pontokra sietve „beik­tatnák” egy-egy „pótácsolatot”. Ilyen „pótácsolat”-szerep jutott Kaszavubunak és Mobutunak — Kongóban. Dehát beváltak-e? A kongói keltezésű hírügy­nökségi jelentések napról nap­ra gyengülő pozíciókról tudó­sítják a világ közvéleményét. Sőt: olyan hírek is érkeznek, hogy Mobutu disszidálásra ké­szül; s bár még csak a terv született meg arra, hogy Ka- szavubu „kerekasztal értekez­letet” hív össze Leopoldville- be, máris olyan vélemények kaptak lábra, hogy az értekez­Az elmúlt év december 21i óta, amikor az alakuló közgyű­lést megtartották, egy nagy termelőszövetkezet tagja Már­káz egész lakossága. Mátravöl- gye néven alakította meg kö­zös gazdaságát a belépési nyi­latkozatokat aláíró 747 család, s azóta csaknem mindenki azt kérdezgeti a két nappal később megválasztott vezetőségtől: mi­kor kezdhetünk munkához? Dolgozni alkarnak itt minél hamarabb a tsz tagjai. Ered­ményeket akarnak felmutatni már az első esztendőben. A tsz elnökét, Dér József elvtársat, aki az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság gyön­gyösi pincészetéből jött ide ve­zetőnek — ezért nem találtuk otthon. — E' utazott építőanyagot vá­sárolni — tájékoztatott a köz­ségi tanács elnöke, Halász Béla elvtárs. — Itt a tsz-tagoknak ugyanis mindent a legelején kell kezdeniük. Még egy iroda- helyiségük sincs, jelen eg a tűz­oltószertár oktató-szobájában intézik hivatalos dolgaikat. De lehet segíteni a bajon. Egy ré­gi szeszfőzde épületének átala­kítására gondoltunk. Ahhoz keil az építőanyag, mert a ta­gok már türe'metlenek, szeret­nének munkához látni. Egyelőre azonban még nincs különösebb tennivaló. A mezei leltár készül, a közös vagyont írják össze, s mindenütt a lehe­tőségeket mérlegelik. A községi tanács asért igyekezett valami feladatot ad­let kudarca eleve elkerülhetet­len. 1 j ogy mi igaz a hírekből és mi nem — ellenőrizni, a feltevéseket megerősíteni nem tudjuk. De egy biztos: a gyar­mati rendszer összeomlása — mint a moszkvai Nyilatkozat is hangsúlyozza — elkerülhe­tetlen. A világ közvéleményé nem feledkezik meg az impe­rialista beavatkozás igazi cél­jairól. s az ENSZ zászlaja sem takarhatja el, hogy például a Katanga ásványkincséit kihasz­náló Union Miniere nemzet­közi tröszt 60 százalékos ha­szonkulccsal dolgozik, s egye­dül az utóbbi hat évben 20 milliárd 600 millió frank tiszta nyereséget zsebelt be. Ezt a ha­szonkulcsot és az exportprofi­tot védik a gyarmatosítók ügy­nökei Kongóban a sokszorosan kizsákmányolt nép független­ségi és szabadságtörekvései ellen. Egy érdekes és sokatmondó, szomorú adat... Ma, a XX. század második felében Föl­dünkön az iskoláskorú gyer­mekek 45 százaléka nem jár iskolába, és a Föld felnőtt la­kosságának 55 százaléka írás- tudatlan. „Ha a fegyverkezésre fordított óriási összegeket bé­kés célokra hasznosítanák — szögezi le a világ népeihez in­tézett Békekiáltvány —, javí­tani lehetne a néptömegek helyzetéi!.” Csak a Csendes- óceán körzetében épülő ameri­kai rakétakilövő-pályák költ­ségéből 1500 kitűnően felsze­relt iskolát lehetne építeni. Egyetlen év fegyverkezési ki­adásai elegendők lennének ah­hoz, hogy a gyarmati kizsák­mányolás következtében elkép­zelhetetlenül elmaradt és nyo­morban sínylődő afrikai föld­részt