Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-18 / 298. szám

1880. december 18.. vasárnap NÉPÚJSÁG s A gvöngvösi XII-es aknában: t Uj gépek és új technológiák segítik az emberi munkát — A normák sem maradnak ósdiak — Páncélpajzsos frontok nyitását készítik elő A MATRAVIDÉKI Szénbá­nyászati Tröszt gyöngyösi XII-es aknájában is napirend­re került a termelés „legké­nyesebb” kérdése: a norma­rendezés. Hetek óta brigád­vizsgálat folyik az üzem mun­kahelyein. Felülvizsgálják a normákat, keresik, hol, milyen lehetőség van a termelékeny­ség növelésére, hol „kotyogó- sodtak" meg a normák, miként lehetne még magasabb fokra emelni a technológiai színvo­nalat. Nagy szükség sürgette már ezeket a munkákat. Azt, hogy határozottan és egyértelműen teremtsenek rendet a normák területén. Mert a lazaságok már szinte szemet bántóan je­lentkeztek, s a becsületes, reá­lisan gondolkodó bányászok fejében is régóta megfogalma­zódott a tettet kívánó gondo­lat: ha nem segítünk idejében, komoly károk keletkezhetnek, hiszen az avult és idejétmúlt normák előbb-utóbb kerékkö­tőivé válnak a termelés előre­haladásának, s kirívó, éles el­lentéteket szülnek az üzemen belül. A gyöngyösi XII-es aknában egymást érték — és egymást érik — a változások. Új techni­kai, technológiai megoldásokat alkalmaznak, új gépeket állí­tanak munkába, új módszere­ket, komoly újításokat vezet­nek be a fárasztó föld alatti munka megkönnyítésére, — a normák, a munkakövetelmé­nyek pedig maradnak régi for­májukban. A norma eddig „tabu" volt. MINDEN JÓZANUL gondol­kodó ember belátja az üzem­ben, hogy nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy­ha kemény pénzen vásárolnak egy új gépet, bevezetnek egy új eljárást — az állam pénzén! —, akkor ez csak annak hozzon hasznot egyasegyedül, aki raj­ta, vele dolgozik. A bánya vezetői komolyan tanulmányozták a párt és a kormány határozatát, s üze­mükben végrehajtják azokat. S nem fáj a fejük, mert ügyel­nek arra, hogy a normák a mögöttük levő munkát fejez­zék ki, s törődnek azzal is, hogy csorbulás se érhesse a technológiát. Az üzemben fo­lyó normarendezések fontos munkálatairól Varga János elvtárs, a XII-es akna főmér­nöke tájékoztatott bennünket. — Jelenleg időfelmérések történnek. A mérések kiter­jednek az összes teljesítmény­ben végezhető munkákra. 10— 15 mérést végeznek munkafo­lyamatonként. — Az anyagnormák rendezé­se már befejeződött. Csökken­teni kellett az anyagok fel­használási mennyiségét, mert egész sor új technológiát ve­zettünk be. Csökkentettük a gyutacs, karbid, a robbanó­anyag, a villanyáram és a szél­deszka anyagnormáját. A szél­deszka felhasználásának új normája vagononként 17 folyó­méter lett. — Milyen új gépeik vannak? — F—4-es fejtő-rakodógé- pünk. Négy darab. Pillanat­nyilag két gépünk üzemel, elő- vájáson. Másfél hét múlva a harmadik gépünk is dolgozni fog. (Egy gép mindig tartalék­ban vem, arra az eshetőségre, ha valamelyik üzemben levő gép elromlana.) A fejtő-rako- dógépek normáját is rendez­tük. Azelőtt folyóméterenként 127 forint munkabért fizettünk ki, az új szakmány szerint most 95 forintot fizetünk ezért. — Páncélpajzsos frontokat is nyitnak?... — Igen. F—4-eseink az új front előkészítésének munkála­tait végzik. Két frontot nyi­tunk hidraulikus páncélpajzs- zsal, 50—50 méter szélességű „homlokkal”. Az egyik front szerelése 12-én, hétfőn kezdő­dött. Még ebben az évben sze­retnénk megmozdítani a paj­zsot, ha csak centiméterekkel, akkor is. Január közepe táján pedig már teljes kapacitással üzemeltetjük a fejtést. A pán­célpajzs beindítására számít­hatunk, mert a légvágat hajtá­sa nemsokára befejeződik, s megkezdjük a front szállítóvá­gatának hajtását is. ÓRIÁSI JELENTŐSÉGŰ lesz a páncélpajzsos front üzemel­tetése a gyöngyösi XII-es ak­nában. Tavaly, 1959. szeptem­ber 20-án, az Északi ll-es ge­rinc alsó és felső telepében tűz ütött ki. A bánya azon részé­ben, ahová most az új páncél­pajzsos frontot telepítik. Hatal­mas tűzzel égett a lignit. Olta­ni nem tudták. Nem segített az iszapolás sem. Azután mentő­készülékekkel felszerelt bá­nyászok fogtak a lokalizálás­hoz. Hónapok kemény munká­ja, nemes erőfeszítése kellett ahhoz, hogy a tüzet megfojt­sák. A veszélyt már elhárítot­ták. Igaz, itt-ott még előfor­dulnak melegedések, szénmo- noxidos kitörések a telepben, de ezeket a gócokat is meg­semmisítik. Ezer darab szén- monoxid-szűrő önmentőkészü­léket kapott az üzem. A bá­nyászokat kioktatták ezek ke­zelésére. S ezután már senki sem szállhat le a föld alá a mentőkészülék nélkül. MÁR MEGINT nem lehe­tett tudni, hogy kisüt-e a Nap, vagy ismét „szakmánybán” esik majd az eső. A község központjában le­vő nagy italboltnál álldogáló férfiak egy része ezen tűnő­dött, míg egyiküket meg nem szólították: — Jó reggelt, elvtárs! Jó, hogy találkozunk, épp magát keresem. Emlékszik, néhány napja beszélgettünk otthon a termelőszövetkezetről. Most azért jöttem, látogasson meg még egyszer minket... a felesé­gemmel mindent megbeszél­tünk. A két férfi elindult. Beszél­getésük az ottmaradók számá­ra mindinkább elhalkult, pedig érdekes volt hallaniuk ezt a párbeszédet. — Az asszony úgy határo­zott, hogy belép — mondta a férfi —, aláírja a belépési nyi­latkozatot. Jobban nem is vá­laszhatott volna, mert mit kez­dene a gazdasággal egyedül. Engem még mindig a városhoz köt a szakmám, csak segíteni tudok néha, egymaga meg nem boldogul. A feleség ugyanezzel fogadta a látogatót, aki jól emlékezett még az egy héttel ezelőtti tár­salgásra is. Akkor vetődött be eneooooooooooooo<xxDoooooooooo<xxxxxxxxxxxMoooo<xxxxx>oooax>ooooocooocoooooc»oocooooooooooooooeoooooooo:*XrtXxx^ A szállítóvá gatokban is csök­kentették a lignitpor meggyul- ladásának veszélyét. Mert az­előtt sok „klasszikus” tűzeset fordult elő a mechanikus be­rendezésektől eredően. A szál­lítószalagokat most felfüggesz­tették a vágatok teljes hosszá­ban: 300—400 méterenként szin­te a levegőben „utazik” a le­fejtett, lerobbantott lignit. — Milyen természetű felada­tok megoldása folyik a norma­rendezésekkel egy időben? — ÉV VÉGÉIG EL KELL végeznünk a telepített munka­helyek technológiai leírását. A leírásoknak magába kell fog­lalnia az összes munkamozza­natokat, folyamatokat, amely a munkahelyeken történik. — A technológiai leírások jóváhagyását ciklusonkénti mérések követik majd. Így el­lenőrizzük, minden munkahe­lyen helyesen jártak-e el, nin- csenek-e kirívó ellentmondá­sok. Ezeket a munkákat jövő év március 31-ig kell befejez­nünk. Az üzemben eddig nagymér­vű volt a kötöttbérben foglal­koztatottak száma, s a munka­átvételeknél durva lazaságok mutatkoztak. Ezeket most mind orvosolják. A munka átvételét a technológiai előírásoknak megfelelően hajtják végre. Az el nem végzett munkákért nem fizetnek ki munkabért; selej­tes munkákat nem vesznek át. Űj szakmányárakat állapí­tanak meg. Az új szakmá- nyokkal próbaszámításokat vé­geznek, s a számítások ered­ményétől függően dolgozzák ki a darabbérben dolgozók pre­mizálásának új feltételeit. A premizálás kiterjed majd a megadott normák túlteljesíté­sére, illetve a tisztán termelés fokozására. — E munkálatoknak most csak a felméréseit végezzük el. A megoldások kidolgozására csak a jövő évben kerül sor. Az új normák kialakítása után már könnyebb lesz a dolgunk — mondja Varga főmérnök —, ha a technológiai előírásban változások állnak be, a szak­mányárakat azoknak megfele­lően módosítjuk. A GYÖNGYÖSI XII-ES ak­nában fejlődött a termelés technikai színvonala. Igazítani kell a régi, elavult normákon is. A kommunisták, a műszaki vezetők és a becsületes bá­nyászok felelőssége, lelkiisme­retessége elegendő biztosíték arra, hogy meggondoltan, he­lyesen alkotják meg a munka új követelményeit — a nor­mákat. Pataky Dezső A törvény — törvény ... de kibújni alóla mindig lehet — döntötte el magában egy dán hentesmester. A dolog ott kezdődik, hogy Dániában olcsóbb a kolbász, mint Norvé­giában. A norvégek persze, igyekeznek Dániában vásárol­ni, ám a norvég vámszabályok szerint csak egyetlen szálat vi­hetnek haza vámmentesen. Jacob Jenssen, Aalborg határ­menti faluban lakó, vállakozó szellemű dán hentesmester, ki is használta ezt a körülményt. A norvég turisták legnagyobb örömére (és természetesen, sa­ját vagyona gyarapítására) egy idő óta... öt méter hosszú kol­bászokat gyárt. Műszaki értekezlet Petőíibányán A napokban igen jelentős kérdésekről tárgyaltak a Mát- ravidéki Szénbányászati Tröszt műszaki vezetői. A leglénye­gesebb kérdésről: a jövő évi terv megalapozásáról beszél­tek, arról, hogy 28 millió ton­nára növekedett a tervük, s ezt a megnövekedett feladatot csak úgy tudják megoldani, ha a termelést gátló akadályokat minél előbb elhárítják. Ezek közé tartozik a szállító beren­dezések hiánya és egyéb gátló körülmény, közte a nem meg­felelően magas termelékenység is. A terv teljesítését nagyban elősegíti majd az a 13 F—4-es gép, amely igen sok bányászt ment meg a nehéz fizikai mun­kától és gyorsabban haladnak vele előre, mint a kézi munká­Kclet-német karácsony fadíszek a Föld minden táján A türingiai-erdőben készült karácsonyfadíszek szinte a Föld minden országában felra­gyognak majd a karácsony esti gyertyák fényében. Lauschaban és több más kö­zeli városkában az üvegfúvók az idén kb. 10 millió márka ér­tékű karácsonyfadíszt készítet­tek exportra. November utolsó napjaiban indult útnak az utolsó 30 vagon karácsonyfa- dísz távoli országokba, hogy karácsony estén megörven­deztesse a gyerekeket. Tőkés országokban, még a távoli Ausztráliában és Latin-Ameri- ka több államában is a lauschai üvegfúvók néhány ti- zedmilliméter vastagságú csil­logó üveggömbjei és színes ha­rangjai díszítik majd a kará­csonyfát. val hajtott vágattal. Ezenkívül elkészült a tröszt gépüzemében a hatodik pajzs is, amellyel igen sok bányafát tudnak megtakarítani. Sikerrel akar­ják alkalmazni a jövő évi terv teljesítésében a fahántoló gé­peket is. A műszaki tanácskozáson Tóth József, a műszaki osztály vezetője arról beszélt, hogy éz évben nagy javulás mutatko­zik; sikerrel szervezték a terv­szerű megelőző karbantartást, de hangoztatta, hogy a tröszt felújítási kerete jó néhány mil­lióval kevesebb lesz jövőre, ezért a gépek jobb kihasználá­sára, a társadalmi tulajdon fo­kozottabb védelmére van szük­ség. Az értekezlet részvevői egyéb műszaki problémákat is megvitattak, közte a szállító- szalagok élettartamának meg­hosszabbítását. Elhatározták, hogy a jövő évben tartott mű­szaki értekezleteken egy-egy aknaüzem problémáit vitatják meg nagy alapossággal. Első­ként a Petőfi-altáró műszaki problémáit beszélik meg a mű­szaki összejövetelen.- A NAGYGOMBOSI Egye­temi Tangazdaság központi ta­nyáján Mária Terézia korabeli magtárépületet nyilvánítottak védett műemlékké. Az épületet kétmillió forintos költséggel rendbehozzák. V Uj utat választott A basái* is rTegnap este raperdült biztos tánc- a kongresz- szusi küldöttek részére rende­zett bálon, félénksége is fel­engedett azóta, s megnyugod­va, fokozott érdeklődéssel hall­gatja a nagy tanácskozás fel­szólalóit. Talán a szünetekben gyakorta az ablakhoz siet meg­nézni, milyen az idő, s ilyen­kor a füzesabonyi Petőfi Tsz felé szállnak gondolatai Bocsi Annának. Kinéz az ablakon, s arra gondol: vajon odahaza miként boldogulnak a munká­val, miként birkóznak a lehe­tetlenül nehéz időjárással, eső­vel. sárral. Hálátlanság is lenne elfeled­ni őket, hiszen sokat köszön­het nekik. Tudja, hogy saját érdemein túl nekik köszönhe­ti, hogy most ott ülhet a fé­nyes tanácskozó teremben, hogy segítsen megoldást ke­resni a fiatalság legégetőbb problémáira. Nem feledi azért sem az otthoniakat, akik most a sárral küszködnek, mert ő is munkája által juthatott fel az ország szívébe, a KISZ első kongresszusára. Erről beszél munkaegységének száma is, ezzel kapcsolatban dicsérik a járási KISZ-bizoitságon. Még elutazása előtt beszél­gettünk erről. Akkor számolta össze munkaegységeit. — Ugye, Anna, neked van legtöbb a lányok közüli — kérdezte a KISZ-bizottság egyik munkatársa. S Anna ki­A fényben csit büszkén válaszolt: — 350 munkaegységem lesz az év végéig. Ez a legtöbb a lányok közül. A barátnőm, igaz, nagyon megközelített, alig 10 munkaegységgel ma­radt le. 5 ez a törékeny termetű lány, 350 munkaegysé­gével elismerést és közszerete­tét élvez a termelőszövetke­zetben, de a járás fiataljai kö­zött is. A kertészetben, ahol dolgozik, vagy szükség esetén a növénytermelésben, ezen az őszön több verejtékkel, fárad­sággal kellett neki is végeznie munkáját. — Olyan sár és viz van a földeken, hogy abba kellett hagynunk a kukoricatörést, pedig még 100 holdnál is több maradt kint. Nem lehet rá­menni csak fagyás után — magyarázza szakszerűen és sajnálkozva, hogy kint maradt a drága termés — legalábbis egyelőre. Amíg bírták a lábukat a mélyen felázott földeken, vé­gig ott dolgoztak a fiatalok, köztük Bocsi Anna is a kuko­ricatörésnél, és egyéb fontos munkáknál, míg aztán az idő teljesen lehetetlenné tette a munkát. Első a lányok között a mun­kában — ezt nem ö állapította meg, így ismerik, ezt mutatja munkaegysége, s ha ehhez hozzászámítjuk, hogy mikor hazatér a határból, megkezdi másik munkáját — amelyet minden ellenszolgáltatás nél­kül végez a társadalom javára —, akkor még érthetőbbé vá­lik, miért éppen Bocsi Annát küldték a kongresszusra a fü­zesabonyi járás fiataljai, örömmel beszél arról, hogy „lányai", mert a KISZ-szerve- zetnél ö a lányfelelős, egyre több tanulási és szórakozási lehetőséget találnak a termelő­szövetkezetben, mert a jóléti alapból televíziót vásároltak, van már lemezjátszós rádió­juk, tánccsoportba járnak, van cukrászda, zene a vendéglő­ben, s nem utolsósorban ott a Járási Művelődési Ház, amely a falusi fiatalok esőben, sár­ban végzett munkája után fel­üdülést nyújt, szórakozást biz­tosít. párban dolgoznak, s egy­^ re több fényre, világos­ságra, vagy ha úgy tetszik, csillogásra vágynak. Falujuk egyre inkább biztosítani tudta az utóbbit is, és most Bocsi Anna fenn a kongresszuson arról tárgyal, arról sző terve­ket, hogy miként lehetne nö­velni az arányt a világosság, a fény javára, hogy „lányai” és minden fiatal szívesebben érezze magáénak termelőszö­vetkezetét, faluját. Ott tanácskozik most ezek­ről több száz fiatal társával, s ha eszébe jut édesanyja feles­leges aggodalma, minden bi­zonnyal elmosolyodik, mint akkor, elindulás előtt. — Azt mondta édesanyám, mikor megtudta, hogy engem jelöltek kongresszusi küldött­nek! hogy gondolod, lányom? Parasztlányt a kongresszusra ? Nem akarta elhinni, hogy ilyen megtiszteltetés érte a családot, s még a készülődés óráiban is aggodalmaskodott. Azóta min­den bizonnyal örömre válto­zott Bocsi Anna édesanyjának aggodalma is, mert hisz ott ül a lánya is az építők székhazá­nak nagytermében, ahol hozzá hasonló termelőszövetkezeti, üzemi, diák- és katonafiatalok vitatkoznak arról, miként le­hetne javítani az ifjúsági munkát, szebbé, tartalmasab­bá tenni a fiatalok életét. ATem szenzáció, hogy Bo­■L ' esi Anna, fiatal szövet­kezeti tag, aki évek óta részt vesz az ifjúsági szervezet munkájában, ott ül a KISZ I. kongresszusán. Társadalmunk megszokott jelensége ez, mégis jó megemlékezni, írni azok­ról, akik a sötétségből im a fényre kerültek. Kovács Endre ide egy kicsit beszélgetni, ak­kor került először komolyab­ban szóba a tsz-be lépés ügye. Az asszony érdeklődött, hogy mi lesz. mennyi lesz, hogy lesz, ha belép. Kap-e háztájit, tud­ja-e taníttatni majd a fiát to­vább is, aki másodéves tech­nikumi hallgató, meg hogy kö­rülbelül milyen munkákra oszthatják be a közös gazdasá­gokban az asszonynépet? AMIKOR TISZTÁN dent, a férjével beszélt, ké­sőbb meg az anyósával. Férje azt vallotta, jobb lesz a szövet­kezetben, az anyósával meg olyan megállapodásra jutottak, ha a fiatalasszony beadja belé­pési nyilatkozatát, ő is aláírja a nevét. Most tehát elérkezett a dön­tő perc. A fiatalasszony nem sokat gondolkodott, aláírta a belépési nyilatkozatot, aztán anyósáért üzent. Az idős néni nemsokára be­lépett a konyhába. Kezébe fog­ta a papírt, elolvasta, aztán megkérdezte: — Te aláírtad már, lányom? — Igen... — Akkor én is. Belépek. Ne­kem csak egy darabka szőlő maradjon, hogy öregasszony lé­temre legyen hova kisétálni néha. — Az meglesz — adják hár­man is a választ — hiszen min­denki kap háztájit... Választottak hát. Az új utat. amelyen az aláírás után együtt indul el anyós is, menye is. De nemcsak ők ketten a köz­ségből, hanem sok százan, akik ugyancsak ezekben a na­pokban tértek a közös gazdál­kodás útjára és Abasáron is le­rakták a szocialista mezőgaz­dálkodás alapjait. Szabó KÖZÖTTÜK VAN __________________ Ignác bá csi is. Először feleségé­vel beszélgettünk, aki így foga­dott mindjárt az első percek­ben: — Beszélgettünk mi nagyon sokat a napokban, érdeklőd­tünk is. Akikhez fordultunk, felvilágosítottak mindenről, mit kell tennünk, s mit várha­tunk a tsz-ben. — A fiú is hazajött egy hete, azt kérdezte, mit akarunk egye­dül? Tanácsolta, lépjünk be mi is a szövetkezetbe. — Döntöttünk hát az öregem mel. Belépünk. Szabó bácsj később megerő­sítette felesége szavait: — Tudják, az asszony beteges. A vérnyomásával van baja, úgyhogy nyáron nem bírja a napfényt, ha egy kicsit is rátűz, mindjárt árnyékba kell húzód nia, vagy hazajönnie. Ezért gondolkoztam én néhány napig, hogy mit tegyek, mert míg egyedül gazdálkodtam. meg­tudtam azt tenni, hogy haza- küldtem. ha rosszul volt, de a téeszben is megtehetem e ezt? — Gondolkoztam, érdeklőd­tem, s most már tudom, hogy ott sem hagyják magára az, em­bert. Így aztán beléptünk. — És a nyilatkozat? Szabó bácsj intőn, hogy ,ne olyan hevesen”, felemeli a ke­zét: — Az még nincs. De lesz! Csak még holnapig várok. — Mire? — Inkább úgy, hogy: kire? Szabó elvtérsra. Szabó Imrére, tudják, aki a Gyöngyösi Járási Pártbizottság titkára. Néhány­szor eljött ide hozzánk. Leül­tünk, beszélgettünk a világról, a gondokról, az életről, a ter­melőszövetkezetről. öt várom, mert nekj akarom odaadni az aláírt belépési nyilatkozatomat. Ettől nem tágít. Azt mondja: tudja, hogy holnap kijön hozzá Szabó elvtárs, — úgy beszélték meg. KÉSŐBB AZ UTCÁN tünk egy fiatalemberrel. Be­mutatkozott: Mihálkovits End­re másodéves agráregyetemi hallgató. Arról szólt, hogy nevelőanyja, aki mint édes fiát, úgy gondozta, most belépett a termelőszövetkezetbe, de na­gyon beteg. Attól fél, nem tud olyan értékű munkát végezni, amelynek jövedelméből to­vábbra is megfelelően gondos­kodhat majd a tanuló fiatalem­berről. Az egyetemista fiúnak most ez okoz gondot: mit tegyen, hogy ne legyen probléma az ő tanulása itthon. Azzal kezdi: — Hazajöttem és megbeszél­tem a mamával, ö meg csak azért várt rám, hogy megtudja, mi a tervem. Megmondtam: ta­nulni szeretnék most már to­vább is, ha egyszer elkezdtem, s ha végeztem, ide, Abasárra jönnék vissza, segíteni a terme­lőszövetkezetet, s az 59 éves mamát is. Ma délelőtt alá is írta a be'épési nyilatkozatot. Én meg most megyek, megírok egy kérvényt, mert szeretném, ha az egyetem tudna támogatni ösztöndíjjal. így gondolta Mihálkovits Endre, s a segítséget meghálál­ná azzal, hogy nem hagyja el faluját, az abasári termelőszö­vetkezetet. A kérvény el is készült ha­marosan. Mellé egy kis levél került, amelyben a helyi tanács és pártszervezet javasolja Mi- hálkovits Endre kérésének tel­jesítését, minden bizonnyal nem eredménytelenül. Mert ha az új úton elindulok nem is kezdték meg még a közös gaz­dálkodást, a jövőre már előre gondolnak. A közös gazdaság hoz jó szakemberük is lesz- nem sok idő múlva. Mihálko­vits Endre személyében, aki nek sorsát még aznap egyenes­be segítették a falu vezetői. Weidinger László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents