Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-15 / 295. szám

1960. december 15., csütörtök NEPCJS4G % Ilon is itt eret és helytörténet A MEGYEI TANÁCS VB művelődési osztálya és a Mód­szertani Tanácsadó december hó 11-én rendezte meg Egerben a Városi Művelődési Házban első továbbképzési napját a honismereti szakkörvezetők számára. A vitaindító referá­tumot Honismeret és helytörté­net címmel dr. Szántó Imre fö- isko'ai tanár tartotta. — Minden vidéknek, falunak, városnak megvan a maga cso­dálatos történelme, mindenütt megtalálhatók népünk múltjá­nak, hazafias tetteinek nyomai, a dolgozók nagyszerű teljesít­ményeinek jelei a szocia' izmus építésében. Ezeket a nyomokat kell a honismereti szakkörnek feltárnia és a szűkebb hazát, mint a nagy egésznek egy ré­szét megismertetnie és megsze­rettetnie. A honismereti szak­kör célja, hogy -a szakköri tevé­kenység adta nevelési lehető­ségek felhasználásával a szak­kör tagjaiból hazájukat szere­tő és hazájukat jól ismerő em­bereket formáljon. A feladatok sokrétűségének megfelelően a honismereti szak­köri munka területei és mód­szerei is különbözőek, változa­tosak. Megtisztelő és hasznos felada­ta lehet a helytörténeti szak­körnek P;. a- helyi krónika ve­zetése. A helyi krónika statisz­tikai táblázatok és gazdag do­kumentációs képanyag felhasz­nálásával kritikai beszámolók­ban rögzítheti az újjáépítésnek és a szocializmus építésének azt a hatalmas munkáját és eredményeit, amely hazánkban — illetve vidékünkön, fa' unió­ban. városunkban, üzemünk­ben — 1945 óta végbement. A szakkörök foglalkozhatnak helytörténeti vonatkozású iro­dalommal, térképek, rajzok, grafikonok, modellek készíté­sével, a helyi sajtó helytörténe­ti vonatkozású cikkeinek gyűj­tésével, a néprajzi anyag, a helyi szájhagyomány, népmon­da- és népdalkincs felgyűjtésé­vel. elkészíthetik községük kro­nológiai (időrendi) táblázatát, stb. Foglalkozásaikat várossé­tákkal. múzeumlátogatásokkal, kirándulásokkal tehetik gazda­gabbá, változatosabbá. Elbe­szélgethetnek veterán munká­sokkal, á munkásmozgalom ki- eme'kedő képviselőivel, akik­nek visszaemlékezéseit feljegy- zilc A SZAKKÖRI MUNKA azonban csak akkor éri el cél­ját. ha eredményeit közkincs- csé tudjuk tenni. A munka eredményeinek kiértékelése^ is­kolai gyűjtemény (falumúze­um) felállítása mellett.a hely- történeti eseményekhez fűződő ünnepség keretében történhet meg. A honismereti szakkör tevékenysége nyomán nemcsak a tagság, hanem a nagyobb nyilvánosság előtt is tudatossá válik annak felismerése, hogy a Magyar Népköztársaságban a dolgozók maguk alakítják, formálják szépü'ő életüket. Így válnak a honismereti szakkö­rök szerves részeivé kialakuló új életünknek, formálóivá a szocialista ember mélységes hazaszeretetének. A vitaindító előadást hozzá- szó’ások követték. A megyé­ben működő honismereti szak­körök vezetői beszámoltak ed­digi eredményeikről, nehézsí» geikről, terveikről. Igen nagy segítséget nyújtottak a tanács­kozáshoz az egri Dobó Ist­ván Múzeum munkatársai, akik a honismereti szakkörök vezetőit úgy tartják számon, mint a múzeum külső munka­társait, a szakköröket pedig | mint a múzeum területre kitolt bástyáit. Bakó Ferenc múze- 1 umigazgató nemcsak segítséget ígért a vidéki iskoi amú/reu mok szervezéséhez, hanem azokat a feladatokat is vázolta, ame­lyekben a vidéken működő szakkörök tudnak segítséget nyújtani a Heves megyei mű- ern’ékj topográfia elkészítésé­hez. Dömötör Sándor, a Népmű­velési Intézet munkatársa fel­szólalásában az ország más vi­dékein szerzett gazdag tapasz­talatairól számolt be. a szakköri munkával kapcsolatban. Délután a megyei szakkörve­zetők részt vettek a Pedagógi­ai Főiskola he'ytörténeti szak­körének foglalkozásán. A szak­kör vezetője, dr. Szántó Imre, beszámolt arról, hogy a tagok három munkaterületen dolgoz­nak: megismernek feltárt tör­ténelmi anyagot, helytörténeti kutatómunkát végeznek és tör­ténelmi szenteltető eszközöket készítenek. Tématervük Eger város szabadságharcos, osztály­harcos, és antiklerikális hagyo­mányainak megismertetését tartalmazza. Annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy a főiskoláról kikerülő szakköri tagok tovább plántálják majd működési helyükön a honisme­reti szakkörök ma még talán zsenge, de egyre terebélyesedő hajtását, s ilyen irányú nevelő tevékenységük jelentősen hoz­zájárul a szocialista hazafiság- ra való nevelés nagy ügyéhez. Sok kis falusi és városi gyerek­ből nevelnek 'majd hazájukat- szerető és hazájukat jól ismerő derék embereket. Utána Ved­res József főiskolai hallgató tartott előadást A klerikális re­akció szerepe Heves megyében a Horthy-fasizmus korában, a korabeli sajtó tükrében” cím­mel. A MÓDSZERTANI - Tanács­adó e sikeresnek mondható to­vábbképzési nappal még csak a kézdő lépést tette meg annak érdekében, hogy a tapasztala­tok és jól bevált módszerek átadásával a megyében műkö­dő honismereti szakkörök munkájához háthatós. segítsé­get adjon. Szeretnék ä szakkö­rök számát-szaporítani, a szak- körvezetők rendszeres tovább­képzését pedig negyedévenként egynapos, majd a nyár folya­mán egyhetes, bentlakásos tan­folyammal, a művelődési osz­tály támogatásával biztosítani­Építési napok Egerben December 16-án. pénteken délelőtt fél 10 órakor, a megyei tanács nagy tanácstermében Eger városi és járási „építési nap”-ot rendeznek. Az ankét során szakemberek ismertetik a szükséges és időszerű építési tudnivalókat. Az előadások el­sősorban az építési szakembe­reket érdeklik, azonban éppsn nagy horderejű témájuknál fogva, az építkezni akaró, vagy éppen építkező dolgozók érdek­lődésére is számot tarthatnak. Eger Város Tanácsa VB mű­szaki-ipari osztályán Hevesy Sándor osztályvezető főmér­nöktől, mint az „építési nap ’ főrendezőjétől megtudtuk, .hogy az ankét teljes terjedel- jmóben felöleli mindazt a főbb Takarékossági est Nagyrédén Hetvenhét éves női suszter Anconaban Az anconai kikötőben part­ra szálló tengerészek jól is­merik Francesca Maria Fossat, aki évtizedek óta sarkalja és talpalja bakancsaikat. Az öreg női suszter annak a mat­Pista arca úgy égett, a szive pedig úgy saj- gott, hogy ki nem mondható, le nem ír­ható. — Hát így ál­lunk. ilyenek a lányok — mormogta magában és szeme izzó gyűlölet­tel követte Évát és La­cit, akik magukról megfeledkezve nézték, falták egymást sze­mükkel és hango­san, zavartan Pistát, mintha ott se lett volna, levegőnek nézték. Pista