gazdaságilag és techni­kailag újjá lehessen szervezni. „Meg kell szüntetni a gyar­mati elnyomás minden formá­ját!” — így foglalt állást a gyar­mati kérdésben a világ külön­böző országainak Moszkvában összegyűlt kommunista és mun­káspártjai. Mert addig beszélni se lehet biztonságról és béké­ről, törvényességről és szabad­ságról, amíg Sidi-bel-Abbes- ban és Algéria más városaiban francia idegenlégiósok villáni- géppuskái kerepelnek, amíg Mobutu terror-bandáinak vé­rengző öldöklését karbatett ke­zekkel szemlélik a Kongóban székelő ENSZ-csapatok, s a törvényes kormány feje, Pat­rice Lumumba, embertelen kö­rülmények között sínylődik a ThisvyÜe-i katonai tábor bör­tönében. A gyarmati rendszer fel- számolásának óriási je­lentősége lesz a nemzetközi fe­szültség enyhítése és az álta­lános béke megszilárdítása szempontjából is! Mert gondol­juk el: ha tovább mérgesedik a helyzet Kongóban — ez egy újabb háború kirobbantásának kezdetét jelentheti. Mert a szabad afriitei országok vezetői megteszik a megfelelő intézke­déseket, esetleg fegyveres se­gítséget nyújtanak testvérük­nek, Kongónak. S Amerika ta­lán ölberakott kezekkel szem­lélné mindezt? Nekik fontosak a kongói uránbányák termel- vényei, hiszen atombombáik nyersanyagának tetemes részét ezekből a forrásokból nyerték! A világ szabadságszerető né­pei előtt egyszer s mindenkor­ra világossá vált az imperia­lista kapitalizmus rothadó jel­lege. Ezért erősödik napról napra, óráról órára földgolyón­kon a százmilliós tömegek til­takozása az emberi elnyomást és a sötét barbarizmust, a gyar­mati rendszert védelmező mo- nopollőkések uralma ellen. Na­ponta 200 ember pusztul el Kongóban azért, mert nincs mit ennie. És hányán pusztul­nak el golyók-ütötte sebekkel, véres fejjel Mobutu vandáljai­nak géppisztolytüzében! A há­ború fellegvárait, a monopol- kapitalisták „birodalmait” a béke- és szabadságszerető né­pek szent küzdelme le fogja rombolni. „Az ember él és élni akar!” — ezzel a megragadó tömörséggel fejezte ki az em­beriség békevágyát Hruscsov elvtárs, az ENSZ szónoki emel­vényéről. Az ember élni akar! Ezért őrzi szívében megtörhe­tetlen ragaszkodással a béke ügyét; ezért küzd az emberiség élén a szocialista tábor a há­borúk és a pusztító fegyverek nélküli világ megteremtéséért; ezért veti ma minden, a nép ügyét szolgáló államférfi az élet, az igazság és a béke mag­vait az emberi lelkekbe. endíthetetlen bizakodás­sal haladunk a béke és a szocializmus útján. Mély­séges meggyőződés lelkesít bennünket, az a tény, hogy „az Igazság magvai eljutnak az emberek értelméhez”. S ezek a magvak kikelnek, áthatolnak S legkövesebb talajon is, és gyökeret vernek, ... Földünkön mindenütt kinő az élet, — a béke büszke, ha­talmas fája. Pataky Dezső R€ íonaíöasseiitliöxés Hál oson — 26 utas megsérült A MÁV Vezérigazgatósága közli, hogy 1961. január 18-án, 18,35 órakor Rákos állomáson a Hatvan irányából behaladó személyvonat a bejárati vágá­nyon álló kocsisorba ütközött. A baleset követseztében a személyvonaton 26 szeméh megsérült. Gaál János posta főelJenör kórházbaszallitá után meghalt, négy személy1 súlyos, nyolcat könnyebb sérü léssel kórházban ápolnak. Ti­zenhárom sérültet elsősegély­nyújtás után hazaengedtek. Jelentős forgalmi akadály nem keletkezett. A, baleset okának megállapítására a vizs­gálatot megindították. (MTI) Hatvan város anyakönvvéből Születtek: Fülöp Éva, Balogh Má­ria, Viciák Ernő. Farka« Ildikó. Ko­vács Anna, Kláben Ilona, Gányi Tibor, Püspöki Tibor. Sopronyi Jó­zsef, Major Zoltán Sándor, Maksa Ferenc, Radics Sarolta^ Házasságkötés nem történt. Meghaltak: Német Pál, Lummer Istvánná (Balogh Mária), Geiger László, Kvaka András. Gazdag ember vegyen lovagvárat Nyugat-Németorezágban má­ig is komoly nehézséget okoz egy szerény, két vagy három­szobás lakás megszerzése. Ez­zel szemben egy lovagterem­mel és fegyvertoronnyal ellá­tott középkori várat mindenki ingyen és bérmentve kaphat. Egyetlen feltétel, hogy kötelez­nie kell magát a szükséges kar­bantartási munkálatok elvég­zésére. Ez persze nem olcsó dolog, mert a stílszerű helyre­állítás általában 200 000-től 2 millió forintba kerül. A Német Szövetségi Köztár­saságban jelenleg vagy 11 000 a lakatlan várak, kastélyok és egyéb történelmi műemlékek száma, kétharmad részük ma­gántulajdonban van. A lovag­várak urainak legtöbbször nem áll módjában a történelmileg és művészettörténetileg igen értékes épületek helyreállítása. Az állami műemlékvédelem csak igen kevéssel járul hozzá á karbantartáshoz és ezért a várakat bárkinek ingyen oda­adják, ha helyreállítja őket. A pélervásári járásban is készülnék a községfejlesztési tervek Pétervásárán a Hazafias Népfront járási bizottsága megtárgyalta a községi VB- titkárokkal a községrendezési távlati tervekkel kapcsolatos feladatokat. A megbeszélésen részt vett a járásból nyolc köz­ségi VB-titkár, akik községük­ben bizottságokat szerveznek, amelyek a távlati tervek elké­szítéséhez nyújtanak segítsé­get. A bizottságok tagjai ta­nácselnökök, titkárok, a nép­front elnökei, pedagógusok és műszaki emberek lesznek. A népfront-elnökség 20 műszaki aktívát adott a községi taná­csok segítségére a tervek elké­szítéséhez. A második vasárnap eldőlt minden,.. Már dolgosnak a márkást új tus-tagok ni a tsz-tagoknak — mondja a VB-elnök. — Tudjuk, hogy most sok ló és kocsi került a közös gazdaságba, ezért meg­bíztuk a tsz-t, hogy rendes fi­zetség fejében szállítson be 246 köbméter sódert a községi utak megjavításához. A tsz vállalta, a ■vezetőség intézkedett, meg­mondták, hogy aki részt vesz a munkában, szabályosan meg­kapja a neki járó munkaegysé­get, s hozzá is kezdtek a szállí­táshoz. Négy nap múlva nem akartunk hinni a szemünknek: mind a 246 köbméter sóder a rendeltetési helyén volt már. Ez az összefogott markazi emberek munkaszeretetének, készségének első tanúbizonysá­ga. Ehhez nap mint nap több is jön. A tanácselnök nem győ­zi sorolni, hányszor állították meg az elműt napokban a ve­zetőket a tsz-tagok: meddig tart még a készülődés, mikor kerül sor végre már az igazi munkára? — Lenne munkaalkalom most is. Az oltványokhoz vad- szőlőalanyt kellene szedni. Két ízben 50—50 tsz-tag neki is kez­dett ennek a munkának, de a harmadik esetben már nem tudtak mit végezni, olyan mé'y és sáros a talaj ott, ahol ez ta­lálható. De majd éljön min­dennek az ideje, csak ki kell várni a kedvező időjárást. Öt­százezer oltványt te’építenék az előzetes számítások szerint ebben az évben a tsz-tagok, Hatvan holdon