Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-15 / 295. szám
1960. december 15., csütörtök népcjsag s Kulturált, művelt embereket az élet minden területére A ROBOGÖ gyorsvonaton meglett férfi ül és elmélyüllen tanul. A Mátra vidéki Erőműben, vagy Petőfibányán vége a műszaknak és a dolgozók egy része a klubba, vagy a kultúrterembe siet, hogy meghallgasson egy előadást, szákmai képzésen, vagy főiskolai felvételre előkészítő tanfolyamon vegyen részt. A Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél egyetemi tanulmányokat folytat nyolc dolgozó, évek óta működik a bányaipari technikum. Az első évfolyamon 20, a másodikon 46 dolgozó tanul rendszeresen, a gimnázium levelező tagozatára 22, különféle technikumba 31 dolgozó jár. A Mátravidéki Erőműnél ebben az évben hatan szereztek mérnöki diplomát, technikumi továbbképzésben 40 dolgozó vesz részt. A felsorolt példák biztatóak. Arra mutatnak, hogy az elmúlt esztendőkben — különösen a munkásosztály, helyzetének javítására hozott párthatározat óta — sokat tettünk a kulturális forradalom győzelmének kivívására. Hiszen már 1957-ben a középiskolák nappali, esti és levelező tagozatán 100 000-en tanultak, a nappali tagozaton 25 000-en tettek érettségi vizsgát. Az egyetemen tanulók száma az 1938-as 11 700-ról 1957-re 33 000-re emelkedett. 1938-ban a középiskolákban négy százalék, az egyetemeken három és fél százalék volt a munkás- és parasztszármazású tanulók aránya, 1957-ré ez az arány a középiskolákban 59,7 százalékra, az egyetemeken 55,3 százalékra emelkedett. IPARUNK FEJLESZTÉSE következtében munkásosztályunk létszáma gyorsan növekedett és a munkásság összetételének változása miatt a munkásosztály egyes kategóriái még ma is elmaradott kulturális szinten élnek és dolgoznak. Az ipar technikai fejlesztése, a technológiai előírások gyakori változtatása, az automatizálás, a mezőgazdaság gépesítése és a nagyüzemi gazdálkodás feltételei, megkövetelik , — és dolgozó népünk igényli is —, hogy tovább fejlesszük az általános műveltséget és a szakmai tudást. Az igények és gazdasági fejlődésünk szükségessé teszi az ipari, építőipari és a' mezőgazdasági tanulóképzés fejlesztését, egyes újabb szakmákban a szakemberképzés megindítását, a lányok szakmatanulási lehetőségének kiterjesztését. Szaktan- folyamok, ismeretterjesztő előadások, a szakkönyvkiadás jelentős bővítése útján kell gondoskodni a munkásság szaktudásának állandó emeléséről — állapítják meg az ötéves terv irányelvei: NÖVELNI KELL minden állami és társadalmi szerv, valamint az értelmiség felelősség- érzetét a munkásosztály viszonylag még elmaradott rétegeinek kulturális felemelkedése iránt. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a munkásszállásokon lakó, többnyire vidékről származott segédmunkások kulturális és szakmai képzésére és nevelésére. Rendszeres felvilágosító munkát kell kifejteni a tehetséges munkásgyerekek továbbtanulására. A hatvani járás lakosságának több mint a fele munkás. Az üzemek nagyobb része a felszabadulás utáni években létesült, az üzemi munkások nagyobb része a környező községekből jár be a bányákba és gyárakba. Ügy véljük, ha a hatvani járás kulturális helyzetét vizsgáljuk, akkor megbízható képet kapunk az országos helyzetről is, ennek következtében általános következtetéseket vonhatunk le, hogy a továbbiakban mit kell tennünk. A hatvani járásban az általános iskola esti, majd levelező tagozata iránt az érdeklődés nő. Az 1959—60-as tanévben 212 fő, míg az 1960—61-és tanévben 622 dolgozó jelentkezett.' Ez közel 300 százalékos emelkedést jelent. Magánúton is sok dolgozó vizsgázott. Az elmúlt tanév végén 35, a nyáron pedig 20 vizsgaengedélyt adtak ki. AZ esti tagozat hallgatóinak 80 százaléka munkás. Ezek a dolgozók vállalták, hogy a nehéz fizikai munka után szorgalmasan tanulnak és megszerzik az általános iskolai bizonyítványt. Tanulmányi eredményeik az elmúlt év során jobb volt, mint az általános iskola nappali tanulókéi. A Mátravidéki Erőműnél az elmúlt évben öt érettségizett fiatal elektroműszerész, hőtechnikai műszerész szakmunkás bizonyítványt szerzett. Ezek a fiatalok a termelő munkában jól megállják helyüket. Tíz tanfolyamon több mint 197 dolgozó tanult tovább, német nyelvet 23, oroszt 28 dolgozó tanult. Petőfibányán vájár-, segédvájár-, lőmesteri, telepkézelői és más tanfolyamokon 435 dolgozó vett részt. A bányáknál ezen felül vájár, villanyszerelő, esztergályos, bányamentő szakmai továbbképző tanfolyamok is indultak, amelyeken 579 fő vett részt. Az Apci Fémtermia Vállalatnál betanított munkástanfolyamon 15, művezetői tanfolyamon pedig öt dolgozó képezi magát, a Selypi Cukorgyárnál három tanfolyam indult 44 dolgozó részvételével. A JARAs TERÜLETÉN található munkásszállások általában jól felszereltek, a dolgozók művelődési,- szórakozási lehetőségeit biztosították. A nagyobb üzemek klubjaiban, kultúrtermében és munkás- szállóin megtalálhatjuk a rádiót, a televíziót, könyvtárat és más művelődési lehetőséget. A járás területén tavaly 128 ismeretterjesztő előadást tartottak, mintegy 9000 dolgozó látogatta azokat. Ezekben az adatokban nem szerepel a TIT és a szakszervezeti előadások száma. Kifogásolható viszont az ismeretterjesztő előadások színvonala. Petőfibányán 250, Lőrinciben 43, Selypen pedig 13 televízió működik. Ennek tulajdonítható, hogy ezekben a községekben csökken a mozilátogatók száma, az ismeretterjesztő és egyéb rendezvényeket a televízió adásához kell igazítani. A Hatvani Járási Pártbizottság és a Járási Tanács VB kulturális bizottságot alakított. Ez az egységes vezetés alatt működő bizottság tárgyalt a községek tanácselnökeivel, a kultúrotthon igazgatókkal, az iskolák és az üzemek, bányáit vezetőivel. Értékelték az elmúlt évben végzett kulturális nevelőmunkát, megszabták a munka főbb céljait és gyakorlati segítséget adnak a kulturális tervek elkészítéséhez. Megállapították, hogy az általános műveltség megszerzésének és a szakoktatás fellendítésének hatékony emelője volt a szocialista brigádmozgalom. A vállalások között sok nemes és tiszteletreméltó kulturális vonatkozású vállalás szerepelt és a szocialista címért küzdő brigádok becsülettel helyt álltak a tanulás, a szakmai képzés területén is. Példájuk és bátor kezdeményezésük húzó erőként hatott és számos követőre talált az üzemi munkásság körében. A járás tanácsi-,, társadalmi szervei és az üzemek nem élnek kellően a társadalmi ösztöndíjak lehetőségeivel. Több tehetséges fiatalt kellene főiskolára és egyetemre küldeni. Ezért a VB megbízta Balázs Pált, a járási tanács elnökhelyettesét, hogy az üzemek és vállalatok vezetőit ebben az ügybén keresse fel és mozdítsák elő a társadalmi ösztöndíjak alapításának lehetőségeit. A KÖZSÉGEK lakóinak is fel kell sorakozni a kulturális haladásért vívott harcban. Meg kell erősíteni az állandó bizottságokat. Minden községben a tanácsülésen tárgyalják meg a kulturális munkatervet, adjon a tanács, több segítséget és kezdeményezést a gyakorlati munkához. Javítsuk meg a kulturális munkát falun és városon. A hatvani járás üzemei elsősorban azokat a termelő- szövetkezeteket patronálják, amely községekből sok munkás dolgozik üzemekben. Az üzemek segítsék a patronált községek kulturális munkáját, egyeztessék össze terveiket, látogassák kölcsönösen egymás kulturális rendezvényeit és ismeretterjesztő előadásait. Ezzel is erősödik a munkás paraszt szövetség és újabb lépést tehetünk előre a kulturális forradalom győzelme felé. Dr. Fazekas László Készül Eger város iparpolitikai lerve Az Egri Város; Tanács hamarosan elkészíti a város iparpolitikai tervét. Főleg négy probléma áll vizsgálat alatt: a helyi ipari vállalatok, a szövetkezetek, az iparitanuló-képzés és a magán-kisipar terve. A helyi ipar vállalatai a jelenlegi alapokon tovább bővülnek. fejlődnek. Jelentős helyet kap a tervben a szövetkezeti ipar fejlesztése és szóbakerül egyes, egymással rokon szakmák összevonása is, mely az önköltségcsökkentés és a szolgáltatások javulása terén 'fogja hatását éreztetni. Mint igen jelentős kulcskérdésről: a jövő ipari szakmunkás utánpótlásáról, az iparitan uló-képzésről is kellő gondoskodás történik. A becsületes és a valóban szükségletet kielégítő magánkis- .iparral is számol a tervezet. .'Tekintve, hogy a városi tanács a legszélesebb tömegek tapasztalataira támaszkodva, illetve azok segítségével kívánja az iparpolitikai terv bizonyos kérdését megoldani, — a sajtó adta nagy nyilvánossághoz fordul. A városi tanács VB ipari-műszaki osztálya arra kéri a város lakosságát, hogy adjanak felvilágosítást, hogy milyennek találják a vállalati, szövetkezeti és magánkisiparnak a lakosság közvetlen igényeit kielégítő javító szolgáltatását, annak működését. Mondják el az esetleges hiányosságokat. Konkrét, biztos adatokra van szüksége a tanácsnak ahhoz, hogy valójában milyen például a villany- és vízvezetékszerelői, bádogos, lakatos, műszerész, üveges, asztalos, festő és mázoló, cipő- és ruhajavító, kőműves, stb, javító tevékenység. A városi tanács a legmesszebbmenően kívánja figyelembevenni a több oldalról felmerülő jogos kívánalmakat és a beérkezett, kellően kiértékelt adatok birtokában fogja megszerkeszteni a7j iparpolitikai terv vonatkozó igen lényeges .részét, Mezőgazdasági szakember-képzés Pélyen Ebben az esztendőben, időben elég későn indultak meg megyeszerte az ezüstkalászos gazdatanfolyamok. A rossz-idő az embereket a határba hívta, s így még csak most adhatunk számot arról, hogyan is tanulnak, mit is végeznek egy-egy tanfolyamon a jövő mezőgazdasági szakmunkásai. Ezek a tanfolyamok ma már mások, mint évekkel ezelőtt voltak. Formájukban és tartalmukban is különböznek az előző éviektől, mert míg eddig a tanfolyamokon a mezőgazdaság minden ágával megismertették az egyéni gazdákat — úgy ahogy tellett az időből —, addig a mai nagyüzemi gazdálkodás, más előkészítést vár az ezüstkalászos gazdatanfolyamoktól. Ebben az évben mindazok, akik a tanfolyamot hallgatják — már termelőszövetkezeti tagok. Éppen ez' hozta magával, hogy ahogyan a termelőszövetkezetben szakosítva dolgoznak az emberek, ügy itt a tanfolyamon is szakonként különüljenek el az állattenyésztő, a növénytermesztő és a kertészeti brigádok vezetői, munkacsapat vezetői és' tagjai. Pélyen már a múlt hónap elején megkezdődött a tanfolyam 28 hallgatóval, mégpedig a termelőszövetkezetek profiljának megfelelően: növénytermelési irányú. Czaga László: az Aranykalász Tsz agronómu- sa vezeti a tanfolyamot, s a hallgatók nagy érdeklődéssel és tudni akarással tanulják az anyagot. Mindannyian tudják, hogy az ezüstkalászos gazdatanfolyam sikeres elvégzése nemcsak oklevelet ad a kezükbe, hanem az ipari szakmunkásokkal egyenértékű mezőgazdasági szakmunkásokká lesznek. S az emberek előtt az egyáltalán nem közömbös, hogy ha tanulnak — mi lesz annak a konkrét eredménye, túl azon, hogy tudást szereznek. A pélyi ezüstkalászos gazda- tanfolyamon idősebbek, fiatalok, fiúk és lányok vesznek részt. Köztük van a fiatal Szé- csi Károly is, akinek a szülei az Aranykalász Tsz alapító tagjai közé tartoznak, tíz éve termelőszövetkezeti tagok. Ez a tíz év már' nyilvánvalóan tükröződik a fiatalember gondolkodásmódján, életfelfogásán és szavain is. — Nincs szándékomban elhagyni a falut, meg akarom szerezni az ezüstkalászos gazda oklevelet, és a termelőszövetkezetben akarok dolgozni — mondja. — Igaz, hogy kisgyerek voltam, amikor beléptek apámék a tsz-be, de 10 év alatt én is felcserepedtem, és láttam, hogy . milyen szép a közös munka és milyen jó, ha a gond közös gond. Elgondolkodtatok az alig húszesztendős Szécsi Károly — A mezőgazdaság szakmunkása akarok lenni — mdndja Szécsi Károly. szavai. Ilyeneket csak az tud mondani, aki nem betanulja, hanem maga előtt látja a szavak tartalmának igazságát., Vona Lukács deres bajusza, mosolygós arca megelégedett ember benyomását kelti. Olyan egészséges mint a -makk és mindene a termelőszövetkezet, ahol agronómus, növénytermesztési brigádvezető, meg még sok egyéb egy személyben. — Tanulni kell, bizony, mert ez hozzátartozik az élethez! Jó ez a gazdatanfolyam ilyen for» mában, mert régen a magunk kis gazdaságában tudtuk ml a teendő, de amikor az ember elkezd igazgatni 543 holdat, bi- ' zony, megáll egy pillanatra a tudománya! Nem baj. Most már megtaláltuk önmagunkat, tanulunk is hozzá és minden rendben lesz! Vona Lukács mellett szorgalmasan tanul Zeke Veroni-- ka. Alig hallja meg, hogy hozzászól valaki. Végül felpillant a könyvből: — Növénytermesztési brigádvezető vagyok az Aranykalászban. Engem nagyon érdekelnek ezek a ' dolgok, mert szeretem a munkámat. Igaz, hogy az ősszel férjhez megyek — teszi hozzá hirtelen elpirulva — majd meglátjuk, hogy azután hogyan alakul, de feltett szándékom, hogy a munkámat nem hagyom! Nagyon érdekesek és tanulságosak ezek a beszélgetések, én szívesen folytattam volna, de úgy vettem észre, hogy a hallgatók alig várják már a foglalkozás kezdetét. Pillanatok alatt elrendeződtek az asztalokon a- könyvek, füzetek, Czaga László is kikészített mindent az előadásához, és prost már zavartalanul, rendes kerékvágásba zökkenve indult meg az esti tanfolyam. A késő estébe nyúló tanfolyamon új ismeretanyaggal gazdagodnak a pélyiek, s az őket nagyon közelről érintő kérdéseket is megtárgyalják így közösen. Mert a problémák most már egyek: mit kellene termelni ezen, vagy azon a földön, mire lenne jó a mocsaras rész, stb. Késő este van’, mire a kivilágított iskolából beszélgetve ballagnak haza az ezüstkalászos tanfolyam hallgatói, hogy másnapi munkájukban máris hasznosítsák azt, amit este tanultak. Cs. Ádám Éva Összehívták a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet megyei választmányának ülését December 19-én, délelőtt 10 órakor tartja választmányi ülését az egri Szövetkezeti Székház nagytermében a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet Heves megyei Alközpontja. A választmányi ülés napirendjén a következők szerepelnek: a megyei vezetőség beszámolója az alközpont ez évi pénzügyi gazdálkodásáról, a munkavédelmi és balesetelhárítási tevékenységről-, az ellenőrző bizottság eddigi munkájának értékelése, határozati javaslatok beterjesztése* stb. iiiiiiifeiiaiiiii»iiaiiii>iiii!>aiiiiiiiiiiiiiiiiia!ii>iijiiiiiiiaiiaiiiiifiiiiiiiiiiii)tiHiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiniiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiiiiaii|iiiiiiiiiit«iiiiiauiuiiiiúiaiiii!iiiii(Biiaiiaiiiiii!iiiiaHiiiaiiii.iiiiiii«iii!iiiiií»iuiiiiiiit!iuiiiiultt A béke ügye mindannyinak ügye! — A hevesi járás asszonyai a moszkvai Kiáltványról — A napi sajtó hasábjairól vasárnap ismerte meg a magyar közönség a földkerekség kommunista és munkáspártjainak a világ népeihez szóló Békekiáltványát. A Kiáltvány hatalmas visszhangra talált az emberek között. . Felködlött előttük a nemrég lezajlott II. világháború sok-sok véres borzalma, az édesanyák felszáradt könnye újra feltört, s az árvák újra érezték az árvaság keserűségét, amint a bátor hangú, megalkuvást nem tűrő békekiáltványt olvasták. Az emberek békeakarata már nem áll meg a követelés, a szavak mellett, hanem minden erejükkel arra törekszenek, hogy a béke, minden haladás és boldogulás záloga — fennmaradjon. A békenyilatkozatok nem szavakat jelentenek, hanem az élet, az emberi jövő tartalmát hordozzák magukban. Túró Ferencné, pélyi termelőszövetkezeti tag: * »Aki élni akar, annak látni kell a helyes utat, amely a békéhez vezet 1" — Egyszerű asszony vagyok én, nem szoktam a nagy szavakat. Megmondom ami fáj, de megmondom nyíltan azt is, ami nekem tetszik. Ha a békéről hallok, mindig eszembe jut szegény 'első férjem, aki öt esztendeig taposta a háború sarát, majd amikor hazajött, rokkantán tengette életét, míg végül meghalt. Ott talált engem az átkos emlékű II. világháború Pesten, egy kis cselédszobában. Onnan kerültem haza, és most a saját kezem munkájával épített házban lakom. Kell e több? Mikor a Békekiáltványt olvastam, egyre az a gondolat járt a fejemben, kik azok akik még ma is vérontást akarnak? Azok nem érdemelnek mást, mint megvetést. Az én életem a béke, mert ehhez van kötve az, hogy a cselédsors után öregségemre megnyugodjak. Tóth Sándorné, tarnamikló- lósi tsz-asszony: „Szépen és jól élünk, és ón így akarom továbbra is!" — Az én életem már a közös munka, a közös gond, a közös tervezés. Tíz éve vagyok termelőszövetkezeti tag, és egyetlen vágyam, hogy végre mindenki belássa azt, hogy ez az egyetlen út vezet falun a boldoguláshoz. Mit is tudnék mondani a saját családom életéből? Azt, hogy hatod magammal élek, divatos ruhában jár a családom minden tagja. Ma több húst eszünk, mint hajdan kenyeret. Gyerekeimmel már nem lesz baja senkinek, mert őket a mi -ze- retetünkön kívül ez a tíz esztendő is nevelte. És nem akárhogy, mert megtanulták a munka becsületét, ismerik apjuk, anyjuk gondolkodását, *s ha minket, vagy gyermekeinket megkérdez valaki, hogy mi a véleménye az emberek egymás mellett élésének kérdéséről, a békéről, akkor mi tudjuk, hogy mi a felelet! Becsületesen kell dolgozni, becsületesen kell élni, és hinni mindabban, amit eddig jönals ismertünk meg! Tóth Karolin, a tamamikló- si Petőfi Tsz munkacsapatvezetője: „Férjhez akarok menni és békében élni!" Az alig 17 esztendős munkacsapatvezető már két éve tsz-tag. — Én a háborúról csak hallottam, mert a II. világháború utolsó évében még alig múltam egy éves. De ma is rossz érzéssel hallgatom a híreket, az itt-ott dúló véres összecsapásokról. Nem tudom milyen, de el lehet azt képzelni! Elgondolni is rossz lenne, ha egyszer az én szép kertészetemet traktor helyett tank szántaná fel. Egyet én is tudok: úgy akarok dolgozni a mun-, kacsapatommal együtt, hogy eredményeinkkel túlszárnyaljuk az eddigieket, mert mi is. akkor, leszünk erősek a közös összefogásban, ha á közös gazdaságban jól végezzük a dolgunkat. Bartus Pálné, erdőtelki Uj Elet Tsz: «Csak békében lehet élni és tervezgetni!* — Olvastuk a moszkvai Békekiáltványt. A kisebbik fiam olvadta fel, és az esti csendben, ahogy hallgattam a keményen hangzó szavakat, a KISZ-titkár fiam jutott az •eszembe. Már öt esztendeje dolgozik a csepeli Martinban. Három éve KISZ-titkár ugyanott. Mi is lenne vele, ha kitörne egy háború? Nem! Ezt mi. édesanyák nem engedjük meg! Még egyszer nem megy az én családomból senki a frontra! Elég az, hogy az uramat sirattam két esztendeig. Azt hiszen?, mi asszonyok első . sorban akkor állunk a béke oldalán, ha a családot összetartjuk, ha a gyermekeinket úgy neveljük, hogy hasznos polgárai legyenek szocializmust építő hazánknak. Én a magam részéről igyekszem becsületesen dolgozni. Már eddig 272 munkaegységem van, ami 42—43 forintjával kifizetve nagyon szép pénzt jelent majd a családomnak. A kisebbik fiam cukrásztanuló akar lenni, de ő sem akarja itthagyni a falut. Most építjük részben társadalmi munkával a kis cukrászdát itt Erdőtelken, és ide szeretne jönni tanulni. Majd meglátjuk. Egy biztos — tervezni csak békében lehet! Nem mondtak nagy szavakat ezek az egyszerű termelőszövetkezeti asszonyok, lányok, mégis mindegyik mondanivalójából érezni lehetett a béke féltését, a béke megőrzésére való törekvést. Ezek az asszonyok ragaszkodnak a békéhez, a békés élet nyugalmához, millió asszonytársukkal együtt. S nemcsak beszélnek erről, mindennapi tetteik is % béke ügyét szolgálják!