megigazította szemébe hulló haját, megdörzsölte orrát — mindig így szokta, ha haragudott — és köze­lebb húzódott Évához, néhányszor megkerül­te őket, gondolva, hát­ha Éva szavára mél­tatja, de az egy szűkén odavetett „szervuszt” köszönt és szeme már megint Lacin csüngött. Laci pedig beszélt és Pista azt is látta, hogy időnként — mintha csak véletlenül történ­ne —. Éva vállára te­szi a kezét. És Éva nem húzódik el! Éva csak nézi Lacit. De ho­gyan nézi? Mint ahogy őt nézte a nyáron, ami­kor délutánonként a róznak az özvegye, aki egykor túlélte a „Titanic” hajó el­süllyedését és öreg korában az anconai kikötőben susztermű­helyt nyitott. November 7-én ünnepélyes keretek között indult a megyé­ben a takarékossági napok so­rozata. Ez a sorozat volt hivat­va arra, hogy a megye kisebb- nagyobb községében az embe­reket megismertesse a takaré­kosság módjaival. Előadások hangzottak el, amelyekben el­mondották az előadók, hogy mennyi a megye takarékbetét­állománya, hogyan emelkedett az évek folyamán, s az egyes községekben mennyire takaré­kosak az emberek. Summázva a kéthónapos munkát, elmondhatjuk, hogy az OTP mindent megtett azért, hogy minél többen megismer­kedjenek a takarékosság elvi és gyakorlati kérdéseivel, hogy megértsék végre — a megtaka­rított pénznek a helye a taka­rékban van, ' Hétfőn Negyrédén volt az utolsó nagy takarékossági est. Az emberek zsúfolásig töltöt­ték a .kultúrtermet, ahol Bíró József elvtárs, az MSZMP me­gyei titkára beszélt a takaré­kosságról. Kifejtette, hogy mit jelentett a hajdani, felszaba­dulás előtti munkás életében a kényszerű takarékosság. El­mondotta, hogyan változott meg a termelés, a jövedelem forrása, s ennek megfelelően hogyan nyert új tartalmat a ta­karékossági mozgalom. Majd ismeretetett néhány országos, megyei, sőt helyi takarékossági adatot. Külön kitért az előadás arra a fontos tényre, hogyan kell takarékoskodni a közös vagyonnal, mert csak ennek nyomán juthat az egyén odáig, hogy takarékoskodjon a jöve­delmével. A nagyrédei takarékossági esten megjelent még dr. Tóth István, a megyei tanács VB- titkára, Szabó Imre, az MSZMP járási titkára, Tamás András takarékszövetkezeti előadó, Vadász Károly, az OTP megyei igazgatója, Dénes József, az OTP központjából és még so­kan mások. Varga Ferenc, a termelőszö­vetkezet elnöke szólt még a ré­deiekhez és elmondott néhány olyan aktuális dolgot, ami csak Nagyrédére, csak a nagyrédeí- ekre vonatkozott. A teremben egyszerre otthonos hangulat kerekedett, mert érezték az emberek, a termelőszövetkezet tagjai; hogy, valóban, nekik is szól a takarékossági felhívás, annál is inkább, mert takaré­kos emberek élnek Rédén, akiknek eddig 900 ezer forint­juk van a takarékban. . Az előadás után mulatságos „torta-tombolát” rendeztek, aminek különösen a gyerekek közt volt nagy sikere. A közel három és félórás esten ruha­bemutatót tartottak a Textil- nagykereskedelmi Vállalat dol­gozói, közben a Gárdonyi Szín­ház kis művészkollektívája is fellépett, s kedves műsorukkal jól szórakoztatták a mintegy hatszáz főnyi közönséget. Ä takarékossági napok így be is fejeződtek. Deinem feje­ződött be az a mozgalom, amely céljául tűzte ki, hogy Heves megyében ne csak Eger- farmos legyen takarékos • köz­ség, hanem plérjék, hogy annyi takarékbetétkönyv legyen, ahány család él a megyében. tudnivalót és problémát, ami a napjainkban oly nagy mér­tékű építkezéseknél felmerül. — Építési, igazgatási, OTP, TÜZÉP és ingatlankezelő vál­lalati szakemberek rövid, tö­mör. formában ismertetik — mondja Hevesy főmérnök —. a legkülönfélébb építési tudni­valókat. Amikor az egyes témák fe­lől érdeklődünk, . megtudjuk, hogy ismertetik az állami tu­lajdonban levő házhelyek meg­vásárlásának, a vétel részletei­nek kérdését. Megvitatják a vá­rosrendezéssel kapcsolatos problémát,* a beépítési móddal, és az oly gyakran vitára okot adó telekszélesség kérdésével' kapcsolatos problémákat. Hal- 'ani fogunk a családi házak ter­vezéséről. a típustervekről, az ajánlott ‘ tervekről és az ún. tervalbumról. Természetesen az építési engedéllyel kapcso­latos tudnivalókról is szó esik. Nagy érdeklődésre tarthat .szá­mot az építkezésekkel kapcso­latos OTP-ügyek oly sokakat érdeklő, szerteágazó kérdés­komplexuma: az építési köl- csöh megszerzésének minden csínja-bínja, a pótkö'csönök, a határidő meghosszabbítások és a kölcsönök törlesztése is. A TÜZÉP szakembere ismerteti az építési anyagok elosztását, a beszerzést és a szállítási kérdé­seket. Beszámolót hallunk a korszerű, új építési anyagokról j Mint igen aktuális kérdés, ' méltán sokakat fog majd érde­kelni a társasház-építésről, a szövetkezeti lakásépítésről és az emeletráépítésről elhangzó referátumok. Az emeletráépí­tésről azért is időszerű beszél­ni Egerben, mivel országos vi­szonylaton a városban igen szépek az eredmények, A szö­vetkezeti lakásépítés pedig azért időszerű, mivel a Had­nagy utcai építkezések során létesítendő házak ~gy része ilyen megoldásban kap majd gazdát. Tekintve, hogy az OTP a jövőben további társasház építését tervezi, minden bi­zonnyal sokakat fog érdekelni az erről a kérdésről elhangzó szakelőadás. Valóban időszerűnek és szük­ségesnek tartjuk ennek az an­kétnek a megrendezését, ami­nek éppen az ad majd jelen­tőséget, hogy az elhangzott előadások után, a jelenlevők kérdéseket tehetnek fel az elő­adó szakembereknek, akik nyomban meg is adják a szük­séges fe’világosításokat. Szeret­nénk hinni, hogy sok érdeklődő vesz majd részt az előadáso­kon. mellyel kapcsolatban egy kia építőanyag-bemutatót is rendeznek, hogy ezzel is gördü­lékenyebben és simábban ha­ladhasson a sok-sok építkezés Éger városában és az egri já­rásban. Sugár István SZÖKÉSBEN Ä házipatikáról (Pilla [wuzáfa. füzes partján találkoz­tak. Pista ott szokott horgászni délutánon­ként a füzesi kis pa­takban, és nem volt olyan narf, hogy Éva ki ne ment volna hoz­zá. Leült mellé és sut­togva beszélgettek, hogy ne zavarják a ha­lakat. Segített neki a csalétket a zsinór vé­gére tenni, és amikor néha-néha összeért a kezük, mintha a mennyországban lett volna. És egyszer meg is csókolta őt Éva. Rájuk esteledett ott a füzes partján, már a Hold is előbújt, de nem indul­tak haza, mert ilyen­kor harapnak legin­kább a halak. Éva vál­lára hajtotta a fejét, és ő alig mert meg­mozdulni, mert Éva úgy tett, mintha ez csak véletlenül tör­ténne. Ekkor rángatóz­ni kezdett a zsinór, de Pista nem