új. fiatal szőlő­vesszők kerülnek a földbe, egy hatholdas ugaron pedig az el­képzelések szerint már a ta­vasszal málnát telepítenek. Nem lesz nehéz összeállítani Az élet mindent igazol: csak ki , kell várni türelemmel Lám, most is! Nincs igazuk azoknak, akik j annyit siránkoztak I idegenbe szakadt j hazánkfiai sorsa rtii- 1 att, mert igenis van I lehetőség a gyarapo- j dósra Nyugaton is, sőt bizonyos szem- i pontból csak ott van és nem itthon. Van lehetőség még arra is, hogy valaki ne csak kitanuljon valami­lyen mesterséget, de specialista is lehes­sen szakmájában, s ezzel hírt, némi va­gyont szerezhessen a maga számára, még t mint disszidens is Most olvasom a hírt, amely éppen er­ről szól és megmeleg­szik a szívem, mert csak jó dolog, ha egy­kori hazánkfiai vala­mire viszik a külhon­ban is. Különösen, ha egyszerre háromszá­zan nyernek kiváló szakmát, specialista címet, mint most Pá­rizsban, ahol ennyi magyar disszidens vívta ki a rendőrség előtt a kasszafúrás specialistája nevet. Fúrni itthon csak a főnököt lehetett vol­na, de Párizsban már a kasszákat: hiába, csak Nyugaton van tér az egyéniség és tehetség kibontakoz­tatásához. (—ó) Mély irigység­gel és valami bel­ső, alig titkolható fájdalommal szemlélem a nap­tárt, s azokat az embereket, akik­nek minden év­ben egy egész napjuk van. Tel­jes huszonnégy óra a jussuk min­den új esztendő­től, ők állnak az érdeklődés közép­pontjában, ők az ünnepeltek, s ha az ünnepi sorozat­ban el is felejtik néha nevüket, de másnap úgy jut eszükbe, hogy büszkén mond­hatják: naptulaj­donos voltam. Ne­kem azonban egy fél nap jutott csak, a Fábiánra nem gondolt sen­ki, kinek valami köze is van, vagy volt a naptárkészí­téshez. Mindösz­(Vétd sze tizenkét óra az enyém és még ab­ban sem vagyok biztos, hogy me­lyik tizenkettő? Déltől élfélig, vagy éjféltől dé­lig? Esétleg este hattól regg'el ha­tig, vagy fordítva? Ez itt a kérdés, amit nem tudok felejteni, ami ősz- szeszorítja irigy­ségtől sárguló szí­vemet, most, ja­nuár 20-án, Fá­bián és Seb. nap­ján, amikor csak az a vigaszom le­het, . hogy ez a Seb. — így íratott a naptárba —, aki valószínűleg Se­bestyén lészen, osztozik sorsom­ban, sőt, neki már arra sem volt jus­sa, hogy teljes névvel szerepel­jen a naptárban. Őszinte bána­tomban csak ez vigasztal, de dü­höm menten ma­gasba csap, ha ol­vasom, hogy Vir- gíliának és Alex- nak, Bertáidnak és Kolosnak, Gott- liebnek és Hugó- ' nak teljes egy nap jut. Mert kérem, építjük a szocia­lizmust, megvaló­sítjuk az egyenlő­ség elvét, de a naptár megrefor­málására senki sem gondol. Min­denkinek szám­aránya és minden­kinek szükségle­tei szerint: ez az én jelszavam a Fábiánok és ; Se­bestyének nevé­ben, akik ezennel tiltakozásukat nyújtják be az egész napokat bi­torló Hugók és Virgíliák ellen. . (egri) Önzetlen lőszerraktár az évi gazdasági tervet ebben a községben a tsz vezetőségé­nek. Az adottságokat igyekez nek csak mindenütt kihasznál­ni, s máris van mit tenni az egész tagságnak egész észtén dőre. Ez a tanácselnök szavai­ból is kitűnik: — Szántóterü’etünk — amely a 803 hold szőlő me’lett, mint­egy 1100 holdat tesz ki — egy részéből adjuk majd ki a ház­táji földeket. A közös műve­lésre megmaradó rész 35 száza­lékán gabonát, a többin pedig az állatok számára takarmányt terme'ünk. Az előzetes megbe szélesek alapján a termelőszö­vetkezet vezetősége úgy számít hogy a hegyek alatti legelőket is hasznosítják. Ez szarvasmar­ha legeltetésére ugyan alkal­matlan, de elsőrendűen meafe lel juh’egelőnek. Mintegy há- rom-négyszáz birkát szándé­koznak tehát vásárolni a Mát- ravölgye Tsz tagjai. — A bor tárolását is meg le hét oldani — tér vissza a sző­lészethez Ha’ász Béla elvtárs. — Régről maradt itt a község ben - egy pince, amely mintegy 14 000 hektoliter bor befogadá sára alkalmas. Ehhez építenek majd a tsz-tagok egy feldolgo­zó présházat, S egyik nagy gondjukat máris megoldották. A velencei filmbiennálé ide­jén különös eset történt, amely most egy katonai bíróság előtt ért véget. Akkoriban a rendőrség a Ennek az időpontjáról még nem esett szó. Mindenesetre az bizonyos, hogy rövid idő alatt sor kerü’ az építkezésre Itt, Márkázom ugyanis nem várnak sokáig dolgaikkal az emberek Amikor az első egyéni gazdák aláírták a belépési nyilatkoza­tot az elmúlt év decemberében, s ezt hírül vették a faluban, sorban léptek a szövetkezés út Iára a többiek is. Igaz ugyan, hogy vo’t, aki azt mondta: csak a községi párttitkárnak, vagy a tanácsé’nőknek ír alá, de két héttel később, á második va­sárnap már eldőlt minden. A község vezetői azt mondhatták: Márkáz minden becsületes, munkát szerető parasztembere termelőszövetkezeti tag. Azóta ugyan nem sok idő telt el, de már most meg­látszik. hogy a márkáz ak rá­adásul még jó szövetkezeti ta­gok is ’esznek. A munkaszere­tetük bizonyítja ezt. S ezen már nem segíthet a helvWs’i „híresség”. Szekrényes Erzsé­bet „halottlátó asszony” sem, aki pedig nagyon szívesen tol­mácsolta eddig a „haloriak üzeneteit”: ne vigyétek a föl­det, jószágot a tsz-be. Már két évvel ezelőtt sem nagyon hittek neki a markazi emberelv. most pedig be kell látnia, hogy az élő emberek sor­sát csak maguk az élő emberek intézhetik — s intézik is a jő vőben közösen... Weidinger László Velence melletti Lidon égj rablót üldözött. A férfi, hogj üldözőitől elmeneküljön, be­ugrott a vízbe és egy kis szi­getre úszott. A hatvan métei távolságban levő kicsiny szi­getre néhány rendőr, háron újságíró és egy fényképész kö­vette a bűnözőt. Kiderült hogy a szigeten lőszerraktá: van, éspedig teljesen őrizetle nül. Az egész szigeten egyetlei embert sem találtak, az egyet­len rabló kivételével. Csak ké óra múlva jelent meg néhán’ olasz katona és elfoglalta őr­helyét a lőszerraktár előtt. Egy katonai törvényszél most ítéletet mondott a nyol< katona felett, akik a lőszerrak­tár őrzése helyett Velencébe: szórakoztak. Az ítélet öt hó naptól 2 évig terjedő börtön. „%y ti/ fi sem nt ü leiről“ előadás az egri TIT-klubban Ma este 7 órai kezdettel az egri TIT-klubban dr. Varga Béla főorvos saját szemműtéti eljárásáról tart előadást, amellyel sikerült kétoldali len­cseficammal született gyermek látását megjavítania. Eljárásá­val — amit külföldi szakembe­rek is elismeréssel üdvözöltek és sikeresen alkalmaznak — sok szembeteg látását sikerült visszaadni. Az előadást han­gos filmvetítéssel kötik egybe, amit az egyik sikeres műtét­ről a múlt év nyarán készítet­tek. • .-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents