Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-15 / 295. szám

4 NSPÜJSÄG 1960. december 15., csütörtök lutós nemzet vagyunk! Kedd, délután fél négykor egy édesanya megy az egri Foglár utcában, iskolás kisfiá­val, minden jel szerint haza­felé. A kisfiú átszellemült arc­cal brummog: br... rrr... rrrr ... br... Majd megáll és lassan visz- szafelé kezd menni, háttal a menetiránynak. A jelenet többször megismét­lődik egészen a part derekáig 'Ekkor az édesanya, türelmét veszítve, bosszúsan szól rá brummogó csemetéjére:- Hagyd már abba az egé­szet, tessék rendesen jönni mellettem. A brummogás he­lyett jobb lenne, ha a tanulá­son járna a fejed!- De anyu — válaszol a kis­fiú csodálkozva —, hát nem lá­tod, hogy egy fáradt Skodával vagyok?... — f. i. — — DECEMBER 18-ÄN a Gyöngyösoroszi Ércbánya la­kótelepére megy a Megyei Könyvtár művelődési autója. A program szerint könyvköl­csönzés lesz, majd levetítik az Édes Anna című magyar filmet.- A HEVES MEGYEI Tűz­rendészen Osztályparancsnok­ság és az Állami Biztosító He­ves megyei Igazgatósága tájé­koztatót adott ki a termelőszö­vetkeztek tűzvédelmével kap­csolatosan. A tájékoztató pél­dákon keresztül mutatja be, mit jelent, ha egy közös gazda­ság biztosítja tűzkár ellen épü­leteit, vagyonát, s mit jelent az is, ha ezt elmulasztja. — HOLNAP GYÖNGYÖ­SÖN háziasszony-konferen­ciát tart a városi nőtanács, a Tiszti Klub helyiségében, ahol megvitatják a háziasszo­nyok problémáit és a nöta- nácsnak a háziasszonyok kö­rében végzett munkáját.- A KÖVETKEZŐ esztendő­ben is építkeznek a pélyi ter­melőszövetkezetek. Az Arany­kalászban harminc vagonos magtár és növendékistálló, a Békében növendékistálló a Dó­, zsában, a Petőfiben és az Üj Életben sertésfiaztatót, az utób­biban ezenkívül juhhodály is épül. — MA TARTJA ülését az egri Városi Művelődési Ház­ban az ateista szakkör. A szakmai előadást, melyet filmvetítés követ, dr. Földi Pál tartja.- NAGYOBB AH ANY Ü építkezést terveznek 1961-re az átányi Kossuth Tsz tagjai. Növendékistállót, sertésszál­lást, dohánypajtát, sertésfiaz­tatót és harminc vagonos mag­tárat szándékoznak építeni a közös gazdaság tagjai, állami segítséggel. — EGERBEN ismét meg­nyílt a Heves megyei Ipar­cikk' Kiskereskedelmi Válla­lat önkiszolgáló ajándékbolt­ja. Az üzlet sok újdonsággal, többek között német porce- lánkülönlegességckkel, kris­tályvázákkal, új divatéksze­rekkel várja régi vevőit és üj vásárlóit. EGRI VÖRÖS CSILLAG Magasabb elv EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Háború és béke (1—II. rész) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Óz, a csodák csodája HATVANI VÖRÖS CSILLAG Sikoly az utcáról HATVANI KOSSUTH Vidéki lány he;ves Nincs előadás PÉTÉRVÁSÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Még sötét a hajnal Egerben este 7 órakor: A MAKRANCOS HÖLGY (Kisfaludy-bérlet) Istenmezején este 7 órakor: Jubileum — A mennyetjárt ifiúr Hatvanban este 7 órakor: ti arcm a kislány Érzékeinkről és a spirit izmusról lesen, érdeklődést keltőén tá- a kísértetjárásokkal. Meggyő­Az „Élet és Tudomány” Kis- i könyvtára sorozatban nemrég két figyelemre méltó, népsze­rű, lélektani tárgyú könyvecs- j ke jelent meg. Az első az „Ér­zékeink világa” címet viseli. J (Szerzője: Ákos Károly.) A cím után ítélve, felületesen, ta­lán nem tűnik túlságosan izgal­mas, ígéretes olvasmánynak. Ám, ha lapozgatunk benne, ! hamar feltűnik a sok ábra (152 darab!), amelyek szemléletessé í teszik a mű anyagát. Beleolvasgatva, érdekes és [találó példák sokaságára buk­kanunk: mindjárt az elején száguldó motorkerékpárt vará­zsol elénk a szerző, látjuk ve­zetőjét és mögötte társnőjét. Aztán a halak szeméről olvas­hatunk, majd arról, hogy miért keresi a nagymama a szem­üvegét, miért olvashatók ne­hezen azok a vörös plakátok, melyekre kék betűket nyomtat­tak, miért veszti el az ivóvíz jó ízét, ha túl hideg, vagy ép­pen langyos. Legrészletesebben — és ter­mészetesen „leglátványosab­ban” — a látással foglalkozik a szerző. Széleskörűen tájékoz­tat a látás fizikai, kémiai prob­lémáiról és a látásról, mint idegfolyamatról. Szól a tér- és mozgáslátásról. Több ábra se­gítségével világítja meg az ér­zéki csalódások néhány jelleg­zetes esetét. A leginkább tömör és egyút­tal kis terjedelem mellett a legtöbb érdekes, kevéssé köz­ismert adatot, problémát tar­talmaz az ízlelésről és a szag­lásról szóló fejezet. E rész felel meg — véleményem szerint — leginkább a népszerű isme­retterjesztő feladatának: jól érthető, nem bonyolítja túl a problémát (mint például a lá­tásról szóló fejezet több he­lyen, mely néhol bizony elmé­lyedt fizikai, kémiai tudást és speciális érdeklődést is kíván), amellett érdekes, frappáns tud lenni. A könyv többi fejezete (bőr, érzékelés, fájdalom, stb.) vi­szonylag gyengébben sikerült. Értéke Ákos Károly művé­nek a korszerű, materialista tudomány eredményeinek köz­érthető népszerűsítésére , való törekvés. Igyekszik szemléle­jekoztatni olvasóit. Sajnos, a törekvés nem sikerül minde­nütt egyforma mértékben. Ál­talában fokozottabban kidom­boríthatná a termelőmunkával, a mindennapi élet gyakorlatá­val való kapcsolatokat. Bár világnézetileg, szakmai­lag igényesség jellemzi egészé­ben a művet — mégis akadnak felületesen megírt részletei is. Pl. a szerző szerint „a látás az embert elsősorban a természet­hez kapcsolja, a hallás viszont, a beszéd révén, a nyelv segít­ségével, a többi emberhez, a társadalomhoz.” (187. 1.) Az idézett mondat — nyilvánvaló­an elnagyolt, felületes általá­nosítás: a látásnak éppúgy megvan a társadalmi kapcsola­ta, jelentősége, mint ahogy a hallásnak is megvan a termé­szeti alapja, vonatkozása. Ha a szerzőnek teljesen igaza vol­na, akkor az állatoknál a hair lásnak alárendelt jelentősége volna. Márpedig bizonyításra sem szorul, milyen nagy jelen­tőségű az állatok életében a hallás, pedig ők nem élnek tár­sadalmi, kulturális életet... • A másik, nemrég napvilágot látott népszerű mű: Király Jó­zsef: „Mi a spiritizmus?” című könyve. „Csöngetés hangzik az elő­szobából. A kisiető házigazda feketeruhás nőt tessékel be” — kezdődik a könyv. E drámai bevezetéssel próbálja érzékel­tetni a szerző a szellemidézés, a „spiritiszta szeánsz”-ok fül­ledt, ijesztő, misztikus hangu­latát. Mielőtt a szellemidéző „cso­da” bekövetkezne, az író félbe­szakítja önmagát és elbeszéli a modern „szellemidézés”, a spi­ritizmus történetét. Szól Jack- sonról, a Fox-családról, majd általánosabban a médiumokról és az ún. „transz” (önkívületi) állapotról. Leírja ennek a mo­dern ámításnak, illetve önámí- táshak tüneteit, szertartásait: az asztaltáncoltatást, a kopog­tatást. Részletesen foglalkozik a spiritiszták tévhiteivel, ámítá­saival, a „szellemek” állítóla­gos „túlvilági üzenetei”-vel, a „lefényképezett szellemek”-kel, ző, tudományos érveléssel, konkrét esetek elemzése alap­ján bizonyítja be, hogy a spiri­tiszta „hívők” vagy érzéki csalódásoknak estek áldozatul, vagy kóros idegrendszerű, hisz- teroid egyéniségek. Más ese­tekben bebizonyosodott, hogy számos médium közönséges szélhámos volt. Nagyszerű do­kumentum erre a magyar László László önleleplező nyi­latkozata, amelyet igen frap­páns bizonyítékként idéz a könyv. Király József műve egész­ben véve igen érdekes és érté­kes. Kisebb fogyatékosságoktól, hibáktól persze ez sem mentes. Egyes fogalmakat — így magát a spiritizmus fogalmát — nem tisztázza eléggé szabatosan. Nem helyeselhető, hogy a val­lásos fanatizmusból, extázisból fakadó pszichikai tüneteket (pl. Neumann Teréz „csodáit") a spiritizmusról szóló könyv több helyütt is taglalja: ezek­nek az eseteknek ugyanis nincs közük a spiritizmushoz. — A svájci JUNG érdeme sem olyan egyértelmű az „okkul­tizmus” vizsgálatában, mint ahogy a könyv beállítja. A munka felépítése sem eléggé indokolt, áttekinthető. * ', Mindkét mű — a röviden jel­zett néhány fogyatékosság el­lenére is — nyeresége ismeret- terjesztő irodalmunknak, a je­lenleg még, gyérszámú lélek­tani népszerűsítő műveidnek. A tárgyalt két könyv témája is hasznos, időszerű — ha nem is feltétlenül a legidőszerűbbek, leghasznosabbak közé tartó­nk. Milyen lélektani ismeretter­jesztő művekre lenne a közel­jövőben leginkább szükség? Véleményem szerint idősze­rű és igen hasznos lenne az egyéniséggel, jellemmel, jós­lással, az emberekkel való bá­násmóddal, a barát- és élettárs­választással, pályaválasztással, munkalélektannal kapcsolatos, népszerű lélektani könyvek megjelentetése. Remélhetőleg kiadóink ilyen tárgyú művekre is sort kerítenek majd. Dr. Berencz János [ I960. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK: VALÉR . 15 évvel ezelőtt, 1945-ben halt meg KONSZTANTYIN TRE­S NYOV szovjet költő. A fiatal jobbágy-paraszt fiút 1906-ban kitolon­Í v colják lakhelyéről, mert nyíltan a reakció ellen fordul. Művel té­máját a paraszti életből veszi, az Októberi Forradalom után szín­darabokat is ír (Ljubov Jarovája (1925). A Néva partján című. 1937-ben színrekerüH darabja az elsők között viszi színre Lenin alakját. Trenyov 1878-ban született. 285 évvel ezelőtt. 1675-ben ezen a napon született JAN VER- . MEER VAN DELFT holland festő. Napsütéses, derűs otthonokról ? festett képei (interieurök) és tudós-áhrázolásai a XVII. századbeli holland Iskola legszebb müvei. Ma 55 éves FARKAS FERENC zeneszerző. Több színműhöz írt i kísérőzenét (Ember tragédiája), sikert arattak szimfonikus müvei >. (Divertimento) a Bűvös szekrény című komikus operája, Csinom I Palkó című daljátéka és az 1945. április 4-e emlékére írt szimfó- J niája. ) 1948-ban e napon szabadította fel a Kínai Néphadsereg Peking \ városát. Érdekes találmányok, felfedezések: s 100 évvel ezelőtt, 1860-ban e napon született NIELS FINSEN > dán orvos. Tanulmányozta a féhy hatását az emberi testre és be- ] vezette a ténnyel való kezelést. Megszerkesztette az ibolyántúli su- l garakban gazdag szén-izzólámpát, a kvarclámpát. 1903-ban Nóbel- < díjat kapott. • í FILM - FILM - FILM -r FILM - FILM Magasabb elv Érettségi előtt álló fiatalokról szóló, magyarul beszélő csehszlovák film, amelyet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutat be december 15-től 21-ig. >/NAAAA/ sAAAAA/NA/VSAAAAAAAA>SAAAAAAAAAAA/VSA/VVVVSAAAA/VVSAAAAAA<V\A/^AAAAAAAA/VAAAAAAA(\»>AAA/SAAAAAAAAAAAAAAAAA^A^S/SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/NAAAA^AMAAAAAAAAAAA AZ ASSZONY szemében könny csillogott — Már nem is tudok mit mondani. Hetek óta készülünk. Megvettem a jegyeket előre, hogy azzal se legyen gondunk. Megírtam anyukának, hogy mikor érkezünk. Még tegnap este összecsomagoltam. A gye­rek ma már óvodába se ment Ott ül a másik szobában, fel­öltözve, várja, hogy induljunk, és akkor te most hazajössz az üzemből és bejelented, hogy nem jöhetsz, mert az új gépet most kaptátok meg, azt kell összeszerelni, és ha te nem vagy itt, akkor összedől a vi­lág! A férj már a ^második ciga­rettára gyújtott rá. — Ne túlozd el, nem mond­tam, hpgy összedől a világ. Ha én nem lennék, megcsinálná más. De mivel én vagyok a művezető, ha most plutazom, a munkások azt mondják: per­sze, meglógott. Van egy kis ko­moly munka és ő szabadságra megy. Elmegy nyaralni, hogy ne kenjen felelősséget vállal­nia. Majd ha készen leszünk, hazajön és ha valami baj lesz, kijelenti: persze, mert nem voltam itt. Mert nem lehet rá­bízni senkire semmit. Mert az új géppel nem törődik senki. Ezt mondanák a hátam mö­gött. — És a mi nyaralásunkkal ki törődik? Már hányadszor készülünk erre a vacak tíz napra? Hányszor mondtad már, hogy most ezért nem jö­hetsz el a gyárból, most meg azért? Az nem számít, hogy én, hogy mi: a gyerekkel veled akarjuk eltölteni ezt a rongyos tíz napot? Hogy mi együtt aka­runk veled lenni? Érted? Ez semmi? FELÁLLT, az ablakhoz sé­tált és azon gondolkozott, mit válaszoljon a feleségének. Per­sze, hogy, igaza van neki is, de beláthatná azt is, hogy most valóban nem mehet szabad­ságra. A fene egye meg! Ki te­het arról, hpgy az új képet ha­Két tűz között téridő előtt leszállította a gyár? Azok is versenyben van­nak;, akárcsak ők. Küldjék vissza azt a gépet? No, jó: legyen az asszonynak igaza. Elmegy. Ott egye meg a fene az egész szerelést. A sza­badsága már el van intézve, már tegnap a kezében volt a papír. Hiszen, ha nem volna művezető! Ezt az asszonynak is meg kellene értenie, de ő csak a magáét fújja. És saját szem­pontjából: igaza van. A család is megérdemel egyszer egy év­ben tíz napot. Érthető, hogy együtt akarnak lenni, együtt pihenni, együtt szórakozni. Ügy készültek erre a tíz napra. Annyit terveztek... A mama is várja őket. Már biztosan levágta a két csirkét, hogy kis unokáját rántott csir­kével várja. Mert úgy szereti az a kisgyerek! — Nézd, mama! — fordult szembe a féleségével. — Tu­dod, hogy én is számítottam erre a tíz napra. A horgász- felszerelést is összecsomagol­tam. Ott a römikártya is a bő­röndben, hogy együtt kártyáz­zunk kettesben addig, amíg a gyerek a vízben pancsol. De mit tegyek? Ha megyek, a munkások szólnak meg. Ha maradok, te haragszol meg rám. Olyan könnyű ezt eldön­teni? Te mit csinálnál a he­lyemben? — Miért kell neked ezen egyáltalán gondolkoznod? Megkaptad a szabadságot? Igen. És mikor kezdődik a sza­badságod? Lényegében már ma délután. Attól kezdve, hogy kijöttél a gyárból. Mit gon­dolsz, ki lenne még rajtad kí­vül olyan bolond, aki ezen akár csak egy percig is speku­lálna? Mert neked a gyár, az üzem, a munkások, a terv, a munka verseny az istened! Nincs még egy ilyen örült raj­tad kívül. A családod viszont... az semmi. Az asszony lássa be, hogy te... És a gyerek? Neki hogyan magyarázzam meg? — Igazságtalan vagy, mama. Tudod nagyon jól, hogy nem én vagyok az egyetlen a gyár­ban, aki... Eh, hagyjuk! Azt is tudod, hogy a család a min­denem, hogy csak értetek, mi­attad és a gyerek miatt... AZ ASSZONY keserűen fel­kacagott. — Igen, persze! Hogyne tud­nám! Csak éppen... most... most az egyszer nem jössz ve­lünk. Csak éppen most... is­mét maradnod kell! — De a kutya mindenségit!... — Ne ordíts, kérlek, mert az­zal még nem lesz valamiből igazság, ha ordítasz hozzá. / — Te meg ne bőgj! Én kü­lönben sem ordítok. — Legalább a szomszédok ne hallják, hogy ordítasz. Leg­alább ők ne tudják, hogy te ho­gyan bánsz velünk, a családod­dal. Kisül a szemem szégye­nemben. Ezek a vékony fa­lak ... — Szakadjanak rá arra, aki megtervezte. Az ember még a saját lakásában sem lehet nyu­godt. Még itt is mindig csak arra gondoljon, hogy jaj, mit szólnak a szomszédok. Á ked­ves szomszédok pukkadjanak meg! Én a kedvükért nem sut­togok, ha kiabálni van ked­vem, akkor... — Az előbb azt mondtad, hogy nem kiabálsz. Meghökkent. — Tessék: nem kiabálok. Tessék! Alig hallom a saját hangomat, úgy suttogok. Így már jól van? Az asszony nem válaszolt, csak a szemét törülgette. Ügy behúzódott a fotel sarkába, mint egy félénk gyerek. Sze­gényke. Teljesen ártatlanul kí­nozza. Oda kell mennie hozzá; meg kell csókolnia, át kell fog­nia a vállát. — No, mama! ELKÍNZOTTAN, de igyeke­zett visszamosolyogni. — Mikor úgy vártam ezt a tíz napot! Nem is hiszed. Ebbén a pillanatban élesen felberregett a csengő az elő­szobában. Meglepetten néztek egymásra. — A fene egye meg. Ez is jókor jön. — Ki lehet az? — kérdezte félénken az asszony. Az igazgató volt. -Ott lakott a szomszédban. Jó barátság­ban volt a két család egymás­sal. / — Jó, hogy jött — állt fel az asszony, mikor meglátta a vendéget. — Beszéljen ezzel az őrülttel. Képzelje, itthon akar maradni. Az igazgató savanyú arcot vágott. — Hát. *. A férj az asszonyt figyelte, aki erre a gyanús nyögésre nagyon furcsán kezdte néze­getni a vendég arcát. — Mi az, magának is az a véleménye, hogy... — Maradjon. Pontosan az. Azért jöttem, mert féltem, hogy elutazik. Kérni akarta­lak, pajtás, hogy maradj még egy-két napot. Amíg összesze­relitek ... Az asszony felkacagott. — Tisztelet, babérkoszorú és glória az áldozatért! íme: korunk hőse! És a nyaralás, ha szabad alázatosan esdekel- nem a válaszáért? __ AZ IGAZGATÓ kutyaszorí­tóban vergődött. — A szabadság: az szabád- ság. Ahhoz joga van. De az üzem.., Az asszony hangja csattant. — No, ezt jól kifőzték! Szé­gyelljék magukat! — Ejnye szomszédasszony, csak nem képzeli, hogy mi összebeszéltünk? — Nem képzelek semmit és nem vitatkozom tovább. Rend­ben van: maradjon most már. A jegy egy hónapig érvényes: még ez a szerencse. Még jó, hogy az IBUSZ-ban váltottam meg. Tessék, itt van. Mikor méltóztatol utánunk fáradni? — Mama, ne így. Ez mégis­csak túlzás. — Hagyjuk az érzelgést. Már csak félóránk van a vo­nat indulásáig. Ha nem len­ne nagyon terhedre: légy szi­ves, segíts1 a csomagokat ki­vinni az állomásra. — Nézd, mama. Utóvégre mégiscsak a munkámból élünk, és neked sem lehet mindegy, hogy mit gondolnak rólam a munkatársaim. A ter­melés ... . — Hagyjuk a szemináriu­mot. Majd az új oktatási év­ben megkonzultáljuk ezt a fontos problémát is, kedves szaktárs! — Elfordult. — Szólj a gyereknek. Megyünk! Az igazgató kínosan feszen­gett az ajtó mellett. — Ugye, megért minket, szomszédasszony? Ez egy olyan kivételes eset, ami... — Ami már eddig négyszer előfordult. Már kezdek hozzá­szokni. Erre nem lehetett mit vála­szolni. Különösen, ha az igaz­gató még lakószomszéd is rá­adásul. Legegyszerűbb ilyen­kor rugalmasan visszavonulni. Kint, az előszobában még egy percre megállt az igazga­tó. — Ez simán ment. — Ajaj! Dehogy ment si­mán. Mit hallgathatok én még ezért! — Legfeljebb három nap, és utánuk utazol. A férj bólintott. AZTAN SIETETT vissza a szobába, hogy segítsen a cso­magokat kivinni az állomás- • ra. G. Molnár l'crenr

Next

/
Thumbnails
Contents