mozdult, nem akart mozdulni. De mikor már a lerög­zített bot is megmoz­dult, felugrott és egy ügyes rántással ki­emelte a halat. Micso­da hal volt ez? Volt vagy 40 deka. Itt, eb­ben a vízben ilyen ha­lat még nem fogtak. Pista majd az égig ug­rott örömében, Éva pedig elkapta Pista fe­jét és „milyen ügyes vagy” felújjongás után jobbról, balról is csó­kot nyomott az arcára. Azóta is úgy ég ez a két csók Pista arcán, mintha tüzes pecséttel sütötte volna bele Éva a szerelmét. Most pedig ott áll Lacival, ő pedig itt ólálkodik körülöttük. Menne is, maradna is. Menne, mert szégyen és düh égeti az arcát, de nem tud elmenni, amíg ezek itt vannak. Időnként rájuk veti pillantását és ha ez a pillantás ölni tudna, Laci már nem élne. Mit akar ez Évától, miért tolakszik közé­jük. Éva nem is hozzá való, Laci négy évvel idősebb nála. De Évá­nak is mi tetszik ezen a Lacin. Az a szeplős orra? Hát 'fogott Lati valaha is olyan halat, mint ő? Tud úgy fára mászni, mint Pista? Pista csak nézi őket és észre sem veszi, honnét, mikor jött a gondolat, de szeme már másként, gyűlö­lettel izzik Lacira. „Este megdobálom” határozza el magában a féltékeny Pista. „De hátha kidobom a sze­mét?” — riad meg. „Azért le is csukhat­nak”. „Lelövöm a ga­lambját, az fog neki fájni a legjobban” — határozza el magát, de aztán megint mást gondol. Tehet arról, szegény ártatlan ga­lamb, hogy Laci elhó­dította tőlem Évát is, hogy Éva ilyen csapo- dár? Zúg a feje az eről­ködéstől, míg végre is kipattan belőle a bosz- szút megvalósítható gondolat. Ez igen, ez ió lesz. Pista félrehúződik, A két és fél éves Péterke tizenhat Belloidot eve.tt meg. Édesanyja, ez a feketébe öltö­zött, sápadt arcú asszony, még ma is szorongó érzéssel meséli az esetet: — Az asztalon felejtettem a Belloidot. Egyszer csak figyel­mes lettem arra, hogy a gye­rek csendes, sápadt, azután dülöngőzni kezdett, kóvály­gott. — Az üveg ott hevert, de hiányzott belőle a gyógyszer. Rohantam vele a kórházba, akt sem tudtam, hogy hol van az eszem. A kisfiam teljesen áléit volt, amikor az orvos fö­léje hajolt és megemelte az üveges szemeket takaró, moz­dulatlan szemhéjakat. Karjait papírt vesz elő, íro­gat, rajzolgat rajta. Éva néha felé 'pillant, de amikor Pista fel­emeli fejét, elkapja a tekintetét: Pista pedig dolgozik, mintha ettől függne most minden, az egész élet. Aztán látja, hogy Éva hazakészül, veszi a kabátját és Laci még mindig ott ügyet­lenkedik körülqtte. Feláll ő is, odasomfor- dál mögéjük és egy óvatlan pillanatban Laci hátára tűzi a pa­pírlapot. És Laci elin­dul Éva mellett az aj­tó felé, a többiek kun­cogása közben, hátán a papírlappal, amelyen ez áll: „Ez a szamár eladva” és alá egy sza­már van rajzolva. Laci és Éva mennek az ajtó felé, a terepi­ben levők nevetnek, de azok nem vesznek ősz­re semmit. Pista pedig, mintha újjászületett volna, nem fáj má<- semmi, örül, hogy si­került a bosszúja ... Pista is Éva is a nyá­ron töltötték be a ti­zedik évet... Papp János élettelenül ejtette le, a szíve is nagyon lassan dobogott. Az orvos szíverősítő injekciót adott és figyelte a pulzusát. Közben mérték a hőmérsék­letét. A hőmérő már csak 35- öt mutatott. A gyomormosás után, konyhasó infúziót alkal­maztak és a főorvos úr körül­rakatta a gyermeket melegvi­zes palackokkal, sós és cukros folyadékot nyelettetett sűrűn a gyerekkel. Órákig ültek az ágya mellett és figyelték még a lélegzetvételét is. Végre las­san pirosodni kezdett az arca. Visszatért szegénykémbe az élet. — Mit mondott a kórházi orvos, amikor elhagyták a gye­rekkel a kórházat? — Azt mondta, hogy ne tart­sak otthon gyógyszereket. — Es. maga mégis tart? — Igen — yálaszol —, hi­szen ahol ennyi gyerek van, ott mindig szükség van rá. — Milyen gyógyszereket tart otthon ? — Lázcsillapítót, hashajtót, Aspirint ebben a tükrös, ajtós kis szekrényben tartom. A Belloid éppen nem volt elrak­va, így került a gyerek kezé­be. ★ A súlyos, de szerencsés ki­menetelű eset kapcsán két szakember, egy orvost, és egy gyógyszerészt kérdeztünk meg: segítsenek eldönteni a „házi­patika” vitás kérdését. Dr. Löblovics Imre SZTK főorvos a kérdésre így vála­szolt: — Igen fejlett, .kielégítő a gyógyszerellátásunk. Minden gyógyszert megkap a beteg, amely a gyógyulást segíti elő. Ha komoly az eset — a leg­drágábbat is. — Miért tárolják mégis so­kan a gyógyszereket? — Az emberi gyűjtőszenve­dély, úgy látszik, a gyógysze­rekre is kiterjedt. Pedig sok gyógyszer, amely előzőleg hasz­nált, későbben károssá is vál­hat. Gyakran a hasonló (cso­koládé-, vagy cukormázas) gyógyszerek felcserélése mér­gezést okoz. A gyógyszerek­nek lejárati idejük van és el is romlanak, nem tárolhatók a végtelenségig. A tartalékolás tehát céltalan, oktalan és ve­szedelmes. — De ezen túlmenően elő­fordul, hogy vitaminokból ál­ló gyógyszerek — csonterősí­tők — elfekszenek a fiókok­ban, a szülő, vagy várandós nők pillanatnyilag nem tud­nak hozzájutni. — Természetesen abban bí­zunk, hogy az egészségügyi kultúra további fejlődése foly­tán a gyógyszergyűjtő szenve­dély alábbhagy, sőt el is mú­lik. Ezután a nyilatkozat után, egy másik szakemberhez: Tóth Kázmér vezető gyógyszerész­hez fordultunk, aki a házipa­tika szükségéről a következő­ket mondotta: — A körültekintéssel, gon­dosan összeállított gyógyszer­láda tartása minden háznál indokolt. Az idejében bevett gyógyszer sok, nagyobb bajtól mentheti meg az' embert. Nem rohannak éjjel a gyógyszertár­ba a krónikus fejfájósok, a rosszul alvók, vagy egyéb bántalmakban szenvedők. Egy kevés kötszer, sebtapaszt, seb­hintőport, fájdalom- és láz­csillapító, hashajtó, gyerme­kes háznál egy-két Germicid- kúp nem árt, ha van. Termé­szetesen mindeft gondosan el­zárva, hogy ne kerülhessen a gyermek kezébe. Összefoglalva: - megállapít­ható, hogy az orvos, a gyógy­szerész és a sokgyermekes családanya szerint is sokszor tartalékolnak olyan gyógysze­reket otthon, amelyekre nincs szükség. Helyes volna talán olyan mozgalmat indítani, hogy az érintetlen (originált) csomagolású gyógyszereket juttassák, vissza a rendelőin­tézetnek, niert ezek tartása, amellett, hogy veszedelmes, indokolatlan is. A másik ja­vaslatunk pedig az volna, hogy ahol házi patikát tarta­nak a családban, ott az zárva legyen, s ne heverjenek a gyógyszerek szanaszét a la­kásban, mert beláthatatlan szerencsétlenség okozói lehet­nek — gyógyítás helyett. Okos Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents